Tolnai Népújság, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-08 / 134. szám

1992. június 8. SPORT MíPUJSAG 5 Zöld asztalok és zöld mezők „Palánk-mérlegen" az Atomerőmű SE Egy tolnai fiú a bajnokcsapatban Beszélgetés Kaiser József asztaliteniszezóvel — Tizenegy éves korod­ban a balatonszepezdi tábor­ban vettél először ütőt a ke­zedbe. Ezután több mint húsz évet vártál arra, hogy bajnokcsapat tagja legyél. Gondolom, sportpályafutá­sod legszebb állomását je­lenti az asztalitenisz csapat- bajnokságban nyert aranyé­rem. — Bocsánat, tíz éve már tagja voltam a Bp. Spartacus bajnokcsapatának. Azzal vi­szont egyetértek, hogy pálya­futásom legszebb állomásá­hoz érkeztem, hisz a Kiskunfé­legyházái Zöldmező TSZ együttesével nyert bajnoki cím sokkal többet jelent szá­momra, mint a tíz évvel ko­rábbi. A Postás elleni sors­döntő mérkőzésünkre két au­tóbusszal kísértek el a szurko­lók, a meccs utáni pezsgő­fürdő pillanatait aligha tudom feledni. — Tehát 22 és 32 évesen is bajnoki aranyérmet vehettél át Elképzelhető, hogy a kö­vetkező nagy sikerre ismét tíz évet kell várni? — Nagyon együtt van most a csapat, így nem kizárt, hogy jövőre duplázunk. Egyébként eszem ágában sincs még ab­bahagyni a játékot, sőt, most kezdek igazán belelendülni. Egyre könnyebben sajátítom el például az új technikai ele­meket. — Hogy érzed, ezzel az eredménnyel a csúcsra érkez­tél, vagy vannak még tartalé­kaid? — Annakidején „B" válo­gatott is voltam. Sajnos, egy idő után megtorpant a fejlődé­sem, nemzetközi szinten nem tudtam biztonyítani. Bár nem voltam az a kirobbanó tehet­ség, ennél többre is vihettem volna. Most minek szépítsem a dolgot, kicsit ellinkeskedtem az egészet. Csak a harminc felé közeledve kezdtem céltu­datosan dolgozni, komolyan venni a sportot. Ennél többet már nem tudok elérni, de a német bajnokságban még fel­tétlenül szeretném megmé­retni magam. — Nem elhanyagolható tényező, hogy a sportág abc-jével Tolnán, Sáth Sán­dor keze alatt ismerkedtél meg. — Tizennégy éves koromig tolnai színekben versenyez­tem, a Vörös Lobogónál a fiú­csapatot akkor még nem lehe­tett egy kézlegyintéssel elin­tézni. 1974-ben kerültem a Pé­csi EAC-hoz, majd a Bp. Spar­tacus és a Hódmezővásárhely után öt éve igazoltam Kiskun­félegyházára. Evekig közép­csapatként tartottak számon bennünket. Tavaly viszont négy válogatott szintű játékost is szerződtettünk és ezzel az elvárások is jelentősen növe­kedtek velünk szemben. A tolnai műhelyben tapasztalt nagyszerű közösségi szelle­met most Félegyházán újra át­élem. Egyébként az egykori tolnai kátszótársakkal, Sáth Gyulával, Pelczer Ferenccel még ma is tartom a kapcsola­tot. — Vitathatatlan, hogy nem sajátnevelésű, hanem innen-onnan összevásárolt játékosokkal vittétek véghez a nagy diadalt. — Ez valóban így van. Ka­lász Márton edzőnek mégis igazi csapatot sikerült össze­kovácsolni, hisz a sorsdöntő mérkőzések előtt hat hétig már Félegyházán edzettünk. Óriási bizonyítási vágy hajtott mindannyiunkat, különösen Varga Sándort és Vitsek Ivánt, akiknek korábbi egyesületük­ben ajtót mutattak. Ami en­gem illet, be kell látni, hogy a sztárok idejövetelével már nem vagyok meghatározó ember. Ám a Postás és a BVSC elleni rangadó kivételével va­lamennyi mérkőzésen játszot­tam és elfogadható teljesít­ményt nyújtottam. Ha a kínai Cün-Ce-Pint is leigazoljuk, akkor a jövőben már csak tar­talékként jöhetek számításba. Mindez a legkevésbé sem za­var, az a lényeg, hogy a csapat legyen erős. — Az egyik klubtársad a városban akar letelepedni. Te hogy állsz ezzel a kérdéssel? — Félegyházán megbecsü­lik a pingpongosokat, nem túlzás, hogy szinte a tenye­rünkön hordoznak bennün­ket. Egy évig mindenképpen maradok még, utána remélhe­tőleg összejön a külföldi szer­ződés. De legyen bármilyen vonzó is a város, nem kívánok Félegyházán letelepedni, in­kább visszajövök Tolnára. Ahogy öregszik az ember, egyre inkább hazavágyik.- kesjár ­Csapatról csapatra (1.) Szerdán rajt az EURO '92-n Június 10-26. között Svéd­ország látja vendégül a 9. labdarúgó Európa-bajnokság döntőjének mezőnyét. A leg­frissebb hírek, s persze a múlt eredményei alapján az MTI sportszerkesztősége bemutatja a résztvevő nyolc válogatottat. I. csoport: Anglia Paul Gascoigne még nincs megfelelő erőben; John Bames Achilles-ínsérülése miatt az utolsó pillanatban a maródiak listájára került; John Waddle nem örvendett kellően jó for­mának a szakvezetők szerint. Három meghatározó csapat­tagnak számító futballista nélküli kezdi meg menetelését az albioni legénység. Graham Taylor szövetségi kapitány ennek ellenére büsz­kén említheti, hogy Irányítá­sával az eddigi 21 válogatott csatán mindössze egyetlen ve­resegét szenvedett el a sziget- országi csapat. Kire lehetnek mégis büszkék? Garry Line- kerre, aki vélhetően „hattyú­dalának" eléneklésére készül. Japánba szerződik, s abból a távolságból már kétséges, hogy számításba veszik-e a jövőben a címeres együttes­ben. Negyvennyolc válogatott gólnál tart. Ha nemrégiben a brazilok ellen belövi a bünte­tőt, amit ő hajthatott végre, most holtversenyben lenne Bobby Charltonnal, az egykori pompás manchesteri gólgyá­rossal (49 válogatott találat). Gascoigne távollétében a középpályán David Platt uralkodhat, míg a védelem oszlopa a hallgatag Des Wal­ker lesz. Platt labdáival a nem is oly régen felfedezett Tony Daley élhet. Szélvészgyors fiú, de kérdés, elbírja-e a nagy verseny stresszét? Graham Taylor amolyan névtelen futballista volt, edzőként a 4. ligás Watfordot vitte fel az élvonalba, 1984-ben a F.A. Kupa-döntőig masíroztatva ezt a klubot. Az Astonvilla mendzsere volt, amikor jött a hír, hogy Bobby Robson helyére kapitányt ke­res Anglia. Elvállalta. Dánia Aligha tudtak igazából rá­hangolódni a kontinensdön­tőre, mivel Jugoszlávia helyén jutottak rajtjoghoz. A BEK-győztes Barcelona csa­tára, Michael Laudrup nélkül foghíjas a csapat. Mondják, tán jobb is így, mert Laudrup nincs jó viszonyban a szövet­ségi kapitány Richard Möller Nielsennel. A dánok egyik megbízható erőssége a kapus, Peter Schmeichel. A Manchester United színeiben kapusgéni­usszá nőtte ki magát. A véde­lemben John Sivebaek és Kent Nielsen számít oszlopnak. Ők Angliában tanulták egykor a védekezés fortélyait. Előbbi a Manchester Unitedben, utóbbi pedig az Aston Villánál. A támadósorban viszont „németes megoldások" várha­tók, hiszen Flemming Povlsen (Borussia Dortmund), Bent Christiansen (Schalke 04) és Brian Laudrup ( Bayem Mün­chen) a Bundesligában gyűj­tögette a rutint ezen a tava­szon is. Möller Nielsen kapi­tány így értékelt: — A „dán dinamit" robba­násában már az első, Anglia elleni 90 perc során bízom. Ha nyerünk, ki tudja, hol állunk meg . . . ? Svédország Tommy Svensson szövet­ségi kapitány az 1990-es Olaszország világbajnoki döntő utáni „kudarchangu­latban" állt a kormánykerék­hez. A skandinávok a Mondi- alén leszerepeltek, Olle Nor- din volt kapitány szedte a cókmókját. Svensson, a gyé­rülő hajú egykori válogatott középpályás alapos előtanul­mányokat végzett az Eu­rópa-bajnokság döntőjéig, hi­szen 36 futballistát próbált ki 1990 decembere óta. — Ezzel még messze nem vagyok „csúcstartó" - emlé­keztetett nevetve a szakem­ber. — Ha jól tudom, Graham Taylor félszáz játékost nézett meg a 21 válogatott összecsa­páson. A svéd keret (húsz játékos­ból áll, mint a többi) többsége légiós, tizenegyen nem oda­haza keresik kenyerüket. A legnagyobb csillag Johas Them (a Benficától szerződik át a Napolihoz), no és a pufók csatár, Tomas Brolin, aki a Parma csapatában jutott el a minap olasz kupaelsőségig. Sokat számíthat a forró pilla­natokban a kapus Thomas Ravelli (ő nem légiós!) hideg­vére. Anders Limpar a Ma­gyarország elleni 2-1-es győ­zelem után azt mondta, fizika­ilag nincs éppen csúcson, orr­törése miatt sokat kihagyott az Arsenalban. Stefan Petters- sonnal nyugodtabban várhat­nák a rajtot, az Ajax csatára azonban kezét törte az UEFA Kupa döntőjében. (Folytatjuk) A nagy ugrás elmaradt Idézet egy más lapnál dolgozó kollégánktól: „Nem iri­gyellek benneteket, olyan edzőkkel is kell interjút készí­tenetek az idény végén, akik valójában nem sokat mond­hatnak. Az eredményük beszél...". Bár nyomban meg­egyeztünk, hogy a dolog azért nem ennyire fekete és fe­hér, de kétségkívül van igazság a kijelentésben. Mi min­denesetre a három elsőosztályú kosárlabda-együttesünk edzőihez, ugyanazt a hat kérdést intéztük. 1. Milyen pozitívumokat, illetve negatívumokat vélt felfedezni csapatánál ebben az idényben?-2. Véleménye szerint hibázott-e valamiben, és mit csi­nálna másként, ha lenne rá módja? 3. Játékosai hogyan élték meg a sikertelenséget? 4. Kikkel volt elégedett, kikkel nem? 5. Mit érez a legfontosabb teendőnek a csapata házatá- ján? 6. Mikor kezdik a felkészülést, kik távoznak, marad-e az edződ)? Szerintünk: Az Atomerőmű. SE férfi kosárlabda-csapata úgy járt, mint az a magasugró, aki egyik versenyén - maga sem tudja, miért - fantasztikusan na­gyokat ugrik, s ettől maga is meg­lepődik, sót talán meg is ijed. Az­tán a következő viadalon már önmagához mérten teljesít, de ez - érthető okok miatt - már nem lelkesíti különösképpen a publi­kumot. Ezek után a sportoló, ha lehet, még „biztosabban" veri a lécet. Nos, az az ASE, amely ta­valy a bajnokságban és a kupában is remekül helytállt - megkockáz­tatjuk, erőn felül - idén bizony elmaradt a várakozástól. Juhász Sándor edző sze­rint:* 1. Egyértelmű pozitívum a hárompontos dobások jónak mondható százaléka (44 %) és a tavalyinál kevesebb - igaz, még mindig elég sok - sérült, illetve beteg. Negatívum, hogy néhány játékos az erő­sebbnek tűnő ellenfelek ellen nem mindig bízott eléggé a si­kerben, és ez az igényszint­csökkenés természetesen telje­sítmény-csökkenést eredmé­nyezett. 2. Azt hiszem, korábban kellett volna tisztázni, illetve kialakítani a csapat magvát, mert a bizonytalanság nem mindenkire hatott pozitív módon. Ehhez a kérdéshez tartozik még a követelmények egyénreszabottságának bőví­tése, valamint a lojalitás mér­téke, de ez nem csak a játéko­sokkal kapcsolatos. 3. A holtversenyes kiesés nagyon megviselte a játékoso­kat. Ez akkor a legfájóbb, ha nyilvánvaló, hogy irályén ké­vésén múlt a bejutás. Az ot­tani eredmények csak súlyos­bították ezt az érzést, mert láthattuk: a hozzánk hasonló csapatok - különösen ottho­nukban - mérkőzéseket tud­tak nyerni. 4. Erre a kérdésre a világon mindenütt megszokott statisz­tikákat közölném a könnyebb áttekintés és az objektívebb véleményalkotás céljából. Nevek után sorrendben a számok: közeli dobás, közép­távoli dobás, távoli dobás, ezek százaléka, büntető, szá­zalék, összpontszám, támadó lepattanó, védőlepattanó, szerzett labda, eladott labda, gólpassz, kiharcolt hiba, ját­szott idő (percben). Nagy Zsolt: 47/67,37/72, -, 61, 40/51, 78, 208, 41, 74, 43, 35, 27, 63, 520. Pálkerti Tamás: 31/58, 16/40, 54/124, 46, 49/64, 77, 305,13,32,56,31,29,79,636. Pyszniak Zbigniew: 88/133, 118/222, 1/1, 58, 49/79, 62, 464, 57, 66, 36, 71, 40, 79, 790. Munteán András: 42/72, 56/138, 29/81, 44, 42/74, 57, 325,26,33,46,50,29,72, 820. Morgen Frigyes: 35/63, 76/162, 61/136, 48, 37/45, 82, 442, 24,132,42, 36, 34, 45, 727. Szaffnauer Csaba: 2/2,2/3, 2/4,67,1/2,50,15,- 2,1,- 4, 1,26. Bérezés István: 2/3, 0/1, 50,-,-, 4,- - 1,-, - 1,9. Mokos Gábor 49/65, 14/31, 91/206, 51, 49/70, 70, 448, 11, 70, 118, 66, 94, 73, 1137. Ryszard Stankiewicz: 120/194, 10/27, -, 59, 94/127, 74, 356, 85, 98, 70, 52, 30, 109, 854. Rátvay Tamás: 70/119, 19/49, 3/9, 52, 33/57, 58, 226, 29, 33, 29, 28,12, 54, 509. Kovács Gábor 2/6, 2/4, 4/9,42,7/9,78,27,2,6,7,6,3, 10,41. Vámosi Lóránt: 1/4, 2/2, 1/2,50,0/1, -, 9,2,5, -, 1, -, 1, 25. Martincsek Tibor -, 4/5, 2/6, 55, - -, 14, 3, 2, 5,1, -, 2, 34. Vadkerti Zsolt: -, 0/2, -, -, 1,1,2,1,-, 1,8. Gulyás Róbert: 18/30, 5/9, -, 56, 6/11, 55, 52,11, 15, 8, 6, 3,10,102. 5. A koncentrálás, az önbi­zalom (magabiztosság) és a higgadtság javítása, különö­sen a nehezebb szituációkban. Az utólag fordulópontoknak nevezett mérkőzéseken pszi­chikai állóképességi zavarok miatt maradtunk alul, vagy lett a tisztes vereségből meg­döbbentő (Kaposcukor itthon, Sopron, Honvéd idegenben). A legkevésbé sem vigasztal, hogy a Screensport jóvoltából az NBA-ban is hasonló ese­ményeket láthattam a Cleve- land-Chicagó elődöntő 5. mérkőzésén. (A 3. negyed után 71-73, a 4. negyed 8. per­cében 75-106 és Cleveland a négy pontját is büntetőből dobta.) Többek között ezért is csodálatos a kosárlabda, ter­mészetesen a konkrét esetben leginkább a Chicago szurkoló­inak. 6. Június végén tornán ve­szünk részt, majd július 21.-én kezdődik a felkészülés. Pál­kerti, Rátvay az olimpiai selej­tezőre készül, Gulyás és Vad­kerti pedig az ifjúsági Eu- rópa-bajnokságra. Pyszniak visszatér Lengyelországba, Bytom-ba. Mint az már a Népújságban is megjelent, egy évet hosszabítottam a klubnál. KRZ Pyszniak (a labdával) hazatér Lengyelországba Atlétikai Mobil Grand Prix verseny Sevillában Sevillában rendezték meg az atlétikai Mobil Grand Prix-sorozat negyedik verse­nyét, az első európai viadalt, amely az Expo '92 nevet vi­selte. A szeles, hideg időben le­bonyolított viadalon a legjobb eredményt a férfiak 5000 mé­teres száma hozta, a német Dieter Baumann nagy hajrával győzött, 13:09,03 perces eredménye nemcsak nemzeti rekord, hanem a világ idei leg­jobb eredménye is. Kiemelke­dően jó teljesítménnyel nyerte a női magasugrást a bolgár Sztefka Kosztadinova (2.03 m), a kalapácsvetést pedig a FÁK-beli Igor Asztapkovics (84.62 m). A magyar színeket a szom­bathelyi kalapácsvető, Gécsek Tibor képviselte - öt FÁK-beli versenyző mögött a 6. helyet szerezte meg 75.40 méteres dobásával.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom