Tolnai Népújság, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-15 / 193. szám
1992. augusztus 15. HÉT VÉGI MAGAZIN »ÚJSÁG 7 Simogassam Buddhát? Simogassa meg Buddha hasát! A felszólítás akár pajzán gondolatokat is ébreszthetne az emberben, ha nem folytatódna a szöveg azzal, hogy aki mindezt megteszi, az tízezer és egymillió forint közötti pénzösszeghez juthat. Persze mindehhez meg kell venni azt a simo- gatásra váró Buddhát, amit az angolos nevű cég kínál potom 1950 forintért, aranyozott kivitelben. Ha Buddha az öné lesz, összes barátja és ismerőse irigyelni fogja, — folytatódik imigyen a csábítás. — Ön lesz az ó misztikus hatalmának élő bizonyítéka, úgy hullik majd az égből a pénz, akár az eső. Ha egy főállásban végzett munka béréből élő rabszolgának érzi magát, pont ez az ajándék, amire szüksége van. Egy dologban biztos lehet, sohasem fog gazdaggá válni, ha egész nap azért gürcöl, hogy kijöjjön a pénzéből. Ezért ne habozzon, hiszen most több millió forintot kereshet a legcsekélyebb tapasztalat nélkül, nem számít az életkora, elég ha tud írni és olvasni! No ez az! - állt meg bennem az „ütő", amikor a jó minőségű, finom papírra nyomott reklámszövegben idáig értem. Honnan tudja ez a magáncég, amelyik az én pénzemre aspirál, hogy én betűértő ember vagyok, nem analfabéta hegyipásztor és nem pár hetes csecsemő, hanem felnőtt, fizetőképes, potenciális vásárlójelölt, akit nyugodtan meg lehet célozni ilyen reklámmal. Aztán meg honnan tudják ezek a nevemet, címemet? A telefonkönyvből biztos nem, mert ott még a régi lakcímem szerepel. Hát akkor honnan a csudából? Csak nem a személyi számomból? Mert abból aztán minden kideríthető. Nem, az nem lehet, mert az alkotmányellenes ugyebár.- Nos, azóta is gondolkodom a dolgon és minél többet töröm a fejem, egyre inkább úgy vélem, mégiscsak veszek egy ilyen Buddhát. Hátha hassimogatás közben rájövök, honnan jutottak illetéktelenek az adataimhoz! F. Kováts Éva Milyen legyen a kollégium? A harmonikás Két éve önálló már a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola, s az idei tanévnyitón már azóta a harmadik főigazgató, Gergely János köszönti majd az elsősöket, akik közül bizonyára sokan kérnek majd kollégiumi elhelyezést is. Az intézmény azonban már kinőtte kollégiumát, így lesznek sajnos olyan jelentkezők is, akiknek kérelmét a kollégiumi bizottság kénytelen lesz elutasítani. Ebben a döntésben szempont lehet a kérelmet benyújtó „gólyák" lakóhelyének távolsága, szociális helyzetük, vagy a korábbi kollégisták esetében a tanulmányi eredmény is. Gergely János mindezt tudja, de szerinte egy félsőok- tatási kollégium funkciója nem merül ki abban, hogy szállást biztosítson az adott intézmény hallgatóinak. S ha már szelektálni kell a jelentkezőket, akkor az előbb felsorolt szempontokon túl azt is vizsgálni kell, hogy a kollégiumi férőhely olyan kiemelt szociális juttatás, amiért a diáknak azon túl is le kell tennie valamit az asztalra; hogy tanulmányi kötelezettségeinek eleget tesz. Fontos figyelembe venni, hogy egy főiskolai diákszálló nem csupán ágyat, szállást jelent a hallgatóknak , hanem elsődleges funkciója az iskolai oktatásban szerzett tudás elmélyítésének biztosítása, és emellett ott nem tanított ismeretek nyújtása is. Ehhez természetesen jól működő diákönkormányzat mellett szükség van arra is, hogy az iskola oktatóit is bevonják a kollégium szellemi életébe. Meg kell változtatni a kollégisták eddigi helytelen szemléletét is, akár kemény intézkedések foganatosításával is. Vagyis a kiemelt szociális szolgáltatásért elvárható a jövő értelmiségétől, hogy maradéktalanul használják ki a kollégium nyújtotta - otthon nem meglévő - lehetőségeket. A főigazgató a kollégium szellemi életének fellendítésére nemcsak a főiskola, a megyeszékhely szellemi kapacitását szeretné felhasználni, hanem országosan ismert tudósok, művészek meghívását is tervezi. Fontosnak tartja, hogy a diákok megismerkedjenek a megye folklórjával is. Véleménye szerint, - amit csak helyeselni lehet - arra kell törekedni, hogy önmagát becsülő, adekvát formában kifejezni képes, s környezetüket morálisan kiszolgálni tudó pedagógusok, szociális munkások kerüljenek ki az intézményből az itt töltött főiskolai évek után, amelyek akkor lesznek igazán szépek és hasznosak, ha a szórakozás mellett megvalósul az elengedhetetlen személyiségfejlesztés is. nagy A hajnali műszakkezdést jelző brikettgyári duda mindig a gyárban találja. Herger Pál sosem késik el. Megbízható, kiegyensúlyozott típus. Olyan ember, akivel szinte összeveszni sem lehet. Ha kell, keményen marokra fogja a kalapácsot, ám ha csak teheti, örök szerelmét szorongatja. Szeretettel és féltéssel beszél róla, kemény munkához szokott ujjaival lágyan simogatja. S olyan csodaszép hangokat csal elő Hohnerjá- ból, hogy az embernek szinte kedve támad táncraperdülni. Herger Pali a harmonikás. A nagymányoki sváb család kisebbik gyermeke a keményen dolgozó és jól kereső bányász apa jóvoltából már nyolcévesen kapott tangóharmonikát. Akkor, amikor még idős zenészek is csodájára jártak egy ilyen drága jószágnak. Zongorázni tanult, s alig volt tizennégy éves, amikor a Kretzer Szepi bácsi zenekarában már lakodalmat muzsikált. Mindig is imádta a zenét, élete csodájának tartotta, s ha csak tehette, azonnal kezébe kapta a zeneszerszámot. Zenei pályára készült, nagy kitartással. — Édesapám korai halála aztán keresztülhúzta közös számításunkat. Egyszerűen nem volt pénz a tanulásra. Szakmát kellett szerezni, biztos kenyeret és megélhetést, hiába volt mindenem a zene. Falvai tanár úrnál tanultam, s az nagy szó volt. Amikor Budapestről, összeköttetés révén sikerült azt a 32 basszusos kis harmonikát meghozatni, nekem - hát boldogabb ember nem sok volt nálam. Maradt a szorgalom, a magad uram, a sok-sok gyakorlás, s mindez munka után. Herger Pál nem bánta. Mint családfönntartó mentesült a katonáskodás alól, ám első igazi nagyzenekarának tagjait bevonultatták. Az idősebb, meglett zenészemberek is szívesen fogadták csapatukba, így szinte sosem maradt zenekar és játék nélkül. A tánc- és szalonzene mellett a német zenét részesítette mindig előnyben, aminek alapjai persze sváb származásában keresendők. Elmeséli, miképp is volt az, amikor a disznótor végén a két csodálatosan éneklő szülő mellett ő húzhatta a harmonikát. Tehetséges és főleg szorgalmas gyerek volt, a jó tanítványok egyike, aki maga is alig várta, hogy gyakorolhasson. Ma is, ha kezébe veheti féltve szeretett harmonikáját, mintha megszűnne körötte a világ. Ketten vannak, s a zene szárnyán bejárnak boldog hegyeket, lágy dallamvölgyeket, virtuóz futamsorokat és pattogós ugrósokat. — Gyönyörű világ a zene, ha játszom, mindent feledek, nem gondolok semmire. Játszom ha fáradt és keserű vagyok, ha öröm ér, ha várja a közönség. Lakatos létére finom keze van, ujjai úgy szaladgálnak a fehér billentyűkön, hogy a nézésénél csak a játéka szebb, érdekesebb. Esténként, amikor az óra elüti a hatot, pillanatra pontosan megszólal Herger Pali kis zenekara a Szecska panzió és étterem teraszán. A csodálatos konyha, a németek által oly nagyon kedvelt panzió egyik újabb vonzereje lett a zenekar játéka. A Koller étterem a zenekarral, ha lehet, még híresebb lett. Beszélgetünk arról az időről is, amikor a brikettgyári lakatosok a hajógyáriaknak végeztek bérmunkát, ahol bizony birkózni kellett a kalapáccsal, s estére fáradt lett a kéz, de a harmonikának ezt nem szabadott észrevennie, s annak meg főleg nem aki hallgatta. — Itt pörögniük kell az uj- jaknak. Lehetek én bármilyen fáradt, elillan minden nyűgöm, bajom, ha kezembe vehetem a herflit. Lábrakapok tőle. Megjelent a Herger zenekarnak négy műsoros kazettája, Németországban számos alkalommal zenéltek, s egyik meghívás okán érkezett persze rögtön a másik. Sváb bálok, sörfesztiválok. Ausztriai kéthetes turné ... — Nagy tehetség voltam? Lehet. Többre is vihettem volna, ha szegény jó apám nem hal meg korán. A vendéglátás vonala nem tetszett, nekem kell egy biztos kenyérkereső szakma, aztán hobbiból, boldogságból elzenélgetek. Ez lett belőle. A zene nagyon sok boldogságot hozott, volt sok szép sikerem és élményem. Sok tapsot és köszönetét kasz- szíroznak be a zenészek a vendéglőben, de munka után, minden nap zenélni, bizony nehéz lehet. A pedagógiai főiskolára járó leány kerül szóba, aztán a fiú, akiből az apuka szeretett volna zenészt faragni. Aztán eszébe jut az idő, mikor akkora volt mint ma a gyermekei. A bálok, lakodalmak, a zenekarok. — Ez olyan a zenekar esetében, mint egy jó focicsapat. Ha sokáig együtt játszanak, nagyon jó kis csapatot alkotnak. Mi ilyenek vagyunk. Mit jelent zenélni? Mindent. Az a csoda Hohner ami annyi pénzbe került, amiért más már nyugati autót vesz, olyan mint egy családtag. Féltik, szeretik. A jó zene, a jó konyha vonzza a pihenni, szórakozni vágyókat. Jönnek, s hallgatják a harmonikást. A Herger Palit, akit Komlótól Bajáig mindenki Palikámként emleget. Sokan szeretik. — Legszebb zenés élményem? Sok van, egyike ennek az ausztriai Klagenfurt és Villach között, a Bad-Traunkir- cheimben egy nemzetközi zenei fesztivál vendégei voltunk, spanyolokkal, németekkel, görögökkel, hollandokkal. A zene nemzetközi, s mikor kezébe kapta a harmonikát, a görög is, a spanyol is bartá- jává, zenésztársává fogadta. Herger Pál előadóművész, aki vizsgát is tett, s így jutott külföldre. Ott fönn 2050 métermagasban a zenekarok és zeneszólisták, előadóművészek között Magyarországot, a zenét és önmagát képviselte. — Boldog ember vagyok. Huszonöt éve vagyunk házasok, két gyermekünk van. Tanítványai között voltak tehetségesek, szorgalmasak. Ma már nem jut idő a tanításra, de szép időszak volt. Herger Pál ötvenfelé jár, de a zenészek, azt mondják, kortalanok. S szállt a teraszról a nóta: „Dalolj csak jó harmonikás .." Szabó Sándor Fotó: Kispál M. A hangulatirányító trió munkában Tudományos kaleidoszkóp Keresik a világmindenség 99 százalékát A kaliforniai Berkeley-i egyetem kutatói új, speciális teleszkópokkal kísérlik meg a válaszadást a tudomány alapvető kérdéseinek egyikére: miből áll az univerzum 99 százaléka? Az eddigi vizsgálatok szerint a látható anyag, mint a csillagok, a gáz- és porfelhők a világmindenségnek legfeljebb egy százalékát teszik ki. A többi - feltételezik a 30-as évek óta - valamilyen sötét anyag. Fritz Zwicky amerikai aszt- rofizikus megfigyelte, hogy néhány égitest gyorsabban mozog, mint a többi. Ezt - a fizika törvényei szerint - hatalmas vonzerők okozhatják, amelyek működését azonban mindmáig nem lehetett bebizonyítani, Zwicky megfigyelései ellentmondanak Newton törvényének is, miszerint egy bolygó keringési sebessége annál kisebb lesz, minél távolabb van a Naptól. Számos teória kereste az ismeretlen erő magyarázatát. A legtöbb csillagász arra a fel- tételezésre hajlik, hogy az univerzumban mindeddig ismeretlen formában gigantikus anyagtömegek léteznek. Mióta a COBE amerikai műbolygó, amely a kozmosz háttérsugárzását vizsgálja, fontos adatokkal szolgál, megnövekedett a csillagászok bizalma abban, hogy a sötét anyag végül is kinyomozható. A COBE a világűr határain óriásfelhőket észlelt. Ez a régió a csillagászok szerint annak az állapotnak felel meg, amelyben a világmindenség legkevesebb 15 milliárd évvel ezelőtt létezett. Új távlatok a madártanban Egy, a Liaoing tartományban (Északkelet-Kína) előkerült veréb nagyságú fosszilis lelet új megvilágításba helyezi a madarak törzsfejlődését. A „Sinornis santensis"-nek elkeresztelt madárős 135 millió éves és így döntő űrt tölt be a madárkövületek sorában, állítják a szakemberek. Legutóbb 1988-ban, a „las-Hoys-madarak"-nak nevezett lelettel mintegy 120 millió éves madárfossziliákra bukkantak. A paleontológusok számára a madárvilág fejlődésének jelentős állomásai ennek ellenére továbbra is homályban maradtak, bár a felfedezéssel 30 miihó évre csökkent az addig 50 millió évnyi lelethiány. A Kínában talált legújabb madárlelet a paleo-ornitoló-. gusok szemében jelentős közbenső lépcsőfokokat testesít meg a jurakori ősmadár felé. A korai krétakörből való „Sinornis" csontváza még primitív jegyeket mutat: például a modern madarakénál sokkal mozgathatóbb kézcsontokat, valamint a hüllőkéhez hasonló rövid orral és fogakkal rendelkező koponyát. Már kitartóan tudott repülni, ere vall a különösen széle» mellcsont, amelyen a repülőizmok elhelyezkednek, a madarakra jellemző farokgyök és a szárnyak, valamint a vállöv felépítésének sajátosságai. Ezek a tulajdonságok a krétakor kezdetén alakulhattak ki. Az átmenet a siklórepülésből - amelyet a kereken 150 millió éves jurakori ősmadár repülési módjának vélnek - az aktív repülésbe 15 miliő év alatt mehetett végbe. A „Sinornis santensis" csontvázának jellegzetességei arra is utalnak, hogy a madár már tudott a fákon mászni és ugrani, így valószínűleg erdős területeken élt. Volt az elülső karmokkal szembehelyezhető lábujja, ami lehetővé tette az ülést és a biztos támaszt az ágakon. Ez a fákon élés - együtt a kitartó repülésre való alkalmassággal - valószínűsíti azt, hogy a madarak életmódja néhány évmillió alatt döntőben megváltozott az ősmadarakéhoz képest. Szaffara metropolisz „Tömjén és mirha oázist" fedeztek fel Arábiában Oman hegyei között, az Arab-félszigeten legendás múltú város maradványaira leltek a régészek, amely az ókorban a kereskedelmi központok ragyogó „hármas csillagzatához" tartozott: Szaffara Met- ropolisz-nak nevezték a várost azon a térképen, amelyet a földrajztudós Ptolemaiosz a 2. évszázadban készített. Szaffara Metropolisz ellenőrizte a nem túl távol fekvő Ubar-ral (Omanum Emporiumnak is neveztek) és a Mosza-val együtt az ókorban gyakran az arannyal egyenértékű áru, a tömjén és mirha termelését és kereskedelmét. A tömjén és mirha csodálatos gyógyítóerővel bír: a gyanta alkotóelemi hatásosak gyulladások és gombabetegségek ehen. A gyantából nyert olaj csökkenti a panszokat a légúti fertőzések esetében is. A három aranyváros a szerteágazó karavánutak és hajózási útvonalak hálójának középpontjában feküdt, ahol a tömjént Mezopotámiába, a Földközi-tenger térségében Rómáig, illetve Indiába szállították. Szaffara Metropolisz mellett, néhány hónappal ezelőtt a tudósok azonosították Oman belsejében ubar romjait is (amelyet egyébként a Korán is említ). A város másfél évezreddel ezelőtt a Római Birodalom bukása után hirtelen eltűnt. Ezúttal is Ptolemaiosz térképei és a legmodernebb felderítési technika eredményei együtt igazították el a tudósokat. Műbolygókról és űrkompokról készített fotók vezették a régészeket az utak nyomára, amelyeken évezredekkel ezelőtt a karavánok haladtak. A nyomok Oman belsejében egy vízlelőhelyre vezettek, amely körül a mai Ash Shisar város kialakult. Ott a tudósok homokba temetett falak és tornyok maradványait találták. A harmadik „tömjén és mirha oázis", Mosza romjait már a XX. század ötvenes éveiben felfedezték.