Tolnai Népújság, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-15 / 114. szám
1992. május 15. DUNAFÖLDVÁR KÉPÚJSÁG 13 Mégsem Földváré a kemping Ingatag ingatlanok (Majdnem) minden út a gáthoz vezet Bontásra várva Mint mi is beszámoltunk róla, a megyei önkormányzat legutóbbi illésén szótöbbséggel úgy döntött, hogy a jelenleg a megyei önkormányzat tulajdonában lévő Kék Duna Kempinget térítésmentesen átadja a dunaföldvári önkormányzatnak. A megyei főjegyző azonban néhány nappal a döntés után értesítette a földvári önkormányzatot: a megyegyűlés döntése törvénysértő. Kérdésünkre dr. Farkas László elmondta, hogy a kemping ügyét olyan megfogalmazásban terjesztették a közgyűlés elé, miszerint a megyei ön- kormányzat nem adná át a jelenleg a Tolna Tourist kezelésében lévő üdülőhelyet. A szavazásnál azonban az ellenkező variáció „jött be" - egyszerű szótöbbséggel. Akkor nem hívta fel senki a figyelmet arra, hogy a kérdéses ingatlan a törzsvagyon körébe tartozik, és így annak átadásához a közgyűlés kétharmadának igenlő szavazata szükséges. A kemping ügyét ezért ismételten napirendre tűzik a megyei közgyűlés következő ülésén. Az űj fejleményre reagálva Kiss János polgármester elmondta, hogy még a megyegyűlés előtt űjabb tárgyalásokat kezdeményeznek a megyei önkormányzat vezetőivel. Gáttalanul A csónakkikötő ügye is úgy tűnik - saját farkába harapó kígyója lett a földvári önkormányzatnak. A testület legutóbbi ülésén döntött a gát elbontásáról s arról, hogy a part rendezésére tervet készíttetnek. A csónakkikötő azonban több napirendi pontnál is visszaköszönt. A gát újjáépítése illetve elbontása gyakorlatilag ugyanannyiba kerülne. Volt, alá szerint a felújítás nem lenne más, mint egy torzszülött felöltöztetése csinos ruhába. Egyes érvelések szerint a gát egyébként sem nyújt védelmet a hullámok ellen, funkcióját tehát nem tölti be. Mindenesetre tény, hogy a vízügyi szakértő az egyeztető tárgyaláson a felújítása mellett érvelt, s a résztvevők egy képviselő kivételével elfogadták véleményét. Ilyen előzmények után került az ügy a testület elé, amelyen éppen az a képviselő nem jelent meg, aki először szólalt fel a gát elbontásáért, s aki az egyeztető megbeszélésen magára maradt ebbéli véleményével. Valószínű nem is remélte, hogy végül az ő álláspontja győz, hiszen az illetékes irodavezető egy olyan állásfoglalás-tervezetet terjesztett elő, melynek lényege, hogy maradjon a gát. Erős a gyanúm, hogy csak szerencsés esetben derül ki még ennek a testületnek a működési idején: helyesen döntöttek-e? Azt ugyanis nem tisztázták minden kétséget kizáróan, hogy a part iszaposo- dása mitől következett be. Vannak, akik úgy emlékeznek ugyanis, hogy már a gát megépítése előtt képződött iszap a parton. Mások arra a kérdésre nem kaptak megnyugtató választ, hogy ha nem a gáttól megy tönkre a part, akkor mitől? Jobb híján már csak a bontás után derül ki, hogy ki sejtette jól. S a hangsúly a sejtésen van, merthogy a testület belement abba az utcába, amelyben nem ismeri a köveket. Rögtön hozzáteszem, nem is neki kell ismernie. Az azonban mindenesetre elgondolkodtató, hogy ha egy szakértői véleményt nem fogadnak el - ami természetesen jogukban áll - akkor miért nem kémek fel más szakértőikéit, hogy mondjon (mondjanak) véleményt. Vállalkozók, ha képviselnek A legutóbbi ülésen egy telekeladás kapcsán is előkerült a gát, amely akkor úgy tűnt: végérvényesen elbontásra ítéltetett. Egyik képviselő javasolta, fordítsák az eladott - a város központjában, a szerb templom mellett fekvő telek - árát a gát elbontására. Ez azonban ellentétben állt .egy korábbi döntéssel, miszerint az így szerzett pénzt csak ingatlanra lehet fordítani. A telket egyébként egy képviselő, Széphalmi Nándor vásárolta meg hárommillió kétszázezer forintért. A szavazásban ő természetesen nem vett részt. A képviselő egy másik ügyben is érdekelt volt, amely szintén összefügg a gáttal. Széphalmi Nándor ugyanis korábban azt az ajánlatot tette, hogy elvégzi az elbontást cserébe a várbéli Ispán-ház tulajdonjogáért. A vállalkozó-képviselő szállodát építene belőle. Jött egy másik ajánlat is a Jumó Kft.-től, amelyben bérleti jogviszonyról és panzióról volt szó. Ez közelebb állna az önkormányzat érdekeihez, ám a kft. nem kapta meg az épületet hasznosításra, az önkormányzat ellenben hozott egy olyan határozatot, miszerint az Ispán-házat semmilyen körülmények között nem adja el. A két pályázótól pedig újabb ajánlatot kér kilencven napos határidővel. A gát és az Ispán-ház ügyét a testület mindenesetre ezentúl külön kezeli. Hogy a gödör? Meglehetősen nagy vihart kavart egy másik képviselő-vállalkozó, Lukács Lajos területvásárlási kérelme. A Lukács Kft. benzinkutat üzemeltet a város déli kapujában. A környezetet csinosította, illetve a mostani ajánlatban vállalná egy hatalmas mélyfekvésű gödör feltöltését. Többeknek - köztük vállalkozóknak - szemet szúrt az alacsony vételár. A környéken - főút melletti területről van szó - ezerötszáz forint a föld négyzetmétere. Lukács Lajos ötszázért vásárolná meg a kút körüli rész négyzetméterét, a „gödröt" - amelynek állapota miatt évtizedek óta szégyenkeznek Földváron - négyzet- méterenként ötven forintért. Az egyik képviselő ezt egyenesen tisztességtelen ajánlatnak nevezte, és kikérte magának, hogy a hivatal ilyen előterjesztésekkel „szórakoztassa" a testületet. Az ellentábor azzal érvelt, hogy Lukács úr - aki bérli a benzinkút területét - eddig is sokat tett a környék rendezéséért. A gödör pedig úgymond a „kutyának sem kellene", még ingyen sem. Az sem mellőzendő ugyanakkor, hogy a benzinkút területének eladása hullámot indíthatna el a városban, mert bárki, aki jelenleg közterületet bérel, joggal kérhetné, hogy neki is adják el. Ennek következtében ugyan bevételhez jutna az önkormányzat, ám hosszú távon elesne a bérleti díjaktól. Végül egyik terület sorsa sem dőlt el. A gödör ügyében hatósági bejárás lesz, a benzinkút körüli terület kérdését pedig levették a napirendről. Az önkormányzati ülésen Lukács úr nem jelent meg, mondván, hogy nem akarta befolyásolni a döntést. Természetesen őt is felkerestük, aki elmondta, hogy még nem tudja, hogy mit fog csinálni a területtel - s ha tudná, sem mondaná meg, mert rossz emlékei vannak az ötletek idő előtti nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban. A feltételezést, miszerint kamionparkolót építene, nem cáfolta, de nem is erősítette meg. A kérdésre, hogy mint képviselő eladná-e „biankóban" az ön- kormányzat területét - tehát nem tudva azt, hogy a vállalkozó mit akar vele kezdeni -, azt válaszolta: igen, ugyanis később az önkormányzat dönthet róla, hogy a vállalkozó által tervezett beruházást engedélyezi-e. A meglehetősen kényes ügy tehát újabb lecke elé állítja az önkormányzatot. A testület ugyanis, amennyiben konzekvens kíván maradni, akkor nehezen tagadhatja meg bárkitől, aki közterületet bérel a telek megvásárlásának jogát. Nem tudni tehát, kié lesz a város déli bejárójánál fekvő igencsak elhanyagolt terület. Az is kérdéses, hogy végül ki bontja el a sokakat irritáló gátat. Mindenesetre gyanítható, hogy sok víz folyik le a Dunán, mire a gát, s a gödör (talán majd egyszerre?) eltűnik. Hangyái János Fotó: Gottvald Károly A dél felől érkezőt ilyen kép fogadja Átmeneti felhősödés Megegyezés után, tiltakozás? Kisvárosi műbalhé A nyilvánosság veszélyes fegyver, nem lehet vele össze-vissza lövöldözni, mert a végén az Isten sem ismeri ki magát a részben mesterségesen teremtett frontvonalak között. Az átalakulás, az átmenet, a célnak leginkább megfelelő működési formák megkeresése nem megy konfliktusok, viták nélkül. Éppen ezért az a legkevesebb, hogy aki tájékoztatni akar, az mindkét fél álláspontját tárgyilagosan ismertesse. A dunaföldvári helyi lap először több mint egész oldalas nyílt levelet közölt két sportszervezet vitájáról. A másik fél álláspontjáról szó sem esett. Illusztrációul drámai fekete fellegekről közölt képet, amelyek a sport egén gyülekeznek a városban. A Beszédes József Vizi- túra Sportklubnak már a múltja is nehéz volt, mivel az előző egyesületükben feleslegessé váltak, hiszen „csak" tömegsporttal foglalkoztak. Aztán alakult meg a Diáksport Egyesület, aminek részeként szintén nem érezték jó magukat, ezért váltak el útjaik. Első körben viszont nem sikerült megegyezniük a vagyonmegosztáson. Annak ellenére, hogy a vizitúrázók több pályázaton is jelentős pénzt nyertek. A Diáksport Egyesület vezetősége úgy döntött, hogy nem adják át a felszereléseket a vizisportolóknak, pedig azokat könyvjóváírással kapták. Ekkor Linka Jánosnét igen indulatos állapotban találta a helyi lap megkeresése, hogy írni akarnak a témáról. Interjúban állapodtak meg, de a Beszédes József egyesület elnöknője átadta azt az írását, amiben ösz- szegzi a helyzetet és érveiket. Ma hangsúlyozza, hogy azt nem szánta nyílt levélnek a képviselőtestülethez. Időközben ismét leültek egymással a két egyesület vezetői és sikerült megállapodniuk - annak ellenére, hogy Kerekes Péter, a diákegyesület elnöke ma sem boldog - de pontot tettek az ügy végére. Ezért aztán bombaként robbant a nyílt levél a lapban, mert mire az megjelent, már kész volt a megállapodás. Nem csoda, ha ezek után a másik félben tüske maradt, és hiszi is meg nem is, hogy itt tulajdonképpen félreértésről, illetve időbeli elcsúszásról van szó. A város közvéleményének egyoldalú, sőt félretájékoztatásáról. Hiába a következő számban a rövid hír, hogy tárgytalan a dolog, azt vagy elolvassák, vagy nem. S azt már nem lehet viszacsi- nálni, hogy nyilvánosságra került egy belső vita. Ebből pedig a szülők azt a következtetést is levonhatták, hogy a pedagógusok egymással marakodnak, ahelyett, hogy a gyerekekkel törődnének. A nyilvánosság veszélyes fegyver, ha ügyetlenül nyúlnak hozzá, feleslegesen sebezhet, sőt visszafelé is elsülhet. -iIllatok harmóniája... ... avagy tanácsos a kerékpárokat óránként megfordítani ■» Bezárt a „Mechlabor" földvári telepe Végkielégítés van, fizetés nincs Egy kísérlet véget ért Síró, elkeseredett hang a telefon túlsó végén: Rácz Lász- lóné, a Mechanikai Laboratórium Híradástechnikai Kísérleti Vállalat Dunaföldvári Telepének szakszervezeti bizalmija hív. — Azt akarják, hogy ne kapjunk végkielégítést - mondja, miután kicsit lecsillapodik. _ Mint később kiderül, félreértésről volt szó. A végkielégítést megkapják, igaz havi részletekben, de továbbra is háromhavi fizetéssel tartoznak nekik. Lakásán keresem fel az immár munkanélküli Rácznét, aki ismét könnyeivel küszködik, és szinte bocsánatkérően magyarázkodik a félreértés miatt. — Tudja, úgy hallottuk, hogy be akarják pecsételni, hogy mi Sándor Gábor alkalmazásában álltunk december óta, és attól féltünk, hogy emiatt aztán elesünk a végkielégítéstől. — Miért kerültek Önök Sándor úrhoz. — Nem volt munkánk, és hozzá helyeztek ki, ő foglalkoztatott bennünket. Az elején elég jól ment, de aztán már hiába rohangált megrendelés, meg pénz után ... Kezdetben még fizetett, de később már bért sem kaptunk. Úgy, hogy most várjuk, hogy kifizessen bennünket. A cégünk a bírósághoz fordult. — Mindenkit elküldték már a telepről? — Ötvenegyen voltunk, négyen maradtak, akik most árulják a berendezést. Azért is nagyon fáj a szívem ... Amikor Sándor úrhoz átkerültünk, nekem kellett a leltározást elvégeznem - raktáros voltam. Százhuszonnyolc órát túlóráztam, de a cég még azt sem fizette ki. Pedig nem is ígértek érte sokat: kétezer ötszáz forintot. Szerintem tízezer sem lenne sok érte. — Mihez kezd most? — Napszámba megyek. Eddig is azzal pótoltam a keresetet. Özvegy vagyok, nyugdíj előtt állok. Hol kaphatnék munkát? — Sikerült valakinek a munkatársai közül elhelyezkednie? — Egyről tudok. A többiek ugyanúgy otthon ülnek, mint én. Tóth Imre telepvezető a műhelyben ügyködik. Néhány ember az udvaron: siralmas az üres telep. — Öncsődöt jelentett januárban a vállalat. Április végén zárták be a telepet, nekünk az a feladatunk, hogy a vagyonügynökség által megszabott áron eladjuk a berendezést. — A dolgozók egy része pánikba esett, hogy nem kapja meg a végkielégítését. — Óriási félreértés történt! A mechanika kihelyezett bennünket, de mert későn jelentették a polgármesteri hivatalnak az elbocsátásokat, áprilisra állásidőt kell fizetni a dolgozóknak. Jogilag tehát minden rendben van. Sándor urat pedig pereljük a bérért. A „bepecsételés" éppen a dolgozók érdekében történt, hogy a dolgozóknak a Sándor úrnál eltöltött időt is beszámítsák a munkaviszonyba. Természetesen szerettük volna Sándor urat is megkérdezni az ügyről, aki Siklóson lakik, ám mint mondta, telefonon nem nyilatkozik, és ígéretet tett, hogy rövidesen személyesen felkeres bennünket. Várjuk. -hájImmár semmi sem kötelező ...
