Tolnai Népújság, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-09 / 109. szám

6 NÉPÚJSÁG

HÉT VÉGI MAGAZIN

1992. május 9.

Képriport egy amerikai lapban

Ilyenek voltunk - százegy éve

Talán különösnek hat a kijelentés: ha Dunaföldvár

1891-es hangulatára, jellemzőire vagyunk kíváncsiak, akkor a legcélszerűbb az amerikai Harper's Magazint fellapoznunk. Az akkori időkről ugyanis rendelkezésünkre állnak a legkiválóbb adatok, ha szerencsénk van, azt is elolvashatjuk, hogy a bálokon a hölgyek milyen ruhában tündököltek, csupán a hétköznapokról nem írt senki. Ez az, amiben mindenki benne élt s ezért nem tartotta fontosnak, de ez az is, amit meglátott három vállalkozó kedvű angol, akik a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig három kicsiny csónakon tették meg az utat. Közben pedig Poultney Bigelow író szorgalmasan jegyzetelt, F.D. Millet festő vázlatokat, rajzokat készített. Közös művüket megvette és olvasói kezébe adta az 1892-es Harper's Magazin, amelynek számait a Vasárnapi Újság szerkesztőségébe is elküldték.

Éppen száz esztendeje, 1892. május 8-án közölték azt a részt, amelyben az egykori Dunaföldvárról és Gemencről szóló képes riport található. Utazzunk tehát, 1891. július elejére: „A hely szűk volta nem engedi, hogy mindazon falukat és mezővárosokat leírjuk, melyeket Budapesten alul megnéztünk, itt csakis Duna- földvárra akarunk szorítkozni, melynek eredeti magvar tvpusát a többi helyeken

Koporsója előtt Veres Péterről mondta Illyés Gyula: „Milliók hívták úgy - a Kossuth apánk meghittségével -, hogy Péter bácsi. A magyar paraszti élet nagy író-enciklopédistá- jának, Veres Péternek egyik könyvét: A paraszti jövendő-t máig féltve őrzöm könyveim között. Péter bácsi e könyvének számomra ugyanis kettős története van.

Irodalomtörténeti tény, a kötet - amelyik Veres Péter másik két legproblematiku- sabbnak ítélt műve: a Szocializmus-Nacionalizmus (1939) és a Mit ér az ember, ha magyar? (1940) mellett is a legtiltottabb volt és maradt —, 1948. január-márciusában Hétszázpusztán született, amelyet a Nemzeti Parasztpárt kiadója, a Sarló jelentetett meg még ez év tavaszán. Az már inkább politikatörténeti valóság,

hogy a könyvet megjelenése utánó hónapokban likvidáltatta a paraszti jövendő dolgában (is) már erősen más, a Péter bácsiétól alapjaiban eltérő elvekre és gyakorlatra készülődő hatalom. így ha nem is könyvégetés, a zúzda lett megsemmisítő eszköze Magyarországon az emberi szellem - egyébként joggal állíthatjuk, akkor egyik valóban közhasznúnak ígérkező - gut- tenbergi termékének. A mű nagyobb könyvtárainkban „Kizárólag kutatási engedéllyel, szigorúan belső olvasásra kölcsönözhető" pecséttel ellátott példányai pedig az éberséggel őrzött könyvraktárak legeldugottabb polcain poroszintén megtaláltuk. Mindenütt hosszú, széles utczák alacsony házakkal, ezek előtt vékony, virágzó akáczfák. A mezőváros közepén a vásártér, melyen Duna-Földvárott nehány álmos vénasszony gyümölcsöt árult. A templomon és iskolán kívül valami nagyobb épületet nem igen lehet látni.

Annál élénkebb a Duna partja, hol bokáig vízben álló leányok mosnak, míg férfiak szekerekbe fogott ökreiket úsztatják. A part mentében felhalmozott óriási nagyságú görögdinnyék általános figyelemben részesülnek, ameny- nyiben a város apraja, nagyja egész nap dinnyét eszik. Soha ennél nagyszerűbb gyümölcsöt nem ettünk. A Dunától visszatérő vízhordó leányok víg danolása messzire elhal- latszik, s már azon tűnődünk, vájjon nem lett volna sokkal czélszerűbb az éjszakát Földváron tölteni, midőn a beálMosónők o Dunában

sodtak. Az én kötetem is így, pecséttel és dupla sorszámmal őrződött 1951. őszéig a szegedi egyetemi könytár Dugo- nics-téri palotájának valamelyik könyvsüllyesztőjében.

Főiskolai irdalmi pályázatra készülődvén néhai jó profesz- szorom, M. L. kézírásos javaslatával kaptam kutatási menlevelet ahhoz, hogy Veres Péter inkriminált kötetét magam is kézbevehettem a könyvtár csöndes olvasójában. A könyv olvasása és jegyzetelése na- pokra-hetekre a mű fogságában tartott. Oly annyira, hogy általam aláhúzott, betűszerinti igazságait - tán jegyzeteimben sem bízva! - valóságosan is mindig szemem előtt akartam tudni. További tervem is született tehát Péter bácsi ezen kötetével. A terv gondolata pedig Illyés Gyula Hősökről beszélek kötetében megírt pusztai cselédek azon tetteihez menekített, amelyeknek jogosságáról könyve előszavában Illyés maga is szólt: harminckettő nyarán vendégségben Babits- nál, mindketten verset írtak, amikor „ö a táblabíró fia és neveltje szinten támogatta az én merész igazságomat. Elképzelem, hogy épp merészsége miatt. Mi volt hát az a Ba- bits-támogatta illyési merész igazság? Az, amit költőnk poémájában is kimondott: „Lopjatok! helyes! tiszta szívvel/ mondom, csak, bátran lopjatok"! igazsága. Ezt a történelmi s irodalmi példát két főiskolás pajtásommal közösen fölidézve, elhatároztuk: A paraszti jövendő ezután a mi szelott sötétség egyúttal nagyon erős szelet is hozott, amilyet a Dunán még nem igen tapasztaltunk. Bármerre akartunk volna is partra szálni, mindenütt részint sziklákra, részint végtelen mocsarakra akadtunk. Végre a víz árja egy fűzfákkal benőtt zátonyra vetett. Itt sátrainkat felütve főzéshez láttunk s az éjszakát az erős vihar daczára elég jól töltöttük. hajnalban ismét hajóra szállva egy nagy halászbárkát láttunk. Minthogy a budapesti víg élet közepette éléskamránk újbóli megtöltését elfelejtettük, a halásszal való találkozásunk épen kapóra jött. olcsó pénzen gyönyörű kecse- géket vettünk, melyek a Duna ezen részén szép számmal találhatók. Kedvező széllel hamar elhagytuk a szőlőhegyes vidéket, és nem sokára a partról egészen más kinézésű emberek idegen nyelven szólítottak meg bennünket": Mohács tájára értek.

Ennyit és így látott belőlünk a három angol úr, akik közül a festő Milletnek Alfred Parsosns segített acélba metszeni élményeit. Ez utóbbiak a Dunában fürdő szekerekkel, csöndesen várakozó hajómalmokkal, a rajzolóra tekintő mosónőkkel, a fejükön sajtárral egyensúlyozó lányokkal, a száradni kiakasztott hálókkal legalább olyan érdekesek lehettek az amerikai olvasóknak akkoriban, mint nekünk ma, száz évvel később.

Dr. Töftős Gábor

mélyes jövendőnknek is állandóan velünk maradó agrárkatekizmusa lesz. így is lön, minthogy egy ügyes és tökéletesen álcázott könyvfedél cserével - egyik összeesküvő cimborám szakérettségizett nyomdász volt! - a kötetet hamarosan Alsóváros legdélibb parasztnegyedében, Bálint Sándor legszeretettebb népe közegében albérletes társaim almaillatú szobájába „menekítettük", legközelebbi hazautazásomig. Habent sua fata libelli.

Igen, a könyveknek megvan a maguk sorsa. A fentinél azonban sokkalta jelentősebben A paraszti jövendó-nek általános tanulságait, gyakorlati szemléletét, a sokszor idézett veres péteri „népben, nemzetben gondolkodás" példáját tekintve is. Bővebben tulajdonképpen erről érdemes itt most szólnom. A magyar parasztság negyvennyolcban vázolt jövő-ügyéről, amelyik aztán - sajnos egészen más kerékcsapáson futott, bukdácsolt múltból a jelenbe.

Veres Péter könyvének oldalait (255. old.) a háború utáni gazdasági és agrárhelyzet elemzésével indítja. A történelmi magyar agrárhagyaték, a mezőgazdságot is ért mérhetetlen háborús károk és a negyvenötös földosztás utáni állapotok számbavételéből levont következtetése: „A földreform csak megindított egy folyamatot, csak kimozdította a holtpontról a magyar életet, de az agrámé- pesedés még mindig itt van: a

törpe- és kisbirtokok tőkehiánya, a külterjes termelés és az agrárkiviteli kényszer és az ezzel összefüggő nyersanyag- és fűtőanyag-behozatali kényszer továbbra is itt áll előttünk, mint új magyar sorskérdés ... A magyar nemzeti élet központi kérdése, egyben sarokpontja továbbra is a mezei termelés és a parasztság sorsa". A politikai előfeltételekhez kapcsolódó kis- és nagyüzem vitájában - a megoldás lehetőségét boncolgatva - ő a természetes paraszti ész józanságával teszi le a maga voksát: „Nem is az üzem szempontjából kell ezt a kérdést mérlegelni, hanem az ember és a nép szempontjából. Nem az ember van a gazdaságért, hanem a gazdálkodás a népért... Világosan és röviden befejezve: a mezőgazdaságban maradjon meg a a szabadság, a kisüzem és a nagyüzem vitájában pedig döntsön a parasztság. Ahol az önként vállalt szövetkezés a nagyüzemet helyezi előtérbe - pé- ládul öntözőműveknél, rizstelepeknél, gyümölcserdőknél, ridegállattartásnál, itt-ott a takarmánytermelésnél - ott legyen nagyüzem. De ahol a parasztok a kisüzemet tartják jobbnak s ez kedvesebb nekik, ott maradjon a kisüzem". Ez a véleménye híven tükrözi népben, nemzetben való gondolkodásnak minden vezetőt és vezetést óva intő azon elemét is, amelyről ő soha, mások oly sokszor elfelejtkeztek: szót érteni a néppel!

Veres Péter tudta, a magyarságnak ez a sorskérdése elsősorban a helyesen megválasztott és kialakított tulajdon, tulajdonforma kérdése. De tudta azt is, hogy az egyéni vagy közösségi tulajdonlás, nem egyedüli, kizárólagos tényezője a megoldandó paraszti jövőnek. Ezért a könyve további részleteiben - a jó gazda

egész látóhatárt befogó szemléletének gondosságával - a kérdés még számtalan, közvetlenül vagy közvetetten összefüggő elemét is analizálja. Itt is találkozunk tehát és megcsodálhatjuk írásművészetének azon általánosított jellemzőjével, amelyik az apró, néha a központi témától teljesen periférikusnak tűnő részletek felszínrehozásával s vizsgálatával juttatja el önmagát s olvasóját a kérdés pontosabb, árnyaltabb, mindenképpen teljesebb igazságának megfogalmazásához. Nem csak az általa jól ismert paraszti évszázadok műveltségéből s emlékképéből, de önmaga földet-eget bejárt sorsából megtapasztalva is tudta: amiként (népi szólás szerint) az ördög, úgy minden dolgok igazsága is a részletek mélységében leledzik. Teljességgel fölsorolni is szinte lehetetlen ezeket a részkérdéseket. Például így olvashatunk elraktározható tanulságokat a farm-rendszer, az ültetvénygazdálkodás, az apróta- nya-rendszer, a falvak világa gazdasági s közigazgatási témáiban. Tanítja: az állattenyésztés kialakítását s további fejelsztését az állatnevelés és nemesítés „helyes sorrendje" határozza meg. A föld, ház, kisipar, kiskereskedelem, kisvállalkozás összefüggő, egymással szoros kölcsönösségben működő tényezőinek is jelentős hatása van a paraszti élet alakulásának milyenségére, minőségére. Okos szóval írt a kertgazd álkodásról és az üzemi belterjességéről: az erdősítés és fásítás kérdéséről: a tájkataszter, tájsági szakoktatásról: a falusi építkezésről és egészségügyről: a szövetkezeti feldolgozó ipar és értékesítés gazdagító lehetőségéről. Befejezésül: a kérdések ösz- szességének megvalósítását írja a parasztságot, a falut átkaroló legfőbb külső emberi tényezőnek, a közigazgatási rendszernek és az állami végrehajtási szervezetnek szükségszerű megváltoztatásával garantálhatja csak a demokratikus hatalom.

„Nem járok a felhőkben és nem élek álmokban: megmutatom a nehézségeket is. Hadd harcoljanak a vélemények és ellenvélemények: célom az, hogy együtt hordozzuk és vitassuk a paraszti jövendő gondját. Ebben a jövőben a magyar nép sorsa rejtőzik" írta az Ajánlás soraiban. Ám a szabad vélemények demokratikus megmérettetésének lehetősége és ideje - sajnos! - épp negyvennyolc nyarán járt le hazánkban. Közép-Kelet Európában írók és filozófusok, politológusok és történészek egyaránt emlegetik: a történelem itt gyakran ismétli önmagát. Tézisük indokát a térség országainak gazdasági, társadalmi, politikai elmaradottságában vélik megtalálni. Akár negyvennyolcban, ezerkilenc- százkilenvenkettőben Magyarországon, amikor „a munka és a feladat, amit el kell végezni, a magyar paraszté, de az ügy mindenkié" - ismételten nem mindegy, milyen lesz s legfőképpen kié A paraszti jövendő? Ezért lenne tán érdemes Péter bácsi könyvét történelmi újrakezdése pillanatában - legalább - ajánlott olvasmányként parasztságunk kezeügyébe adni. Mivel pedig a paraszti jövendő sorskérdése, mint akkor - úgy tűnik - ismét a politika harcmezején dől el; szükség lenne most már egy olyan valódi paraszt, kisgazda pártra, amilyenből a negyvenes években nálunk kettő is szolgálta a parasztság ügyét. Természetesen: Péter bácsi is elkelne közöttünk!

Simon Károly

Dunaföldvár látképe

Gemenci halásztanya

Ökumenikus egyházi naptár

Május 9. Szombat húsvét III. vasárnapja után. Napi igék: Kát: ApCsel 9,31-42. Jn 6,61-69. Ref: Kol 2,16-23. lKir 8,41-66. Ev: ApCsel 20,17-38. lKor 1,10-17. Őrt: ApCsel 5,21-33. Jn 6,14-27.

A katolikus naptárban Nazianzi Szent Gergely püspök, hitvalló és egyháztanító emléknapja. A kiváló képzettségű Gergely felnőtt korában keresztelkedett meg, majd hosszú ideig remetéskedett, később pedig püspök lett. A Szentháromságról szóló vitákban a hivatalos egyházi tanítást képviselte. 389-ben halt meg, nagy tekintélyű teológusként.

Az ortodox naptárban Szent Miklós ereklyéinek átvitele és Szent Ézsaiás próféta napja.

Május 10. Húsvét IV. vasárnapja, (húsvét utáni III. vasárnap). Napi igék: Kát: ApCsel 13,14. 43-52. Jn 10,27-30. Ref: Kol 3,1-11. Zsolt 10. Ev: Jn 15,1-8. Zsolt 148. Őrt: ApCsel 6,1-7. Mk 15,43-16,8.

A református egyházban a konfirmáció vasárnapja. A katolikus naptárban Szent Antoninus püspök és hitvalló emlékezete. A XV. században élt Antoninus előbb dominikánus szerzetes, később Firenze érseke lett. Mind rendjében, mind pedig egyházmegyéjében mély rehajtó reformokat hajtott végre.

Az ortodox naptárban kenetvivők vasárnapja és Zélóta Szent Simon apostol napja.

Május 11. Hétfő húsvét IV. vasárnapja után. Napi igék: Kát: ApCsel 11,1-18. Jn 10,1-10. Ref: Kol 3,12,17. lKir 9. Ev: Ef 4,17-24. lKor 1,18-25. Őrt: ApCsel 6,8-7,5. 47-60. Jn 4,46-54.

A katolikus naptárban Szent Izidor hitvalló emlékezete. A spanyol származású Izidor földműves volt, és szorgalmával, valamint mintaszerű házaséletével érdemelte ki a szentek koronáját. 1170-ben halt meg.

Az ortodox naptárban Szent Kyrillosz és Methodiosz, a szlávok apostolainak és Szent Mokiosz vértanúnak az ünnepe.

Május 12. Kedd Húsvét IV. vasárnapja után. Napi igék: Kát: ApCsel 11,19-26. Jn 10,22-30. Ref: Kol 3,18-25. lKir 10. Ev: Jób 38,31-38. lKor 1,26-31. Őrt: ApCsel 8,15-17. Jn 6, 27-33.

A katolikus naptárban Szent Pongrác vértanú emléknapja. A 14 éves ifjú 304-ben szenvedett vértanúságot. Diocletianus császár végeztette ki, mert nem árulta el az üldözések elől náluk megbújt Marcellusz pápa rejtekhelyét.

Az ortodox naptárban Szent Germániosz konstantinápolyi érsek és Szent Epifániosz ciprusi püspök emlékezete. *

Május 13. Szerda húsvét IV. vasárnapja után. Napi igék: Kát: ApCsel 12,24-13,5. Jn 12,44-50. Ref: Kol 4,1-9. lKir 11,1-25. Ev: Lk 20,27-39. Lkor 2,1-5. Őrt: ApCsel 8,18-25. Jn 6,35-39.

A katolikus naptárban Szent Szervác püspök hitvalló emlékezete. A IV. században élt Szervác a gallilai Tongern városának a püspöke volt, amikor a hunok közeledtek hazája felé. Rómába zarándokolt, hogy Péter sírjánál esedezzen a veszély elhárításáért. Itt látomásban értesült arról, hogy Isten csak részben kíméli meg a bűnös Galliát.

Az ortodox naptárban Szent Glykeria vértanúnő napja.

Május 14. Csütörtök húsvét IV. vasárnapja után. Napi igék: Kát: ApCsel 13,13-25. Jn 13,16-20. Ref: Kol 4,10-18. lKir 11,26-43. Ev: Ápostol 17,22-34. lKor 2,6-9. Őrt: ApCsel 8,26-39. Jn 6,40-44.

A katolikus naptárban Szent Bonifác vértanú emlékezete. Bonifác keresztény volt ugyan, de bűnös életet élt, míg egy keleti útja alkalmával megrendültén tapasztalta, hogy milyen kegyetlen módon végzik ki a keresztényeket. Ekkor magába szállt és igyekezett enyhíteni a megkínzottak szenvedéseit. Ezzel elárulta, hogy ő is keresztény. Elfogták, megkínozták, majd 306 körül kivégezték.

Az ortodox naptárban Szent Izidorosz és Maximosz vértanúk napja.

Május 15: Péntek húsvét IV. vasárnapja után. Napi igék: Kát: ApCsel 13,26-33. Jn 14,1-6. Ref: Filem 1-7. lKir 12, 1-19. Ev: Gál 6,14-18. lKor 2,10-16. Őrt: ApCsel 8,40-9,19. Jn 6,48-54.

A katolikus és ortodox naptárban (Nagy) Szent Pachomiosz hitvalló emlékezete. Pa- chomiosz 20 éves korában találkozott a kereszténységgel, a keresztények jótékonyságával. Maga is keresztény lett és mintegy 10 évig Egyiptom pusztaságaiban remetéskedett, majd maga köré gyűjtötte a szétszórtan élő remetéket és közös életre, egységes szabályok megtartására kötelezte őket. Ezért joggal nevezhető a szerzetesség atyjának. Pestisben halt meg 348-ban.

Péter bácsi könyve