Tolnai Népújság, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-27 / 176. szám
4 KÉPÚJSÁG SZEKSZÁRDI SZEMLE 1992. július 27. A Héliosz Kft. összébb húzta magát Költözés után minden egy helyen A Héliosz Kft. a közelmúltban kiköltözött a Hunyadi utca 4. szám alatti egy emeletes irodaépületéből, s áttelepült a déli fűtőmű néven ismert ingatlanába. Ezáltal, közel Szekszárd központjához, 547 négyzetméter hasznos alapterület szabadult fel, a földszinten 8 irodahelyiség, tárgyaló, étkező és melegítő- konyha, az emeleten pedig 16 irodahelyiség várja az új lakókat. A Héliosz Kft. annak rendje s módja szerint a tulajdonosnak, azaz a városi ön- kormányzatnak kívánja átadni az épületet, s a képviselők döntenek annak jövőjéről. — Az önkormányzat egyik elképzelése szerint az irodaház az elkövetkező időszakban egyfajta szakmai továbbképző intézetként működne tovább a magániparosok számára - adott felvilágosítást a tervekről Németh Zoltán, a Héliosz Kft. igazgatója, aki egyúttal tagja is a képviselő- testületnek. - Ha ez ügyben nem vezetnekeredményre az erőfeszítések, abban esetben az épület bekerül a nem lakáscélú bérlemények körébe. Ez azt jelenti, hogy a szükséges felújítás, átalakítás után el- képzelt+Ahető a bérbeadás, irodánként külön-külön, vagy együttesen. — Három párt is bejelentette igényét az épületre ... — Az MDF, a KDNP és az FKGP megyei és városi szervezetének vezetői levélben kérték, hogy a három kormánypárti iroda á Hunyadi utca 4. szám alatt nyerjen elhelyezést. Mint arra rámutattak, Szekszárdon megfelelő elhelyezéssel, saját tulajdonú párthelyiségekkel csak az MSZP rendelkezik. A három kormányzópárt ehhez viszonyítva, s az igazságos arányokra hivatkozva jelentette be igényét megfelelő méretű, legalább bérelt helyiségre, s ennek a területnek egy része biztosítva lenne a Hunyadi utca 4. szám alatt. Úgy tapasztaltam azonban, hogy ez a szándék nem igazán volt határozott, hiszen a testületi ülésen - jóllehet mindenki kézhez kapta a levelet - nem merült fel az épület pártházzá való alakításának lehetősége. — Végül is a Héliosz Kft.-nek miért kellett elhagynia az irodaházát? — Nem kellett, saját magunk döntöttünk így. Ez a cég hat-nyolc évvel ezelőtt még nyolcszáz főt foglakoztatott. Ma négyszázra tehető munkatársaink száma. Logikusnak látszott, hogy a jó helykihasználás és a költségtakarékosság érdekében inkább egy területen, a déli fűtőmű épületében folytassuk tovább munkánkat. — S ha a Héliosz Kft. bérbe adta volna a Hunyadi utcai épületet? — A kérdés jogos, annál is inkább, mivel a gazdasági társaságokba bevitt vagyon visz- szaadása nem is olyan egyszerű dolog, bár az épület eleve ilyen szándékkal került a kft. vagyonába. Ami a bérbeadást illeti, ez lett volna a teendő szigorúan piaci szempontok szerint. Mindent ösz- szegezve, a Héliosz Kft. tulajdonosa az önkormányzat, a bérlemény díja így is, úgy is oda került volna és oda is kerül. A Héliosz Kft. számára ezzel együtt előnyt jelent a jövő évtől kezdve az a kétmillió forint összegű fenntartási kiadás, amit a Hunyadi utca 4. szám alatti ingatlanon sikerül megtakarítani.-szeriÚt, vízelvezetéssel iöi Hajdan A Szekszárd Városi Polgármesteri Hivatal megbízásából Wiesner József szekszárdi magánvállalkozó brigádja útépítésen dolgozik. Szekszárdon, a Kiss János utca rövid, mintegy 58 méter hosszú szakaszát építik, ami egyben vízelvezetésre is szolgál. A jobb oldalon 15 centiméter magas kiemelt szegély biztosítja a felszíni víz elvezetését. A 3,10 méter széles aszfalt 15 centiméteres sóderágyat kapott, erre C12-es beton kerül, majd pedig megkezdik a 4 centiméter vastag, AB 12 jelű aszfaltburkolat terítését. A betonozással péntekre már végeztek, s rövidesen teljesen elkészülnek a munkával.-pt.150 éve, 1842. augusztusában Szekszárd elöljárósága elhatározta, hogy a Sár folyó és a város alsó része közti 60 holdas területet, „mellv előbb cigány tónak neveztetett" és „ember 1 emlékezetét felül múló időtül fogva folyvást hall szontalanul hevert", közös erővel erdővel telepítik be. 125 éve, 1867. július 28-án Perczel Mórt, aki száműzetése utáni kőrútján Szekszárdot is meglátogatta, Mehrwert Ignác főjegyző Isten hozott című költeményével üdvözli a mezőváros nevében. 95 éve, 1897. augusztus 2-án „A szegzárdi állami főgimnázium kolosszális új épülete a szerződésben kikötött határidőre teljesen elkészült s így szeptember 1 elsején már bevonulhatnak 1 a múzsafiak. A bizottság délelőtti 9 órától délutáni 1 óráig lelkiismeretes pon tossággal megvizsgálta az összes helyiségeket i >s konstatálta, hogy Deutsi h Salamon építészeti vállalkozó a kitűzött határidőre az épületet elkészítette" - tudósított a Tolnamegyei Közlöny. 85 éve, 1907. augusztus elsején napvilágot látott a 1 megyében az első rendi > résén megjelenő humoros tartalmú lap, a Dunántúli . Puska, amelyben tréfás versek, rajzok és eg\eh közlemények várták az olvasót; a kiadótulajdonos Kaszás Sándor szekszárdi nyomdász volt. Krónikás Madrigálkórus a Porcia kastélyban A közelmúltban érkezett haza az ausztriai Spittalból a szekszárdi madrigálkórus. A város 29. alkalommal rendezte meg a kórusok nemzetközi versenyét. A világszerte ismert és nyári játékairól híres Porcia kastélyban tartott találkozóra az 50 nevező kórus közül 12 kapott meghívást. A szakemberek szerint a kiváló svéd, spanyol, litván, dán kórusok között fellépni már maga nagy elismerés. A rangos versenyen mindkét kategóriában - folklór, és kötelező művek - a hetedik helyen végzett a madrigálkórus. Otós Réka felvétele egy idei rádió- felvételén készült. -SasIllik, nem illik, fütyül Nagyon tudom utálni a város- központnak ezt a kis utcáját. Harmadszor rovom, kétszer már azzal fogadtak, hogy akit keresek házon kívül van. Ha megint ez következik, én leszek magamon kívül. A szerencsém förtelmes, úgy felforralta már a nap a járda aszfaltját is, hogy nem lepne meg, ha prutty, prutty, elkezdene úgy viselkedni, mint a szilvalekvár. És jön ... A régi megyeháza óta jön valaki utánam, nem füty- työgetve, diszkréten fütyörészve, hanem fiityölve, műsorán a Csárdáskirálynővel. Menetnótának jobb lenne a Rákóczi induló, bár a masírozáshoz igazított operett se rossz. Előbb szórakoztat, majd idegesít, de csak jó sokára fordulok szembe zenés kíséretemmel. Ósz hajú, jól öltözött asszony szája húzódik csücsörí- tésből nevetésbe. — Nem kell megijedni, csak én vagyok... Láthatja, hogy én meg „csak" sóbálvány. Magyarázkodik, hogy állandóan nevelik a gyerekei. . . hogy egy nagymamához nem illik. .. hogy otthon még csak-csak eltűrhető, de az utcán ne égesse őket fütyörészéssel. — Akkor hát kegyed egy engedetlen nagymama? — Mit csináljak, ha jó kedvem van1 — Mindig? — Hát... majdnem - feleli viruló ábrázattal és máris túllép fanyar álmudozásom vonalán. Előbb fütty nélkül, aztán megjön az is. „Jaj cica, eszem azt a csöpp kis szád" - hangzik távolodóban és nincs kétségem, mire fölér - ahova tart - a Méreyre, befejezi a Csárdáskirálynó egyszemélyes előadását, és késő délutánig szabad lesz a vásár. A gyerekei akkor jönnek haza a munkahelyükről, az unokák meg a strandról, s kezdődik a fütty-szünet, az életöröm tilalmazásának ideje. Kár ... nagyon nagy kár, ha arra gondolok, hogy a jókedv is lehet ragadós ...-lászló i.Rejtett értékeink Legrégibb juharfánk Darvas Ferenc harmadik verseskötete /r Nehéz helyzetben van a homo sapiens" Városunk területén számos olyan növényi emléket tartunk számon, amely tiszteletet parancsoló 80-100 éves kort ért meg. Ezeket gyaníthatóan fölözi az valószínűleg másfél évszázada ültetett juharfa, amely a városi sportpályán lévő söröző előtt díszlik, s szűkebb facsaládjának minden bizonnyal legidősebb tagjaként mesélhetne a múltról. A szláv eredetű juhar, másképpen ihar vagy jávor szó 1233-ban fordul elő legkorábban okleveleinkben. Felhasználására jól mutat, hogy 1590-ben már említik a jávor-deszkát. Ferkai Lóránt Remekel a bicska című könyvében a kecskerágó utáni legjobb faragó anyagként jellemzi: „igen jól bírja a legaprólékosabb faragást is és átolajozva szép színe van”. Érdekességképpen kell megemlítenünk, hogy a Magyarság néprajza című munkában mindössze négy oldal eltéréssel a következő két mondat olvasható a fa minőségéről: „a furulya, kutyakölönc, kanál, bárányszoktató, koszorú vagy kutyagerinc mindezek jobbára puhafából, leginkább juharból készülnek" (313. o.). „Az esz- tergályozáshoz rendesen olcsó keményfát (juhart, bükköt, gyertyánt) használnak" (316. o.). Ennyiből kiderül, hogy az igazság valahol a középen lehet: a puhafának elkönyvelt juhar értő ember kezében tartós használati tárggyá válik. Szinte elmondani is hosszú lenne, mi minden készült hajdan juharból. Az imént felsoroltak közül az egyik legérdekesebb a kutyagerinc, amely sokszor 200-300 darabból álló, természetesen egyetlen szög nélkül összeállított, faragott bogrács-alátét volt. Emellett számos tükrös, kanál, bölcső, evezőlapát őrzi e fa rugalmasságát. Szekszárdon nem mulaszthatjuk el megemlíteni, hogy a legtöbb csutorát is juharból esztergálták. Előbb az edény méretének (30x20x10) megfelelő darabot vágnak ki, majd ezt esztergálják, s a kotróvassal szedik ki a belsejét az edény oldalába vágott kerek nyíláson. Ezután szájat fúrnak rá, a kerek nyílást elzárják egy fakoronggal, amire bőrrózsa kerül. (Ez a rész, amit Újévkor is kívánni szokás: „csutorának feneket, hadd ihassunk eleget"!) A belsejét vízzel vagy gyantával öntik ki, s ha már a kupak is készen áll, az egész vándorolhat a szíjgyártóhoz, aki csikóbőrös kulacsot varázsol belőle. Egy német utazó ilyenekből - a címben említett fa ültetési évében, 1842-ben - több mint ezer darabot számolt meg a pesti dunaparti vásáron - A magyarság néprajza szerint. A mi juharfánk érdekességei közé tartozik még az is, hogy nem a Kárpát-medencében honos hegyi, mezei vagy korai juhar képviselői közül való, hanem honosított fa, Ezüstjuhar, latin nevén Acer saccharinum. Ha ez utóbbi szóról eszünkbe jut az édesítő, az nem véletlen. Kevesen tudják, de ez az a fa, amelynek nem a gyümölcsét, nem is levelét, ágát vagy kérgét, hanem a nedvét használják emberi táplálkozásra. Ugyanúgy, a- hogy a fenyőt szokás, körbe- rovátkolják, megcsapolják és összegyűjtve a nagy cukortartalmú nedvet, juharszörpöt készítenek belőle - főleg Amerika északi részén. Annak ellenére, hogy számos hasznáról szólhatnánk még, leginkább azt szeretnénk, ha ez a fa inkább élve emlékeztetne. Korát hűen igazolja, hogy törzsének átmérője mellmagasságban közel három méternyi (!), ötfelé elágazó lombkoronája között csendes hajnalokon egy fülesbagoly szokott megjelenni - Posta Miklós megfigyelése szerint. Akár a százötven éve telepített városi erdő hagyásfája, akár nem, ez a juharmatuzsálem megérdemelné, hogy védendő értékeink közé emeljük. Dr. Töttős Gábor Fotó. Ótós Réka Három egymást követő évben, három verseskötettel lépett a lírát kedvelő olvasó elé Darvas Ferenc szekszárdi költő. Már az első kötet, a Koráll színű ég után szóba került, hogy nyilatkozik a versírásról, költői hitvallásáról, ám ez a beszélgetés terv maradt. Második kötete, a Fekete fehér körök után már a készülőben lévő harmadik könyvre hivatkozott. Ezt - azaz a Sirályfiak című verseskötetet - nemrég vehették kézbe az olvasók. — Meggyőződésem, hogy azért szeretjük olvasni verseit, mert azok rólunk szólnak. Gondjainkról, örömeinkről, szomorú és vidám napjainkról. Első kötetét a család, a gyermek-szülő kapcsolat, az anyaság motiválta. Másodikban már tovább lépett a családi és egyéni gondokon, társadalmi problémákat is felvetett. Jelenlegi harmadik verseskötetében mit üzen az olvasóknak? — Ebben a kötetemben úgy érzem, ötvöződnek az emberi érzelmek és a társadalmi problémák. Világom nyitott, csak annyiban zárt, amennyiben az érzelmek az elsődlegesek. Változatlanul fontosnak tartom, hogy a vers érezhető legyen, akkor is, ha az impresszió a szentimentalizmus- sal és egyfajta szürrealizmussal párosul. Ebből következően szeretném, ha verseim érzelmeket váltanának ki, akár nevetést, akár könnyeket. Azt tartom, hogy a vers felemeli az embert a mocsokból. Nem szívesen használok ordenáré szavakat, mégha ezek divatosak is. A trágárság és a pongyolaság bevonult a költészetbe. Vajon mit szólna ehhez Arany János? — Mit szeretne a legjobban tudatosítani verseivel? — A hit erejét. Sajnos elmondható, hogy ebben az embertelen-istentelen világban nehéz helyzetben van a homo sapiens. Az igazi az lenne, ha jó testvérként élhetnénk egymással, családok, népek, nemzetek. Úgy érzem, ez lenne az egyetlen esély a megmaradásra. — Csányi Lászlótól kapott bátorítást, segítséget, Laczkó Andrástól bíztatást. A verseskötetek kiadását a Távközlési Üzem és a a KSZE Rt. támogatta. Kapcsolatba került az ART 999-el is. — Véletlenül kerültem a csoporthoz, egyedüli íróként. Barátként fogadtak. Számos tehetséggel találkoztam közülük, sokan felkértek kiállításuk megnyitására. Megtisztelő számomra ez a szép és hasznos kapcsolat. Most megjelent és készülő kötetemben is található ART 999-es művész illusztrációja. — Tehát várható az újabb verseskötet? — Jövőre szeretnék a közönség elé lépni a Lélekcsend című kötetemmel, és készülődőben van már az azt követő is, amelynek a Változatok címet adtam. Ebben majd egy teljesen más Darvas Ferenccel találkozhatnak az olvasók, egyelőre mást nem szeretnék mondani róla. Jó lenne egy novelláskötetet is megjelentetni. Sok más tervem is van, az idő viszont kevés. — A három kötet megjelenése bizonyítja: bármilyen kevés is az idő, jövőre újabb könyvével találkozhat az ön verseit szerető közönség. Ezért választottam ehhez kapcsolódva stílusosan jelenlegi kötetének egy versét. Szólok: Nem egyeseknek, de sokaknak úgyszólván mindenkinek szólok nem rejtelme^homályba kergetve nem tekervényes cifra szavak nyájas szövevényébe tarka kereszttüzébe omló enyelgéssel de remegő szívvel kitárt lélekkel íródnak e sorok mert az ember végülis ilyen ha a világ bármilyen szép, tiszta szavak nélkül elveszett és soha nem békül. Sas Erzsébet
