Tolnai Népújság, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-14 / 38. szám
4 »ÚJSÁG BONYHÁDÉS KÖRNYÉKE 1992. február 14. Kisdorog közös kálváriája? Sörsátor alatt, a múlt emlékeiről Augusztus első napja olyan vigalmat hoz majd Kisdorogra, melyre régen készül a falu ap- raja-nagyja. S tán azok is, akik egykoron itt éltek, hiszen a nagy találkozás apropója éppen az el- származás a völgységi községből. Läufer János polgármester lelkesen meséli, már jártak Tázláron, ahol egy maszektól kibéreltek egy sátrat, ami alatt a múlt emlékei találkozhatnak a ma történéseivel. Régi kedves komák, rokonok és szomszédok tapogathatják meg egymás hátát a találkozás örömére, mesélhetik egymástól elvált sorsuk fordulóit. Ez egy nagy „treff" lesz, közös műsorral és ebéddel, jóféle sörrel, tánccal, vigalommal. Augusztus elsején délelőtt tíz órakor éppen az egykori kisdorogi Mayer Mihály püspök celebrál ünnepi misét, s a meghívottak között lesz a pécsi konzul, Hans Rehfeld, a német szövetség elnöke, Hambuch Géza és még sokan mások is, hiszen Németország hét régiójába küldött a polgármesteri hivatal meghívó levelet az egykori kisdorogiaknak, és az Unsere Post című lapban is megjelent már a hazahívó felhívás. S ha már a meghívásoknál tartunk, megtudtuk, a Nagymányoki Német Nemzetiségi Együttes, az Izmányi Székely Együttes, a Bonyhádi Német Nemzetiségi Együttes címére is postáztak egyet-egyet. A zenét a Zéman zenekar szolgáltatja, a község állja a közös étkezés számláit. Az előzetes számítások szerint mindez 300 ezer forintba fog kerülni. Ehhez szponzorokat és támogatókat is szeretne megnyerni magának Kisdorog. A falu legnagyobb beruházása most is az iskolaépítés, ami tavaly ötmilliót az idén több mint hatot fog fölemészteni. Szerződtek a Dunatellel, s remény van a telefonhelyzet javítására is. Úgy számolják, az igények szerint majdan több mint száz telefon lesz a faluban. Telefonra elkülönítettek egy erre szánt összeget a költségvetésből. A víz és a vízmű működtetése továbbra is kardinális kérdés a falvakban. Nem tudni, mi lesz az alku vége: rt.?, kft.? A városok nélkül nem alakítható meg a megyei rt. az önállósodni kívánó városok és a hozzá csatolható és csatlakozó falvak vízdíjai között horribilis különbség látszik kialakulni, ami a kicsik hátrányát erősítené, s amúgy sincsenek rózsás anyagi helyzetben. Közös vagyon, közös üzemeltetés és egységes vízdíjak: ez lenne az a megoldás, ami ma csupán álommegoldásként merül fel. Mit tesz az a falu, ahol még a vízmű is elavult? Mai sorskérdések, s a válaszadás holnapra marad. A falu új kálváriát szeretne magának a temető mellé, a régit benőtték a fák, bokrok. Hajlandó erre áldozni a nép - hallottuk. Szóba került, hogy felkeresik Stekly Zsuzsát is, mert boldog örömmel vennék, ha a stáció képei tűzzománcból készülhetnének. Látogatóban az áfész raktárbázisán A versenyképesség hétköznapjai A Bonyhád és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet Széchenyi téri raktárbázisán a közelmúltban egy discont jellegű részleget alakítottak ki, mely arra hivatott, hogy az áfész üzleteit kiszolgálja élelmiszeripari valamint vegyipari termékekkel és fogadja a viszonteladó, nagyobb tételben vásárló városkörnyéki üzletembereket. Látogatásunk idején éppen a fuvarlevelek kitöltésével volt elfoglalva Kecskeméti István, a két szállítómunkás már befejezte az áruk berakodását, s a szállítmány indult Aparhantra és Lengyelbe. Az apró irodában több ezer tojás várt új gazdára, (akkor) 6 Ft-os áron. Időközben befutott Sándor Alajos is, aki évekig az áfész felvásárlási osztályát vezette és e témakör ügyeinek intézésével foglalkozott, ma pedig a Matex Kft. ügyvezetőjeként keresi kenyerét. A kft. mindennel foglalkozik, ami a menedzselés, értékesítés kategóriájába belefér, gyárt és elad, mindent felvállal, ami pénzt hoz a konyhára. A lényeg a versenyképesség, s mint megtudtuk, alvásra jobbára elég néhány röpke óra, mert a többi az üzletre kell. — Mindezt lehet bírni? Mert a piacgazdaság valóban diktál, s aki éjt nappallá téve hajt, az kockára teszi az egészségét is. — Van CSÉB-80-am - nevet Sándor Alajos. A mai kft-k a klasszikusan időrabló munkahelyekké avanzsáltak elő, melyek sokszor még a családi nyugalmat is megbolygatják, annyira lekötik az embert. Itt kockára teszi az ember az egészsége mellett a meglévő értékeit is, s aki ezt nem teszi, nyereségre se vágyakozzon. Aki teszi, az pedig számoljon a veszteséggel is. — Mégis, milyen ma vállalkozónak lenni? — Ma már majdnem késő vállalkozni. Tegnap kellett volna! Aki ma kezd, nagyon ismerje a piac igényeit, nagyon tudja, milyen réteget és milyen elképzelésekkel céloz meg. E nélkül vesztésre van kárhoztatva. A vállalkozói bátorság, a befektetés önmagában nem elég. Ismerni kell a vonatkozó rendelkezéseket, a törvényes kiskapukat. S ha ez mind együtt van, akkor még óriási akarat és jó adag kitartás kell a siker lehetőségéhez. Piac ma is van! Csak arra rá kell találni. S ez másképp nem megy, csak ha 24 órában „ketyeg" az ember. — Beszéljünk a magyar gazdaságról! A piacról, a jövőnk- ről, ha nem is kecsegtet ez a megváltás reményével! — Az a meglátásom, hogy a Nyugat valós pénzügyi segítsége nélkül csak utópia marad a leromlott keleti gazdaságok talpraállításának reménye. Reményből pedig nem lehet, legfeljebb légvárat építeni... A magyar, a cseh és a lengyel gazdaság több vonalon is képes segíteni a volt Szovjetúnión, de csupán megfelelő pénzügyi biztosítékok mellett, amit viszont a Nyugatnak kell vállalnia. E rövid eszmefuttatást követően el is viharzik a bonyhádi önkormányzati képviselő, aki nem panaszkodhat, munka nélkül töltött unalmas órái nem igen akadnak az utóbbi időben. A discont raktárbázist még aránylag kevesen ismerik, mely a régi községháza és a Völgységi Múzeum által határolt Szabadság téri áfész-udvarban van. A raktárban 45-50-féle termék várja a viszonteladókat1 is, az átalakított régi raktárépületben. A élelmiszeripari és vegyipari termékek egész soráért tehát nem feltétlenül kell már a viszonteladóknak utaznia, hiszen megkaphatják a völgységi fővárosban is mindazt, amire szükségük van. Pályázni is tudni kell A cikói iskola a kisebbek közé tartozik, s ha az esélyegyenlőség kérdését forszírozza valaki, azt is feltétlenül számba kell vegye, az ilyen aránylag elmaradott infrastruktúrával rendelkező település lakói és vele együtt gyermekeik is, nem is ugyanarról a startvonalról indulnak, mint a városlakók. Mi a megfelelő megoldás akkor a felzárkózáshoz? Vélhetően egyik formában az, amiről Glöckner Jakab iskolaigazgató eképp beszél : — Nekünk a pályázatokon való részvétel esély a felzárkózásra. Az elmúlt esztendőben is több pályázatot írtunk meg, s ami örvendetes, nyertünk is meg. A Nemzeti Ifjúsági és Szabadidősport Egészséges Életmódért Alapítványának kuratóriuma 200 ezer Ft támogatást szavazott meg nekünk, majd a Diák Sport Egyesületünk nyert el 50 ezer Ft-os támogatást. A cikóiak célja, hogy ebből az összegből bitumenes sportpályát alakítanak ki, ami nagyon hiányzik már az iskolában. Diáksportjuk számos sikert könyvelhetett el az utóbbi időben, de a tanulás sem másodlagos szempont, a gyerekek beneveztek a TIT által meghirdetett országos biológiavetélkedőre és a megyei környezet- védelmi pályázatra épp úgy, mint a Kincskereső című folyóirat által hirdetett kulturális vetélkedésbe. E mellett alapítványt hoztak létre Cikón a tehetséges tanulók segítésére. Hétköznap a városban A február közepén ránktört napsütés sem állít meg bennünket. Nem hiszünk a csalfa időnek, épp úgy sietünk, mint más hétköznapokon, a téli szürkeségben. Kezünkben szatyor és kosár, fejünkben milliónyi cikázó gondolat, tarsolyunkban elintézetlen ügyek, befizetésre váró csekkek és számlák halmaza... Valahogy ma ilyen idők járnak. Ótós Réka felvételein a város életéből ellesett epizódokkal találkozhatnak. 1992 február hava hómentes napokkal lepett meg bennünket. Hol vannak az igazi telek? A csizmánk alatt ropogó hófehér forgatag nem ver föl arcunkba. Ki látott az idén jégvirágos ablakokat? (V)ideológia A srác rezzenéstelen arccal ült a készülék előtt. Arcán érzelmeknek még a nyomát sem lehetett látni, pedig szinte folyt a készülékből a vér, szinte szétrepedt az erőszaktól, és rezgett a zenei rendező által „alávarázsolt", kifejezetten hatásvadász zajoktól. Végre megmozdult az állkapcsa. Hah... Na végre! - gondoltam, mire kiderült, csupán a szájában lévő rágógumi késztette ilyen viharos reagálásra. A percek teltek, s én már nem is reménykedtem abban, hogy udvariatlan leskelődésem nyomán bármi érzelemre lelek majd, amikor megjelent a lábainál egy kutya. Igén, egy kutya. Odadörgölődzködött hozzá, még a kezét is megnyalta. A fülbevaló végre megrezzent a fiú fülében. Lehajolt. Megsimogatta az állat fejét, majd felállt és elindult a kijárat felé. A kutyát hívta. S az követte is a klubhelyiség előtti parkba. A videofilm addigi nézője zsebébe nyúlt. Valamit babrált a kutya füle körül, majd belerúgott az állatba. Az nyüszítve nekiiramodott, mire valami leesett a földre. Aztán egyszer hirtelen: DURR!!! A srác röhögve csapkodta a térdét, arcát boldog érzelmi viharok dúlták. A petárdázás boldoggá tette! f Marcikám, ez ám a marcipán! A fekete ninja a kismalac A pulton ott sorakozik egymás mellett, alatt és fölött vagy százféle kedves, bohókás marcipán-figura. Szépen megfér egymás mellett a kis csapat, a fekete ninja és az esküvői tortára kívánkozó ifjú pár egyaránt. A Marcipán cukrászda a közelmúltban nyílt Bonyhádon, s 14-15 -féle fagylalttal, sókféle süteményei és átlagosan 120-130-féle marcipán-figurával igyekeznek a vevők kedvében járni. A volt Kukta büfé helyén nyílt üzletre a jelek szerint van igény, s a tavaszi jó idő beálltával, a korábbról már közkedvelt kerthelységgel kiegészülve, kedves színfoltja lehet e rész a polgármesteri hivatal közvetlen szomszédságában lévő kis térnek. A családi vállalkozás két embernek ad munkalehetőséget Bonyhádon - tudtuk meg Deli Lászlóné tulajdonostól. _ A Marcipán cukrászda a közelmúltban nyitott Kék híreink Éjszaka buktak le a gépkocsi-fosztogatók * Az utóbbi időben jelentősen megszaporodtak a gépkocsi-feltörések, -lopások és benzinleszívások. A rendőrség éppen ezért a szokottnál is fokozottabban figyelt oda az ehhez hasonló ügyekre, s igyekezett a folyamatos járőrözéssel a tettesek nyomára bukkanni. Ennek eredményeként például érdemes megemlíteni azt az esetet is, amikor előbb bukott le a gépkocsitolvaj, mint magáról a lopás tényéről a gépkocsi jogos tulajdonosa egyáltalán tudomást szerzett volna. A hét közepén Bonyhád városában a három szolgálatot teljesítő rendőr járőrszolgálata során, éjjel fél kettő tájban három cipekedő fiatalemberre lett figyelmes. A gyanúsan viselkedő páciensek a Perczel kert környékén jártak. Az igazoltatás során autórádió-magnók és hangszórók kerültek elő pakkjaikból. Meleg szeretettel és tárt karokkal fogadták őket a rendőrségi őrszobán, ahol a bűnözői szakzsargon szerint: a madárkák a tények súlya alatt összeroppanva „dalolni kezdtek". Beszámoltak több előző akciójukról, melyek során kocsikat fosztogattak, benzint szívtak le. Ók voltak a szekszárdi ügyeletes benzirdopkodók is, ténykedéseik során közel húsz gépkocsit törtek fel. A három murgai ifjú közül kettő rögtön a fogdában is töltötte az éjszaka további részét, hiszen korábbi bűncselekményeik miatt egy ideig élvezni fogják a rendőrség vendégszeretetét. Harmadik társuk szabadlábon védekezhet. Megvannak hát végre a Perczel-kerti, Fáy-lakótelepi, bonyhádi buszmegálló környéki és a szekszárdi benzin- lopkodók és autófösztogatók. A bonyhádi kapitányság ve^ zetője jutalomban részesítette a három rendőrt.
