Tolnai Népújság, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-06 / 158. szám
4 WUJSAG SZEKSZÁRDI SZEMLE 1992. július 6. Látogatóban Aki előtt nem ismeretlen a városháza Egy sikertelen és egy sikeres választás után lett az I. számú választókerület új képviselője Csapó Károly. A vasárnapi választás után már hétfőn részt vett a képviselő- testületi ülésen, szerdán a városi televízió műsorában, majd készségesen nyilatkozott sorozatunkban, ahol a képviselőket mutatjuk be. — Amint azt a televízió műsorában elmondta, a városháza nem ismeretlen hely ön előtt. Több mint 20 évig volt a városi lakáselosztó bizottság tagja. Most melyik bizottság számíthat munkájára? — Még nem született végleges döntés, ám valószínű, hogy a szociális és egészség- ügyi bizottságba kerülök. — Régóta él a városban és az említett társadalmi funkciójánál fogva is sokan ismerik. Mégis, kérem mondjon valamit magáról, családjáról, munkahelyéről. — Szekszárdon születtem, Szakályban nevelkedtem, majd az iskoláimat ismét Szekszárdon végeztem. Házasságot 1965-ben kötöttem, három gyermekünk van. A legnagyobb leány, Csilla, éppen az első választás előtti napon ment férjhez. Nem volt egy könnyű hétvége! Fiam a műszergyárban dolgozik, szerszámkészítőként, kisebbik leányom pedi még tanul a kereskedelmiben. Feleségem a BHG-nál bércsoportvezető. Jómagam 28 éve dolgozom a műszergyárban. Esztergályosként kezdtem, és a jó ég tudja, hogy hány iskola elvégzése után - most úgy tűnik, a feleségemmel együtt az egész házasságunkat végig tanultuk - jelenleg az alkatrészgyártó üzem vezetője vagyok. — Miként telnek a napjai, van-e valamilyen hobbija? — A hobbi, mint sok szekszárdinak, a szőlő, amit szülői segédlettel vásároltunk. Ez 10 évre megoldotta a szabadidő eltöltésének „gondját". Van rajta egy tanya is, amin mindig van valami tennivaló. Hétvégeken hazamegyünk Szakályba, amennyiben a szőlőben lévő munka ezt engedi. — Mit szólt a képviselő-választáshoz a feleség? - fordulunk Csapó Károlynéhoz, aki a beszélgetés közben szívesen mutatja meg lánya esküvői képeit. — Féltettem a kudarctól, szorítottam neki és most nagyon örülök a sikerének. Bizonyára több lesz az elfoglaltsága, ám a gyerekek már nagyok és a férjem mindig jól értett az időbeosztáshoz. — Képviselő úr! Azt hiszem ennél nagyobb dicséretet aligha lehet kapni... — Igen! Mióta megnősültem, a család, a gyerekek, a szőlő, a munkahely töltötte be az életemet. Társadalmi munkát mindig vállaltam. Tudom, hogy a képviselőség sokkal felelősségteljesebb tevékenység, éppen ezért igyekszem választóim megelégedésére végezni a munkámat. Sas Erzsébet Fotó: Ótós Réka Hajdan 185 éve, 1807 július 7-én született Fényes Elek, aki városunk és megyénk statisztikájáról alapvető adatokat tett közzé. Három nappal később született Bezerédj Etelka, Be- zerédj István második felesége, akiről Arany János is írt verset. 115 éve, 1877 július 8- án a Tolnamegyei Közlönyben hirdette Schwartz Mór kereskedő, hogy a tolnai Du- na-fürdőre omnibusz járatot létesített. 110 éve, 1882 július 9- én a fenti lap Eötvös Károly Lajosról emlékezett meg, mivel Budapestre költözött; Eötvös javasolta legelőször,hogy Szekszárd alakuljon rendezett tanácsú várossá. 90 éve, 1902 július 6-ára tűzték ki a megyei múzeum ünnepélyes megnyitását, de elhalasztották, mert a meghívott miniszterek az ipolysági múzeum megnyitásán és a Drégely-szobor avatásán vettek részt. Július 11-én a megye alispánja a Béri Ba- logh-fa földjéből küldött a clevelandi magyaroknak. 85 éve, 1907 július 13-án zajlott le városunk történetében a legnagyobb utcanévváltoztatás, ekkor kapta új nevét többek között a Béri Balogh (Báta- széki), Arany János (Vásártér), Alkotmány (Vízi), Perczel (Molnár), Honvéd (Fazekas), Wosinsky (Virág), Szluha (Szárnyas), Petőfi (Kerti), Rákóczi (Budai), Bottyán (Szedres), Hrabovszky (Orbán), Vörösmarty (Szarka), Báró Au- gusz Imre (Orvos) utca és a Kálvin tér. 60 éve, 1932 július 9-én 190 perc alatt 67 milliméter eső hullott városunkban. 55 éve, 1937 július 13-án meghalt Drágíts Imre, jeles orvos. Krónikás A népemlékezet Szekszár- don és környékén kegyelettel őrizte a vitéz kuruc alakját. Az 1700-as évek végén már helynévként említik azt a szilfát, amelynél 1710-ben Petrasch ezredes katonái elfogták a menekülő dandámokot. Még ma is felváltva használják régi öregjeink a Szilfán alul - Ba- logh-fán alul kifejezéseket. A fontos tájékozódási pontul is szolgáló fa, amely a hagyomány szerint a Konstanti- nápoly-Bécs közti karavánút felezője, Garay János Csatár című eposzának Bemenetelében, azaz nyitó képében vonult be az irodalomba: „ ..'. közepette Csatárnak/ Százados ágaival terepély nagy szilfa tenyészik". Itt jelenik meg Garay előtt Hunyadi szelleme, hogy ösztönözze a költőt példája bemutatására s a magyar nemzet közöti viszály rútságának leleplezésére. Szerepel a fa Pesthy Frigyes helynévtárában, de megmentésére írtak levelet Thaly Kálmánnak, majd éppen 110 éve, 1882 májusában a kuruc vértanú leányági leszármazottja, báró Augusz Imre öntött rézből készült táblát helyeztetett rá a következő felirattal: „Ezen a helyen fogatott el 1710-ben Béri Balogh Adám II. Rákóczy (!) Ferencz dandámoka, ki a hő tulajdonságait a hon és a szabadság szent szeretetével egyesíté s elvhűségéért kegyetlen vértanúságot szenvedett. Örökös tisztelet emlékének! A haza minden előtt!" Az időközben villámsújtotta fát száz évvel ezelőtt már féltve javasolják megmentésre, amit összefogással meg is valósítanak: fémlapot helyeznek a korhadt, csonka törzsre.Tíz évvél később a fa híre az óceánon túlra is eljut. Dőry Pál alispánhoz a clevelandi magyarok levele érkezett meg, ebben pedig az a kérés áll, hogy szeretnének az összes vármegye nevezetes földjéből egy maroknyit felállítandó Kossuth-szobruk talapzatába. Dőry levele maga is stílusiskola: „ ... becses megkeresésére van szerencsém hazafias tisztelettel értesíteni, hogy ... a kívánt földet a Kos- suth-szobor talapzata alá a legnagyobb készséggel sietek rendelkezésére bocsátani. (Itt a fa története következik.) Minthogy ekként a fához a történelem egy olyan hősnek a nevét kapcsolja, kinek bátorságán felül legfőbb erénye a hazaszeretet és tántoríthatatlan hűség volt imádott hazájához. A földbe, amelyet a clevelandi magyaroknak küldök, tettem egy frissen levált darabkát (a fa) törzséből is, abban reményben, hogy belőle A Holnap Iskolája Fantázianév a Szociális Foglalkoztatónak Szekszárd képviselő-tes- tülete legutóbbi ülésén elismerését fejezte ki a Szociális Foglalkoztató működése iránt. Az önálló eredményérdekeltségű költségvetési szervezet 1989 január elseje óta működik a városban. Szeghy Sándor igazgatót az intézmény munkájáról kérdeztük. — Tudomásom szerint ma az országban 35 szociális foglalkoztató működik, átlagosan 100-150 fős létszámmal - adott tájékoztatást Szeghy Sándor. — Intézményünket annak idején a városi tanács alapította. Tapasztalatok nélkül kezdtük meg munkánkat, mivel Tolna megyében nincs hasonló jellegű intézmény. — Mely csoportoknak, rétegnek biztosítanak munkát? — Megváltozott képességű, kisnyugdíjas, munka- nélküli, anyagilag rászoruló, de gyakran teljes értékű munkavégzést már vállalni nem tudó személyeket foglalkoztatunk. Alkalmazunk erdélyi menekülteket és sok 15-19 éves fiatalt, akiknek itt van az első munkahelyük. Az ifjabb korosztály közül elsősorban GYIVI-seket, akiknek munkába állítása különösen nehéz. Intézményünk az alapítás óta összesen 275 főt foglalkoztatott, különböző munkakörökben, mint például bértakarítás, az OTP részére ügyvitel, a Szekszárdi Húsipar Vállalat részére konzervdoboztisztítás. Két önálló tevékenységről is beszámolhatok: különböző varrodai munkára és műanyagfeldolgozásra is van nálunk lehetőség. — Mennyi a foglalkoztatottak jövedelme? — A bérezés általában teljesítmény alapján történik. Az alapórabér 45 Ft/ óra és a minimálbérhez igazodik. A legnagyobb nagyságrendben jelentkező teljesítménybér jelentős mértékben szóródik, órabérre számolva a dolgozók 50-90 forint között keresnek. — További terveik? — A foglalkoztató a Rákóczi utca 19. szám alatt található. Az épület utcafrontján a jövőben üzletet szeretnénk nyitni, ahol saját termékeinket, szűkebb körben más termékeket árulnánk. Ezenkívül piackutatással megpróbáljuk fellendíteni a műanyagfeldolgozást. Terveink között szerepel, hogy felvegyünk egy fantázianevet. Sajnos, a Szociális Foglalkoztató elnevezéshez olyan előítéletek tapadnak, melyeket megváltoztatni nem tudunk és hátrányosak az üzletkötéseknél. A változások következtében megsokszorozódott azok száma, akiknek munkát kellene biztosítani. Úgy érzem, hogy ennek a célkitűzésnek - kereteinkhez mérten - eleget tettünk. Vecsei Kriszta Nem mindennapi kéréssel fordult a szekszárdi képviselő-testület művelődési bizottságához David Trapport, amerikai illetőségű úriember. Elképzelése szerint iskolát szeretne létrehozni Szekszárdon, nem is akármilyet, hanem a II Holnap Iskoláját. Persze, ne gondoljon senki gömb alakú tantermekre, vagy robottaná- : rokra. A megnevezés egyfajta filozófiát takar, mely az egyébként jó oktatási rendszereket is hatékonyabbá teheti. A tanulás és tanítás metódusáról van szó, amely öt alapelvre épül, többek között arra, : hogy a tanár legfontosabb <: dolga motivációt adni a diáknak meghatározott célok elérésére. David Trapport cáfolta, hogy a tananyag i vallásos értékeket próbálna 1§ a nebulókba plántálni, az viszont tény, hogy az át- 1 adandó tudás „Isten hat- 1 van különféle tulajdonságán" alapul, mely - értelmezése szerint - a bölcsesség forrása is egyben. Az iskolaalapítás azonban illúzórikusnak tűnik, hiszen - mint kiderült - a Holnap Iskolája Alapítvány nem rendelkezik magyar nyelvű tananyaggal, illetve tanmenettel, továbbá minisztériumi engedéllyel. Azonkívül az alapítvány pénzügyi nehézségekkel is küzd, mely egyrészt szükségessé tenné a hozzávetőlegesen 20 ezer forintos tandíj bevezetését, másrészt pedig támaszkodni szeretne a város jóindulatára. A művelődési bizottság tagjai azonban csütörtöki ülésükön világosan kifejtették, hogy a mai helyzetben örülnek, ha saját iskoláiknak képesek némi plusz pénzzel szolgálni. Úgy tűnik tehát, hogy a Holnap Iskolája egy darabig még valóban a holnapé marad - legalábbis Szekszárdon. Gaján Sándor- . . . , '5 Rejtett értékeink Béri Balogh Ádám fája Pad-sztori ’92 Park a városközpontban. Padok és a nap minden szakában élénk forgalom. Régóta tartozom magamnak egy szemlélődő meg- pihenéssel. Ez a pad itt alkalmasnak látszik. Távol van a többiektől és üres. Hm ... Ha nem rekedne meg a lombok között a forróság, egész kellemes lenne. Kár, hogy nincs nálam valami olvasnivaló ... Hórihorgas kamasz blokkol a padnál, megviselt farmerban és agyonizzadt kockás ingben. Bal lábán az edzőcipő lyukas, haja csapzott. Lehuppan és arcát felém fordítva olyan fürkészésbe kezd, amire azt szokták mondani szülők és tanítók, hogy nem illik. Nyugtalanító. Közelebb húzom magamhoz a táskámat. Olyan sok ijesztő dologról hallani mostanában, nem árt az éberség. Semmi bizalomkeltő nincs ebben a szemre 13-14 éves sihederben - gondolom és ítéletemet igazolja a megszólalása. — Van pénze a néninek? A kutyafáját! Nyelvem hegyén, hogy mi köze hozzá?! De felötlik bennem az eliszkolás gondolata is, mert sámlira kellene állnom ahhoz, hogy ennek a lakiinak lehúzzak egy takaros flammet. Nyilván nagyothallónak gondol, mert az előbbinél hangosabban ismétli meg a kérdést. — Van pénze? ' Na jól van, adom meg magamat. Legyen, ami lenni akar, ha már egy parki pádon se hagy békén az élet. — Akad nálam valamennyi - motyogom, mire ő: — Adna egy húszast? — Az a kérdés fiam, mire kell. — Éhes vagyok. (Ez kemény ütés.) — Nem kellene akkor hazamenned? Látom, ott lóg a nyakadban a kulcs. Legyint. — A, nem érdemes, már reggelire megettem a krumplifőzeléket. Anyu pedig egyik munkahelyéről a másikba megy takarítani, lesz este nyolc, mire hazaér a kajával. Akkor szokott főzni. — És apád? — Nincs. Itt hagyott minket egy éve. De én nem bánom. Ivott és verekedett. Pocsék ember. — S te csak így élsz bele a nagyvilágba? — Hát... Most vakáció van. Kaptam pénzt tejre, meg kenyérre anyutól, de ... Élmentem inkább a strandra. — Kikapsz érte? — Szégyenlem magamat. Dolgozni is azért szerettem volna, hogy segítsek, de az egyik főnök fiát vették föl kézbesítőnek ott, ahol anyu takarít. Nyitom a táskát, pénztárcát, mert értelmetlen lenne a dialógus folytatása. Sejtem a fiú véleményét a világról, felnőttekről. — Baj van, öcsi! Nincs húszasom, csak ötvenesem. — Fölváltom én! Visszahozok harmincat! — Itt van! De ne rohanj ész nélkül. Majd legközelebb ... Ha találkozunk... Szemében döbbenet, csodálkozás. Köszön és köszöni, elporzik. Rosszullét környékez. Nesze neked idilli szemlélődés a parkban! Azt hiszem, ennek a padnak a közelségét is elkerülöm jó ideig .. .-liAnyakönyvi hírek Az elmúlt hónap anyakönyvi eseményei a következőképpen alakultak a megyeszékhelyen. Isten hozott benneteket! Júniusban 28 gyermek született szekszárdi szülők gyermekeként. Közülük 15 volt a fiú, 13 pedig lány. A leggyakoribb név fiúknál a Dávid, lányoknál a Kitti volt. Sok boldogságott Júniusban 46 személy, azaz 23 jegyespár mondta ki a boldogító igent Szekszárdon. Közülük 16 esetben volt mindkét fél szekszárdi, 17 esetben csak az egyik fél. Családi állapot szerint 2 esetben volt az egyik fél elvált, 1 esetben mindkét fél az volt korábban, 1 esetben pedig özvegy volt az egyik fél. Nyugodjanak békében! Júniusban 31 szekszárdi lakos hunyt el. Közülük 15 volt a férfi, 16 pedig a nő. Életkorok szerint: 90 év felett 2 nő, 80 és 90 év között 6 nő és 3 férfi, 70 és 80 év között 5 nő és 1 férfi, 60 és 70 év között 3 nő és 4 férfi, 50 és 60 év között 1 férfi, 40 és 50 év között 3 férfi, 30 és 40 év között ugyancsak 3 férfi hunyt el. ott élő honfitársaink szívében a távol magyar haza iránti szeretetnek és hőségnek egy-egy örökzöld fája fog kihajtani ..." Nem sokkal ezután, 1903 szeptember 17-én „két német vándorló magyar gyűlöletből felgyújtotta" a korabeli híradás szerint a történelmi fát, aminek megóvására újabb három év múltán 2000 forintot (ez egy évi tanári fizetés volt akkor) és gyűjtést szavazott meg a vármegye. A millennium évétől már a helybeli gimnázium tanulói viselték az agg emlékfa gondját, 1910-ben pedig az elfogatás évfordulóján „kegyeletes női kezek virágokkal szórták tele" a törzset és környékét. Néhány évtized múlva - a törődés dacára - kiszáradt az idők néma tanúja. A hagyomány szerint még zöldellő ágából hajtatták a mai Balogh-fát, amely 1907 július 13-a óta immár a hozzá vezető úttal együtt is emlékeztet. Reméljük, hogy nemcsak a történelmi emléket őrző márvány, hanem ez a megújított növény is hírt visz a múltról a jövendő nemzedékeknek. Dr. Töttős Gábor Fotó: Ótós Réka i « «
