Tolnai Népújság, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-01 / 181. szám

1992. augusztus 1. SPORT MEPUJSAG 13 „Magyar nap" a Picomell uszodában A háromszoros aranyérmes és boldog édesapja (Folytatás az 1. oldalról) A női 200 m háton Eger- szegi a szokásos elképesztő fö­lénnyel nyerte futamát, ami­kor a célba ért, a lelátó közön­sége vastapsban tört ki, mivel a 2:07,34 perces idő alig 72 századmásodperccel volt rosszabb csak a magyar klasz- szis világcsúcsánál. A hangos tetszésnyilvánításban benne volt a kérdés: lehet, hogy este a rekord is meglesz? Az erre­felé is igen népszerű „Egérke" mögött egyébiránt úgy lett a délelőtti összesítésben máso­dik az amerikai Lea Loveless, hogy nem tévedés, négy má­sodperccel rosszabbat úszott. .. Szabó Tünde, akinek a 100-as táv az erőssége, 2:13,81 perccel még éppen beférkő­zött a nyolcas fináléba. Még egy számban akadt magyar érdekeltség: a 4x100 méteres férfi vegyesváltóban indult a tavalyi, athéni Eu- rópa-bajnokságon bronzérmet nyert Deutsch Tamás, Rózsa Norbert, Horváth Péter, Sza­bados Béla összetételű kvar­tett. Futamában a válogatott Kanada négyese mögött 3:43,61 perccel a második lett, s hatodikként került a dön­tőbe. A férfi 200 m-es> vegyesú­szás esti döntőjében Czene a kettes, Darnyi az ötös pályán indult. A pillangón Darnyi csak ötödikként fordult, Czene jól tartotta magát a ve­zető spanyol Gary Anderson mögött. Háton sem változott jelentősen az élmezőny rang­sora, bár Darnyi jelentős, egé­szen pontosan 66 századmá­sodperces előnyt adott riváli­sainak. Aztán a fiatal, 18 éves Czene az utolsó 50 méternek elsőként vágott neki, végül harmadik lett az amerikai Burgess és Darnyi mögött. Darnyi fantasztikus, Darnyi verhetetlen! Ezt igazolta a barcelonai második ara­nyérme megszerzésével, ami­kor olyan véghajrát produ­kált, amire jelenleg a világon csak ő képes ebben a számban. Férfi 200 m vegyes, olim­piai bajnok: Darnyi Tamás 2:00,76, 2. Gregory Burgess (Egyesült Államok) 2:00,97. 3. Czene Attila 2:01,00 perc. Pörögtek az esti úszódön­tők, s elérkezett a női 200 m hát fináléja, ahol a négyes és a nyolcas pályára tapadt a ma­gyar szimpatizánsok figyelő tekintete. Egérke elsőként for­dult 50-nél, aztán előnyét fo­kozatosan növelte az amerikai Dagmar Hase és az ausztrál Nicole Stevenson előtt. Végül, ahogy azt tőle elvártuk, ma­gabiztos győzelemmel, új olimpiai csúccsal tette fel a ko­ronát barcelonai szereplésére. „Egér királynő" harmadik aranyérmét szerezte a Picor- nell uszodában. Szabó Tünde pedig pontszerzőként, a 6. he­lyen csapott a célba. Női 200 m hát, olimpiai bajnok: Egerszegi Krisztina 2:07,06 - új olimpiai csúcs, 2. Dagmar Hase (Németország) 2:09,46, 3. Nicola Stevenson (Ausztrália) 2:10,20,.. .6. Szabó Tünde 2:12,94 perc. A magyar úszósport kétség­telenül legsikeresebb ohmpiai szereplése a férfi 4x100 m váltó döntőjével zárult. A De­utsch, Rózsa, Horváth, Szaba­dos összetételű váltónk dere­kasan helytállt az erős me­zőnyben és 6. helyével pont­szerzőnek bizonyult. A fiatal Czene Attila is „letette" névjegyét Mitsubishi Darnyinak Dormán Edit, a CONT- REX-MITSUBISHI ügyve­zető igazgatója közölte, hogy a kft. Darnyi Tamás­nak, a barcelonai olimpián a 400 m-es vegyesúszás­ban szerzett aranyérme alkalmából - a gyár legú­jabb modelljét - egy Mit­subishi 1.6-os GLXI COLT 113 LE sportautót ajándé­koz. Petrovics kiesett Csütörtökön este lapzárta után jött a hír Petrovics János mérkőzéséről. A Paksi SE ök- lözője a 60 kilósok között a ni­gériai Odion ellen lépett szorí- tóba. Az afrikai fiú mindhá­rom menetben jobb volt, Pet­rovics színtelen öklözés után 18:8 arányban vesztett. Három számban a lőtéren A Mollet de Valles lőtér há­rom helyszínét is figyelniük kellett pénteken a magyarok­nak: az egyik nyüt szám, a trap háromnapos csatározá­sának kezdetén Bodó Zoltán és Putz István állt lőállásba, a futócéllövők, köztük Solti At­tila és Sike József 30 lassú lö­vést teljesítettek, míg a bajno­kot avattak a kisöbű sport­puska összetett számában, ahol Záhonyi Attila és Vári Zsolt képviselte a piros-fe- hér-zöld színeket. Dr. Hammeri László tech­nikai igazgató „napiparan­csa", terve így szólt: — A puskában a döntőhöz 1165 kör körüli eredmény kell, ezt tudják is a fiúk, különösen Vári volt mostanában jó for­mában. A választóvíz az álló testhelyzet lesz, itt 380-at il­lene lőniük. Mindkettejük mumusa azonban a térdelő pozíció. A futócél szombati fi­náléjához szerintem 575 kör szükséges, erre mindketten képesek, csakúgy, mint a két-két német és csehszlovák versenyző, valamint az Egye­sített Csapat két, képviselője. Rajtuk kívül még néhányan esélyesek a döntőre. Az első­napi lassú részt 290 körrel kel­lene zárni. A traposoknak 70 korong körül kellene teljesíte­niük, hogy a szombati újabb 75 korong lelövése után beke­rüljenek a 24-es mezőnbye azok közé, akik folytathatják a zárónapon is - mondta dr. Hammeri László. A maratoni szám, a kisöbű sportpuska összetett verse­nyének résztvevői 40-40 lövést adtak le fekvő, álló és térdelő testhelyzetben. A legjobb nyolc jutott a döntőbe, ahol már csak tíz lövést adtak le állva. A szakemberek vélemé­nye szerint ez a döntési mód olyan, mint amikor a legjobb maratoni futókat a táv teljesí­tése után még a 100 méteren indítanak el, s így állapítanák meg a végső sorrendet. A két magyar egymás szomszédságában lőtt. Záho­nyi hamarabb fejezte be az első részszámot: 100, 98, 100, 97 - így következtek sorozatai, azaz 395 kört teljesített kez­désre. Vári ügyelt a szabá­lyosságra: 10Ö, 99,100,99 - állt tábláján a négy sorozat, azaz 398 kör. A puskásoknál az álló test­helyzetű rész valóban „meg­rengette" a mezőnyt: például a koreai Lee, aki szerdán a 60 lövéses fekvő számban ara­nyérmet szerzett, most egy he­test is bevitt. Ez a hiba annyira megzavarta az addig tizeseket szóró versenyzőt, hogy kilen­ceseket és nyolcasokat is pro­dukált. Záhonyi 96, 97, 95, 93-as sorozatokkal 381 kört „lőtt össze". Vári 95-ös és 98-as sor után a harmadik so­rozatban elfáradt, hullám­völgybe került, csak egy tízest lőtt a kilencesek mellett (91). Az utolsó sorozatra javított (95) így 379-cel fejezte be ezt a részt. Vári Zsolt végül 1258,6 körrel a 8. helyen, míg a2 1157 kört teljesítő Záhonyi Attila csak a 20. helyen zárta szerep­lését. Közben befejezték elsőnapi szereplésüket a futócéllövők is. Sike 292 körrel zárta a na­pot. Solti gyengébben szere­pelt, 286-ot produkált. Igaz, ő jó gyors-lövő, szombaton haj­rázhat, javíthat. A férfi tőrdöntő is magyarok nélkül Pénteken, a vívó versenyek második napján a férfi tőrőzők népesítették be a Palau de la Metallurgia csarnokot. Az 59 indulót öt hetes és négy hatos csoportba osztották. A csoportmérkőzések során a magyarok mindannyian a hetes csoportban vívtak. Érsek öt győzelemmel lépett tovább, mind­össze Wagnertől kapott ki. Busa és Kiss 3-3 győzelemmel vette ezt az akadályt. A versenyzők nevét felírták a 64-es táblára, ahol Busa 2:l-re legyőzte a spanyol Garciát, Kiss azonban azonnal búcsúra kényszerült, ugyanis 2:0 arányban kikapott egy svéd Kaibjertől. Számára tehát véget ért az olimpia. A 32-es vigaszágas táblán Busának nem kisebb név jutott ve- télytársul, mint az olasz Borella. Érvényesült a papírforma, Bo- rella 2:0-ra győzött, Busa a vigaszágra kényszerült. Ott nem tar­tott sokáig szereplése, ugyanis összeakadt a kubai Gardával, akitől 2:0-ra kikapott, és ő is csomagolhatott, kiesett. Érsek Zsolt a 32-be jutásért nem volt érdekelt, aztáruelső elleneidét, a spa­nyol Rabót 2:1-re legyőzte ugyan, utána azonban az osztrák Wendtől 2:1-re kikapott és a vigaszágon folytatta tovább. Itt a japán Nagano ellen lépett pástra, és 2:1-re nyert. A következő mérkőzése Wagner ellen volt, ellenfele két szoros asszóban, 6:5, 6:4-re nyert. Érsek követte társait. Ezzel, akárcsak a női tőrözők, a magyar férfiak is még a döntő előtt befejezték szereplésüket. Hajtás elődöntős Moravetz Ferenc, a magyar cselgáncsválogatott szövet­ségi kapitánya pénteken na­gyon bizakodva ébredt. „Jót érzek, Hajtós remek erőben van" - indokolta délután a reggeli jókedvét az 54 éves, ősz mester. Moravetz jól érzett rá arra, hogy Hajtós bombaformában van ezen a napon. Egyébként is jól ismeri őt, hiszen a Bp. Honvédben is együtt készül­nek, edzenek. Hajtós nem ijedt meg a japán származású, de kanadai színekben versenyző Hatashitától, 229 másodperc alatt látványos ippont dobott rajta. A fölötte lévő ágon lévő spanyol kontinensbajnok, Ruiz óriási szerencsénkre ip- ponvereséget szenvedett az algériai Dahmanitól. Hajtósnak persze el kellett jutni a legjobb nyolc közé ah­hoz, hogy találkozhasson az algériai Dahmanival. Talál­kozhatott, mert a mongol Boldbaatar ellen egy olyan válldobással ért el ippont, hogy a barcelonai közönség egy percig tapsolt. Hajtós harmadik csatáján az algériai ellen immár harmadik ippongyőzélmét aratta. Az első percben mindkét fél igen tartózkodó volt, ezért gyorsan megkapták az intést. Ez jela­dás volt az algériai számára, veszélyesen betámadott bo­kára, majd combbal próbálta megdobni a magyar fiút. Haj­tós résen volt, s amikor a 3:16. percben jártak, egy olyan külső combot dobott, amit másként nem lehetett meg­ítélni, csakis ipponnal. Hajtós ezzel az elődöntőbe jutott, ott a Dél-koreai Chung Hoon várt rá. Mérkőzésükre lapzárta után került sor. Losonczi István az edzők doyenje Fél állásban, de teljes szívvel Amikor a Bonyhádi SE csa­patkapitánya, Kiss János bol­dogan a magasba emelte az Új Vasárnapi Dunántúli Napló kupát, gratulálok sora köszön­tötte az immár kétszeres ku­pagyőztes csapat edzőjét, Lo­sonczi Istvánt is. „Az érdem a fiúké" - mondta az idős mes­ter, akinek szerénységénél csak a kora és a labdarúgás­ban eltöltött gazdag pályafu­tása a tiszteletre méltóbb. — Tizenkét évesen, az 1939-40-es évadban lettem a Bonyhád igazolt labdarúgója. A háborús években ifistaként hamar a felnőtt csapat kere­tébe kerültem. Náluk is, meg a Szászvár NB III-as csapatában az 1946-51. között eltöltött évek során középcsatár vol­tam. Bajnoki esztendőnként 30-40 gólt jegyeztek nevem után a góllövőlistán. Sohasem feledtem azt a Nagyatád elleni mérkőzést, amelyen 9-0-ra nyert a Szászvár, s én „mes­terhetest" értem el, amikor egy védő kemény belépője folytán sérülés miatt cserét kértem. Szászvárról hazajöt­tem, a Bonyhád csapatában játszottam, majd 1960-63. kö­zött a Kisdorog játékos-edzője lettem. Kisdorogon 1964-ben már mint edző debütáltam, de néhány hónap után - miután az akkori járási székhelyű Bonyhádi Vasas csapatánál edzőválság volt - hívtak és én újra jöttem. Hét évig irányítot­tam a Vasast, jó csapatom volt. 1965-ben a Magyar Kupában a legjobb négy közé jutásért a Rába ETO jogelődjétől, a Győri Vasas ETO-tól kaptunk ki. Kezem alól remek játéko­sok kerültek ki. Olyanok, mint Máté János, aki megjárta a Pé­csi Dózsát és az FTC-t, sőt, Hoff er József szövetségi kapi­tánynál a válogatottban is sze­repelt. Szőcs Lázár is megmé­retett az NB I-ben, Mucska, Varga, Kniesz és Kiss pedig az NB Il-ben. 1971-ben újabb „fordulattal" ismét a Kisdorog kispadjára ültem, ahonnét 1987-ben, nyugdíjazásomkor álltam fel. Közben három évig a Dráva-csoport területi válo­gatottjának szakmai munkáját is irányítottam, 1982-ben Vá­cott mi játszottuk a torna dön­tőjét a Mátra-csoport váloga­tottjával. A rendes játékidő gól nélküli döntetlennel zárult, a II- es rúgásokban sajnos, alulmaradtunk - eleveníti fel pályafutása állomásait a ma­gyar NB-s mezőny legidősebb edzője. Három évig pihent, aztán 1990 nyarán a Bonyhádi Vasas vezetőinek invitálására igent mondott: elvállalta az NB III- ból kiesett csapat irányítá­sát. A nyugdíjas Losonczi Ist­ván amit vállalt teljesítette, egy év után visszakerültek a sportág harmadik vonalába. Oda, ahol ősszel újonc mivol­tukat meghazudtoló teljesít­ménnyel szerepeltek, végül pedig a 8. helyen végeztek. — Hároméves programot dolgoztam ki. Amibe bele­kezdtem, azt szeretném dobo­gós helyezéssel lezárni. Utána, 1993-ban aztán végleg búcsút intek az edzői kispadnak. Le­galábbis úgy tervezem, de hát foglalkoztam én már koráb­ban is a visszavonulás gondo­latával ... Losonczi István augusztus 2-án 65. születésnapját ün­nepli. Huszonnégyéves játé­kos pályafutása során egyszer sem állították ki, mint ahogy edzőként sem volt soha semmi „afférja" a bírókkal. Szakvezetői példaképe az a dr. Lakat Károly, akinél sike­res vizsga után megszerezte az edzői diplomát. Napjaink­ban is nyugdíjasként fél állás­ban, de teljes szívvel szolgálja szeretett sportágát, a labdarú­gást. Pista bácsi! A megye foci­szeretőinek népes tábora ne­vében is boldog születésnapot kívánunk! Fekete László Labdarúgás Sorsoltak a Magyar Kupában A Magyar Labdarúgó Szö­vetségben elkészítették az 1992-93. évi Magyar Kupa or­szágos selejtező első forduló­jának sorsolását. A 128 csapat között Tolna megye színeit a Bonyhádi SE és az Atome­rőmű SE gárdája képviseli. Augusztus 19-én, szerdán egységesen 16.30 órai kezdés­sel rendezik a kupamérkőzé­sek nyitófordulóját. A Bony­hádi SE NB III-as csapata az NB I-be'újoncképnt felkerült Csepel SC együttüsét látja vendégül. Mi tagadás, For­tuna kegyesebb is lehetett volna a bonyhádiakhoz, de mint mondják: a korábbi ku­pahagyományok ápolása ér­dekében derekas helytállásra készülnek. Az Atomerőmű SE NB Il-es csapatára lényegesen köny- nyebb feladat hárul majd. A Duna-partiak a megyei baj­nokság első osztályában sze­replő Lengyeltóti vendége­ként kezdik meg kupaszerep­lésüket az országos selejtező 128 csapatos mezőnyében. Tenisz Magyar visszalépés Pénteken délelőtt Vall d' Hebronban, Barcelona hegy- vidékes, erdős területén, a te­niszversenyek színhelyén kel­lett volna pályára lépni a ma­gyar férfi párosnak - a No- szály, Markovits kettősnek. Mint ismeretes, a napok óta gyengélkedő Markovits László tüdőgyulladás-gyanús megbetegedése miatt kényete- len volt visszalépni a férfi egyestől, ahol egyébként No- szály lett volna az ellenfele. A szakvezetők abban remény­kedtek, hogy csak tüneti lesz Markovits üdülése, sajnos, azonban ennél komolyabb lett a fejlemény. Pénteken reggel a tüzete­sebb orvosi vizsgálat tüdő- gyulladást állapított meg Markovitsnál, és az orvosok nem engedélyezték, hogy pá­lyára lépjen. így a magyar pá­ros kisorsolt ellenfele a román Cosac, Pescariu kettős játék nélkül jutott tovább a 16 közé, ahol portugál vagy olasz pá­ros ellen kell majd küzdenie. Markovits László és No- szály Sándor több magyar sportolóval együtt szombaton visszautazik Budapestre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom