Tolnai Népújság, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-04 / 81. szám
1992. április 4. HÉT VÉGI MAGAZIN MEPUJSAG 11 G XiS-4 ^ # ^ reneracio fjúsági oldal «•* Törd a fejed! Tininyár(7.) Ezt is túléltük! (1990-es kalandok) Két héttel ezelőtti felvételünk megfagyott füvet ábrázolt. Értékelhető megfejtés, sajnos, nem érkezett. Örömmel tudatjuk, hogy megalakult és megkezdte működését Magyarország első „Au pair" irodája, a NIK KFT. Az au pair francia eredetű fogalom, és körülbelül azt jelenti, hogy „teljesítményért teljesítményt". Az alapgondolat tehát az, hogy kevéspénzű fiatalok gyermekfelügyeletet vállalnak, cserébe pedig egy másik ország családjánál élve megismerhetik az ottani kultúrát és nyelvet. A családoknál eltöltött idő alatt a fiatalok nyelvtanfolyamon vesznek részt és havi zsebpénzt kapnak. A fogadó család fizeti az au pair beteg- biztosítását. A vegyesvállalati formában működő NIK KFT bonni partnere a GIJK, 1983 óta közvetít au pair fiatalokat német, angol, francia és tengerentúli családokhoz. Tevékenységét a német szövetségi munkaügyi minisztérium felügyeli, tehát a törvényesség garantált. A magyar iroda, a NIK létrejöttét a Művelődési Minisztérium is támogatta. Ótós Réka fenti képének megfejtői most dupla nyereményért szállhatnak harcba. Várjuk leveleiteket! Kik jelentkezhetnek au pair- nek? Minden 18 és 25 év közötti magyar fiatal, többségében lányok, de korlátozott számban fiúk is jelentkezhetnek. A német nyelv társalgási szintű ismerete, gyermekszeretet és alkalmazkodási készség alap- feltétel. Az au pair naponta 5-6 órát „dolgozik", hetente két-három alkalommal megkérhetik, hogy este is vigyázzon a gyerekekre. JTetente 1,5 szabadnap jár neki, hosszabb tartózkodás esetén pedig két hét szabadság. A NIK tervei között szerepel a tevékenység kiterjesztése Európa többi országára és később az USA-ra is. Ezenfelül szakmai, tanulmányi, úgynevezett Job-prog- ramok is lehetségesek. Manapság az állások betöltésénél szinte elsődleges feltétel egy vagy két idegennyelv magasfokú ismerete. Ehhez kíván segítséget nyújtani a kft. Cím: NIK KFT Au pair Hungary 1071 Bp. Bajza u. 1. Tel: 1213-534 Jancsi kezében egy kalocsai hímzéses párna, rajta a mit sem sejtő boldogtalan özvegy, Gergő kezében meg egy másik párna, amin egy nagy konyhakés, sejthető, mi célból. Magam sem értem, hogy nagy állatvédő létemre nem léptem közbe. Tünci a kezében ló- bázta a két táblát, fekete filctollal volt írva: Itt nyugszik Egérke, és hitvese, Mókuli, aki vállalta a halált miatta. Nyugodjanak békében. Ott álltunk, némán és elfogódottan, Jancsi két fadarabot próbált összekötözni, hogy keresztnek nézzen ki, én pedig a sírásásnál segédkeztem. Minden kész volt, a sír megásva, mellészúrva a kereszt, rajta a tábla, az egyik lyukban Egérke, de a másik még üresen tátongott. A tölteléke izgatottan mocorgott a párnán, és mivel nem akart az özvegy indiai királynék gorsára jutni, csak az alkalmas pillanatot várta, hogy elszökhessen. Belemarkolt Gergő üstökébe mintegy megbosszulva a férje halálát, aztán végigfutott a fiú hátán és a fűbe vetette magát. Mi egyből térdre vetettük magunkat, és keresni kezdtük. A fűben tapogatóztunk, ami bokán felül ért, és szúrt, és csiklandozott, és minden bajom volt vele. Lihegést meg lépteket hallottunk a hátunk mögül. Félrehúzódtunk, Szofi az óvatosság kedvéért marokra fogta a kést. Nem volt rá szükség, mert csak Erika jött, és Pufók Angyal, ahogy én nevezem Gergő mamáját. Közben Gergő megfogta Mókulit, és megpróbálta eldugni az anyja — Jelenlegi zenekarodon, a Sziámin kívül az URH-nak és a Kontroll-nak is tagja voltál. Valahogy úgy alakult mégis, hogy a legrövidebb ideig fennálló URH-ból lett a legnagyobb legenda. — A legnagyobb legenda Jézus Krisztusból lett, valószínűleg azért, mert még korábban élt, mint az URH-ze- nekar. Vagyis, ez egy időrendi kérdés, mindig az ember előző zenekara teremti meg a legnagyobb vákumot, ezt kívánják legjobban vissza. Ugyanolyan vákum és legenda a Kontroll is, sőt, a kettővel vagy eggyel korábbi Sziámi-program is. Egy darabig marhára bosz- szankodtam, mert ahogy előjöttünk egy új programmal, a közönség elkezdte követelni a régi számokat. Aztán rájöttem, hogy ez egy természetes dolog, ez a fékútja egy programnak. Én nem szeretek tutira menni. Úgy gondolom, ez egy olyan műfaj, amelynek akkor van értelme, ha minden pillanatban kockáztatod az egodat, az egész véletlenül létrejött presztízsedet, a hülye legendádat, meg sok mindent, aminek nincs értelme. Ezt reelől, de már késő volt. — Gergő, mit dugdosol? — Oööö . . . Semmit, öööö . .. a zsebkendőmet;.. — Mutasd csak! Mókuli! Szóval tényleg indiai temetést akartatok rendezni! Még ezt a szerencsétlen állatot is meg akartátok ölni, nem elég Egérke . . . — Hol van Egérke? - kérdeztem rémülten. — Én betettem a sírba! - motyogta Jancsi. — Sírrablás! - szellemes- kedett Gizu, de most senkinek sem volt kedve nevetni. — Hol lehet? - kérdezte Erika. - Elment! Tehát élt! — Nem élhetett! - bizonygatta Pufók Angyal. - Amikor megfogtam, lehetett rajta érezni, hogy nem él! — Tehát az erdőben van, és feltámadt. - mondta lelkesen Szofi - Tiszta Rómeó és Júlia! — Angyal néni! - szólítottam tréfásan Gergő anyját - Ne tessék beszélni erről a temetésről senkinek! — Jól van, gyerekek, nem beszélek. Viszlát, Egérke, remélem jól fogsz itt is élni! Egy kicsit' megkönnyebbülve indultunk haza, mivel tudtuk, hogy Egérke felébredt és valahol a tisztáson van. pertoár szerint játszani, az maga a halál. — Maradjunk még a '80-as évek elején. Mi volt az, ami akkoriban összehozta az underground zenészeket? — Az a gesztus, ami akkor néhány zenekarnak a drasztikus megjelenése volt, ahhoz hasonlítható, mint amikor egy kegyetlen szadista víz alá nyom valakit, és aztán az utolsó pillanatban felengedi. Arról az ordításról szólt ez az egész. A szadizmusra adott természetes vészreakció, tehát hisztériás kitörés. Thomas Szász, az egyetlen kedvenc amerikai pszichológusom a hisztériát úgy írja le, mint társasjátékot, illetve, mint kommunikációt. Azt mondja, ha valaki hisztérikusan reagál, az nem azért van, mert van egy ilyen elmebetegsége, hogy hisztéria, hanem, mert csak ez a kommunikációs eszköze maradt. Bár engem a politika nem érdekel, nem ismerem a faktorait, de a közérzeti érzékenységem nagyon sok ponton átfedésben van a politikával. A politikát én borzasztó undorító területnek tartom, a legnagyszerűbb fickók, ha beNem esett baja senkinek és semminek - csak a hímzett párnát szennyezte be némi. .. hm ... egérürülék. A teljes igazságot úgy két óra múlva tudtam meg, de csak én, rajtam kívül senki más. Szóval, megyek az udvaron egy nagy kanna vízzel, mivel a házba nincs bevezetve a víz, és a forrásról kell hozni, tehát egy kannával a hónom alatt, látom, hogy Szofi bemegy a konyhába, ahol Angyal néni éppen a bográcsot tisztítja, mert ilyen nagy társaságnak csak bográcsban lehet főzni. Tényleg, hányán is vagyunk? A három tökmag, vagyis Gergő meg a lenhajú ikerpár, Tünci, Gábor, Juci, Erika, meg a Nagy Csapat négy tagja. Ez összesen ... tizenegy, de a három tökmag egy hét múlva hazamegy, akkor maradunk nyolcán, meg van mellettünk öt felnőtt: Gizu papája, a lenhajú ikerpár aggódó szülei, Angyal néni meg Péter bátyó, aki felnőttnek számít. De egy hét múlva lecserélődik a szülőállomány, mert Gizu papáját felváltja az idősb Gizu, a szülők hazakísérik a lenhajúakat, és helyettük Tünci „Fater"-ja meg „Nagy- ságosasszony"-a jön ügyelni. lekeverednek a hatalomba, akkor szarrá válnak. — Egyébként, a rendőrség sűrűn látogatott benneteket? — Nem csak direkt rendőri zaklatásról volt szó, hanem permanens harckészenlétről, hiszen egy nagyon súlyos eszköztár állt rendelkezésükre: a lakásból való kiebru- dalástól kezdve, az iskolából való kidobatáson keresztül, a letartóztatással való fenyegetésig. — Elképzelhető, hogy író édesapádtól örökölted ezt a fajta érzékenységet? — Igen, elképzelhető, bár irdatlan erős fantázia kellene hozzá, mert dacára annak, hogy Müller Pétert én az édesapámnak tartom, ő a nevelőapám, aki örökbe fogadott. Ilyen módon öröklésről nehezen lehetne beszélni, de rengeteg mindent kaptam tőle, ez viszont tény. — Érdemes volt a Kontrolle és az URH-t feléleszteni a '90-es évek elején? — Érdemes volt, bár nem tettük ezt minden rossz érzés nélkül. Előre lehetett tudni, hogy a reakciók között lesz az, hogy mi a túrónak nosztalgiáztok? Ez a gondolkodásmód tőlem sem áll távol, de amikor a Nagy Feró megkérdezte ezt tőlem, mint újságíró, azt találtam mondani, hogy ha az nosztalgia, amikor az ember a saját temetetlen holttestét szeretné tiszteségessen eltemetni, akkor nosztalgiázunk. Ugyanis utánunk nem maradt semmi nyom. A Kontroll-ról egyértelműen azt mondhatom, hogy nagyon megérte, mert az egy irdatlan jó, nyári „feszta" volt. — Tényleg, nem idegesít néha, hogy az asztalfióknak dolgozol, vagyis az együtteseidnek nem jelennek meg a lemezei? — Egyáltalán nem, mert ezt az egész korábban kultúrpolitikai, jelenleg inkább üzleti szisztémát, úgy ahogy Gergics Péter: A sivatagi állatok és a kígyók A mesepályázat harmadik helyezettje Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy végtelen forró sivatag. Ott lakott az ugróegér társaival. Szorgosan gyűjtötték a magvakat, de egy nap a veszedelmes csörgőkígyó társaival elindult, hogy lerohanja a sivatag állatait. Az állatok ki sem mertek bújni vackukból. Az ugróegérkék és a kenguruk összefogtak, csapdát állítottak a csúszómászóknak. Vermet ástak, és a gödröt lehintették homokkal. Jöttek is a kígyók. Már messziről hallatszott a nagy sziszegés. A kenguruk hatalmas port csaptak, a kígyók pedig beleestek a verembe. Ott aztán rimánkod- tak:- Kérünk szépen, engedj ki! Ezentúl jók leszünk. Soha nem bántunk benneteket. Az állatok megsajnálták őket, és kiengedték az ösz- szes kígyót. Azt hitték, hogy visszaáll a béke. De a csörgőkígyók alattomos állatok, és elhatározták, hogy újra támadnak. Támadtak is. Bekerítették az egereket, és egyre közeledtek. Az egérkéknek semmi esélyük sem volt, kétségbeesetten ugráltak körbe. Am ekkor az égen megjelentek a kígyóevő sasok, így az egerek ugróegér- utat nyertek. Egyenesen a farkasokhoz mentek segítséget kérni. A farkasok örömmel mentek, mert eddig az egérkék is sokat segítettek nekik. Meg unták már a kígyókat is. Mentek, de ellenséget nem találtak. Vártak egy napot, vártak két napot, de a kígyók sehol sem voltak. Egy bátor ugróegér elment körülnézni. Nem látott semmit, de egyszer csak megakadt a szeme egy sirdogáló kiskígyón. Odament hozzá, és ezt kérdezte: — Miért sírsz, kiskígyó? — Az anyukámat és az apukámat elrabolták a sasok. — Sebaj, gyere, majd mi megoldjuk a bajodat! Elvitte a kiskígyót a táborba, és a többi állat segítségével elindult a sasok hegyére. Nagy nehezen kiszabadították a kígyókat. Sok farkas odaveszett, de még több kígyó. Ezen elszomorodtak. Közösen hazamentek, és megegyeztek, hogy soha többé más életére nem törnek. Azóta is békében élnek. Nyelvgyakorlás külföldön „24 milliárd szónyi információ vagyok" ■mMMiCm f,. íríi — ••• - v<:< ■, Interjú Müller Péter Sziámival De ezek adatok, tények, unalmasak és szárazak, pedig azt is el akartam mondani, hogyan jöttem rá az igazságra, mármint az egérrel kapcsolatban. Szóval Szofi bemegy, frissen, gyorsan, és megkérdezi Pufók Angyalt: — Angyal néni, megkajál- tathatom a macskákat? Azért többes szám, mert nem csak Kacor egerészik a háznál, hanem a párja, Bestia is, aki nem tekinti hites urának Kacort, csak egy egérféleségnek, akivel játszogathat. — Szofi, ne nénizzél már ilyen nagylány létedre, szólítsál Angyalnak, ahogy a többiek, és tegezz, ha megkérhetnélek! — De Angyal né ... akarom mondani Angyal, odaadhatom a kaját a macskáknak? — Persze, hát most van az ebédidejük. Bestia, Kacor, cic, cic! A macskák pedig bevonulnak a konyhába, Bestia gőgösen és elegánsan, Kacor pedig éhes ábrázattal. Két szőrpamacs, kergetőznek és verekednek, Szofi pedig sűrű cic- colások közepette elcsalja őket a ház mögé. Követem a kis csoportot, hiszen mi oka lehetne Szofi- nak a ház mögé vinnie a macskaeledelt, tegnap láthatta, hogy a lépcső mellett van a tálkájuk a főbejáratnál. Dehát én mindig rosszat sejtek, ahogy Szofi is, gyanakvó pillantásokkal beméri a terepet, aztán kiönti a tálkába az ételt. (folytatjuk) Egyed Johanna van, nevetségesnek tartom. Ha bejártuk volna a sikernek azt az útját, amit a Neoton, vagy mostanában a Beatrice jár be, akkor kurva rosszul érezném magam. Mostanában kezdődött nálam az, hogy . örülnék, ha a következő program valami normális terjesztésben és jó minőségben jelenne meg. — Mit keresel te ezzel a gondolkodásmóddal falun? — Soha nem voltam sem pesti srác, sem nagyon magyar, szóval bolygón élek, és mindig odamegyek, ahol vonzást érzek. Életem során az egyik legjobb döntésem volt, hogy költözzünk oda, és érezzük ott jól magunkat. Ragyogó, jólelkű emberek között vagyunk, bármihez elérhető távolságban. Nagyon klassz a társaság, jó a gyereknek, és megterem a répa, meg a krumpli... — Most aztán tényleg nem tudom, ki az a Müller Péter Iván... — Az Ivánt nem használom, ha nem muszáj. Nekem az lett a becsületes nevem egy jópár évvel ezelőtt, hogy Mül-- ler Péter Sziámi. Nagyon nem szeretném tudni, ki vagyok, egy élet kevés arra, hogy az ember deffiniálja magát. Nagyjából az a 24 milliárd szónyi információ vagyok, ami a génjeimben kódolva van. KRZ Hétfőn, a kéthetente jelentkező Alternatív Zenei Tájékban (POP TV), többek között, Müller Péter Sziámi is nyilatkozik. Egyébként a zenekar a mai napon Budapesten, a Siketek Sportcsarnokában (Könyves Kálmán körút 28.) lép fel, és „Hallásalapítás" címmel ad újjászületésnapi koncertet. „Éljen április 4, elszabadulásunk ünnepe!"
