Tolnai Népújság, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-11 / 87. szám

1992. április 11. HÉT VÉGI MAGAZIN »ÚJSÁG 11 ( G . Kis----­r eneráció i H fjús ági olda r Ed h'd a feji id! Két héttel ezelőtti felvéte- nyereményét postán küldjük lünk hajszálakat ábrázolt. A majd el. legszerencsésebb megfejtő ifj. Otós Réka fenti képrejtvé- Paczolay László, hőgyészi ol- nyének megfejtői két hét vasónk volt. Megérdemelt múlva tudják meg, nyertek-e. Háromnapos fesztivál a Csörge-tónál II. Rock Maraton ­kifulladásig Bár a Csörge-tó már régen kiszáradt, ennek ellenére a „teknő" július 17-19 között várhatóan hatalmas tömege­ket fog vonzani. Ugyanis a ta­valyi évhez hasonlóan, itt rendezi meg a szekszárdi Na­rancs Klub - az Art Kontakttal és a Holló Klubbal közösen -, a Rock Maraton elnevezésű „folkjazzrockalternatívblues" fesztivált. A Az előzetes terveket must- rálgatva, az 1991-es „feszta" csak kisöccse lehetne az idei­nek, ugyanis Magyarországon ezidőtájt szinte egyedülálló koncertsorozatot készítenek elő a szervezők. Tehát nem nagyon érdemes erre a hétvé­gére tervezni a bukaresti mú- zumlátogatást, a szlovákiai knédlievést, vagy az albán szirtek fényképezését. Vala­mit valamiért... A Természetesen a II. Rock Maraton fesztivál az alapítvá­nyok, a szponzorok, illetve az önkormányzatok támogatása nélkül nem jöhetne létre. És itt nemcsak anyagi dotációról van szó. De arról is... Mint azt Gyimesi Sándor „főszer­vező úrtól" megtudtuk, szíve­sen vennék, ha különböző munkálatok elvégzésével - természetesen reklám fejében - segítenének cégek, vállala­tok, magánemberek. Színpaij­ácsolás, zuhanyzófelállítás, orvosi ügyelet, stb. A Pénteken délután az alter­natív zene jegyében' (eddig Prosectura, Nihil, Kinopus- kin) kezdődnének az esemé­nyek, de ezen a napon lépne fel például a Lord és a Prog­nózis is. Szombat hajnali ket­tőkor lenne a takarodó, s szombat reggel nyolc órától vasárnap délig egyvégtében szólna a rock, a jazz, a folk és a blues. Étvágygerjesztőnek né­hány név: Hobo Blues Band, Tátrai Band, Coda, Holló, stb. A program nagyrésze ugyan még szervezés alatt áll, ennek bizonyítékaként jelentkezett egy anyuka, hogy ő fizetne va­lamekkora összeget, ha a lá­nyának ezt és ezt az együttest meghívják! Hát nem aranyos? A A fesztivál idején és terüle­tén biztosított az ingyenes sá­torozási lehetőség, a zuha­nyozó, a WC, a mini-ABC. Fontos dolgok! A Még valami: amatőr zene­karok jelentkezhetnek (Szek- szárd, Bezerédj u. 8, Fi- desz-iroda), a szervezők kor­látozott számban színpadhoz juttatják őket. Az újabb és újabb fejleményekről külön­ben a Tolnai Népújság folya­matosan hírt ad. KRZ Két szervező: Gyimesi Sándor és Kapitány Zsolt Fotó: -kpm­Valamit elővesz a zsebéből, amitől kénytelen grimaszokat vágni, és belepottyantja Kacor tányérjába. Nem is folytatom tovább: szegény Egérke volt az, akiről mi azt hittük, hogy a réten él ezentúl, boldogan és békésen. Szofi talán azért dugta a zsebébe, hogy örömet szerezzen a társaságnak, vagy azért, hogy a macskák is jól­lakjanak, ha már nem lehet feléleszteni. Halottsápadt arc­cal oldalogtam el onnét, lega­lábbis úgy hiszem, mert a nap folyamán nem tett senki sem megjegyzést az arcszínemre. A Balaton felé kerekezünk, de még mindig Szofi és sze­rencsétlen kis Egérke jár az eszemben. Bicikli azért jutott nekünk, mármint a négy újoncnak, mert Misi és Attila, akik rajta voltak Gizu fényké­pén, nem jöhettek el, és a szü­lők is kölcsönadták a sajátju­kat, mert otthon is vigyázni kell valakinek a rendre. Lubi lihegve fut mellettünk, bírja az iramot, de már fárad. Huh, nem könnyű dolog kutyának lenni! A paprikáskrumpli, amit ebédre kaptunk, nagyon fi­nom volt. Angyal nemcsak az egerek injekciózásához ért, hanem a főzéshez is. Megállunk. Előttünk a Bala­ton egy olyan része, ahova ke­vés fürdőző jár, azért kellett ennyit bicajozni, hiszen me­hetnénk a strandra is, de ott annyian vannak, hogy a ka­romat se lehet kinyújtani. Le­dobjuk magunkról a felesleges ruhát, aztán irány a víz. Pufók Angyal integet. — Aztán nem belefulladni, és aki hosszabb ideig marad a Napon, kenje be magát, mert leég! Tipikus jótanácsok. Mind­egy, az a fő, hogy fürödhe- tünk. Az az idióta Jancsi per­sze lenyom a víz alá. Tininyár(8.) Ezt is túléltük! (1990-es kalandok) Engem is. Mindenkit, Szofit kivéve, mert őt egy kicsit tisz­teli. Pufók Angyal meg a báját napoztatja, szeretne talán úgy lesülni, mint Erika. Nem állna jól neki, persze könnyen be­szélek, sovány vagyok, régeb­ben Deszkának is hívtak. El­fekszem a víz tetején, csende­sen, nyugodtan, már Tihanyig sodortak a hullámok ... Ette fene, ki fröcskölődzik! Hát persze, az egérgyilkos! Gergő, leverem a derekad! Angyal néni, tessék rászólni Gergőre! Kimegyünk a partra, egyene­sen a forró homokba, napo­zunk, betemetjük egymást, el­felejtjük a világ összes gondját . . . Az élet nagyon szép! Újra reggel van, a második reggel, amit itt töltök. Az ég tiszta, a Nap süt, tehát minden a szokásos. Aki ezeket a mon­datokat olvassa, annak bizto­san nagyon unalmas, hiszen inkább bekapcsolja a rádiót, és megvárja a legközelebbi időjá­rásjelentést. De nekem egé­szen mást jelent ez az egész, olyan ... olyan boldog leszek tőle ... Mindegy, ne lelkiz­zünk! A mi kedves, szeleburdi Tüncink ma reggel bemutatta legújabb találmányát. Házi üzenetrögzítő, ami nem áll másból, csak egy méterszer méteres deszkalapból, meg egy csomó rajzszegből. Tünci az egészet úgy magyarázta, hogy a padláson találta a deszkát, gondolta, jó lesz va­lamire ... Ezen majd mi üzenhetünk egymásnak, ha valami fontos történik, vagy idegenek hagynak itt üzene­tet, ha nem találják itthon, akit keresnek. Tapsvihar fogadta Tüncit, és Jancsi, hogy az új ta­lálmányt felavassa, egy cetlit tűzött a deszkára: „Hülye az egész banda" felirattal. „Veled az élen. Erika" lehetett olvasni a következőt. Nagyon jól szó­rakoztunk. — Estére tábortűz! - jelen­tette be egy felnőtt hang a sok közül, mi ennek nagyon örül­tünk. — Szalonnasütés is lesz? - nyifogta az egyik lenhajú. — Mert akkor rám ne szá­mítson senki! Nem kapott választ, mert mi már zsibongtunk, mint egy ládányi méh, ha a méhek egyáltalán szoktak zsibon- gani. Állítólag ezt nevezik képzavarnak, de ami nálunk történt, azt nyugodtan megil­lethetnék a hangzavar jelzővel a szakértők. Lubi csahol, mi üvöltünk, a két macska meg versenyt nyávog ... Biztosan megfeküdte a gyomrukat az egérhús, gondoltam epésen, mert még mindig nem tudtam megemészteni ezt az egész ügyet. Mauríciuszról meg el is feledkeztünk, na meg Juciról is, aki tizennégy éves, és ép­pen Gizu nevetséges papagá­ját tanítja beszélni. Juci olva­sott egy könyvet arról, hogy egy papagájt valaki betanított nem éppen szalonképes és il­lemkódexbe való szavakra, most éppen azt gyakorolják, vagyis csak Juci gyakorolja, mert a papagáj nem akar az is­tennek se megszólalni. Rrrringyó, marrrha és hasonló tartalmú szavaktól hangos a körrrnyék, mivel Jucinak az a rrrögeszméje, hogy a papagáj csak megkettőzött vagy meg- hárrrmázott errel tud be­szélni. Le kéne róla szoktatni, mert úgy látszik, rrragályos. — Mikor fogunk csóna­kázni? - kérrrdezte Gerrrgő .. Jaj, bocsánat, mondtam, hogy rrra ... akarom mondani ra­gályos. — Eljön az ideje! - mosoly­gott Angyal anyó. — Skacok, ki jön fel a pad­lásra? - kérdezte Jancsi. - Csupa menő cucc van itt. — Na ne mondd! - nevette Juci, aki egy időre felhagyott Mauríciusz oktatásával. Ha manapság egy iskolában ilyenek lennének a diákok, az összes tanárt égnek álló hajjal, vérben forgó szemmel szállí­tanák a diliházba. Nem is lenne rossz egy kis soron kí­vüli szünet! - koptatott farmer meg bőrdzseki? Miféle menő cuccok!? Mi a menő, akarom mondani manó! Ami a soron kívüli szünetet illeti, megpróbálok beszélni Mauríciusz fejével, hogy irat­kozzon be a Ribizlibokor utcai Általános Iskolába. A padláson egyébként csupa ócska kacat volt, régi fakard, talán még Gábor nagyapjáé .. Apropó Gábor! Míg el nem felejtem, elmon­dom, hogy Gizuval és Gábor­ral nincs semmi gond, mon­danak pár félmondatot, egy­más szemébe néznek, Gizu küld a srácnak néhány Ka- rády-féle pillantást, amitől a frász futkározik a hátamon. Na mindegy, ilyen a szere­lem, nem tehetek róla! (folytatjuk) Egyed Johanna Levél hűséges kutyámnak Heti cáfolat Nem igaz, hogy egyes politikai pártok azért küz­denek, hogy szűnjenek meg az összefonódások - a nászágyakban is. Hű barátom, mint a család kutyája, kétlem, hogy elolvas­nád ezt a levelet, legfeljebb majd bohó játszadozás közben megeszed. Remélem, azon kívül, hogy pénteken, szombaton és va­sárnap nyálazod a fülemet, hétközben is eszedbe jutok néha. Nekem te naponta há­romszor is. Reggelinél, ebéd­nél és vacsoránál, mert ha rá­nézek a tányéromra, rögtön felötlik bennem a gondolat: Ezt még te sem ennéd meg! Hiába, néhány ember kutyául érzi itt magát. Reggel pedig, ha bemegyek az osztályba, mindig akad egy-két ember, akinek szíve­seb leharapnám az orrát. Ám­bár rajtam veszettségnek semmilyen jele nem mutatko­zik. Azt hiszem, itt az ideje egy oltásnak. Mármint szá­momra. Igaz, hozzánk is jár a védőnő mostanában. Talán nekem is az esne a legjobban, ha valaki megva- kargatná a fülemet. Találko­zunk pénteken! Üdv! Gazdád: Aranyi Attila, III. a. (A Csapó Híradó nyomán) Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyi pár. Na­gyon szerették egymást, csak egy valami keserítette meg az életüket, az, hogy nem volt gyerekük. Egy tavaszi regge­len, mikor a királyné szokásos sétáját tette a kertben, és a vi­rágokban gyönyörködött, hangokat hallott. Körülnézett, és egyszer csak megpillantott a lába előtt egy kis jácintot. — Csak nem te szólítottál meg? - kérdezte a királyné. — De igen, én -felelte a vi­rág. - Jól figyelj rám, mert hasznodra lehetek. Tudom, mi bántja a szívedet, és én szeret­nék rajtad segíteni. Kérlek, szakíts le engem, tégy bele a legkedvesebb vázádba, és he­lyezz az ágyad mellé. Hama­rosan teljesülni fog a kívánsá­god. És valóban. Kis idő múlva a királyi párnak gyer­mekei születtek. Hét fiú, pon­tosan annyi, ahány virág illa­tozott a jácinton. Bőrük fehér volt, mint az életet adó virág szirma, szemük zöld, mint a szára, a hajuk sárga, mint a porzója. A születésük sorrend­jében nevezték el őket, a leg­idősebbet Jácint Egynek, a leg- fiatalabbat Jácint Hétnek. Ahogy nőttek-növekedtek, a szüleik egyre több különle­ges képességet fedeztek fel bennük. Az első olyan gyor­san tudott futni, hogy senki nem ért a nyomába. Á bece­neve „Gyorsfutó" volt. A má­sodik, „Messzelátó", látta mi van a világ másik oldalán. A harmadik „Okoska" minden élőlény nyelvét megértette. A negyedik, „Hegyhordó", Jácint A mesepályázat harmadik helyezettje olyan erős volt, hogy egy he­gyet is elbírt. Az ötödik, „Hordóhas", annyit tudott enni-inni, hogy emberfia nem versenyezhetett vele. A hato­dik, „Élesszemű", olyan pon­tosan tudott lőni, hogy még a szúnyog szeme sem volt tőle biztonságban. A hetedik, „Ze­nész", pedig muzsikájával a követ is meglágyította. Telt-múlt az idő. Amikor legény sorba cseperedtek, hí­rül vették, hogy a világ leg­szebb hét királykisasszonyát elrabolta egy gonosz boszor­kány, mert szépségüket ma­gának akarta. A királyfiak el­határozták, hogy megmentik őket. Messzelátó felfedezte rejteküket, az Óperenciás-ten- ger egyik szigetén lévő égig­érő várban. Édesanyjuk fel- tarisznyázta őket, kinek-kinek étvágya szerint csomagolt elemózsiát és bort. Hegy­hordó felnyalábolta a csoma­gokat és elindultak. Bizony rongyosra szaggatták gúnyá­jukat, mire megpillantották a messzeségben a szigetet. Leül­tek pihenni, elővették az élel­met és nekiláttak a falatozás­nak. Hát ahogy így eszeget­nek, egyszer csak elébük top­pan egy kis törpe. — Kérlek benneteket, adja­tok nekem is egy pár falatot, mert már alig állok a lábamon a nagy éhségtől. Okoska meg­értette a szavát és megkínálta. Miután jóllakott, azt mondta a törpe: — Tudom mi járatban vagytok. Adok nektek egy ha­jót, amivel el tudtok menni a szigetre. De vigyázzatok rá, mert a gonosz boszorkány or­kán erejű szelet is tud támasz­tani, nehogy elsodorja a hajót a szigetről, mert akkor örökre ottragadtok. A legények megköszönték a manónak a jótanácsot, és fel­szálltak a hajóra. Amikor el akarták indítani, Hordóhas észrevett egy írást, ami így szólt: „Csak nyomd meg a pi­ros gombot, és oda úszók, ahová parancsolod!" Meg is nyomták a piros kapcsolót, és rögtön a szigeten találták ma­gukat. — Még az a szerencse, hogy a banya nem észlelte ér­kezésünket! - szólt Futóbaj- •nok. Hegyhordó vállalta ma­gára a hajó őrzését. A többiek elindultak a vár felé. Änikor odaértek, látják ám, az olyan sebesen forog, hogy emberfia abba fel nem tud menni. Élesszemű lekapta a puskáját a válláról, mert észrevette, hgy a föld felett van az a fo­gaskerék, ami ilyen gyorsan forgatja a várat. Odalőtt, olyan pontosan, hogy a golyó meg­akasztotta a kereket, s a vár lassan megállt. Gyorsan fel­mentek, mert máris hallották a viharos szél közeledtét. A bo­szorkány mérgében hatal­masra tarajozta a hullámokat, hogy a hajót el tudja sodorni a parttól, de Hegyhordó résen volt, s acélos markával fogva a kötelet, nem engedte el a ha­jót. Testvérei közben feljutot­tak a vár legfelső tornyába, ahol a hét királykisasszony be volt zárva. Egy lakat és zár nélküli vasajtót láttak maguk előtt. Ekkor Zenész elővette hegedűjét és olyan szépen kezdett játszani, hogy az ajtó magától kinyílt, és így kisza­badultak a királylányok. Ab­ban a pillanatban nagyot csendült a vár, a vihar elcsen­desedett, a boszorkány pedig eltűnt. Mikor kiértek a várból, Hegyhordó alighogy észre­vette őket, örömében elen­gedte a kötelet, így elragadták a hajót a hullámok. — Mit csináltál, Hegy­hordó? így nem tudunk át­kelni a tengeren! - szólt Ze­nész. — De igen! - vágta rá Hor­dóhas és abban a pillanatban kiitta a tengert, így száraz láb­bal át tudtak kelni rajta. Gyorsfutó vállalta, hogy meg­viszi szüleiknek a hírt, így alighogy kiértek a száraz ten­gerből, neki is iramodott. Amire hazaértek a királyki­sasszonyokkal, a palota már pompában állt. Hét országra szóló lakodalmat csaptak, még ma is élnek, ha meg nem haltak. Márkus Viktória

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom