Tolnai Népújság, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-02 / 155. szám

4 KÉPÚJSÁG PAKS ÉS KÖRNYÉKE . 1992. július 2. A múlt öröksége Pakson Válasszunk háziorvost mielőbb (2.) „Nehéz" ember nehéz szakmában A XIX. században, 1887. jú­nius 18-án mintegy négyszáz búcsússal megrakott komp süllyedt el itt a Dunán, a bis- kói révnél. A búcsúsok Kalocsára kí­vántak átjutni, ahol mint a krónikákban olvasható, hosz- szú évek óta ez volt a neveze­tes nap. Ennek állít emléket a Zárda iskola és a katolikus templom közötti ligetben az emlékmű. Az eredeti elveszett a törté­nelem viharaiban, de a paksi római katolikus egyházközség 1987-ben újra felállította az el­pusztult áldozatok tisztele­tére. A közeli szociális otthon la­kói szoktak pihenni ebben a szép ligetben. Mai számunkban folytatjuk a beszélgetést dr. Molnár Klá­rával, a paksi háziorvosok kol- legális vezető háziorvosával. — Doktornő, hogyan alakul az ügyeleti ellátás a Paks kör­nyéki községekben? — Minden település egész­ségügyi alapellátásának bizto­sítása - tehát az ügyelet is - az önkormányzat feladata. Észszerű lenne azonban a jelenleg működő ügyeleti rendszert kisebb módosítá­sokkal, legalább ebben a fél­évben fenntartani. Azután, amikor a háziorvosi rendszer működéséről több tapasztalat­tal rendelkezünk, akkor ennek birtokában át lehetne szer­vezni az ügyeleteket. Továbbra is össze kell fogni, közösen kell ügyelni azokkal a kollégákkal, akik egyedül dolgoznak egy-egy faluban. Hiszen még egy orvostól sem várható el évi 365 napos ké­szenlét. Alkudozások során, július 1-től Nagydorog önállóan látja el a saját és a környékbeli községek lakosait. Dunaföldvár és Bölcse már régen elvált a paksi ügyelettől. Paks július 1-től továbbra is el­látja Dunaszentgyörgy, Ma- docsa és Németkér betegeit és az ott dolgozó kollégák pedig itt ügyelnek hétvégeken. Az ügyeletnél a szakmai részt, mi, háziorvosok biztosít­juk, de a finanszírozás a ren­delőintézeten keresztül törté­nik. — Doktornő, azt olvashatjuk, hogy a háziorvosok szerepe igen­csak megnő! Melyek azok a vizs­gálatok, amit most a rendelőjében Pakson hallottuk Sokan azt mondják, vége a Guttenberg-galaxisnak! Mint köztudott, a kommu­nikáció nyomtatott formáját nevezik így. . Az az uralkodó nézet, hogy létét veszélyezteti az elektronika térhódítása. Nem ez a véleménye azonban Nagy Zoltánnak, a paksi városi televízió új fő- szerkesztőjének, mint azt az elmúlt héten rendezett munkavacsorán is el­mondta. A könyv és az elekronika együtt adja meg azt a teljes­séget, amely az ember élet­igénye. Valahol talán ott van a te­levíziózás lényege, véleke­dett, hogy rá tud csodál­kozni az igazi értékekre, jöj­jön az bárhonnan, és tovább tudja adni. Az új főszerkesztő ismer­tette elképzeléseit, amelyek megvalósítása a már meg­lévő kitűnő technika segít­ségével az objektivitást su­gárzó közszolgálati televízi­ózást akarja megvalósítani. Mai világunkban azt mond­ják, a vállalkozóké a jövő. Az alábbi sorokban olyan ember beszél magáról, alá tanácsel­nökből lett vállalkozóvá Ma- docsán. — Kétszer is képviselőjelölt voltam az elmúlt években - kezdi dr. Simon János, válal- kozó, jogász, ügyvezető. Először még 1985-ben, mint spontán jelölt Abban az idő­ben a párt nemigen tűrt ilyen jelölést, mivel a vezetés már eldöntötte - természetesen a törvény szellemében hogy ki legyen az a két ember, aki indul az országgyűlési képvi­selő választásokon. Az embe­rek már akkor fel merték tenni azt a kérdést, hogy miért nincs olyan jelölt, akit, hogy úgy mondjam mi jelölünk! A másik alkalomra már a rendszerváltás küszöbén ke­rült sor, amikoris 1990-ben ismét jelölőlistára kerültem. De addigra merőben új hely­zet alakult ki. 1985-ben én vol­tam a rebellis, de 1990-ben már a „népakarattal szemben" lettem az MSZP jelöltje. Akkor már egy pillanatig sem gon­doltam, hogy nyerhetek- Az emberek 1990-ben nem a sze­mélyek ellen, hanem a rend­szer ellen szavaztak. Ebben a választási küzdelemben volt egy nagy élményem, amelyet Sárszentíőrincen éltem meg. A sorsolás szeszélye folytán előttem az SZDSZ képviselője­löltje mondta el a választási beszédét. Én pedig így léptem a hallgatóság elé: „Nagyon örülök, hogy az SZDSZ jelöltje után szólhatok, mivel azt a programot, amit ó elmondott, mint az MSZMP propagandis­tája, már 4-5 évvel ezelőtt én is elmondtam." S most jön az igazi élmény, az SZDSZ-es je­lölt felállt és azt mondta: „Igen, vannak ilyen emberek a szocialisták között is!" — Ón hosszú évtizedekig volt tanácselnök Madocsán, és most legutóbb 1987-től 1990-ig ismét elvállalta ezt a tisztsé­get. A helyi polgármesteri vá­lasztásokon nem indult? — Nem. De egy részben szocialista és elvbaráti kör je­lölte Vörös Bálintot. Ez a kör nem jött be. De bejött Szabó Józseffel a józan ész azért. Ó a Hazafias Népfrontban is dol­gozott. A polgármester mellé a képviselőket a madocsaiak, hogy úgymondjam szinte al­fabetikus sorrendben vála- szották meg. — Ezt mivel magyarázza? — Negyven év után ez volt az első igazi választás. — A tanácselnökség után Ón mihez kezdett? — Budapestre mentem dolgozni, de ez a kétlakiság hosszú távon nem ment. A fő­városban úgy érzem, kitanul­tam a vállalkozások „szabad- egyetemét". Mert ott a vállal­kozások minden formájával lehet találkozni! Baráti segít­séggel itthon, Madocsán egy kiskereskedelmi boltot nyitot­tam, mára kettő van belőle itt a faluban. Ezeknek a profilja az úgynevezett Füszért áru, ami egy kis falusi vegyesbolt igénye. De - elmondhatom, hogy ez a két bolt csak arra elég, hogy ne a feleségem tart­son el! Ma — egy ilyen jellegű kis vegyesboltban 15-18 száza­lékos árrést lehet elérni. Ennek az árrésnek azonban mindent fedeznie kell. Az én kereske­delmi profilom arra irányul, hogy a falunak egyes ellátat­lan területeit kiszolgálja. Ez itt biztos vevőkör, de a haszon rendkívül szolid. Itt csodát csinálni nem lehet! De emel­lett két másik dologgal is tu­dok foglalkozni, az egyik az eredeti hivatásom, mert jogász vagyok, a másik pedig egy olyan vállalkozás tető alá ho­zatala, ami már termeléssel is foglalkozik. Most csak annyit, hogy kenyeret, péksüteményt mindig fogyasztunk, s ehhez élesztőre van szükség. De az élesztő helyettesíthető más, korszerű, hosszú ideig eltart­ható univerzális sütőszerrel. Ma már ilyet forgalmazunk, de a jövőben - egy francia céggel arról tárgyalunk, hogy itt helyben - Madocsán fogjuk előállítani, csomagolni, stb. — Váltsunk témát, ön, mint egy falun működő vállalkozó, miként látja az itt élők lehető­ségeit? — A lakosság - úgy érzem — mára már a tartalékát éli fel. És rendkívül bizonytalanok. Naponta keresnek fel, külön­böző témákkal, de ezek lé­nyege a pénz, ami a megélhe­téshez kell. Ma bármilyen vál­lalkozásban termelődött jöve­delmet vissza kell forgatni, akkor fog hasznot hozni. De ezt a hasznot ma mindenki azonnal látni akarja, mert kell a pénz a napi megélhetéshez. S itt van a gond. A másik gond az, hogy a falusi lakosság alul informált. Ha csak azt nézzük, hogy például a téeszeknél ké­szen kapott mindent. Mára nem tudja önmagát megszer­vezni! Hiányzik egy csomó feltétel, ami szükséges lenne. Telefon, autó, beszédkészség egy bizonyos szinten. Egy ré­teg azért bizonytalan, mert nincs pénze, a másik réteg meg azért bizonytalan, mert a képességei hiányoznak. — De mi bontakozhat ki, mondjuk falun? — A meglévő téeszek he­lyén új típusú szövetkezetek­nek kellenne létrejönniük. Ez, én úgy érzem, az összes tör­vényi akarat ellenére, létre fog jönni. Ez azonban csak az em­berek kis részét tudja majd foglalkoztatni... — Mondana néhány szót az Áfészekről? — Tudnak újítani. Eddig lassúak, kényelmesek voltak. De a helyzet rákényszeríti őket is a váltásra, s úgy tűnik, hogy az Afész-nagyker létre­hozása megerősíti a pozíciói­kat. — Visszatérve az ön sze­mélyére, most vállalkozik, jo- gászkodik, kereskedik, de más nem érdekli? — Most egy kicsit pihenek - ebből a szempontból. Eördögh Gabriella el tudna végezni, anélkül, hogy a beteget szakrendelőbe küldené? — Ma még meg kell mon­dani, a háziorvos sem szakma­ilag, sem eszközökkel nincs felkészülve erre a szerepre. Mindehhez megfelelő műsze­rezettség és a háziorvosok speciális képzése szükséges. A háziorvosi hivatás gyakorlása azért nem megy egyik napról a másikra! Ma még körzeti or­vos voltam, holnap pedig há­ziorvos leszek! A rendelőkbe egy belgyógyászati rendelő­nek megfelelő felszerelés szükséges, és egy átlag bel­gyógyászati tudás, kiegészítve gyermekgyógyászati, sebé­szeti, nőgyógyászati, ideg- gyógyászati, urológiai, rheu- matológiai, füll-orr gégészeti, család és lelki gondozási is­meretekkel - szerényen szólva- polihisztornak kell lennie ahhoz, hogy nyugodt lelkiis­merettel vállalhassa valaki a háziorvosi munkát. Szükséges ismerni saját korlátáinkat. Tudni kell mi az, amibe én már nem mehetek bele, erre én képzetlen vagyok. — Megszűnnek-e a rendelőin­tézetekben a nyitott szakrendelé­sek? — Úgy érzem, hogy igen, a sürgősségi ellátásokat kivéve. Növekedni kell viszont az alapellátás és a szakor­vosi-kórházi ellátás, szakmai konzílium jellegű kapcsolata­inak. A betegek érdekeinek előtérbe helyezése, etikus, kol- legális magatartás, minden el­látási szint érdeke. Ez az út vezethet ki abból az állóvíz­ből, amelyben ma, az egész­ségügy van. Eördögh Közeleg a határidő Hitel, megszorításokkal Ebben a hónapban, ponto­sabban július 12-én jár le az a hátáridő, amikor a téesztagok bejelenthetik kiválási szándé­kukat a györkönyi „Szabad­ság" mgtsz-ből. Buják Emil elnökkel a téesz további sorsáról beszélget­tünk. — Elnök úr, milyen helyzet­ben vannak jelen pillanatban? — Nem igen marad föl­dünk, mert elég sok - 23 600 aranykorona - került kijelö­lésre a kárpótlás folyamán. Elég sok gondunk volt ezzel kapcsolatban is, mert a köz­ségben az Érdekegyeztető Fó­rum kétszer is megalakult, annak ellenére, hogy a téesz igyekezett elébe menni az eseményeknek. A kárpótlandók kérésére ki­jelölésre kerültek az akaracsi erdők is, annak ellenére, hogy ez a terület a későbbiek fo­lyamán természetvédelmi te­rületté válik majd, amelyre felhívtuk az érdekeltek fi­gyelmét is. — Mekkora vagyon került nevesítésre önöknél? — A mintegy 500 tagunk­nak 180 millió forint értékű té- eszvagyont nevesítettünk, akik közül 200 az aktív dol­gozó. A leszármazottak, akik valamilyen formában igényt tartottak a téeszvagyon egy részére, közel négyszázan je­lentkeztek. Ez a téesz is, mint a többi ál­talában, nem egy lábon áll, a mezőgazdasági termelésen kívül a PAV-nál is voltak tag­jaink, akik parkfenntartással foglalkoztak. Sajnos az évek folyamán a létszámuk csök­kent. Mint ahogy az aktív dol­gozóink létszáma is. Igénybe vettük mindazokat a lehetőségeket, amelyet a korengedményes-, és az elő­nyugdíjazás nyújtott szá­muma. Munkanélküli járadé­kon is voltak dolgozóink, fő­leg asszonyok, mikor már nem tudtuk foglalkoztatni őket. — Milyen az aktív dolgozóik között a szakképzettségi arány? — Körülbelül húsz száza­lékuk szakképzett. De gondja­ink nem a munkával, a terme­léssel vannak, hanem az érté­kesítéssel! A mezőgazdasági hitelek kapcsán megtudtuk, igaz, hogy a kormány 20 mil­liárd forint támogatást nyújt hitel formájában, de ezt a hi­telt egy előszerződés előzi meg, valamilyen felvásárló céggel. Tehát, hogy elérhető legyen a hitel, a felvenni szándékozónak előre el kell adni teszem azt a gabonáját, sejthető, hogy milyen árért. Ez elég nagy rizikót hordoz magában a hitelt törlesztő számára, mert nem tudhaja előre, mennyi lesz a betakarí­tott termés. Szóval kényszer- helyzetben vagyunk, ha hitelt akarunk felvenni! Eördögh Jövőre vajon a közösben arat-e a dominátor? „Pihen a komp" Gerjenben Tisztelet az áldozatoknak Második világháborús emlékmű Kömlődön Még ebben az évben egy második világháborús em­lékmű felállítására kerül sor Duankömlődön. Az Ipar- és Képzőművészeti Lektorátus három művészt kért fel a pályamunkák elké­szítésére Gál Tamás, Palotás József és Szőke Sándor szob­rászművész személyében. Június 25-én kerültek a ma­kettek a Lektorátus elé, zsűri­zésre. A művészek összesen hat pályamunkát készítettek. A zsűri mind a hat alkotást igényesnek, jónak értékelte. Mivel az emlékmű terve a ki­telepített német nemzetiségű lakosoktól származott, és a felállításához szükséges ösz- szeg előteremtésére gyűjtést is szerveztek, a terveket a na­pokban mutatják be nekik Németországban. A helybeliek július 8-án te­kinthetik meg az alkotásokat Kömlődön, a Nyugdíjasház­ban. A képviselőtestülettől egy ad-hoc bizottság kapott felha­talmazást hogy e hónap 15-ig döntést hozzon, melyik tervet valósítják meg. A kiválasztott mű novem­ber elsejéig kell, hogy elké­szüljön. Felszentelését szintén no­vemberben, Szent Imre napján végzik majd, amikor Duna- kömlődön búcsú lesz. A kétnyelvű feliratot viselő alkotáson 144 áldozat neve szerepel majd. eördögh

Next

/
Oldalképek
Tartalom