Tolnai Népújság, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-19 / 144. szám

1992. június 19. DUNAFÖLDVÁR KÉPÚJSÁG 13 Mozgalmas „áramévek A hajdani földvári révész fia, a ma hetvenyolc éves Szőke Imre feleségével ma is a Duna közelé­ben, alsó-révi házában él. Néhány hete jutott el a villanyvezeték a környékre, így Szőkééi is most kaptak áramot. Szívesen fogad a gazda, de rögtön pontosít: aggregátor eddig is volt, persze, a vezeté­kes az egészen más. A parttól jjlig kétszáz mé­terre lévő ház előtt, a kerti asz­talnál Szőke Imre és felesége hellyel kínál. Szinte kérdés nélkül tolakodik elő a múlt. — Az apám volt itt a révész 1930-ig. Akkor készült el a híd. Gyönyörű házunk volt, de az oroszok felrobbantották, kikövezték az utat, itt volt há­rom hídfő. A ház még a „Rózsa Sán­dor" idejéből való lehetett: méteres falak, fazsindelyes tető. Vendéglő is volt, terített asztalok vasárnaponként. Vadgesztenyefák, fenyőfák, cigánymuzsika szólt, itt voltak a majálisok... Kereskedőnek tanultam, de visszahúzottt a szívem. A há­ború után rokonoknál húztuk meg magunkat a feleségem­mel, aztán jöttünk ide. Apá- mék kaptak annak idején kár­térítést, abból vették ezt a parti területet. Volt vagy tíze­zer öl. Ma már csak ezerötszáz van belőle. Ez most már épp elég. Mindent magunk műve­lünk. — Itt születtem, engem minden ideköt — Hogy fogtak itt a fészekra­káshoz? — Sátorlappal kezdtem. Azt a bunkert - bök a kert felé — építettük fel először, akkor jött ide a feleségem a két gye­rekkel. Építettünk egy kis Szobát, aztán mikor itt meg­szűntek a hidak, bementünk a tanácshoz, és engedélyt kér­tünk, hogy a saját fánkból hozhassunk az építkezéshez. Nem engedték, pedig egész Földvár innen hordta a fát. így aztán esténként egypár ge­rendát elhoztunk. Disznóság volt... Aztán jött a jeges ár, tönkre­tette a gyümölcsöst. Mi azért csak dolgoztunk. Felépítettük ezt a mostani házat, műveltük a kertet, később elkezdtünk fóliázni. — Nem gondoltak arra, hogy bemennek Földvárra? — Megtehettük volna, de mi itt szeretünk élni. Én itt Múltidéző, régi képekkel — Miért kell mindent el­árulni? születtem, itt éltem le az éle­temet, minden ideköt. — És most, az áram változtat valamit? — Nemrég vettem egy új aggregátot... — Pont most? — Tudja, sokáig vajúdott a dolog, hogy hozzák vagy nem a villanyt. A feleségem még most is nagyon idegenkedik tőle.. — Miért kell elárulni? - korholja férjét szelíden az asz- szony. Képzelje - fordul hoz­zám - én pesti lány vagyok, mégis félek tőle. Igaz, már negyvenkilenc éve élek itt, áram nélkül... — Még mindig a Minivi- zort nézzük - veszi át a szót ismét a férj -, pedig van egy színes tévénk. Majd az ősszel vagy a télen bekapcsoljuk ... Hangyái János Fotó: Gottvald Károly Döntés előtt Ki nevezi ki a vezető óvónőt? Téves volt a kialakult gya­korlat, miszerint integrált in­tézmény esetében létezne ve­zető óvónői státusz - hangzik a Művelődési Minisztérium állásfoglalása a dunaföldvári óvoda vezetői pályázata körül kialakult helyzetről. Miről is van szó? Az óvoda a hetvenes évek óta integrált intézményként működik, ha úgy tetszik, az iskola része. Ennek ellenére a korábbi ta­nács nevezte ki vezetőjét, majd idén az új önkormányzat pályázatot hirdetett az veze­tőóvónői állás betöltésére. A meghirdetésre két pályá­zat érkezett, ám az elbírálás előtt az önkormányzat a mi­nisztériumhoz fordult állás- foglalásért. Ott meglehetősen ráncolták a homlokukat, mikor megis­merkedtek a problémával, hi­szen a pályázat meghirdeté­sével az önkormányzat úgy tett, mintha önálló intézmény vezetői posztjának betöltésé­ről lenne szó. Integrált intéz­mény esetében azonban - hangoztatja az állásfoglalás - a vezetőóvónő helyett tago­zatvezetőnek minősül az óvoda szakmai irányítója. Kö­vetkezésképp kinevezése az iskola igazgatójának joga és kötelessége. Az önkormányzatnak most arról kell döntenie, hogy az óvodát továbbra is az iskolá­val közös avagy önálló intéz­ményként kívánja működ­tetni. Amennyiben önálló lesz az óvoda, ismét két választási lehetőség adódik: a nemrégi­ben lezárült pályázatot tekinti érvényesnek vagy újat ír ki. •A két lehetőség közti kü­lönbség a többi között abban áll, hogy a pályázat kiírása idején még középfokú vég­zettséggel is lehetett pályázni - annak ellenére, hOgy az ön- kormányzat főiskolához kö­tötte az állás betöltését -, míg a mostani szabályozás értel­mében erre nincs mód. Amennyiben ugyanis a je­lenlegi pályázatot hagyják ér­vényben, módosíthatják az el­bírálást oly módon, hogy az állás középfokú végzettséggel is betölthető. Ugye, milyen „pofonegy­szerű"? Közben pedig megkezdő­dött pedagógusok és szülők aggodalmas vitája „menni vagy maradni" ügyben. Kósza hírek járnak az önállósodás többletköltségeiről és a jelöl­tek alkalmasságáról. Mi jóslatokba nem bocsát­kozunk, csupán reméljük: az önkormányzat soron követ­kező ülésén körültekintő dön­tés születik. Egy kis statisztika Sokan azt tartják, hogy a statisztikai adatok arra valók, hogy valamit bizonyítsunk vele, aztán meg az ellenkező­jét. Nos, az alább közölt adatokból legalább két következ­tetés vonható le: 1. Örvendetes, hogy napjainkban összehasonlíthatatla­nul jobb a megszületett gyermekek esélye az életre, mint a századfordulón. 2. Sajnálatos, hogy a születések száma oly kicsi manap­ság, hogy a fent említett örvendetes tény ellenére hat év alatt napjainkban csupán 16-tal több azon gyermekek száma, akik nem halnak meg egy éves koruk előtt. De ez már nem egészségügyi probléma ... Dr. Krizsán László gyűjtése nyomán közöljük a század- forduló adatait: Dunaföldvár községi orvosának kimutatása a gyermek­halálozás arányáról a századforduló éveiben: Év Született Meghalt Életben maradt 1896. 459 338 121 1897. 457 338 119 1898. 487 342 145 1899. 463 384 79 1900. 450 400 50 1901. 445 330 115 6 év alatt összesen: 2761 2132 629 És íme, a mai adatok: Év Született Meghalt Életben maradt 1986. 124 2 122 1987. 109 2 107 1988. 95 . ­95 1989. 108 2 106 1990. 102­102 1991. 113­113 6 év alatt összesen: 651 6 645 Üdv, Weikersheim! A Földvár és a németor­szági Weikersheim közötti kapcsolat most jutott arra a szintre, amikor már a „köz­nép" is részese lehet a népi diplomáciának. A város ven­dége a weikersheimi gyer­mekkórus, amely jövő keddig tartózkodik hazánkban. A gyerekeket elkíséri a pol­gármester és az alpolgármes­ter, valamint négy önkor­mányzati képviselő. A kórus ma lép fel a művelődési köz­pontban. Az este hét órakor kezdődő koncerten szerepel a helyi Annamatia asszonykó­rus, valamint a földvári gyer­mekkórus is. A hangverseny jótékonysági jellegű, tehát be­lépő nincs, de az önkéntesen lerótt pénzeket a zeneiskola támogatására fordítják. A német vendégek holnap a Balatonra kirándulnak, majd vasárnap Gyönkre látogatnak, ahol a szabadtéri színpadon szerepelnek. Hétfőn délelőtt Solton folytatódik a program, majd este a földvári öregtemp­lomban lépnek fel a dalosok a helyi egyházi kórussal közö­sen. A delegáció magyarországi programja kedden budapesti városnézéssel zárul. Azt beszélik ... Volt-e suskus? Földváron azt beszélik, bi­zonyára lehetett valami sus­kus a házi szennyvíz előke­zelő telep működtetésére kiírt pályázat körül: A pályázók közül volt, akit meghívtak, volt, akit nem - lehet hallani. Sőt, az egyik pá­lyázat elveszett... A döntésről annak idején beszámoltunk. Most a pályázatért felelős Nagy Gábomét, a vállalkozói iroda vezetőjét kérdeztük az ügyről. — Egyik pályázó sem ka­pott meghívót - mondja. — Nem tartották szükséges­nek, hogy szóban is kiegészíthes­sék a jelöltek a pályázatukat, eset­leg kérdésekre válaszoljanak? — Úgy gondoltuk, aki ér­deklődik, megtudhatja, hogy mikor van a testületi ülés és el­jöhet. — Mi a helyzet az elveszett pályázattal? — A pályázat valóban egy időre elveszett, ekkor megkér­tük a pályázót, hogy adjon be még egy példányt. Hátránya azonban nem származott be­lőle, mert a többi pályázó anyagát is a testületi ülés előtt osztottuk szét a képviselők között, csak az előterjesztést küldtük ki előre. — Vannak, akik a döntés tar­talmi vonatkozásait vitatják. — A vízmű volt az egyet­len pályázó, amely nem kért a tevékenységhez támogatást. Épp azért írtuk ki a pályáza­tot, mert az eddigi üzemeltető karbantartásra százezer forin­tot kért. Egyébként az elveszett eredeti pályázat is megkerült azóta: egy íróasztal két fiókja között bújt meg.,. -háj­A levelet tartó szár hossza nem növeli a küldemény bérmentesítési díját Halló! A nemrégiben üzembe he­lyezett háromezres kapacitású telefonközpont újabb ötszáz vonal bekötésére ad lehetősé­get a közeljövőben. A munkát „önerős szervezésben" vég­zik, vonalanként negyvenezer forintot kell fizetni. Sok vagy kevés? Innen sok, onnan kevés. Mindenesertre so­kaknak nehéz elképzelni, hogy egy városban mi kerül azon a „szál dróton” negyvenezer fo­rintba. Másfél évvel ezelőtt még „csak" harmincezerbe került, és akkor lehetett a közműfejlesztési hitelakcióban kölcsönt felvenni. Vannak, akik úgy vélik, nem lenne tisztességes a régi előfize­tőkkel szemben, ha most olcsóbb lenne a bekötés. így igaz, no de ez ma több, mint harminc százalék­kal drágább. És legfeljebb bankhi­telre ... Régiből „nő" az új... ... a Bölcske utcában Ablakon jött, port hintve ment Június 17-én, a hajnali órákban betörtek a Mucsi csárdába. Törni-zúzni ugyan nem kellett, mert a WC-ablakon könnyedén bemászhatott a tettes. Italt és dohányárut, valamint nagyobb mennyiségű magnókazettát vett magá­hoz: összesen szásztízezer forint értékben. Távozáskor - nem mintha tűztől tartott volna - a poroltóból az oltó­anyagot a földre szórta ... Az elkövetőt a rendőrség keresi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom