Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-04 / 54. szám

1992. március 4. VÁLLALKOZÁS - PIAC SPUJSAG 5 Egy edénybemutató apropóján Ügynök a javából A korszerű táplálkozás, egészséges életmód új eszközei A kereskedelem egy sajátos formájával ismerkedhettem meg a minap, amikor egy baráti házaspár lakásán családi edénybemutatón vettem részt. Bizonyára sokan hallottak már azokról a különleges - és nem éppen olcsó - főzőrendszerek­ről, amelyeket a gyártók kizáró­lag ügynökökön keresztül for­galmaznak, s üzletben nem is kaphatók. Igaz, az ügynöki te­vékenység rohamléptekkel ter­jed már nálunk is, de itt egy, a szokásostól eltérő válfajáról van szó. A bemutatón több család vesz részt, és mindig akadnak új házaspárok, akik ^.vállalják ilyen bemutató rendezését saját lakásukon. Némi ösztönzést je­lent persze az is, hogy a cég va­lamilyen értékes ajándékkal kedveskedik a házigazdáknak. Az így megszervezett újabb bemutatókon további ismeret­ségeket köt az ügynök, további bemutatókat szervezhet, és így egyre több családhoz juthat el. A lényeg az, hogy nem ismeret­lenül állít be - esetleg alkalmat­lan időpontban - a lakásokba, hanem előre megszervezve, ba­ráti társaság részvételével, s ez eleve biztosítja az oldott lég­kört, jó hangulatot. Az ember el is felejti, hogy itt üzletről van szó, a megnyerő fi­atal házaspár úgy adja elő pon­tosan kidolgozott, jól begyako­rolt „műsorát", hogy az tényleg izgalmas, élvezetes a társaság számára. A férj bemutatja a csil- logó-villogó, különleges ötvö­zetből készült edényeket és egyéb tartozékokat, elmagya­rázza a működés elvét, részle­tesen ecseteli az egészséges táp­lálkozás fontosságát, amely természetesen ezzel az edény­családdal megvalósítható, köz­ben pedig társa a konyhában tevékenykedik. A bemutató ugyanis nem merül ki a lát­ványban és szóbeli meggyőzés­ben, hiszen az a legmeggyő­zőbb, ha magunk is megkóstol­hatjuk az edényekben készült ételeket, a zsír, víz, só hozzáa­dása nélkül sütött-főzött, vita­minokban, tápanyagokban, természetes ízekben gazdagabb húst, zöldségféléket. A bemu­tató után pedig sor kerülhet az üzletre is, ha a vendégek között akad olyan, aki az edények megrendelésére szánta el ma­gát a látottak-hallottak hatása alatt. Egy ilyen összejövetel során beszélgettünk Fábián Gyulával - aki egyébként főállásban fel­szolgáló szakoktató a Szek­szárdi Vendéglátóipari Szakkö­zépiskolában - ennek az érde­kes ügynöki munkának a rej­telmeiről. — Mikor és hogyan kezdődött? — Magam is részt vettem egy ilyen bemutatón, ahol egy­ben munkatársakat is kerestek. Megtetszett ez a munka és megpróbálkoztam vele. Ennek a cégnek a termékeit néhány hónapja kínálom. ' — Miért jó az, hogy sehol sem reklámozzák és az üzletekben sem lehet kapni ilyen edényeket? — Megvan ennek a logikus magyarázata. Ezek az edények nem olcsók, de megérik az áru­kat. A magas ár azonban ön­magában elriasztó hatású lehet, ha a termékről nincs elég in­formációja a potenciális vásár­lónak. Az olyan mélységű in­formációátadás, amely egy-egy bemutatón megtörténik, elkép­zelhetetlen áruházi körülmé­nyek között. Az eladók nem is lehetnek elég felkészültek erre, de idejük sem lenne elmondani az egészséges táplálkozásról, a működés újszerűségéről, az örök időkre szóló garanciáról, a használat előnyeiről mindazt, amit egy vevőnek tudnia kell, nem is beszélve a gyakorlati ki­próbálásról, a kóstolásról. Egy jó hangulatú családi összejöve­telen minderre van lehetőség, s így sokkal jobbak az esélyek egy-egy megrendelésre. — Általában mennyire sikere­sek ezek a bemutatók, és milyen ré­tegből kerül ki a vásárlók többsége? — Általában sikeresek a be­mutatók. Azt, hogy milyen tár­sadalmi rétegből kerülnek ki a vásárlók, nehéz lenne meghatá­rozni. Úgy tapasztaltam, hogy ez nem elsősorban az anyagi helyzeten múlik. Volt olyan fia­tal, akinek még lakása sem volt, mégis megvette, de az ellen­kező véglettel is találkozom gyakran: olyan családok nem áldoznak erre, akik pedig bő­ven megengedhetnék maguk­nak. De szerencsére nem ez a jellemző. Az egészséges táplál­kozásra, életmódra ma már igen nagy az igény az embe­rekben, néha szinte számomra is meglepő, hogy mennyien haj­landóak komoly összegeket költeni erre. — Milyen a sikeres ügynök? r— Nagyon fontos a meg­nyerő, szimpatikus, ápolt külső, a kapcsolatteremtő ké­pesség, a jó beszédkészség. Nem árt a jó emberismeret, hogy az ügynök el tudja dön­teni, kivel érdemes és hogyan kell vele tárgyalni. Természete­sen mindent tudni kell az adott termékről, minden elképzel­hető kérdésre fel kell készülni. Fontos, hogy hinni kell abban a termékben, mert csak így tudja igazán meggyőzően ecsetelni az előnyeit. Nem szabad olyan­készletet eladni, amiről tudom, hogy az adott családnak nem fog megfelelni, tehát nem min­dig a pillanatnyi előnyt kell csak nézni. Talán ezek a legfon­tosabb vonásai egy jó ügynök­nek. — Mit hoz a jövő? — Szeretném ezt tovább csi­nálni, fejleszteni, magam is ke­resek most már új munkatársa­kat, akik erősíthetik a cég jelen­létét a megyében, eljuthatnak a legkisebb településekre is. A termékpaletta is mindig bővül, így a régi vevőinknek is tudunk újat kínálni a megszokott jó mi­nőségben, s ez a legfontosabb, hiszen az ügynök sikere is első­sorban a termék tulajdonsá­gain, minőségén múlik.- árki ­A társasági törvény változásai (1.) Az 1988. évi 6. számú társasági törvény legújabb módosításai 1992. január 1-jén léptek hatályba. A tör­vény azonban ezt megelőzően is több módosításon esett át. E módosí­tások összefogla­lását végezte el a Nemzetközi Gaz­dasági Kapcsola­tok Minisztériu­mának Befektetési és Kereskedelem­fejlesztési Ügy­nöksége. A törvény hatá­lya a korlátolt fele­lősségű és rész­vénytársaságokra, az egyesülésre és a közös vállalatokra, valamint a közke­reseti és a betéti társaságokra ter­jed ki. A törvény­ben fel nem sorolt szervezetekre kü­lön jogszabályok, illetve a Ptk. ren­delkezései az irányadók. (Pél­dául szövetkeze­tek, gmk-k, pjt-k.) A törvény előírja, hogy meghatáro­zott tevékenysé­gekre csak megha­tározott gazdasági társaságok kereté­ben kerülhet sor. Ha a gazdasági társaság tevékeny­ségéhez meghatá­rozott képesítést, illetve engedélye­ket írnak elő, ak­kor ezek a köve­telmények fenn­állnak a társaság tagjaival szemben is. Gazdasági tár­saságnak külföldi természetes sze­mély is tagja lehet. A külföldi fél a tel­jes adózott nyere­ségét a ^befektetés pénznemében ha­zautalhatja. Ugyancsak hazau­talhatja akár a tel­jes tőkéjét, ha úgy gondolja, hogy nem volt eléggé gyümölcsöző a be­fektetése Magyar- országon. A vegyes válla­latoknál eltörölték az alkalmazottak számának 500 fős felső határát. A gazdasági társaság minden tagjának érdekvédelmét szolgálja az az új szabály, hogy semmis a nyere­ségből, vagy a veszteségből való kizárás, bármely tag terhére vagy javára is történne. A cégbíróságnál lévő iratok a köz- hitelességet szol­gálják, s ezek az adatok nyilvános­ságra hozhatók. A cégbírósághoz in­tézett bejelentések elmaradását szankcionálja a törvény. A cégbí­róságnál be kell je­lenteni a vezető tisztségviselők, a felügyelő bizott­sági tagok, a könyvvizsgálók nevét és lakhelyét, valamint minden olyan változást, amely kihat a tár­saság működé­sére. A gazdasági tár­saság tagjai a fel­osztott társasági vagyonrészesedés arányában felel­nek a társaság tar­tozásáért. Kivétel ez alól a betéti tár­saság kültagja, a kft-tag és a rész­vényes. Ezen tagok fele­lőssége nem terjed túl az általuk jutta­tott vagyonrészen. A korábbi szabá­lyozással ellentét­ben nem kötelező a tagok személyes közreműködése a gazdasági társa­ságban, elegendő a tárgyi vagy a pénzbeni hozzájá­rulás is. Ma már ugyanaz a sze­mély több gazda­sági társaságnál is vállalhat vezető­ségi tisztséget, de erről köteles az érdekelteket tájé­koztatni. A törvény köte­lezően előírja fel­ügyelő bizottság létrehozását - le­galább három tag­gal - a közös válla­latnál, a részvény- társaságnál, a 20 millió forintnál nagyobb törzstő­kéjű, vagy 25 tag­nál nagyobb kft-nél, vagy ha a gazdasági társaság főfoglalkoztatású dolgozóinak éves átlaglétszáma a 200 főt megha­ladja. Kötelező könyvvizsgáló vá­lasztása - amely lehet szervezet és természetes sze­mély egyaránt - a részvénytársaság­nál, az egyszemé­lyes kft-nél, illetve az 50 millió forint­nál nagyobb törzs­tőkéjű kft-knél. J ogszab ály figyelő 8016/1991. (AEÉ 14.) APEH tájékoztató az 1991. évi évzáró mérlegbeszámoló (vagyonki­mutatás) és -bevallás készíté­sére kötelezett, 1991. évben újonnan alakult, vagy alapított adózókra vonatkozó speciális feladatokról (Adó és Ellenőr­zési Értesítő 1991. évi 14. szám) A tájékoztató az új gazdál­kodó szervezetekre vonatkozó, az általánostól eltérő szabályo­kat ismerteti. 8017/1991. (AEÉ 14.) APEH tájékoztató az ügyvédnek az átalakulással kapcsolatos sze­mélyi jövedelemadó-kötele­zettségről (AEÉ 1991.14. szám) EK: szabad a belépés — származási bizonyítvánnyal! A hét elejétől szabad a belépés az Európai Közösség pia­cára, ami kétségkívül örömhír és nagyban hozzájárul gaz­daságunk fellendítéséhez. Az azonban kérdéses, hogy a vállalatok, vállalkozók, külkereskedő szervezetek elég felkészültek-e erre, hiszen a pozitív változás egyben új szabályok bevezetésével is jár. Először is azzal kell tisztában lenni, hogy az EK ked­vezményei kizárólag a magyar árukra vonatkoznak. Azt pedig, hogy mi minősül .magyar árunak, igen bonyolult, részletekbe menő szabályozás írja elő. Származási bizo­nyítvány szükséges a termékről, s a termék előállítása so­rán felhasznált valamennyi alapanyagról is. A végtermék alapanyagainak csak kis hányada lehet külföldi eredetű. Export esetén a vámhivatalokhoz kell benyújtani a „Vám 91" nyomtatványt, mellékelve a származási bizonyítvá­nyokat. Abban nem érdemes bízni, hogy a célország vámo­sai úgysem fogják ellenőrizni ezen okmányok meglétét, hiszen az EK-országokban igen nagy és jól felkészült appa­rátus foglalkozik ezzel. Lehet persze származási bizonyít­vány nélkül is exportálni, csak nem érdemes, mert így nem járnak a kedvezmények, s nem lesz versenyképes az áru. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a részletes szabá­lyozás csak egyetlen szervezetnél hozzáférhető: a Magyar Gazdasági Kamara - és regionális, megyei szervezetei - foglalkoznak ilyen irányú tanácsadással és itt lehet megvá­sárolni a szükséges nyomtatványokat is. Fontos tehát, hogy valamennyi szervezet, amely exportálni akar az EK-orszá- gokba, előtte tájákozódjon az új szabályokról, hogy a való­ban nagy esélyt jelentő vámkedvezményeket ki tudják használni. Az új számvitel és az egyéni vállalkozók Az egyéni vállalko­zóknak a pénztár- könyvük, naplófő­könyvük mellett anali­tikus nyilvántartáso­kat is kell vezetni. így például a 2000,- Ft-ot meghaladó fogyóesz­közök beszerzéséről is, amit év végén leltá­rozni kell. 1992. január 1-től az elmúlt években jól ismert állóeszközök ­és fogyóeszközök - az új számviteli törvény­ben már nem élnek, helyettük tárgyi esz­közök szerepelnek. Az értékhatár 20.000,- Ft alatt költség, felette pedig csak amortizál­tatni lehet az eszközt. A korábban beszerzett állóeszközök amorti­zációja a már megkez­dett módon január 1-től is folytatható. Azok a vállalkozók, akiknek a várható be­vételük az 50 millió forintot meghaladja, pénztárkönyvet már nem vezethetnek, ók ugyanis kettős könyv­vitel vezetésére kötele­zettek. A könyvviteli sza­bályzat alapján köny­velésüket a nagyválla­latokéhoz hasonlóan végzik. Pénz - tárca (VII.) A sorozatban eddig megjelent írások tanulsága nagyon röviden így foglalható össze: a befektetett tőke csak hosszú tá­von és csak annak fial pénzt, aki mer kockázatot vállalni. Amíg a lottónál esélytelenek vagyunk, addig a tőzsdén saját magunk be­folyásolhatjuk nyerési esélyein­ket. Hogy ho­gyan? Többek között helyes portfolióval. A pénzcsiná- lás mesterségét ­véleményem szerint - nem fel­tétlenül a nagy­könyvekből, in­kább a minden­napok gyakorla­tából kell ellesni. Az igazán nagy­szerű és hasznos dolgok egyszerűek, vi­lágosak és ami a legfontosabb: működő­képesek. A jó gazdasszony, ha megültet egy kot- lóst, a fészekbe általában nem csak a kot- lós saját tojásaiból rak, hiszen a kopasz­nyakú jól tojik, a kendermagos sem tojik rosszul, a broyler gyorsan nő, és így to­vább. A gazdasszony mindig tudja mit akar, melyik fajtából mennyit és miért. A lényeg tehát az, hogy adott időben, milyen cél vezérletével határozzuk meg a fészekalj összetételét. De az is nagyon fontos, hogy melyik kotlóssal költetjük a tojásokat. Hiszen az a kotlós, amelyik töri a tojásokat, vagy nem költ gondosan, csak fazékba való. Ám ha több kotlós el­térő időben ül, akkor az egyik akár meg is bolondulhat, nem éri kár a gazdaságot, hiszen a többi fészekből biztosan kikel­nek majd a számunkra fontos csirkék. És akor térjünk vissza a tőzsdére, ahol semmi sem történik másként, mint' a gazdasszony háztartásában. A különbség mindössze annyi, hogy nem tojásról be­szélnek, hanem értékpapírról, nem kot- lóst emlegetnek, hanem brókerokat és dealereket, továbbá a fészekalját portfo­liónak nevezik. Mert a portfoliót - fészek helyett - ér- tékpaprírtárcának hívják még magyarul is, amelyben különféle kockázatú és cím­letű értékpapírok (államkötvények, köt­spekulációja szerinti portfoliót, akkor nyugodtan fordulhasson hozzájuk. Tehát ahhoz, hogy a modem és meglehetősen szövevényes gazdaság rendszerében a pénzzel rendelkező és azt befektetni akaró, valamint a tőkét igénylő vállalko­zások egymásra Értékek és értékpapírok IV. A gazdagság nem szégyen és nem fáj. Gazdagodni lehet anél­kül is, hogy emiatt rosszul éreznénk magunkat a bőrünkben. Hát akkor meg ...?! vények, részvények stb.) vannak adott összegért, egymás mellett. A gazda­sszony józan eszét pedig spekulációnak hívják a tőzsdén. (A spekuláció szóról ha leporoljuk az elmúlt negyvenegynéhány évben rárakodott megbélyegzéseket, megtévesztő minősítéseket, akkor egész használható kis fogalom állhat ismét rendelkezésünkre!) Nos, az a fentiekből is könnyen leszűr­hető, ha nincs kikelthető tojásunk, akkor hiába vannak koltósaink, nem lesz attól még egy fia csibénk sem. Vagyis tőkévé tehető pénz nélkül legfeljebb spekulálha­tunk, hogy miért nincs tőkévé tehető pénzünk, másnak meg miért van? Ám ha azt spekulálnánk ki, hogy nem célszerű megenni sem az aranyat tojó tyúkocskát, sem annak tojását - vagyis érdemes taka­rékoskodni -, akkor máris kedvünkre való lehet a tőzsdézés. (Gondoljunk csak a japán háziasszonyokra és a róluk ko­rábban írottakra!) A tőzsdei világban a bróker és dealer cégek azért jöttek létre, hogyha valakinek nem lenne elég bátorsága, ismerete ah­hoz, hogy saját maga állítson össze saját találhassanak, kellettek ezek a szervezetek, akik kiismerik magu­kat a befekteté­sek világában és megbízóik meg­takarításait, tőké­jét a legkisebb kockázattal, a le­hető legsokolda­lúbban, a legna­gyobb várható haszon remé­nyében befekte­tik. Napjainkra tehát - az ésszerűség dik­tálta okok folytán - szétvált a tőke meg­takarító és befektetői oldala. Ez utóbbi önálló szakterületté nőtte ki magát. A portfolió társaságok kialakulását segí­tette a befektetőknek az a törekvése is, hogy a lehető legkisebb kockázattal akar­ták a pénzüket a bankbetéteknél jobb fel­tételekkel elhelyezni. A befektetések vi­lágában járatlan megbízók ezért joggal kívánják meg a befektetők szakértelmét, szükség esetén a befektetés azonnali lik­viddé tételének lehetőségét (vagyis, hogy az bármikor pénzre visszaváltható le­gyen), továbbá az érdekeiket messze szem előtt tartó garanciákat. Ezért a port­folió társaságok, amelyek az értékpaprí- rok tartásában és adás-vételében érdekel­tek, összegyűjtik a megtakarításokat, majd befektetéseinkkel kialakítják a port­foliót. E befektetéseknek azonban összes­ségében lényegesen magasabb hozadé- kot kell eredményezniük annál, amit az egyes befektető elérhetne. Cserében a portfolió társaságok részesednek a ma­guk által, de mások tőkéjével elért ha­szonból. Mert László (FEB)

Next

/
Oldalképek
Tartalom