Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-26 / 73. szám
4 KÉPÚJSÁG PAKS ES KORNYÉKÉ 1992. március 2< Színes Jótékonysági bált rendeznek Dunaszentgyörgyön, március 28-án és április 4-én a helyi óvodák támogatásásra. A bevételből szeretnék a felújítást és a felszerelések bővítését megoldani. A városi mozi április 1-jén kezdi meg működését a paksi művelődési központban. Az első film, a mindenki által várt Robin Hood - A tolvajok fejedelme című nagysikerű amerikai film. Az elmúlt heti számunkban a Paks és környéke oldalon tévesen jelentek meg a mozijegyek árai, ezek helyesen a következők: 60, illetőleg 70 forint, ezenkívül csoportoknak még kedvezményt is biztosítanak. Újdonság, hogy a 11-646-os telefonszámon is lehet mozijegyet rendelni. Lázadás a szürkeség ellen Rajnai Móni festőművéss kiállítása Rajnai Móni saját alkotása előtt Rajnai Móni festőművész kiállítását Pakson 1992. március 13-án a városi művelődési központ kiállítótermében dr. Keré- nyi Ferenc, a Magyar Színházi Intézet igazgatója nyitotta meg. A fiatal festőművész alkotásai lázadás a szürkeség, az egyhangú emberi tevékenység ellen. Alszent mosollyal szeretjük gyermekeinket és közben átnyújtjuk nekik a szétrombolt természetet - mondta megnyitóbeszédében dr. Kerényi Ferenc. Rajnai Móni nagyméretű olajvásznain a csendélet műfaját örökítette meg. Színes egzotikus állatok, gyümölcsök virulnak harsány színekben, egy ragyogó banánfürtben benne van maga az élet, a kivirulástól a pusztulás barnájáig. Ez eg} körforgása a természetnek, í annak a csodának, melyet életnek nevezünk. Mint Rajnai Móni elmondta - a francia Nenri Matisse festészete áll közel hozzá, de nagy hatást gyakorolt rá az Amerikában élő Andy Warhol is, a felnagyítót, figyelemfelkeltő alkotásaival. A fiatal festőművésznek ez az első gyűjteményes kiállítása itt a városi művelődési központ kiállítótermében. Budapesten, a Konsumbank Rt irodájának bejárati ajtajánál egy ólomüveg mennyezete dicséri keze munkáját. Festészeti tanulmányait Münchenben készül tovább folytatni a fiatal festőművész. A kiállítás megtekinthető március 13-tól április 20-ig. Sport és üzleti vállalkozás Kenutúra a tavasz első napj án — Ült már túrakenuban? — Nem - feleltem -, és máris meghívást kaptam a Popeye BT kenutúrájára, melyet a Hévízi tó melegvizes levezető csatornájába szerveztek, Fenékpusztán keresztül, a Zala torkolatáig, a Balatonhoz. A kenukkal 16 kilométert kellett lapátolni. A Popeye BT-ről tudni kell, hogy tavaly alakították, s a bt. egyik tagja Leskó László, aki 18 évig rúgta a bőrlabdát. Kaposvárott, a főiskolán oklevelet szerzett, s most az Energetikai Szakképzési Intézet tanulóiban kelti fel a vágyat a sport iránt. Ha sportól van szó az ESZI-ben ő a mindenes, légyen az Festő Kupa, vagy most a Röplabda Európa-bajnokság selejtezője. A kenuzás sem volt ismeretlen előtte. Az ESZl-nek pályázaton nyert 10 darab túrakenut, amivel remek kirándulásokat csináltak a Tiszán, a Mosoni-Dunán, Gemencnél és még sok más helyen. Mindig keresi az új helyeket, ahol a gyerekek jól érezhetik magukat, hódolva a sportnak, a természetnek. De miért is nem lehetne a sportot, mint üzleti vállalkozást csinálni? Hajót venni nem olcsó mulatság, azt tárolni, szállítani, karbantartani - s ekkor született meg a Popeye BT ötlete. Leskó László kölcsön segítségével 10 darab 4 személyes túrakenut vásárolt. Kovács Zoltán dunaföldvári lakatos, egy speciális utánfutót készített a hajók szállítására. Vajon mi szükségeltetik egy kenutúrához? Először is kitűnően kell úszni legalább 300 métert, valamint kell egy kenu, lapátok és túravezető, aztán irány a cél. A Hévízi tó párában úszó panorámája után a melegvizes levezető csatornánál tették vízre a résztvevők a kenukat. A hajók lassan, egyenként tűntek el a ködös időben. Három találkozási pont volt kijelölve a kenuzók, a kísérő busz és a kocsi számára. Az első, még Hévíznél, egy kis hídnál volt. Nagy volt az öröm amikor feltűntek az első hajók. Elhangzottak az instrukciók, hajókat vállra, jön az első zsilip! A második találkozási pont már a rómaiak által is lakott Fenékpusztánál volt. A főút alatt húzódó alagútból kellett a hajóknak kibukniuk, hogy lassan elérjék a Zala vizét. Rövid pihenő és egy kis lélekmelegítő - természetesen forró tea - után húzni kezdték ismét a lapátokat és majd 4 órás kenuzás után a régi Zala hídnál, a torkolatnál partot értek a lelkes kenuzók. Pár méterre előttük volt a Balaton fodrozódó víztükre. Ruhaváltás után előkerültek a busz csomagtartójából a háromlábú állványok és nemsokára a szabadban rakott tűz alatt Totyogott a vegyespörkölt. A résztvevők nem a győzelemért lapátoltak, hanem a sportolás öröméért, s azért, hogy a szabadban töltsenek néhány boldog, önfeledt órát. Mint Leskó László elmondta, a nyár folyamán már sok csoport jelentkezett a Popeye BT túráira, melyet az ország különböző „vizes" részeire szerveztek. Felhívta a figyelmet a diákoknak is ajánlható Vajasfokra, amely nincs is különösen mesz- sze! Akik kicsit jártasak a vizi-tú- rázásban, azoknak biztosan ismerősen cseng a Duna túloldalán lévő csodaszép hely. Eördögh Puskin orosz nyelvi verseny Pakson, a városi művelődési központban március 19-én rendezték meg a megyei döntő orosz nyelvi versenyét. Szakközépiskolai kategóriában: 3 szekszárdi (a műszaki, a kereskedelmi és az egészségügyi) és az Illyés Gyula szakközépiskola egészségügyi tagozata vett részt. Gimnázium kategóriában: a szekszárdi, a dunaföldvári, a bátaszéki és a dombóvári diákok versenyeztek. Speciális nyelvi kategóriában pedig 4 tanuló vett részt a Puskinról elnevezett komplex orosz versenyben. Eredmények: az abszolút első helyre: Szili Zoltán a paksi II. sz. ált. iskola tanulója került. Szakközépiskolai kategóriában első: Kalmár Evelin a dombóvári Illyés Gyula középiskola tanulója, gimnáziumi kategóriában, Szennai Magdolna, a dombóvári Illyési Gyula Gimnázium II. oszt. tanulója. Speciális kategóriában Böcz Andrea, a szekszárdi Garay János Gimnázium I. oszt. tanulója lett. Kallódó kincseink Megragadó este az uzdi Csipkés ormok, bástyácskák -, ez a volt Schell báró féle kastély, Katalin pusztán. Mintha a franciaországi Loire-menti kastélyok kicsinyített mását látnánk. Talán a „csekélyke" különbség csak az, hogy oda a turisták a világ minden tájáról tódulnak csodálni a páratlan értékeit a múltnak... Legutóbbi számunkban a „Kallódó kincseink" sorozatunkban szó esett a tengelici Csapó kastélyról is, azt írtuk, hogy az eladás, bérbeadás rendre zátonyra futott, mivel a tulajdonos, a tsz-tagság, nem fogadta el a vételi ajánlatokat. Erre reagált a Tsz vezetősége és kérte, hogy egészítsük ki ezt az információt a következőkkel: a múlt rendszer pártvezetése nyomást gyakorolt a téesz vezetőségére, hogy méltánytalan árajánlatoknak eleget téve, „hasznosítsa" a kastélyt. Ahol a műemlékek állami kézben voltak, ott természetesen ellenállás nem volt, de itt a tagság nem kívánta "elkótyavetyélni" ezt a szép és értékes épületet és területet. népfőiskolái előadások keretében Elöljáróban csak annyit mondok el, hogy Sárszentlő- rincen már 1991 január-februárjában tíz tagú népfőiskolái előadássorozatot tartottunk. Ennek keretében a népfőiskola másfélszáz éves történetét és népnevelő elveit bemutató előadások mellett a magyar példák (Tessedik Szarvasi Gyakorlati Gazdasági és Ipariskolája 1782-95., Sréter Ferenc szandai Cserhátvidéki népfőiskolája 1925-29.) és az 1930-40-es évek gyorsan felvirágzó kezdeményezései (Sárospatak, Nagytarcsa, Veszprém, Orosháza, Szatmárökö- ritó, Csanak, Érd, stb.), valamint a mai szükségletek, lehetőségek és kezdeményezések is szerepeltek (Sopron, Kecskemét, Zalaegerszeg stb.). A próbálkozás sikere arra bíztatott bennünket, hogy az idei télen novembertől márciusig kiterjesztve folytassuk munkánkat és nemcsak egy helyen, hanem a korábbi helyszín mellett Uzdon is általában kéthetenkénti 2-2 előadással. Külön ismertetést kívánna az evangélikus gyülekezeti kezdeményezés januártól márciusig heti 3 délelőtt az általános iskolát elvégzett, de tovább tanulni nem tudó leányok közötti háziasszonyképzés. Előadásainkban a közeli terület történeti bemutatása mellett „Tolna-Baranya a török hódoltság előtt és a törökök kiűzése után" még közelebbi problémák is előkerültek. A lakossági rétegek kialakulása, az elmúlt 40 év jó és rossz hatásai, az önkormányzat anyagi lehetőségei és kötelezettségei, egészségügy, családvédelem, és még sorolhatnám. Hitéleti, erkölcsi és művészeti indítások is sorra kerültek. Jelen soraimmal ez utóbbira kívánok kitérni. Március 10-én, kedden este Uzdon a Fördös-féle kulcsos ház társalgójában, 42 hallgató előtt, a Bartina népi tánc- együttes zenekara „Régi magyar muzsikáló szerszámok" címen tartott páratlanul élvezetes előadást. Szakszerű bemutatásra kerültek a köcsög- és bőrdudától kezdve a cseréphangszerek (kprtesíp, okarina), a pengetős (citera, koboz, tambura), az ütős (doromb), a fúvós (pánsíp - az orgona őse - török-, makedón-, bolgársíp, furulya, tárogató) és a húros hangszerek (kontra, brácsa, nagybőgő, hegedű). Mindegyik megszólaltatva, korhű dallamokkal és szövegekkel. A lelkes hallgatóság már együtt is énekelte az ismert a katona- és nemzeti dalokat. Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő ... Kossuth Lajos azt üzente ... Talpra magyar, hí' a haza.. - Ez utóbbiak alatt már el-elcsuk- lottak a hangok, s a könnyek is megeredtek. A ritka jól felkészült népzene- és népdalismerők nagyszerűen érzékelték, hogyan tudta ez a nemzeti örökség fenntartani a magyarságot mostoha körülmények között is. De azt is megértettük, hogy miért égették el a győzelemre jutott labancok a kurucok fegyverei mellett a tárogatókat is. Hálásan vettük és őrizzük a művészek, Szabó László, Vén Attila és Szabó József vendégkönyvi bejegyzését: „Lélekmelegítő élmény volt a történelmi falak között bemutatni hangszereinket és tapasztalni azt a meleg fogadtatást, ahogyan a sokat tapasztalt uzdiak műsorunkat fogadták." Csepregi Béla A Katalin pusztai kastély
