Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-14 / 63. szám

992. március 14. HÉT VÉGI MAGAZIN »UJSAG 11 Vajon mit ábrázol Ótós Réka elvétele? Örömmel tapasztal­uk, hogy nem veszítettétek el ejtvényfejtő kedveteket. Sok negoldást kaptunk, de az oldal ezárásáig csak két helyes akadt cözöttük. László Andrea és Deák Ferenc tengelici olvasónk alálta el múlt heti rejtvényün­ket. A kép vattacsomót ábrá­zolt. Mivel dupla nyeremé­nyünk van, mindketten kapnak egy-egy műsoros kazettát. Várjuk további megfejtéseite­ket, ismételten kérjük, a megol­dásokat mielőbb postázzátok! Címünk a régi: 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Március idusán Holnap, március 15.-én ismét elővesszük a kokárdá­kat, és büszkén mellünkre tűzzük. Ez a sokáig elszürkített, csak az elmúlt néhány évben végre rangjának, jelentősé­gének kijáró tisztelettel meg­tartott ünnep a magyar tör­ténelem egy olyan szaka­szára emlékeztet, amikor raj­tunk volt a világ szeme. Talán a Kis Generáció kor­osztálya lehet a legbüszkébb erre az ünnepre, hiszen a for­radalom kirobbanásában a legnagyobb szérepet a már­ciusi ifjak játszották. Éretlenségeim Egy 19 éves matróna visszaemlékezései Kiküldött tudósítóink szerint metropoliszunk patinás alma ma­tereiben ez évben is több száz hölgy és úr várja epedve, hogy az Érett­ségi Bizottság fedőnév alatt garáz­dálkodó inkvizíció színe előtt te­hessen bizonyságot páratlan zseni­alitásáról. Az alábbi mű szerzője, végzetes mé/eteket öltött emerbaráti érzel­meitől vezérelvén úgy döntött, megosztja velük - veletek egykori viszontagságait, hogy így segítse lelketek felkészülését az elkerülhe­tetlenre. A kedvetekért előhalászta a hajdani, megsárgult pergament, nehogy aggkori szenilitását okoljá­tok a kedvező beszámolóért. Tehát kanyarodjunk vissza az időben 1991. júniusáig. Ezennel ünnepélyesen be- jelntem az értem aggódó milli­óknak, hogy bármily hihetetlen is: az úr 1991. esztendejétől azon belül június havának 6. napjától fogva érett hölgyként folytatom áldásos működése­met. Bár az a szörnyű gyanúm, hogy pár tucat évtizeden ke­resztül még sikeresen leplezhe­tem e lesújtó tényt. (Legutóbb tegnapelőtt férceltem fel a rán­caimat a fülem mögé, a figyel­mes szemlélő még felfedezheti a pelenkaöltés nyomait, igaz, a (Jíszítősorként alkalmazott ma­tyóhímzés kissé eltakarja őket). Az érettségemre vonatkozó fenti hírt hivatalos források még nem erősítették meg (erre csak délután négykor kerül sor), így most még csak saját, rőt szakállamra terjesztem. Az utóbbi hét, megpróbálta­tásokkal teli napon minden esetre kiderült: nem hiába koc­káztattam meg egyik szenny­cikkemben azt a tudományosan még be nem bizonyított kijelen­tést, miszerint a tanárok a te­remtés csodái. Amit nem tud­tak megtenni a négy év alatt, arra most, az érettségi alkalmá­ból végre rászánták magukat: előkotorták a naftalinból féltve őrzött, molyrágta kis glóriáikat. Kólát osztogattak a szomjúho- zóknak, bátorítóan mosolyog­tak és szakadatlanul bólogat­tak, hogy így enyhítsék szen­vedéseinket. A 4. d. néven is­mert bűnszövetkezet tizenhá­rom tagját tegnap, a maradékot ma vonták kínpadra. Viszon­tagságaink természetesen va­lamikor még májusban kezdőd­tek, szeretve tisztelt dirink fe­lejthetetlen szónoklatával. Magvas gondolataitól, sajnos, meg kell fosztanom a nagy­érdeműt, mivel szüleim vég­zetes tévedése folytán nem az Idegen Szavak Szótárából ta­nultam meg beszélni. Csupán „a ballagás aktusához érkez­tünk" kezdetű huncut kör­mondatra és a „kronológiai grádics"-ra emlékszem, meg ta­lán még arra, hogy az első har­minc szám, ami a beszédben elhangzott, olyan mély nyomo­kat hagyott bennem, hogy egész beleszédültem. Hiába, ha az embert utoléri az érelmesze­sedés. . . Hogy az eljövendő nemzedékhez szóljak, Murphy stílusában annyit jegyzek csak meg nehogy azt hidd, kedves X vagy Y, hogy akár eddig is si­mán eljuthatsz: már januártól véres pártharcok dúlnak majd a ballagási kosztümre vonatko­zóan, és ha a modellben már április végén valami csoda foly­tán sikerülne is megegyezne­tek, az egyenszín kiválasztása - egyéniségetek sokszínűsége folytán - úgyis reménytelen vál­lalkozás. A harisnya méretét és a cipősarok alakját érintő viszá­lyok kirobbanásának szokásos ideje a ballagást megelőző dél­után. A nagy nap reggelén pe­dig talán mondanom sem kell: mindannyian rádöbbentek majd, hogy a csodás ruhaköl­teményben leginkább egy tö­meges gyermekáldás elé néző vízilóra hasonlítotok. Ennyit egyelőre, legközelebb pe­dig mindent megtudtok az érett­ségi lefolyásáról. Finta Judit Tininyár (4) Ezt is túléltük! (1990-es kalandok) — Nekünk van sátrunk, el­vihetnénk! - ajánlotta Jancsi. — A hátunkon? - Peppinó nem ringatta el magát. Kétel­kedett. — Hány személyes sátor? - kérdezte Szofi, és töltött magá­nak a málnaszörpből. — Ööööö... Három! De ha nagyon akarjuk, elférünk benne négyen is. — Mármint kivel? - vigyor­gott Peppinó — Veled nem al­szom egy sátorban. — Jól van, akkor ti négyen alszotok a sátorban, Tüncinek biztos van helye a házban, én meg majd alszom kint egy há­lózsákban. — Óh! - Peppinó még min­dig a megoldatlan kérdésen töprengett. - Először is enge­délyt kell kérni, és el kell a sok pakkot szálítani... — Stop, egy pillanatra! - Tünci felemelkedett. Tünci vé­kony, magas, és mérsékelten szép. Azért mérsékelten, mert Szofihoz képest nulla. - Be le­hetne pakolni a Mercédeszbe .. Végülis Gizu állt elő egy ép­kézláb ötlettel. Az apjának van egy teherautófélesége, lehet, hogy meg tudja fűzni, hogy el­vigye a cuccot. Most a nagy ter- vezgetések, álmodozások idő­szaka következik. Egy nappal a szülinapi buli után kiderült, hogy Peppinót nem engedik a szülei. Hiá­nyozni fog, de kibírjuk nélküle. Ülök a parkban egy pádon, lógázom a lábam, és borzasz­tóan elégedettnek érzem ma­gam. Június. Egy hete még irtó­zatosan drukkoltam, de most már angyali béke lakozik szí­vemben. Honnan ez a költői- ség? Nem nehéz kitalálni: nya­kamra szakadt a nyári szünet/ minden örömmel és csavargá­sai, bulikkal és mozilátogatá­sokkal. A bizim tűrhető, csak az a fizika hármas ne gömbö- lyödne olyan gőgösen! A szüleim nem voltak pipá- sak, tudomásul vették, hogy nem én leszek a második Eins­tein. Einstein Pötyi... Hm, nem is hangzik olyan rosszul! Szofit egy hónapig nem lát­juk. Falun, rokonoknál nyaral, ha azt nyaralásnak lehet ne­vezni, két magatehetetlen öreg­ről gondoskodik, málnát szüre­tel, miegymás. Brrr! Jé, ki közeledik felém! A mél- tóságos Peppinó kisasszony, lekuporodik mellém a padra, átkulcsolja a térdét és mélyen hallgat. Sajnálom. Van benne valami titokzatos, mióta meg­tudta, hogy nem jöhet el ve­lünk. Rámnéz, hallgat, újra rámnéz, megint hallgat egy sort. — Valami bánt? - kérdez­tem. Szeretnék gondoskodni róla, szeretném, ha a vállamra borulna és zokogna, de semmi ilyet nem tesz. Csak hallgat, és hideg, akár a jég. Talán jobb is így­Egy bőrönd. Egy fél pár zokni. Egy sort, tornacsuka, is­meretlen eredetű repülő tár­gyak, Gizukám az istenért, csipkedd magad egy kicsit, megmondtam, hogy nem elég nagy az a sportszatyor, az ég szerelmére, ki engedte szaba­don a papagájt, szerrvu, szerrvu (a papagáj nem haj­landó megtanulni rendesen belszélni), mamám, apukád már itt ál a kocsival... Zaj, kavargás, kapkodás. Az én kedves, szeleburdi Gizum. Meg a drága mamája. Meg az az eszeveszett papagáj, aki le­harapja a „szervusz" végéről az észt. Meg persze én, aki ugyan­csak zajgépként működik, vagy működöm, a fene, sose voltam tisztában ezzel a nyelvtannal! Gizu meg a Liberó reklám zené­jét dúdolja, nem éppen opera­házi színvonalon, a mamája nem ad aktuális jótanácsokat, csak az idiótán, mégis olyan aranyosan elrendezett arany­szőke hajtincseibe túr, én meg imádom ezt a családot, a papa­gájjal együtt. Megérkezik Gizu papája. Po­cakos, napszemüveges krapek, útközben már felszedte Jancsit meg Gizut a cuccaikkal együtt, felszállunk, ilyen érzés lehet egy szardíniának egy konzerv­dobozban, Gizu mamája és Peppinó integet, Gizu a papagáj kalickáját szorítja magához, és érthetetlen okból a „Hull a pelyhes"-t énekli. Szerrvu, szerrvu, jöjj el ked­ves télapó, brrr, brrr, vidám élet hangja száll, van zsákodban minden jó . . . Elindultunk. Ennek is meg kell történnie egyszer. Bevonu­lásunk több volt, mint esemény. Tünci visítva a nyakamba bo­rult, Szofi a menő „tigrisbőr" nadrágját mutogatta Jucinak, az egyik unokatesónak, Gizu za­vartan köszönt Gábornak, de olyan piros volt, mint a balatoni alkonyat. Én még nem sok bala­toni alkonyatot láttam életem­ben, egyet ötéves koromban, egyet meg két éve, a csapattá­borban. A csapattábor unalmas volt, a koszt ízétien, csak az a gyönyörű napnyugta az utolsó előtti napon! Kicsónakáztunk, tanári felügyelettel, a víz lan­gyos volt, hínáros, és a napsu­garak ott szikráztak rajta. A part közelében haladtunk, és semmi fröcskölődzés, lökdöső­dés, ettől függetlenül nagyon szép volt. Miközben én ábrán­dozom rég eltöltött balatoni nyaraimról, Jancsi már a sátor­verésnél segédkezik, a papagáj esz nélkül köszönget, Gizu pa­pája meg sörözik Tünci vei. Kedves kis társaság, a kisebbek békát fogni indultak, mi pedig ismerkedünk a többiekkel. Tünci sorban bemutat mindet egymásnak, Gizu meg csönd­ben ül a napozószékben a fü- vön, és sütteti a hasát, mint aki­nek semmi dolga nincs. (folytatjuk) Egyed Johanna Kazi-kalauz (2) Heti cáfolat Nem igaz az a híresztelés, hogy az Eunuchok Érdek- védelmi Szervezete is be­nyújtotta kár-pótlási igényét a Kárpótlási Hivatalhoz. Diák Murphy A Csapó Híradó nyomán Feleletnél ne mondj olyat, amit nem a tankönyvben olvas­tál! Olyat se mondj, amit a tan­könyvben olvastál! Mondj, amit akarsz, úgyis beléd kötnek! * A tanár egyetlen igazi öröme az életben az a rövid idő, amíg diákjai görcsös kínszenvedését látja dolgozatírás közben. * A házi feladat pontosan olyan, mint az érettségi bizo­nyítvány: ha nincs, nem veszik jó néven, ha van, nem érdekel senkit. * Ha sokat tanul az ember, előbb-utóbb elfelejti. Ha nem tanul, megkímélheti magát et­től a bosszúságtól. * Azt, hogy mit nem tudsz, pil­lanatok alatt kideríti a tanár. Az, hogy mit tudsz, nem ér­dekli. * A menzai étkezés titka a gyorsaság. Mire rájössz, hogy milyen rossz, már meg is etted. * Ha átvághatod a tanárt, vágd át! De lehetőleg ne a nyakánál! Felelőségem teljes tudatá­ban kijelentem, az alábbiak­ban olvasható értékelések, osztályzatok abszolút szubjek­tivek! Olyan, az utóbbi két év­ben megjelent kiadványok - lemezek, kazetták - kerülnek terítékre, melyek nagyrésze nehezen hozzáférhető, ellen­tétben azzal a ténnyel, hogy hallgatótáboruk meglehetősen nagy. E rovat nem titkolt célja, egyfajta segítségnyújtás, merre is induljon el az, aki most kezdi meg szubkultúrá- lis kazettaparkjának kiépíté­sét. Keleti Fény '91: Jó szövege­ket, szerintem, nagyon nehéz írni. Vagy jön magától, vagy nem. Csanádi Kriszta - aki egyben az énekes is - alternatív közhelyszótára megközelíti a csillagos eget, de a szövegek nem állnak össze. Hülye hely­zet. Erőltetett, s e mellett az ének is affektáló. Művi, tehát tökéletesen érdektelen. (2) Kontroll '91: Ők is, akárcsak az URH, újra összejöttek egy koncertre. Biztosra mehettek, íriszen már régen legendákká nőttek egyenként is: Kistamás Laci, Müller Péter, Bárdos Deák Ági, Hajnóczi Csaba és a töb­biek. Vagy 8-10 évvel ezelőtti gondolataik ugyanúgy ülnek ma is, mint a „hősidőkben". Klasszikusok. (5) Pál Utcai Fiúk '91: Ha bele­gondolok, hogy 3-4 évvel ez­előtt mekkorát robbant volna a Bál, vagy a Fiatal lányok . .. Mostanra a „fiúk" befutottak, népszerűek, kazijuk és lemezük is van. Ügyesen egyensúlyoz­nak az underground és a tö­Prosectura megsláger között, bár az LGT-s „Neked írom a dalt" feldolgo­zás-merényletet egy kicsit erősnek érzem. Fiúk, van nek­tek sok jó SAJÁT számotok is! Fenntartom azt az állításomat, hogy koncerten (18.-án Pakson, 19.-én Szekszárdon) klasszissal jobb az együttes. (4) Prosectura '92: Hú, de jó do­log szekszárdi, hazámbéli ze­nekart értékelni! Ha rosszat írok, megutálnak, ha jót, akkor viszont korrumpálhatónak néznek. Inkább írok ezt is, azt is. Essünk túl a nehezén... A stúdiómunkálatok nem szár­nyalnak Pink Floyd-i szférák­ban. Mentség, hogy itt csak ki­nevezett stúdióról beszélhe­tünk, félamatőr körülmények­ről. Kicsit elcsépeltnek, öre- gecskének érzem azt a fajta öni­róniát, melyet a „Hülye va­gyok" című szám nyújt. É példa ellenére a szövegek egyértel­műen erősségei a zenekarnak. Kikerülték a kis bandákra oly jellemző „legyünk baromira po­litikusak" csapdát, és ezzel együtt kialakítottak egy eredeti „prosecturás" látásmódot. Van stílusuk, hitelesek. Ja, és nem alszom el a kazettájuk hallga­tása közben. Műfajukban: (4) Európa Kiadó '90: Ez a kon­certfelvétel '86-ban a Zichy-kas- télyban készült. Bevallom, az én gyengém az E.K., Menyhárt Jenő életzöngéi - számomra - egészen egyedülállóak. Ráadá­sul ezen a fellépésen még Másik János, Dönci és Vető is tagja volt a zenekarnak. Etalon a kazi. (5) (folytatjuk) KRZ Fotó: Ótós Réka II. Balatoni Ifjúsági Turisztikai Találkozó BITT 92. augusztus 18-27 Szeretsz a természetben barangolni? Szereted a nagy bulikat? Szeretnél a nyár végén még utoljára egy kicsit ki­kapcsolódni? szeretnél egészségesen élni? Akkor ezt a rendezvényt neked találták ki! Sátortábor az erdő szélén, gyalogtúrák a Balaton-fel- vidék csodálatos természeti környezetében, az egészsé­ges életmód, a természetjá­rás tudnivalói, túraverseny, teljesítménytúrázás, könnyűzenei koncertek, humorparádé, tábortűz, szalonnasütés, a balatoni nyár, szerelmek, új barátok, BITT-rádió, BITT-burger (szalámis szendvics), BITT-deszka (zsíroskenyér), a Túrateki... Ez a BITT rendezvénye. És még valami: fesztivál­hangulat tíz napon át! Ezt ne hagyd ki! Részvételi díj csak 2.500 forint személyenként, eb­ben benne foglaltatik a szál­lás, étkezés és a programok díja. Sátrat, takarót, kispárnát és jó hangulatot mi hozunk. Te csak a BARÁTSÁGO­DAT és a fogkefédet hozd. Mert neked csak egy dol­god van: érezd jól magad! Mindenkit várunk, aki elmúlt már 14 éves, és még nem érzi magát 18 évesnek. * Jelentkezni lehet: Gyer­meküdülő-centrum Sipos Tamás Turisztikai szervező 8250 Zánka Tel.: 87/48-440/171 mell. Fax.: 87/48-084 Telex: 32-672

Next

/
Oldalképek
Tartalom