Tolnai Népújság, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-12 / 36. szám
4 KÉPÚJSÁG DOMBÓVÁR ÉS KÖRNYÉKE 1992. február 12. Az elesettek emlékére Az attalaiak bánatára még nem szerepelt lapunkban a templom mellett elhelyezett emlékmű fotója. Nem minden» bonyodalom nélkül készült el, de annál ünnepélyesebb keretek között avatták fel a községben a második világháborúban elesettek vagy eltűntek nevét megörökítő emlékoszlopot. Eredetileg közadakozásból szerették volna létrehozni az emlékoszlopot, de az ehhez szükséges teljes összeg nem gyűlt össze. Ekkor segített Kum Rozi néni, aki felajánlotta erre a nemes célra a család egy régi sírkövét a temetőből. Megalakult a munkanélküliek egyesülete „Nem akarunk hivatalok előtt kéregetni" Mi lettünk az ocsú, kihullottunk - de jó-e a rosta lika Megalakult Dombóvárott a Munkanélüliek és Álláskeresők Egyesülete. A vezetőség tagjai: elnök, Sütz János, végzettsége közgazdasági technikum és felsőfokú munkaügyi szaktanfolyam, Tóth Anikó/34/ érettségizett műszerész, alapfokú tűzvédelmi tanfolyam, Pásti Tímea /27/, postaforgalmi szakkö- zépiskoa, Horváthné Dávid Zsuzsanna /40/ állattenyésztési technikus, és férje, Horváth László /47/ állategészségőr, inszeminátor. Az egyesület céljai nyilvánvalóak. A legfontosabb céljuk az érdekvédelem, a munkahelyek felkutatása, de addig is bedolgozás, alkalmi munkák keresése és biztosítása tagjaiknak. Mindehhez szükséges a kapcsolatok kiépítése a karitativ szervezettekkel, a szakszervezetekkel, a polgármesteri hivatallal, a képviselőtestülettel, a munkahelyekkel, a pártokkal, a polgári védelemmel, és egyáltalán mindenkivel, akitől segítséget remélhetnek. Az információ nemcsak hatalom, de adott esetben pénz is lehet, tanulták meg többen saját kárukon. A hivatalban ugyanis olyan kevés idő jut egy-egy munkanélkülire, hogy alig van idő a tájékoztatásra. A munkanélüliek sem ismerik jogaikat, nem képesek eligazodni a folyton változó jogszabályok dzsungelében. Horváthék például, mint ahogyan ezt Zsuzsa megfogalmazta, azért hullottak ki a rosta likán, mert összeházasodtak. Mivel korábbi munkahelyükön - egy másik megyében - maguk mondtak fel, s Dombóvárott már nem sikerült állandó munkát kapniok, három hónapig nem járt a segély. Az már csak véletlenül derült ki, több hónap múlva, hogy a közben ötven százalékos rokkanttá vált asz- szonynak jár a segély, a másik járadék mellett is. A férj - másokkal együtt - szintén keserű tapasztalatokra tett szert, mert felvették ugyan az egyik környező termelőszövetkezetbe, de - bizonnyal a mezőgazdaság bizonytalan helyzete miatt is - egy-egy hónapos szerződésekkel. „Természetesen" nem a végzettségének megfelelő munkát kapta. Mint köztudott, Dombóvár a gyáregységek városa, nehéziparral, tehát igen sok magasan kvalifikált' szakmunkás kerül, és került az utcára, őket is csak megalázó bérrel alkalmaznák. A munkanélküliség szembeállítja egymással a különböző társadalmi csoportokat is. Biztosan igaza van annak, aki azt mondja: én gürcölök napi nyolc órát hatezer nettó forintért, aki meg nem csinál semmit, az kaphatott - már új szabály van! -akár húszezer bruttót is. Mégis, aki utánajár jogainak, az tudja, hogy senki sem köteles a korábbinál kevesebb bérért és nem a szakmájában elhelyezkedni. A zűrzavaros helyzetben - mint az egyesület vezetőségének tagjai elmondták - még a jogszerű felmondásra sem igen adtak egyes munkahelyeken, s mindenféle különalkukkal szabadultak meg a feleslegessé vált dolgozóktól. Volt, akit nem vettek vissza gyesről, illetve másnap felmondtak neki, pedig jár a 15 nap védettség. Horváthné Dávid Zsuzsannától származik a címbeli megfogalmazás, hogy ők lettek az ocsú, de nem teljesen biztosak abban, hogy megfelelő a rosta lyuka. Könnyen lehet, hogy éppen a sok szakmai, emberi tapasztalattal rendelkező harmincasok, negyvenesek korosztálya az, afnelynek a közreműködésével igazán végig lehetett volna vinni a rendszerváltást. Ha már így alakult, keserűek, csalódottak ugyan, de legalább egymáson szeretnének segíteni. Kapcsolatot kerestek a Vöröskereszttel is, mert lelki gondozásra is nagy szükségük lehet a munkanélkülieknek, a közösségen kívül, amit az egyesület igyekszik majd programjaival biztosítani tagjainak. Már az is csoda, hogy ők öten névvel vállalták a szereplést, hiszen ma még szégyen munkanélkülinek lenni. Rettenetes érzés, hogy magyarázkodnunk kell a gyerekeinknek, mondja a házaspár. Kettőjüknek hat gyermeke van, ketten még tanulnak. A többieknek is van gyerekük, el sem tudják képzelni, hogy rájuk milyen jövő vár, hiszen a postaforgalmit végzetteknek például érettségi után eleve nem jut állás. Tímea is így járt, a kereskedelemben helyezkedett el, de ott mint szakképzetlenre nem volt szükség rá. Abban viszont biztosak, hogy munkaképes korban nem akarnak „állami gondozottak" lenni és hivatalok előtt ácso- rogva segélyeket kéregetni. Szívesen látnak pártoló tagokat is az egyesületben. A vállalkozók közül Őry Nándor már jelentkezett is, s vállalkozásai munkaikaimat is hozhatnak a tagságnak. Fejenként százforintos tőkével alakították meg az egyesületet, havi húsz a tagdíj, de az induló „tőke" nagy része elment a bejegyeztetésre. Minden nap kettőtől hatig várják a munkanélküliek jelentkezését a Szabadság utca 18 szám alatt, ahol átmenetileg ingyen kaptak helyet. Hamarosan városi nagygyűlésen bont zászlót az egyesület. Ihárosi Ibolya Fotó: Ótós Réka Krimikrónika Kitört a betörő Ismeretlen módszerrel, ismeretlen betörő hétfő reggelre elvitt a művelődési központból két színes televíziót és egy videót. A tárgyak a földszinten voltak kiállítva. A nyomozók számára a helyszín persze árulkodó. Innen tudják azt is, hogy jelen esetben kitört a betörő, a nyomok ugyanis arról árulkodnak, hogy az éj leple alatt belülről távozott. Vagy véletlenül zárhatták be a művelődési központba még szombaton - vasárnap ugyanis nem volt nyitva a ház -, vagy, ami valószínűbb, elbújt és bezáratta magát, hogy a holmikat elvihesse. Valaki vagy valami megzavarhatta, mert több, szemlátomást odakészített tárgy a helyszínen maradt. Érdekesség, hogy a rendőrök azt is tudják, a kitörő betörő sok krimit olvas, vagy néz a moziban, mert mindenhova borsot szórt, a nyomozókutyák megtévesztésére. Ez a tény újabb következtetésekre ad alkalmat, ugyanis jellemző, hogy kik félnek a kutyáktól, és az is, hogy az illető nem tudja, milyen esetekben van értelme igénybe venni a kutyák közismerten jó szaglását. A kistestvérek osztályában Jól sikerült az első félév A kedvenc a németóra Sikeresen zárta az első félévet a megye első, és mindmáig egyetlen nyolcosztályos csoportja az Illyés Gyula Gimnáziumban. Bizonnyal jól sikerült a kiválasztás, hiszen a tizenhét lány és a tizenhárom fiú tanulmányi átlaga 4,44 volt. Annak ellenére, így van, hogy magasabb követelményeket támásztanak velük szemben, mint az általános iskola felső tagozatában. Az első évben a legfontosabb célok között szerepel, mint ezt dr. Berta Bálint igazgató elmondta, a helyesírás és az olvasás biztonságának kialakítása Német nyelvet két csoportban tanulnak, úgy, hogy minden nap van órájuk. Érdekes, hogy ez a kedvenc tantárgyuk. Ottjártunkkor éppen riport készült a riportban, ugyanis a németórán azt „játszották", hogy riportot készítettek a gyerekek a szóban forgó témáról. A kérdezz-felelek módszer szemlátomást tetszett a diákoknak, és nem zavarta meg őket az idegen nyelvű beszédben sem az igazgató, sem pedig az idegenek megjelenése, de még a fényképezőgép sem. Sok szabadidős, de ugyanakkor képességfejlesztő lehetőséget biztosít számukra az iskola. Járnak agyagozni, van például drámapedagógia is. Ennek keretében Csokonai Dorottyáját tanulják a gyerekek. A foglalkozások rendjét úgy alakították ki, hogy a diákokat választásra kényszerítsék, különben minden gyerek minden szakköre beiratkozna, olyan lelkesek és érdeklődőek. Nem okozott gondot az iskolának a diákok közti életkori különbség, például azért sem, mert az oszályban tanítók közül többnek van a felsőfokú végzettsége ellenére általános iskolai gyakorlata. A nagyobb diákok pedig úgy bánnak a kicsikkel, mint kisebb testvéreikkel Éppen a nagyobbak példája nyomán ők viszont könnyen elsajátították a felnőttesebb magatartásformákat. Kutatjuk a többszáz, többezer évvel ezelőtti eseményeket, miközben a néhány évvel, évtizeddel ezelőtti történések feledésbe merülnek, pedig a közelmúlt dolgai mai valónkat jobban befolyásol- * ják, mintsem azt gondolnánk. Az alábbiakban szemelvényeket bocsátunk közre Dombóvár 1969.december 1. óta vezetett krónikájából. 1987. június 29. Az étterem építésének folytatása: A földszinten a konyhaüzem korszerűségére jellemző a helyi légelszívás, a főzőüstök gőzfűtésüek, a tálalópultok és minden további berendezés elektromos üzemeltetésű. A falak mindenütt csempézettek. Az emeleten az éttermeket és a kapcsolódó helyiségeket helyezték el. Az étterem oldalfalai és a tálalópult egyedi tervezésű faburkolatot kapott. A szép kivitelezésű étteremmel megoldódott a dombóvári csomópont vasutas dolgozóinak üzemi étkeztetése. Az 1000 adag kapacitású étterem alkalmas társadalmi rendezvények, de lakodalmak tartására is. 1987. október 24-25. » Ünnepi megemlékezés Illyés Gyuláról. A városhoz oly sok szállal kapcsolódó Illyés Gyula születésének 85. évfordulója alkalmából 1987. október 24-25. ünnepi megemlékezést tartottak Dombóváron. A rendezvényt a dombóvári városi művelési központ szervezte, több intézmény, szervezet támogatásával: Hazafias Népfront Országos Tanácsa Művelődéspo- liltikai Bizottsága, a Magyar Rádió, a Magyar írók Szövetsége, a Tolna Megyei Tanács VB. Művelődési Osztálya, a HNF Dombóvári Városi Bizottsága, Dombóvár Város Tanácsa. Az egykori iskola falán, ahol Illyés Gyula a gimnázium első osztályát végezte, emléktáblát helyeztek el. Az avatóbeszédet Varjas János, a HNF Tolna Megyei Bizottságának titkára tartotta. Az emléktábla szövege: „Az én életemben Dombóvár volt az első város ... // Illyés Gyula (1902-1983) „ Nagy magyar író A pusztákról érkezve ebben az épületben kezdte meg gimnáziumi tanulmányait az 1913-14-es tanévben. Délután a Dombóvári Galériában Molnár Edit Illyés Gyuláról készített kiállítást nyitotta meg Veress Miklós, a Magyar írók Szövetségének főtitkára. A művelődési központban a sajtó képviselőinek rendeztek tájékoztatót. A szerkesztők és a lektorok bemutattak az Illyés Gyula emlékének szentelt Dombóvári Kalendárimot. 16 órakor Illyés Gyula és a mai magyar irodalom címmel irodalmi tanácskozás kezdődött. Kristó Nagy István, a HNF Országos Tanácsának tagja, a Művelődéspolitikai Bizottság elnöke nyitotta meg és vezette a tanácskozást. A vitaindító előadást Czine Mihály egyetemi tanár tartotta, a hozzászólók a ^ témával foglalkozó írók, költők és elméleti szakemberek voltak.
