Tolnai Népújság, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-22 / 146. szám
4 KÉPÚJSÁG SZEKSZÁRDI SZEMLE 1992. június 22. Ritter Péter első kazettája „Volt ez másként n Ki ne ismerné a népszerű Holló együttest? A szekszárdi trió lassan egy évtizede tölt be nemes küldetést zenei életünkben. Népdalokat, megzenésített verseket, gyermekdarabokat énekelnek, szerte az országban, gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt. Eddig megjelent három kazettájuk nagy siker volt. Jelen írás ugyan nem a Holló együttesről szól, mégis, attól nem elválasztható. Hisz a trió egyik tagja, Ritter Péter Volt ez másként... címet viselő önálló kazettájának megjelenése adja az apropót a beszélgetésre a zenekar vezetőjével. Érdekessége a kazettának, hogy a dalok szövegírója és az énekes szintén Holló tag, Sili Károly. — Meghallgatva a kazettát két kérdés fogalmazódott meg bennem azonnal. Ritter Péter ezekkel a dalokkal mást kínál a hallgatóknak, mint amit a Holló együttestől megszoktunk? A másik kérdés az, hogy miként fogadták az együttes tagjai ezt az „önállóskodást" ? — A Holló együttes népzenei alapokon nyugvó muzsikát játszik. Általában saját szerzeményeket, illetve megzenésített verseket adunk elő. Kovács Gábor, Sili Károly és jómagam minden olyan hangszeren játszunk, amit a népzenei hangzás megkíván tőlünk. Ezek a dalok, amelyek a most megjelent kazettán szerepelnek, nem tartalmaznak népzenei elemeket, ezért gondoltam úgy, hogy saját kazettát készítek belőlük. — A dalok zenéje és szövege olyan, hogy szinte mindenki számára mond valamit, bármely korosztály hallgatja. Jól éreztem, hogy nemcsak egy korosztályt akartál megcélozni dalaiddal? — Részben így van. Egy korosztályt sem céloztam meg, mégis meggyőződésem, hogy ezek a dalok egy réteghez, egy rétegnek szólnak. Úgy gondolom, a stílusa, a mondanivalója miatt ez nem tömegzene. — Milyen utat tettél meg azóta, hogy a zeneiskolában elvégezted a trombita szakot? — Éppen arra az időre esett a gitárdivat. Mint kortársaim közül annyian, én is elkezdtem gitározni. Megalakítottuk 1981-ben a Holló együttest. Sajnos, nem sokkal utána mindhármunkat elvittek katonának. Leszerelés után, 1983-ban folytattuk. — Talán az olvasót - e sorok íróját nagyon - érdekelheti az olyan műhelytitok, miszerint mi születik előbb: a zene vagy a szöveg? Sili Károly kollégáddal együtt úgy tűnik, egy összeszokott kettőst alkottok. — Mindkettő előfordul, van amikor a szöveg, van Ritter Péter amikor a zene van előbb kész. Talán kész zenére könnyebb szöveget írni, mint szövegre zenét szerezni. — Két hete jelent meg a kazettád, gondolom még nem tudod lemérni a fogadtatását. Mégis megkérdezem, készülnek-e újabb dalok, amelyek esetleg egy második Ritter Péter kazetta alapjai lehetnek? — Egyelőre még a baráti körön túl nincs igazi visszajelzés. Úgy gondolom, ha sikere lesz és mindazokra az emberekre legközelebb is számíthatok, akiknek sokat köszönhetek - s itt csak egy nevet szeretnék a sok közül kiemelni, Parrag Tiborét -, akkor igen, folytatom. Természetesen ehhez az kell, hogy sok-sok embernek legalább annyira tetszenek ezek a dalok, mint nekünk, akik készítettük. Sas Erzsébet Fotó: Ótós Réka Alisca lakásszövetkezet: konfliktusról konfliktusra Ószintén szólva, nehéz okosnak lenni az Alisca lakásszövetkezet (pontosabban: az Alisca lakás-, garázs-, műhelyépítő és fenntartó szövetkezet) ügyeiben. Ez az érzés csak erősödhetett mindazokban, akik kedden délután tiszteletüket tették a III. számú általános iskola ebédlőjében, a soros részközgyűlés helyszínén. A gyanútlan látogató már a kezdet kezdetén egyik ámulatból a másikba esett. Ugyanis, mint kiderült, a részközgyűlés nem is volt részközgyűlés, hiszen létszámhiány miatt határozatképtelenség állt elő, s ezért értelmetlenné vált - no nem a további eszmecsere, hanem annak elkezdése is. A kíváncsiságtól, illetve egyéb, erősebb érzelmektől fűtött lakók azonban kötötték az ebet a karóhoz, s nem engedték eltávozni meghívott vendégüket, Erős Istvánt, a lakásszövetkezet elnökét. Erős úr becsületére legyen mondva, némi nógatás után vállalta a kötetlen beszélgetéssé, információs fórummá váló, közgyűlés céltáblájának a nem éppen hálás szerepét: nem lehetett irigy- lésreméltó helyzetben, miután a felszólalók az egyre inkább felforrósodó hangulatban rajta kérték számon valamennyi vélt, vagy valós sérelmeiket. — Ha kell, este kilenc óráig is itt maradunk! - jelentette ki egy határozott egyéniségű hölgy, s mindez egyúttal azt is jelzi, hogy az Alisca-ügyben egymásnak feszülnek, egymásra torlódtak a kérdések, s azokra elfogadható választ jelenleg senki sem tud adni. Vagy ha tud, akkor azt nem is rejtett hitetlenkedéssel fogadják, mint történt ez alkalommal is. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy vészes információhiányban szenved a tagság - pontosabban a a tagság egy része -, ez pedig rombolja azt a bizalmat, amire viszont a szövetkezetnek lenne égető szüksége. A jelenlevők közül jónéhányan úgy érezték, hogy a szövetkezet valamiképpen manipulál a hozzá befolyt pénzösz- szegekkel, jóllehet Erős István, utólagos beszélgetésünk alkalmával rámutatott: náluk egy négyzetméter üzemeltetési díja harmadába, feleannyiba kerül, mint az állami bérlakásokban. Mi lehet az ismételten felger- jedó indulatok mögött? Erős űr okfejtése szerint bizonyos erőknek nem áll érdekében az Alisca lakásszövetkezet egységessége. - ■Hétezer ember nevében képes fellépni a szövetkezet, ez az erő sokak számára kellemetlen, ezért akarják szétforgácsolni - mutatott rá az elnök, aki egyébként ezen a héten naponta látogatja meg a soros részközgyűléseket. Már most előre borítékolja, hogy valamennyi összejövetel határozatképtelen lesz, s nagy valószínűséggel nem jár messze az igazságtól. Ez esetben nem kizárt, hogy újabb közgyűlést kell összehívni, ekkor viszont életbe lép az a törvény, mely szerint a másodszor is összeülő közgyűlés már létszámtól függetlenül is határozatképes. Talán mondani sem kell: a „foghíjas" közgyűléseken hozott határozatok rendre újabb konfliktusok forrásává válnak, s ez az, ami valószínűleg a legkevésbé hiányzik az Alisca lakás- szövetkezetnek . . . -szá— A Szekszárdi Nyugdíjasok Területi Érdekszövetsége július 6. és szeptember 7. között, hétfőnként reggel 8 órától 12 óráig tart ügy eletet a Dózsa György utca 1. szám alatti TESZ-székházban. Választási tájékoztató A Szekszárdi Városi Választási Bizottság a szekszárdi I. számú választókerületben az időközi választás második fordulóját 1992. június 28. napjára, vasárnapra tűzte ki. A szavazás reggel 6 órakor kezdődik és este 6 óráig tart. A szavazókörök sorszáma, területi beosztása az alábbiakban olvasható: 1. szavazókor: Martos F. utca, Kilián Gy. utca, Ságvári E. utca, Lisztes utca, Lő- tér-köz, Lisztesvölgy, Bagóvölgy, Bencze Völgy, Német J. völgy, Jobbparászta, Palánki hegy, Fuksz völgy, Mocfa, Sauli völgy, Hidaspetre, Gyertyános, Gulyásvölgy, Bodzás, Paddi völgy, Borkút, Zápor utca, Malomoldal, Dűlő utca, Rákóczi utca 112/a-tól 134-ig. (Gárdonyi G. utca). Szavazóhelyiség: Mezőgázdaság Kombinát, Rákóczi u. 132. 2. szavazókor: Kadarka utca páros 86 végéig, Kadarka utca páratlan 103 végéig, Kadarka-köz, Ezerjó utca 17 végéig, 26 végéig, Muskotály utca, Parászta, Balparászta, Ezerjó-köz, Rákóczi utca 94-122-ig, Székely Bertalan utca, dr. Berze-Nagy J. utca. Szavazóhelyiség: Rózsa Ferenc Kollégium, Kadarka u. 101. A választási bizottság kéri, hogy a szavazáshoz a személyi igazolványát minden választópolgár vigye magával és mutassa be a szavazatszámláló bizottság elnökének. Hajdan 800 éve, 1192. június 27-én - miután III. Béla kérésére a pápa Gergely bíboros diakónust hazánkba küldte - szentté avatták I. László királyt; névünnepén sírjából kiemelték, s a korabeli leírás szerint a végső nyughelyéül szolgáló templom fölött szentté avatásának napján éjfélkor mintegy két óra hosszáig egy rendkívül fényes, vörös csillag tűnt föl. 110 éve, 1882. június 28-ára elkészült a Csörge-tó körül az akkori város legnépszerűbb fürdőegyüttese és vendéglátóhelye. 100 éve, 1892. június 22-én hajnali fél háromkor 10 másodpercig az egész megyére kiterjedő földrengést észleltek. 90 éve, 1902. június 27-én tartotta ezüstmiséjét (25 éves papi jubileumát) Wosinsky Mór Mária- cellben, ahol első miséjét is mondta. Egy nappal később dr. Rubinstein Mátyás orosházi főrabbi Szekszárdon próba hitszónoklatot tartott. 80 éve, 1912. június 27-én a Tolna vármegye és a Közérdek arról tudósított, hogy lezajlott az első leányérettségi városunkban: a helyi főgimnáziumban Krammer Zsófia vizsgázott le, mégpe; dig úgy, hogy a felső négy osztály anyagát egyetlen év alatt tanulta meg! 70 éve, 1922. június 24-én Bodnár István a Tolnamegyei Újságban Bödő bácsi címmel verses szatírát közölt. Krónikás Rejtett értékeink A Csörge-tó A véletlen úgy hozta, hogy akár hármas évfordulóról is megemlékezhetünk, ha a Csörge-tóról szólunk. Garay János Csörgető című versét éppen másfél évszázada bocsátotta a nyilvánosság elé, a benne elmesélt népmonda, amely közvetlenül a tatárjárás után játszódik 750 évvel ezelőtti eseményeket mond el, 110 éve pedig, 1882. júniusának végén készen állott az a fürdő- és vendéglátóegyüttes, amely a szekszárdi látogató közönséget csalogatta az amúgy csak gőzfürdővel rendelkező megyeszékhelyről. Garay érdekes romantikus történetében így vezet a nevezetes helyre: „Szegzárd alatt, hol Sár vizének/ Kanyargó parti délre térnek/, Mint őszi égnek légköre,/ Melly tiszta, mégis bánatos, - /Félig mosolygó, félig zajos/, Egy puszta tónak, Csörgetónak tüköré /Itt mélyen elmerülve/, A tó fenékre ülve/, Mélyebben, mint mérhesse nyom/, Egy régi vár vagyon;/. A monda ekképp hírleli." Ezután elmondja, hogy a tatárjárás idején nem az ellenség, hanem Leányvár ura, „bús Dezső" rabolta ki Béla király kriptáját, a kincset pedig ide, a szem elől elrejtett, titkos várba hozta, amely elkerülte a tatárok figyelmét. Ráadásul Dezső úr Ilonkát akarja feleségül venni, holott ő annak a Jenőnek kedvese, aki megmentette a bús úr életét. A vetélkedő felek összecsapnak, Ilka közéjük rohan, a kripta titkát eláruló barát pedig félreveri a harangot. A földből víz tör elő, elnyeli a várat, „Jenő s Ilonka egymást/Halálban ölelé:/De mélyen a fenéken/ A két gonosz maradt,/ A bűnnek ónsúlyával/ Iszap s hínár alatt,/ S örökre ben maradt a/Gazdag királyi kincs,/Hozzá a bűn fiának/ Többé járása nincs". A bűnös barát pedig néha, csendes éjeken harangoz és kiáltozik segítségért - de hiába, a vár örökre elsüllyedt a kincssel. Garay nem sejthette még, hogy a kedves tó, amelyen később Liszt Ferenc is csónakázott, veje pedig horgászott, mára kész kitárni titkait. Sűrűn benőve sással, fává erősödő fűzbokrokkal már csak nevében tó, s mellette, a kukoricaföldön több víz áll, mint az egykor kedvelt fürdőhely medrében. A parton öles fe- hémyár és rezgőnyárfák mosolyogják az ottmaradt zománcozott táblát: Fürödni tilos! Fürödni talán lehet tilos, de gondolkozni nem. Amikor 110 éve Etl József komoly anyagi áldozatok árán felépítette a fürdőkabinokat, vendéglőt varázsolt a partra, gondoskodott az idejárok legmesszebbmenő kiszolgálásáról, a ma oly kedvelt Fadd-Domboriban még csak lovakat fürdettek. Ha ma bármelyik magyar városnak azt mondanánk, hogy kap a központjától két küométerre egy csöndes, parkos helyet, ahol még fürödni is lehet, aligha utasítaná vissza. S amikor arra kezdenek hivatkozni, hogy mennyibe kerülnek az újbóli feltöltés, talán nem árt megjegyeznünk, ha valaki beül az autóba és elmegy Domboriba barnamoszatot csodálni, vagy ugyanitt, esetleg a Balatonban angolnát fogni, talán ezt is megérné helyreállítani. Az pedig már részletkérdés, hogy a város mennyit áldoz, mert ha oly bőkezű tud lenni aranylábú csapatával, akkor talán az archív fotón látható természeti és történeti érték is megér, ha nem is 12-18 milliót, de egy-kettőt... A Kistücsök tulajdonosa, Szijjártó Pista bácsi arról is tudna mesélni, milyen népszerű hely volt a Csörge-tó a hatvanas években. Pedig már nem volt frottírozó, áld 110 éve üdére dörzsölte a vendégek bőrét, nem volt konflis, amely rendszeresen hoz- ta-vitte a pihenni vágyókat, úszómester sem, akinél nemzedékek tanultak. Nem volt azonban a környéken vegyszerezés sem, de leginkább nem volt közöny az emberekben. Ki tudja, talán még azt a régi kincset is megtalálhatnánk - legalább jelképesen - ha helyreállítanánk a tavat magunk, magunknak. Dr. Töttős Gábor Fotó: Gottvald Károly Lesz lámpa Szekszárdon, a Kecskés Ferenc utca és a Béri Balogh Ádám utca kereszteződésénél a forgalom sűrűsége miatt rendőrlámpa felszerelése szükséges. Néhány hónapja szó esett arról, hogy az ön- kormányzat, felismerve a problémát, megszavazta a a lámpához az anyagiakat. Azóta elcsitulni látszik a dolog, mert a város e kritikus pontján még nem nyüzsögnek a szerelők, de még a munkálatok előkészítésének legapróbb jelét sem lehet észrevenni. Ezen ügy miatt kerestük meg a polgármesteri hivatal illetékesét, Szeleczky Józsefet, az üzemeltetési iroda vezetőjét, aki elmondta: nem kell attól tartani, hogy nem szerelik fel a rendőrlámpát. Nemcsak a pénz van meg rá, hanem a tervek is elkészültek. Az előkészületek még nem tartanak a látványos stádiumban, mert tervezőasztalokon zajlanak. Az érem másik oldala: rendőrlámpát nem lehet csak úgy az üzletekben venni, rendelésre szállítják és ez időigényesebb. A munkások hamarosan a helyszínre érkeznek, s hozzáfognak a szereléshez. /AU/ Időszakos uszoda a hirdetőben Valamit visz a víz Hogy mit? Felmosórongyot, tyúktollat, WC-papírt, pelenkát, háztartási vattát, krumplihéjat. A sorscsapás óramű pontossággal érkezik. Háromhavonta. Vészt jósló, buborékoló hangokat hallatva közli Szekszárdon a MAHIR és az Átrium virágüzlet dolgozóival, hogy megérkezett. Nemsokára saját szemükkel meggyőződhetnek róla az ottaniak. A vizesblokkban kezd felbugyogni a szennyvíz, ott, ahol a padló és a WC-kagyló összeér. Kis idő múlva elárasztja mindkét munkahely a raktár- és irodahelyiségeit. A „vízállás" rendszerint 3-4 centiméter. Az áldottnak nem éppen nevezhető Arany János utcai állapot több mint tíz éve, az épület átadása óta tart. Szennyvízdugulási hibák bizony már a garanciális évben is akadtak, a gondokat a TÁÉV megbízásából a Városgazdálkodási Vállalat orvosolta. Az első év óta az Alisca Lakás-, Garázs-, Műhelyépítő és Fenntartó Szövetkezet hatáskörébe tartozik a szűnni nem akaró dugulások kijavítása. Nem kevés kiadást jelentett a két cégnek az évente négyszer feltörő szennyvíz elhárítása. A javítás költsége esetenként 2000 és 4000 forint körüli. A legutóbbi szennyvízdugulás június 16-án következett be. A bejelentésre az Alisca szakemberei nem jöttek ki a helyszínre, hivatkozva arra, hogy a legutóbbi két számla nem lett kiegyenlítve, így hát a MAHIR és a Virágüzlet dolgozói kénytelenek voltak vödröt, lapátot, seprűt ragadni, kihordani a kétes eredetű szennyvizet, majd nekiláttak felmosni, súrolni, sikálni, szagtalanítani, szellőztetni. A sziszifuszi munka két munkanapot vett igénybe, nem is szólva a felmerülő károkról, mert az is akadt jócskán. A helyszínre hívott szakértő véleménye szerint a hiba ott keresendő, hogy a lakók nem rendeltetésszerűen használják a lefolyókat. Fel kellett volna tárni a földben levő elvezető csöveket és szükség esetén kicserélni azokat. A szakértő álláspontja szerint az eddig kifizetett számlák értékét jogos lenne visszakövetelni. Az érem másik oldala, hogy az említett épületben 48 lakás van, ahol a főzési, takarítási folyamatoknak természetesen „mellék- termékei" vannak, melyek a közös szennyvízelvezető csatornába ürülnek. Ebből következően a két üzlethelyiséget elárasztó szennyvíz nem kizárólag a saját használatukból ered. A MÁHIR és a virágüzlet számtalanszor fizette a felmerülő költségeket. Mindeddig nem sikerült megállapodni az Arany J. utca 6-8. számú lakóház közös képviselőjével, hogy miként viseljék közösen a terhet. Farkas Róbertné, a ház egyik közös képviselője számlával igazolta, hogy a lakóház fizette az egyik szennyvízeldugulás javítását. Továbbra is hajlandóak fizetni azt, természetesen, ha a két cég részt vállal a közös költségekből - ameny- nyiben a biztosító hivatalosan megállapítja a hiba forrását. A MAHIR az elutasítások ellenére kész a kompromisz- szumos megoldásra, továbbra is kéri az Alisca Lakás-, Garázs-, Műhelyépítő és Fenntartó Szövetkezetét a hiba okának végleges megszüntetésére. Döntés mindeddig nem született, megoldásra márpedig szükség van. Vecsei Krisztina
