Tolnai Népújság, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-19 / 196. szám

1992. augusztus 19. MAGAZIN »ÚJSÁG 9 Kipróbáltuk: Hyundai Pony 1.5 LS Arsztár A luxusfelszereltségű Hyundai Sonata után kíván­csian vártuk, mit nyújt tulaj­donosának a kínálat legol­csóbb darabja, a Hyundai Pony. A középkategória alsó régióiban olyan típusokkal kell versenyre kelnie, mint például az Opel Astra lép­csőshátú változata, a Ford Orion, a Renault 19 Chamade, vagy a Peugeot 309. Nos, eb­ből a mezőnyből is a kategóri­atársakénál jóval alacsonyabb árával tűnik ki a Pony, amely­hez 985.000 forint lefizetése el­lenében juthatunk hozzá. A kis Hyundai már jó két éve szereplője a hazai autókí­nálatnak, s jónéhánnyal talál­kozhatunk ma már az utakon is. A most kapható Pony egyébként már nem ugyanaz, mint a korábbiak, nemrégiben apró módosításokkal csino- sabbá fésülték a típust. Válto­zott a fényszórók, indexek, hátsó lámpák formája, a hű­tőmaszk rácsozata, a műszer­fal, s a korábbi háromküllős helyett kétküllős, esztétiku- sabb kormányt kapott az autó. Erősebb lett az 1500-as, por­lasztás, katalizátoros motor, 72-ről 77-re emelkedett a mo­torháztető alatt dolgozó lovak száma. A Pony LS változata nem kényezteti el extrák tömegével a vezetőt, az ablakokat kézzel tekerhetjük, a zárak sem elekt­romos működésűek, s nincs fordulatszámmérő sem. Van viszont jó minőségű, 4 hang­szóróval zenélő rádiómagnó, színezett üvegek, 'jobb oldali - természetesen belülről állít­ható - visszapillantó tükör, a hátsó üléseken is automata biztonsági övék, biztonsági kormányoszlop. A vezetés biztonságát szolgálják to­vábbá a halogén fényszórók és a három üzemmódban mű­Itt is a középvonaltól jobbra tolódott a kormány Csinosabb lett a Pony eleje így nem állítja nagy fizikai megpróbáltatások elé a veze­tőt a parkolási manővereknél. Érthetetlenül kevés a rako­dóhely az autóban, üresen tá­tong például a középső konzol alatti rész, s a sebességváltó körüli műanyag boxban is leg­feljebb egy doboz gyufa és némi aprópénz fér el. Nincs hová tenni a kazettákat, ciga­rettát, egyéb úti apróságot. A kesztyűtartó kicsi, a «felette lévő kimélyített rakodópolcon az oda helyezett tárgyak me­net közben jobbra-balra csúszkálnak, s előbb-utóbb le­esnek. A csomagtartó viszont elég méretes és könnyű a be- pakolás, hiszen a fedél a nagy és a puha műanyag lökhárító tetejétől nyűik. A gyári adat szerint 324 liter az űrtartalma, ezt azonban a japán szabvány szerint határozták meg. Az európai mérési eljárással kö­rülbelül 420-430 liter lenne a csomagtartó térfogata. Sajnos ez nem bővíthető, hiszen az LS változatban a hátsó ülések támlái nem hajthatók előre. Az autó menettulajdonságai jók, a Hyundai Pony könnyen vezethető, komfortos autó. A vezető számára szükséges ke­ködő ablaktörlők, szakaszos üzemben külön sebességsza­bályozóval. Az utastér kellően tágas, a hátul ülőknek is jut elegendő hely a kényelmes utazáshoz. A vezetőülés magassága nem állítható, de viszonylag ké­nyelmes és jó oldaltartást nyújt. A kormányt elég ma­gasra, nem a legkényelmesebb helyzetűre szerelték, viszont a műszerfalból nem takar el semmit. Ebben az olcsó válto­zatban természetesen nincs kormányszervó, ezért indo­kolt az átlagosnál kissé na­gyobb átmérőjű volán, amely Könnyű rakodni a tágas csomagtérbe Műszaki adatok Motor: négyhengeres, soros, négyütemű, vízhűtéses, por­lasztás motor katalizátorral. Lökettérfogat: 1468 cm3, komp­resszió: 9,4:1, legnagyobb teljesítmény: 77 LE, legnagyobb nyomaték: 122 Nm. Felfüggesztés: elől: McPherson rugóstagok háromszög lengőkarokkal, stabilizátorral, hátul: hosszlengőkarok spi­rálrugókkal, stabilizátorral. Fogasléces kormánymű, kétkö­rös hidraulikus fékrendszer rásegítővel, elől hűtött tárcsa-, hátul dobfékek. Karosszéria: négyajtós, önhordó acélkarosszéria. Hosszú­ság:, 4275 mm, szélesség: 1607 mm, magasság: 1385 mm. Üres tömeg: 930 kg, benzintartály: 451. Menetteljesítmények: gyorsulás 0-100 km/h: 15 s, végse­besség: 160 km/h. Fogyasztás: 90 km/h: 5,71,120 km/h: 7,6 I, város: 8,2 1/100 km. Tesztfogyasztás: 6,8 1/100 km. zelőszervek kézre állnak, a pedálok elhelyezése jó, mű­ködtetésük könnyű. A motor - szintén Mitsubishi származék - jól húz és csendes, a sebes­ségváltó könnyen kapcsol­ható, határozottan vezeti ke­zünket a hat - öt előre, egy hátra - fokozat között. A ru­gózást kissé pattogósra han­golták, de igen jó az autó út­tartása, kanyarstabilitása, semleges, vagy enyhén alul- kormányozott tulajdonságo­kat mutat. Városban fürge, jól manőverezhető a Pony, körbe jó a kilátás, csak az erősen ki­csinyítő domború külső tük­rök nagy torzítása zavarja a vezető térérzékét, tájékozódó képességét. Tesztautónk fo­gyasztására nem lehet panasz, a több mint 700 kilométeres vegyes városi és országúti használat után a vég- elszámolásnál 6,8 literes át­lag jött ki ólommentes ben­zinből. Összességében a Ponyvái szerzett tapasztalatok kedve­zőek, a kategóriájához mérten tágas utasterű, jó menettulaj­donságokkal rendelkező autó elsősorban kedvező árávai emelkedik ki a mezőnyből. A szekszárdi Trió Építőipari és Szolgáltató Kft., amely az autót forgalmazza, egy új részletfizetési szisztémát- is kidolgozott, amelyet egyaránt igénybe vehetnek cégek és magánszemélyek. A potenciá­lis vevők köréből 5-10 fős zárt csoportokat alakítanak, ame­lyek korrekt módon szabályo­zott rend szerint működve, 1 vagy 2 éves futamidővel, rész­letfizetéssel biztosítják a gép­kocsikat tagjaik részére. A fu­tamidő lejártáig természetesen mindenki hozzájut az autójá­hoz, s mivel kölcsönfelvételre nem kerül sor, így kamatteher sincs, sőt a csoport egy tagja további árengedményben ré­szesül. A Pony esetében pél­dául 2 éves futamidő mellett havi 29.500 forint a törlesztő­részlet úgy, hogy a kezdő részlet az autó értékének 30 százaléka. Hát igen, azért az olcsó is legtöbbünknek túl drága még, bár erről nem a Pony tehet... Árki Képek: Gottvald Éled a „döglött Sió rr A Gemencben lévő keselyűsi Holt-Sióról, vagy ahogy pecás berkekben emlegetik, a „döglött Sióról" nagyon sok szekszárdi és Szekszárd környéki hor­gásznak van kellemes és ke­vésbé kellemes emléke. Kapitá­lis csukák, süllők, zsinórt szag­gató, sárga hasú nyurga poty- kák, szákot megtöltő napkárá­szok, sárkárászok, compók, pa- ducok, törpeharcsák - néha rá­kok - lépre csalása jelentette az igazi élményt. Régi pecások ma is emlékeznek a vastag mogyo­róbotokra és a 60-as damilokra, amikkel megtartották a vadre­gényes víz tuskói alá menekülni akaró halat. De felidéződik az a korszak is, amikor annak idején zöld asztal mellett eldöntötték, kijelölték a Gemenci Tájvédelmi Körzet határát, így szélvíz lett a keselyűsi Holt-Sió, s a htsz használta. A horgásznak coki volt. Videofilm őrzi a MOHOSZ Tolna Megyei Intéző Bizottsá­gán a néhány évvel ezelőtti nagy téli halpusztulást, ami a lefagyás miatt következett be, még most is háborognak az élő­világ ellen elkövetett „merény­let", az elektromos halászat mi­att. De nem felejtették el a kü­lönféle tiltott szerszámokkal való rabsickodást - azok is tet­ték, akiknek őrizni, védeni kel­lett volna a vizet! -, s azt sem, hogy az üzemeltető a telepítést rábízta a természetre. Ami halat a Sió behozott, az bennmaradt. Sok alkudozás, tárgyalás után, bizonyos anyagi áldoza­tok árán - úgy néz ki - megol­dódott a Holt-Sió ügye: 1992. jauár 1-jétől hivatalosan is a MOHOSZ Tolna Megyei IB ke­zelésébe került. Egy kihasznált vizet kapott vissza az IB, olyat, amiben ugyan apró fehérhalak, ezüstkárászok voltak, de a tör­zsállomány pontyból, csukából teljesen eltűnt. Szövetségi alap halasítási támogatással 1991 őszén pontyot, méretes süllőt, csukát, compót, amurt és balint helyezett ki az IB, amit az idén főleg csuka és süllőivadék tele­pítésével megfejelt. Azt terve­zik, az ősszel - a pénztárca telí­tettségétől függően - pontyot és ha beszerezhető, akkor méretes ragadozót is telepítenek a „dög­lött Sióba". A vadregényes 25 hektáros terület igen népszerű, ami rész­ben Szekszárd, Őcsény, Decs, il­letve Tolna közelségnek, rész­ben pedig az igen olcsó, 300 fo­rintos éves területi jegynek, il­letve az 50 forintos napijegynek köszönhető. De vonzó a családi kirándulások, a gemenci kis- vasúttal, kishajóval történő uta­zások lehetősége, a Gemenci Kirándulóközpont nyújtotta szolgáltatások miatt is. Az egész terület horgászható csó­nakból, partról viszont csak a keleti zárógátjától a Sárosalja kifolyóig lehet déli oldalon tel­jes egészében horgászni. A rendszeresen pecázók ma még kárászokat, keszegféléket fog­nak, de már egyre többet hal­lani arról is, hogy a pontyiva­dékok megnőttek és „megütik" a méretet. Mindenesetre a MOHOSZ Tolna Megyei Intéző Bizottsága nagyon szeretné és a lehetőségekhez képest mindent megtesz azért, hogy a Holt-Sió ismét méltó legyen régi hírne­véhez, s jó süllőző, csukázó víz váljon belőle. Azt mondják a „bennfentesek", legeredménye­sebben trágyagilisztával lehet pecázni és az úszóval víz közt horgászok gazdag fehérhal zsákmánnyal térhetnek haza. A fenekező készséget használók­ról hírlik, hogy a zsákmányuk szerényebb az előzőekénél, de pontyot is fognak. Előnyös a csónakból való horgászat és fontos egy-egy etetés. A szok­tató etetés szép eredményt hoz. Napijegy igazán alacsony áron - idén még 50 forintért - vált­ható a MOHOSZ Tolna Megyei IB-nél (Szekszárd, Rákóczi u. 46.), illetve a szekszárdi, az őcsényi, a tolnai és a decsi hor­gászegyesületeknél. A napijegy ellenében 5 nemes és 5 kiló egyéb hal fogható. Érdemes el­látogatni ezért is Gemencbe. Ékes - Gottvald CSAHOLÓ Alaszkai malamut Tamásiban Meglátni és megkedvelni egy pillanat műve volt a Ma­lamut kutyát, s most már elmondható, hogy a tamási Szőke Károly négy éve fog­lalkozik velük. A kennelben három felnőtt szuka és egy kan, no meg hét apróság van, mellettük két puli, egy boxer és egy tacskó - a csa­lád első ebe - is ott mozog a ház körül. Maradjunk azon­ban a Malamutnál. Szőke Károly úgy mondja, a kannal és a szukával jár verse­nyekre, s nem akármilyen eredménnyel. Az előbbi Debrecenben fajtagyőztes volt, Ausztriában RES- CAC-os, míg az utóbbi egy éve Tatán fajtagyőztes lett, s nemzetközi versenyen is el­ismerést szerzett. A kan egyébként apai ágon teljesen amerikai vérvonalú, anyain csehszlovák. A Malamutot nem nehéz szaporítani - először nyolcat ellett, négyet nevelt, most 13-at és hét kiskutva van az Fajtagytíztes malamut kan A népes alomból még Hollandiába is vittek alomban -{de nagyon kell rá vigyázni. Étel, szőrzet szem­pontjából kényes. Ha nem kap jó étket, akkor matt lesz a szőre. Szőkééknél ezzel nincs gond, hiszen a házi­gazda Litinát és két hónapja Bevidogot forgalmaz - ennél jobbat nem talált, mondja -, mellette pedig szárított mar­hahússal is eteti a kutyákat. Természetesen foglalkozik velük: hajtja őket. Hámok vannak, de szánkó helyett kocsival megy. A télre azon­ban meglesz a szánkó, és ak­kor irány Ausztria és a he­gyek. Előtte azonban még lesz egy-két teendő, többek között az, hogy októberben egy versenyre Tullnba megy a szukával és a kannal.-él- Fotó:- gk -

Next

/
Oldalképek
Tartalom