Tolnai Népújság, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-30 / 102. szám
1992. április 30. MAGAZIN KÉPÚJSÁG 11 G , Kis----G eneráció fjúsági oldal Törd a fejed! Tininyár (11.) Ezt is túléltük! (1990-es kalandok) Mivel objektív okokból oldalunkat most korábban kellett lezárni, nem áruljuk el, mit ábrázolt a múlt heti felvétel, hogy ne rontsuk a beküldők esélyeit. A múlt heti és az az előtti szám képrejtvényének megfejtését és a nyerteseket a jövő héten közöljük oldalunkon. Addig is rejtvénykedvelő olvasóink találják ki, vajon mit ábrázolhat Ótós Réka fenti felvétele. — Huuú, emberek, indul az ejtőernyős! Mamma mia, milyen őrültségre készül ez a fattyú! — Nehogy leugorj! - intem bölcs hangon - Szeretnélek- még egy darabban látni. — Ne hülyülj, csak nem képzeled, hogy leugrok! — Rólad mindent el lehet képzelni! - vigyorog Erika, aki éppen fürdőruhában mosdik a kútnál, Gizu meg öntözi egy vödörből. — Mibe fogadnék, hogy nem mersz leugrani! - neveti Szofi, a haját fésülve. — Oööö ... Innét nem. - Jancsi letekint a „mélybe", aztán szóra nyitja száját: — De van itt az utca legvégén egy ház, a Gerencsér néniéké, azoknak van egy kábéi- lyen magas istállójuk, mellette meg egy szénakazal. Mit szóltok hozzá, elmegyünk oda? És megmutatnám nektek, nagy- szájúak, hogy le merek ugorni! Hm? Gergő egyből beleegyezik, mi lányok kissé vonakodunk, de aztán elindulunk. — Ebédre gyertek haza! - kiált utánunk a szöszkék anyja. Mi pedig elindulunk az utcán, persze biciklivel, Jancsi meg a hóna alatt fogja a három öreg esernyőt. Odaérünk. Kis parasztház, a faluban volna a helye, mégis itt a „külvárosban", az üdülőknél épült. — Aztán az a Gerencsér néni beenged minket? - kérdezi az egyik szöszi, aki még nem barátkozott meg a gondolattal, hogy ejtőernyős pilóták törik ki a nyakukat a szeme láttára. — Hát persze, nagyon kedves, a tegnapi nap folyamán sütőlapáttal kergetett ki néhány gyereket, mert meg akarták kóstolni a cseresznyéjét. — Szép kilátások - szusz- szánt egyet Juci, de ő már annyi rémséget átélt, hogy beletörődik a sütőlapátba. — Te nem voltál aközött a néhány gyerek közt? - kérdem gyanakodva. — Becses személyem vezette őket a harcálláspontra. — Akkor szerintem hátulról kéne megközelíteni az udvart! - szól Erika, és leugrik a bringájáról. — Nem elvetendő ötlet - mondja Szofi, a bicajt maga előtt tolva. — Srácok, én nem kockáztatom a bőrömet - ásít egyet a sztracsatellás lenhajú. Azzal megfordul, felpattan a bringájára és elcikázik. — Gyerekek, fel kell tennem egy költői kérdést - mondom, mikor már a földúton haldunk - Ahogy Dobó is mondotta, jobb kevés oroszlán, mint sok nyúl, tehát most menjen haza, akinek teli van a gatyája! - indítványozom. A másik szöszi nem akar szégyent hozni a családra, inkább velünk marad. A bicikliket letesszük az árokba, és a hátsó ajtó felől próbáljuk megközelíteni az udvart. Ez a lökött Jancsi mi mindenbe belerángat minket! Itt volt az az egértemetés, persze az ő javaslatára, most meg az ejtőernyőzés. Kiborító! Ha ezt tudom, meg sem hívom a szülinapomra, és akkor Tünci sem hívja meg ide. Na mindegy, már közeledünk, és nemsokára a tettek mezejére lépünk. Remélem itt a tettek mezején nincs egy kutya se, mert akkor fájdalmas csalódásban lenne részünk, ami a kutyaharapást illeti. Úgy látszik, ez eszébe jutott Szofinak is: — Fiúklányok, mi lesz, ha egy szép, nagy, loboncos és rámenős kutyulival találjuk szembe magunkat? — Amelyikünk meghal, annak visznek virágot a sírjára a többiek - vág gyászos ábrá- zatot Gergő. Kutya, szerencsére nincs, a levegő tiszta, de nem a környezetvédelem szempontjából. Az istálló tetején van a tyúkól, hogy hogy a fenébe másznak fel oda a tyúkok, az számomra rejtély. Biztosan a létrán, hiszen létra is van hozzá. — Emberek! - mondom - Most már csak az az egyetlen probléma, hogy hogy mászunk fel oda. Az istálló tetejére bökök, ami egyébként elég erősnek és laposnak látszik ahhoz, hogy egy átlagos súlyú gyereket megtartson. — Azért van itt létra! - mondja büszkén Jancsi, mintha ő találta volna fel a spanyolviaszt. —.A létra a tyúkoknak van, kisapám! - legyint Szofi - Hű, de éhes vagyok. — Állandóan a kaján jár az eszed! - feddi Gizu kissé ingerülten, nem mintha Jancsiért aggódna, aki éppen létrát mászik, de idegesíti a semmittevés. — A létra elég erős, de csak egy embert bír el egyszerre. Vigyázat, ugróm! Kilenc szempár tapad a merész kölyökre, Tünci könyörög: — Az égre, anyád meg- nyuvasztja az őseimet, ha valami bajod történik! A törvény nevében kinyitni... akarom mondani lejönni! — Ne félts, te hüllő! Inkább fedezzetek, nehogy meglásson az öreglány! — Remélem nem figyelmezteti őt senki, hogy egy akrobatacsoport gyakorlatazoik a kertjében - fűzi hozzá Tünci, és már bizonyára tövig rágta a körmét a nagy izgalomban. Jancsi ugrik a szénakazalba, és .. és ... túlélte. Huuuú, de meleg helyzet volt! A fiú kicsit szénásán, de egészben mászik ki a kazalból. — Na milyen voltam? - kérdi büszkén. - Az anyám már rég infarktust kapott volna! — Hát, ha neki kellett volna leugrani, akkor biztosan - teszem hozzá. Nézzétek, itt egy ifjú hős, kizárólag házi használatra! Gergő követi. Nem akar lemaradni. Nyitja az esernyőt, ami egyáltalán nem akadályozza meg abban, hogy egy nagyot huppanjon. Kimászik, vállat von, aztán átengedi az ernyőt a következőnek. Aki megint Jancsi. Elkábította a sikerélmény, most behunyt szemmel ugrik egy nagyot. . . Jaj, ne! Szegény Jancsi! Úristen, hívjatok orvost! Vérzik az orra! Az égre! Lehet, hogy belső vérzése van! Élsz, te hős? — Ne, ne hívjatok orvost, nem akarok botrányt! Vagy ha hívtok, akkor állítsátok úgy a szitut, mintha a biciklivel estem volna... Jancsi szerintem csak túl- játssza a baját, minket akar vele ijesztgetni, vagy csak hősködni akar? Tudja a kutya. Óvatosan felemeljük Jancsit közös erővel, a nadrágjára pillantunk ... Rajta egy néhány tojás és egy agyonnyomott tyúk nyomai. Kiderült, hogy Jancsinak semmi baja, az orra azért vérzett, mert beütötte az orrát a biciklikormányba. — Huh, jó kis gyerekek vagytok!-sopánkodik Angyal mama, ahogy bevisszük a sebesültet. -Jó fiam, hol fáj? — Csak a hátsó felem, mert arra estem. —- Uj, de elővigyázatlanok vagytok, rohantok, mint az őrültek. . . Gergő, mi az a sárga folt a nadrágodon? Ezzel a tojásra célzott, ami Gergő hátsó fertáján is ott díszelgett. —Megcsúsztam és beleültem egy tojásba - válaszolja nyugodtan Gergő. — Hol volt az a tojás? Az úton? Roppant furcsa. Bólogatunk. — Isten a tanúm rá! - kiált Gizu. (folytatjuk) Egyed Johanna Angol TOP 10 1. Shakespeare Sister 2. Def Leppard 3. Mr. Big 4. Right Said Fred 5. Ce Ce Peniston 6. Annie Lennox 7. Eric Clapton 8. Erasure 9. Soul il Soul 10. Shanice Stay Let's Get Rocked To Be With You Deeply Dippy Finnaly Why Tears In Heaven Breath Of Live Joy I Love Your Smile / Agai Agnes: Nemzedékek i. A felnőttek! Mihez nőttek fel? Ki írja alá az intőiket? Ki írja alá a történelmi mulasztásaikat? Ki nyilvánítja érettnek őket? Az át- és visszanyergelőkét? A test- és léleknevelésből felmentetteket? Az érzelmi fogyatékosokat? A szellemi leszázalékoltakat? A gondolatszennyezőket? Hol az ellenőrzőkönyv? Hol a bizonyítvány? Ki minősíti Ki dönti «1, hogy valaki al- kalmas-e, érett-e a felnőttségre? II. Szükségünk van az állatokra. Partnerviszonyban vagyunk: mi civilizáljuk őket, ők humanizálnak bennünket. Mi elmondjuk a hörcsögöknek a matekleckét, a teknősöknek a biológiát, a papagályoknak a rendőrvicceket ők visszaadják a Paradicsomot, a Galápagos-szigeteket és a természeti folytonosságot. (részlet) Heti cáfolat Nem igaz, hogy Rómeó egyszer ezekkel a szavakkal- igyekezett elnyerni Júlia kegyeit: Júliám, Te vagy az élő lelkiismeret, én pedig hadd legyek benned a megtestesült lelkiismeretfurda- lás. Bölcselet Az élet harc. Aki ezt nem tudja, az zsíros kenyeret vacsorázik, halálos vékonyan megkenve. M. Gy. Rémálom a Tolnai utcában Éjfél felé járt az idő, mikor isteni késztetést éreztem arra, hogy kipattanjak az ágyból és 100 km/óra sebességgel elrohanjak a lakás egyik árnyas helyiségébe. Visszafelé poroszkáltam félálomban, mikor szemem rátapadt a falióra számlapjára, amin keresztül egy virágos mezőre láttam. A mező közepén, egy tábla mellett egy kis szőrmók alak integetett. A táblán ez a felirat állt: Naturland. Hát ezt én közelebbről is megnézem! Egy lépést tettem, és már benn is voltam a virágos rét közepén. Nagy meglepetésemre a szőrmók alak a falióra volt. így szólt hozzám: — Most mit nézel, adj egy papírzsebkendőt! Végignézek magamon, egy őrült gondolat villan az agyamba! Nincs zseb a hálóingemen, honnan adjak én most zsebkendőt? Ebben a pillanatban, mikor ezt kimondta, kelet felől egy farmotoros toalett-kacsa közeledett zuhanórepülésben, a farkába egy pacák kapaszkodott, és kiabált: hívj fel, hívj fel! — Nincs is telefonunk, sem faxunkí-kiáltottam neki. — Akkor miért nem vesztek a Kontraxnál egyet? Hirtelen megmozdult a föld a lábam alatt, a keletkezett lyukból egy vakondok nézett ki, és tört angolsággal megszólalt: — Esz bisztos nem asz OMO-tól lett ilyen! Elegánsan hátat fordított, és hozzám vágott egy flakont, miközben ezt ordította: csak megmosom, és már ind ulok is! A következő pillanatban egy autó közeledett felém, és egyfolytában kiabált: ó, ez egy Fun, egy Kadett Fun, de az is lehet, hogy Corsa kutya miniszoknyában, egy kulcscsomóval a szájában. Hát jó helyre cseppentem én is! Amikor az ámulattól az égre emeltem a tekintetem, az Edusco színű égen Colgate mosolyú felhők gyülekeztek. Két csoportba szóródtak, vészjóslóan lobogtatták kis zászlóikat. Egy nő állt a szélben, és sikított: eső előtt kopoltyú! És ekkor könnyed szabadesésben a MALÉV menetrend szerinti járatai kezdtek hullani. Tanulság: vannak olyan állatok, amelyeknek zsíros a tolla, és fogyasztó tablettát szednek! Kovács Brigitta volt, oly régen volt, hogy c tán igaz sem volt. Volt egy n domb két oldalán valahol n két falu. Ezt a dombot ne- je vezzük csak Ellenté- n tek-dombjának. b Az egyik falu olyan sze- v gény volt, hogy többet s éheztek benne az emberek, n mint ettek. Ezt a falut Sze- á gényfalvának hívták. h A másiknak a polgárait n viszont majd fölvetette a n pénz, ezt a falut Gazdag- falvának hívták. e Szegényfalva lakói el n nem tudták képzelni, mitől g olyan gazdagok a gazdag- e falviak. Pedig ennek is N megvolt a magyarázata, te Mégpedig az, hogy Gaz- s. dagfalva közelében a réten d olyan virág nőtt, amelyik te aranytallérokat termett! Ez úgy történt, hogy réggé- fc lente egy aranypénz volt a fe szirmai között, mikor virá- d got bontott. A gazdagfalvi a lakosok pedig egymással n versengve keltek hajnalban is és rohantak a rétre össze- n szedni az aznapi termést, te Itt igaz volt a mondás: ki n korán kel, aranyat lel. s: Egyszer Isten úgy gon- k dolta, ideje lennek körül- fc nézni egy kicsit odalent a n Földön. Elküldte az egyik 1) angyalát szitakötő képé- n ben, hogy nézze meg, hol a van valami tennivalója. A d szitakötő megpihent min- h den ház kertjében és visz- szatérve jelentette urának te az Ellentétek-dombján n uralkodó állapotokat. El- ír mesélte neki, hogy Sze- is e serények, és ott segíte- a réten megtaláljátok majd Ne ek egymáson, ahol tud- jutalmatokat! ak. Mindenüket megoszt- Ezzel összecsapta a két k egymással, és ameny- kezét, fülemülévé vált, yire lehet, elégedettek és szállt egyre magasabbra és Mp oldogok. A gazdagfalviak magasabbra, amíg el nem Jgj| iszont kevélyek, dölyfö- tűnt a bámuló falusiak ek, kígyót-békát kiabál- szeme elől. ak egymásra a kerítésen Aznap éjjel olyan hatal- t, mindenki mindenkinek más vihar kerekedett, hogy aragosa. Hiába, a pénz csaknem elvitte a rozoga fe' em boldogít, legalábbis kunyhót. Az óriási vihar em mindenkit. Gazdagfalva rétjéről gyo- Az Úr elhatározta, hogy kéréstől kitépte a csudála- ||i|: nnek személyesen is utá- tos virágokat, és Szegény- Ny ajár. Leszállt az égből és falva rétjén tette le őket, arabonciás diák képében ahol azok hajnalra gyöke- tói ment Gazdagfalvára. rét is eresztettek. A falu |l§j linden házba bekopogta- népe reggel csodálkozva mgj! itt, mindenhol kért éjjeli fedezte fel az ismeretlen zállást és egy kis élelmet, virágokat, de nem kaptak Ä e mindenhonnan kidob- hajba az aranytallérokon, ||j&' ik, kevélyen elutasították, hanem megszámolták és '0 Ekkor átment Szegény- elosztották egymás között. ilvára, ott bezörgetett a Ezentúl minden reggelük ilu szélén egy kidőlt-be- így kezdődött. Hálásan jS; ölt falu kis kunyhóba. Ez gondoltak a garabonciás fjjlffi ház volt talán a legszegé- diákra, és hálaimát mond- V-- yebb az összes közül. Itt tak Istennek, hogy őt hoz- éA: kért éjjeli szállást és ele- zájuk vezérelte. lózsiát. Szívesen fogad- Egy hónappal a vihar #A ik, és a gazdaasszony után az Úr újra elküldte láris szaladt át a szom- angyalát körülnézni az Elbádba egypár tojásért, egy lentétek-dombjára, aki ez- : is tejért. Vacsora után le- úttal pillangó képében küdtek, a diáknak a ke- szállt a Földre. Amikor Af lencesutban csináltak he- visszatért, vidáman me- 'et, mondván, hogy ott sélte el urának Szegény- Ú- lelegebb van. Remekül falva lakóinak immár teljes Etűd tak reggelig. Ekkor a boldogságát. , iák így szólt vendéglátói- A gazdagfalviak pedig oz: újra megtanultak dolgozni — Ti szívesen fogadta- és rájöttek, hogy egymást >k, megvendégeltetek, segítve, megbecsülve is likőr nektek is alig van bodogan élhetnek, út ennetek, éjjeli szállást Szemes Klára adtatok. Jó tett helyébe Tamási Az aranytallért termő virág A ocowníA in'vni-rwi Isi! Isi-isi /7 i no Avn4- ni- Vrmr%4-4-
