Tolnai Népújság, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-06 / 82. szám

4 KÉPÚJSÁG SZEKSZÁRDI SZEMLE 1992. április 6. Kis Pál István: „igazi, lokális műsort szeretnék" Interjú a Szekszárd Városi Közszolgálati Televízió új vezetőjével Szekszárd város önkor­mányzata 1992. április elsejé­vel Kis Pál Istvánt nevezte ki a szekszárdi városi televízió él­ére. Ez alkalomból kértük, hogy nyilatkozzon a Szek­szárdi Szemle olvasóinak. — A városi tv az önkormány­zat által fenntartott média. Sokan úgy gondolják, hogy ezért, többek között a vezető kiválasztásának is politikai oka volt, illetve politikai szempontok szerint történik majd a VTV műsorainak összeállítása. — A VTV vezetőjének kivá­lasztása valóban politika, de nem úgy ahogy ezt sokan gondolják. Hanem úgy, hogy egyetlen párt, csoportosulás hatása alá sem kerülhet. Párt­érdekeken kívülinek kell len­nie, ugyanakkor lojálisnak, ob- jektívnek minden tekintetben. Ezt én a VTV működésében a legalapvetőbb szempontnak tekintem. — Az 1980-as évek közepe tá­ján kezdődött a városi televízió­zás elterjedése szerte az ország­ban. Szekszárdon a német szín­házzal együtt jött létre a stúdió, amely 1986-ban kísérleti jelleggel képújságot közvetített. Az első élő adás az 1988-as megyei pártérte­kezlet volt. Két évvel ezelőtt vető­dött fel az önkormánytátnál, hogy mint önálló intézmény mű­ködjön. Mi következett ezután? — Az önkormányzat kiírta a pályázatot a VTV - immár mint önálló intézmény - veze­tői állására. Több pályamunka elbírálása után döntöttek személyem mellett. — A televízió szerdai adásá­ban a riporter a vezetőváltásról, a pályázatról kért háttérinformá­ciót a volt vezetőtől, Dránovits Istvántól. Az általa elmondottak­ból kiderült, hogy már régóta egyéb tervei és elképzelései voltak, pályamódosításra készült. Ugyanakkor azt is megtudtuk, hogy milyen jó dolog az, ha az emberek - akárcsak nyugaton - nemcsak lakóhelyet, hanem fog­lalkozást és munkahelyet is bát­ran változtathatnak. S mint azt a volt vezető mondta, etikátlannak tartotta volna azt, hogy ketten is pályázzanak a VTV munkatársai közül. S azt sem tartotta volna szerencsésnek, hogy bármelyikük kinevezése esetén a másik marad­jon. Mi erről a véleménye? — Szeretném, ha három év múlva, amikor újra pályázatot írnak ki a VTV vezetői állá­sára, legalább három-négy belső munkatárs pályázná meg ezt az állást. Azzal a köl­csönös bizalommal, hogy a nyertes nem fogja elzavarni a vesztest. Szeretném, ha ez alatt az idő alatt kinevelődne egy olyan stáb, akik közül nem egy rendelkezne majd mindazzal a képességgel te­hetséggel, amellyel indulhat a pályázaton. — Ön, mondhatnám úgy is, hogy a hőskortól ott volt a VTV-nél. Mint népművelő, mint pedagógus, mint művelődési ház igazgató, mint újságíró, mint fő­szerkesztő. Most - miután a tele­vízió önálló intézménnyé vált -fő tevékenysége lesz annak vezetése. Milyen elképzelései, tervei van­nak, milyennek szeretné látni a VTV műsorait? — A változás már egy év­vel ezelőtt elkezdődött. Azóta próbálkozunk a műsorokban minőségileg javítani, aminek tulajdonképpeni eredménye éppen ez az önállósulás lett. A fokozatosságot betartva ezen az úton próbáljuk szeptembe­rig átalakítani, átformálni a műsorszerkezetet. — Ez konkrétan mit jelent? — A VTV kétszer jelentke­zik hetente. Pénteken hírek­kel, szerdán a stúdióbeszélge­tésekkel .és a Pásztázó maga­zinnal. Terveink szerint a stú­dióbeszélgetések beépülnének a Pásztázó műsorba. Egy- szer-egyszer szeretnénk egy jó játékfilmet vetíteni, illetve a sportrajongóknak valami kü­lönleges sporteseménnyel kedveskedni. Ezek a tervek majd rovatonként szerve­ződve rendszeresen jelent­keznének. Az az álmunk, hogy egyszer délután 6-tól este 10-ig egy egész estét be­töltő színvonalas műsorral szögezzük oda a nézőket a VTV elé. — A hétfői adásról, a Pop TV-ről még nem esett szó. Sokan azonosítják azt a VTV műsorá­val. Kérem tájékoztassa erről a nézőket, az olvasókat. — A Pop TV magánvállal­kozás. Reklámra, szórako­zásra szerződött. Annyi köze van a VTV-hez, hogy a mi technikai felszereléseinket bérlik és a mi munkatársaink dolgoznak be - magánjogi szerződések alapján - a Pop TV-be. Még ebben a hónapban felülvizsgáljuk a velük kötött szerződést, megpróbálunk egy számunkra is kedvezőbb konstrukciót kialakítani. Itt szeretném elmondani, hogy a nézők közül sokan azt hiszik, hogy a VTV biztosítja a Music TV szórakoztató zenés prog­ramjának idejét, holott ez pont fordítva van. Ennek a csator­nának a kizárólagos haszná­lója a VTV. Ezen biztosít he­lyet bizonyos szerződések alapján a TV-TV-nek és a Pop TV-nek is. Tehát a ki nem töl­tött időben, hogy a néző ne az üres képernyőt nézze, biztosít helyet a Music TV-nek, ami­nek az az előnye, hogy nem kell érte szerzői jogdíjat fi­zetni. — A köztudatban az él - talán nem is véletlenül - hogy vezető­váltáskor többen menni kénysze­rülnek a régiek közül, hogy helyet kaphassanak az új emberek. — Miután a beosztott kol­légáimmal nem most találko­zom először - van akivel már évek óta együtt dolgozom -, csak „úgy" senkit sem kívá­nok elküldeni. A jobb és szín­vonalasabb műsor azt kívánja, hogy feljebb tegyük a mércét. A bizalmat mindenkinek megelőlegezem. A többi rajta múlik. — A Szekszárdi Vasárnap című újság főszerkesztője volt, az utóbbi években gyakorló újságíró. Mégis megpályázta a VTV veze­tői állását. Miért? — Az a véleményem, hogy olyan sok jó újságíró van eb­ben a városban, hogy igazán újat felmutatni ott nagyon ne­héz lenne. A VTV-nek még já­ratlanabbak az útjai, vannak feltáratlan területei, nagyobb kísérletezési lehetőséget látok benne. Igazi, lokális műsort szeretnék, olyat, melyért eset­leg a legjobb filmről fs átkap­csol a néző a mi csatornánkra. — Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok a tervek meg­valósításához önnek és a VTV minden munkatársának. Sas Erzsébet Fotó: Ótós Réka Rejtett értékeink A szekszárdi szarkofág Többszörösen is a sorozat címébe illik az a híres kőko­porsó, amelyet Kubinyi Ágos­ton éppen 145 éve ismertetett meg a magyar tudomány képviselőivel: nem városunk­ban, hanem Budapesten talál­ható, a Magyar Nemzeti Mú­zeumban, de még ott is rejtve, a portás posztja mögött. Váro­sunkban csak másolata látható (egyik oldallapja) az Aliscavin vármegyeházi pincemúzeu­mában, kicsinyített kerámia változatát pedig idén készí­tette el Kemp Zsuzsa, a helyi borrend új tagja. A becses régiség megtalá­lása is e hónaphoz fűződik: 1845. április 15-én, amikor a megyeháza szomszédságában a rabdolgoztató intézet alapfa­lait ásták, két szarkofágra is ráakadtak. A 3,5 méter mély­ségben végzett első tudatos és tudományos megyei ásatás nyolc nap múlva tárta a napvi­lág elé ezt a hazánkban csak­nem páratlan szépségű emlé­ket. Ä 110 mázsát(!) nyomó márványfaragványt 12 ökör­rel mozgatott szekér vitte Gemencbe, onnét a hajó a fő­városba, ahol a Lánchíd építé­sén szorgoskodó daruk segí­tették partra. (Érdekes megje­gyeznünk, a beleltározásra csupán 1849-ben került sor). Az egykori halott mellé tett tárgyak egy része ma a Wo- sinszky Mór Múzeumban lát­ható, de a legértékesebb, a vasa diatreta (áldozati üveg- kehely) a nemzet múzeumá­ban várja az érdeklődőket. Ez oly ritkaság, hogy az egész vi­lágon mindössze nyolc talál­ható belőle, s az utolsót 1983-ban tárták föl München­ben. Jellemző, hogy száza­dunkig technikailag sem tud­tak hasonló tárgyat előállítani: egyetlen öntéssel hagyták az utókorra az edényt és elálló betűktől díszes ógörög körira­tát: „Áldozz a pásztornak, igyál s élni fogsz!" Némi vita bontakozott ki az utóbbi időben arról, hogy va­lóban ókeresztény emlék-e a nevezetes szekszárdi lelet? A kérdésben három szak­embert érzünk illetékesnek: Kubinyi Ágostont, aki először ismertette, Wosinsky Mórt, aki nagy művéhez újra meg­vizsgálta, s végül Erdélyi Gi­zellát, aki az összes Magyar- országon lelt hasonló római emléket megvizsgálta, s a té­makör legnagyobb szakértő­jének tekinthető. Az ő műve, A római kőfaragás és kőszob­rászat Magyarországon, a kö­vetkezőket mondja: „Külön­leges helyet foglal el Pannóni­ában az a nagy méretű, fehér márvány szarkofág, amelyet még 1845-ben találtak Szek­szárdon. Művészileg legjelen­tősebb a jobb, keskeny oldalon látható, Marsyas bűnhődését ábrázoló dombormű. Ezt a szarkofágot, mint sok mást is, később újabb temetkezésre használták fel. A körülötte ta­lált, kifosztáskor szétszórt le­letek a IV. századra mutatnak, köztük egy nagy értékű, hálós üvegserleg, ún. vasa diatre­tum - talán keresztény jellegű görög felirattal. Ekkor vagy a régi fedelet faragták át, vagy új fedél készült hozzá. A hom­lokoldalon ugyanis az ifjú Krisztus mellképe tűnik fel, gyermeki vonásokkal, fürtös hajjal, előtte kenyérrel telt ko­sár, az Eucharisztia jelképe ... A gyöngéd, finom felületkeze­lés a IV. századi ókeresztény stílusra jellemző." Hozzátehetjük, hogy a mi szarkofágunk édestestvérét Ravennában, az ottani dóm­ban láthatjuk: többek között a kettős kehelyből ágazó termő szőlőtő jelképe ugyanúgy megvan két kőkoporsón. Végső formájában tehát ke­resztény temetkezés emlékét őrzi, no és a fejlett helyi sző­lőművelését és borkultúráét is. így vagy úgy, megérdemli figyelmünket és tiszteletün­ket. Dr. Töttős Gábor Testületi ülés Szekszárd város következő tes­tületi ülésének (ülésszakának) tervezett időpontja április 30-a, délután 13 óra, a folytatás más­nap 16 órai kezdettel várható. A fontosabb napirendi témák, cím­szavakban: — a városfejlesztési koncepció — a kisipar helyzete, szerepe a város életében — az intézmények felújításá­nak középtávú terve — a város építési telekellátott­ságának helyzete — rendelet a népi kezdemé­nyezésről és a népszavazásról... — intézményi alapító okiratok felülvizsgálata — rendelet a köztemetőkről Német színház vagy művész mozi A megyei moziüzemi válla­lat több mint 10 millió forint­tal tartozik hitelezőinek. Egyre több épülete kerül me­gye szerte önkormányzati tu­lajdonba. A szekszárdi Új Vi­lág Mozgóképszínház ebből a szempontból speciális esetnek minősül. A „kis mozi" néven ismer­tebb filmszínház egyébként a megye egyetlen úgynevezett art-kino-ja, azaz művész mo­zija. Megyei önkormányzati tulajdonba kerüléséhez Tolna megye valamennyi önkor­mányzatának beleegyezése szükséges. Eddig körülbelül 60 polgármesteri hivatal nyi­latkozott. Ha az 50 százalékos többség kialakul, akkor a me­gyei önkormányzat indítvá­nyozni fogja a tulajdonbavé- telt. Ehhez előreláthatólag még két hét szükséges. A további hasznosításra már készülnek a tervek. A német színháznak szeretné­nek benne új otthont terem­teni. Az elképzelést támogatja a Magyarországi Németek Szövetsége. Jelentkeztek kül­földi pártfogók is - németor­szági testvérvárosunk és test­vérmegyénk-, melyek hajlan­dók volnának anyagi áldoza­tot hozni a cél érdekében. Tá­mogatni szeretnék az átalakí­tási munkálatokat, amit'a me­gyei önkormányzat végezhet el. Az épület új birtokosának kötelezettséget is kell vállalnia a tulajdonjoggal együtt a mo­ziüzemi vállalat adósságai egy részének átvállalására. A vég­leges megoldás néhány hóna­pig még várat magára. Addig a mozi zárva tart, mert így gazdaságosabb. Ha nem üze­mel, veszteséget sem termel. (AU) Hajdan 185 éve, 1807. április 9-én megnyílt az Országgyűlés, a királyt magyarul köszöntöt­ték, ő latinul válaszolt: me­gyénket Cseh László első alis­pán és Dőry Vince főszolga­bíró képviselte. 145 éve, 1857. április 7-én Kubinyi Ágoston, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója a Magyar Tudo­mányos Akadémia ülésén fel­olvasta Szekszárdi régiségek című tanulmányát, amelyben a szekszárdi ókeresztény szarkofágot mutatta be. 110 éve, 1882. április 6-án orszá­gos fagy pusztította a gyü­mölcsösöket és szőlőket Szek­szárdon, főleg a lapon lévő ül­tetvényekben tett kárt, Duna- földvárott és Paksron a remélt termés harmadát vitte el. 95 éve, 1897. április 8-án a szek­szárdi járásbíróság elítélte az újvárosi plébánost, mert az egyházfit „az ajtót reázárva, sértő kifejezésekkel illette, üt­legelte agyba-főbe és midőn így rajta bosszúját kitöltötte, szobájából kilökte". 85 éve, 1907. árpilis 6-án Holub József történész Tolna megye XVI. századi történetéből című cikke jelent meg a Közérdek­ben. 80 éve, 1912. április 8-án meghalt Várkonyi Sándor je­les tanító és újságíró Szek­szárdon. Megjelent Babits Mi­hály máig aktuális verse: „Oly szomorú, hogy oly nehéz megélni/ és hogy a szépből csak az álma jut,/ és hogy a pénzből jó ha mára fut,/ s minden erőmet érte kell cse­rélni". Krónikás Anyakönyvi hírek Az elmúlt hónapban az alábbi anyakönyezések történtek Szekszárdon. • Isten hozott benneteket! 1992. március hónapban 61 újszülött született szekszárdi szülők gyermekeként. Ebből 37 volt fiú és 24 leány. Az utóbbi egy-két hónapban a fiúk vezetnek, ami az eltelt több év alatt nem volt jellemző. A legdivatosab fiú név március­ban ismét a Dávid volt, míg a leányoknál vezet a Kitti. Sok boldogságot! Az elmúlt hónapban 30 személy, azaz 15 pár mondta ki a boldogító igent. Ebből 10 esetben mindkét házasuló, 5 esetben pedig az egyik volt szekszárdi lakos. A 15 párból öt esetben volt egyik fél elvált, egy esetben mindkettő. Egy esetben az egyik fél özvegy volt, nyolc esetben mindkét fél hajadon, illetve nőtlen volt. ■=k Nyugodjanak békében! Márciusban 29 szekszárdi lakos hunyt el. Közülük 16 volt férfi és 13 nő. Kor szerint: 90 év felett 2 férfi és 2 nő, 80 és 90 év között 3 férfi és 4 nő, 70 és 80 év között 3 férfi és 4 nő, 60 és 70 év között 3 férfi és 1 nő, 50 és 60 év között 5 férfi és 2 nő, 40 és 50 év között 1 nő, 20 és 30 év között 2 férfi hunyt el. Kezdeti sikerű Siker-könyvtár A megyei, városi könyvtár szolgáltatásainak folyamato­san táguló körébe az elmúlt év őszén lépett be az a kölcsön­zőrészleg, mely társbérletben a jól bejáratott Videotékával a Siker-könyvtár elnevezést kapta. A belépést nem követte kirobbanó siker, noha a rész­leg létrehozása okszerű volt. Szívesen is tettük közhírré, hogy kötetenként 20 forintért könyvújdonságokat kölcsö­nözhet itt az a beiratkozott ol­vasó, akinek olvasókedve nagy, pénztárcája viszont so­vány és nem tudja megvásá­rolni az érdeklődésére érde­mesíthető új könyveket. A kínálatra nem támadt nyomban nagy tolongás és igazából most sem beszélhe­tünk erről, noha az induláskor kölcsönözhető 82 kötet jócs­kán megsokszorozódott, 1991. októberétől máig 400-ra nőtt. Nagyjából azon az elven, hogy ami az újabb beszerzé­sek fedezésére összejön húsz forintonként, azt a kínálat bő­vítésére fordítják csak. Elkelne itt az adottnál nagyobb forga­lom is, bár az eltelt öt hónap alatt 244 olvasó lépett a Si­ker-könyvtár olvasóinak kis­ded csapatába, s közülük 120 tekinthető rendszeres, heten­ként két-három alkalommal is megjelenő kölcsönzőnek. Akadnak olyanok is, akik párban jönnek, s nemcsak ki­válogatják a számukra rokon­szenves könyveket, hanem le­szurkolják mindjárt a köl­csönzésért fizetendő 20 forin­tokon kívül a késedelmi díjat is és végösszeként akár 300-400 forintot is fizetnek. Magyar Józsefné és Pécs Gáspárné - akik könyvtámyi- tástól-zárásig itt teljesítenek szolgálatot - a Siker-könyvtár lassan történő felfedezése el­lenére sem panaszkodhatnak munkanélküliségre. A videó- kölcsönzés forgalma ugyanis fokozatosan élénkül, de mint jeleztük, ez már bevezett, so­kak által ismert és élvezett szolgáltatás. Megszüntetése - amiről hálistennek nincs szó -, óriási tiltakozást váltana ki. Igaz, a szerényebb, de azért már stabil forgalmú Si­ker-könyvtár is megszerezte néhány hónap leforgása alatt a maga híveit, azt ígérve ezzel, hogy lassan, de biztosan ideta­lálnak azok, akikért érdemes volt kitalálni - a könyvek kis­pénzű barátai.-li-

Next

/
Oldalképek
Tartalom