Tolnai Népújság, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-20 / 145. szám

4 KÉPÚJSÁG TOLNA ES KORNYÉKÉ 1992. június 20. Ki, kiket képvisel Tolnán? 10. számú választókerület: Mayer Márton Területe Mözsön: Ady Endre utca, Alkotmány utca, Arany János utca, Bartók Béla utca, Béri Ba­logh Adám utca. Dobó István utca, Gyöngyvirág utca, Hunyadi utca, Jókai utca, Komjáth Aladár utca, Mátyás király utca, Rá­kóczi Ferenc utca, Rózsa­domb, Széchenyi utca 6-18-ig, és 5/a-19-ig, Vasút utca. Fogadóideje: minden hó utolsó péntekén 14-16 óráig, a városháza mözsi kirendeltségén. (A körzetekben válasz­tott képviselők bemuta­tása befejeződött.) Listáról bekerültek: Bauer Ferenc, Bérces László, Farkas Antal, Molnár Ernő, Rubies László, Takács István, Takács János, Törkőné Ulrich Mária, és Versánszki János. Mözsi randevú A Mözsiek és a Mözsről elszármazot­tak találkozóját a hét végén tartották. Ennek ellesett pillanatait mu­tatják be Ótós Réka felvételei Egy arc - egy mesterség Életünk a születéssel kez­dődik, a születés pedig a leg­nagyobb csoda a földkereksé­gen. Izgalom, fájdalom, gyö­nyörűség együtt. Aki pedig minderről nagyon sokat tud, sokat tapasztalt, az a tolnaiak által csak Midi néninek ismert Timer Ferencné. Amikor el­mondom, hogy mi járatban vagyok, elhárítja kérésemet azzal, hogy az ő mestersége olyan, amiről nem lehet írni, nem lehet beszélni, ezt csi­nálni kell szíwel-lélekkel, át­élni. Társaságban nem egyszer tapasztalta, hogy erről egy­részt nem illik beszélni, más­részt pedig van egy kis pikan­tériája az egésznek. Amikor azonban az udvarra vezet, igazi erdei hangulat fogad, smaragdzöld pázsit, a háttér­ben árnyas fenyők, sűrűn fel­futtatott borostyán, üde, zöld illat árad és mindenütt rend, nyugalom, harmónia. Midi néni magas, erős termete, ősz haja méltóságot sugall, nyu­godt, derűs arca, élénk és sötét szeme akaratot, erőt áraszt. Szilárd jellemű, elszánt asz- szony, olyan, aki ha kézbe-ke- zelésbe veszi az embert, hát az a legbiztosabb kezekben lesz. Az elmúlt évek eseményei azonban kikivánkoznak és Midi néni visszaemlékezik. — Kétéves bábaképző isko­lát végeztem Pécsett, okleve­les szülésznő a képesítésem és a 1956-ban kerültem Tolnára. Azóta itt élek. — Kötődik Tolnához, szeret itt élni? — Nagyon. Nagyon szere­tek itt élni, szeretem és isme­rem a tolnai embereket. — Vajon hány kisbaba szüle­tett a keze között? — Rengeteg, meg sem tu­dom mondani milyen sok. A legnehezebb év az '56-os volt, forradalom, árvíz, minden és a legtöbb kisbaba pont abban az évben született. Mentő meg sehol. Sohasem felejtem el a sáros utakat, betonút nem volt még, meg járda sem, sártenge­ren kellett keresztül vergőd­nöm és legtöbbször éjjel, mivel éjjel esett a szülések zöme. De sohasem féltem, mentem a táskámmal és mindenhova el­jutottam, a legutolsó putriba is. Rengeteg érdekes esetem volt. Hogy tudnak például szülni a szép, fiatal cigánynők, az külön élmény, milyen könnyedén, de mennyire or- dibálnak véges végig, az ma is a fülembe cseng. Tudja, az­előtt a háznál való szüléskor bensőséges, meghitt kapcsolat jött létre köztünk. Minden anya, minden gyerek életéért felelősséget éreztem. Amire büszke vagyok, hogy egyetlen csecsemő és egyetlen anya sem halt meg a praxison alatt. A másik pedig, hogy sose volt fertőzésem, szülés után azon­nal lekezeltem a kismamát, el­láttam a csecsemőt és utána naponta visszajártam és ami nagyon érdekes, minden nő szoptatott. Olyan nem volt, hogy valakinek nincs teje, mellre tettem szülés után a csecsemőt és az idő, a türelem mindig meghozta a sikert. Nem is értem a mai anyákat, pedig ennél egyszerűbb és jobb nem létezik, mint amit a természet adott. — Mondana egy érdekes ese­tet? — Például egyszer szüle­tett egy hatujjú csecsemő, elő­ször meglepődtem... — Midi néni, Ady Endre is hatujjal született, állítólag a zse­A szedresi templom téglái A néhai Elemér atya feljegyzései 13. Az Egyházmegyei Ható­sághoz küldött feljelentéshez rajzot is mellékelt. Megtettem az igazoló jelentést és ezzel az ügy el volt intézve.' Most már hozzá kezdtünk a munkához. Hozattunk egy vagon meszet és azt a fiúk le­oltották. Azután megásták a templom alapjait, ez már nagy és komoly munka volt. Az­után egy kirándulást tettek a Velencei tóra, de mielőtt el­mentek volna, több ízben megkérdeztek, nincs-e kifogá­som ellene, mert ha csak egy szóval is elárulom, hogy jobb szeretném, ha maradnának és dolgoznának, a világért sem mennek el. Nem akartam el­rontani a dolgot. Elmentek, de néhány nap múlva, a kirándu­lás édes örömével a lelkűkben, tértek vissza kis falunkba. Varga Rozi néni fogadta őket magyaros vendégszeretettel, fánkkal, meg még nem tudom------ s N éhány gondolat a GÉM vagyonnevesítéséről A városban széltében-hosz- szában terjed a hír: miszerint jónéhányan elégedetlenek á Gép- és Műszeripari Szövet­kezet vagyonnevesítő közgyű­lésén történtekkel. Többnyire egykori tagoktól lehet hallani, hogy a közgyűlés határozatai rájuk nézve méltánytalanok és jó adag visszásságot rejtenek magukban. Figyelembevéve, hogy pénzt és vagyont érintő kérdésekben sosem lehet olyan döntéseket hozni, me­lyek minden érdekelt számára elfogadhatóak, de a GÉM ha­gyományait és presztízsét szem előtt tartva, szükséges­nek látszik nyilvánosságra hozni az ügyben érintettek vé­leményét. Farkas Antal közgazdászt, önkormányzati képviselőt kérdezem, aki 1988-ig, tíz éven keresztül - mint tag -, dolgozott a szövetkezetnél, többek között főkönyvelőként is. — Valójában mi történt a vagyonnevesítő közgyűlé­sen? — A közgyűlésen termé­szetesen csak a tagok vettek részt, egyéb érdekeltek nem voltak hivatalosak. A tagok, valamint a volt tagok értesí­tést kaptak arról, hogy meny­nyi a rájuk eső vagyonrész. Ugyanakkor senkit sem tájé­koztattak a jogorvoslati lehe­tőségekről, de a közgyűlésen jelen voltak elbeszéléséből, va­lamint a juttatott üzletrész ér­tékéből alapos okkal lehetett következtetni arra, hogy nem a törvény előírásainak megfe­lelően osztották fel a vagyont. — A szövetkezet vezetésé­től ezügyben nem lehetett tá­jékoztatást kapni? — Nem sokkal az említett értesítés után ajánlott levélben érdeklődtem a vagyonfelosz­tás módjáról - erre a mai na­pig nem kaptam választ. De visszatérnék az előbb említett törvényi előírásokra. Az úgy­nevezett átmeneti törvény 6. paragrafusa szerint vagyon­nevesítésre jogosult a jelenlegi tag, valamint az, aki öt évnél hosszabb ideig volt tag, de ma már ez a viszonya nem áll fenn, valamint ennek örököse és más speciális jogosult. Az említettek valamennyien egy- sorban jogosultak a törvény szerint. Ez azt jelenti, hogy annál, aki öt évnél több ideig volt tagsági viszonyban, vagy örökösénél, ugyanúgy kell fi­gyelembe venni a szövetke­zetnél eltöltött időt, mint a je­lenlegi tagokénál. Hiszen egy adott időszakban ők is hozzá­járultak munkájukkal a va­gyon gyarapításához. Nem lehet tehát diszkriminációt al­kalmazni az egyformán jogo­sultak között. — Volt ilyen hátrányos különbségtétel? — Igen, mindazok káro­sodtak, akik már nem tagjai a szövetkezetnek, és ami elgon­dolkodtató: egy szűk kis cso­port érdekei diktálták ezt. Hogy csak egyszerű példát említsek, vegyünk egy olyan valakit, aki egy éve tag a GÉM-nél. Én tíz évet töltöttem ott, közte és köztem húszszo­ros szorzószámot alkalmaz­tak, vagyis mintha ez a tag húsz éve dolgozott volna a szövetkezetnél. A törvény 10. paragrafusa ugyanakkor csak a tényleges tagsági viszony­ban eltöltött évek figyelembe vételét teszi lehetővé a va­gyonfelosztás alapjának meg­határozásánál, Ugyanez áll a másik két tényezőre (bér és részjegy) is. (Nagyon érdekes, hogy a törvény említett két paragrafusa eredetileg ellen­tétben állt egymással, a par­lament azonban igen gyorsan kngazította ezt). — Mi volt a célja ezzel az eljárással a szövetkezet veze­tésének? — A probléma lényege eb­ben rejlik és idevonatkozik az előbbi „szűk kis csoport érde­kei" megállapítás is. A köz­gyűlésen tudomásom szerint ugyanis volt ellenvélemény. A szövetkezet egyik vezetője erre a következőképpen rea­gált, az országszerte szokásos demagógiával: „Nem hagyjuk széthordani a szövetkezet va­gyonát!" Egyébként erre a ki­jelentésére a tájékozatlan­ságba kényszerített és kiszol­gáltatott tagságtól nagy tapsot kapott. Holott, aki kicsit is fog­lalkozik érintettként vagy kí­vülállóként ezekkel az ügyek­kel tudja, hogy a nevesítés és a „széthordás" két különböző dolog, és az egyik nem feltéte­lezi a másikat. A mai vezetés mindenképpen a jelenlegi ta­gok szimpátiáját akarja el­nyerni, ennek egyik bevett módszere, hogy mestersége­sen szembeállítják a tagok ér­dekeit más, vagyonnevesí­tésre jogosultak érdekeivel— Mindezt teszik azért a világo­san körvonalazható önös ér­dekből, hogy a jövőben is megtarthassák pozícióikat a szövetkezet élén. Ugyanis a vezetőségválasztások még csak ezután következnek. Ez a magatartásuk még valahol el­fogadható is lenne, de a tör­vényesség betartása rájuk is kötelező érvényű. — Ezt a konfliktushelyze­tet Farkas Antal egyedül ér­zékelte? — Nem. Beszéltem néhány volt taggal, valamint örökös­sel, akik a juttatott üzletrész nagyságából kiindulva, szin­tén nagyon sérelmesnek érzik ezt a helyzetet. Ebből a körből sokan úgy gondolják, hogy számukra az ügy befejeződött, hiszen kiválóan elhintették az érintettek között azt, hogy a közgyűlés döntése ellen jog­orvoslattal nem lehet élni. Mindebből csak annyi igaz, hogy aki nem tag, a közgyűlés határozatát bíróság előtt nem támadhatja meg. Azonban az is éppen ilyen nyilvánvaló, hogy köztük és a szövetkezet között létrejött vagyoni kap­csolat lényegében polgári jogi természetű, ezért a bírósági út nyitva áll. És még két lényeges dolgot szükségesnek tartok megemlíteni. Nagyon szomo­rúnak vélem, hogy az említett közgyűlésen nyíltan teret nyert a restauráció -, ez legin­kább az alapító tagoknak jut­tatott többletüzletrész kap­csán mutatkozott meg, és ugyancsak meg nem engedett diszkriminációt tartalmazott. Mindössze tíz emberről volt szó. A még élő alapító tag ka­pott egy bizonyos összeget, a közelmúltban vagy régebben elhunyt tag örököse ennek csak a felét. A másik elszomo­rító tény, hogy az egykori KI- SZÖV elnöke épp a Tolnai Népújság hasábjain nyilvání­totta végrehajthatatlannak nem is oly rég, a szövetkeze­tek átalakulásáról szóló tör­vényt. Pedig, mint mondta, több vagyonnevesítő közgyű­lésen részt vett és ezek szinte simán lezajlottak. Nincs itt va­lami ellentmondás? Mihelyt egyesek „megtanulják végre­hajtani" a végrehajthatatlan törvényt, akkor rögtön min­den zökkenőmentesen bonyo­lódik, vagy csak számukra zökkenőmentes?... Takács István # A fent írtak természetesen nem szerkesztőségi állásfoglalást tar­talmaznak, hanem két városi kép­viselő - a nyilatkozó Farkas An­tal és a szerző Takács István -, remélhetőleg megalapozott és fe­lelőségteljes véleményét. De ter­mészetesen mód van arra, hogy az is megszólalhasson, aki azt a bizonyos közgyűlést, és az annak kapcsán kialakult helyzetet „másként" értékeli. Wessely Gábor nikre jellemző sajátosság ez. — Lehetséges, de én szé­pen egy egyszerű vékony cér­naszállal lekötöttem a hatodik ujjacskát és az szépen lesor­vadt. A születés azelőtt óriási esemény volt a családban, sőt az egész faluban, mindenki izgatottan várta a fejleménye­ket, készültek rá, erről beszél­tek, szép volt. — Hát igen, most olyan jel­legtelen, az emberlányát beviszik a szülőszobába, halálra van ré­mülve, kap egy-sor injekciót, ér- zéstelenítót és kész. Ha megszül, azonnal elveszik tőle a csecsemő­jét ... Midi néni meddig „bábás­kodott", ki volt a legutolsó gye­rek, akit világra segített? — Koncz Veronika, 1978-ban, de a testvéreit^ az Adit, a Györgyikét és az Évát is én segítettem a világra. — Jó érzés lehet az utcán azt mondani, na ezt is én fogtam éle­tében először, azt is, amazt is ... Dolgozik még ma is? — Igen, 9 éve vagyok nyugdíban, de részmunka- időben az SZTK rendelőben dolgozom, és nem is tudom elképzelni az életem gyógyí­tás, ápolási teendők nélkül. — Azt is hallottam, hogy senki sem tud úgy injekciót adni, mint a Midi néni. Mosoly a válasz. — Sok orvos mellett dolgozott életében? — Egy jó pár orvost kiszol­gáltam, szókimondó, a beteg érdekét szem előtt tartó mó­don. — A férje és a fia hogy viselték az örökös távollétet, éjszakázást? — Megértőek voltak, s én, ha későn is, de mindig nyu­godtan, tiszta lelkiismerettel- hajtottam le a fejem a párnára. Burlász Magdolna Fotó: Ótós Réka miféle jóval. Elég az hozzá, hogy a fiúk parancsnoka bá­mulva látta, hogy ez az egy­szerű parasztasszony mit dol­gozott értük. Ez, amint mon­dotta, minden képzeletet fel­ülmúl, hiszen 30 egészséges, jó étvágyú fiút látott vendé- , gül. — Ezt nem tudjuk elfelej­teni soha! A fiúk aztán, néhány nap múlva, visszamentek Pécsre. Magunkra maradtunk. Az építkezés azért most már folyt tovább. (Folytatjuk.) Programok Temesváriak vendégjátéka A június 19-20-21-én zajló Tolna-mözsi Szép Napok rendezvényeiről hírt adtunk, és hírt adunk. De a rangos produkciók sorából is fontos kiemel­nünk egyet: a temesvári Csiky Gergely színház vendégjátékát. Ma este 7 órakor mutatják be a tol­nai sportcsarnokban, a , Buborékok című három- felvonásos színművet. Művészek Kölesden A kölesdi alkotóházba, immár 3 éve visszatérő vendégek, a budafoki Mé­száros László Képzőmű­vész Egyesület tagjai. Most, június 15 és 25 kö­zött két szobrász és két festő dolgozik ott. Gyógynövények iránt érdeklődőknek! A gyógynövények és a . természetgyógyászat iránt érdeklődők, gyalogos gyógynövény-felismerő és gyűjtő túrán vehetnek részt Tolnán, június 27-én. Indulás: délelőtt 10-kor a zeneiskola elől (volt párt- ház); kérik, hogy a részt­vevők lehetőleg -reform ételeket hozzanak maguk­kal! A túrát Csurgó Sán­dor életreformer vezeti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom