Tolnai Népújság, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-10 / 162. szám

1992. július 10. DUNAFÖLDVÁR KÉPÚJSÁG 13 Jim Sanders Dunaföldváron „Tiszta szívvel. . Működik a „dominó-elv' Hétfői számunkban már talál­kozhattak olvasóink egy rövid tu­dósítással Jim Sanders dunaföld- vári látogatásának kapcsán, ám érdemesnek tartottuk az ese­ményről bővebben is szólni, hi­szen meglepő dolgok történtek múlt hét vasárnapján a művelő­dési házban, Dunaföldváron. A világhírű misszionárius pap már egy éve tartózkodik Magyarországon, s nem keve­sebb, mint heti tíz-tizenegy gyógyítást tart azóta szerte az országban. Dunaföldváron most járt először, s erre a gyó­gyítással egybekötött előadá­sára bizony sokan messziről érkeztek ide, bízva a hit gyó­gyító erejében. Jim Sanders készségesen állt rendelkezésünkre egy rö­vid beszélgetés erejéig, mely­nek során elmondta, hogy ő csupán közvetítője annak az Istentől származó erőnek, amivel csodaszámba menő gyógyításait végzi. Ugyanez az erő, pontosabban szent akarat teszi őt képessé arra, hogy hetente többezer kilomé­tert utazva helyt tudjon állni, hogy ne merüljön ki ettől az enyhén szólva is hajszás élet­módtól. Szerinte egyáltalán nem csoda az, hogy vakok nyerik vissza látásukat, hogy a toló­kocsiból egy-egy gyógyítás után többen fel tudnak kelni, hogy rákos betegek válnak egészségessé a kenetadás után, itt -„csupán" arról van szó - mondta -, hogy Isten nem a testen keresztül gyógyít, ha­nem a szellem által, mivel minden ember Istentől szár­mazó értelemmel van felru­házva. Ezért is volt fontos, hogy - miként a pap kérte - „tiszta szívvel" lépjenek a gyógyulni vágyók a művelődési ház színpadára, hiszen a legfel­sőbb akarat csak ezen keresz­tül érvényesül igazán. Természetesen minden ma­gyarázatnál meggyőzőbb volt maga a kenet felvétele köz­beni és utáni érzés, amit ma­gam is megtapasztaltam. Jim Sanders érintésétől, és közben elmormolt imájától tehetetlenül nyúltam végig a színpadon, ahol a legtöbb ke­netét felvevő ember hason­lóan dőlt végig, mint én. S bár észleltem a körülöttem zajló eseményeket, nem voltam ké­pes sem végtagjaimat, sem fe­jemet megmozdítani. Igaz, hogy nem számolha­tok be valamilyen betegségem csodás megszűnéséről - sze­rencsére a kenetadás előtt is egészségesnek tudtam ma­gam -, de az bizonyos, hogy a kenet felvétele után közérze­tem, hangulatom sokat javult. Nem akarom bizonygatni a kézrátétel vélt vagy valódi ha­tását, csupán személyes élmé­nyemről adtam számot. Egyébként Jim Sanders ok­tóber végén ismét ellátogat Dunaföldvárra, s aki a hit ere­jében bízva gyógyulni sze­retne, esetleg csak tapasztalni szeretné a kenetadást, akkor módja lesz rá. Többen tömeghipnózisról, titkos áramütésről beszélnek a „csodapap" kenetadásának kapcsán, de ők sem tudnak ésszerű magyarázatot találni a gyógyulásokra. Magam meg sem próbáltam az igazságot keresni, mert Jim Sanders sze­rint maga a kenetadás, no meg az azt követő csodás gyógyu­lás- megdönthetetlen, félreért­hetetlen bizonyítéka annak, hogy itt nem emberi bűvész­kedésről, hanem Isten akara­táról lehet csak beszélni.-nagy­A szerző tehetetlen Megújul a nagyterem Július 25-én már esküvőt szeretnének tartani a város­háza nagytermében. Mint arról korábban már hírt adtunk, a felújításra kiírt pályázatot Csepeli István du- naföldvári népi iparművész nyerte el. A Kommunális és Szolgál­tató Kft. az „alapozó" munká­kat végzi el a helyiségben, ahol a jövő héten megkezdőd­het a fakazettás álmennyezet és falburkolat felszerelése. A megújult terem ünnepé­lyes avatását augusztus köze­pére tervezik. Hét (és még néhány) dühös ember Kitört a nyár Csesznek János alpolgármester sajnálkozva közölte szerdán dél­után, olyan fél három magassá­gában, hogy a testületi ülés ismét elmarad. Történt ugyanis, hogy múlt csütörtökre hívták össze elő­ször a képviselőket az ügyes-bajos dolgok megtárgyalására. Akkor is, most is egyetlen képviselő hi- bádzott a határozatképességhez. A polgármester akkor hivatalos úton Németországban volt, most szabadságon, épp külföldi útjára csomagolt. A képviselők egy része szintén szabadságon, mások „nem értek rá", mikor telefonon próbálták meggyőzni őket: jöjje­nek már be, hogy megtarthassák az ülést. Heten pedig - a meghívottak­kal együtt - dühöngtek. Kicsit a saját levükben is főttek, mond­ván, miért kellett az SZMSZ-ben ily szigorúan körülbástyázni a „formaságokat". Ezen persze lehet vitatkozni, de sok értelme nincs. A játéksza­bályokat be kell tartani. Az ülést ismét el kellett napolni - bizony­talan időre. Ez a gyakorlatban annyit je­lent, hogy amikor a hivatal „ki­szimatolja", hogy a városban tar­tózkodik legalább nyolc képviselő, összehívja a rendkívüli testületi ülést, mégpedig 24 órán belül. A hőmérséklet további emelke­désével azonban e körülmény fennállási lehetősége fordítottan arányos. Egyszerűbben: mostan­ság nemigen lesz ülés. Az érdekeltek pedig ott „rágják a hivatal küszöbét", és várják, hogy ügyüket elnintézzék. Mint például az önkormányzat intézményeinek vezetői, akik az alapító okiratok felülbirálata mi­att voltak jelen. A döntés koránt­sem formai, különösen nem az ok­tatási intézményeknél. Ami pedig zsebbevágó: több munkahelyteremtő beruházás sorsa vált bizonytalanná, illetve odázódott el a velük kapcsolatos döntés. Három cég, illetve vállal­kozó összesen mintegy százötven embernek kínálna munkát belát­ható időn belül, ha az önkor­mányzat telket adna el nekik. Óvatos becslések szerint is ösz­szességében mintegy kétszázmil­lió forint értékű beruházásokról lenne szó. A vállalkozók pedig ugrásra készen állnak, van köztük, aki a számára kedvező döntés esetén már hordatná is a földet az épít­kezéshez. Még az a vád sem érheti őket, hogy a nyár közepén jutott eszükbe munkahelyet teremteni - a legfrisebb ötlet is legalább egy hónapja a hivatal asztalán van. A testület azonban - úgy tűnik - szabadságolta, de legalábbis „hatályon kívül helyezte" magát. A pihenéshez persze mindenkinek joga van. Bizonyára ki-ki meg is érdemli. Az is igaz, hogy a képvi­selők mindegyike dolgozik a munkahelyén, vállalkozó... Te­hát van elfoglaltsága. (Ókét még nem érintette meg a munkanélkü­liség szele.) Csakhogy. Bizonyára elvárható lenne tőlük, hogy - a munkahe­lyek gyakorlatához hasonlóan - egyeztessék a nagy szabadságo­lást. Mert - tetszik, nem tetszik - amikor a választásokon indultak és nyertek, nemcsak a hűvösebb hónapokra „szerződtek". Ajánlom nekik az egyetemisták bevált módszerét, miszerint be­osztják maguk között, hogy mikor ki hiányzik, hogy a katalógusnál ne boruljon ki a liszt. Ez a be­tyárbecsület talán segítene, hogy ne érje szó a város(ház)a elejét...-hangyái­ig Átkukkantó Toronyóra Soltvadkerten A hívők adományából és az egyházközség pénzéből új toronyórát kapott a száznyolcvan éves soltvadkerti katoli­kus templom. A szerke­zetet dr. Dankó Jászló kalocsai érsek szentelte fel. Halálos italozás Egy nagyobb lét- I számú társaság szóra- ; | kozott hétfőn este az apostagi E-né élettársá- | nak lakásán: italoztak, f sakkoztak, beszélgettek. A csapat egy tagja - ed- ; dig tisztázatlan okok miatt - konfliktusba ke­veredett a 41 éves E-né- j ;| vei. Az asszony kony- | hakéssel támadt a hu- | szonegy éves férfire: megszúrta a nyakát. Mire a mentők a hely- I színre érkeztek, a fiatal- | I ember elvérzett. A | rendőrség az ügyben folytatja a nyomozást. A fotókat Gottvald Károly és Kispál Mária készítette Az oldalt szerkesztette: Hangyái János Tárlat a várban „Szülőföldem Erdély" címmel kiállítás látható a Vármúze­umban. Az Erdély Művészetéért alapítvány tárlata - melyet a Romániában élő neves magyar művészek alkotásaiból állítottak össze - augusztus 30-ig tekinthető meg. Ilus néni elment... Nem is olyan régen még e ha­sábokon köszöntöttük a száz­éves Berze-Nagy Ilonát. Ilus néni megérte a száz évet és elment. Mintha kiszámolta volna. Pedig életében sok­mindennel nem számol­hatott. De tette, amire az elhivatottsága ösztönözte. Tanított és le­gendákat gyűjtött. Berze­Nagy Ilona meghalt. Hat regény, több színmű és bábjáték szer­zője. Régi ko­rok mondáit gyűjtötte ösz- sze a Lábuk nyomát elmosta a vízben és A fekete kötény legendájában. Tán keveseb­ben tudják, hogy a híres énekes, Sárdi János útját a hírnév felé ő egyengette. Mindig megmaradt azonban a háttérben. Elfogadta, amit a sors kínált. így búcsúzott az élettől is. Tisztelői ma délután vesznek búcsút tőle a Fehér­vár úti temetőben. Egy kis „címertan" fán-féle szép, a legújabb „vité- zes" pedig jó. Az önkormány­zat most arról dönthet, hogy a két újabb variánst - vagy egyiket közülük - a lektorátus elé küldi először, vagy a pol­gárok véleményét kéri ki a Koffán-féle címerről, illetve a bizottság által támogatottról. Mindenesetre nem lenne meglepő, ha valamelyik kép­viselő előállna az ötlettel: bíz­zanak meg egy újabb mű­vészt, aki majd összegyúrja az eddigieket és egyformán ér­vényesül majd a címerben az ősi, 1690-es pecsét és az 1903-as címer, a Duna valóban vízként jelenik meg, ott lesz a szőlő a makkal, vagy legalább a vitéz, nem lesz templom a várból, de lesz rajta kereszt... Az önkormányzat pedig adhatja a megrendelést az újabb művész(ek)nek, fizet­heti a honoráriumot, míg va­laki beleun ebbe a presztízs­harcba és azt megkérdi: kell egyáltalán Földvárnak címer? A legutóbbi - elmaradt - testületi ülésen szóba került volna a város címerének ügye is. Ebbe az önmaga farkába harapó kígyóhoz hasonló „ha­talmas" problémába minded­dig beletört a testület bicskája. De nézzük csak az elejéről! Még a várossá avatáskor megbízást kapott két művész, hogy hozzák össze a város cí­merét. Útjaik kettéváltak. Csepeli István elkészítette faragott címerét, amely a vá­rosháza nagytermében füg­gött egészen a terem felújítá­sának kezdetéig. A képviselők tehát e címer „szemeláttára" vitatkoztak az újabb varián­sokról. Elkészült Koffán Ká­roly terve is, amelyet a - hely- történészekből álló - címerbi­zottság végül nem támogatott, mondván, hogy a művész el­tért az előre megbeszéltektől. instrukciói alapján egy fővá­rosi kft. újabb két címertervet készített, melyek közül a „vi- tézes" élvezi a bizottság tá­mogatását. „Versenyben" te­hát egy, kettő, esetleg három címer van - attól függően, ki hogyan értelmezi a kialakult helyzetet. Egy, amennyiben a címer­bizottság javaslata a meghatá­rozó. Kettő illetve három, ha nem. Egyesek szerint a Kof­fán- féle változat teljesen kie­sett a rostán, mások azt mond­ják, hogy a két legújabb cí­mervariáns nem felel meg a heraldika alapelveinek. Az egyik képviselő így össze­gezte véleményét: a Kof­A két legújabb variáns Koffán Károly pedig arra az álláspontra helyezkedett, hogy a változtatás heraldikai szempontok miatt történt. Az övé az egyetlen címerterv, amelyet a képzőművészeti Csepeli István faragása lektorátus elfogadott. Az önkormányzat ezután újabb variációk elkészítését határozta el. Megbízta a helyi címerbizottságot, hogy gon­dozza az iigvot. F bizottság lfj. Koffán Károly címerterve

Next

/
Oldalképek
Tartalom