Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-21 / 69. szám

1992. március 21. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 11 G Kis------E e neráció ^ Ifjúsági oldal ^ Törd a fejed! A múlt heti felvételünk az megfejtéseket. Tehát, aki elta- áldott anyaföldet ábrázolta, lálja a fenti rejtvényt, az két hét Ezentúl a nyertesek névsorát múlva tudja meg, hogy nyert-e. mindig a rejtvény megjelenése Vajon mit ábrázol Ótós Réka után két héttel közöljük, hogy itt látható felvétele? Várjuk több időtök legyen beküldeni a megfejtéseiteket! Éretlenségeim(2) Ezen anyai tanácsok után ta­lán folytatnám vörösdiplomám történetét. Közismert optimiz­musom révén felettébb re­ménykedtem abban, hogy a hétfőt talán már meg sem érem, és forró fohászokkal ostromol­tam az eget, hátha leküld va­lami ínycsiklandó elemi csapást a kedvemért. Igazán senki sem mondhatja, hogy nagyigényű vagyok: egy szolid kis sáskajá­rással is megelégedtem volna. De a sáskák sajnos egyéb elfog- laltásukra hivatkozva kimentet­ték magukat, így végül Isten­nek ajánlottam bűnös lelkemet, és a végzetes nap hajnalán fris­sen és üdén betámolyogtam a város szellemi életének felleg­várába. Útközben meghökkenve ész­leltem, hogy egyetlen gyanús öltözetű egyed sem közlekedik az utcákon. Amúgy is szár­nyaló fantáziám természetesen azonnal meglódult: talán még­iscsak belátták, micsoda gátlás­talan szívtelenség május 13.-ra tenni a magyar írásbelit, így a gyér érdeklődére való tekintet­tel a vizsga elmarad. Vagy ami még valószínűbb: a rádióbe­mondónak, akinek a tételeket kellett volna felolvasnia, tragi­kus véletlen következtében le­törött az egyik körme, és azóta is életveszélyes állapotban ve­deli az infúziót az intenzíven. Sajnos az alma materünk előtt állomásozó gyászba borult tömegek lerángattak a prózai valóság talajára. Pedig már épp a részvéttáviratot fogalmaztam, szegény, megboldogult rádiós hozzátartozóinak. Mivel már hajnali fél nyolc­kor a vesztőhelyen kellett volna lennünk, magától értetődik, hogy a megáltalkodott banda fele nyolc előtt két perccel tűnt fel a láthatáron. Szeretve tisztelt dirink persze sietett engedélyt kérni tőlünk arra, hogy ha le­het, hadd nem minősítse elve­temült viselekdésünket. Mivel szívünk jósága határtalan, ter­mészetesen minden további nélkül megadtuk neki az enge­délyt, ő azonban sem magát, sem minket nem kímélve még­iscsak részletesen kifejtette egész alávalóságunkat. Mi per­sze sürgősen magunkba omlot­tunk, és a külön e célra ma­gunkkal hozott nylonzsákok- Ban megkezdtük a vezeklést. Urunk és parancsolónk le­sújtó véleményének taglalása után ismertette a fekete listát, melyen mély fájdalmunkra, az orvul telefirkált szöveggyűjte­mények mellett személyes tár­gyaink, s köztük teljes harci fegyverzetünk is szerepelt. Majd megtudtuk, hogy nulla­dik típusú találkozásainkat csak másfél óra múlva ejthetjük meg, elemózsiát pedig kizáró­lag a felügyelő tanárhoz három példányban benyújtott írásbeli kérelmünkre csempészhetünk be, így ne is számítsunk villás­reggelire. Pedig én már hónom alatt a rezsóval jelentem meg, azt gondolva: két mondat kö­zött majd csak összeütök egy kis szalonnás rántottát. A folyosón száguldozva még azzal vigasztaltuk egymást: Babits biztosan ott lesz a három között, hisz ötven éve adta át lelkét Teremtőjének, és mint öntudatlan, de annál lekesebb MDF-es, sosem lépett be a Pártba. Ez pedig már gyanús. Ám nemsokára rózsás ajka­inkra fagyott a mosoly, amint egy részvétlen hang felolvasta, mire ítéltettünk. Babits hiánya mindannyiunkat megrázott. Bánatunk súlya alatt roska­dozva silabizáltuk a misztikus címeket, s szemünk földbe gyökerezett a jeges rémülettől. Jómagam félig önkívületben, sorsolással kiválasztottam és felvéstem a harmadikat, s mi­után már az iniciáléval is elké­szültem, brilliáns női logikám­tól vezérelve azonnal rájöttem, hogy nem tudok róla semmit. Azért a biztonság kedvéért ír­tam öt oldalt. Nem hiába kötötték lel­künkre a vázlatírást áldott em­lékű tanáraink, én - tán mon­danom sem kell - nagylelkűen megkíméltem tőle magam. Ha az ember zseni, akkor nyugod­tan rögtönözhet. Ahelyett, hogy a logikus gondolkodás kispol­gári szokásával hergeltem volna magam, azon töpreng­tem, hogy hordhat Mézgánk ily otromba cipőt, majd örömmel nyugtáztam, hogy ez a Soma már megint nőtt két centit, ezt követően pedig kiálltam lovagi tornára egy szemtelen, piros pókkal, aki elsöprő győzelmem után kénytelen volt elhagyni a dolgozatom címe előtt elfoglalt szükséglakását. így aztán a di­adaltól mámorosán sikerült gyönyörű befejezést kanyarin- tanom a dolgozatom közepére. Igazán nem tehetek róla, ha utána még annyi minden eszembe jutott. (folyt, köv.) Finta Judit Leülök az egyik unokatesó- val beszélgetni, helyes lány, a bőre csokiBarna, a haja szőke, a szeme pedig kék. A nevét nem sikerült kiderítenem. Gizu ott­hon érzi magát, de valahogy távol tartja magát tőlünk. Szofi pedig zabálja a süteményt, isz- sza a kólát, mint a gödény és közben pakolja a cuccát. Gizu majd a papájával lakik a kis bungalójukBan, én Szofival és Tüncivel a háromszemélyes­ben, Jancsi pedig - Ígéretéhez hűen - kint egy hálózsákban. A papgáj óriási szenzáció, min­denki azt csodálja. Mauriciusz- nak hívják, csuda tudja, miért. Nyüzsgés, zsongás és zsibon- gás. Végre itt. Két hétig élvez- Betem a napfényt, a Balatont és a társaságot. Most itt fekszem a sátorban, és gondolkozom. A többiek kinn zajongnak, én meg lefe­küdtem. Ä napnyugta szép volt, szebb, mint amilyennek képzeltem. Nem fújt a szél, a levegő meg se rezzent. Kint ül­tünk a stégen, Jancsi egy mini pecabottal megpróbált halat fogni, ezért voltunk olyan ha­lotti csendben. — Na, ha Jancsi fogja el­kapni a vacsoránkat, akkor én fogyókúrát kezdek. - ásított Szofi. Igaza volt, Jancsi valóban nem fogott semmit, de a hu­szonéves unokatesó, Péter bá­Heti cáfolat Nem igaz, hogy Wessely Gábor, az oldal ex-szerkesz- tője nem vette át a Grafit-dí­jat, melyet midnen évben a kollektíva által legjobbnak ítélt kollégánk kap meg. Vár Dombori Még lehet jelentkezni A fadd-dombori volt KISZ-tábort most a Tolna megyei Gyermek és Ifjúsági Alapítvány üzemelteti. Két éve vették át a tábort, és azóta folyamatosan felújít­ják, korszerűsítik. Jendrolovics Gábor, az alapítvány titkára el­mondta, hogy terveik és cél­jaik szerint minél több Tolna megyei fiatalt szeret­nének nyáron Domboriban vendégül látni. Természete­sen más megyeiek jelentke­zésének is örülnek, és jelez­ték már nyaralási szándéka­ikat külföldiek is. Az árakat próbálják elfo­gadható szinten tartani, az étkezés napi 280 forintba kerül, egy főnek a szállás pedig 220-360 forintba. Az eltéréseket korosztályok szerint állították fel, a legol­csóbban a 18-26 évesek kap­ják a szállást. Van sátoro­zási lehetőség, és igények szerint bérelni lehet faháza­kat is. Jelentkezni lehet egyénileg és csoportosan, jöhetnek iskolák, intézmé­nyek, szívesen látnak válla­latokat is. A tábor alkalmas konferenciák, továbbképzé­sek rendezésére is. Speciális és szaktáborokat is szívesen látnak. Elő- és utószezonban az árak természetesen mérsé­keltebbek. Az alapítvány maga is szervez táborokat, mégpe­dig számítógépes szaktá­bort, a tervek és az igények szerint több alkalommal. Akit érdekel ez a fajta nyaralási lehetőség, érdek­lődhet és jelentkezhet sze­mélyesen, telefonon, levél­ben. A cím: Szekszárd, Béla tér 6., telefonszám: 11 -928. Tininyár(5) Ezt is túléltük! (1990-es kalandok) tyó, aki kinn volt nálunk a Tra­banttal, megmentett minket. Halat ettünk vacsorára, amit egyébként ki nem állhatok, de itt olyan jó a hangulat, hogy le sem lehet írni. Gizu azt mondta, hogy egy hét múlva jön a ma­mája, az idősebb Gizu, ahogy magamban nevezem, és leváltja a papát. Fejemre húzom a takarót és alszom. Ne zavarjon senki! Jaj, már megint eltelt egy nap, mióta nem találkoztunk. Azóta annyi minden történt, olyan rö­vid idő alatt, hogy nem is szá­mítottam rá. Amióta fejemre húztam a takarót és elbúcsúz­tam a nagyvilágtól, azóta már berendezkedtünk és tettünk egy körsétát, meg fürödtünk a Balatonban ... Dehát azért va­gyok én itt, hogy mindent el­meséljek! Reggel, amikor felkeltem, ja­vában hortyogtak még a töb­biek. Ehhez hozzá kell tennem, hogy nem ők a lusták, hanem ép vagyok a korán kelő. Gizu is ébren volt, a szomszédból inte­getett nekem, aztán gyorsan el- Búcsúzott a papgájától és ro­hant felém. Elérkezett az én időm, itt a soha vissza nem térő alkalom, gondoltam. — Hogy állasz Gáborral? - kérdeztem csak úgy melléke­sen, de nagyon érdekelt, hogy mi történt köztük. Miért nem beszéltek még egymással? — Hogy állnék? - hangzott az elgondolkoztató válasz - Nem áll velem szóba, nem fog egyből a nyakamba borulni, ha meglát. — Te tudod - hagytam rá, hiszen Gizuval nem érdemes vitatkozni, mert mindig ő győz meg engem, nem pedig meg­fordítva. — írni kéne Peppínónak. — Most, mikor még meg sem érkeztünk és nem történt velünk semmi? — Mindegy, de nehogy azt higgye, hogy mi nem tudunk róla, vagy elfelejtettük. Van pa­pírod? — Van. Gyerünk be. Elővette a papírt, én meg fo­galmazni kezdtem magamban a levelet. Mindig szeretnék úgy írni, ahogy beszélek, lazán, szinte egy mondatban az egész levelet. Általában ez nem szo­kott sikerülni. Megpróbáltam, Gizu kezembe adta a tollat, én meg írtam: Szevasz Peppínó, reméljük, jól érzed magad, mert mi nagyon. Ezzel nem téged akarunk szomorítani, nehogy félreérts, de nagyon szép itt minden, eddig csak egy hur- colkodásban és egy Balatoni napnyugtában volt részünk, de ennyi gyereket egy rakáson látni, az is egy élmény. Remé­lem, otthon is gyönyörű idő van, akárcsak itt, te járj majd le a patakra vagy a strandra fü­rödni, és jussunk az eszedbe, amikor megmártózol a vízben. Sokszor csókol: Pötyi, üdv az egész Nagy Csapattól meg it­teni barátainktól, sokat gondo­lunk rád. Utóirat: Hiányzol! Gizu bólogatott, én meg ki­tettem a levelet az asztalra, mert a többiek még nem írták alá, kivittem egy pokrócot és elkezdtem napozni. A nap még nem égetett túlságosan, így én sem égtem le. (folytatjuk) Egyed Johanna Kazi-kalauz (3) Eredmény­hirdetés A mesepályázatunkra beér­kezett munkák értékelését a zsűri - Acsádi Rozália és dr. Töttős Gábor - elvégezte. Első helyre mindketten Bognár Zsoltot tették, aki 1500 forintos vásárlási utalványt nyert. A to­vábbi sorrendet illetően már nem volt ilyen egyforma a zsű­ritagok véleménye. Ezért, „hogy mindenki jól járjon", az alábbi döntés született. Máso­dik díj nem kerül kiadásra, vi­szont hárman nyernek harma­dik helyezést, és az ezzel járó 500-500 forintos utalványt: Gergics Péter, Márkus Viktó­ria és Ambrus Krisztina. Még három mesét, három szerzőt emelt ki a mezőnyből a zsűri. Jók: Szemes Klára, Ale­xandra Eremity és Tóth Haj­nalka. A részletes értékelést később közli a Kis Generáció, csakúgy, mint a nyertes írásokat. Az ünnepélyes díjkiosztó március 24-én, 9 órakor lesz, Szekszárdon, a Sajtóházban. (Liszt F. tér 3.) Az érintettek és érdeklődők pontos megjelené­sére számítunk! • • Ünnepi vetélkedő Március 13-án a Gyermekek Házában vetélkedőt rendeztek 1848/49 emlékére. A mi isko­lánkból, a II. számúból öt csa­pat, vagyis 15 gyerek indult. Első helyezést Bátaszék ért el, második lett Szedres és a mi egyik csapatunk. A mi iskolánk szerezte meg a 3., 4., 5., és 7. he­lyezést is. Mészáros Agnes 4. t. A II. számú általános iskolá­ból tizenöt tanuló jelentkezett az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékére ren­dezett vetélkedőre. A mi csapatunk egy kicsit nehezen kezdett, de behoztuk a lemaradást. Másodikak lettünk. A csapat tagjai: Tóth Eszter, Ra- tinland Réka és Kisantal Orso­lya. Kisantal Orsolya 4. a. Rigmus Menzán eszel csak egy hétig; Hamar eljutsz Farkasrétig. Felelősségem teljes tudatá­ban kijelentem, az alábbiak­ban olvasható értékelések, osztályzatok abszolút szubjek­tivek! Olyan, az utóbbi két év­ben megjelent kiadványok - lemezek, kazetták - kerülnek terítékre, melyek nagyrésze nehezen hozzáférhető, ellen­tétben azzal a ténnyel, hogy hallgatótáboruk meglehetősen nagy. E rovat nem titkolt célja, egyfajta segítségnyújtás, merre is induljon el az, aki most kezdi meg szubkultúrá- lis kazettaparkjának kiépíté­sét. Sex Action '91: Dark, rock, underground együttesekből verbuválódott őrült csapat. Igazi országúti rock and roll, pia, motorok, farmer, bőr, de elsősorban szex. Jaj a prűdek- nekü! Férfias ének, Magyaror­szágon ritkán hallható dögös gitár, dübörgő ritmus-szekció. Akinek erre nem mozdul meg a lába, az nyugodtan adhat vért a halnak... (5) Kampec Dolores '91: Annyi­ban hasonlít a Sex Action-hoz, hogy itt is homo sapiensek ze­nélnek, egyébként viszont hom­lokegyenest más. Mint ég és föld. Levitáció (ez a lemez címe is) elektromos hegedűre, gi­tárra, dobra, billentyűre, furcsa gyönyörűséges dallamözönnel. Kenderesi Gabiék saját utakon járnak, senkihez sem hasonlít­hatók. Manipulációtól mentes érzelmek, amikor a zene, a ze­néért van, és nem másért. (5) Kézi Chopin '91: Ez a Legát Tibi, úgy, ahogy van, egy arc, s nem is akármekkora. Kis ha­zánk egyik legjobb szövegírója, ám korántsem legjobb énekese. Persze ez még mindig elvisel­hetőbb, mintha öt oktávon da­lolna szamárságokat. A szinte az egész kazettán vad, féktele­nül okos Legát az utolsó szám­ban felvillantja, a magányos, védtelen, de reménykedő Legá- tot. Az ember hátán végig fut a hideg. Katarzis Legát-módra. A zene sokhelyütt elmarad a szö­vegek színvonalától, de mivel a gondolat-megfogalmazás ha­tost érdemelne, így nem tudok nem (5)-öst adni. Ugatha Christie '90: „És a felkelő kába naptól majd inni kér, És együtt lerészegednek az égi nagy kocsmában, Ahol né­hány Isten egy stampóért Föl­det cserél." Némi jazz-beütés, néhol eredeti szövegek. Dél­után 4 és 6 között szeretem hallgatni. Estére már nem elég vad, vagy nem elég mély... Nem tudnám pontosan megfo­galmazni, de nem rossz a ka­zetta. (4) Kispál és a Borz '91: Ez a pé­csi banda már meghódított minden valamirevaló helyet. Bebizonyították, hogy vidékről is lehet. „Csak" jó duma, jó mjuzik és mondjuk egy eredeti hang kell. Máris mindenki po- gózik, énekel és veszi a kazit. Így kell ennek lennie. Egyéb­ként ÁPRILIS 9.-én a szekszárdi tanítóképző főiskolán lehet megtekinteni őket. (5) Hétfőn a POP TV-ben az Alter­natív Zenei Tájék-ban a Pál Utcai Fiúkkal találkozhattok. (folytatjuk) KRZ Fotó: Ótós Réka A Kispál és a Borz április 9-én Szekszárdon koncertezik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom