Tolnai Népújság, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-04 / 157. szám

4 KÉPÚJSÁG

TOLNAES KORNYÉKÉ

1992. július 4.

Vakáció Tolnán

Ótós Réka felvételei

Tolnán él egy különleges adottságokkal, rendkívüli tehetséggel megáldott kisfiú, aki látszatra pont olyan, mint hasonló korú társai. A szelíd, tűnődő arcú, sugárzóan értelmes, meleg, barna szemű kisfiút Varga Csabának hívják. Tolnán az I. sz. iskolába jár, 10 éves.

— Csaba, igaz, hogy te már n tv-ben is szerepeltél?

— Igen. 1991. november 6-án a Pásztázó című műsorban.

— Milyen feladatokat kaptál a stúdióban?

— Húsz féle aminosav szerkezeti képletét írtam le, majd 2-3 percig néztem a DNS és RNS szerkezeti képletét és emlékezetből lerajzoltam, elmondtam a fehérjeszintézist, majd önállóan számítógép- programot készítettem.

— Rendkívülinek tartod, hogy ilyen képességeid vannak?

— Nem. Én inkább komikusnak tartottam, hogy a tv velem műsort készített, mert szerintem erre más gyerek is képes, nem nagy dolog.

— De azt csak elismered, hogy bizonyos értelemben más vagy mint a többiek, más az érdeklődési köröd. Anyukád mesélte nekem, hogy már óvodáskorban írtál, olvastál, kitűntél a memóriáddal, megtanultad a Rovarhatározót kívülről, később pedig egy 1200 oldalas Pascal könyvet.

( Vállvonogatás Csaba részéről.)

— Szerintem nem vagyok más, csak amíg a többiek bicikliznek, fociznak, addig én az időmet olvasással meg számítógépezéssel töltöm.

—A tévés szereplésed után híres lettél, nagy ember, sztár?

— Nem, és nem is volt jó utána, mert a többiek bántottak, csúfoltak, zseninek meg csodagyereknek neveztek. Úgyhogy azóta egyáltalán

Kölesdi

utak

Két utca - a Kinizsi és az Ady - kapott szilárd burkolatot Kölesden. Borjádon pedig - mely település közigazgatásilag szintén Kölesd része -, a temetófeljárónál végeztek hasonló munkálatokat.

A szedresi templom téglái

A néhai Elemér atya feljegyzései 15.

110 négyzetméter idomkövet rendeltünk, mert 1 méter magas lesz a lábazat, így eny- nyi kb. elég is lesz. Abban egyeztünk meg, hogy 1949 elején fizetjük ki. Gondoltam, hogy akkorra a betlehemezés- ból előteremtjük a pénzt. A fiatal bányatulajdonos nagyon udvarias volt, vendégül látott, megmutatta a kőbányát, és ami a legfőbb, szállást is adott. Másnap, kora reggel, megelégedve robogtam tovább Budapest felé. Sikerült mégis követ szereznem.

Szerencsésen megérkeztem Budapestre. Itt felkerestem Horváth Pistát, aki készséggel elkalauzolt a Terv Hivatalba. Kellemetlen meglepetés ért. A templomtervet, amely pedig eddig mindenkinek nagyon tetszett, nagyon lebírálták. Azt tanácsolták, csináltassak másik tervet. Én a kész alapokra gondoltam és azt mondtam, lehetetlen, hogy az a terv ennyire rossz legyen. Bizonyos feltételekkel, módosításokkal adják meg az engedélyt. Végre is a homlokzatra tervezett négyszögletű ablak helyett körablakot, a háromíves bejárat helyett egyíves bejáratot írtak elő. Ilyen lényegtelen módosításokkal megadták az engedélyt. Sikerült hát az építési engedélyt is megszereznem.

Hazafelé sokszor leesett a motorom lánca. Tolnát elhagyva vettem észre, hogy a

hátsó kerék nagyon sok küllője kitört. Otthon jobban megnéztük. Csodával volt határos, hogy ez a kerék útközben össze nem roskadt alattam.

Elérkezett 1948 karácsonya is. A gyermekek ismét örömmel készültek a betlehemjárásra. Hiszen mindenütt szívesen fogadták őket, mert tudták, hogy betlehemi játékuk nyomán a templom tovább épül. Előző évben még a tanítók is segítettek nekik. Igen ám, de azóta az összes iskolákat államosították. Most más a helyzet. Elindultak ugyan a gyermekek ismét. De most már nem segítettek a tanítók, sőt szétkergették őket, ha találkoztak velük. Egyenesen meg is tiltották. Most már csak titokban mentek, de aztán még így sem mertek.

Hát most hogyan fizetem ki a lábazati köveket?! Matus Gyuri tudott egy nagyobbaknak való betlehemi köszöntőt. Megtanította rá a nagyobb fiúkat és mentek betlehemezni a legények. így sikerült mégis összeszedni, a lábazati kövek árát és ha egy kis késéssel is, de azért kifizettük. A munka télen sem szünetelt. Kovács Gyula megtanulta a kőfaragást és otthon kifaragta a homlokzati ablakok és az előcsarnok köveit. 1949 tavaszán, két tolnai kőfaragó kőműves, elkészítette a lábazatot. Bizony ezek pénzért dolgoztak

és mint szakmunkásokat, jól megfizettették magukat. Valaki megfigyelte és mutatta nekem azt a követ, amelyiket az egyik kőműves két óra hosszat igazgatott a helyére. Magam is megfigyeltem és majdnem elnevettem magam, amikor az egyik kőműves ütésre emelte kalapácsát, de megszólalt délre a harangszó és az mintha villámcsapás érte volna, abban a pillanatban kiejtette a szerszámot a kezéből. Ézért is, meg mindenképp örültünk neki, mikor a lábazat végre elkészült. 1949. nyarán kinőttek a földből a templom falai, most már lehetett látni is valamit. Sőt, valami zárt alakulatot mutatott, hiszen a lábazat elkészült, méghozzá balatonalmádi kőből, amint azt a mérnök óhajtotta.

Elérkezettnek láttuk az időt, az alapkő ünnepélyes elhelyezésére. Nagyméltóságú és fó- tisztelendő Dr. Rogács Ferenc pécsi s. püspök urat kértük föl rá. Ó volt szíves azt elvállalni. De autóról nekünk kellett gondoskodni. A balatonalmádi kőbányatulajdonosnak volt autója. Felkértem, hozná el Pécsről az alapkőletételre, a Püspök Urat. Nem kívánom én ezt tőle, de nem szeretném, ha azt mondaná, miért nem írtam neki, szívesen megtette volna. A legnagyobb örömömre, valóban szívesen vállalkozott rá.

(Folytatjuk.)

Egy arc - egy mesterség

Varga Csaba, aki zseniképzőbe megy

nem szeretek szerepelni.

— A tanulással hogy állsz?

— Kicsit untakozom órákon, nekem nem okoz gondot a tanulás, 5 perc alatt kész vagyok vele.

— Olvasni szeretsz?

.— Nagyon szeretek, otthon van 6-8 ezer kötet könyvünk legalább, főleg szakkönyvek, a szüleim is rengeteget olvasnak. Szeretem a kalandos, fantasztikus könyveket, pl. Vernét. A fagyipénzemen én mindig újságot veszek, Számítógép Magazint, Mikrovilágot, Alap lapot, üyesmit.

— Úgy tudom, hogy ha sikerül, akkor Budapesten egy zseni- képzőben fogsz nemsokára továbbtanulni.

— Igen, most is folyik ez a vizsgálat, tesztek, memóriafeladatok, pl. szavak megtanulása kívülről bizonyos idő alatt. Én 47 perc alatt 182 szót tudtam megjegyezni.

— Szívesen járnál a fővárosban, Budapesten iskolába?

— Nem, mert akkor a szüleimtől távol kellene élnem. Itt sok időt töltünk együtt, sokat utazunk, Magyarország minden zeg-zugát bejáruk már, sokat kirándulunk, járjuk az erdőket, nagyon szeretjük a természetet.

— Csaba, vannak barátaid?

(A kisfiú szeme a távolba

réved, hosszú gondolkodás után egy-két nevet említ, de aztán így folytatja:)

— Nem, nincs olyan igazi barátom, akinek elmondhatnám a gondolataimat, olyan nincs.

— Anyukádtól tudom, hogy nemigen szeretsz beszélgetni, a felnőttekkel egyáltalán szóba sem állsz, nehéz téged szóra bírni.

(Vállat von, szerényen, halkan felel.)

— Hát, a felnőttek olyan szűk látókörnek, mit beszéljek velük? Van, akivél szeretek beszélgetni, okos emberekkel, orvosprofesszorokkal, pl. a paksi főiskola matematikus tanárával.

— Most, hogy szünet van, mit csinálsz?

— Állandóan számítógép- programokat készítek. Otthon van egy AT 286-os számítógépünk és a HÍV vírus fehérje szerkezetét próbálom leírni, meg többdimenziós kockát, labirintust rajzoltam, ami hosszan elnyúlik a térben, egyszer megmutatom, ha eljön hozzánk, nagyon szép dolgokat lehet csinálni számítógéppel.

— Mi szeretnél lenni, ha felnősz?

— Programozó matematikus, aki számítógépekkel gépeket tervez.

— Szüleid mivel foglalkoznak?

— Anyukám mikrobiológus, szerves gyógyszervegyész, apukám pedig külkereskedő. 36 évesek, nagyon sokat dolgoznak, az Ipari Minisztériumnak és a Kereskedelmi Minisztériumnak szak- vizsgálatokat készítenek.

— Igaz, hogy egy időben nagyon érdekelt a politika, a gazdaság?

— Igen. A parlamenti közvetítéseket is mindig megnéztem, és a kuvaiti háború is foglalkoztatott, mert érdekelt, hogy egyes országokban az emberek miért képesek normálisan élni, máshol meg miért nem? Anyukámmal sokat beszélgettünk esténként és ő elmagyarázza, amit nem értek.

— A pénz vonz?

— Igen. Jó lenne, ha lenne, akkor okosan használnám fel, nem úgy, mint a Maradona, aki kábítószerre költötte, ha-' nem az emberiség sorsán javítanék.

*

Vajon mi lesz Csabával, vagy a hasonló adottságú gyerekekkel később, akikben ilyen olthatatlan tudásszomj lobog, ennyire kreatívak? Valljuk be: a társadalom, az iskolák nincsenek felkészülve az ilyen különös adottságú gyerekek fogadására, és félő, hogy elkallódik a tehetségük, vagy csak gondjuk származik tehetségükből. A társadalom, á közösség nem jól tűri, nem tud mit kezdeni vele. A szülők is képtelenek megoldani a napi foglalkoztatottságát. Csaba magányos, zárkózott, intenzív belső életet él, amit szinte senkivel sem tud megosztani. Burlász M.

Fotó: Gottvald K.

Program

Hagyományőrzők

A cigányfolklor újra éled Tolnán, mégpedig a helyi szövetség patronálá- sával működő hagyományőrző gyermekcsoport jóvoltából. Zenés-táncos összejövetelt július 8-án, 16 órakor tartanak a tolnai művelődési házban.

Testületi ülés

Következő testületi ülésüket a kölesdi képviselők július 8-án, 18 órai kezdettel tartják.

Szekér a tetőn

Néhány bohókás szedresi legény a technika termek udvarán lévő parasztkocsit szétszedte, s virtusból - a nagy iskola udvarán lévő épület tetején - újból összerakta.

Jó volna, ha a dolgozók megvásárolhatnák

Eladó a selyemgyár

Felhívás jelent meg, miszerint az Állami Fejlesztési Intézet az MSV 97%-os vagyonrészét eladja a tolnai Tolnatex Kft.-ben, 400 millió forintért. A bonyolult megfogalmazásból a laikus csak annyit tud kihámozni, hogy a tolnai gyár eladó. Szóba elegyedtem egy-két dolgozóval:

— Hát eladják a gyárat a fejünk fölött. Mit tehetnénk? - mondta az- egyik munkás.

— Nekünk sajnos nincs pénzünk megvenni.

Megkérdeztem, nem félnek-e, hogy az utcára kerülnek.

— Dehogynem, mindenki fél, de hát máshol is ez van, ez a bizonytalanság. Mit tehetnénk? Ez volt az általános vélemény. Ezek után kerestem fel Pfundtner Antal igazgatót, hogy a részletekről tájékozódjak.

— Igen. Tudtunk róla, nem ért váratlanul és a dolgozókat sem. Az MSV csődbe ment és folyik a vagyon kiárusítása. Mindenesetre a tolnai gyár folyamatosan termel. Egyelőre 290 embernek ad munkahelyet, a munkabér mellett kitermeljük az adót, a TB-járu- lékot. Árbevételünk éves szinten mintegy 500 millió forint. Sajnos, mint minden vállalatnak, nekünk is van kintlévőségünk, 160 millió forint.

— Milyen piacképes terméket állítanak elő?

— Az üvegszövet hosszútávon piacképes lesz, ez egyfajta műszaki áru, az építőiparban használják fel. Úgy gondoljuk, hogy a műszaki szövődé és a festődé a jövőben is üzemelni fog, szükség van rá. Ami pillanatnyilag nem piacképes, az a szintetikus áru, ma eladhatatlan. De úgy vélem, hogy a textilszövő részleg is fejleszthető, nem tömegáruk gyártására, hanem speciális árukra való átállással. (Pl. függönygyártás.) Ami sajnálatos, hogy idén a belföldi megrendelés a harmadára esett vissza.

— Nyugati partner nem érdeklődött?

— Folytattunk tárgyalásokat két nyugati partnerrel, az egyik visszalépett, a másik meg a csehszlovákoknál vett egy nagyobb üzemet. Egyébként az a gyakorlat, ha nyugati üzletfél megvesz egy magyar gyárat, hogy megveszi, működteti (olcsó magyar munkaerővel) és kiviszi a tőkét. Vagy megveszi, bezárja és behozza az ő termékét. Nem szabadna a mindenáron való privatizációt ennyire erőltetni, időt kellene hagyni az átalakulásra, a csődtörvény pedig csak ront a helyzeten.

— Sok ez a 400 millió vagy kevés?

— Úgy véljük sok.

— Azf hallottam, hogy Sárközi Gyula, aki bontásokból él, megveszi, lebontatja a brigáddal és kiárusít belőle sokkal többet, mint a 400 millió.

— Ezt nem hallottam. A vállalat vezetősége írt levelet az Állami Fejlesztési Intézetnek, részletes árajánlatot kértünk a megvásárlásra.

— Tehát nem eszik olyan forrón a kását, ne aggódjanak a dolgozók?

— Igen. A legszerencsésebb megoldás az lenne, ha kedvező hitelkonstrukciókkal segítenének, hogy a dolgozók megvásárolhassák és természetesen egyben maradjon.

Burlász Magdolna

\

%

«