Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-23 / 70. szám

4 KÉPÚJSÁG SZEKSZÁRDI SZEMLE 1992. március 2 Lakossági fórum, indulatos jelenetekkel Utcanevek és szobrok: és aláírásgyűjtés Szekszárd 2000 Amerika után, nagyobb önbizalommal A hivatal hírei A képviselőtestület részéről dr. Ótós Miklós, a szociális bi­zottság elnöke, a polgármesteri hivatal részéről Sümeginé Ve- csei Mariann és Kutrovácz Jenő március 20-án tárgyalást foly­tattak a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat vezetőivel az üzemeltetésükben lévő munkásszálló egy részében . a hajléktalanok átmeneti elhelye­zése ügyében. * A városigazgatási iroda család- védelmi és szociálpolitikai cso­portjánál - március 19-től - jog­szabály alapján új feladatkör el­látása jelentkezik a munkanél­küli ellátásból kikerülők szociá­lis támogatása ügykörében. A Munkaügyi Szolgáltató Irodá­tól kapott információ szerint Szekszárd városban jelenleg az ellátásban részesülők 10 száza­lékát (300 fő) érinti a jelezett támogatás. * A városüzemeltetési és beruhá­zási iroda felhívta a gyepmester figyelmét a városban egyre na­gyobb számban megjelenő kó­bor kutyák sürgős befogására. A befogott kutyákat a tulajdo­nosok két héten belül átvehetik a gyepmesteri telepen, a felme­rült költségek megtérítése elle­nében. Érdeklődni a 15-413-as telefonszámon lehet. * Dr. Kelemen Endre egyetemi tanár, városunk díszpolgára március 15-én „Széchenyi Díj"-ban részesült. Magas ki­tüntetése alkalmából Szekszárd Város Önkormányzata nevében a polgármester úr dísztávirattal fejezte ki nagyrabecsülését és jókívánságát. Március 14-én Pé­csett dr. Bőgner Miklós címze­tes államtitkár kezéből magas kitüntetést vettek át az 1956. évi Októberi Forradalom és Sza­badságharc idején a nemzet szolgálatában és a haza szabad­ságának védelmében szerzett érdemeiért: Cziráki László, Szarka György, Perényi Miklós és Töttős Pál szekszárdi lako­sok. E jeles alkalomból a me­gyeszékhely önkormányzata nevében levélben jókívánságait fejezte ki Kocsis Imre Antal polgármester. össztűz (Folytatás az 1. oldalról) Hökkön Mátyás: — Végigjár­tuk a Kilián utcát, s 93 százalék­ban mindenki aláírta és kéri, hogy maradjon az utca neve. Huba János: — Nemcsak az a probléma, hogy bizonyos utcane­veket meg kell változtatni; komplex módon kellene kezelni a dolgot. (...) Tapasztalhatunk olyan számozást, ahol nem lehet tudni, hogy melyik a jobb kéz és melyik a bal, hol az utca eleje és hol a hátulja. (...) Ha ez az egész ügy úgy van elren­dezve, mint a II. világháborús em­lékmű elhelyezése, akkor rosszul van elrendezve. Mert egyszerűen megmondták, hogy itt lesz a szo­bor, akárcsak 15 évvel ezelőtt. Nem hallgatták meg a lakosságot. Talán azokat az embereket kellene meg­kérdezni, hogy hol is legyen a II. vi­lágháborús hősök és áldozatok em­lékműve, akiknek hozzátartozói es­tek el. Turcsányi György, a II. vi­lágháborús emlékmű alapít­vány kuratóriumának vezetője: — Mi a munkát úgy vettük át, hogy az emlékmű helye ki volt je­lölve a múzeum sarkánál. Bár az a véleményem, hogy a csendes medi­tációra alkalmas ez a környezet. Ami a tanácsköztársasági emlék­művet illeti, magam is úgy vagyok vele, hogy talán nem célszerű le­bontani. A szovjet hősi emlékmű­vet pedig ha áthelyezik, helyezzék át kellő tisztelettel. Egy hang a padsorból: — Ön volt meghurcolva? Turcsányi György: — En nem voltam meghurcolva . . . Idősebb úr emelt hangon a padsorokból: — '45 után, ami­kor a bolsevisták lehengerelték Magyarországot és meggyalázták a magyar nemzetet, akkor nem volt probléma minden utcanevet kicse­rélni! Most probléma! Azért egy kicsit gondolkodjunk! (...) A Ruszki Marcsa is! Aki magyar, s nem a nemzetárulókra gondolok, azok közül százból kilencvennek nem tetszik, hogy az ott van! Csáki Béla: — Épp ott van az alapvető különbség a negyvenes évek és napjaink között, hogy nem történhetnek meg a dolgok ugyan­úgy, mint korábban. Szvityelné író Irén: — Olvas­tam, hogy fel kívánják állítani Kiss Ildikó iparművész szobrát. Laikus vagyok, de ha az egyszerű ember a képet megnézi, s ha nem tudja, hogy az mit akar ábrázolni, akkor nekem ne magyarázzák se a képet, se a szobrot. Ez vécécsészét mutat! Abból kiáll egy kígyófej. Erre a vá­rosnak van pénze? (...) Ránézek a szegény Babits szobrára, az úgy áll, mint egy ázott veréb. Van egy másik szobra a Babits emlékház­ban. Ki látott olyat, hogy egy író, költő vagy parasztember egy ha­talmas nagy fotelben ül? Nekem két szobor tetszik, az I. világhábo­rús és a Garay szobor. Idősebb úr a padsorokból, emelt hangon: — Legalább har­minc-negyven utca olyanokról van elnevezve, akik meggyalázták ezt a nemzetet! Csáki Béla: — Ön már másod­szor teszi azt szóvá, hogy holnap­után új nevekkel... Bekiabálás, Csáki Béla nem tudja folytatni mondandóját. Idősebb úr ragadja magához a szót: — Állítólagos mártíroknak a neveiről van szó, akik különféle gyűjtéseket, rablásokat végeztek, gyilkosságokat végeztek! Derékig érő bőrkabátban, fegyverrel, kézig­ránátokkal járták az utcákat és rek- viráltak. Ezekről az emberekről kell elnevezni utcákat és ezt nekünk túrni kell? Én biztos vagyok ab­ban, hogy dr. Nagy István neve nem merült fel önöknél! Csáki Béla: — Dr. Nagy Ist­vánt tavaly a képviselőtestület díszpolgárrá választotta, ő is bele­került abba a körbe, akikről életút­juk alapján utcát lehet elnevezni. (...) A Mátai Antal tér lakói egy­hangúlag kijelentették, hogy ra­gaszkodnak a tér nevéhez, még ak­kor is, ha politikai okból történne a változtatás, tiltakoznak ellene. Egy hang a padsorból: — Má­tai Antal '56-ban a szabadsághar­cosok ellen harcolt, gyilkolta a ma­gyar szabadságharcosokat! Csáki Béla: — Egy sorkatona volt... Hangzavar, bekiabálások: — Aki ott lakik, az nem tudja! Csáki Béla: — Fogadjuk el azt az alapelvet, hogy az utca lakóinak legyen beleszólásuk. Ha úgy gon­dolják, hogy a Kun Béla név elfo­gadható, akkor adassák ez meg. Ha nem, akkor illesse meg őket más név. Ez - úgy gondolom - egyszeregy. Juhos László szobrászmű­vész: — Eldöntöttük egymás kö­zött, hogy különösebben nem aka­runk hozzászólni. Mert nincs mi­ről beszélnünk. Én nem fogok odamenni egy komputertervezőhöz és nem fogok vitatkozni vele, hogy ez a drót nem erre, hanem arra fog menni. Nem avatkozok a szakmá­jába. (...) Négy-öt éve azon igyek­szem, hogy legyen Szekszárdon egy vizuális nevelő iskola. Ez a fó­rum is engem igazol, hogy szükség van erre. Dr. Tóth Zoltán: — A magyar lakosság egy része politikailag kö­zömbös. Ha a lakóknak saját ma­guknak kell áldozni a cserére, akkor nyilvánvaló, hogy nem fogják java­solni a változtatást. így nem lehet dönteni, az anyagi terhek említése felért egy zsarolással. Akkor lehet dönteni, ha a költségvetés egyenlíti ki a számlát, $ nem a lakosság fizet. Baky Péter festőművész: — Kiss Ildikó művéhez hasonló alko­tások százszámra találhatók a vi­lágban, többek között Párizsban, New Yorkban. Valószínűleg Szek­szárd is el tudja majd viselni ezt az alkotást. Gémes Balázs önkormány­zati képviselő: — Elhangzott az, hogy a város fedezze az utcanév csere kiadásait. De azt nem hallot­tam, hogy mi mindannyian adót fizetünk. A csere nem a Mikulás ajándéka! Ez igenis a lakosság pénzéből megy, akár így, akár úgy oldódik meg. Ez az egyik dolog. A másik: kérem, a demokrácia türe­lem nélkül nem megy! Én ezzel eléggé ellentétes megnyilvánulá­soknak voltam ma tanúja. Azért tiszteljük meg annyira egy-egy utca lakóit, hogy legyen beleszólá­suk abba, hogy milyen utcában akarnak élni! S végül még egy do­log: itt nagyon indulatos felszóla­lások voltak, hogy ilyen volt az el­múlt negyven év, meg olyan. Ké­rem, a történelmet nem lehet kira­dírozni, vagy lesöpörni évtizede­ket! Szeretném, ha ezeket a szem­pontokat mindannyian figyelembe vennénk, s ha olyan türelmet pró­bálnánk gyakorolni, ami jellemző a demokráciára. Az ugyanis más­képpen nem fog megvalósulni. Szeri Árpád Két hete utazott Bingham- tonba az a szekszárdi delegáció, melyet Kocsis Imre Antal pol­gármester vezetett. A hét fős küldöttség reggeltől estig tartó hivatalos programokon vett részt, de emellett az amerikai valóság egy kis szeletének a megismerésére is jutott idő. — A partneri kapcsolatok újabb állomásának lehet tekin­teni ezt a látogatást - mutatott rá Kocsis Imre Antal. — Ked­ves, hangulatos, tipikus ameri­kai kisvárossal ismerkedhet­tünk meg, melyben - csakúgy, mint általában az Egyesült Ál­lamokban - a végletekkel is szembetaláltuk magunkat. — Milyen eredménnyel járt a találkozás? — Erről hosszasan lehetne beszélni. Mindenesetre úgy jöt­tünk visza Amerikából, hogy nagyobb lett az önbizalmunk. Pedig úgy indultunk, hogy ezt a szintet mi sohasem érjük utói. Mármint nem az Egyesült Ál­lamokat, hanem azt a kisvárosi gazdasági potenciált, amivel Binghamton rendelkezik. — Konkrét megállapodást is si­került kötni Binghamtonnal? — Miután Szekszárd bemu­tatkozott az ottani nagy trade show-n, ezután majd Bingham­ton adja vissza a látogatást a Gemenc Expo területén. Ez az New York állami egyetem által megpályázott, és az amerikai információs ügynökség által pénzelt program azt célozza meg, hogv miként lehet létre­hozni egy olyan szervezete amely az önkormányzati, i letve a gazdasági életet ossz tudná kapcsolni. Az egy hete program végén megállapoc tunk abban, hogy Szekszár 2000 néven létrehozunk eg olyan szervezetet, mely ezt célt kívánja megvalósítani. — Egy teleírt mappát látok ö előtt. Napló, Binghamtonból? — Nem, ide jegyeztem fe mindazt, amit fontosnak tartol tam. Néhány példa: a nyilvá nosság kezelése, a public rela tion hihetetlenül magas foki Binghamtonban, egészen kőnk rétan a városházán. Nálunl kissé lenézik azt a klubszerve ződést, amit ott Rotary Clubnál neveznek, s ahol laza formáji találkozásokon fontos üzlet kérdések dőlnek el. A városbai három televíziós társaság mű ködik, a CBS nevű cég, ahov; ellátogattunk, hatvan főve dolgozik. Tanulságos volt a he lyi alapítású bank felkeresése is ahol arra láttunk példákat hogy miként lehet támogatn alacsony kamatozású hitellel í binghamtoni gazdasági célokat A szakképző iskola azt bizony! tóttá, hogy nem megoldhatalar a felnőttkori átképzés sem: eb­ben a rendszerben az a nagy­szerű, hogy mindenhonnar mindenhová vezetnek utak Nem kell kétségbe esni, ha va­laki elveszíti az állását, mert ál­lami támogatással van lehető­ség a váltásra, az iskola az elhe­lyezkedésben is segít. -szá­Binghamton látképe Hajdan 520 éve, 1470. március 24-én Mátyás király letartóztatja és Esztergomban házi őrizetbe he­lyezi Vitéz János érseket, aki egyben szekszárdi apát is, s megindítja ellene a vizsgálatot az összeesküvés ügyében. 85 éve, 1907. március 23-án a Köz­érdek című helyi lap tudatja az olvasókkal: „Üj felvételű he­lyi képeslapok, gyönyörű kivi­telben, darabonkint 6 fillérért kaphatók Báter János könyv- és papírkereskedésében, a Ka­szinó Bazárban". 80 éve, 1912. március 23-án a Szekszárd vá­rosi közgyűlés határozatban szüntette meg a dobolás, azaz a közlendők és határozatok ilyen módon való közzéttételét. Égy nap múlva a Tolnamegyei Köz­löny megemlékezik Klieber György haláláról, s elmondja, Klieber félévszázadig volt kán­tor a megyeszékhelyen. Szintén e lapban közöl cikket Koretzky János nyomdász Egy humánus intézményről címmel a munká­sok 1908-ban alakult szekszárdi rokkantegyletéről, ahol ez év elejétől kapja a fizetést az első rokkant munkás, egy selyem­gyári művezetőnő. 30 éve, 1962. március 28-án meghalt Holub József, a jele£ történész, aki a Szekszárdon létesített gimná­zium első érettségizett osztá­lyának volt tanulója s több alapvető tanulmányt írt váro­sunk történetéről. Krónikás SZÁZEZREK MEGTALÁLJAK, HA BENNE VAN! í*Cw Az első Megyei Szaknévsorba május 31-ig megrendelt, fizetett hirdetése ingyen jelenik meg az Országos Szaknévsorban! BARANYA, BACS-KISKUN, BÉKÉS, CSONGRÁD, SOMOGY, TOLNA KINEK JÓ, HA ÖN KIMARAD? CSAK A KONKURENCIÁJÁNAK! Szaknévsor szerkesztősége: 1145 Budapest, Gyarmat u. 52. Ügyfélszolgálat 8b-16ö-ig Telefon: 2511-555 Fax:2511-745 Rejtett értékeink A szekszárdi vár Ha meg akarjuk érteni, miért éppen mai helyére épült a szek­szárdi vár, képzeletünkben el kell felejtenünk a város teljes keleti felét s helyére a Duna és Sár folyók mocsaras árterületét kell gondolnunk. Itt az első ki­emelkedő dombon erősíthették meg - talán az Árpád korban, éppen a tatárjárás után - a szekszárdi apátságot körülvevő falat, amely az idők folyamán fokozatosan fejlődött váracs- kává. Mindössze az 1958-ban, a Vörösmarty utcában végzett ásatásból következtethetünk arra, hogy így lehetett, hiszen a Mészáros Gyula által ott feltárt házak a régész véleménye sze­rint e védfalakhoz épültek. Csupán 1429-ben említik a források a szekszárdi várat és várnagyát, Gallust, aki - nevé­ből így ítélhetjük - francia származású. Az első, s egyben további formáját meghatározó tulajdonos Vitéz János eszter­gomi érsek és szekszárdi apát volt. Itteni funkcióját nem kell többnek tartanunk egyszerű jö­vedelmi formánál, mert ilyen­nel Mátyás gyakorta adomá­nyozta meg kedvelt híveit. (Nem tudjuk bizonyosan, mi­kor és miben halt meg az előző apát, de Janus Pannonius gúnyverse szerint azzal kívánt áldozatot hozni a hit oltárán, hogy kasztráltatta magát... (Vitéz János a korabeli feljegy­zések szerint építtette, csinosít- tatta várát, az ártéri felőli sar­kokra a kor divatja szerint olasz bástyákat emeltetett, s egyes vé­lemények szerint részben e fa­lak között szőtte Mátyás elleni összeesküvését. Az bizonyos, hogy a legnagyobb átalakítást ő tehette, mert az utána követ­kező időben már stratégiai­lag nem lett volna helyes ide építkezni az időközben nagy szerepet kapott ágyúk miatt. Képet kaphatnánk az akkori várról és felszereléséről, berendezésé­ről, ha valaki lehetővé tenné Szakály Ferenc­nek az általa feltárt e korabeli dokumentum közzétételét, hi­szen ebben Mátyás összeírói leltárt készítettek Vitéz János it­teni javairól. Királyi rendelettel a lebon­tásra utasították a főpapot, de 1472. augusztus 9-én bekövet­kezett haláláig nem valósult meg, s valószínű, hogy később is csupán jelképesen - címer-1 bontással - vitték véghez. A tö­rök hódoltság idejéből két leí­rást is ismerünk egy éven belül: Evlia Cselebi és Ottendorf Hen­rik járt itt. Az előbbi a vár alak­járól (Karácsony Imre fordítá­sában) ezt mondja: „Egy sétahe­lyes, magas dombon, négyszögalakú, kőépületű vár, de magányosan áll. Össze­sen nyolc tornya van, s az egész kerülete hatszáz lépés, alacsony árok veszi körül..." A visszafoglalásra 1686. szeptember 22-én került sor. Néhány év múlva Mérey apát erősítette meg a falakat, s való­színű, hogy ekkor kapta mai formáját, amit a későbbi építke­zések során már nem nagyon változtattak. Kertjét még 1897-ben Nőthling Vilmos ud­vari kertész díszfáival ültették be, s így sokáig egyik legkedve­sebb sétahelye volt a helybeli if­júságnak. Manapság, amikor ta­lán már erre sem szánnak időt, csak a kellően kiirtott, de azért rendezett várkert összképét rontja az itt „díszelgő" olajkút. Erről azonban már nem a vár építői tehetnek ... Dr. Töttős Gábor Fotó: Ótós Réka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom