Tolnai Népújság, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-14 / 38. szám

4 »ÚJSÁG BONYHÁDÉS KÖRNYÉKE 1992. február 14. Kisdorog közös kálváriája? Sörsátor alatt, a múlt emlékeiről Augusztus első napja olyan vigalmat hoz majd Kisdorogra, melyre régen készül a falu ap- raja-nagyja. S tán azok is, akik egykoron itt éltek, hiszen a nagy találkozás apropója éppen az el- származás a völgységi községből. Läufer János polgármester lelkesen meséli, már jártak Tázláron, ahol egy maszektól kibéreltek egy sátrat, ami alatt a múlt emlékei találkozhatnak a ma történéseivel. Régi kedves komák, rokonok és szomszédok tapogathatják meg egymás hátát a találkozás örömére, mesélhetik egymástól elvált sorsuk fordulóit. Ez egy nagy „treff" lesz, közös műsorral és ebéddel, jó­féle sörrel, tánccal, vigalommal. Augusztus elsején délelőtt tíz órakor éppen az egykori kisdorogi Mayer Mihály püspök celebrál ünnepi misét, s a meghívottak között lesz a pécsi konzul, Hans Rehfeld, a német szövetség elnöke, Hambuch Géza és még sokan mások is, hiszen Németország hét régiójába küldött a polgármesteri hivatal meghívó levelet az egykori kisdorogiaknak, és az Unsere Post című lapban is megjelent már a hazahívó felhívás. S ha már a meghívásoknál tartunk, megtudtuk, a Nagymányoki Német Nemzeti­ségi Együttes, az Izmányi Székely Együttes, a Bonyhádi Német Nemzetiségi Együttes címére is postáztak egyet-egyet. A zenét a Zéman zenekar szolgáltatja, a község állja a közös étkezés számláit. Az előzetes számítások szerint mindez 300 ezer forintba fog kerülni. Ehhez szponzorokat és támoga­tókat is szeretne megnyerni magának Kisdorog. A falu legnagyobb beruházása most is az iskolaépítés, ami tavaly ötmilliót az idén több mint hatot fog fölemészteni. Szerződtek a Dunatellel, s remény van a telefonhelyzet javítására is. Úgy számol­ják, az igények szerint majdan több mint száz telefon lesz a faluban. Telefonra elkülönítettek egy erre szánt összeget a költségvetésből. A víz és a vízmű működtetése továbbra is kardinális kérdés a falvakban. Nem tudni, mi lesz az alku vége: rt.?, kft.? A városok nélkül nem alakítható meg a me­gyei rt. az önállósodni kívánó városok és a hozzá csatolható és csatlakozó falvak vízdíjai között hor­ribilis különbség látszik kialakulni, ami a kicsik hátrányát erősítené, s amúgy sincsenek rózsás anyagi helyzetben. Közös vagyon, közös üzemeltetés és egységes vízdíjak: ez lenne az a megoldás, ami ma csupán álommegoldásként merül fel. Mit tesz az a falu, ahol még a vízmű is elavult? Mai sorskérdések, s a válaszadás holnapra marad. A falu új kálváriát szeretne magának a temető mellé, a régit benőtték a fák, bokrok. Hajlandó erre áldozni a nép - hallottuk. Szóba került, hogy felkeresik Stekly Zsuzsát is, mert boldog örömmel ven­nék, ha a stáció képei tűzzománcból készülhetnének. Látogatóban az áfész raktárbázisán A versenyképesség hétköznapjai A Bonyhád és Vidéke Általá­nos Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet Széchenyi téri rak­tárbázisán a közelmúltban egy discont jellegű részleget alakí­tottak ki, mely arra hivatott, hogy az áfész üzleteit kiszol­gálja élelmiszeripari valamint vegyipari termékekkel és fo­gadja a viszonteladó, nagyobb tételben vásárló városkörnyéki üzletembereket. Látogatásunk idején éppen a fuvarlevelek kitöltésével volt elfoglalva Kecskeméti István, a két szállítómunkás már befe­jezte az áruk berakodását, s a szállítmány indult Aparhantra és Lengyelbe. Az apró irodában több ezer tojás várt új gazdára, (akkor) 6 Ft-os áron. Időközben befutott Sándor Alajos is, aki évekig az áfész felvásárlási osz­tályát vezette és e témakör ügyeinek intézésével foglalko­zott, ma pedig a Matex Kft. ügyvezetőjeként keresi kenye­rét. A kft. mindennel foglalko­zik, ami a menedzselés, értéke­sítés kategóriájába belefér, gyárt és elad, mindent felvállal, ami pénzt hoz a konyhára. A lényeg a versenyképesség, s mint megtudtuk, alvásra job­bára elég néhány röpke óra, mert a többi az üzletre kell. — Mindezt lehet bírni? Mert a piacgazdaság valóban diktál, s aki éjt nappallá téve hajt, az kockára teszi az egészségét is. — Van CSÉB-80-am - nevet Sándor Alajos. A mai kft-k a klasszikusan időrabló munka­helyekké avanzsáltak elő, me­lyek sokszor még a családi nyugalmat is megbolygatják, annyira lekötik az embert. Itt kockára teszi az ember az egészsége mellett a meglévő ér­tékeit is, s aki ezt nem teszi, nyereségre se vágyakozzon. Aki teszi, az pedig számoljon a veszteséggel is. — Mégis, milyen ma vállal­kozónak lenni? — Ma már majdnem késő vállalkozni. Tegnap kellett volna! Aki ma kezd, nagyon ismerje a piac igényeit, nagyon tudja, milyen réteget és milyen elképzelésekkel céloz meg. E nélkül vesztésre van kárhoz­tatva. A vállalkozói bátorság, a befektetés önmagában nem elég. Ismerni kell a vonatkozó rendelkezéseket, a törvényes kiskapukat. S ha ez mind együtt van, akkor még óriási akarat és jó adag kitartás kell a siker lehetőségéhez. Piac ma is van! Csak arra rá kell találni. S ez másképp nem megy, csak ha 24 órában „ketyeg" az ember. — Beszéljünk a magyar gaz­daságról! A piacról, a jövőnk- ről, ha nem is kecsegtet ez a megváltás reményével! — Az a meglátásom, hogy a Nyugat valós pénzügyi segít­sége nélkül csak utópia marad a leromlott keleti gazdaságok talpraállításának reménye. Re­ményből pedig nem lehet, leg­feljebb légvárat építeni... A magyar, a cseh és a lengyel gazdaság több vonalon is képes segíteni a volt Szovjetúnión, de csupán megfelelő pénzügyi biz­tosítékok mellett, amit viszont a Nyugatnak kell vállalnia. E rövid eszmefuttatást köve­tően el is viharzik a bonyhádi önkormányzati képviselő, aki nem panaszkodhat, munka nélkül töltött unalmas órái nem igen akadnak az utóbbi időben. A discont raktárbázist még aránylag kevesen ismerik, mely a régi községháza és a Völgy­ségi Múzeum által határolt Szabadság téri áfész-udvarban van. A raktárban 45-50-féle termék várja a viszonteladókat1 is, az átalakított régi raktárépü­letben. A élelmiszeripari és vegyipari termékek egész sorá­ért tehát nem feltétlenül kell már a viszonteladóknak utaz­nia, hiszen megkaphatják a völgységi fővárosban is mind­azt, amire szükségük van. Pályázni is tudni kell A cikói iskola a kisebbek közé tartozik, s ha az esélye­gyenlőség kérdését forszírozza valaki, azt is feltétlenül számba kell vegye, az ilyen aránylag elmaradott infrastruktúrával rendelkező település lakói és vele együtt gyermekeik is, nem is ugyanarról a startvonalról indulnak, mint a városlakók. Mi a megfelelő megoldás akkor a felzárkózáshoz? Vélhetően egyik formában az, amiről Glöckner Jakab iskolaigazgató eképp beszél : — Nekünk a pá­lyázatokon való részvétel esély a felzárkózásra. Az elmúlt esz­tendőben is több pályázatot ír­tunk meg, s ami örvendetes, nyertünk is meg. A Nemzeti If­júsági és Szabadidősport Egészséges Életmódért Alapít­ványának kuratóriuma 200 ezer Ft támogatást szavazott meg nekünk, majd a Diák Sport Egyesületünk nyert el 50 ezer Ft-os támogatást. A cikóiak célja, hogy ebből az összegből bitumenes sport­pályát alakítanak ki, ami na­gyon hiányzik már az iskolá­ban. Diáksportjuk számos si­kert könyvelhetett el az utóbbi időben, de a tanulás sem má­sodlagos szempont, a gyerekek beneveztek a TIT által meghir­detett országos biológiavetél­kedőre és a megyei környezet- védelmi pályázatra épp úgy, mint a Kincskereső című folyói­rat által hirdetett kulturális ve­télkedésbe. E mellett alapít­ványt hoztak létre Cikón a te­hetséges tanulók segítésére. Hétköznap a városban A február közepén ránktört napsütés sem állít meg ben­nünket. Nem hiszünk a csalfa időnek, épp úgy sietünk, mint más hétköznapokon, a téli szürkeségben. Kezünkben szatyor és kosár, fejünkben milliónyi cikázó gondolat, tar­solyunkban elintézetlen ügyek, befizetésre váró csek­kek és számlák halmaza... Va­lahogy ma ilyen idők járnak. Ótós Réka felvételein a város életéből ellesett epizódokkal találkozhatnak. 1992 február hava hómentes napokkal lepett meg bennün­ket. Hol vannak az igazi telek? A csizmánk alatt ropogó hófe­hér forgatag nem ver föl ar­cunkba. Ki látott az idén jégvi­rágos ablakokat? (V)ideológia A srác rezzenéstelen arccal ült a készülék előtt. Arcán ér­zelmeknek még a nyomát sem lehetett látni, pedig szinte folyt a készülékből a vér, szinte szétrepedt az erőszaktól, és rezgett a zenei rendező által „alávarázsolt", kifejezetten ha­tásvadász zajoktól. Végre megmozdult az állkapcsa. Hah... Na végre! - gondoltam, mire kiderült, csupán a szájában lévő rágógumi késztette ilyen viharos reagálásra. A percek teltek, s én már nem is reménykedtem abban, hogy udvari­atlan leskelődésem nyomán bármi érzelemre lelek majd, amikor megjelent a lábainál egy kutya. Igén, egy kutya. Odadörgölődzködött hozzá, még a kezét is megnyalta. A fülbevaló végre megrezzent a fiú fülében. Lehajolt. Megsi­mogatta az állat fejét, majd felállt és elindult a kijárat felé. A kutyát hívta. S az követte is a klubhelyiség előtti parkba. A videofilm addigi nézője zsebébe nyúlt. Valamit babrált a kutya füle körül, majd belerúgott az állatba. Az nyüszítve nekiiramodott, mire valami leesett a földre. Aztán egyszer hirtelen: DURR!!! A srác röhögve csapkodta a térdét, arcát boldog érzelmi viharok dúlták. A petárdázás boldoggá tette! f Marcikám, ez ám a marcipán! A fekete ninja a kismalac A pulton ott sorakozik egymás mellett, alatt és fölött vagy száz­féle kedves, bohókás marcipán-figura. Szépen megfér egymás mellett a kis csapat, a fekete ninja és az esküvői tortára kívánkozó ifjú pár egyaránt. A Marcipán cukrászda a közelmúltban nyílt Bonyhádon, s 14-15 -féle fagylalttal, sókféle süteményei és átlago­san 120-130-féle marcipán-figurával igyekeznek a vevők kedvé­ben járni. A volt Kukta büfé helyén nyílt üzletre a jelek szerint van igény, s a tavaszi jó idő beálltával, a korábbról már közkedvelt kerthelységgel kiegészülve, kedves színfoltja lehet e rész a pol­gármesteri hivatal közvetlen szomszédságában lévő kis térnek. A családi vállalkozás két embernek ad munkalehetőséget Bony­hádon - tudtuk meg Deli Lászlóné tulajdonostól. _ A Marcipán cukrászda a közelmúltban nyitott Kék híreink Éjszaka buktak le a gépkocsi-fosztogatók * Az utóbbi időben jelentősen megszaporodtak a gépko­csi-feltörések, -lopások és ben­zinleszívások. A rendőrség ép­pen ezért a szokottnál is foko­zottabban figyelt oda az ehhez hasonló ügyekre, s igyekezett a folyamatos járőrözéssel a tette­sek nyomára bukkanni. Ennek eredményeként pél­dául érdemes megemlíteni azt az esetet is, amikor előbb bu­kott le a gépkocsitolvaj, mint magáról a lopás tényéről a gép­kocsi jogos tulajdonosa egyálta­lán tudomást szerzett volna. A hét közepén Bonyhád vá­rosában a három szolgálatot tel­jesítő rendőr járőrszolgálata so­rán, éjjel fél kettő tájban három cipekedő fiatalemberre lett fi­gyelmes. A gyanúsan viselkedő páciensek a Perczel kert kör­nyékén jártak. Az igazoltatás során autórádió-magnók és hangszórók kerültek elő pakk­jaikból. Meleg szeretettel és tárt karokkal fogadták őket a rend­őrségi őrszobán, ahol a bűnözői szakzsargon szerint: a madár­kák a tények súlya alatt össze­roppanva „dalolni kezdtek". Beszámoltak több előző akció­jukról, melyek során kocsikat fosztogattak, benzint szívtak le. Ók voltak a szekszárdi ügyele­tes benzirdopkodók is, tényke­déseik során közel húsz gépko­csit törtek fel. A három murgai ifjú közül kettő rögtön a fogdá­ban is töltötte az éjszaka to­vábbi részét, hiszen korábbi bűncselekményeik miatt egy ideig élvezni fogják a rendőrség vendégszeretetét. Harmadik társuk szabadlábon védekez­het. Megvannak hát végre a Perczel-kerti, Fáy-lakótelepi, bonyhádi buszmegálló kör­nyéki és a szekszárdi benzin- lopkodók és autófösztogatók. A bonyhádi kapitányság ve^ zetője jutalomban részesítette a három rendőrt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom