Tolnai Népújság, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-06 / 158. szám

4 WUJSAG SZEKSZÁRDI SZEMLE 1992. július 6. Látogatóban Aki előtt nem ismeretlen a városháza Egy sikertelen és egy sike­res választás után lett az I. számú választókerület új kép­viselője Csapó Károly. A va­sárnapi választás után már hétfőn részt vett a képviselő- testületi ülésen, szerdán a vá­rosi televízió műsorában, majd készségesen nyilatkozott sorozatunkban, ahol a képvi­selőket mutatjuk be. — Amint azt a televízió mű­sorában elmondta, a városháza nem ismeretlen hely ön előtt. Több mint 20 évig volt a városi lakáselosztó bizottság tagja. Most melyik bizottság számíthat mun­kájára? — Még nem született vég­leges döntés, ám valószínű, hogy a szociális és egészség- ügyi bizottságba kerülök. — Régóta él a városban és az említett társadalmi funkciójánál fogva is sokan ismerik. Mégis, ké­rem mondjon valamit magáról, családjáról, munkahelyéről. — Szekszárdon születtem, Szakályban nevelkedtem, majd az iskoláimat ismét Szekszárdon végeztem. Há­zasságot 1965-ben kötöttem, három gyermekünk van. A legnagyobb leány, Csilla, ép­pen az első választás előtti napon ment férjhez. Nem volt egy könnyű hétvége! Fiam a műszergyárban dolgozik, szerszámkészítőként, kisebbik leányom pedi még tanul a ke­reskedelmiben. Feleségem a BHG-nál bércsoportvezető. Jómagam 28 éve dolgozom a műszergyárban. Esztergá­lyosként kezdtem, és a jó ég tudja, hogy hány iskola elvég­zése után - most úgy tűnik, a feleségemmel együtt az egész házasságunkat végig tanultuk - jelenleg az alkatrészgyártó üzem vezetője vagyok. — Miként telnek a napjai, van-e valamilyen hobbija? — A hobbi, mint sok szek­szárdinak, a szőlő, amit szülői segédlettel vásároltunk. Ez 10 évre megoldotta a szabadidő eltöltésének „gondját". Van rajta egy tanya is, amin min­dig van valami tennivaló. Hétvégeken hazamegyünk Szakályba, amennyiben a sző­lőben lévő munka ezt engedi. — Mit szólt a képviselő-vá­lasztáshoz a feleség? - fordulunk Csapó Károlynéhoz, aki a beszél­getés közben szívesen mutatja meg lánya esküvői képeit. — Féltettem a kudarctól, szorítottam neki és most na­gyon örülök a sikerének. Bi­zonyára több lesz az elfoglalt­sága, ám a gyerekek már na­gyok és a férjem mindig jól ér­tett az időbeosztáshoz. — Képviselő úr! Azt hiszem ennél nagyobb dicséretet aligha lehet kapni... — Igen! Mióta megnősül­tem, a család, a gyerekek, a szőlő, a munkahely töltötte be az életemet. Társadalmi mun­kát mindig vállaltam. Tudom, hogy a képviselőség sokkal fe­lelősségteljesebb tevékenység, éppen ezért igyekszem válasz­tóim megelégedésére végezni a munkámat. Sas Erzsébet Fotó: Ótós Réka Hajdan 185 éve, 1807 július 7-én született Fényes Elek, aki vá­rosunk és megyénk statiszti­kájáról alapvető adatokat tett közzé. Három nappal később született Bezerédj Etelka, Be- zerédj István második fe­lesége, akiről Arany János is írt verset. 115 éve, 1877 július 8- án a Tolnamegyei Közlöny­ben hirdette Schwartz Mór ke­reskedő, hogy a tolnai Du- na-fürdőre omnibusz járatot létesített. 110 éve, 1882 július 9- én a fenti lap Eötvös Károly Lajosról emlékezett meg, mi­vel Budapestre költözött; Eöt­vös javasolta legelőször,hogy Szekszárd alakuljon rendezett tanácsú várossá. 90 éve, 1902 július 6-ára tűzték ki a megyei múzeum ünnepélyes megnyi­tását, de elhalasztották, mert a meghívott miniszterek az ipolysági múzeum megnyitá­sán és a Drégely-szobor avatá­sán vettek részt. Július 11-én a megye alispánja a Béri Ba- logh-fa földjéből küldött a clevelandi magyaroknak. 85 éve, 1907 július 13-án zajlott le városunk történetében a leg­nagyobb utcanévváltoztatás, ekkor kapta új nevét többek között a Béri Balogh (Báta- széki), Arany János (Vásártér), Alkotmány (Vízi), Perczel (Molnár), Honvéd (Fazekas), Wosinsky (Virág), Szluha (Szárnyas), Petőfi (Kerti), Rá­kóczi (Budai), Bottyán (Szed­res), Hrabovszky (Orbán), Vö­rösmarty (Szarka), Báró Au- gusz Imre (Orvos) utca és a Kálvin tér. 60 éve, 1932 július 9-én 190 perc alatt 67 millimé­ter eső hullott városunkban. 55 éve, 1937 július 13-án meg­halt Drágíts Imre, jeles or­vos. Krónikás A népemlékezet Szekszár- don és környékén kegyelettel őrizte a vitéz kuruc alakját. Az 1700-as évek végén már hely­névként említik azt a szilfát, amelynél 1710-ben Petrasch ezredes katonái elfogták a menekülő dandámokot. Még ma is felváltva használják régi öregjeink a Szilfán alul - Ba- logh-fán alul kifejezéseket. A fontos tájékozódási pon­tul is szolgáló fa, amely a ha­gyomány szerint a Konstanti- nápoly-Bécs közti karavánút felezője, Garay János Csatár című eposzának Bemenetelé­ben, azaz nyitó képében vo­nult be az irodalomba: „ ..'. közepette Csatárnak/ Száza­dos ágaival terepély nagy szilfa tenyészik". Itt jelenik meg Garay előtt Hunyadi szel­leme, hogy ösztönözze a köl­tőt példája bemutatására s a magyar nemzet közöti viszály rútságának leleplezésére. Sze­repel a fa Pesthy Frigyes hely­névtárában, de megmentésére írtak levelet Thaly Kálmán­nak, majd éppen 110 éve, 1882 májusában a kuruc vértanú leányági leszármazottja, báró Augusz Imre öntött rézből ké­szült táblát helyeztetett rá a következő felirattal: „Ezen a helyen fogatott el 1710-ben Béri Balogh Adám II. Rákóczy (!) Ferencz dandámoka, ki a hő tulajdonságait a hon és a szabadság szent szeretetével egyesíté s elvhűségéért ke­gyetlen vértanúságot szenve­dett. Örökös tisztelet emléké­nek! A haza minden előtt!" Az időközben villámsúj­totta fát száz évvel ezelőtt már féltve javasolják megmen­tésre, amit összefogással meg is valósítanak: fémlapot he­lyeznek a korhadt, csonka törzsre.Tíz évvél később a fa híre az óceánon túlra is eljut. Dőry Pál alispánhoz a cleve­landi magyarok levele érke­zett meg, ebben pedig az a ké­rés áll, hogy szeretnének az összes vármegye nevezetes földjéből egy maroknyit felál­lítandó Kossuth-szobruk ta­lapzatába. Dőry levele maga is stílusiskola: „ ... becses meg­keresésére van szerencsém hazafias tisztelettel értesíteni, hogy ... a kívánt földet a Kos- suth-szobor talapzata alá a legnagyobb készséggel sietek rendelkezésére bocsátani. (Itt a fa története következik.) Minthogy ekként a fához a történelem egy olyan hősnek a nevét kapcsolja, kinek bátor­ságán felül legfőbb erénye a hazaszeretet és tántoríthatat­lan hűség volt imádott hazá­jához. A földbe, amelyet a cle­velandi magyaroknak küldök, tettem egy frissen levált da­rabkát (a fa) törzséből is, ab­ban reményben, hogy belőle A Holnap Iskolája Fantázianév a Szociális Foglalkoztatónak Szekszárd képviselő-tes- tülete legutóbbi ülésén el­ismerését fejezte ki a Szociá­lis Foglalkoztató működése iránt. Az önálló eredmény­érdekeltségű költségvetési szervezet 1989 január elseje óta működik a városban. Szeghy Sándor igazgatót az intézmény munkájáról kér­deztük. — Tudomásom szerint ma az országban 35 szociá­lis foglalkoztató működik, átlagosan 100-150 fős lét­számmal - adott tájékozta­tást Szeghy Sándor. — In­tézményünket annak idején a városi tanács alapította. Tapasztalatok nélkül kezd­tük meg munkánkat, mivel Tolna megyében nincs ha­sonló jellegű intézmény. — Mely csoportoknak, ré­tegnek biztosítanak munkát? — Megváltozott képes­ségű, kisnyugdíjas, munka- nélküli, anyagilag rászo­ruló, de gyakran teljes ér­tékű munkavégzést már vállalni nem tudó szemé­lyeket foglalkoztatunk. Al­kalmazunk erdélyi mene­külteket és sok 15-19 éves fiatalt, akiknek itt van az első munkahelyük. Az if­jabb korosztály közül első­sorban GYIVI-seket, akik­nek munkába állítása külö­nösen nehéz. Intézmé­nyünk az alapítás óta össze­sen 275 főt foglalkoztatott, különböző munkakörök­ben, mint például bértakarí­tás, az OTP részére ügyvi­tel, a Szekszárdi Húsipar Vállalat részére konzervdo­boztisztítás. Két önálló te­vékenységről is beszámol­hatok: különböző varrodai munkára és műanyagfel­dolgozásra is van nálunk lehetőség. — Mennyi a foglalkozta­tottak jövedelme? — A bérezés általában teljesítmény alapján törté­nik. Az alapórabér 45 Ft/ óra és a minimálbérhez iga­zodik. A legnagyobb nagy­ságrendben jelentkező telje­sítménybér jelentős mér­tékben szóródik, órabérre számolva a dolgozók 50-90 forint között keresnek. — További terveik? — A foglalkoztató a Rá­kóczi utca 19. szám alatt ta­lálható. Az épület utcafront­ján a jövőben üzletet sze­retnénk nyitni, ahol saját termékeinket, szűkebb kör­ben más termékeket árul­nánk. Ezenkívül piackuta­tással megpróbáljuk fellen­díteni a műanyagfeldolgo­zást. Terveink között szere­pel, hogy felvegyünk egy fantázianevet. Sajnos, a Szociális Foglalkoztató el­nevezéshez olyan előítéle­tek tapadnak, melyeket megváltoztatni nem tudunk és hátrányosak az üzletkö­téseknél. A változások kö­vetkeztében megsokszoro­zódott azok száma, akiknek munkát kellene biztosítani. Úgy érzem, hogy ennek a célkitűzésnek - kereteink­hez mérten - eleget tettünk. Vecsei Kriszta Nem mindennapi kérés­sel fordult a szekszárdi képviselő-testület művelő­dési bizottságához David Trapport, amerikai illető­ségű úriember. Elképzelése szerint iskolát szeretne lét­rehozni Szekszárdon, nem is akármilyet, hanem a II Holnap Iskoláját. Persze, ne gondoljon senki gömb alakú tanter­mekre, vagy robottaná- : rokra. A megnevezés egy­fajta filozófiát takar, mely az egyébként jó oktatási rendszereket is hatéko­nyabbá teheti. A tanulás és tanítás metódusáról van szó, amely öt alapelvre épül, többek között arra, : hogy a tanár legfontosabb <: dolga motivációt adni a di­áknak meghatározott célok elérésére. David Trapport cáfolta, hogy a tananyag i vallásos értékeket próbálna 1§ a nebulókba plántálni, az viszont tény, hogy az át- 1 adandó tudás „Isten hat- 1 van különféle tulajdonsá­gán" alapul, mely - értel­mezése szerint - a bölcses­ség forrása is egyben. Az iskolaalapítás azon­ban illúzórikusnak tűnik, hiszen - mint kiderült - a Holnap Iskolája Alapít­vány nem rendelkezik ma­gyar nyelvű tananyaggal, illetve tanmenettel, to­vábbá minisztériumi enge­déllyel. Azonkívül az ala­pítvány pénzügyi nehézsé­gekkel is küzd, mely egy­részt szükségessé tenné a hozzávetőlegesen 20 ezer forintos tandíj bevezetését, másrészt pedig támasz­kodni szeretne a város jó­indulatára. A művelődési bizottság tagjai azonban csütörtöki ülésükön vilá­gosan kifejtették, hogy a mai helyzetben örülnek, ha saját iskoláiknak képesek némi plusz pénzzel szol­gálni. Úgy tűnik tehát, hogy a Holnap Iskolája egy dara­big még valóban a holnapé marad - legalábbis Szek­szárdon. Gaján Sándor- . . . , '5 Rejtett értékeink Béri Balogh Ádám fája Pad-sztori ’92 Park a városközpontban. Pa­dok és a nap minden szakában élénk forgalom. Régóta tartozom magamnak egy szemlélődő meg- pihenéssel. Ez a pad itt alkalmas­nak látszik. Távol van a többiek­től és üres. Hm ... Ha nem re­kedne meg a lombok között a for­róság, egész kellemes lenne. Kár, hogy nincs nálam valami olvas­nivaló ... Hórihorgas kamasz blokkol a padnál, megviselt farmerban és agyonizzadt kockás ingben. Bal lábán az edzőcipő lyukas, haja csapzott. Lehuppan és arcát felém fordítva olyan fürkészésbe kezd, amire azt szokták mondani szülők és tanítók, hogy nem illik. Nyug­talanító. Közelebb húzom ma­gamhoz a táskámat. Olyan sok ijesztő dologról hallani mostaná­ban, nem árt az éberség. Semmi bizalomkeltő nincs ebben a szemre 13-14 éves sihederben - gondolom és ítéletemet igazolja a megszólalása. — Van pénze a néninek? A kutyafáját! Nyelvem he­gyén, hogy mi köze hozzá?! De felötlik bennem az eliszkolás gon­dolata is, mert sámlira kellene állnom ahhoz, hogy ennek a lak­iinak lehúzzak egy takaros flam­met. Nyilván nagyothallónak gondol, mert az előbbinél hango­sabban ismétli meg a kérdést. — Van pénze? ' Na jól van, adom meg maga­mat. Legyen, ami lenni akar, ha már egy parki pádon se hagy bé­kén az élet. — Akad nálam valamennyi - motyogom, mire ő: — Adna egy húszast? — Az a kérdés fiam, mire kell. — Éhes vagyok. (Ez kemény ütés.) — Nem kellene akkor haza­menned? Látom, ott lóg a nya­kadban a kulcs. Legyint. — A, nem érdemes, már reg­gelire megettem a krumplifőzelé­ket. Anyu pedig egyik munkahe­lyéről a másikba megy takarítani, lesz este nyolc, mire hazaér a ka­jával. Akkor szokott főzni. — És apád? — Nincs. Itt hagyott minket egy éve. De én nem bánom. Ivott és verekedett. Pocsék ember. — S te csak így élsz bele a nagyvilágba? — Hát... Most vakáció van. Kaptam pénzt tejre, meg kenyérre anyutól, de ... Élmentem inkább a strandra. — Kikapsz érte? — Szégyenlem magamat. Dolgozni is azért szerettem volna, hogy segítsek, de az egyik főnök fiát vették föl kézbesítőnek ott, ahol anyu takarít. Nyitom a táskát, pénztárcát, mert értelmetlen lenne a dialógus folytatása. Sejtem a fiú vélemé­nyét a világról, felnőttekről. — Baj van, öcsi! Nincs hú­szasom, csak ötvenesem. — Fölváltom én! Visszahozok harmincat! — Itt van! De ne rohanj ész nélkül. Majd legközelebb ... Ha találkozunk... Szemében döbbenet, csodálko­zás. Köszön és köszöni, elporzik. Rosszullét környékez. Nesze ne­ked idilli szemlélődés a parkban! Azt hiszem, ennek a padnak a kö­zelségét is elkerülöm jó ideig .. .-li­Anyakönyvi hírek Az elmúlt hónap anyakönyvi eseményei a következőképpen alakultak a megyeszékhelyen. Isten hozott benneteket! Júniusban 28 gyermek született szekszárdi szülők gyermeke­ként. Közülük 15 volt a fiú, 13 pedig lány. A leggyakoribb név fiúknál a Dávid, lányoknál a Kitti volt. Sok boldogságott Júniusban 46 személy, azaz 23 jegyespár mondta ki a boldo­gító igent Szekszárdon. Közülük 16 esetben volt mindkét fél szekszárdi, 17 esetben csak az egyik fél. Családi állapot szerint 2 esetben volt az egyik fél elvált, 1 esetben mindkét fél az volt ko­rábban, 1 esetben pedig özvegy volt az egyik fél. Nyugodjanak békében! Júniusban 31 szekszárdi lakos hunyt el. Közülük 15 volt a férfi, 16 pedig a nő. Életkorok szerint: 90 év felett 2 nő, 80 és 90 év között 6 nő és 3 férfi, 70 és 80 év között 5 nő és 1 férfi, 60 és 70 év között 3 nő és 4 férfi, 50 és 60 év között 1 férfi, 40 és 50 év kö­zött 3 férfi, 30 és 40 év között ugyancsak 3 férfi hunyt el. ott élő honfitársaink szívében a távol magyar haza iránti szeretetnek és hőségnek egy-egy örökzöld fája fog ki­hajtani ..." Nem sokkal ezután, 1903 szeptember 17-én „két német vándorló magyar gyűlöletből felgyújtotta" a korabeli hír­adás szerint a történelmi fát, aminek megóvására újabb há­rom év múltán 2000 forintot (ez egy évi tanári fizetés volt akkor) és gyűjtést szavazott meg a vármegye. A millen­nium évétől már a helybeli gimnázium tanulói viselték az agg emlékfa gondját, 1910-ben pedig az elfogatás évforduló­ján „kegyeletes női kezek vi­rágokkal szórták tele" a tör­zset és környékét. Néhány év­tized múlva - a törődés dacára - kiszáradt az idők néma ta­núja. A hagyomány szerint még zöldellő ágából hajtatták a mai Balogh-fát, amely 1907 július 13-a óta immár a hozzá vezető úttal együtt is emlékez­tet. Reméljük, hogy nemcsak a történelmi emléket őrző már­vány, hanem ez a megújított növény is hírt visz a múltról a jövendő nemzedékeknek. Dr. Töttős Gábor Fotó: Ótós Réka i « «

Next

/
Oldalképek
Tartalom