Tolnai Népújság, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-29 / 51. szám

1992. február 29.

HÉT VÉGI MAGAZIN

KÉPÚJSÁG 5

Félúton, két város között

Egy vállalkozás örömei és gyötrelmei

Egy jól prosperáló vállalkozás felépítése, egy üzlet beindítása és színvonalas szolgáltatást nyújtó működtetése összetett feladat. Átgondolt lépések egész sorát követeli. Aki vállalkozik, bizonyára egyéni boldogulását, jövőjének biztosítékát látja a talpraállított üzletben. Még a gazdaságilag fejlett, évtizedek óta a piacgazdaság szabta követelményeken megizmosodott, nyugati vállalkozások közül is rengeteg tönkremegy. Mi a piacgazdaság felé vezető utat csupán a dülóútról látjuk ma, s évtizedes tapasztalataink sem súgnak hasznos tanácsokat.

Vállalkozni viszont kell! Minél előbb kerül a magyar gazdaság saját berkein belül piaci pozícióharcba, annál előbb zárkózhat fel egy évtizedek óta nem járt (de annál inkább várt!), valós értékrendeket tartalmazó világhoz.

Melyek egy mai magyar vállalkozás örömei és gyötrelmektől sem mentes szituációi? Hilcz Ádám kakasdi autókereskedővel erre keresgéltük aválaszt.

Két város között félúton. Az ország egyik fő ütőerének közvetlen közelében. Az egyik irány Szekszárd és a főváros felé mutat, a másik a völgységi főváros: Bonyhád éá Pécs felé. Az összekötő kapocs a 6-os fő- közlekedési út. A terület megválasztása zseniális. Kakasdon majd minden embernek van szakmája, gyakorlata.

— Meg kellene próbálni vállalkozni. Befektetni, kockáztatni, előre lépni, amit az én példám is

erősíthetne. Kakasd fantasztikusan jó lehetőségeket kínáló község. Élni kellene vele. Ki lehetne aknázni, de nem mernek vállalkozni az emberek. A szaporodó vállalkozások egymást is erősítenék, a falut is. Ragyogó kisipart, kereskedelmet lehetne folytatni.

A helyi önkormányzatnak az indukciós szerepe sem elhanyagolható - jegyezzük meg. A bevételeket erősítené minden megálló autós, aki potenciális vevőként pénzt hagyna a vállalkozóknál, akik itt adóznak.

— Itt van ez a csodálatos építmény, ami majdcsak elkészül. Ennek már híre van az egész országban. Nekem fontos a falum. Örömöm, hogy itt vállalkoztam.

Hilcz Adámot ismeri a falu, a környék. Sokrétű szolgáltatást kínál. Óriási fejlesztések tervei kavarognak a fejében. Ez a lesz. A műszaki tervek készek, egy lépcsővel feljebb akar kapaszkodni, aminek a hátrányai végtelenül primitívek. Eddigi

anyagi erejét befektette vállalkozásokba, a megtermelődött nyereséget újra az üzletmenet színvonalának javítására forgatta. Tovább kockáztatott. S most folytatná.

— Tavaly ősz óta vannak készen egy közös elgondoláson alapuló, nyugati mintára megépülő autószalon tervei, mely egy javítóbázissal, szervizzel kiegészülve alkotna szerves egységet. A kétállásos szervízműhely készen is van, gépek, berendezések, alkatrészek adottak hozzá.-Mindez nem kapcsolható össze egy jól felépített, bejáratott üzletmenettel rendelkező kft. esetében a bankok monetáris politikájával?! Mert kölcsönhöz nem jutott. Ugyan több pályázatot készíttetett szakemberek közreműködésével start hitelre, vállalkozásbővítő hitelre, de sikert nem könyvelhetett el. Munkahelyeket kíván teremteni, (szám szerint tízet), most reménykedik, talán a munkahelyteremtő pályázat segítsége is szóba jöhetne. Nem sok-sok milliót akart fölvenni, csupán ötöt. Nem kapott.

— Több nyugati autógyártó cég is szóba jöhet, ha meg tudom építeni a szalont. Magyarországi deal- lerhálózatuíait erőteljesen kívánják fejleszteni. Már az előszerződésnél tartunk, illetve tartanánk...

Japán és német ajánlat is szóba jöhetne. Nem csoda ha panaszkodik a vállalkozó, hogy az újságban jól festenek a vállalkozásfejlesztésre szánt ajánlatok, pályázatok, ha azokhoz hozzáférni a bűvészmutatványnál is nehezebb feladat.

— Hamis kép alakul ki azokban, akiket nem érint közvetlenül egy

ilyen ügy, csak azt hallja a tévében, rádióban és olvassa vagy száz újságban, hogy így meg úgy segítjük a vállalkozókat. Hát olyan rettenetesen nem segítik, maradjunk eny- nyiben.

Kialakult a bankhálózat, akiktől senki sem könyörado- mányt kérne, hanem nagyon kemény feltételekkel is csupán kölcsönt. Ám így sem könnyű hozzájutni.

— Rajta ülnek a pénzeken, a bankok nem mernek kockáztatni, amit nem adnak ki, abból nem lehet baj jelszóval.

Egy magára valamit is adó bank esetében néhány milliós kockázatvállalás ki kell férjen a csövön. A megkezdett bankprivatizáció mára a kisvállalkozások valós segítője kell legyen. Hiszen kiváló szakembergárdájuk szellemi erejét akár részben ilyenbe is fektethetnék. Hol van ma mondjuk egy „Kockázat Bank"?! Nyugaton vállalkozásfejlesztési hitelt akár telefonon is lehet felvenni, ha arra biztosíték van. Ennek a cégsek van alaptőkéje, ott van a jól bejáratott és ketyegő üzlete . .. Már csak értékén kellene megítélni és merni kellene azon is kezelni, mert tönkreteszi ez a szituáció legbátrabb vállalkozó kedvét is. Minden mozdulat egy lépés lehet előre. Segíteni persze néha nem ártana.

Mit mond a falu, a közvetlen régió? Akad persze irigy és jóakaró, rosszindulatú és okoskodó, hideg kívülálló és heves egyetértő. így természetes.

A kereskedelem és szolgáltatás minőségjavító formáját önerőből még a kívülálló szemében jólmenő vállalkozó sem tudja megfinanszírozni. Ha soká marad kicsi a magad előtt görgetett hógolyó, akkor ki kell derüljön: vagy nincs hó, vagy rosszfelé görgetik a hólabdát. Evekre visszamenően bizonyítható fejlődési trend, mára száHilcz Ádám

mítógépes adatfeldolgozásig fejlődött ügyvitel nem érdem az előrelépéshez, de feltétel. Megteremtődött. Az ismereteket fejlesztve kell előnyt kovácsolni a magyar embernek jobbára csak alapszinten nyújtott

szakmá(k)ból. A példa tőlünk kissé nyugatabbra adott. Ott is csak kezdeni kellett valahogy.

— A presszót is romokból kezdtem építeni. Bolondnak néztek, hogy egy kocsma mellé egy másikat teszek. Ahová az autókereskedést raktam, oda sokan csak csigatenyészetet tudtak volna elképzelni. A konkurenciaharc engem is kötelez. Színvonalában jobbat és olcsón, ez a törvény! Minél előbb szokjuk meg ezt, annál többre jutunk.

Legfeljebb ehhez a konkurens nem nagyon tapsol, de aki nem harcol, lemarad.

— Amikor az önkormányzat nehezen érti meg, hogy számára nem hátrány, sokkal inkább előny egy jólmenő vállalkozás, néha elkeseredik az ember. Apró, megspórolható bosszúságokat okozunk tájékozatlanság miatt egymásnak.

Átalakulunk. Változunk és változtatunk. Közben nagy előny, ha egymástól is tanulunk. Szabó Sándor

Fotó: Ótós Réka

Veszteséggel zártak Bátaszéken

Életképes marad-e a szövetkezet?

Az 1949-ben alakult bátaszéki Búzakalász termelőszövetkezet az eltelt negyvenhárom esztenedeje alatt dinamikusan fejlődött, a zárszámadásokon több milliós nyereségről számolhattak be. Éz a felfelé ívelő fejlődés megállt. Az 1990-es évet még 56,8 millió forintos nyereséggel, a tavalyit pedig már 37,1 millió forint veszteséggel zárta a termelőszövetkezet. Fölvetődik a kérdés, hogy mi történt egy év alatt, hogyan lett a nyereségből ekkora veszteség?

Izsák Gyula 1978-tól a termelőszövetkezet elnöke. Két alapvető dologra vezeti vissza ezt a visszaesést.

— Hihetetlen mértékben megemelkedtek a termelési költségek, az alkatrészek árai, az üzemanyagárak. Egy példa: 1990-ben még 264 forint volt egy mázsa búza szűkített önköltsége, ez egy év alatt fel- emelkedett 353-ra, de sorolhatnám a többit is. Ebben látom az egyik okot. A másik - amit már kigazdálkodni sem lehet -, hogy az elmúlt évre 45 millió forint kamatot fizettünk.

A veszteség mellett azonban nyereséges az őszi búza és a kukorica termesztése. Őszi búzából 64 mázsa a hektáronkénti eredmény, kukoricából 98 mázsás rekordot értek el. A szántóföldi növénytermesztés nyereséget hozott, a szőlőtermesztés már mintegy 12 milliós veszteséget „eredményezett". A szarvasmarha ágazat 4 milliós veszteséggel, míg a sertés- ágazat nullszaldóval zárt.

Háztáji agronómus ugyan még van a termelőszövetkezetben, de a még fennálló háztáji intézmények jelenlegi formájukban meg fognak szűnni, hiszen mindenkinek lesz magán- tulajdona, s műveléséről is gondoskodnia kell, ha akar valamit termelni rajta. És a termelőszövetkezet azt nem tudja vállalni, hogy egy éven át hitelezzen.

Beruháztak - hiba volt

A viszonylag jól gazdálkodó szövetkezet alapvető gondja, hogy az elmúlt években jelentős fejlesztéseket, beruházásokat hajtottak végre.

— Áz elmúlt tíz évben - mondja az elnök -150 millió forintot ruháztunk be. Fejlesztettük az állattenyésztést, újabb 100 hektár szőlőt telepítettünk. Most már én is látom, ez óriási hiba volt, nem lett volna szabad ezeket megcsinálni. Ez is oka annak, hogy a téesz idejutott. Hitelből vagyunk kénytelenek gazdálkodni, s nincs az a tevékenység, amellyel ezt ki tudjuk gazdálkodni. Az 1991-es évre az összes banki tartozásunkat kiegyenlítettük. A szállítók felé 10 millió forint adósságunk van, amit nem tudtunk kiegyenlíteni, de a téesznek is van 16-17 millió kintlévősége, amit nem tudunk behajtani. Ez magával vonja, hogy a termelő- szövetkezet ellen a felszámolást bármikor beindíthatják.

Az idei esztendő tragédiája

Elkészültek az idei évre a tervek, amiből világosan lehet látni, hogy az 1992-es év még nagyobb tragédiát vet előre. Az a termelőszövetkezet, amely okosan, előrelátóan nem beruházásokba, hanem a bankba fektette a pénzét, az még egy évig bírja, de az sem húzza tovább. Az országos helyzet elképesztően siralmas, sorra zárnak be a termelőszövetkezetek.

— Megkaptuk erre az évre szóló intézkedési javaslatot, ami egy csepp a tengerbe, és nem váltja meg a szövetkezeteket. Ez azonban nem bátaszéki, hanem általánosan országos probléma. És ha itt nagyon gyors segítség nem érkezik, akkor a közeljövőben a „boltot be kell csukni". Ez az idei év perspektívája.

Lenne mivel átalakulni

— Alapvető kérdés, hogy lesz-e, marad-e termelőszövetkezet - mondja Izsák Gyula, majd így folytatja: - Mint már említettem is, ha nem történik valami a tavasz folyamán, s a hiteleket sem kapjuk meg, akkor nincs átalakulás, nem marad meg a szövetkezet, föl kell számolni.

A szövetkezet összes vagyona 605 millió forint, az adósságállomány 105 millió, ami viszonylag elfogadható aránynak mondható.

— Az buktat meg bennünket, hogy nincs forgóalapunk, amivel ezt a vertikumot életben tudnánk tartani. Hiába vannak szép telepeink, területeink, ha ezek működtetéséhez nem kapunk megfelelő hitelt, és piaca sincs a termékeknek. Tehát volna mivel átalakulni, minden megvan, ami egy normális működéshez szükséges. Ha mégis fönnmaradunk, akkor gazdasági társasággá, részvénytársasággá, vagy szövetkezetté alakulnánk. Á részvénytársaság életveszélyes a jelenlegi aktív

téesz-tagokra nézve, mert a vagyon nevesítése során mintegy 70 százaléka nyugdíjasok és kívülállók kezébe kerülne. Ahogy én látom, az egyedüli járható út a magántulajdonon alapuló szövetkezés. Bármit is választanak a szövetkezetek az átalakulás formájának, két keserves dologgal szembe kell nézni. Az egyik, hogy az aktív dolgozók 20-40 százalékára nincs szükség. A másik, ha maradnak ezek a közgazdasági feltételek, melyek . egyaránt mindenkire vonatkoznak, akkor teljesen mindegy, hogy mi van a cégtáblán, elpusztul, belebukik, mert a magángazdálkodó sem bírja a 40 százalékos kamatot kigazdálkodni. Csak idő kérdése, hogy ez mikor következik be.

Mi lesz a tagsággal?

— Meglehetősen félretájékoztatták az embereket e vonatkozásban. Ismeretes a szövetkezetek anyagi helyzete. Ha nem tudja foglalkoztatni a tagok egy részét, akkor az az eljárás, hogy felmondanak a tagnak. Ezután ki kell fizetni a felmondási időt és a végkielégítést. Ha nem tudnak bért sem fizetni, akkor ezt ugyan mégis miből fogják?

— Emögött - véleményem szerint - meghúzódik egy olyan szándék, amellyel a szövetkezetre hárul a teher fél évre. A szövetkezeti tagok munkanélküli segélyének a folyósítási terhe is a szövetkezet nyarán marad. Amíg a felmondási idő és a végkielégítés ideje tart, addig az állam nem fizet munkanélküli segélyt.

A szövetkezet kihirdette, akinek magántulajdonú földje van, kimérik. Részben a té- esz-tagok kéthektáros területeket vettek ki, földért nagyobb volumenben nem jelentkeztek.

— Megkaptuk a kárpótlási hivataltól a jelentést, mennyi az a föld, amit visszaigényelnek. A tagi magántulajdoni földön kívül, ami megmaradt föld, kijelölték, sőt még nem is elég, a téesznek nincs annyi földje, mint amennyit kárpótlásra jelöltek.- pusztai téri - Fotó: Kispál Mária

Türelmet is adj, Uram!

Aggódva, majdnem félelemmel figyelem azokat a tudósításokat, ahol két-háromszáz ember, vagy ennél több összevegyül. Szorongva lépek be egy vasúti, vagy más közlekedési járművet váró terembe, egy orvosi rendelő előterébe, művelődési ház színházterébe, moziba, sportcsarnokba és lehetne folytatni azokat a helyeket ahol akarva, akaratlanul ideig, óráig várakozásra kényszerülünk, akár szórakozásból is.

A különböző politikai pártok országos találkozói olyan szorongással fognak el olykor, hogy szinte szé-gyenlem magam mert nem bízom népem, nemzetem embertársaim toleranciájában, a másik iránti tűrőképeségének erejében. A körülöttünk kialakult forrongó helyzet okozza mindezt bennem! Hadd ne soroljam az országot napkelet, délnyugat irányba szemlélve, mi minden történt ott a legutóbbi hónapokban. Mert elfogyott a türelem! Ne nézzük mióta, mennyi ideje emésztődött föl! Volt, nincs! Sírhalom fölötte!

Egyik népszerű politikai pártunk képviselői, küldöttei, a vele szimpatizánsak gyűltek össze a közelmúltban fővárosunkban. A televízió rendre beszámolt erről is a nap eseményei között. A fentiek ismeretében elképzelhető milyen lélekkel ültem a képernyő elé. Amikor megláttam a zsúfolásig megtelt csarnokot, azért fohászkodtam, hogy legyen türelmük elviselni a másik véleményét ebben a lassan formálódó demokráciánkban.

tudom, hogy a sajtó - legyen az írott, íratlan, a rádió, televízió - nyilvánossága milyen hatalom és azt is érzékeltem már miként lehet a néző, hallgató, olvasó véleményét formálni, befolyásolni amikor egy-egy szerkesztő, a saját elgondolásának, világnézetének, politikai állásfoglalásának megfelelően tudósít, kommentál egy hírt, eseményt, történést. Az említett gyűlésről szóló képek arról győztek meg, hogy olyan magatartást tanúsítanak a résztvevők, ami mentes minden bekiabálástól, a másikat sértő megjegyzésektől, szinte európai emberhez méltó! Volt már példa ennek ellenkezőjére is ugyanezen a képernyőn! Amikor személyesen is elmondták ismerőseim e találkozó hangulatának jelzőit, megnyugodtam, hogy a szerkesztők nem manipulálták a tudósítást, nem szépítették a kedvemért, a megnyugtatásomra, valóban olyan volt, amilyennek láttam.

Összeomlott egy valamikor ideálisnak álmodott világkép és magával rántott sok mindent. A pusztulás olyan robbanással tört fel, ami nemzedékeket kényszerít az újrakezdésre a romok alól! Lehet, hogy ezt nem akarja a magyar ember? Ezért tanúsított olyan roppant fegyelmet a rendsze- váltás legfeszültebb pillanataiban, óráiban, napjaiban, heteiben, éveiben? „Meg- bűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt!"

Akár így, akár úgy legyen, de aki hisza abban, hogy a kérés meghallgatásra lel, hogy a zörgetőnek megnyit- tatik, az kívánságaihoz, s bor, búza, békesség, egészség mellé tegye még hozzá: türelmet is adj Uram!"

Decsi Kiss János