Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-14 / 63. szám

6 KÉPÚJSÁG

HÉT VÉGI MAGAZIN

1992. március 14.

Egy tanácskozás margójára

A palánki Csapó Dániel mezőgazdasági szakközépiskolában kísérleti jelleggel speciális ötéves képzés indult ebben a tanévben. Eltelt egy félév, lassan körvonalazódnak a tapasztalatok. Az elmúlt héten egy tanácskozást tarott az iskola erről az új rendszerű oktatásról. Az ország huszonkét szakközépiskolájából érkeztek vendégek, és a két napos esemény után mind a huszonkét intézmény bejelentette csatlakozási szándékát.

Sebestyénné Miklós Juliannával, a palánki szakközépiskola megbízott igazgatójával ennek a tanácskozásnak a tapasztalatairól beszélgetünk.

— Kérem foglalja össze olvasóink számára, mi is ennek az újfajta képzésnek a lényege.

— Abból indultunk ki, hogy a hagyományos oktatás tanterve túlspecializált, ezért igazából csak nagyüzemi körülmények között hasznosítható. Mi például szarvasmarhatenyésztésre képeztük a diákjainkat, de mennyivel többet ér mondjuk, ha általában értenek az állattenyésztéshez. Ahhoz, hogy jó állattenyésztők legyenek, ismerni kell a takarmánytermesztés alapjait, de a termesztés munkálataihoz szükséges gépeket is. Ezt az eszme- futtatást annak bemutatására szántam, hogy milyen komplex feladatok megoldására van

szüksége azoknak, akik a mezőgazdaságban dolgoznak. Erre kívánjuk felkészíteni a diákjainkat.

— Mielőtt belefogtunk a kísérleti tanterv kidolgozásába, kérdőíveket küldtünk szét termelőüzemeknek, volt diákjainknak, és kértük, számoljanak be igényeikről, tapasztalataikról. A tanterv kidolgozásakor ezeket is figyelembe vettük.

A következő lépésben pályázat útján engedélyt kaptunk a kísérleti képzésre, 4+1 éves formában. A mezőgazdaság valamennyi ágába betekintést kapnak a tanulók, és olyan alapokat, amire a későbbiek során építhetnek. Nemcsak a mi iskolánkban indult a kísérlet, mellette még Kaposváron, Békésben és Orosházán, összesen mintegy százhúsz gyerekkel.

— Mit jelent a 4+1 év, és milyen végzettséget szereznek azok, akik ezt a képzési formát választják?

— A negyedik év végén érettségi vizsgára kerül sor. Aki folytatja az ötödik évet, szakvizsgát tesz, és a technikusi végzettésggel egyenértékű bizonyítványt szerez. A tanácskozáson felmerült még igényként egy úgynevezett szintvizsga gondolata is, ez a 2. év végén lenne, és eldöntené, ki alkalmas arra, hogy tovább haladjon ezen a tantervi vonalon.

Sebestyénné Miklós Julianna

Aki esetleg kiesik, folytathatná a hagyományos osztályokban. Ez természetesen akkor igazán szükséges, ha sokan jelentkeznek a speciális osztályokba. Ezzel a szintvizsgával kapcsolatban arra az álláspontra jutottunk, hogy iskolánként kell eldönteni, akarják-e, vagy sem.

— Milyen ötletek, igények merültek fel még a tanácskozáson?

—- Például a tankönyvek kérdése. A fő alapozó tantárgyak a kémia és a biológia. Nincsenek megfelelő tankönyvek, segédanyagok. A tankönyvek egy részét most írják. Addig is azonban tanulni kell valamiből. Végül is abban állapodtunk meg, hogy valameny- nyi, eszerint a speciális tanterv szerint dolgozó iskola javaslatot küld a Földművelésügyi Minisztériumba a tankönyvekkel kapcsolatban.

— Az is furcsa helyzet, hogy a kísérleti oktatás esetében az a szabály, hogy a tankönyveket, segédanyagokat a saját pénzéből kell megoldania az intézménynek. Azt kértük, hogy legalább hozzájuthassunk mi is a doltált tankönyvekhez, ha már más segítséget nem kapunk.

Vagy itt a tangazdaság kérdése. Ennek semmilyen szabályozása nincs arra vonatkozóan hogy milyen legyen, mi legyen benne feltétlenül, stb. Teljes egészében az igazgató hatáskörébe utalják. Ez persze bizonyos szempontból jó, de akkor is kellene valamiféle, keret, vagy fogódzó az iskolák számára.

— Mi mondható el a tanácskozásról, összességében?

— Nagyon jó hangulatú, építő jellegű volt ez a két nap. Sikeresnek is nevezhetem, hiszen nem véletlen, hogy az ösz- szes vendégiskola csatlakozni akar ehhez a tantervhez. Ez a fajta képzés közelebb áll az átalakulóban lévő mezőgazdaság igényeihez, nagyüzemben ugyanúgy hasznosítható, mint egy esetleges magángazdaságban.

— Mi nemcsak dolgozni akarjuk megtanítani a gyerekeket, hanem a munka megszervezésére is ki akarjuk képezni őket. Maradtak még nyitott kérdések, de ilyen rövid idő után nem is lehet azt várni, hogy minden eldőljön. Folytatjuk a kísérletet, természetesen figyelembe véve a menetközben felmerülő igényeket, és elvégezve a szükséges korrekció^ kát.

Venter Marianna

Egynyári növényeket palántáz Tamási Gabriella és Szerednyei Ida

A nyulakról gondoskodik Székelyi Krisztián és Mondovics Vince

Fotó: Ótós Réka

Irodalomtörténet

emberközelben

Kortárs írók és művészek levelei Csányi Lászlóhoz

Ünnepi kötet abból az alkalomból, hogy Csányi László - folyóirat- és napilap-szerkesztő, iró, hajdanvolt költő, irodalomszervező, és történész - az idén hetven éves.

A kötet szerkesztője, és az alapos bevezető tanulmány írója dr. Vadas Ferenc, a kiadó Wosinsky Mór Megyei Múzeum igazgatója. A levelek címzettjéről írott tanulmánya a szélesívű, de ebben a terjedelemben, vázlatos pályakép mellett minden tényt, adatot rögzít a mai olvasó és az irodalomtörténet számára.

Csányi László éppen negyven éve él Szekszárdon, s bár ez itt kétségkívül nem az önreklám helye, de húsz éve ismerjük egymást. Ennek okán a szerkesztőről, az emberről lenne személyes mondanivaló is, de a kötet olvastán, azért, hogy másokat is erre buzdítson, két kérdés merül fel. Mit mondanak el a levelek azok szerzőiről, s rejtetten a címzettről?

Valamennyien figyelmesek, udvariasak, s odafigyelnek a többiek munkájára. Mostanra - úgy tűnik - ezek az emberi, művészi attitűdök úgy eltűntek, hogy hajdani létezésük feltűnést kelthet. »

Bárdosi Németh Jánosról, és Lovász Pálról, akik még ismerték őket tudják, hogy melegszívű, szerény és kedves emberek voltak, a pécsi irodalmi élet szervezői. Csorba Győző hihetetlen műveltsége, meg nem alkuvó, világos gondolkodás- módja, a fogalmazás pontossága ezekben a személyes hangú levelekben is tükröződik. Féja Gézát tájékozott, mindenre odafigyelő, esendő embernek mutatják be a dokumentumok. Illyés Gyula, Keresztúri Dezső, Martyn Ferenc, Takács

Gyula ismertebbek annál, mintsem meglepetés lehessen amit és ahogy magánleveleikben írnak. Emberarcúkhoz adalékok a levelek. Várkonyi Nándor itt is az, ami a Szíriát oszlopaiban, szuverén gondolkodó és alkotó, aki hihetetlen műveltségét akár egyetlen mondatba is sűríteni képes.

A címzett egyéniségéről pedig szóljanak az idézetek.

Csorba Győző: „Okvetlenül meg kell dicsérnem igen-igen. szép, elegáns, hajlékony stílusodat, nyelvedet, s azt a roppant igényes intellektuális módot, ahogyan témáidat megközelíted, s kezeled. Talán-talán egy kicsit kevesebb olvasmányanyagot szerettem volna találni könyvedben." Féja Géza: „Nagyon örülök, hogy találkoztunk, s néhány órát tölthettem Nálatok, ahol egykor életem egyik legnehezebb szakában annyi szívbéli melegséget kaptam". Lovász Pál: „Fia buzdító szavakat, tetteket nem kaptam volna Tőled, már elhallgattam volna." Martyn Ferenc: „A Du- natáj - úgy gondolom - remekül szerkesztett a „szűkebb hazából" országos jelentőségű /sőt azon túl/ folyóirat, megtisztel azzal, hogy közli a Fülep portrét." Illyés Gyula: „Az imént kaptam, s már el is olvastam szép tanulmányodat. /Babits és Szekszárd a szerk./ Sietek gratulálni hozzá. Számomra is most tárult ki Babits őseinek világa, hitelesen, épp ezért éle- tesen. A legmegbízhatóbb dokumentumok közé teszem munkádat."

A válaszok kíváncsivá teszik az olvasót. Érdekes lenne olvashatni Csányi László leveleit is - kortárs írókhoz és művészekhez.

lhárosi Ibolya

Ökumenikus egyházi naptár

Szent József

Kajdacs krónikájához

Az altábornagy feltámadása

Március 19.

A Dávid király nemzetségéből származó József, az ács, Mária jog szerint való hitvese és Jézus nevelőapja volt. Mária még egybekelésük előtt várandós lett. József tudta, hogy a magzat nem tőle való, de nem akarta a törvény szigorú előírásának alávetni Máriát (a törvény a házasságtörést halállal büntette), hanem úgy határozott, hogy titokban fogja elbocsátani feleségét. Amikor az Úr angyala álmában közölte vele, hogy Mária a Szentlélektől van áldott állapotban, magához vette őt. Egy éjjel álmában ismét megjelent neki az angyal és felszólította, hogy meneküljön a gyermekkel és anyjával Egyiptomba, mert Heródes király a gyermeket meg akarja ölni. A hagyomány szerint még Jézus fellépése előtt, Jézus és Mária karjai között halt meg. Ezért a keresztények a jó halál atyjának is tartják. Tisztelete a X. században bontakozott ki, általánossá azonban csak a XVII. században vált.

Március 19. (Adár) Purim

A zsidó vallás örömünnepe annak emlékére, hogy a perzsa birodalomban élő zsidók megmenekültek a megsemmisítéstől. Az ünnep eredetét, történeti hátterét az Észter-könyv beszéli el. Eszerint egy Amán nevű főember Ahasvéros perzsa király előtt hamisan bevádolta a zsidókat, aki ezért rendeletet adott ki, amelynek értelmében az egész birodalomban ki kell irtani őket. A zsidó Eszter és nagybátyja, Mardokeus közbenjárására azonban a király el- állott gyilkos tervétől, sőt azt is megengedte, hogy fegyverrel támadhassanak ellenségeikre, akik fölött fényes győzelmet arattak. A győzelem napját vidám örömünneppé tették és purimnak („sors ünnepének") nevezték el, mert kiirtásuk napját sorsvetéssel állapították meg.

Március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony

Máriával úgy találkozunk az evangéliumok lapjain, mint szűzzel, aki József jegyeseként a galileai Názáretben élt. Egy alkalommal elküldte hozzá Isten Gábor angyalt, aki köszöntötte őt és hírül adta neki, hogy foganni fog és fiút szül, akit Jézusnak kell neveznie, s aki megkapja Istentől Dávid király trónját, azaz ő lesz a Messiás. Mária tudomásul vette a híradást, és így válaszolt. „Az Úr szolgálója vagyok, teljesedjenek hát be rajtam szavaid." Ezt az eseményt vagy hittitkot - a megtestesülés titkát - mind a keleti, mind pedig a nyugati egyház ősidők óta megünnepli, mégpedig előbb Jézus, majd Mária ünnepeként tartják nyilván.

Az új egyházi naptár ismét Jézus ünnepévé tette és az „Úr megtestesülésének hírül adása" ünnepének nevezte el.

Gecse Gusztáv (FEB)

Hrabovszky János altábornagy neve nem ismeretlen Tolna megyében. Vagy mégis? A megyei lap több alkalommal tudósított rövidebb-hosszabb terjedelemben az altábornagy kajdacsi érdekeltségéről, de igazán e település lakói sem foglalkoztak életének romantikus történetével.

Lengyel János polgármesternek és Fodor Zoltánnak, az általános iskola igazgatójának társaságában éppen arról esik szó, hogy milyen pedagógiai módszerekkel lehet megismertetni nem csupán a kajdacsi ifjúsággal Hrabovszky János életét. Az emlékére emelt kopjafa - Par- raghy Zoltán nyugdíjas tanító alkotása - első lépcső, jelző ezen az ismeretterjesztő úton. Az említett három kajdacsi férfiú neve mellé kívánkozik egy negyedik: Bencze László történelemkutatóé, aki Hrabovszky János altábornagy életét egy dolgozatban meg is örökítette, éppen Lengyel János polgár- mester kérése nyomán. Talán semmilyen diszkréciót nem sértünk, ha idézünk a tudós leveléből, amit a polgármesternek címzett a dolgozatát postázó küldeményben:

„Szíves elnézésedet kérem, hogy a Hrabovszky életrajzot csak most küldöm. Égyszerű az oka! Ahhoz, hogy teljesen hiteles történetet adjak, alapkutatásokra volt szükségem. Bécsben a Hadi Levéltárban (Kriegs Archiv, a Qualifikationslisten) minősítési anyagok állagban találtam rá Hrabovszky pályafutásának, előléptetéseinek és kitüntetéseinek összefoglalására. Ezen kívül természetesen más forrásokat is használtam. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a minősítési lap szerint

nem református volt, hanem katolikus. Amennyiben egy anyakönyvi lap az ellenkezőjét bizonyítaná, akkor lehetne csak kimondani, hogy a bécsi Udvari Haditanács által jóváhagyott személyügyi anyag ezen bejegyzése téves .. Tisztelettel és barátsággal: Bencze László."

Hrabovszky János altábornagy sírja Kajdacson van. Ahhoz, hogy közelebbről is megismerjük őt magát, legegyszerűbb, ha Bencze László dolgozatába lapozunk, mielőtt magunk is kutatóútra indulunk a helyi levéltárba.

Győrött született 1777. május 5-én Hrabovszky János, aki az 1848-as forradalom idején először Horvátország és Szlavónia királyi biztosa, majd budai fő- parancsnok volt. „Köznemesi származású, katonatiszt apja a katolikus hitre keresztelte. A fiú szülővárosában folytatott tanulmányokat, majd az érettségi letétele után, szülei barátainak támogatásával 1795. január 23-án a magyar nemesi testőrség kötelékébe lépett, alhadnagy i rangban."

Megtudhatjuk róla, hogy teljes megelégedéssel voltak iránta, hiszen fess megjelenésével, szorgalmával - vívni, lovagolni, francia, német nyelvet tanulni nem volt rest - így felhívta magára a figyelmet, a legmagasabb társaságokban is. Nem kegyeletsértő ha megjegyezzek - katonai iskolát nem végzett, a tiszti feladatokhoz szükséges tudását autodidakta módon, könyvekből és részben gyakorlatból szerezte. Azt is lejegyezték róla, hogy roppant munkabírású és temperamentumos fiatalember volt. Mindez nemeslelkűséggel és becsületérzéssel párosult.

Ha leírjuk, évszámmal jelezzük életének ezen szakaszát, akkor a Napóleon elleni háború idejét adjuk. Ekkor - 1797. június 21-én ő a 34. győri gyalogezred állományába lépett, főhadnagyi rangban. Graz, majd Dalmácia következett, olasz városok egy-egy csata helyszíneiként: Milano, Cassano ... 1801. február 9-én megkötött béke után, rajzkészsége miatt a Katonai Térképészeti Intézetnél kapott feladatokat egészen az újabb háború - 1805 - kitöréséig.

Mi sem bizonyítja jobban, hogy felettesei elismerték munkáját: 1805. augusztus

27-én Hrabovszky János századossá lépett elő.

E helyütt nincs mód arra, hogy az utókor számára kalandosnak tetsző életének legfontosabb mozzanatait is közreadjuk. Akit részleteiben is érdekel, Lengyel János kajdacsi polgár- mester készséggel szolgál információval.

Amint az a hivatását szerető és magas fokon művelni képes embereknél lenni szokott, Hrabovszky János esetében is így történt: a hősies cselekedeteiért a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét kapta, később a Lipót Rendet, aztán a porosz királytól és az orosz cártól a „Pour le mérité"-t illetve a „Szent György Rend" nagykeresztjét, amit az orosz, briliánsokkal díszített Szent Anna Rend kitüntetése követett. Néhány év leforgása alatt az itáliai államok uralkodóitól és a pápától ugyancsak kapott néhány figyelmet érdemlő kitüntetést Mindezek után a bárói címet is jelentő elismerést is magáénak mondhatta.

Némi ellenérzést kelthet

egyesekben, hogy az 1848-as forradalomban - (idézzük Bencze László tanulmányát:)

„ . . . mint Horvátország és Szlavónia katonai parancsnoka, majd királyi biztosa, V. Ferdi- nánd magyar király utasításainak megfelelően elismerte a magyar kormányt és végrehajtotta parancsait. Így amikor Karlovácon összeült a szláv kongresszus, amely megtagadta a király által kinevezett magyar kormány rendeletéinek végrehajtását, sőt fegyveres felkelést hirdetett ki ellene, csapataival szétkergette a gyülekezetei és megadásra kényszerítette a várost birtokba vevő felkelőket. A nyár végén a budai főparancsnoki tisztet vette át és szerepet játszott a honvédség szervezésében.

Ferenc József 1848. decemberi trónralépését követően, mivel katonai szolgálatának kezdetén az uralkodónak tett katonai esküt, nem vett részt a szabadságharcban. Szilárd jelleme arra kötelezte, hogy esküjét megtartsa, de ha jót nem is tehetett, rosszat nem akart tenni honfitársainak. 1850-ben egy osztrák hadbíróság mégis halálra ítélte, amelyet Ferenc József kegyelemből tízéves várfogságra változtatott. Büntetését Olmütz erődjében töltötte."

Másfél évig raboskodott az idős Hrabovszky János e börtönben. Haldoklott már, amikor 1852 szeptemberében kegyelmet kapott. Egy hétig élt szabadon. Földi maradványai itt Tolna megyében, Kajdacson a katolikus templom tövében vannak. E faluhoz való kötődése újabb fejezet lehet a kajdacsi krónikában.

Decsi Kiss János