Tolnai Népújság, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-08 / 33. szám

10 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. február 8. Pecabottal Kié a halászati jog? A horgászokat, az egyesületi vezetőket mindinkább foglalkoz­tatja és bizonytalanságban tartja az önkormányzatok tulajdonába került föld- és vízterületek kér­dése. A MOHOSZ határozott állás- foglalást kért e témában a Föl­dművelésügyi Minisztériumtól és dr. Ratkó György államtitkár levélben az alábbiakat válaszolta. „Az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormány­zati tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény ren­delkezett a település közigazga­tási területén lévő vizek, viziléte- sítmények, állóvizek önkor­mányzati tulajdonba adásáról. A halászatról szóló 1977. évi 30. számú törvény erejű rendelet 2. §-a szerint a halászat joga válto­zatlanul az államot illeti, kivéve az állampolgár és a termelőszö­vetkezet tulajdonát képező földön lévő vízen. Az önkormányzatok tulajdonszerzése a közigazgatási területén lévő vizekre nem jelenti egyidejűleg a halászati jog tulaj­donának megszerzését és hasz­nosítási rendszerét." Ez az állásfoglalás 1991. szep­tember 21-én kelt és jelenleg kedvező a horgászok részére. Kedvezőtlen azonban az a tény, hogy az elektromos halászat megtiltása is csak az új törvény alapján lehetséges. A MOHOSZ Tolna Megyei Intéző Bizottsága megfelelő lét­szám esetén kétnapos kirándu­lást szervez Ausztriába április 3-4-én Oberwartha, a szabadidő, horgász, vadász kiállításra és vá­sárra. A részvételi díj még nem tisztázott: 1500-2000 forint/fő lehet. Ugyancsak szervezés alatt van egy másik horgász kirándu­lás az Aldunára, ami 7 napos, teljes ellátással, horgászattal, utazással 8900 forint. Az idő­pont kiválasztása tetszőleges, de ezt ezen az áron március 30-ig kell lekötni. Bővebb felvilágosítást az intéző bizott­ság ad. Az IB 1992. évi költségvetése jelentősen szűkebb az 1991. évi­nél, de ennek ellenére a megszo­kott szinten kívánják megren­dezni a megyei csapat- és egyéni versenyeket, a tömegsport jel­legű, illetve a szponzori hor­gászversenyeket, a megyei ifi ve­télkedőt, az ifjúsági horgásztanfolyamot, a megyei ifjúsági tábort és a német csere­tábort. A MOHOSZ tolna Me­gyei Intéző Bizottsága ezúton is köszöni mindazoknak, akik hoz­zájárultak az „ifjúsági alaphoz”, hiszen ez tette lehetővé, hogy terven felül még tíz fiatal tábo­rozhasson. Továbbra is kérik a megértő támogatást. Ne vegye komolyan, amit a férfi mond Amióta világ a világ, a nők és a férfiak nem egy nyelven be­szélnek. Van néhány tipikus férfikijelentés, ezek megfejtésé­hez kívánunk segítséget nyúj­tani. íme: „Szeretem az intelligens nő­ket" - mondja a férfi, és ezen azt érti: észrevettem, hogy okos vagy, de most már az idege­imre megy, hogy te mindent jobban tudsz. „Hidd el, nem vagyok rossz ember". Ez azt jelenti, ha vélet­lenül csalódnál bennem, akkor sem tehetsz szemrehányást, hi­szen előre figyelmeztettelek, hogy milyen vagyok! „Nekem a szabadság min­dennél fontosabb". Ez „lefor­dítva" azt jelenti: a lakáskul­csomat soha nem fogod meg­kapni, hiszen előfordulhat, hogy éppen egy másik nőt ta­lálsz az ágyamban. A nők nagy része a követ­kező mondatra vágyik: „Hoz­zám jössz feleségül?" A nagy öröm azonban ne vegye el telje­sen az eszüket, hiszen lovagjuk csak arra gondolt: már túlságo­san régen járunk együtt - most vagy összeházasodunk, vagy pedig szakítunk! Ennél persze sokkal rosszabb ha a férfi szájából a következő mondat hangzik el: „Azt hi­szem, a saját kezembe kellene vennem sorsom irányítását". Ez sajnos azt jelenti: itt az idő, hogy elváljanak útjaink. Most azonnal! (FEB) Humán szolgáltatás Mozgás nélkül nincs élet Rendkívüli egyéniséget is­merhettem meg Hajdics Klárá­ban, aki testnevelő tanár, szak­edző, és természetgyógyász egy személyben. Egyéniség azért is, mert személye a meg­testesült vidámság, az élet. Tár­saságában elszáll a rosszkedv. Mi a titka ennek az életformá­nak, s hogyan lett egy testnevelő tanár természet- gyógyász? — A természetgyógyászat az egészség megőrzését, az egészség védelmét szolgálja - mondja Hajdics Klára, majd így folytatja: - A tevékenységem teljes köre erre irányul, ennek gyökerei is az alapszakmámhoz vezetnek vissza - testnevelő ta­nár, szakedző vagyok. Erre ké­peztem magam, különféle tan­folyamokon bővítettem ismere­teimet az emberi test felépítésé­ről, működéséről. Fontosnak tartottam, hogy megszerezzem az orvosi masszázzsal kapcso­latos ismereteket, ezzel segíteni tudok az orvosnak a reumato­lógiában, traumatológiában, idegi esetekben mindenféle se­gédeszköz, vegyszer használata nélkül. — Az orvosi masszázs és a talpmasszázs elkülöníthető egy­mástól? — Mindkettő gyógymasz­százs. A talpmasszázzsal az egész testre tudunk hatni, hogy megelőzzük a betegséget. Elő­fordul, hogy egy szerv érzé­keny, de még nem mondjuk rá, hogy beteg. Az ilyen szerv idegvégződésére tudunk úgy hatni a masszázzsal, hogy az ott keletkezett „dugulást" megszüntetjük. A masszírozás a reumatológiai bántalmaknál is elősegítheti a gyógyulást. — Miként kapcsolódik a termé­szetgyógyászat és a lélek gyógyí­tása? — Minden embernél más­ként jelentkezik ugyanaz a be­tegség. Fontos, hogy megismer­jem azt, aki hozzám fordul, hogy a lelki ügyeivel is foglal­kozzam. Elvégeztem az agy­kontroll tanfolyamot, valamint egy másikat, ami módszertani eljárás a természetgyógyásza­ton belül, a fényadás. Amikor masszírozok, saját bioenergi­ámból adok át, ezzel annak több lesz. Mindez szorosan ösz- szefügg az alapszakmámmal, hisz mindenkit motiválok a mozgásra, mert anélkül nincs élet. Mindenki fogadja el a mozgást, azért, mert az egész­ségéért teszi. — A mozgás meghatározza az egészséges életet is, a fizikai és a lelki állapotot. — Fontosnak tartom még az arc, a fej, a nyak masszírozását, mely a vérkeringést aktivizálja. Az akupresszúra kézzel nyo­mást jelent az arcon lévő ide­gekre. Ennek belső élettani ha­tásai vannak, lelkileg viszont jobb közérzetet nyújt. — Mi vonzott erre a területre, hogy a mozgásnak ezt az egészségügyi részét választottad? — Szeretem az embereket, sokmindent átéltem az életem során, van bennem egy kész­ség, hogy adjak valamit önma­gámból. Egy belső késztetés, mert úgy érzem jól magam, ha emberek között vagyok, embe­rekkel törődöm, tehetek értük. Csodálatos, amit viszonzásul kapok, olyan ötleteket, ame­lyektől én is több Vagyok. Eb­ben a közegben, hogy termé- szetgyógyászkodom, több sike­rem volt a három év alatt, mint az emúlt 30 év sportmozgalmá­ban. Telve vagyok energiával, tudok örülni, lelkesedni, mondhatom azt, hogy boldog vagyok. Tevékenységemet két­féle módon végzem, van aki nem tud eljönni hozzám, ahhoz én megyek. Mások idejönnek hozzám. — A test, és a lélek gyógyításán túl a tudásodat átadod másoknak is. — Igen, mert nekem van'egy saját magam által felállított alapelvem, hogy nem szabad a tudást bezárni. Ezzel olyan szemléletváltozást próbálok el­érni, hogy ne keveredjen össze az egészségmegőrzés, a hasz­nos információ, a kritika, ha­nem egységes szemlélet alakul­jon ki.- pusztai téri ­Barkács-tanács A festés, a mázolás és a tapétázás segédeszközei A legmutatósabb ezermes­ter-munka a festés, a mázolás és a tapétázás, s mindhárommal kapcsolatban él a tévhit, hogy nem kell hozzájuk különösebb felkészültség. Pedig a valóság­ban a minőségi munkához nemcsak alapos felkészültség, hanem jó állapotban levő szer­számok is kellenek. Tegyük hozzá, hogy a szerszámok jóré­szét - a drágábbakat, bonyolul­tabbakat - nem kell feltétlenül megvenni, elég kölcsönözni is. A festés fő kellékei a külön­féle ecsetek - a vékony csíkhú­zótól a kerek falfestő maroke­cseten és a tenyérnyi széles, la­pos terítőecseten át a mennye­zet- és a fal festéséhez használ­ható nyeles meszelőig. Újabban az ecsetek helyébe a falfestő hengerek léptek. Ezekből minél többféle felületű (teddy, sima, mintás) áll rendelkezésre, annál változatosabb lesz a fal. A hen­gerek töltéséhez és a többlet le­húzásához műanyag tepsire, tálcára, s abba helyezhető le­húzó bordáslapra is szükség van. Kell továbbá vonaljelölő zsinór, függőón, vödör, stabil létra, lekaparó spatulya (spachtli), és a bútorokat, a pad­lót befedő műanyag fólia. Könnyítik a munkát az elekt­romos kompresszorral mű­ködő, hajlékony csőcsatlako­zású nyeles öntöltő hengerek, és a sűrített levegő nélküli (air­less) festék-, sőt vakolatszóró készülékek, az úgynevezett Wágner-gépek. A mázolás eszközei nagy­részt azonosak a festésével, de az ecsetek zömmel laposak és legfeljebb közepes méretűek. Mázoláshoz, azaz a különféle tárgyak, ajtók, ablakkeretek lakkozásához, befestéséhez használhatók a légkompresszo­ros, sűrített-levegős festékszóró pisztolyok is. Nélkülözhetetlen segédesz­közök a festőbakok, amelyeken száradásig egymás fölött akár több sorban is elhelyezhetők a nagyobb lapos tárgyak, például a leemelt ajtószárnyak, ágyvé­gek. Ezeket csak vízszintesre fektetve lehet szépen, egyenle­tesen terülő lakkal bevonni és megszárítani. A tapétázás kellékei: mérő­szalag, nagy papírvágó lapos­kések és ollók, bekenő ecsetek, keverő és lemosó vödrök és - ami nagyon fontos - egy minél nagyobbra, hosszabbra nyit­ható sima tapétázó asztal. Jó tudni, hogy ma már gyártanak nedves vasalóhoz hasonló ta- péta-leoldókat és a tapéta egyenletes bekenéséhez, elvá­gásához kialakított mechanikus bekenő-vágó vályúkat is. Mindhárom otthoni vállalko­záshoz gondoskodjunk „védő­göncről: sapkákról, rossz - de a lábat tartó - cipőkről, továbbá törlőrongyokról és sok takaró fóliáról. Szűcs József FEB A pszichológus válaszol A tél és a lelkiállapot A gyerekek szeretik a telet. A tél örömei című fogalmazások, rajzok papírja sohasem marad üresen, megjelennek rajta ked­venc időtöltéseink: a szánkózás, a korcsolyázás, a hógolyózás, a hóemberépítés. A felnőttek közül is sokan hódolnak a téli sportoknak. A felnőttek jó részénél azonban már üröm is vegyül a „tél örö­meibe", előtérbe kerül a hideg évszak számos árnyoldala. Van, akit a jegyes járdák, latya­kos utak és hóakadályok riasz­tanak, mások a tüzelőbeszerzés és a téli ruházkodás anyagi ne­hézségei miatt mellőznék szí­vesen a telet, és akad, aki egy­szerűen a szabadban való tevékenykedés élvezetét hiá­nyolja. Az anyagi gondokon és egyéb kényelmetlenségeken túl pszichológiai alapja is van an­nak, hogy sok ember nem ked­veli a telet. Mindennapos meg­figyelés, de tudományos vizs­gálatok is alátámasztják, hogy az időjárás hatással van a leg­több ember lelkiállapotára. A napfény hiánya: a rövid nappal, a sötétben való felkelés és haza­térés, a köd, a szürkeség nyo­masztó, lehangoló hatású, ked­vetlenné válik tőle az ember. A hideg elősegíti a szorongás ér­zését, például hűvös környe­zetben inkább erőt vehet raj­tunk a tehetetlenség- és re­ménytelenség-érzés, hideg szélben sétálva ismerős tájon is inkább ránk törhet a félelem; mint kellemes időben. Unal­massá válhat a téli csönd, hi­szen a hótakaró elnyeli a jár­művek és járókelők zaját. A közlekedés nehézségei és az időjárás elszigeteltebbé teszi az embereket (főleg azokat, akik nem járnak munkába), hiszen a szabadban való séta, a parkban való üldögélés, a telken végzett munka, az erkélyről történő né­zelődés most szünetel. Égövünk civilizált emberei bizonyára gyakran tűnődnek, sőt bosszankodnak olyasmin, hogy miért is van dermesztő hideg, jeges szélvihar, hófúvás, és a többi. A természetközeiben élő népek nagy valószínűséggel természetesnek vették, veszik az évszakok váltakozását kel­lemetlenségeikkel és szépsége­ikkel együtt. A természettel szorosabb kapcsolatot tartó emberek - a mai kor földműve­sei, erdészei stb. is - felveszik a természet „ritmusát". Ebben az is bennfoglaltatik, hogy nyáron pirkadatkor ébrednek, és kint töltik az egész napot; télen to­vább alszanak, a tyúkokkal fek­szenek, a téli ünnepeket benső­séges családi körben töltik. Ta­vasszal aktivitásba lendülnek, végigdolgozzák a nyarat, ősszel összegyűjtik, ami télre kell, té­len pedig pihennek, erőt gyűj­tenek, és készülnek az új tava­szi aktivitásra (például a szer­számok javítgatásával, a vető­magok előkészítésével, és a ta­vaszi munkák tervezgetésével). Ebben az örök programban va­lóban szinte összeforr a termé­szet és az ember, hiszen a mér­sékelt égöv alatt télen át a nö­vények (a fák, a bokrok, a mag­vak) és az állatok szinte készül­nek a kikeletre: pihennek és erőt gyűjtenek. Ha tehát elég szépséget nem találnánk az alvó természetben, akkor ez az erőgyűjtés legyen a téli prog­ramunk. Dr. Ignácz Piroska Miért nem alszunk? Sok ember panaszkodik al­vászavarokra, ez a kor haladtá­val normálisnak tekinthető. Ha összehasonlítunk két, azonos körülmények között élő fiatal, illetve idős embert, több kü­lönbség is adódik alvási szoká­saikban. Az idősebb később és nehezebben alszik el, éjjel több­ször felébred és reggel is ko­rábban kel, mint fiatal társa. Az előzőkből az is következik, hogy kevesebbszer él át mélyalvási fázist, ezért alvása felszínesebb, könnyebben meg­zavarható. Az időskori alvásszerkezet így tulajdonképpen a depresz- szió egyes tüneteivel azonos, a depressziós emberek is hasonló alvászavarokkal küszködnek. Valószínűleg az ún. belső óra eltolódásáról van szó. A belső óra szabályozza a szervezet 24 órás ritmusát, többek között az alvást és az ébrenlétet is. Az idősebbeknél ez a belső óra könnyebben esik ki a ritmusból, mint fiatalabb korban. Az idő­sebbek hajlamosak arra is, hogy nappal pihenjenek, esetleg el is szundikálnak, így nem csodál­ható, hogy éjszaka viszont nem álmosak. Az idősebb férfiak négyszer olyan gyakran panaszkodnak rossz alvásra, mint a fiatalab­bak, a 60 év feletti nők viszont kétszer annyian szenvednek alvászavarokban, mint velük egykorú férfitársaik. Alvászavarról egyébként - orvosi értelemben - akkor be­szélhetünk, ha hetente legalább három alkalommal megzavarja valami az alvást, ha legalább fél óráig tart, míg újra el tud aludni az ember, illetve, ha 6 óra hosszánál tovább egyálta­lán nem tud aludni. Az alvási nehézségek megíté­lésében azonban óvatosnak kell lennünk. Sok ember ugyanis sokkal jobban alszik, mint ahogy ő gondolja magáról. Fő­ként azért, mert az álmatlanul, hánykolódva eltöltött órákra sokkal inkább emlékszik, mint azokra, melyeket átaludt. Mit tehetünk a jó alvásunk érdekében? Az altatók szedése álljon az utolsó helyeit, amivel próbál­kozunk. Ne szunyókáljunk napközben és megfelelő fizikai aktivitással gondoskodjunk ar­ról, hogy estére elég fáradtak legyünk. Szigorúan tartsuk be a lefekvés-felkelés ritmusát. Ke­veset és korán vacsorázzunk, az alkoholtól és a dohányzástól pedig mindenképpen tartóz­kodjunk. (FEB) A veszekedés egészséges A veszekedés egészséges, ha a megfelelő módon vita­kozunk - legalábbis ezt ál­lítják a svéd pszichológu­sok. Jót tesz a házasságnak, ha időnként jól megmond­juk a magunkét - amennyi­ben mindkét fél betartja a játékszabályokat. A helyes és egyedül üdvözítő mód­szer az, ha az első érzelmi kitörés után megmagyaráz­zuk viselkedésünk okát, a másik fél pedig megpró­bálja megérteni, majd a to­vábbiakban ügyel a partner kívánságaira. A svéd Aftonbladet című újság - a pszichológusok kutatási eredményeinek összegzése után - összeállí­totta a leggyakoribb „ve- szekedő-típusokat". A pezsgő-típus öt napig is magába fojtja dühét, azután hirtelen kitör. Sokkal jobb, ha azonnal megmondjuk, mi bántja a lelkünket. Az odavágós típus akkor elviselhetetlen, ha a házas­pár mindkét tagja ebbe a tí­pusba sorolható. Közöttük naponta folynak le ehhez hasonló beszélgetések: „Mit csinálsz ennyi ideig a für­dőszobában?" „Hamarabb végeznék, ha kimostad volna a kádat magad után!" Csak humorral oldhatók fel az ilyen konfliktusok. A borban az igazság-típus csak ittas állapotban mondja meg, mi bántja. En­nek ellenére a pszichológu­sok az alkoholfogyasztás korlátozását javasolják. A passzív tigris ártatlan­nak tűnik, ám mesterien képes bűntudatot ébresz­teni a másikban. Vigyáz­nunk kell vele, mert egy igazi veszekedéskor na­gyon jól meg tudja játszani a mártírt. A bazári majom csak akkor vitatkozik, ha hallgatósága akad. Szereti megalázni partnerét, ezért jó, ha a vi­tákat négyszemközt folytat­ják. A nem félünk a farkastól - típus szerelemből veszek­szik, kizárólag a pszichote­rápia segíthet rajtuk. A naptárfigyelő mindig megjegyzést tesz arra, ha amásik fél elfelejtett vala­mit, például. évfordulókat, születésnapot. A legjobb ilyenkor hallgatni, végülis a házaság nem arról szól, hogy díjat kell nyernünk a tökéletességi versenyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom