Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-21 / 69. szám
992. március 21. HÉT VÉGI MAGAZIN »ÚJSÁG 7 Utcára nyílik a kocsmaajtó A fenti nóta sorai jutottak szembe amikor Alsónánán a alu közepén lévő megszépült talboltba invitált Bogdán Ká- oly, aki a bátaszéki AFÉSZ-től >érli a vendéglátó egységet, dint elmondta, valami más ne- 'et szeretne kitalálni, mert ezt a ellegtelen „italbolt" elnevezést lem kívánja az új táblán látni. V tavalyi templom avatás után nőst ennek a helyiségnek a endbetétele is hozzájárul a falu központjának szépüléséhez. Az újjáalakított italbolt első vendége a jelenlegi kocsmáros ,tanítója", Bauer József, bölcsen nosolyog. — Tudták azt az öregek, hogyan kell építkezni, a templom is a kocsma két fontos hely a fa- uban, közel kellett legyenek igymáshoz. Bauer József 1973-ban ment nyugdíjba, a községben min- ienki csak Slosszernek hívta. Vli volt e mögött a becenév mögött? Bátaszékről származom, ihol több Bauer volt. Édesapámnak lakatos volt a szakarája, ami németül slosszert je- ent. így aztán ez a név megkü- önböztetésként ragadt rám és maradt rajtam. — Több mint húsz évig vehette az üzletet. Bizonyára sok Érdekes esemény történt ez alatt a két évtized alatt. Mesélne róluk? — A kocsma olyan hely volt, ahol szinte az egész falu, főleg a férfi lakosság megfordult. Ki többször, ki kevesebbszer. A vendégek különbözőek voltak, mindenkivel másképpen kellett „bánni". Ebben a községben a kitelepítés után olyan sok helyről érkeztek a családok, hogy szinte elkerülhetetlen volt a más nemzetiségű, más kultúrájú emberek között az összetűzés. Ennek nagy része itt, a kocsmában bonyolódott le. — Veszekedések is voltak? — Bizony nem is egyszer. Félni sosem féltem, mert megismertem őket és tudtam hogyan kell őket lecsillapítani. Voltak olyan idők, amikor a kocsma egyik felében ilyen, a másik felében olyan nemzetiségűek ittak. Középen meg én vittem ki az italt és vettem fel a rendelést. — Hogyan tudott fegyelmet tartani? — Csak úgy, hogy egyformán bántam mindenkivel. Nem volt bratyizás, nem volt hitel. — Egy községben abban az időben talán ez volt az egyetlen szórakozásuk az embereknek. Persze lakodalmak, bálok, búcsúk voltak, de csak ritkán. Az iváson kívül mi volt az, ami idevonzotta az embereket, hiszen inni otthon is lehet, miután Alsónánán nem is akármilyen szőlő terem? — Beszélgettek, politizáltak, sőt üzleteket kötöttek. Aztán az üzletkötés után jöhetett az ál„Szabadúszó" hajóskapitány domás. Szerencsejátékot sosem engedtem, de billiárd az volt és jó időben kuglizni is lehetett az udvaron. — Mire tanította meg Bogdán Károlyt, amikor Öntől 1973-ban átvette az üzletet? — Mindenféle „gazemberségre" megtanítottam. Elsősorban arra, hogy a papírmunkák mindig rendben leygenek. Az a legfontosabb, mert a precízség az alapja mindennek. Megtanítottam arra, hogyan kell az emberekkel bánni. Bár ezt talán nem is lehet tanulni, ezt a szkmát vagy szereti valaki vagy sem. — Bogdán Károlyt kérem, hogy válaszoljon most itt tanítómestere előtt, hogyan tanulta meg ezt a szakmát? — Talán azzal válaszolnék, hogy elmondom, hol és mit valósítottam meg az elmúlt 20 évben ebben a vendéglátó szakmában. Amikor átvettem Józsi bácsitól a helyi italboltot és vezettem 12 évig, egy évig a kis- mórágyi kocsmában, majd három évig a szálkai Horog vendéglőben dolgoztam. Három éve Patak presszó néven itt Alsónánán egy saját vendéglőt és presszót nyitottam. A falu fölött lévő pincesoron már majdnem teljesen kész az a panzió, ahová külföldi és belföldi vendégeket tudok elhelyezni, szállással, étkezéssel. Ezután a saját vendéglőnket a feleségem vezeti, én pedig eny- nyi év után újra itt dolgozom, az italboltban. — Újra és újra nekivág? — Ilyen a természetem. Ha valahol már sikerült kialakítani a helyiséget, a vendégkört, akkor továbbmegyek. Szeretek a semmiből valamit csinálni és ebben a szakmában erre minden lehetőség megvan. Sas Erzsébet Riportalanyom ritka hivatást választott magának. Ragaszkodik a névtelenséghez. Tengerésznek készült, már gyerkkorától. Hiába akart a család jogászt faragni belőle, kitartott az elhatározása mellett. A közgazdasági technikum elvégzése után a műszaki egyetem tengerésztiszti tagozatára jelentkezett, ahol közlekedés- mérnöki diplomát, majd tengerészkapitányi diplomát szerzett, és 1968-ban elhelyezkedett a MAHART-nál. , Négy éve azonban szabadúszó, egy budapesti állásközvetítő cégen keresztül szerződik el, amely tengerésztiszteknek és tengerészeknek keres és kínál munkát. Hajózott már bur- mai és líbiai lobogó alatt, bejárta a Földet Újfunlandtól Fokföldig. — Mi késztette arra, hogy önállósodjon? — A MAHART nem fejlesztette a céget, egyre jobban elöregedett a hajópark, így lassan munkanélküliek lettünk. Két gyereket kell felnevelnem, olyan állás után kellett néznem, ami ezt lehetővé teszi. így jutottam el ehhez a pesti káeftéhez, amely rendszeresen kiközvetít. — Általában meddig tart egy ilyen hajóút, hogyan tud együttműködni egy vadidegen legénységgel? — Az utak zöme 8-9 hónapig tart, de lehet ennél hosz- szabb is. A legtöbb, amit eddig hajón töltöttem egyfolytában, 18 hónap és 26 nap volt. Ha itthon is vagyok, a bőrönd becsomagolva vár, mert sosem tudhatom, mikor jön a telefon, hogy induljak. Mindenre fel kell készülni, a pakkban a ber- muda-nadrágtól a jégeralsóig minden van, hiszen a Ka- rib-tengertől a Jeges-tengerig bármerre vihet az út. A kérdés második felére válaszolva pedig annyit mondanék, a hajózás nemzetközi nyelve az angol, ezen értetem meg magam a tisztekkel és a legénységgel. — Mi hiányzik a legjobban a tengereken? — A család. Persze van rádiótelefon a hajón, és táviratot is adhatok fel, ha szükséges, de ez nem az igazi. Hogy le ne maradjak az itthon eseményekről, beszereztem egy rádiót, amivel akár Kubából is lehet fogni a Kossuth adót. — Meddig akarja folytatni a mesterségét, és mihez kezd, ha abbahagyta? — Ez az, amit nem hisz el a családom, hogy valamikor is abbahagyom, nyugdíj előtt. Pedig rákényszerülök majd, mert hiába fizetem a társadalombiztosítási díjat, nyugdíjjárulékot nem fizethetek. Pedig már azt is felajánlottam a tébének, hogy valutában fizetem, de - számomra érthetetlen módon - nem fogadják el, mert külföldi magán-munkavállalónak minősülök. Azt mondják, képezzek magamnak alapot, amiből megélek majd idős koromban, így aztán, ha azt akarom, hogy jó nyugdíjam legyen, pár évvel a korhatár előtt abba kell hagynom a szakmát, és el kell helyezkednem valahol. Szerencsére van néhány más szakképesítésem, példáiul képesített könyvelő, vállalati tervező, statikus, közlekedési üzemmérnök, talán sikerül majd valamihez kezdenem. — Mint említette, szülei más pályára szánták. Ha a fia is az ön hivatását akarja folytatni...? — Erre csak annyit válaszolok, hogy a fiam a napokban felvételizett Budapesten a hajózási szakközépiskolába. — Akkor hát a régi tengerészköszöntéssel búcsúzunk öntől: Jó szelet; kapitány! Venter Marianna Fotó: Kispál Mária A lakás falán a tengerek emlékei Harminckét évesen újjászületett Kocsándi István: Végre van értelme az életemnek Egy fiatalember már leszámolt mindennel, mégis új távlatok nyíltak meg előtte. Kocsándi István ma már egész más szemmel tekint a világra, a megállapítás ezesetben szó szerint értendő. Bár a legkevésbé sem látszik rajta, de 32 évig szinte teljesen vakon tengette az életét. Saját bevallása szerint február 24-e előtt csak a sötétben tapogatózott, ma már elvégzi a ház körüli teendőket; azelőtt csak kísérővel merészkedett ki a városba, ma már túl van az első önálló budapesti kiránduláson. Mindez egy három percnél is rövidebb műtétnek köszönhető. Felvillan a reménysugár — Kölesden születtem, a gyermekkoromat is itt töltöttem - kezdi a visszaemlékezést Kocsándi István. - Születésemtől kezdve rövidlátó vagyok, csaknem száz százalékos a látáskárosodásom. Az általános iskola után mindig nehéz fizikai munkát végeztem: többek között dolgoztam az áfésznél, a postánál kábelfektető voltam. A legtöbbször azonban idő előtt megköszönték a munkámat, máig se tudom miért, hisz mindenütt lelkiismeretesen dolgoztam. Talán az emberek nem tudják, hogyan is viszonyuljanak egy fogyatékoshoz, szinte zavarba jönnek a közelségétől. Az egyik reggel a tévében az új mikro-szemsebészeti eljárásokról volt szó. A Focus Medical Mikro-Szemsebészeti Intézetben a rövidlátás sebészeti korrekcióját is vállalják. A főorvos, az orosz Szergej Arcibasev már több száz műtétet végzett el sikeresen. Természetesen azonnal jelentkeztem náluk egy diagnosztikai vizsgálatra, majd a főorvos közölte, hogy garantálja a sikeres műtétet, aminek a költsége 60 ezer forint lesz. A feleségem munkanélküli, két gyermekem van, nem volt egy fillérünk sem. Már négy éve tagja vagyok a Vakok- és Gyengénlátók Tolna Megyei Szervezetének, a/ érdekképviseleti szerv adománykérő levelek sokaságát küldte ki vállalatokhoz, gaz dálkodó szervekhez, magánszemé lyekhez. Végül nagy nehezen ösz- szejött a szükséges összeg. Az operációra február 24-én került sor. Menet- rendszerű pontossággal zajlott minden: a műtét a betegnek sorskérdés, de néha az volt a benyomásom, hogy az orvos számára csak rutinfeladat, egv délelőtt több mint húsz beteget operálnak meg. Csak arra kellett vigyáznom, hogy ne mozgassam a fejemet. A fertőtlenítés után annyit éreztem, hogy hozzáértek a szemgolyómhoz, egyébként gyors és fájdalommentes volt minden. Végül steril kötést kaptam és elaltattak. Soha nem feledem az ébredés utáni pillanatokat: egy kicsit félrehúztam a kötést és tisztán láttam az ágyam melletti fogas körvonalait. Azóta más ember lettem, képes vagyok napokig is nézelődni, elraktározni magamban a látható világ nyújtotta csodálatos élményanyagot. Szemfényvesztés vagy orvosi bravúr? — Mikor Öntől szakmai véleményt kértek, miért nem tartotta célszerűnek a műtét elvégzését? - kérdeztük dr. Vastag Oszkár megyei szemészfőorvost, a szemészkollégium tagját. — Kocsándi Istvánt rövidlátással kezeltük és olyan mértékű a látáskárosodása, hogy a vakok személyi járadékára is jogosult. A Focus Medical Mikro-Szemsebészeti Intézet által végzett műtétekkel a szaruhártya görbületét csökkentik. Ezt a refraktív sebészeti beavatkozást a szakma még fenntartásokkal kezeli. Az eljárással kismértékben csökkenthető a rövidlátás, ilyen mértékű javulás szemüveg használatával vagy kontaktlencsével is elérhető. Természetesen örülök Kocsándi úr gyógyulásának, de szerintem szó sincs ugrásszerű javulásról. Ha a rövidlátók szemüveg nélkül jobban látnak, akkor ezt a jelenséget ugrász- szerű, csodával határos gyógyulásként élik meg. Egyébként az a fajta hírverés, amit a szó- banforgó intézet megenged magának, orvosetikailag erősen kifogásolható. Ók garantálják a sikeres műtétet, de az orvostudományban, különösen a szemsebészetben ez elfogadhatatlan. A műtét anyagi oldala is kételyeket támaszt bennem: kissé soknak tartom a hatvanezer forintot, bár kétségtelen, hogy a szemünk világa a legdrágább kincs. Persze ne feledjük azt se, hogy itt egy magánvállalkozáson alapuló egészség- ügyi szolgáltatásról van szó. Mindenkinek szíve joga, hol keresi a gyógyulást. Milyen drága a szemünk világa? — Nekünk csakis az lehet a feladatunk, hogy sorstársainkkal megismertessük ezt a gyógyulási lehetőséget - mondja Kovács Lászlóné, a Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei Szervezetének titkára. - Ne feledjük azonban, hogy orvosi vizsgálat dönt arról, kinél lehet az említett műtéti beavatkozást elvégezni. Válaszként az adománykérő leveleinkre Kocsándi István esetében a társadalom- biztosítás 5 ezer, a vöröskereszt 4 ezer forintot adott. A Köre Tetőszigetelő és Bádogos Kft. 15 ezer, a Nadray és Kiss Ügyvédi Iroda 2 ezer, míg Schöck Gyu- láné faddi lakos 500 forinttal járult hozzá a költségekhez. A sikeres műtét után a szekszárdi önkormányzat is adott 10 ezer forintot, a többi költséget szervezetünk fedezte. Ha csak egy százalék esély van a gyógyulásra, vállalkozni kell a műtétre. Sajnos, a társadalombiztosítás átszervezéséig a szociális gondoskodásra leginkább rászorulók gyógyulási lehetősége elsősorban a vállalatok, intézmények adakozókedvétől függ, anyagiak hiányában sokszor még a sikerrel kecsegtető műtétre sem kerülhet sor. Nyilvánvaló, hogy a vakok és gyengénlátók egy részének a hasonló műtéti beavatkozás jelenti az utolsó szalmaszálat. Persze az a veszély is fennáll, hogy sokan túlmisztifikálják a jelentőségét és a csodavárás jegyében a közeljövőben ugrásszerűen növekedni fog a kft. formájában működő egészségügyi intézményforgalma. ..- kesjár - Fotó: Ótos Asszomjok szigeti (részlet) Gyereket szeretnék tőled Szerelmes monológ 1 Nem szánja a szomjúhozót ki szomjúságot nem érez. (Iuvenalis) | Fogd meg a kezem! Simogass! Egy puszit is adhatsz; 1 Nem hiszed mennyire ma- l gamra maradtam. Örülnöm kellene, hogy végre kaptam lakást, a magam módján be is 1 rendeztem apró bútoraim- : mai, de nem gondoltam, hogy ennyire meg fog kí- • nozni az egyedüllét. A válás óta annyian keresel nek és igyekeznek kedvemre 1 tenni, de nem erre van szükségem. Szakítottam a múltammal, a férjemmel. Úgy 1 gondoltam jobb lesz egyedül, I mert ő egy teljesen más világ. I Ezt korábban nem tudtam. 1 Lakva ismertem meg igazán. ; Beszéltem már erről neked. Jó ember ő, csak nekem másra van szükségem. Társra, lelki kapocsra. Beszélgetésekre. Javítom itt a dolgozatokat, ehhez is kel- :: lene tőle olyan segítség, hogy megosztani a gondolatokat. Úgy mint veled! Mondták, hogy nem lesz jó a házasságom, mert egy ér- | telmiségi és egy fizikai dolgozó miért kötik egymáshoz I az életüket!? Szerettem fér- I fias alakját és nagyon jól megértettük egymást az ágyban. Egyszer azt vettem észre, hogy nem beszélünk, mert nincs miről. Elmaradtak a színházi előadások, kiállítások, hangversenyek, pedig a magam fajta tanárnak ezek életető elemei. Miért magyarázom ezt ne- ked? Két év óta fél tucat férfi | liheg körül. Mind csak egyet akar! Én meg nem vagyok ! hideg kőből. Kell az érintés, a másik test melege. Úgy árasztanám a szerelmet mail gamból, de nem akárkinek. I Őrület, hogy a nálam húsz évvel idősebb férfiak vonzanak. Nyugalmuk, érettségük, tapasztalásuk, nem is tudom mi ez. Az apáim lehetnének! Tudod milyen jó kolléga vagy!? Örülök, hogy van kivel megosztanom ezeket az eszméletlenségeket. Arra gondolok éjszakákon, hogy legalább egy gyerekem lenne. A napokban megkeresett egy szülő, pontosabban nevelőszülő. Az örökbefogadott kisfiúról beszélt, de olyan szeretettel, melegen, mintha a sajátja volna. Egész nap rájuk gondoltam. Este mentem hazafelé, két férfi megszólított. Addig követtek, már a végén futni kezdtem. Fölrohantam a lakásomba, magamra zártam az ajtót. Vacsoráztam, lezuhanyoztam ... A tükörben néztem a testem. Elképzeltem, hogy lassan domborodik a hasam, megduzzadnak a melleim, feszül a bőröm, aztán ... Lázas melegség öntött el. Verejtékezni kezdtem. Ahogy voltam, ruhátlanul lefeküdtem az ágyra. Hanyatt vágtam magam .. . széttártam combjaimat. .. kimondhatatlan gyönyörűséget éreztem. Ekkor történt valami különös dolog. Elnehezült körülöttem a világ. Fájni kezdett, hogy barátommá és nem szeretőmmé fogadtalak, amikor a tantestületbe kerültem. Nem tudnám mivel indokolni, hiszen te úgy kilógtál a sorból a többiek közül. Nem tettél semmilyen célzást, hogy milyen csinos vagyok, csak egyszerűen ... szóval akkor este hirtelen megjelent előttem az arcod. Forgolódni kezdtem, magamra húztam a lepedőt és hangosan kimond- tam: gyereket szeretnék tőled! Decsi Kiss János
