Tolnai Népújság, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-23 / 121. szám
6 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. május 23. A közművelődés Nyugodt, kiegyensúlyozott ember benyomását kelti, pedig ma ugyancsak zajlik körülötte az élet. Készül egyetemi vizsgáira, a régi kötelezettségekből fakadó sok-sok feladat nem enged számára percnyi lazítást sem, miközben készülni kell az új kihívásra, a bonyhádi művelődés igazgatására. — Mondd, neked soha sincs eleged a körülötted lévő világból? Nem lépsz le, ha széllel szemben nem érsz el eredményt? — Dehogynem! A megyei önkormányzat művelődési osztályáról sejtéseid szerint miért jöttem el? Az utolsó évben már teljesen leállítottak bennünket, vidékre nem járhattunk, maximum abból állt a munkánk, hogyha valaki betévedt és tanácsot kért, - hát adtunk. Innen aztán a művelődési osztály tevékenysége nem is nagyon izgatott fel. — Becsuktad ott a kaput, és arra gondoltál, most kimegyek „terepre" és megváltom a világot! — Sosem készültem prófétának. A közművelődésben eltöltött negyed század ars poeticájaként megfogalmazódott bennem: a polgárok szolgálata (a legkisebbtől a legidősebbig) a legfontosabb. Ha csak pár órát is, de felhőmenteset sikerül számukra nyújtani, már megérte élni. Számomra elégtétel. — Szóval ez volna akkor a bá- taszéki prófécia... — Az egy más ügy. Szakmailag, emberileg valami többet sejtetőt akartam, s persze keresgéltem is magamnak. Két évet eltöltöttem a pártbizottságon, de valljuk be, a megyei tanácson töltött évek sem voltak túl jók ajánlólevélnek. — Szóval időnként jókorát kaptál mondjuk a pártoktól? — Há... át, igen. Zavart-e? Nem igazán. Bár Bátán, ahol húsz évet dolgoztam, éltem ahol mindenki ismert, tudta ki és milyen ember vagyok - súlyos beteg feleségemmel is úgy gondolom mintaszerű házasságot éltünk - ott kérdőjelezték meg egyesek a tisztességem ... ott le is mocskos kommunistáztak... Ez megadta az alaphangot ahhoz, hogy Bátaszékre menjek. A krétakör persze úgy teljes, ha felrajzoljuk hozzá azt a történetet is ami a családomról szól. Apám „fasiszta pribék", majd „népnyúzó feketéző" volt. Az ország egyik elismert gyapjúfeldolgozó szakembere volt, Bogyiszlótól Mohácsig, Bonyhádtól Bátaszékig igyekezett mindenkinek az áruját feldolgozni. Aztán 49-től ezt nem folytathatta. Hivatalosan. Vasutas volt főállásban, aztán hajnali négyig azért csak csinálta. Kétszer börtönben is ült miatta. A családról ennyit. Többször anyagilag is padlóra küldték a családot, s ennek „előnyeit" a magam bőrén is éreztem. Elfajzott módon, pedagógusnak készültem, de öt éven át egyszerűen nem vettek fel. No ez aztán meghatározó élmény volt, kemény lec- ' kékkel. Mesélj csak! — Érettségi előtt egy héttel kaptam egy levelet, melyben értesítettek, még mindig meglévő vallásos érzelmei és kozmopolita mentalitása miatt, pedagógus pályára alkalmatlan ... Na. Nem vettek föl. Öt év után aztán beláttam, s kötöttem házasságot a köz- művelődéssel Bátán, 1968-tól. Népművelő és táncos, szervező és jegyszedő voltam, aki azt a társadalmi környezetet ízlelgette, ahol élt és dolgozott. A sárközi ember mentalitása, vislekedése és kultúrája, az ahhoz való viszonya, hagyományai és kapcsolódásai lekötötték minden figyelmemet, energiámat. Tárgyalkotás és viselet... szóval felém jött a szakma, a hivatás, s nekem sem volt ellenemre. — Huszonöt év alkalmas volt arra, hogy a művészet, a kultúra forrásait megismerd. Az utóbbi pár esztendőben miből építik a közművelődés boldog „rabszolgái" a jelent és jövőt? — Az utóbbi pár évet az irányítási hierarchiában töltöttem, intézményi élmény nélkül. A pénz utáni hajszában mára azért van részem, de most sem mondhatom, hogy ezt olyan hejde nagy negatív élményként kellene megélnem. Az alaptevékenységre Bátaszéken a művelődési házban mindig volt elegendő ösz- szeg. — Most mégis veszed a kalapodat és elmész Bonyhádra. Elvégre megnyertél egy kiírt pályázatot, a hírek szerint igen kiváló szakmai dolgozattal. Kiválogatod a csupa b-betűs települést? Lásd: Báta, Bátaszék, Bonyhád. Tényleg, mit akarsz te Bonyhádon? — Etnikumra, vallásra és gondolkodásra nézve is sokszínű város? Igen. Ott van a volt igazgató is? Igen. Kell ez nekem? Igen! Az élet sosem csomagolt sztaniolba, s ha egy népművelő komolyan gondolja a munkáját, ha úgy tetszik, házasságot is köt az intézményével. Vele fekszik és kel, vele lélegzik. Nem is nagy szavak ezek, hanem tények. Mit akarok? Közművelődést, szórakozást, művészetet; boldog polgárokat, legalább pár órára. Sosem akartam eleget tenni tanácselnökök vagy éppen polgármesterek elvárásainak. Engem a köz szolgálata eképp sosem érdekelt. Bár ma is tisztában vagyok azzal, hogy a fennálló hatalommal szemben természetes lojalitást kell tanúsítani. Ez természetes. — Szóval kinőtted Bátaszéket? — Mindenféle mendemonda ellenére hosszútávra jöttem Bátaszékre. Amúgy is Martin János nehezen mozdítható ember vagyok, amit bizonyíthat Báta húsz éve. Az események felpörögtek, változnak a lehetőségek. Szeretem Bátaszéket, jól esik a figyelem, amivel körülvesznek, itt énekelek a pedagógus kórusban, ideköt a házam is ... — Egyfolytában Bátaszékről beszélsz! Mégis, akkor miért mész Bonyhádra? — Akadtak azért itt is bizalmatlanok velem szemben. Ide én kéredzkedtem, ön- számtamból jöttem, szerencsém is volt. Én is nyertem vele, s remélem, a falu is. Nagy és komoly kihívás a bonyhádi. Szakmailag összetettebb. A körülményeket ismerem, úgy gondolom nagyon komoly lehetőségek adódhatnak, s sejtem, nem fenékig tejfel ott sem az élet. A belső feszültségeket majd együttlakva közösen oldjuk meg. Jól húzó, jól funkcionáló csapat van Bonyhádon. — A hírek szerint egy menedzser típusú helyettesre vágysz. Magyarán viszel magaddal egy „másodhegedűst" ? — Nem elképzelhetetlen. Kívülről próbálok hozni egyet. — Tudod mit?! Sok sikert kívánok neked, s ezzel együtt Bonyhádnak is. Szabó S. - Fotó: Ótós R. Dédapáink víg kedélye Nem vagyunk egyformák - mondják, de újabban azt is hozzá szokás tenni: hál’ istennek! Néhány gyanús dolgot persze a múltból örököltünk. Ki hinné például, hogy a régi, párbajoktól hangos világban, kerek 115 éve az 1877. évi XXIII. törvénycikk a kisebb jelentőségű polgári peres ügyek közé sorolta a becsület, illetve a becsületsértés ügyét. Lehet, hogy annak, aki megalkotta a törvényt, tényleg kisebb jelentőségű volt. A Tolnamegyei Közlöny 22 év múlva, 1899. május 14-én a Jellemző gondolkodási mód című adomában a népi felfogást mutatta be: „A napokban beállít lapunk egyik intelligens olvasójához egy helybeli becsületes polgár. Kéri az ő jóakaróját, juttatná be fiát bizonyos állásba, hol egyenruhát viselnek, s a polgári sorokhoz viszonyítva úri életmód van. A polgár így végzé kérő szavait - Újra kérem a tekintetes urat, járna közbe fiamért, hisz tudja mily pogány természetű - jó lesz úrnak... Azonban az úr is kétféle. Az egyik, aki gazdag, s teheti, hogy úr legyen. A fenti újságban száz éve, április 3-án jelent meg: „Báró Dräsche Ri- chárd tegnap, azaz folyó hó 2-án gyorsvonattal Sárbo- gárdra érkezett. Innét Tolnára is gyorsvonattal óhajtván utazni, külön gyorsvonatot kért, amellyel Tolnára érkezett. Ez sem mindennapi jelenség!" Nem bizony: ez volt az első gyorsvonat Tolnára! Szintén 1892-ben, de május 29-én látott napvilágot a másik úr története, csakhogy ez a Kedélyes szökevény címet viselte a Tolnamegyei Közlönyben. „Ács János (gúnynevén Lapát", decsi lakos, hirhedt betörőt több rendbeli betörés miatt letartóztatták a báta- széki csendőrök és megláncolva kísérték Bátaszék felé. Útközben, hogy miként, mi módon, arról hallgat a krónika, a fogoly a kísérő csendőrök elől megszökött. Első útját a pilisi korcsmába vette, hol a magáról letépett láncot azzal a meghagyással adta át a korcsmárosnak, hogy azt az őt netán kereső csendőröknek az ő legnagyobb tisztelete kinyilvánítása mellett kézbesítse." A rivális laptárs szintén különleges űri csemegével édesgette olvasóit, amikor a Tolnavármegye 1892. május 15-én Kontár pénzhamisítók címmel egy különös jogesetről adott hírt. „Kiss István szeg- zárdi harangozó és tímármester (?!) a pénzgyártásra adta magát, mégpedig ötvenforin- tosokat készített. Imre Józsefnek el is adott hirtelen négy darabot egy jó ötvenesért. Imre nem mert maga túladni az ötveneseken, hanem Juhász István és Körmendi Mihály kajdacsi földmíveseknek szánta a veszedelmes próbálkozást. Ezek bele is ugrottak a dologba, de már az első kísérletnél rajta vesztettek. Május 7-én álltak a budapesti törvényszék előtt, pénzhamisítás és hamis pénz forgalomba hozatalának bűntette miatt. Ők nem, hanem a védők védekeztek a vád ellen, akik felmentésüket kérték azon alapon, hogy a hamisítványok annyira tökéletlenek, hogy azokkal pénzt látott embert lehetetlen tévedésbe ejteni. A törvényszék ez oktból fel is mentette őket, mivel a Kúria egy alkalommal kimondotta, hogy a hamisítványnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy a közönséget tévedésbe ejthesse." Hogyan lehetséges ez? Nagyon egyszerű: például olyan ötezerforintosokat nyomtat valaki, ami abba a tévedésbe ejti a használót, hogy öt darab ezerforintost ér, pedig valójában csak egyet. Igaz, ha ezt nagyban csinálják, akkor ezt már nem hamisításnak mondják, hanem pénzügyi politikának. Ez viszont nem büntetendő, akárcsak az a megtévesztés, amit az Üstökös 1868. május 22-i számában olvashatunk: „Egy fiatal mamlasz násznagyul fölkérte B-t, az ismeretes nagy kópét. A leányos háznál egy szobában vetnek ágyat a vendégeknek. Lefekvés után a vőlegény tüstént a boldogok álmát alussza, s ugyan húzza a bőrt a fagy- gyon. B. emiatt nem alhatik s az asztalra tett mosdóvízből fél korsóval a legénynek aláönt: a fráter mind emellett alszik s tovább horkol. Reggelre kele a násznagy csühölődik, öltözködik, az ifjú úr pedig továbbra is az ágyban marad. - Hát te miért nem kelsz fel? - kérdi B. De az hallgat, mint kit a rossz lélekismeret bánt. — No csak kelj fel, mindenki fenn van már a háznál, nem illik, hogy csak te egyedül heverj az ágyban - sürgeti B. — Már kedves bátyám, mi tűrés, tagadás - szabódik a vőlegény —, kis gyerekkorom óta még így sohase jártam. Nagyon restellem a dolgot. - No, ne búsulj öcsém, majd kivágom én a becsületedet! Ezzel kimegy, hoz egy dézsa jéghideg vizet s végig önti az ágyban fekvőt. A vőlegény persze kiugrott az ágyból, s dideregve, fogvacogva köszönte meg kedves bátyjának, hogy kivágta a becsületét". Visszatéértünk tehát kiinduló pontunkhoz, a becsülethez. Igen ám, de hol vannak az urak? Talán az éppen száz esztendeje átadott új megyei bírósági épületben. Gracza György adomagyűjteménye szerint másként áll a helyzet: „Felépült az új fogház. - Na, Kelemen uram - mondja a törvényszéki elnök a fogházfelügyelőnek - ez már aztán szép fogház, mi? - Bizony szép! - válaszol a fogházfelügyelő. - Ez már nagyon is finom parasztnak, ide inkább csupa olyan urak valók, mint a méltóságos elnök úr". Aki tudhatja a törvényt: a becsület kis ügy ... Dr. Töttős Gábor Mamlasz legény (Margitay Tihamér rajza) Ökumenikus egyházi naptár Május 23. Szombat húsvét V. vasárnapja után. Napi igék: Kát: ApCsel 16,1-10. Jn 15,1821. Ref: Róm 2,11-16. lKir 16,1-14. Ev: lSám 16,14-23. 1 Kor 4,17-21. Őrt: ApCsel 12,1 -11. J n 8,31 -42. A katolikus naptárban Szent Dezső püspök és vértanú emléknapja. Dezső az őskeresztények életmódját követte és híveit is erre nevelte. Keményen ostorozta a bűnöket és a nyilvános bűnösöket. Ilymódon sok ellenséget szerzett magának, akiknek sikeült 607-ben felizgatott emberekkel agyonkövez- tetni őt. Az ortodox naptárban Szent Mihály szynnadai püspök vértanú emléknapja. Május 24. Húsvét VI. vasárnapja (húsvét utáni V. vasárnap). Napi igék: Kát: ApCsel 15,1-2. 22-29. Jn 14, 23-29. Ref: Róm 2,17-29. Zsolt 12. Ev: Jn 16,23-33. Zsolt 138. Őrt: ApCsel 11,19-26. Jn 4,5-42. A katolikus naptárban Barat Szent Magdolna Zsófia szűz emléknapja. A francia származású Magdolna 1800-ban a Szent Szív tiszteletére szerzetesrendet alapított, amely a leánynevelésre rendezkedett be. Az ortodox naptárban a szamariai asszony vasárnapja és Csodahegyi Szent Simeon ünnepe. Május 25. Hétfő húsvét VI. vasárnapja után. Napi igék: Kát: ApCsel 16,11-15. Jn 15,26-16,4. Ref: Róm 3,1-8. lKir 16,15-34. Ev: lKir 3,5-15. lKor 5,1-8. Őrt: ApCsel 12,12-17. Jn 8,42-51. A katolikus naptárban Szent Tiszteletreméltó Béda hitvalló és egyháztanító. Az angliai Béda mint bencés szerzetes a kolostori gyakorlatok elvégzése után idejét a tanulás, a tanítás és az írás között osztotta meg. Ót tekintik az angol történetírás atyjának. 735. május 26-án hunyt el a yarrowi kolostorban. Ugyanezen a napon üli az egyház VII. Szent Gergely pápa és hitvalló emlékezetét, aki egész életében az egyház függetlenségéért és erkölcsi megújulásáért küzdött. 1085-ben halt meg számkivetésben. Az ortodox naptárban Keresztelő Szent János fejének harmadik megtalálása. Az ENSZ rendszerében ma kezdődik a gyarmati területek népeivel való szolidaritás hete. Május 26. Kedd húsvét VI. vasárnapja után. Napi igék: Kát: ApCsel 16,22-34. Jn 16,5-11. Ref: Róm 3,9-20. lKir 17,1-7. Ev: Kol 4,1-6. lKor 5,9-13. Őrt: ApCsel 12,25-13,12. Jn 8,51-59. A katolikus naptárban Néri Szent Fülöp áldozópap emléknapja. A firenzei származású Fülöp mint pap Rómában működött 1595. május 26-án bekövetkezett haláláig. Főként a betegek, a szegények és az ifjúság körében tevékenykedett. Nevéhez fűződik az oratoránius papok társaságának a megalapítása. Az ortodox naptárban Szent Kárposz apostol és Új Szent György vértanú napja. Május 27. Szerda húsvét VI. vasárnapja után. Napi igék: Kát: ApCsel 17,22-18,1. Jn 16-12-15. Ref: róm 3,21-31. lKir 17,8-16. Ev: Lk 11,1-8. lKor 6,1-8. Őrt: ApCsel 13,13-24. Jn 6,5-14. A katolikus naptárban Canterbury Szent Ágoston püspök emlékezete. A római Szent András bencés kolostor szerzetese volt, amikor Nagy Szent Gergely pápa negyven társával együtt elküldte az angolszászok megtérítésére. Ágoston, Anglia apostola, 604. május 26-án hunyt el. Áz ortodox naptárban Szent Therápon szárdikai püspök vértanú és szent Elládiosz pap vértanú emléknapja. Május 28. A protestáns, egyházakban és határainkon kívül a katolikus egyházban is Jézus mennybemenetelének ünnepe (áldozócsütörtök). A hazai katolikus naptárban csütörtök húsvét VI. vasárnapja után. A mennybemenetel ünnepét, mivel főünnep (amelyen a misehallgatás kötelező), de nem munkaszüneti nap, áttették a következő vasárnapra. Napi igék: Kát: ApCsel 18,1-8. Jn 16,16-20. Ref: Róm 4,1-12. Zsolt 113. Ev: Lk 24,44-49. Fii 2,6-11. Őrt: ApCsel 14,20-27. Jn 9,39-10,9. Az „Apostolok Cselekedeteinek" az elbeszélése szerint Jézus feltámadása után 40 napig még apostolai körében tartózkodott, majd szemük láttára az égbe emelkedett. Az ortodox naptárban Szent Nikitász chalkidoni püspök hitvalló és Szent Evtychiosz melitinai püspök vértanú napja. Május 29. Péntek húsvét VI. vasárnapja után. Napi igék: Kát: ApCsel 18,9-18. Jn 16,20-23. Ref: Róm 4,13-25. lKir 17,17-24. Ev: Jel 1,4-8. lKor 6,9-11. Őrt: ApCsel 15,5-34. Jn 10,17-28. A katolikus naptárban Pazzi Szent Mária Magdolna szűz emlékezete. Karmelita apáca volt, aki testi-lelki szenvedéseit türelmesen viselte és gyakran esett elragadtatásba. A három évig agonizáló szent 1607. május 25-én hunyt el. Az ortodox naptárban Szent Theodoszia vértanú ünnepe.
