Tolnai Népújság, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-11 / 163. szám
6 «ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. július 11. „Csak az vágjon bele, aki szeret dolgozni" Takaró gazda takaros gazdasága Bátán mindenki ismeri Takaró Jánost, de ebben nincs semmi különlegesség: Báta kis falu, mindenki ismer mindenkit. Első látogatásunkkor azonban senki sem tudta megmondani, hogy a balszerencsénkre házon kívül tartózkodó Takaró János melyik földjén dolgozhat. Merthogy Takaró János gazdálkodó, ha úgy tetszik, mintagazda, méghozzá „főállásban". Ez az oka annak, hogy napközben ritkán található otthon. Amikor másodjára végül is sikerült vele találkozni, azonnal érthetővé vált, hogy - egyebek mellett - miért választotta a földdel való foglalkozást. Takaró János a jól megtermett emberek közé tartozik, olyan fizikummal, ami a rakodómunkásokat jellemzi. A negyvenes éveiben járó férfi egyszerűen, érthetően, sallangmentesen beszél. — Nekem már régi vágyam volt a gazdálkodás. Emlékszem, gyerekkoromban, a tész-szervezés idején, hogy megsirattam a a lovakat, amikor be kellett azokat adni... — Most van lova? A kérdésen jót mosolyog a közelben ülő feleség, Takaró Jánosné, megjegyezve, hogy nincs ló, hála Istennek. — Annyira azért nem akarunk visszamenni az időben - folytatja a gazda, aki persze fel van szerelkezve a legszükségesebb gépekkel. Annak idején vett egy T-25-ös traktort, hozzá pótkocsit, vetőgépet, talajmarót. — Mi van a ló helyett? — Szarvasmarha, tizenegy darab. Kint vannak a legelőn. Egyelőre a tejet még lehet ér- tékesítesíteni... — Mást nem? — Tavaly jól megjártam a terményeladással. Tizenkét hektár földünk van. Lucerna, kukorica, árpa, zab terem rajta nagyobb mennyiségben, meg búza. Aratás után elmentem a gabonaforgalmihoz, ahol nem is nagyon akartak velem szóba állni. Mentem tovább Szekszárdra, a köztársasági megbízotti hivatal illetékeséhez, aki mélységesen fel volt háborodva. Találkoztam az országgyűlési képviselőmmel is, aki ugyancsak mélységesen fel volt háborodva. — Ezek után átvették a búzát? — Azt azért nem. Végül is a bátaszéki malom ígéretében bízva felvodröztük az autóra a búzát, el is vittük az átvevő helyre, ahol némi vizsgálódás után közölték velünk: minőségi problémák miatt nem veszik meg. Ötvenezer forintot vesztettem, ami nem egy óriási összeg, de meg lett volna a helye a gazdaságban. A pillanatnyi csend után Takaró János tovább sorolja a gondokat. Drága az üzemanyag, sokba kerül a gázolaj, a műtrágya, a permetezőszer, a bevétel meg egyre kevésbé fedezi a kiadásokat. — Nem így gondoltuk - ingatja a fejét, s a kijelentés legalábbis meglepő egy mintagazdától. — Akkor azt mondja el: miként kellene, hogy legyen? Takaró János azonnal válaszol, szavaiból érezhető, hogy nem első alkalommal szegezik neki ezt a kérdést. — Úgy lett volna jó, ha a fogyasztói árakat a termelői árak is követik. Például képtelen vagyok megérteni, hogy a kilónkénti 5,50-es búzából hogyan lesz 36 forintos kenyér? A közbevetésre, mely szerint erre Gergátz Elemér földművelésügyi miniszter sem tudott válaszolni az Össztűz egyik adásában, Takaró János helyesel. Látta azt a műsort. — Azután: az egy mázsa búzából az őrlés után miért csak negyvenöt kiló lisztet kapok? Mi lesz a maradék ötvenöt kilóval? Úgy számoltam, hogy a tej ára is felfele megy. Hát ellenkezőleg, negyven fillérrel lejjebb ment. A téli időszaki felárat sem kaptam meg. - Kint folytatjuk a beszélgetést az udvaron, ahol példás rendben, két kazalban áll az összegyűjtött széna. Oldalt pedánsan tiszta sertésólak, bennük sivalkodó malacokkal, s még két kis- borjú is búslakodik a karámban. Takaró János a traktorhoz invitál bennünket, s míg odaérünk a géphez, kiváló termés- eredményeiről ad számot. •— Nekem tökéletesen megfelel - nyitja ki a traktor ajtaját a fotó kedvéért. — Szovjet gyártmány, huszonöt lóerős, nem szervízigényes. A nyúzás után, amit kibírt a téeszben, ez rossz már nem lehet. A vezetői engedélyt a gazda még tizenyolc éves korában szerezte meg az MHSZ-tanfo- lyam keretében. Később letette a szarvasmarha- és sertéstenyésztői szakmunkás vizsgát, s van inszeminátori papírja is. — Ezeknek most jó hasznát veszi... — Venném ... — Azért csak a maga ura, s ez sem utolsó szempont. — Igen, ez tartja az embert a magángazdaságban. Hogy a maga ura. Van ok a panaszra, de azért nem vagyok elkeseredett ember. Sőt, bizakodom abban, hogy előbb-utóbb csak változik valami. — Mit javasol azoknak, akik most vágnak bele a gazdálkodásba? Takaró János elneveti magát, s ismét mosolyog a felesége is. — Hát... csinálni kell. Csak az vágjon bele, aki szeret dolgozni. Aki csak azért akar magángazda lenni, mert annak nem parancsolnak, az el se kezdje. Szeri Árpád Fotó: Pusztai Teri 1*1 Ml •• / • • / •• 1 g / Dobrokoz ujjaszuletese a Rákóczi-szabadságharc után Ebben az évben van 280 éve annak, hogy megkezdődött az 1704-ben harmadszor elpusztított Döbrököz újjászületése. A Werbőczy Imre, Tolna vármegye főispánja, Döbrököz várura által elrendelt 1542. évi dicalis összeírás adatai bizonyítják, hogy akkor Döbrököz mezővárosban 24 jobbágyporta volt. Mivel egy-egy jobbágyportához 8 jobbágycsalád tartozott, Döbrököz lakóinak a száma mintegy 1150 fő körül lehetett, ha egy-egy jobbágycsaládra átlagosan 6 tagot számítunk. A lakossághoz tartozott természetesen a várúr családja, személyzete és a parancsnoksága alatt lévő várkatonaság. Ezek számáról azonban nem állnak rendelkezésre adatok. A vár és a mezőváros magyar lakossága elpusztult, vagy elmenekült a törökök általi elfoglalás során, illetve az azt követő török uralom első időszakában. Bizonyítja ezt többek között, hogy 1563-ban -19 évvel a vár és város elfoglalása után - készült török fejadó jegyzékben Döbrököz csak két házzal szerepel. A későbbiek során török szolgálatban álló úgynevezett rác katonaság és odatelepített civil rác lakosság élt Döbröközön, akik a törökök kiűzése során I. Lipót császár szolgálatába álltak. Ennek alapján továbbra is Döbröközön maradhattak és folytathatták régi életmódjukat, melynek kapcsán sokszor összeütközésbe kerültek a környéken élő lakosságai, a katonai és a civil hatóságokkal. Az ellenségeskedés annyira elfajult, hogy 1699-ben bekövetkezett az úgynevezett döbröközi eset, Döbrököz másodszori elpusztítása, amikor hivatalos ítélet alapján, végrehajtás címén a vármegyei hatóság vezetésével mintegy 500 személy fegyveres támadást hajtott végre a döbröközi rácok ellen. A támadás során olyan pusztítás következett be, hogy azt követően csak 9 család maradt Döbröközön Perkátai Farkas várkapitány vezetésével. Pedig Wratislaw György Esterházy herceg megbízottja - jelentése szerint 1693-ban Döbröközön a váron kívül volt 200 ház, népes lakossággal és nagyszámú állatállománnyal. A károsultak évekig követelték káruk megtérítését, ami azonban nem vezetett konkrét eredményre. Döbrököz nem volt többé biztonságos település a rácok számára. Az 1703. évi összeírásnál csak 13 családot regisztráltak Döbröközön. 1704. tavaszán ismételten szomorú sorsra jutott Döbrököz, bekövetkezett harmadszori elpusztítása. A labancokkal szövetséges rácok ugyanis mintegy 50 kaposmenti településsel együtt Döbröközt is feldúlták és teljesen fölégették. Emszt András - Esterházy herceg dombóvári tiszttartója - helyzetfelmérést végzett és az 1704. augusztus 31-i jelentésében többek között a következőket írta Döbröközről: „Ezen Helet az Rácságh egészlen ell égette, az Embere mindenestül ell Széllyedett..." 1712. október 22-én Esterházy herceg szerződést kötött Cserénfai István nevű jobbágyával Döbrököz fokozatos betelepítésére magyarajkú és katolikus hitű családokkal. Ennek fejében az örökös jobbágyságból felszabadította, szabadosi státuszba helyezte, ami hatalmas társadalmi helyzetváltozást jelentett Cserénfai számára. Ennek alapján megkezdődött a lakatlan Döbrököz betelepítése. Döbrököz új lakói az ország különböző részeiből, elsősorban azonban Baranya, Fejér, Somogy, Vas, Zala vármegyékből érkeztek. Voltak azonban olyanok is, akik a Felvidékről, Morvaországból és Horvátországból települtek át. Egy felmérés szerint összesen 88 lovat és 128 ökör igavonót hoztak magukkal. Az új lakók úgynevezett árendás jobbágyok lettek, melynek következtében kedvezőbb volt a jogi és a gazdasági helyzetük az úgynevezett örökös jobbágyokénál. Szorgalmas munkájuk alapján Döbrököz hamarosan gyors fejlődésnek indult, különösen a növénytermesztés és az állattenyésztés lendült fel. A lakosság száma is szépen gyarapodott az évek során. 1705-ben mintegy 170, 1728-ban 350, 1730-ban 680, 1767-ben 1130, 1785-ben 1840 körül volt Döbrököz lakóinak a száma, ha egy-egy családra átlagosan 6 tagot számítunk. Az új lakók mély gyökeret eresztettek Döbröközön. Bizonyítják ezt többek között az olyan családnevek, amelyek akkor is és manapság is megtalálhatók a döbröközi lakosság körében. Ilyenek például a 'következők: Antal, Balázs, Be- rényi, Csizmazia, Csutorás, Fata, Gelencsér, Gondos, Gulyás, Hencz, Hetesi, Juhász, Kapinya, Kéri, Komlai, Ko- tánczi, Kővágó, Kovács, Nyers, Pora, Sipos, Szabó, Szentgyörgyi, Takács, Törő, Ugrón, Vadász, Varga, Varsányi, Vicze stb. A leszármazottak büszkék lehetnek arra, hogy őseik jól megállták a helyüket az azóta eltelt idő történelmi viharaiban. Megalapozták azt, hogy a leszármazottak szorgalmas, hozzáértő földművesek, gazdálkodók, s közülük számosán ügyes iparosok, kersekedők, állami alkalmazottak továbbá szép számban tanult emberek, sőt diplomások: pedagógusok, mérnökök, közgazdászok, orvosok, papok, hivatásos katona-, rendőr- és vasúti tisztek stb. lehessenek. A hálás utókor nem feledkezett meg Cserénfai Istvánról sem. Utcanévvel örökítette meg történelmi tettét és nevét Döbröközön. Dr.Gelencsér Gyula Forrásmunkák: Tolna Megyei Levéltár: 1542. évi dicalis összeírás. Velics-Kammerer: Magyar- országi török kincstári defterek. Országos Levéltár. Esterházy levéltár: Bp. 1886- 2890. Rep. 35. Fasc. P.No. 361. Döbrököz megszállása. Tolna Megyei Levéltár: 0-268/1715; 0-289/1728; úrbéri összeírás 1767; 6:6333; az 1785. évi (Josephinus) nép- számlálás. Vicze-Máthé István: Döbrököz településtörténete 1935-ig. 1938. Dombóvár és Vidéke. (14 folytatás) Gelencsér Gyula: Döbröközi diplomások. Kézirat. 1990. Kämmerer Ernő: A döbröközi eset 1699. 1909. Tolna Megyei Levéltár. • • Ökumenikus naptár Július 11. Szombat. Köznap. Napi igék: Kát.: Kol 3,12- 17. Lk 22,24-27. Ref.: Gál 2,11-14. 2Kir 16. Ev.: Jn 6,37-40. Mk 3,13-19. Őrt.: Róm 6,11-17. Mt 8,14-23. A katolikus naptárban Szent Benedek apátnak, Európa védőszentjének ünnepe. 480 körül született Nursiában. Előbb Subiacóban remetéskedett, ahol 12 kolostort alapított, majd áttelepedett Monte-Cassinóba. Itt alapította meg a bencés rendet és írta meg híres Reguláját, amelyet később más rendek is alapszabályzatukká tettek. Ily módon ő lett a nyugati szerzetesség atyja. 547-ben halt meg, VI. Pál pápa Európa védőszentjévé nyüvánította. A református és az evangélikus naptárban Lili napja. Az ortodox egyházban Szent Eufémia nagyvértanú és Szent Olga. Július 12. Évközi 15., Szentháromság utáni 4. vasárnap. Napi igék: Kát.: Kol 1,15-20. Lk 10,25-37. Ref.: Gál 2,15-21. Zsolt 55,1-12. Ev.: Lk 6,36-42. Zsolt 106,19-33. Őrt.: Róm 6,18-23. Mt 8,5-13. A katolikus naptárban Gualberti Szent János apát emlékezete. A firenzei származású János testvérét meggyilkolták, amiért ő bosszút akart állni, azonban a gyilkos, Krisztus nevében, az életéért könyörgött, ő pedig megbocsátott neki. Ezt követőleg bencés szerzetes lett és Vallumbrozában kolostort alapított. Itt halt meg 1073-ban. A református és az evangélikus naptárban Izabella napja. Az ortodox egyházban Szent Proklosz és Hiláriosz napja. Július 3. Hétfő. Köznap. Napi igék: Kát.: íz 1,11-17. Mt 10,34-11,1. Ref.: Gál 3,1-5. 2Kir 17,1-23. Ev.: Jn 8,3-11. Mk 3.20- 30. Őrt.: Róm 12,4-5.15-21. Mt 12,9-13. A katolikus naptárban Szent Henrik császár , hitvalló emlékezte. A német császár Gizellának, Szent István hitvesének a testvére volt, aki súlyos betegségéből Szent Benedek közbenjárására gyógyult meg, ezért hálából Szent Benedek Regulája szerint rendezte be életét. így lett a világban, a kolostoron kívül élő világi bencéseknek, az oblá- tusoknak a pártfogója. 1024-ben halt meg. A református és az evangélikus naptárban Jenő napja. Az ortodox egyházban Szent Gábriel arkangyal és Szentéletű Szawaita István napja. Július 14. Kedd. Köznap. Napi igék: Kát.: íz 7,1-9. Mt 11.20- 24. Ref.: Gál 3,6-14. 2Kir 17,24-M1. Ev.: Jak 1,19-25. Mk 3,31-35. Őrt.: Róm 14,9-18. Mt 12,14-16.22-30. A katolikus naptárban Lellisi Szent Kamill áldozópap emlékezete. Fiatal korában kórházba került, ahol megismerte a betegek sanyarú helyzetét, akiket képzetlen ápolók gondoztak. Ezért maga állt be ápolónak, majd pappá szenteltette magát és megalapította a „jó halál atyái" betegápoló rendet, amelynek tagjai kezdetben a járványos bettegekkel foglalkoztak, most pedig a szenvdélybe- tegeket gyógyítják. 1614-ben halt meg Rómában. A református és az evangélikus naptárban Örs napja. Az ortodox egyházban Szent Aquilász apostol a 70 tanítvány közül és Szent Jusztinosz vértanú. Július 15. Szerda. Köznap. Napi igék: Kát.: íz 10,5-7.13- 16. Mt 11,25-27. Ref.: Gál 3,15-18. 2Kir 18,1-16. Ev.: jak 3,13-18. Mk 4,1-9. őrt.: róm 15,7-16. Mt 12,38-45. A katolikus naptárban Szent Bonaventura püspök, egyháztanító emléknapja. Ferences szerzetesként mint a középkor egyik legnagyobb tudósa, aki 45 könyvet hagyott hátra, a párizsi egytemen tanított. Később a Ferenc-rend legfőbb vezetője, végül bíborospüspök lett. 1274-ben halt meg Lyonban. A református és az evangélikus naptárban Henrik napja. Az ortodox egyházban Szent Kirykosz és Julitta vértanúk napja. Július 16. Csütörtök. Köznap. Napi igék.: kát.: íz 26,7- 9.12.16-19. Mt 11,28-30. Ref.: Gál 3,19-22. 2Kir 18,17-37. Ev.: Róm 12,17-21. Mk 4,10-12. Őrt.: Róm 15,17-29. Mt 12,46-13,3. A katolikus naptárban Kármelhegyi Boldogasszony napja. A kármelhegyen, ahol Illés próféta is élt, a XII. században szemlélődő rendet alapítottak és életüket Mária oltalma alá helyezték. A Kármelhegyi Boldogasszony tisztelete a kármelita-rend révén Európában is elterjedt és ünnepet is kapott. A református naptárban Valter, az evangélikus naptárban Zalán napja. Az ortodox egyházban Szent Athinogenisz vértanú napja. Július 17. Péntek. Köznap. Napi igék: Kát.: íz 38,10-20. Mt 12,1-8. Ref.: Gál 3,23-29. 2Kir 19,1-19. Ev.: Róm 15,1-7. Mk 4,13-20. Őrt.: róm 16,1-16. Mt 13,3-9. A magyarországi katolikus naptárban Szent And- rás-Zoerard és Benedek remeték emlékezete. Mindketten Szent István korában éltek a Nyitra meletti Zobor-hegyi bencés kolostorban, majd remeteségbe vonultak. Benedeket, aki túlélte lengyel földről jött társát, rablók ölték meg, mert az hitték, hogy kincseket rejteget. A református és az evangélikus naptárban Elek napja. Az ortodox egyházban Szent Marina (Margarita) nagyvértanú napja. Testre szabott tervezés íróasztalokat, esztergapadokat, lakberendezési tárgyakat és mosógépeket terveznek ma CAD-képernyőkön. De a tárgyakat csak papíron próbálják az emberhez igazítani. Egy új ergonómiai software, az MS-DOS PC ezt a feladatot elegánsabban oldja meg. A „maneken" program egy ember modelljét viszi a képernyőre, férfit vagy nőt, magas európait, vagy alacsony ázsiait, s a modell minden irányban mozgatható. A „képernyő baba" széken ül, felemeli a karját, a törzsét hajlítja, esetleg átszalad a termen. Eközben jelzi az ember „igényét" az általa használt tárgyakkal szemben. Az ergonómia-software alkalmazása az építészettől a forma- tervezésig, a testreszabott munkahelyek (például testi fogyatékosok munkahelyinek) tervezésétől a kézhez álló csomagoláson át az orvosi-gyógyászati technikáig terjedhet.
