Tolnai Népújság, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-08 / 134. szám
1992. június 8. MEGYEI KORKÉP KÉPÚJSÁG 3 Kézműves emléktábor Az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesülete és a Babits Mihály Művelődési Ház július 7-17-ig Sötétvölgyben köröndi gyerekek részvételével Tamási Áron kézműves emléktábort szervez. A táborba még jelentkezhetnek a 11-14 éves gyerekek a tájékoztató irodánál. Fantasztikus találkozások A Fantasztikus találkozások előadássorozat folytatásaként önálló előadóest lesz június 11-én, este 6 órai kezdettel Szekszár- don. A Babits Mihály Művelődési Ház társalgójában „Amit a gömbvillámról máig tudunk" címmel Kiss J. Zsolt tart videovetítéssel egybekötött előadást. Járda épült a Garay utcában Az iregszemcsei polgármesteri hivatal GA- MESZ házi brigádja járdát épített Iregszemcsén, a Garay utcában. A mintegy 200 méter hosszú járdaépítésen nyolcán dolgoztak, s a közös munkának köszönhető, hogy igen rövid idő alatt elkészült, s már át is adták a lakosságnak. Ez az építkezés az önkormányzat költségvetéséből közel 180 ezer forintba került. Pedagógusok találkoznak Tolnán, a művelődési házban június 10-én, szerdán, este 6 órai kezdettel a nyugdíjas pedagógus klub tartja következő összejövetelét. Ezen a nyári programokról, tervekről beszélgetnek. Véradás A Tolna Megyei Önkormányzat Kórház Véradó Állomása június 11-én, csütörtökön Né- metkéren szervez véradást. A déli 12 órától este 6-ig tartó véradás a művelődési házban lesz a helyi Vöröskereszt közreműködésével. Kézműves napközi A Szekszárdi Babits Mihály Művelődési Ház június 29.-július 3. között egyhetes kézműves napközit szervez. A foglalkozások: csuhézás, kavicsfestés, ajándék- és játékkészítés természetes alapanyagokból, valamint elfelejtett játékok, gombozás, üveggolyók, métázás stb. felelevenítése. Emléknapok A Móricz Zsigmond Társaság az író halálának 50. évfordulója alkalmából Móricz-emléknapokat szervez Leányfalun, augusztus 24-28. között. Az előzetes programból: többek között tudományos emlékülést tartanak, de lesz baráti találkozó, irodalmi est. Kirándulást szerveznek a Duna-kanyar irodalmi emlékhelyeire. Ekkor lesz a magyar irodalmi társaságok találkozója is, szerveznek színházi estét, koszorúzást. Gyermektánc-találkozó Szekszárdon Miskolctól Csornáig, összesen 24 csoport jött el, a negyedik alkalommal megrendezett szekszárdi gyermektánc-ta- lálkozóra, a Pünkösdölőre. A rendezvénynek a Babits Mihály művelődési központ adott otthont, június 6-án. Először a házigazdák, a Bar- tina gyermektáncosai léptek színpadra, majd „két fordulóban" - délelőtt és délután - bemutatkozott valamennyi résztvevő. A produkciókat öttagú zsűri értékelte. No nem valamiféle sorrendiséget állítottak fel a fesztivál résztvevői, csoportjai között, hanem csak véleményt mondtak róluk, szakmai tanácsokkal látták el őket. Összesen 910 gyermek táncolt ezen a napon, a Babitsban. A rendezvény sikere természetesen elsősorban nekik köszönhető, de „közreműködött" a művelődési minisztérium, az Örökség Gyermek-népművészeti Egyesület, és Szekszárd Város Önkormányzata is. Fotó: Gottvald K. Hőgyészi programok hajnaltól-hajnalig Pétiteken érkeztek, és kedden utaznak el Hógyész- ről a német partnerváros, Eckental küldöttei. A vendéglátók napközben egyházi, kulturális, Sportes szabadidőprogramokat kínálnak a vendégeknek, este pedig zenés-táncos rendezvényekre, bálokra hívják őket. Pénteken állófogadáson köszöntötték az érkezőket, a művelődési házban. Ezen a rendezvényen háromszázan vettek részt. De nem volt kisebb sikere a szombat esti folklórműsornak sem, melyet a bogyiszlói népi együttes utcai menettánccal nyitott meg, s amely reggelig tartó bálba torkollt, 400 résztvevővel. A vasárnapi rendezvények lapzártakor még tartottak. Folklór- és fúvósbált hirdet a program, amiből sejthető, hogy ezen az estén sem kerültek a hógyésziek és az eckentaliak éjfél előtt a szép paplanos ágyba. Hát még hétfőn! Akkorra (ma délutánra) ugyanis pinceprogramot terveztek: kirakodóvásárral, borversennyel, pincepartikkal, csicsó-hegyi vigasságokkal és hegyibállal, a Muzsikás együttes és a bogyiszlói cigányzenekar közreműködésével. A rendezvénysorozaton, illetve annak egyik-másik eseményén számos díszvendéget köszönthetett Hógyész polgármestere, Pál Imre, és alpolgármestere, Károly György. Többek között Hambuch Gézát, a Magyarországi Németek Szövetségének főtitkárát, Frau Angemayert, a pécsi német konzulátus képviselőjét, dr. Dávid Ibolya országgyűlési képviselőt, Priger Józsefet, a megyei közgyűlés elnökét, Willi Glässert, Eckental másod-polgármesterét, Hans Holdommert, Eckental harmad-polgármesterét, Robert Krecz-et, a partnertelepülés jegyzőjét, Hubert Maybaum-ot, az Eckentalhoz tartozó Bor- chen küldöttségének vezetőjét, Kopp Györgyöt, a német szervezők képviselőjét, stb. A vendégek kedden, minden valószínűség szerint fáradtan, de sok élménnyel gazdagodva intenek búcsút a hógyészieknek.-w Adu Pécsett, a Szabadtéri Színpad „nyitószáma" idén a helyi illetőségű Kispál és a Borz zenekar volt. Ideális, romantikus környezet (csillagos ég, nyikorgó fapadok, korhadt színpad) és nagyszámú közönség fogadta az ezen a napon csúcsformában lévő együttest. Röpködtek a jobbnál jobb, egyedi stílusú dalok, illetve a nagyobbnál egy picit még nagyobb spontán kialakult poénok (koncert közben Kispál fogta a hangszereket és elszaladt velük, stb.). A publikum vette a lapot, és tulajdonképpen ebből alakult ki a legjobb, egészen egyedülálló sztori is. Egyik kissé illuminált (hátha kicsik is olvassák ezt a cikket!) néző (természetesen sörös üveggel a kezében) felsétált koncert közben a színpadra és két szám között megkérte az énekest, Lovasi urat, hadd kérdezzen valamit tőle. Mivel a Kispál és a Borznál már valóban megvalósult az a valami, amit demokráciának neveznek, így elhangozhatott az a mindenki számára sorsdöntő dilemma, amely e napon a művelt, intelligens ifjút foglalkoztatta, s nem hagyta nyugodni. íme (szerkesztőségünk az idézet pontosságáért nem vállal felelősséget): — Mi a véleményed a botulimus cholelithiasis dyspnohek burjánzásáról, az interceptor masztodor fokális fluxiójának fényében, valamint a szolubilizáció loxodroma alakulásáról életünkben? Lovasi úr magától értetődő természetességgel adta meg a mindenki számára kézenfekvő választ: — Ttvin Peaks! Talán mondanom sem kell, mindenki a padok alatt volt a nevetéstől. Hát ez az, ami holmi „Ganszenrózisz" koncerten sohasem fordulhat elő. KRZ Táncos barátság A testvérvárosi kapcsolatok akkor élnek és működnek, ha a felek kölcsönösen ápolják azokat, lehetőségeik szerint felkeresik, látogatják egymást. Gyönkre szombaton délelőtt érkeztek a német testvérváros, Griesheim küldöttei. A 60 fős csoport jórészét a táncosok tették ki, akik, miután elhelyezkedtek a vendéglátó családoknál, és megtekintették a helyi táj- házat, a gimnázium udvarán mutatták be tudásukat. Felléptek itt a házigazdák, a gyönki táncosok is. Ezt követően német nyelvű istentiszteleten vettek részt az evangélikus templomban, majd este ba- tyusbált tartottak. A program vasárnap reggel magyar nyelvű misével folytatódott a katolikus templomban, majd református és evangélikus istentisztelet következett, szintén magyarul. Délután Szekszárdra utaztak a táncoslábú vendégek és vendéglátók, ahol a városközpontban felállított sörsátor műsorát tekintették meg, és maguk is felléptek. Greisheim küldöttei hétfőn utaznak el Gyönkről.-we s Hősök és áldozatok emlékezete (Folytatás 1. oldalról) Ökumenikus istentisztelettel kezdődött a szombati rendezvénysorozat a belvárosi templomban, s ezt követte a szoboravatás. Megjelent itt, Raffai Ernőn kívül Kéri Kálmán vezérezredes, Erdős László ezredes, és más katonai, polgári és egyházi vezetők, országgyűlési képviselők, a megye és a város prominens személyiségei, az orosz és a német külképviseletek munkatársai, politikai és társadalmi szervezetek, egyesületek küldöttei, túlélők, hozzátartozók, s persze a város sokszáz polgára. Raffai Ernő beszédében arra helyezte a hangsúlyt, hogy akik meghaltak a harcmezőkön, hősök is, és áldozatok is egyben. Hisz nem önszántukból fogtak fegyvert... — Bizonyos emberek a múltban nem engedték az emlékezést - folytatta az államtitkár. — Sőt, azt a tudatot plántálták belénk, hogy a magyar: bűnös nép. Az akkori kormányzat politikai döntéseit persze vizsgálni lehet és kell, de az biztos, hogy az a paraszt-katona, aki 42-43-ban elesett valamelyik fronton, nem bűnös! Majd arról szólt, hogy napjainkban örvendetes módon szaporodnak a II. világháborús emlékművek, s e téren Tolna megye élen jár, ahol most avatják a nyolcvanadi- kat. Az is dicséretes dolog, hogy itt, vallási megkülönböztetés nélkül, katolikusoknak, reformátusoknak, izraelitáknak, evangélikusoknak, stb., mindenkinek „helye van", s nem kiülön-külön emlékhelyeket létesítenek. Sőt, e program után, a szovjet katonák sírját is megkoszorúzzák a temetőben, hisz ők is hősök és áldozatok voltak. — Ne kelljen soha többé háborús emlékműveket állítani! - ezzel, a talán mindany- nyiunkban megfogalmazódó óhajjal fejezte be mondandóját Raffai Ernő. Majd a szoborra kötött trikolór eloldásával felavatta az emlékművet. Ezt követően az izraelita hitközség és az egyházak képviselői, lelkészei megáldották a kegyeleti helyet. A frontot megjárt túlélők nevében Horváth Sándor szólt néhány szót, majd, a koszorúzást és Bessenyei Ferenc színművész szavalatát követően, Kocsis Imre Antal szekszárdi polgármester zárta a szónokok sorát. — ők itt e sétatéren, valaha szekszárdi polgárok voltak - mondta. — Emlékezzünk rájuk, a 617 hősre és áldozatra, és azon legyünk, hogy a megbékélés szelleme itt maradjon, ebben a városban! Zápor utáni, nyugodt délelőtt volt. A gyertyákat nehezen gyújtották meg, s ha sikerült se sokáig égtek, a lengedező szélben. A hársak, platánok, gesztenyék leveleiről olykor leesett egy-egy hideg esőcsepp a díszőrség nyakába. Nem tudom pontosan miért, de valahogy olyan jó volt: emlékezni ... Wessely V eterántalálkozó • • Öreg utász nem vén utász Csajkára várva Prajda Vendel (áll) és bajtársai Tudj örülni az életnek! Ez volt a végkicsengése annak a beszélgetésnek, amelyet Prajda Vendellel, a frontot járt tartalékos zászlóssal folytattam szombaton, az öreg utászok találkozóján. Nehéz sorsú emberek gyűltek össze itt, a szekszárdi egészségügyi szakközépiskolában, s mégsem a siránkozáson „járt az eszük". Inkább: boldogan köszöntötték egymást, a túlélőket. (De természetesen - tisztelettel és fájdalommal - megemlékeztek azon bajtársaikról is, akik már nem lehetnek velük.) Ezt az első országos utásztalálkozót Prajda Vendel szervezte. Körülbelül negyvenen vettek részt rajta. A terem közepén egy asztalra két utászcsizmát raktak meg egy sisakot. A csizmákban ezúttal virágok voltak. A jelenlevők beszélgettek, kultúrműsort hallgattak meg, emlékkönyvet nyitottak, közben meg-megszólalt a harsona, elfújva az ébresztőt, takaródét, stb., majd sorbaálltak az ebédért, a babgulyásért, amit csajkában kaptak. Prajda Vendel elmondta, hogy kik is voltak ők, az utászok. A műszaki alakulathoz tartoztak, aknatelepítés, -felszedés, erődítés, a gyalogság biztosítása, út- és hídépítés, drótakadály, harckocsiárok készítése volt a feladatuk, visszavonuláskor pedig az utóvéd szerepét töltötték be: amikor már minden katonájuk átkelt, felrobbantották maguk mögött a hidakat. Öreg utász nem vén utász. A hangulat a babgulyás és annak „leöblítése" után egyre kellemesebbé vált. Előkerültek a régi történetek. Később tiszteletét tette a találkozón, az éppen Szekszárdon tartózkodó Kéri Kálmán vezérezredes és Erdős László ezredes is. íves Fotó: Gottvald K.
