Tolnai Népújság, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-19 / 42. szám

1992. február 19. VÁLLALKOZÁS - PIAC MSPUJSAG 5 Jogszabályfigyelő A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény vég­rehajtására kiadott 89/1990. (V.l.) MT rendelet módosítja a 12/1992. kormányrendeletet. Eszerint a táppénz összegének megállapításánál nem lehet ke­resetként figyelembe venni a betegszabadság idejére járó ke­resetet. Az 1992. évi I. törvény a szö­vetkezetekről szól, az 1992. évi II. törvény pedig a előbbi ha­tályba lépéséről és az átmeneti szabályokról rendelkezik. A ter­jedelmes és bonyolult II. tör­vény szabályozza többek kö­zött az átalakulást, a tagok jo­gait és kötelességeit és az ér­dekképviseletet is. A 9025/1991. KSH közle­mény tartalmazza a szolgálta­tások jegyzékét, amelyet 1992 január 1-jétől kell alkalmazni. Az 1/1992. kormányrendelet módosítja a Munka Törvény­könyve végrehajtásáról szóló 48/1979. (XII.l.) MT rendeletet, amely szabályozza a munkavi­szony felmondásának körül­ményeit. Az 1/1992. MÜM-rendelet módosítja a szabadságra vo­natkozó egyes előírásokról szóló 5/1981. (XII.29.) ÁBMH rendelkezést. Az új jogszabály a betegszabadságra vonatkozó résszel bővíti a korábbi rendele­tet. IPOSZ - SGU szerződés A már hosszabb idő óta in­formációs kapcsolatban álló IPOSZ és a Svájci Iparszövetség (rövidítve: SGU) partnerszer­ződés megkötése mellett dön­tött. A Svájci Iparszövetség az IPOSZ-hoz hasonlóan nagy, privát munkaadó érdekképvi­seleti szervezet, kereken 300 szakmai szövetség csúcsszerve. Az IPOSZ országos struktúrája igen hasonló a svájci kantonális iparszövetségi struktúrához, ezért a két szövetség célkitű­zése és feladatköre is alapve­tően azonos. Az IPOSZ és az SGU a part­nerszerződés keretében együttműködésüket az alábbi területekre terjesztik ki:- a képzésre, továbbkép­zésre (szakmunkástanulókép­zés, mesterek továbbképzése, mestervizsgáztatás);- tagjaik kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainak alakí­tására;- információcserére, tanács­adásra, munkalehetőségek közvetítésére, termékek for­galmazására, kapcsolatközvetí­tésre stb.;- a Svájci Iparszövetség fo­lyamatosan támogatja az IPOSZ-t szervezetének meg­erősítésében és felépítésében. Ötvenezer cég működik Magyarországon Az elmúlt esztendő végén már csaknem 50 ezer jogi személyiségű gazdasági szervezet működött az or­szágban. Számuk az utóbbi három évben - az új társasági törvény hatályba lépését kö­vetően és a vállalkozási lehe­tőségek kiszélesedése folytán - mintegy ötszörösére növe­kedett - állapítja meg a Köz­ponti Statisztikai Hivatal leg­újabb felmérése. A társasági formán belül a kft.-ké a vezető szerep, ará­nyuk meghaladja a 95 száza­lékot. A régi típusú gazdasági szervezetek közül a vállala­tok számában 1989 óta lassú, fokozatos csökkenés mutat­kozik, míg a különféle szö­vetkezeteknél csekély növe­kedés tapasztalható. Az 50 ezer gazdasági szer­vezet közül 16255 a kereske­delemben, 11530 az iparban, 6600 az építőiparban, 3543 pedig a szolgáltatások terén fejti ki tevékenységét. A ke­reskedelemben működő szervezetek 92,7 százaléka kft., míg a szolgáltatásokban 87,2 százalék, az építőiparban 75,7 százalék, az iparban 74,8 százalék ez az arány. Ma az összes gazdasági szervezet 71,2 százaléka ke­vesebb mint 20 főt foglalkoz­tat. A 21-50 főt foglalkoztató szervezetek 12,5 százalékot, az 51-300 dolgozót alkalma­zók pedig 11,2 százalékot képviselnek. A 300 főnél na­gyobb szervezetek aránya az 1989. évi 19,3 százalékkal szemben 5,1 százalékra esett vissza. A jogi személyiség nélküli gazdasági szervezetek közül legnagyobb hányadot a köz­kereseti társaságok, gazda­sági munkaközösségek, betéti társaságok, társadalmi szer­vezetek, egyházak képvisel­nek. Számuk két év alatt 44 ezerről 71 ezerre emelkedett. A ma már félmillióra tehető egyéni vállalkozó több mint 90 százaléka a termelésben működik. Foglalkozásukat tekintve csaknem 50 százalékuk kis­iparos, 32 százalékuk szel­lemi szabadfoglalkozású, 19 százalékuk kiskereskedő, a mezőgazdaságban azonban nagyon kevesen vállalkoz­nak, az összvállalkozók közül arányuk még az 1 százalékot sem érte el a múlt év végén. Ma: elnökségi ülés Alkotmánybírósághoz fordult a KISOSZ Kibővített el­nökségi ülést tart ma délelőtt a KI- SOSZ Tolna Me­gyei Szervezete. A napirenden sze­replő témák között szó lesz a megvál­tozott adó- és tár­sadalombiztosítási szabályokról, a Fogyasztási Fel­ügyelőség felada­tairól, valamint beszámoló a Kl- SOSZ Országos Tanácsának mun­kájáról. A KISOSZ Or­szágos Tanácsa át­tekintette az 1992-re vonatkozó adójogszabályo­kat. Sajnálattal ál­lapította meg, hogy az adótörvé­nyek változásai nem tükrözik a meghirdetett vál­lalkozásbarát gaz­daságpolitikát. Számos rendelke­zés a vállalkozá­sokkal szembeni bizalma tlanságon alapút, nem veszi figyelembe a gaz­daság helyzetét. Az egyéni vállal­kozókat érintő vál­tozások döntő többsége a vállal­kozások számára kedvezőtlen, jelen­tős számú vállal­kozás ellehetetle­nüléséhez vezet. Az egyéni vál­lalkozók műkö­dési feltételei ösz- szességében, a többi vállalkozói szférában tevé­kenykedőkhöz képest, kedvezőt­lenebbé váltak, ugyanakkor gaz­dálkodási feltéte­leik tovább romla­nak, különös te­kintettel az adó­törvények néhány diszkriminatív szabályozására; ' így különösen a KISOSZ által al­kotmányellenes­nek tartott három százalékos adóelő­leg-levonási köte­lezettségre, amely az egyéni vállal­kozók verseny- helyzetét rontotta. Ez ügyben az Al­kotmánybíróság­hoz fordult a KI­SOSZ. Könyvek, kiadványok Varga Zsuzsa: A pénz dicsérete. A kötetben olyan kis- és nagyvál­lalkozók nyilatkoznak a pénzről, gazdagságról és az ehhez kapcsolódó életmódról, akik saját területükön sikeresnek számítanak. Sárköz y Tamás: A privatizáció joga Ma­gyarországon. A könyv­ben olvashatunk a pri­vatizáció eddigi törté­netéről, törvényi össze­függésekről, a privati­záció különböző meg­nyilvánulási formáiról, módjairól, a gyakorlati problémákról, s a szerző megoldási javas­latot is kínál egy egysé­ges privatizációs tör­vény tartalmára vonat­kozóan. Megjelent a Tolnai Vállalkozó februári száma, amely legna­gyobb terjedelemben a legaktuálisabb kérdést, az 1991. évi adóbeval­lást taglalja. Nincs szükség magánnyomozóra, de ... Információ nélkül nem megy Az elmúlt másfél-két évben több tízezer új vállalkozás, részvénytársaság, kft., betéti társaság kezdte meg működé­sét az országban. Csak az év utolsó hónapjában - az 1992. évi szabályozóváltozások isme­retében - mintegy 4000 új céget jegyeztek be a fővárosi és a vi­déki cégbíróságokon. Ezek kö­zött sok az olyan kisvállalko­zás, amely széles körű partner- kapcsolatokat kezdett kiépíteni, s ezek további bővítését tervezi. A hagyományos piacgazda­ságokban ilyenkor az az első lépés, hogy informálódnak a le­endő partnerekről, a szállítók­ról éppúgy, mint az új cég ter­mékeit, vagy szolgáltatásait igénybe vevő üzletfelekről. Ezt szolgálják a céginformációk, amelyeket a jól működő piac- gazdaságokban több évtizede szolgáltatásként nyújtanak az erre specializálódott szerveze­tek. Az elmúlt évben már 14 cég- információs vállalat működött Magyarországon, köztük né­hány a világszerte ismert nagy cégek leányvállalataként, s azok gyakorlatát átvéve, a ha­zai viszonyokra adaptálták szolgáltatásaikat. A magyar vállalkozások (s e téren nincs különbség a nagy-, a közép- és a kisméretűek között) többsége nem ismeri ezt a szolgálta­tás-fajtát, s ha kap is informá­ciót, azokkal nemigen tud mit kezdeni. A céginformációk legegysze­rűbb változata - esetleg némi kiegészítéssel - a cégbíróságon bejegyzett adatokat tartal­mazza. Ilyen típusú adatokat ma már több kiadóvállalat évenként, kötetekbe gyűjtve je­lentet meg, sőt van olyan cég is, amely ennek fontosabb adatait számítógépes adathordozón árusítja. Mit lehet megtudni ezekből a információkból? Először is azt, hogy valóban létezik-e a kérdé­ses cég, s abban a formában működik-e, amelyben eredeti­leg alapították. Ez már önma­gában is fontos információ, mert napjainkban több vállal­kozás is ráfizetett már arra, hogy bemutatkozó névjegy alapján kötött szerződést fan­tom cég fantom vezetőivel, s az­tán futhatott a-pénze után. Hir­detéseknek sem szabad be­dőlni, hiszen postafiókot bárki bérelhet anékül is, hogy az állí­tólagos bérlő cége be volna je­gyezve a hivatalos cégjegy­zékbe. A következő fontos informá­ció: a bejegyzett cég postai címe, telephelye, telefon-, telex- és telefax száma. Ezek az ada­tok a közvetlen kapcsolattar­táshoz elengedhetetlenek. Fan­tomcég esetében - s ilyennel ta­lálkoztunk az INTERCREDIT Céginformációs Kft. gyakorla­tában is - előfordulhat, hogy az átadott névjegyen egy létező utca nem létező házszáma sze­repel, vagy olyan valós cím, ahol a cégről soha nem hallot­tak. A cégbíróságon azonban mind a bejegyzéskori pontos cím, mind annak esetleges vál­tozása megvan, s a céginformá­cióval foglalkozó vállalkozások az alapítási címet, s annak eset­leges változásait is kinyomoz­zák. Igen fontos alapinformáció a bejegyzés időpontjában meg­lévő törzstőke, illetve annak esetleges emeléséről vagy netán csökkentésétől kapott tájékoz­tatás. Nem mindegy ugyanis, hogy leendő partnerünk mek­kora tőkével indult, s az sem, hogy módja volt-e működése közben növelni azt. A későbbi kapcsolatnak ez meghatározó eleme lehet. Ha ugyanis növelte partnercégünk a törzstőkéjét, ez azt jelzi, hogy tulajdonosai hosszabb távon gondolkodnak, s ez adhat némi biztonságot a partnerkapcsolatok kiépítése­kor is. A cégbejegyzés tartalmazza a jogi formát, ami ugyan pusztán tájékoztató jellegű, de már a cé­ginformáció egyszerűbb fajtái­ban is szerepel, mint utalás a cég profiljára. A mai üzleti vi­lágban azonban ez a legkevésbé informatív adat, ha csupán a cégbírósági bejegyzésekre tá­maszkodunk. Általános gya­korlat ugyanis, hogy az új vál­lalkozások, főként ha azokat olyan kezdő vállalkozók hoz­zák létre, akik önálló üzletviteli gyakorlattal még nem rendel­keznek, a biztonság kedvéért az új cég tevékenységi körét akár 15-20 féle, egymástól eltérő szakmai tevékenységre is kiter­jesztik. Nem ritka, hogy 1 millió forint törzstőkével induló kft. tevékenységi felsorolása a cég­közlönyben másfél-két hasábot foglal el, s az ipari, a szolgáltató és a kereskedelmi ágazatok zömét tartalmazza. A leendő partner ezzel aligha tud mit kezdeni. A céginformációs szolgálatok viszont utánajárnak annak, hogy a felsorolt tevé­kenységi körök közül melyek azok a profilok, amelyeket az adott cég ténylegesen gyakorol, s melyek azok, amelyekre a kö­zeljövőben készül fel. Ez az in­formáció már fontos lehet a partnerek számára. Kiderühet belőle, hogy néhány - lehetőleg azonos szakértelmet kívánó - tevékenységfajtát végez-e az adott vállalkozás, vagy szerteá­gazó szakmai profilú a partner, aki rövid távon gondolkodva, mindig abba az üzletbe kap bele, ami éppen adódik, s ami pillanatnyi sikerrel kecsegtet. Természetesen ebből a gondol­kodásmódból is fakadhat üzleti haszon. Ha másként nem - rö­vid távon. Nyitrai Ferencné dr. Értékek és értékpapírok II. A hhoz, hogy sikeresen tőzsdézzünk, ismernünk kell az értékpapírok és a tőzsde „legújabb kori" történelmét és a jelenlegi helyzetét. Jaksity György, a Lu­pis Brókerház igazgatója a tőzsde egyik legjobb hazai szakembere segít eliga­zodni e bonyo­lult világban. — 1982-ben született a rende­let, miszerint a vállalatok, in­tézmények köt­vényeket bo­csáthatnak ki. A kormány dön­tése az éppen kezdődő restrik­ciós időszakkal esett egybe, ek­kor derült ki, hogy felborult a gazdaság egyen­súlya. A különféle lobbyk két kézzel szórták a beruházási pénzeket, amikor el­fogytak, kiderült, hogy a gazdaságban óriási pénzéhség van, ugyanakkor a be­ruházások nem termelnek érdemi hasz­not. Ráadásul addigra nem lehetett nem tudomást venni az egyre erősödő inflá­cióról sem. — Ez az az időpont, amikor az első társas magánvállalkozások is megjelenhettek. Vajon véletlen egybeesésről van szó? — Nem feltétlenül. De kétségtelen, hogy abban az időben megérte kötvényt venni, mert összehasonlíthatatlanul jobb kamatot ígért, mint a monopolhelyzetű OTP vagy a takarékszövetkezetek. Sőt! Mind gazdaságilag, mind politikailag kevésbé kockázatos befektetés volt, mint a társas magánvállalkozások indítása. — Milyen eredményt hoztak a kötvényki­bocsátások a gazdaság, és milyent a befektetők számára? — 1983-ban mintegy 2 milliárd forint értékben bocsátottak ki kötvényt. Ezzel gyakorlatilag pénzt vontak el az állam­polgároktól: ahogyan nőttek a kötvény- kibocsátások, úgy apasztották a vásárlóe­rőt. De erre a módszerre akkor több ok­ból is szükség volt: a vállalatoknak, az in­tézményeknek, a tanácsoknak kellett a pénz, sok esetben nem is adódott volna más beruházási forrásuk. Számos közin­tézményt is ilyen pénzekből építettek fel. Emlékszünk még, hogy a telefonkötvé­nyek segítségével jutottak sokan telefon­hoz, jóllehet ezek voltak a legalacso­nyabb hozamú kötvények. A másodlagos piacon azonban, amikor még a telefon bekötési lehetősége is kapcsolódott hoz­A gazdagság nem szégyen és nem fáj. Gazdagodni lehet anél kül is, hogy emiatt rosszul éreznénk magunkat a bőrünkben. Hát akkor meg ...?! zájuk, a névérték többszörösét kínálták értük. Egy szóval: ha nem lettek volna kötvények, leállt volna nagyon sok beru­házás. A központi források ugyanis a nagyberuházások - Tengiz, Jamburg, Bős-Nagymaros stb. - számára kellettek, a lakossági pénzek nélkül olyan beruhá­zások álltak volna le, amelyek meglétére most nagyon nagy szükségünk van. Az OTP és a takarékszövetkezetek őr­jöngtek: ügyfeleik elvitték a pénzüket tő­lük, és az akkor különösen magas hoza­mot kínáló kötvényekbe fektették be. Az emberek nem voltak bolondok 4-5 száza­lékos kamatra bankban hagyni a megta­karításaikat, amikor 11-13 százalékot is kaphattak értük. — 1987-ben már egyre érezhetőbbek vol­tak az inflációs hatások is. Nem azok jártak jól, akik az inflációra és az ennek nyomán előbb-utóbb roppant olcsóvá váló tőkeinjekci­ókra spekuláltak? — Valószínűleg igen. Jóllehet, 1988 volt a fordulat éve, addig a dolog nem így működött. 1987-ben az infláció mér­téke még éppen valamivel alatta maradt a kötvények kírtálta kamatoknak, de amikor 1988-ban belépett az Általános Forgalmi Adó (ÁFA) és a Személyi Jöve­delem Adó (SZJA) az infláció felgyorsult. Az adóreform „robbantotta be" tehát az inflációt: aki csak tehette, áthárította a terheket a fogyasztóra. Óriási inflációs hatása volt az importliberalizációnak is, mert ránk szabadította a nyugati árszín­vonalat. Az utolsó lökést pedig a KGST piacok összeomlása jelentette. — Ez azt jelenti, hogy 1988-tól összeom­lott a kötvénypiac? Hiszen aki csak tudta, kimenekítette a tő­kéjét a kötvények szorításából, és azt vagy ismét bankba, vagy vállalkozásba vitte. Mi lett a ki­bocsátott kötvé­nyekkel? — 1988-tól va­lóban összeom­lott a korábbi kötvénypiac, ab­ban az évben csak másfél mil­liárdnyi köt­vényt bocsátot­tak ki. Mindezt tetézte, hogy a kötvények visszafizeté­sére megszűnt az állami garancia, ami meglehetősen kockázatossá tette ezeket a befektetéseket. Ráadásul életbe lépett a forrásadó, ami a befektetők minimális - az inflációval lépési tartani sehogyan sem képes - hozadékát is megcsapolta. Ugyanakkor a piacvezető bankok - főleg a nagyobbak - kénytelenek voltak to­vábbra is vásárolni a kötvényeket, ami még ma is kölöncként szerepel a mérle­gükben. Hogy könnyítsenek ezen, beve­zették a lakossággal kötött határidős megállapodások rendszerét, ahol vi­szonylag magas és fix hozamot biztosí­tottak a befektetőknek már akár három hónapra is. A z 1987-től bekövetkezett változások kívánták meg az Értékpapír-ke­reskedelmi Megállapodás létrejöttét, ami gyakorlatilag az első lépést jelentette az értéktőzsde kialakításához. Ez a megál­lapodás szabályozta, hogy milyen for­mában lehet kereskedni a kötvényekkel, a piac ugyanis akkor működik jól, ha szervezett, jól átlátható és az információk széles körben, mindenki számára egyen­lően állnak rendelkezésre. A távlati cél az volt, hogy megteremtsük a tőzsde mű­ködéséhez szükséges körülményeket, az infrastruktúráját, a jogi szabályozását, és megkezdjük a kereskedést. Merth László (FEB)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom