Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-06 / 56. szám
1992. március 6. DUNAFÖLDVÁR KÉPÚJSÁG 13 Önkormányzati „Mi mennyi?" Bizonytalan (költég)vetés Interjú Kiss János polgármesterrel Mint arról már beszámoltunk, a múlt héten fogadta el a földvári önkormányzat a város költségvetését. Mi mindenre futja - és mire nem - a rendelkezésre álló 208 millióból? Mekkora az önkormányzat mozgástere a döntés során, mennyire dönthet valóban önállóan arról, hogy mire költi a pénzt? A többi között erről faggattuk Kiss-János polgármestert. többet kellene rá fordítani. Tehát nem százalékosan, hanem az élét által diktált valós számoknak megfelelően kellett emelni a működéshez szükséges költségeket. — Kezdjük azzal, ami kimaradt! A költségvetés elfogadása után is meglehetősen sok minden maradt, amit úgy hagytak függőben, hogy „amennyiben lesz rá pénz", akkor megvalósulhat. Honnan ez a bizonytalanság? — Az új számviteli és pénzügyi törvény szerint előbb kell megcsinálni a tervezetet, ugyanakkor az előző évet még nem zártuk le. Van tehát egy űr, amikor nincs még mérleg, de a tervet már el kell elfogadni. Másrészt van egy sor kérdés, amjre „országosan" nincs válasz. Szó van arról, hogy a társadalombiztosítási hozzájárulás megemelt részét visszatéríti a pénzügyi tárca. Lehet, hogy a tíz nap alatti betegszabadságok finanszírozását is átvállalják tőlünk. Ezek százezres nagyság- rendű dolgok, és van még egy sor nyitott kérdés, amiről csak ezután döntenek. — A tervezetbe nem került be például az úgynevezett öntevékeny kiscsoportok támogatására a kulturális önkormányzat által kért 1,2 millió forint. Amire nem jutott... •— Magam is sajnálom, hogy ez is kimaradt, hiszen ezek a csoportok rendkívül fontos szerepet töltenek be a város életében. Szeretnénk vállalatokat megkeresni - nemcsak Földváron, hanem ahová az itteniek dolgozni járnak -, hogy különböző célokra, így a kiscsoportok támogatására is, pénzt szerezzünk. Nem lenne szerencsés még arról beszélni, hogy honnan ... A megváltozott központi támogatási rendszerből következően a megyéhez fogunk különféle célokra pályázatokat benyújtani. A sport, a kultúra támogatására, a külföldi kapcsolatok ápolására, és még sorolhatnám - ezek az év során folyamatosan történnek. . — Mi az, ami még kimaradt a költségvetésből, de úgy ítélték meg, hogy égetően nagy szükség lenne rá? — Nagyon kevés az a kétmillió-háromszázezer forint, amit a társadalmi munkához biztosítunk. Hiszen ahol számíthatunk arra, hogy az emberek megcsinálják az utat, a járdát, a vízvezetéket, ott mindenütt segítséget kellene nyújtanunk. A lakásépítkezéseknél segítenünk kellene az első lakáshoz jutást. Persze, sokan megkérdőjelezik, hogy százötvenezer forint kedvezményes kölcsön mennyire segíti a lakáshoz jutást, mégis, én azt gondolom, hogy sokaknak jelenthetne kiindulási pontot. A szociális alapunk megemelése is fontos lenne. A jelenlegi pénz arra jó, hogy a most nyilvántartott segélyre szorulókat támogatni tudjuk. ^ Kiss János Ugyanakkor a Földváron súlyos gondokat okozó munka- nélküliség szomorú képet vetít előre a várható elszegényedésről. Itt nem elsősorban a pénzkifizetésre gondolok, hanem például arra, hogy ne forduljon az elő, hogy a külterületekről gyalog járnak be a gyerekek az iskolába, mert nem tudja megvásárolni a bérletet a szülő. Nem a pénzt, a bérletet kellene a kezébe adni, mert, sajnos, meglehetősen rossz tapasztalataink vannak a segélyek sorsát illetően. Szeretnénk megtalálni annak a forrását, hogy a gyerekek április után is tízórait, ebédet kapjanak ingyen az óvodában és az iskolában. — Ez a sok „ha" mikor kerülhet kijelentő módba? — Áprilisig meg kell teremteni az anyagi feltételeit, mert ami később jön, az jól jön ugyan, de tervezni igazából nem lehet vele. — A működési költségek meglehetősen nagy hányadát viszik el a város költségvetésének. Dunaföldvár esetében ez 177 millió forint. Volt, aki kifogásolta, hogy az oktatási intézmények ugyanolyan arányban részesültek ebből a pénzből, mint tavaly, ugyanakkor a polgármesteri hivatal és az egészségügyi intézmények részaránya a költségvetésből négy százalékkal növekedett. A működés sokat emészt fel — Költségvetést így nem lehet tervezni, hogy százalékosan kiszámolunk dolgokat. A polgármesteri hivatal költségeibe sok minden tartozik, ami nem a „falak között" kerül felhasználásra. Olyan kiadások, amiket a hivatal fizet, mint például a közvilágítás. Az, hogy ez emelkedett - víz, villany, fűtés -, azt hiszem, nem kell magyarázni. Aztán, ha az intézményeket hasonlítanánk össze, akkor ott is érdekes dolgokat tapasztalhatunk: sokan azt mondják, hogy nagyon sok pénz megy az általános iskolához, de ha létszámarányosan nézzük, akkor még Visszaszámolt fejlesztlés — Nagyon kevés maradt fejlesztésre. Mondjuk egy budai villa ára ... — Van némi megtakarított pénze a városnak, de ennek kamataival együtt is csak harmincegymillió forint maradt. Ebből a pénzből is nagyon soknak már megvan a helye. Az elkezdett beruházások folytatására majd kétmilliót terveztünk. Ide tartozik a Béke tér rendezése, a Beszédes sori útépítés, a telefonhálózat fejlesztése és a városháza állagmegóvása. Tavaly céltámogatást nyertünk el a Jobbágyősök utcai szennyvízhálózat építésére és a Bölcske utcai ivóvízhálózat rekonstrukciójára. Ezen beruházások ránk eső része hatmillió forint. Az idei évre is nyújtottunk be pályázatokat a Hősök téri szennyvízhálózat építésére, valamint egy labor alapját megteremtő orvosi műszer beszerzésére. A rekonstrukciós munkák közül a külvégi óvoda felújítására, a fogászati rendelő kialakítására, a tornacsarnok tető- szerkezetének kijavítására és a városháza belsőjének felújítására jut pénz az idén. Az infrastruktúra javítására is sokkal kevesebb pénz jut a szükségesnél. Kerékpárút épül a Paksi utcában, fahíd épül az Anna-hegyen, csapadékcsatorna épül a Fehérvári utcában és a Major közben. — Nagyon kevés tartalék maradt... — Sajnos, igen, mindössze hatmillió forint, ami az összköltségvetés 3 százalékát sem teszi ki. Ráadásul még ebből is levettünk a külvégi orvosi rendelő átalakítására, úgy, hogy nagyon kevés ez a pénz. Sajnos, a mai „tervezési metodikában" a maradványelv érvényesül, mert „visszafelé" indulunk el: megnézzük, mennyi a forrás, mennyi kell a működésre, és a maradékot elosztjuk. — Meglehetősen kicsi az a hányad, amiről itt helyben dönthetnek. — Majdnem minden településnél ez a helyzet. Ha megnézzük, hogy a költségvetésünkből mennyi a visszaosztott pénz, akkor adódik, hogy néhány tízmillióról határozhatunk. Előbb elviszik a pénzt, aztán fejkvótában meg havi bontásban küldik vissza. Gyakorlatilag semmiről sem döntünk. Az önkormányzatokból így lesznek sóhivatalok. Többhelyütt az önkormányzatok már az ingatlanokat is eladják. Szerencsére mi még nem tartunk itt, de félő, hogy az ország lassan kezdi felélni önmagát.-hangyálAmíg a „sofor megpihen ... * ... „két lóerő" vigyáz a kocsira. Avagy „tankolás" Földvár és Paks között. * Regionális tv Csatlakozás várható, de feltételekkel Nem zárkózik el a földvári képviselő-testület a Dunaújvárosi Televízióhoz való csatlakozástól. A legutóbbi önkormányzati ülésen szóba került a televízió ajánlata. Ennek lényege, hogy a frekvenciamoratórium feloldása után regionális médiaként kíván működni, és ehhez várja a környező települések húsz önkormányzatának támogatását. Az adó indításához lakosonként 150 forinttal, a működéshez fejenként havi 5-6 forinttal kellene a településeknek hozzájárulniuk. A földvári képviselők azt szeretnék, ha a település hetente egy órányi műsoridőt kapna a televízió programjában. A tv javaslata szerint a szerkesztőség munkáját egy - a teljes régió érdekeit képviselő - bizottság felügyelné. A tv vezetőivel folytatandó tárgyalások után a kérdést ismét napirendre tűzik. Röviden Borbírálat. Ma délelőtt 10 órától tartják a művelődési központban a kertbarátok hagyományos borbírálatát. Az értékelésre ismét neves szakembereket kértek fel. Az eredményhirdetés és a borkóstolás este hatkor kezdődik, majd batyusbál zárja a kertbarátok mai programját. * Diaporáma. A Kiskuság- ról tart vetítettképes előadást Kapocsy György, a Fővárosi Állat- és Növénykert főfotósa február 13-án délután három órakor, a művelődési központban. £ Hollóék Földváron. Adjon az Isten ... címmel jövő pénteken este 7 órakor a Holló együttes ad koncertet a művelődési központban. Viteldíj - másodszorra Az önkormányzat korábban már döntött az autóbuszok helyi viteldíjáról. Ennek értelmében 22 forintra emelkedett volna egy vonaljegy ára. A Pénzügyminisztérium azonban nem adta meg a hozzájárulást a díj bevezetéséhez. Az önkormányzat és a Gemenc Volán újabb tárgyalásainak ered- mémnyeképpen a közlekedési vállalat új gazdasági számításokat végzett, amelyből elhagyták a helyi közlekedés színvonalát javító fejlesztéseket. így március 1-jétől egy helyi járati menetjegy ára 18 forint. Az egyvonalas havi bérlet 420, az összvonalas 520 forintba kerül, míg a tanuló- és nyugdíjasbérletért 130 forintot kell fizetni. Van, aki mértékkel Viszonteladóknak nagyban zugpia(c)... A „gumisok" átalakulás előtt A szövetkezet irodaháza Milyen feltételekkel néz az átalakulás elé az 1948-ban alakult Földvár Gumiipari Szövetkezet? Ezt tudakoltuk az elnöktől, Holmár Józseftől. — 1970-ben még ötszázötvenen dolgoztak a szövetkezetben, tavaly már csak kétszázan. Huszonkét évvel ezelőtt 50 millió, tavaly 180 millió volt az árbevételünk - kezdi az elnök. Az elmúlt évben hatszázezer pár lábbelit készítettünk. Minden évben gyengén csökkenő tendenciát mutat a termelés volumene, ehhez kellet a létszámot is igazítani. — Tavaly mennyivel esett visz- sza a termelés? — A '90-eshez képest 10 százalékkal. Ezzel még a szerencsések közé tartozunk. Lehet, hogy ha később kérdez, panaszkodni fogok ... —; Mennyit tudnak exportálni? — A mi gumicsizmáink jó minőségűek, de drágák vagyunk. Egy svájci gumiipari kutatóintézetben vizsgálták meg a termékeinket, jó minősítést kaptunk. Ennek ellenére a nyugati kereskedők között is volt, aki az olcsóbb keleti terméket választotta. Mondjuk a lengyel csizmával - ami három márkába kerül - a mi hétmárkás csizmánkkal hogyan versenyezzünk? Az olaszoknak harmincezer pár körül szállítunk évente, tízezer körül az osztrákoknak és a görögöknek. Most érdeklődnek a horvátok és a bolgárok. A külföldiek elsősorban a speciális, a lúg- és saválló csizmáink iránt érdeklődnek. A legnagyobb gondunk, hogy fejlesztésre nincs pénzünk. Néhány éve műszakilag nem fejlődünk, stagnálunk. Én imádom a beruházást - amit be is bizonyítottam a kollégáimmal együtt az üzemház felépítésével de ilyen kamatokkal? Azt szoktuk mondani, hogy az orosz népmesékben vannak olyan üzletek, hogy majd elérünk hatvan százalékos profitot, amiből majd negyven százalékot kifizetünk. — A Közös Piachoz való csatlakozásunk előbb-utóbb a nyugati tecnológiával való versenyre kényszerít mindenkit. — Nem feladatom, hogy megítéljem, de a magyar ipar nagyon szerény hányada alkalmas arra, hogy az áruját a nyugati piacra elhelyezze. Megoldás lenne persze, ha a jól menő nyugati cégektől megvásárolnánk a technológiát. Ezelőtt néhány éve negyvenmillió volt, ma biztosan százmülió körül mozog. Az évi tízmilliós nyereségből - ami nálunk nem tekinthető rossznak - reményünk sincs arra, hogy megvegyük. Amit inkább el tudnék képzelni: bérmunkát végezni valamelyik cégnek, vagy hogy esetleg „szőröstől-bőröstől" megvegyenek bennünket. Saját erőből azonban nem tudjuk ezt megoldani. — Az átalakulás után menynyire látja biztosítottnak, hogy ha más formában is, de ennyi embernek ad munkát Földváron a „gumis" szakma, mint ma? — Ha jós lennék, meg tudnám mondani. Sokan vagyunk, akik érzelmileg is kötődünk a szövetkezeti mozgalomhoz. Ugyanakkor a tagságnak kell eldöntenie, hogy milyen irányban mozduljunk el. Hamarosan elvégezzük a. nevesítést. A nyári hónapokban pedig eldől, hogy ki marad, ki megy. — Sokhelyüt feszültséget okoz a vezetők és a dolgozók között, hogy milyen alapon végezzék el a nevesítést... — Nálunk úgy tervezzük, hogy az évek alapján számítjuk ki a nevesítés felét, a másik felét a kereset alapján. A vezetőknek így mintegy kétszerese jött ki a munkásokéhoz képest. Ezt elfogadták az emberek. Ha csak a fizetés alapján végeznénk, akkor sokkal nagyobb lenne a különbség. —- Remél-e kitörési lehetőséget az átalakulástól? — Az átalakulástól én azt remélem, hogy óhatatlanul szigorodni fog a gazdálkodás. Valahol igaz az a mondás, hogy a gazdag ember jobban figyel a költségeire, mint a szegény.-I -s