Tolnai Népújság, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-10 / 162. szám
1992. július 10. DUNAFÖLDVÁR KÉPÚJSÁG 13 Jim Sanders Dunaföldváron „Tiszta szívvel. . Működik a „dominó-elv' Hétfői számunkban már találkozhattak olvasóink egy rövid tudósítással Jim Sanders dunaföld- vári látogatásának kapcsán, ám érdemesnek tartottuk az eseményről bővebben is szólni, hiszen meglepő dolgok történtek múlt hét vasárnapján a művelődési házban, Dunaföldváron. A világhírű misszionárius pap már egy éve tartózkodik Magyarországon, s nem kevesebb, mint heti tíz-tizenegy gyógyítást tart azóta szerte az országban. Dunaföldváron most járt először, s erre a gyógyítással egybekötött előadására bizony sokan messziről érkeztek ide, bízva a hit gyógyító erejében. Jim Sanders készségesen állt rendelkezésünkre egy rövid beszélgetés erejéig, melynek során elmondta, hogy ő csupán közvetítője annak az Istentől származó erőnek, amivel csodaszámba menő gyógyításait végzi. Ugyanez az erő, pontosabban szent akarat teszi őt képessé arra, hogy hetente többezer kilométert utazva helyt tudjon állni, hogy ne merüljön ki ettől az enyhén szólva is hajszás életmódtól. Szerinte egyáltalán nem csoda az, hogy vakok nyerik vissza látásukat, hogy a tolókocsiból egy-egy gyógyítás után többen fel tudnak kelni, hogy rákos betegek válnak egészségessé a kenetadás után, itt -„csupán" arról van szó - mondta -, hogy Isten nem a testen keresztül gyógyít, hanem a szellem által, mivel minden ember Istentől származó értelemmel van felruházva. Ezért is volt fontos, hogy - miként a pap kérte - „tiszta szívvel" lépjenek a gyógyulni vágyók a művelődési ház színpadára, hiszen a legfelsőbb akarat csak ezen keresztül érvényesül igazán. Természetesen minden magyarázatnál meggyőzőbb volt maga a kenet felvétele közbeni és utáni érzés, amit magam is megtapasztaltam. Jim Sanders érintésétől, és közben elmormolt imájától tehetetlenül nyúltam végig a színpadon, ahol a legtöbb kenetét felvevő ember hasonlóan dőlt végig, mint én. S bár észleltem a körülöttem zajló eseményeket, nem voltam képes sem végtagjaimat, sem fejemet megmozdítani. Igaz, hogy nem számolhatok be valamilyen betegségem csodás megszűnéséről - szerencsére a kenetadás előtt is egészségesnek tudtam magam -, de az bizonyos, hogy a kenet felvétele után közérzetem, hangulatom sokat javult. Nem akarom bizonygatni a kézrátétel vélt vagy valódi hatását, csupán személyes élményemről adtam számot. Egyébként Jim Sanders október végén ismét ellátogat Dunaföldvárra, s aki a hit erejében bízva gyógyulni szeretne, esetleg csak tapasztalni szeretné a kenetadást, akkor módja lesz rá. Többen tömeghipnózisról, titkos áramütésről beszélnek a „csodapap" kenetadásának kapcsán, de ők sem tudnak ésszerű magyarázatot találni a gyógyulásokra. Magam meg sem próbáltam az igazságot keresni, mert Jim Sanders szerint maga a kenetadás, no meg az azt követő csodás gyógyulás- megdönthetetlen, félreérthetetlen bizonyítéka annak, hogy itt nem emberi bűvészkedésről, hanem Isten akaratáról lehet csak beszélni.-nagyA szerző tehetetlen Megújul a nagyterem Július 25-én már esküvőt szeretnének tartani a városháza nagytermében. Mint arról korábban már hírt adtunk, a felújításra kiírt pályázatot Csepeli István du- naföldvári népi iparművész nyerte el. A Kommunális és Szolgáltató Kft. az „alapozó" munkákat végzi el a helyiségben, ahol a jövő héten megkezdődhet a fakazettás álmennyezet és falburkolat felszerelése. A megújult terem ünnepélyes avatását augusztus közepére tervezik. Hét (és még néhány) dühös ember Kitört a nyár Csesznek János alpolgármester sajnálkozva közölte szerdán délután, olyan fél három magasságában, hogy a testületi ülés ismét elmarad. Történt ugyanis, hogy múlt csütörtökre hívták össze először a képviselőket az ügyes-bajos dolgok megtárgyalására. Akkor is, most is egyetlen képviselő hi- bádzott a határozatképességhez. A polgármester akkor hivatalos úton Németországban volt, most szabadságon, épp külföldi útjára csomagolt. A képviselők egy része szintén szabadságon, mások „nem értek rá", mikor telefonon próbálták meggyőzni őket: jöjjenek már be, hogy megtarthassák az ülést. Heten pedig - a meghívottakkal együtt - dühöngtek. Kicsit a saját levükben is főttek, mondván, miért kellett az SZMSZ-ben ily szigorúan körülbástyázni a „formaságokat". Ezen persze lehet vitatkozni, de sok értelme nincs. A játékszabályokat be kell tartani. Az ülést ismét el kellett napolni - bizonytalan időre. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy amikor a hivatal „kiszimatolja", hogy a városban tartózkodik legalább nyolc képviselő, összehívja a rendkívüli testületi ülést, mégpedig 24 órán belül. A hőmérséklet további emelkedésével azonban e körülmény fennállási lehetősége fordítottan arányos. Egyszerűbben: mostanság nemigen lesz ülés. Az érdekeltek pedig ott „rágják a hivatal küszöbét", és várják, hogy ügyüket elnintézzék. Mint például az önkormányzat intézményeinek vezetői, akik az alapító okiratok felülbirálata miatt voltak jelen. A döntés korántsem formai, különösen nem az oktatási intézményeknél. Ami pedig zsebbevágó: több munkahelyteremtő beruházás sorsa vált bizonytalanná, illetve odázódott el a velük kapcsolatos döntés. Három cég, illetve vállalkozó összesen mintegy százötven embernek kínálna munkát belátható időn belül, ha az önkormányzat telket adna el nekik. Óvatos becslések szerint is öszszességében mintegy kétszázmillió forint értékű beruházásokról lenne szó. A vállalkozók pedig ugrásra készen állnak, van köztük, aki a számára kedvező döntés esetén már hordatná is a földet az építkezéshez. Még az a vád sem érheti őket, hogy a nyár közepén jutott eszükbe munkahelyet teremteni - a legfrisebb ötlet is legalább egy hónapja a hivatal asztalán van. A testület azonban - úgy tűnik - szabadságolta, de legalábbis „hatályon kívül helyezte" magát. A pihenéshez persze mindenkinek joga van. Bizonyára ki-ki meg is érdemli. Az is igaz, hogy a képviselők mindegyike dolgozik a munkahelyén, vállalkozó... Tehát van elfoglaltsága. (Ókét még nem érintette meg a munkanélküliség szele.) Csakhogy. Bizonyára elvárható lenne tőlük, hogy - a munkahelyek gyakorlatához hasonlóan - egyeztessék a nagy szabadságolást. Mert - tetszik, nem tetszik - amikor a választásokon indultak és nyertek, nemcsak a hűvösebb hónapokra „szerződtek". Ajánlom nekik az egyetemisták bevált módszerét, miszerint beosztják maguk között, hogy mikor ki hiányzik, hogy a katalógusnál ne boruljon ki a liszt. Ez a betyárbecsület talán segítene, hogy ne érje szó a város(ház)a elejét...-hangyáiig Átkukkantó Toronyóra Soltvadkerten A hívők adományából és az egyházközség pénzéből új toronyórát kapott a száznyolcvan éves soltvadkerti katolikus templom. A szerkezetet dr. Dankó Jászló kalocsai érsek szentelte fel. Halálos italozás Egy nagyobb lét- I számú társaság szóra- ; | kozott hétfőn este az apostagi E-né élettársá- | nak lakásán: italoztak, f sakkoztak, beszélgettek. A csapat egy tagja - ed- ; dig tisztázatlan okok miatt - konfliktusba keveredett a 41 éves E-né- j ;| vei. Az asszony kony- | hakéssel támadt a hu- | szonegy éves férfire: megszúrta a nyakát. Mire a mentők a hely- I színre érkeztek, a fiatal- | I ember elvérzett. A | rendőrség az ügyben folytatja a nyomozást. A fotókat Gottvald Károly és Kispál Mária készítette Az oldalt szerkesztette: Hangyái János Tárlat a várban „Szülőföldem Erdély" címmel kiállítás látható a Vármúzeumban. Az Erdély Művészetéért alapítvány tárlata - melyet a Romániában élő neves magyar művészek alkotásaiból állítottak össze - augusztus 30-ig tekinthető meg. Ilus néni elment... Nem is olyan régen még e hasábokon köszöntöttük a százéves Berze-Nagy Ilonát. Ilus néni megérte a száz évet és elment. Mintha kiszámolta volna. Pedig életében sokmindennel nem számolhatott. De tette, amire az elhivatottsága ösztönözte. Tanított és legendákat gyűjtött. BerzeNagy Ilona meghalt. Hat regény, több színmű és bábjáték szerzője. Régi korok mondáit gyűjtötte ösz- sze a Lábuk nyomát elmosta a vízben és A fekete kötény legendájában. Tán kevesebben tudják, hogy a híres énekes, Sárdi János útját a hírnév felé ő egyengette. Mindig megmaradt azonban a háttérben. Elfogadta, amit a sors kínált. így búcsúzott az élettől is. Tisztelői ma délután vesznek búcsút tőle a Fehérvár úti temetőben. Egy kis „címertan" fán-féle szép, a legújabb „vité- zes" pedig jó. Az önkormányzat most arról dönthet, hogy a két újabb variánst - vagy egyiket közülük - a lektorátus elé küldi először, vagy a polgárok véleményét kéri ki a Koffán-féle címerről, illetve a bizottság által támogatottról. Mindenesetre nem lenne meglepő, ha valamelyik képviselő előállna az ötlettel: bízzanak meg egy újabb művészt, aki majd összegyúrja az eddigieket és egyformán érvényesül majd a címerben az ősi, 1690-es pecsét és az 1903-as címer, a Duna valóban vízként jelenik meg, ott lesz a szőlő a makkal, vagy legalább a vitéz, nem lesz templom a várból, de lesz rajta kereszt... Az önkormányzat pedig adhatja a megrendelést az újabb művész(ek)nek, fizetheti a honoráriumot, míg valaki beleun ebbe a presztízsharcba és azt megkérdi: kell egyáltalán Földvárnak címer? A legutóbbi - elmaradt - testületi ülésen szóba került volna a város címerének ügye is. Ebbe az önmaga farkába harapó kígyóhoz hasonló „hatalmas" problémába mindeddig beletört a testület bicskája. De nézzük csak az elejéről! Még a várossá avatáskor megbízást kapott két művész, hogy hozzák össze a város címerét. Útjaik kettéváltak. Csepeli István elkészítette faragott címerét, amely a városháza nagytermében függött egészen a terem felújításának kezdetéig. A képviselők tehát e címer „szemeláttára" vitatkoztak az újabb variánsokról. Elkészült Koffán Károly terve is, amelyet a - hely- történészekből álló - címerbizottság végül nem támogatott, mondván, hogy a művész eltért az előre megbeszéltektől. instrukciói alapján egy fővárosi kft. újabb két címertervet készített, melyek közül a „vi- tézes" élvezi a bizottság támogatását. „Versenyben" tehát egy, kettő, esetleg három címer van - attól függően, ki hogyan értelmezi a kialakult helyzetet. Egy, amennyiben a címerbizottság javaslata a meghatározó. Kettő illetve három, ha nem. Egyesek szerint a Koffán- féle változat teljesen kiesett a rostán, mások azt mondják, hogy a két legújabb címervariáns nem felel meg a heraldika alapelveinek. Az egyik képviselő így összegezte véleményét: a KofA két legújabb variáns Koffán Károly pedig arra az álláspontra helyezkedett, hogy a változtatás heraldikai szempontok miatt történt. Az övé az egyetlen címerterv, amelyet a képzőművészeti Csepeli István faragása lektorátus elfogadott. Az önkormányzat ezután újabb variációk elkészítését határozta el. Megbízta a helyi címerbizottságot, hogy gondozza az iigvot. F bizottság lfj. Koffán Károly címerterve
