Tolnai Népújság, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-04 / 157. szám

6 MPUJSAG

HÉT VÉGI MAGAZIN

1992. július 4.

Vagyonnevesítés, vagyonelosztás - értelmezési nehézségekkel

Földrendező bizottságok a település békéje érdekében

• •

Ökumenikus

naptár

Július 4. Szombat. Köznap. Napi igék: Kát.: Ám 9,15. Mt 9,14-17. Ref.: Róm 15,22-32. 2Kir 12. Ev.: Jel 22,12-17. lKor 15,34. Őrt.: rÓm 3,28-4,3. Mt 7,24-8,4.

A katolikus naptárban Portugáliai Szent Erzsébet (+1336) emlékezete. Árpádházi Szent Erzsébet volt a nagynénje. Mintaszerű családi életet élt, amikor pedig megözvegyült, vagyonát, ékszereit szétotsztotta a szegények között és a klarissza apácák kolostorába lépett.

A református és az evangélikus naptárban Ulrik napja.

Áz ortodox egyházban Szent András krétai püspök énekszerző napja.

Július 5. Évközi 14. Szentháromság utáni 3. vasárnap. Napi igék: Kát.: Gál 6,14-18. Lk 10,0-12. 17-20. Ref.: Róm 16,1-16. Zsolt 29. Ev.^Lk 15,0-7. Zsolt 106,1- 18. Őrt.: Róm 5,1-10. Mt 6,22-33.

A katolikus naptárban Zaccaria Szent Antal Mária áldozópap emlékezete. Cremonában született és ott is halt meg, 1539-ben. Előbb orvos volt, majd pap lett. Két szerzetes rendet alapított. Egyet a férfiak (barnabiták) és egyet a nők számára (angehkák).

A református egyházban a Bethesda Testvérközösség vasárnapja.

Az ortodox egyházban Áthoszi Szent Athanászi- osz és Radonyezsi Szent Szergiosz ereklyéinek átvitele.

Július 6. Hétfő. Köznap. Napi igék: Kát.: Oz 2,16- 18. 21-22. Mt 9,18-26. Ref.: Róm 16,17-27. 2Kir 13. Ev.: Mt 9,1-8. lKor 15,35-49. Őrt.: Róm 9,18-33. Mt 11,2- 15.

A katolikus naptárban Szent Goretti Mária szűz, vérnatú emlékezete. A 12 éves Mária tisztasága védelmében 1906-ban 14 késszurást kapott egy erőszakoskodó férfitől. Halálos ágyán megbocsátott gyilkosának. Szenttéavatását (1950) több mint félmillió ember kísérte figyelemmel a Szent Péter téren, akik között ott volt a szent édesanyja is.

A református naptában Csaba, az evangélikus naptárban Ezsaiás napja.

Az ortodox egyházban Nagy Szent Sziszoisza napja.

Július 7. Kedd. Köznap. Napi igék: Kát.: Oz 8,4-7. 11-13. Mt 9,32-38. Ref.: Gál 1,1-5. 2Kir 14,1-14. Ev.: Bir 10,6-16. lKor 15,50-58. Őrt.: Róm 10,00-11,2. Mt 11,16- 20.

A katolikus naptárban Szent Willibald püspök hitvalló (+781) emlékezete. Az angol királyi családból származó Willibald bencés szerzetesből lett püspökké, aki 40 éven keresztül folytatott missziós tevékenységet a németek körében, bajor földön.

A református és az evangélikus naptárban Cirill napja.

Áz ortodox egyházban Maleoszi Szent Tamás és Szent Kyriaké nagyvértanú napja.

Július 8. Szerda. Köznap. Napi igék: Kát.: Oz 10,1- 3. 7-8. Mt 10,1-7. Ref.: Gál 1,6-9. 2Kir Í4,15-29. Ev.: Lk 15,11-24. lKor 16,1-12. Őrt.: Róm 11,2-12. Mt 11,20-26.

A katolikus naptárban Szent Aquilla és Priscilla emlékezete. E sátorszövő házaspárt Szent Péter keresztelte meg Rómában, majd Szent Pál munkatársai lettek, akikről az apostol többször is megemlékezik leveleiben. Aquilla valószínűleg He- raklea püspökeként halt meg az I. század második felében.

A református és az evangélikus naptárban Teréz napja.

Áz ortodox egyházban Szent Prokopiosz nagyvértanú napja.

Július 9. Csütörtök. Köznap. Napi igék: kát.: Oz

11.1- 4. 8-9. Mt 10,7-15. Ref.: Gál 11,13-24. Mt 11,27- 30.

A katolikus naptárban Guiliani Szent Veronika (+ 1727) emlékezete. Kapucinus apáca, majd főnöknő lett, akivel kapcsolatban az életrajzírók számtalan csodáról emlékeznek meg.

A református naptárban Lukrécia, az evangélikus naptárban Veronika napja.

Az ortodox egyházban Szent Pankrátiosz tavro- méniai püspök vértanú.

Július 10. Péntek. Köznap. Napi igék: Kát.: Oz

14.2- 10. Mt 10,16-23. Ref.: 2,1-10. 2Kir 15,17-38. Ev.: Jón 3,10.4,1-11. Mk 3,7-12. Őrt.: Róm 11,25-36. Mt 12,1-8.

A katolikus naptárban Szent Amália szűz emlékezete. Frank királyi családból származott, akit a leendő király, Martell Károly akart nőül venni, ő azonban Krisztust választotta jegyeséül. Károly a visszautasítás miatt haragra gerjedt, erőszakot akart alkalmazni, Amália azonban egy kolostorban elrejtőzött, ahol nem tudott a nyomára akadni. 772-ben halt meg a kolostor tagjaként.

A református és az evangélikus naptárban Amália napja.

Az ortodox egyházban Nikopoliszi 45 szent vértanú és Kijevi Szent Antóniosz napja.

A holnap iskolája

A közelmúltban született meg a negyedik kárpótlási törvény, mely pontosításai, kiegészítései ellenére sem szüntetette meg egy- csapásra a bizonytalanságokat. A gondok elsősorban a földkijelölések körül jelentkezhetnek, éppen ezért kértünk tájékoztatást Bea Józseftől, a megyei földművelésügyi hivatal vezetőjétől.

— A törvény lehetőséget biztosít arra, amit már korábban is igényelt a lakosság, azaz az egyezség megkötésére az árverés, a licitálás előtt a föld megszerzésénél - mutatott rá Bea József. - Tehát a licitálást vezető állami alkalmazott kezdeményezi azt, hogy aki egyezség alapján akarja megszerezni a földet, az ezer forintos aranykorona értékben ezt megteheti.

— Az eddig megjelent kárpótlási törvények értelmében milyen teendők várnak az érintettekre?

— A kárt szenvedett állampolgár az első kárpótlási törvény szerint augusztus 15-ig, a második alapján október 5-ig, a harmadik értelmében pedig október 30-ig jelentheti be igényét az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal által rendszeresített nyomtatványon a megszerezni kívánt föld fekvése szerinti illetékes önkormányzat polgármesteri hivatalában. Azt hozzá kell tenni, hogy az igényjogosultság bejelentése nem jogvesztő hatályú. Amennyiben nem elegendő a kijelölt föld mennyisége, lehetőség nyílik az állami földterületből történő kijelölésre vagy pótlására.

— Manapság az önkormányzatokra is több tennivaló vár, legalábbis mezőgazdasági

szempontból. . .

— Valóban, az önkorSzázötven éve történt

mányzatok kezdetben minimális mértékben játszottak szerepet ezen a téren. Az azóta alkotott törvények viszont folyamatosan bővítik az önkormányzatok feladatkörét. A most aktuális, konkrét tennivaló valamennyi önkormányzat számára a földrendező bizottságok létrehozása. A határidő 1992. augusztus 31-e. Ismeretes, hogy az ön- kormányzatok egy része nyári szünetet tart, azonban azt hiszem: ahol fontos a település békéje, ott szakítanak időt erre a feladatra.

— A település békéjének az eléréséhez szükséges még a vagyonnevesítésre, vagyonelosz- tásra vonatkozó törvény végrehajtása. Milyen tapasztalatokról lehet beszámolni ez ügyben?

— Akik hozzáláttak a végrehajtáshoz, azok számtalan értelemzésre váró kérdéssel találták szembe magukat. Az állásfoglalásokból mindenki csak a számára legkedvezőbbet akarta elfogadni. Ebből következően nem volt egységes a törvény alkalmazása, sőt, esetenként törvénysértés is előfordult.

— Említene esetleg néhány példát?

— A vagyonnevesítés esetében előfordult, hogy több termelőszövetkezet a kívülálló vagyonnevesítésre jogosultakat nem értesítette a közgyűlési határozatról. Megtörtént, hogy a vagyoncsökkentésre hivatkozva nem hajtották végre a vagyonnevesítést. Nem határozták meg vagy hibásan állapították meg a vagyont, s nem mindenhol vették figyelembe a jogelőd termelőszövetkezetnél eltöltött tagsági éveket.

— Az átalakulás soron következő feladata az árverések előkészítése, lebonyolítása. Ezekről mit érdemes tudni?

— Az árverés lebonyolításának szabályai vannak. Először zártkörű árverést kell tartani. A zártkörű árverésen csak a termelőszövetkezet tagjai és a szövetkezei üzletrészszel rendelkező kívülálló tulajdonosok tehetnek ajánlatot az árverésre bocsátott vagyontárgyak megvételére. Fontos tudni, hogy azok a tagok, akik korábban nem jelentették be kiválási szándékukat, az árverés megkezdéséig megtehetik az árverésre bocsátott vagyontárgy megszerzésére irányuló igénnyel.

— Csak egyenként lehet árverezni?

— Nem, csoportosan is, ilyenkor az érintettek nevében az általuk meghatalmazott képviselő jár el. A zártkörű árverésen kizárólag a szövetkezeti üzletrész értékpapírral, vagy arról kiállított más, azt helyettesítő értékpapírral lehet licitálni. Az árverező az üzletrész névértéke összegéig vehet részt az árverésen, melyből az adott vagyontárgy kikiáltási ára 10 százalékának megfelelő összeg árverési előlegnek minősül. Ezen összeget külön letenni nem kell.

— Mi határozza meg a kikiáltásiárat?

— A vagyontárgy kikiáltási ára a vagyonértékelés szerinti összeg. Tehát a kikiáltási ár nem tartalmazza az adott vagyontárgyhoz kapcsolt tartozást és követelést. Az árverés időpontját egyébként a termelőszövetkezet vezetősége határozza meg úgy, hogy a vagyonmegosztási közgyűlés időpontját követő 60 napon belül tűzi ki azt. A vagyonéppen... a külföldi készítmények, gyártmányok beö- zönlésének nehezítésével vagy éppen eltiltásával is pártolni, előmozdítani kell." Olyan ország és nép, melynek nincs virágzó kézmű és gyáripara, a világforgalomban sem vehet részt, „az mindég szegény, nyomorult financziális tekintetben, és valóságos ki- zsálmányoló coloniája oly szomszéd népnek, államnak, melynek hatalmas, virágzó kézműzete és gyáripara "van"."

Az új gondolatok, törekvések megyénkből indultak el! Pulszky Ferenc „Életem és korom" című emlékiratában nagyon szépen fogalmazza meg a reformgondolat terjedését „Perczel Mór felfogta az eszmét és Tolnában s a szomszéd megyékben megalakította a védegyletet, melynek tagjai becsületszavokat adták, hogy kizárólag honi gyártmányokkal fognak élni. Az eszme s az egylet terjedett.

És most térjünk vissza a 150 évvel ezelőtt alapított „Tolnai Védegylet" megalakulásának körülményeire. Nyilvánvaló, hogy egy, a honi gazdasági iparkodást („ipart") támogató védegylet a termelés-értékesítés láncolatából több mindent ki tudott volna emelni, hogy azt - elnyomorodásunkról, csenevészesedésünkről - mint élő példát, felmutassa. Perczel Mór és Tolna megyei társai azonban a gazdaság számtalan bajai közül a magyar földön megtermelt és kivitt gyapjú, vele szemben pedig a külhonból behozott szövet ügyletét találták szinte a „le- gérzékelhetőbbnek". Már a mennyisége miatt is. Ha a gyapjú nagy részét a magyar kereskedők vehették volna meg, magyar „gyárnokok" dolgozhatták volna fel, elkerülhető lett volna a kétszeres vám, s virulna a honi ipar! De hogyan teremthetnének komegosztási közgyűlés pedig a vagyonnevesítési közgyűlés időpontját követő 75. nap után tűzhető ki. Ezt figyelembe véve tehát, mivel a vagyonnevesítési közgyűlést legkésőbb április 30-ig kellett megtartani, a vagyonmegosztó közgyűlés július 15-e után várható. Az árverés időpontjáról valamennyi termelőszövetkezeti tagot és kívülálló üzletrész tulajdonost írásban értesíteni kell.

— Miként kerülhet a vagyontárgy az állampolgárok birtokába, illetve mi történik akkor, ha a vagyontárgy nem kel el?

— A vagyontárgy tulajdonosa az lesz, aki a legmagasabb vételárat ígéri. Ha több ilyen személy van, akkor az első ajánlattevő a tulajdonos. Ha nem állapítható meg időrendi sorrend, akkor sorsolás dönt. Ez Utóbbi megoldás alól kivétel az, ha az azonos ajánlatot tevő személyek egyhangúlag kérik, hogy a vagyontárgyat adják a közös tulajdonukba. A vagyontárgy árverése után az árverési vételárként kifizetett szövetkezeti üzletrészt be kell vonni és ki kell egészíteni a meglévő szövetkezeti üzletrészek részarányát. Ha a kikiáltott áron a vagyontárgy nem kel el, a közgyűlés dönthet úgy, hogy az árverést a kikiáltási árnál alacsonyabb összegben is lehet folytatni. Ha netalán a vagyontárgy így sem talál gazdára, akkor nyílt árverést kell tartani, amelyen a szövetkezeti üzletrésszel nem rendelkező személy is részt vehet. A nyűt árverésen készpénzzel is lehet licitálni, az árverési vételár a kikiáltási árnál alacsonyabb is lehet.-számáig belipart - a hazai gyárak ilyen, visszamaradott állapota mellett -, miközben külföldről özönlenek be a jobbnál jobb készítmények? Mindenki a jót venné. A magyar vállalkozások ezenközben „simlő állapotban tengődnek". A visszahúzó akadályok - mint a hínár.

A gyapjú és szövet ügye a „nevendék iparok problémái közül - csak az egyik! Az 1842 július 4-i alakuló közgyűlés előtt így állt össze a helyzetkép: „A Magyarországban termesztett gyapjú legnagyobb mennyisége, sokszor igen olcsó pénzen lezsarolva a juhgazdáktul, külföldre vándorol, ott posztó, s más szövetekké alakul, és mi ismét kényszerülve vagyunk - belföldi konkurenciát nélkülözők - azt drága pénzen megvásár- lani: ki és beviteli ezen veszteségünk pedig kettőztetik a kétszeres vámzat rovatával, melynek a kivitelnél a gyapjú, a bevitelnél ismét (a) posztó vagyon alávetve."

S mert a védvám kérdését az osztrák érdekekkel szemben kikényszeríteni nem tudták, egyetlen hazafias elszánt- ságú lehetőség maradt. Ahogy Szentkirályi Móricz 1844-ben oly szellemesen megfogalmazta: „... a védsorompót a határ helyett (saját) ajtónk küszöbénél állítsuk fel."

1843-ban List könyve magyarul is megjelenik. Gondolatait Kossuth is magáévá teszi. Bécstől függő gazdasági rendszerünket felszámolandó, országos szervezésbe kezd, s 1844 október 6-án hivatalosan is megalakul az Országos Védegylet. 139 vidéki osztályú között csakhamar ott találjuk a a paksi, dunaföldvári, bölcskei, kömlődi, tolnai, szekszárdi, bonyhádi védegyleteket.

De ez már egy külön történet.

< Solymár Imre

A kétnyelvű oktatást (angol-magyar) biztosító iskoláról videovetítéssel egybekötött ismertetést hallgathatnak az érdeklődők július 5-én, vasárnap este 7 órai kezdettel a szekszárdi Bezerédj u. 3. szám

alatt. A bibliai szemléletű magániskolában minden tanuló egyéni haladási tempó szerint végezheti tanulmányait, és arra is lesz lehetőség, hogy adott esetben átiratkozon állami iskolába.

A „Tolnai Védegylet"

megalakulása

Százötven évvel ezelőtt, 1842 július 4-én Perczel Mór elnökletével alakuló közgyűlését tartotta Szekszárdon a „Tolnai Védegylet", védegyleteink küzül az első. Korabeli kiadványuk szerint - melyet a Megyei Önkormányzat Levéltára őriz - tagjai magukat „egyedül honi gyárakban készült gyapjúszövetek viselésére kötelezik", s ettől „lassú, de a tagok szaporodtával a le- güdvösb eredményt" várják.

A reformkori Magyarországon, jelesül a reformkori Tolnában is, a „kereskedési állapotok" nyomasztó voltát, az ország „gyárakbani hátramaradását" vállalkozók, üzletemberek, a liberális nemesség és a köznép egyaránt tapasztalhatta. A gazdaságpolitika hathatós változtatására azonban nem volt se mód, se lehetőség. A hazai „nevendék ipar" láthatóan nem boldogult. Ugyanakkor az iparcikkek - jó minőségben és olcsón- külországból jöttek be. Ahogy megfogalmazták „az idegen concurrentia a fogyasztást egészben vagy nagyrészben hatalma alá ke- ríté." A reformerek - konkrét gazdaságpolitikai eszközként- a védvámot találták volna

alkalmasnak. E kérdésben azonban két hazai érdekcsoport csapott össze. Kemény zsigmond helyesen emelte ki 1850-ben, hogy „a conservatí- vek a vámügyet a mezőgazdaság, az ellenzékiek pedig a gyáripar számára kívánták kizsákmányolni." A kormány azonban viszautasította

mindkét csoport törekvéseit. Ekkor ébredt fel a hazafiakban- régi példák, és egy új közgazdasági iskola nézetei alapján - a gazdasági önvédelem eszméje.

A meghatározó gondolati indíttatást Friedrich List német közgazdász 1841-ben megjelent „Das nationale System der politischen Oeko- nomie" című nemzetgazdá- szati munkája jelentette. A nyomdából frissen kikerült mű egy példánya igen hamar eljutott Szekszárdra. Perczel Mór így emlékszik vissza: „Éppen Szegzárdon voltam Augusz Antal akkori jó barátomnál ... midőn könyvárusa ezen csakhamar világhírre jutott munkát neki megküldte. Ketten olvastuk át... rögtön egyetértettünk abban ... hogy az a magyar reformerek, liberálisok programmjának meg- álapítására döntő befolyást gyakorland."

Ügy találták, hogy List tanai ráillenek a magyar belipar állapotára, a magyar kereskedelem viszonyaira. Perczel később össze is foglalja a meghatározó jelentőségű gondolatokat. List taítása szerint - írja - „minden nemzetnek saját különös érdekei, az ő iparának állapota szerint kelletik eljárni, intézkedni. Minden nemzet joga, hivatása, sőt kötelessége: az ő tulajdonait, tehetségeit, az ő országának termékeit, segédforrásait - a függetlenség, az önállás (önállóság), a felvirágzás és a gazdaság lehető legfőbb fokáig, tökélyéig - kifejleszteni, értékesíteni, gyarapítani és terjeszteni." A gyakorlatba átvitt listiánizmus pedig azzal jár, hogy „a honi belipart, kézművet, gyártmányt még a legszigorúbb védvámokkal, vagy