Tolnai Népújság, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-13 / 37. szám

6 KÉPÚJSÁG SPORT 1992. február 13. XVI. Téli Olimpia, Albertville Osztrák, német és francia duplázás „Doris .. „Angelika ..har­sogták az osztrák szurkolók La Plagne-ban a női szánkóver­seny befejező pillanataiban. Amint az az első napi két futam után várható volt, a női együlé- ses szánkóbajnokság az osztrák Neuner-testvérek sikerét hozta. A szerdai folytatásban is rend­kívül kiegyensúlyozott telje­sítményt mutatott a két innsb­rucki lány, a négy futam alatti összesítésben csak 0.073 ezred másodperc különbség volt kö­zöttük. Ennél sokkal magabiz­tosabban előzték meg a harma­dik helyen végzett, s így bron­zérmet nyert német Susi Erd- mannt. Női együléses szánkó, olim­piai bajnok: Doris Neuner (Ausztria) 3:06.696 perc (46.590, 46.764, 46.637, 46.705), 2. Ange­lika Neuner (Ausztria) 3:06.769 (46.805, 46.724, 46.577, 46.663), 3. Susi Erdmann (Németor­szág) 3:07.115 (47.020, 46.866, 46.627, 46.602). fokát. Ebben a 94 sportolót fel­vonultató mezőnyben négy magyar is rajthoz állt, s közülük Géczi Tibor volt a legsikere­sebb, a 38. helyen végzett. — Különösen a lövészet okozott sok fejtörést, ezért még most sem értem, hogy sikerült ma mind a tízszer hibátlanul cé­loznom. Az utóbbi két-három hétben különös hangsúlyt fek­tettem a lövésekre, de még az utolsó két-három napban is úgy tűnt, hogy nem sok sikerrel - mondta a 21 éves olimpiai baj­nok, az egykori keletnémet ver­senyző. 10 km-es férfi biatlon, olim­piai bajnok: Mark Kirchner (Németország) 26:02.3 perc (0 lövőhiba), 2. Ricco Gross (Né­metország) 26:18.0 (1 lövő­hiba), 3. Harri Eloranta (Finn­ország) 26:26.6 (0 lövőhiba), .. . 38. Géczi Tibor 28:15.5 ... 69. Mayer Gábor 29:55.6, 73.Panyik János 30:13.0, ... 82. Farkas László 31:43.6. tot, így annak ellenére már to­vábbjutók, hogy két legerősebb ellenfelük, Csehszlovákia és az Egyesített Csapat még hátra­van. A szerdai vetélytárs, Norvé­gia egyetlen percig sem tudta megnehezíteni az olimpiai ér­met utoljára 1968-ban nyert tengerentúüak dolgát. A kana­daiak 10 góljára az északiak egyetlen találattal sem tudtak válaszolni. B-csoport: Kanada- Norvégia 10-0 (3-0, 3-0, 4-0). A zászlóvivő aranya A 15 km-es sífutás döntötte el a végső sorrend kérdését az egyéni északi összetett ver­senyben. A hazaiak nagy örö­mére a „kéttusa" a franciák ket­tős diadalát hozta, hiszen a gal­lok küldöttségének zászlóvi­vője, Fabrice Guy maximálisan beváltotta a hozzá fűzött remé­nyeket. Az idei öt VK-verseny közül négyben győztes Guy remek futótudásával az első napi síugrás 3. helyéről jött fel az élre, s ami újabb örömet je­lentett: másodikként honfitársa, Sylvain Guillaume ért célba. Egyéni északi összetett, olimpiai bajnok: Fabrice Guy 43:45.4 perc, 2. Sylvain Guilla­ume 48.4 mp hátrány (mind­kettő francia), 3. Klaus Sul­zenbacher (Ausztria) 1:06.3 perc hátrány. Gross jól célzott Nemcsak az osztrákok, ha­nem a németek is kettős győ­zelmet arattak a téli olimpián szerdán délelőtt. Amíg Auszt­ria a női szánkósok együléses számában jutott arany- és ezüs­téremhez, a németek a 10 km-es férfi biatlonversenyben foglal­ták el a dobogó első és második Kanada már a negyeddöntőben A Meribelben zajló jégkorong tornán Kanada az első együttes, amely biztosította helyét a cso­portmérkőzéseket követő egyenes kieséses negyeddöntő­ben. A juharlevelesek ugyanis harmadik csoportmérkőzésü­kön is begyűjtötték a két pon­Közeleg a kézilabda-bajnokság tavaszi rajtja (3.) Felkészülési körkép megyénk öt NB-s csapata házatájáról A kézilabdasport terminusai adottak: a második vonalban március 29-én, a harmadik osz­tályban pedig április 11-én folytatódik az 1991-92. évi baj­nokság pontvadászata. Az ala­pozás a teremtornákkal mind­inkább „megtűzdelt" felké­szülési időszak első harmadá­ban indokoltnak láttuk annak a körképnek a felvázolását, amelyben megyénk öt NB-s csapatának vezetői összegzik az eddigi munkát, s szólnak a tavaszi célkitűzésekről is. Komoly gondok a bőrgyáriaknál Tauker István: - A simontor- nyai férfi kézilabdacsapat az 1991-es évben felemás eredmé­nyeket tudhat maga mögött. A megyebajnokság megnyerése után a csapat nevezett az NB II-be. Az előjelek nem sok jóval biztattak, anyagi gondok je­lentkeztek, erősítésre pedig semminemű lehetőség nem mutatkozott. A községi önkor­mányzat próbált koordinálni a nehéz gazdasági helyzetben lévő vállalatok között, végülis irányítószerepkörbe Pánovics Lajost sikerült leigazolnunk. A célkitűzés a bentmaradás. Erre, úgy gondoltuk, hogy 20-22 pont elérése esetén lesz lehető­ségünk. Lelkesedésben nem volt hiány, az edzésmunka azonban igen sok problémát je­lentett. A játékosok többsége vállalkozó, vidéki elfoglalatsá- gokkal, így bármilyen hihetet­len, heti másfél, jó esetben két órás esti edzéssel készültünk, s mindössze három edzőmérkő­zést tudtunk játszani. Kettőt a Dunaföldvár, egyet az Alap el­len. Ezúton is köszönjük nekik. — Nos, ilyen háttérrel kell az elért eredményeket mérlegre tenni. A csapat nyolc pontot gyűjtött, de ez reálisan 12 lehe­tett volna, hiszen a két döntet­len a tapasztalatlanság számlá­jára írható. Egy hazai mérkőzé­sünket egyszerűen elvették tő­lünk a játékvezetők. A fiúk minden találkozón elszántan, nagy győzniakarással játszottak és néhányszor, így a listavezető két együttes ellen, élvezetes, jó mérkőzést produkáltak. Külö­nösen a Székesfehérvári MÁV elleni összecsapás maradt meg nézőinkben is. Sajnos, a hazai pálya nem jelentett előnyt egyetlen mérkőzésünkön sem. Kevés gólt dobtunk, igaz, vi­szonylag keveset is kaptunk. A tapasztalatlanság miatt nem tudtunk mit kezdeni a jó termi adottságokkal rendelkező együttesekkel. A legnagyobb különbségű vereségünket te­remben szenvedtük el. — Ezen adalékok összegzése eredményezte, hogy a csapat az őszi szezont a 12. helyen zárta. A jövőbe tekintés sem mutat sokkal jobb kilátásokat. Az edzésmunka alapvetően nem változtatható, igazolás nem le­hetséges. A csapat nehéz hely­zetben van, ráadásul az egyik eredményes átlövő, Tauker Tamás lábát műtötték, s a má­sikra is feltehetően sor kerül. Azt gondolom, nem sok edző van, aki őszintén irigyelne. Mindezek ellenére szeretném, ha a Simontornyai BTC a jövő évben is a másodosztályban szerepelne. A lányok túlteljesítet­ték a célkitűzést Várni István: - Az elmúlt szezonban az NB II-ben sze­replő női csapatunk az elvárt­nál sokkal jobban helytállt. Tervünket, az 50 százalékos tel­jesítményt túlszárnyalva 65 százalékosra sikeredett a mér­legünk. Mindössze egy ponttal maradtunk le a dobogóról, s 13 pontunkkal az ötödik helyen zártunk. Pedig a szezont egy hazai vereséggel kezdtük, de a lányok kettőzött akarattal túl­tették magukat ezen. Vendég­ként jobban szerepeltünk, mint otthon: három győzelem, egy döntetlen, egy vereség. Az idény végére a játékosok igazi csapattá formálódtak, és ennek a csapategységnek is köszön­hető a bravúros csurgói és szombathelyi szereplés. Az együttes fő erénye a védő­munka, ezt bizonyítja, hogy a kapott gólok tekintetében, cso­portunkban, csupán két találat­tal lemaradva állunk a második helyen, vagyis majdnem mi kaptuk a legkevesebb gólt. — Január közepétől heti há­rom edzéssel készülünk, és el­mondhatom az edzésmunka példamutató. A keretben válto­zás nincs, a fiataloktól további fejlődést várok, egyben a táma­dójáték javulását. Részt ve­szünk a téli terembajnokságon, terveink között szerepel NB I-es és NB Il-es csapatok elleni fel­készülési mérkőzés is. Az ősz­szel elért pontok és az erővi­szonyok ismerete alapján, egy dobogóközeli helyezésben re­ménykedünk a bajnokság vé­gére. Simontornyai BTC-Szombathelyi TK 17-15 Új próbatétel előtt az egykori tízpróbázó Interjú Takács Lászlóval, az AC Szekszárd ügyvezető elnökével Tízpróbázóként szeretett sportága szinte valamennyi versenyszámába belekóstolt, egy életre eljegyezte magát a sportok királynőjével. Nevéhez nem fűződnek egetrengető eredmények, de a megyei rang­listán valamennyi számban ott volt a spiccen. Takács László már húszévesen segédedzőként dolgozott egykori klubjánál, a Bonyhádi Spartacusnál. Lépe­getett az edzői ranglétrán, a Testnevelési Főiskolán a szak­edzői végzettséget is megsze­rezte. Ezután az AC Szekszárd- nál edzősködött, 1990 óta a Tolna Megyei Diáksport Tanács munkatársa. A nyomasztó anyagi gondok közepette őt is mind gyakrab­ban foglalkoztatta az AC Szek­szárd jövője. A kiútkeresés problémáját már hivatalból is fel kell vállalnia, hiszen az egyesület legutóbbi küldött- közgyűlésén ügyvezető elnök­nek választották. * — Az ügyvezető elnök személyétől elválaszthatatlan az elnökség. Hogy érzi, az el­nökségi tagokkal sikerül majd megtalálni a közös hangot? — Semmi akadálya sincs az együttmunkálkodásnak, annál is inkább, mert az elnökségi ta­gok egy részét én kértem fel a tisztségre. Köztudott, hogy a régi elnökséget még abban az időszakban választották, mikor az atlétikát nagyrészt az állami támogatás tartotta fenn. Két éve szinte teljesen megszűnt az ál­lami támogatás, szponzorok után kellett nézni. Nem vonhat­juk kétségbe a korábbi elnökség sportszeretetét, de a megválto­zott körülményekhez már ke­vésbé tudtak alkalmazkodni. Úgy gondolom, az új testület személyi összetételén is meg­látszik, hogy „szponzorbarát" elnökség kialakítására töreked­tünk. — Mégis milyen rendező elv alapján alakult ki az új el­nökség? — Természetesen olyan em­bereket kértünk fel, akik szemé­lyesen is kötődnek a sportág­hoz. Néhányan közülük koráb­ban Szekszárdon atlétizáltak, említhetném például Nyakasné Mohai Ágnest. Megint mások az egyesületben sportoló gye­rekeik révén kötődnek a spor­tághoz, mint például Geisz Já­nos. Csakis azoknak szavaz­tunk bizalmat, akiktől konkrét ígéretet kaptunk a támogatás mértékére vonatkozólag. Akadnak köztük olyanok is, akik kapcsolataik révén szpon­zorok megnyerésére is képesek lehetnek. Hogy a szponzorok­nak mit tudunk ígérni? Csak egy példa: a Gemenc Expo kö­zelsége miatt a Polláck Mihály utcában igen nagy a forgalom, kézenfekvő tehát, hogy itt a ke­rítés mentén célszerű reklám­táblákat elhelyezni. Egy gála­versenyben is látnánk fantáziát, a műsorfüzet igen jó reklámle­hetőségnek ígérkezik. A sport­pálya és a hozzátartozó komp­lexumok egy részének más cé­lokra való hasznosításán is tör­jük a fejünket. A legtöbb vállal­kozó azonban az egész pályát szeretné megvenni és más cé­lokra hasznosítani. Erről azon­ban szó sem lehet, hisz a sport nem húzhatja a rövidebbet. — Szakmai elképzelések? — Szakmai céljaink megva­lósulása is nagyrészt az anyagi helyzetünk függvénye. A leg­fontosabb, hogy sportolóink számára biztosítsuk a képessé­geiknek megfelelő versenyezte­tést. Többé ne forduljon elő, hogy egy Geisz Mercédesz pénz hiányában nem utazik versenyre. Abszurdum, ami pár éve a székesfehérvári ver­seny alkalmával történt: a túl magas szállásköltségek miatt gyerekeink naponta ingáztak Szekszárd és Székesfehérvár között. Edzői gárdánkat felké­szültnek tartom, de egy új rö­vidtávfutó valamint egy közép- és hosszútávfutó edzőre feltét­lenül szükségünk van. Az utánpótlásnevelés területén az iskolákkal nagyszerű a kapcso­latunk, a közös munkába még a szekszárdi 4-es iskolát is sze­retnénk bevonni. A felszerelé­seink hiányosak, egy futócipő sokszor két hónap alatt is elko­pik. Ahol viszont a szülők munkanélküliek, ott legkevésbé sem a futócipő foglalkoztatja őket. Az edzők differenciált ju­talmazására is többet kell fordí­tani, ugyanezt mondhatom a versenyzőkről is. Szeretném, ha mindenki megkapná a kalória­pénzt. Mindemellett a gyerekek még a szerény ajándéknak is tudnak örülni, csak érezzék az elismerést. — Az ügyvezető elnök bú­csút mond az edzői pályának? — Szó sincs róla. Posta Endre gerelyhajító, az országos ifjúsági bajnokság ezüstérmese is nálam dolgozik, Tamás Ist­ván súlylökő pedig 16,41-es fe­dettpályás eredményével kor­osztálya idei legjobbját produ­kálta. Horváth Áttila, Lendvai Tímea és Rohn Csilla is sokat ígérő tehetség. Úgy érzem, vé- ^ tek lenne egy ilyen nagyszerű dobócsoportot otthagyni.- km ­Mai sportműsor Kosárlabda: A férfi NB I. „A" csoportjának 20. fordulójában: Vide­oton SC-Atomerőmű SE 18 óra. Labdarúgás: Előké­születi mérkőzések: Ajka Hungalu-Atom- erőmű SE 14, Paksi SE-Bonyhádi SE 14 óra. Atlétika Tóth Attila Az országos ifjúsági fedettpá­lyás bajnokságot a Budapest Sportcsarnokban rendezték. Az impozáns környezet rendkívül sok atlétát vonzott, a rendezők nehezen birkóztak a feladattal. Megyénkből a dombóvári, a tamási és a szekszárdi szakosz­tály versenyzői álltak rajthoz. Közülük Tóth Attila (Tamási) ért el kiemelkedő eredményt a férfi súlylökésben. Rajta kívül öten végeztek döntős helyen. bronzérmes Jobb eredmények: Férfiak, 3000 m: 5-6. Kővári Márió és Szigeti András (DVMSE) 9:00,52, 8. Balogh Jenő (DVMSE) 9:02,68. Magasugrás: Posta Bence 185, Galó Tibor 180 (mindkettő AC Szekszárd). Súlylökés: 3. Tóth Attila (Ta­mási) 15,45. Nők, 60 m: Geisz Mercédesz (AC Szekszárd) 7,96. 3000 m: 7. Bujdosó Beáta (DVMSE) 11:07,30. Távolugrás: 7. Geisz Mercédesz 557. A palánk mellől Izgalmas három nap vár a „tolnai trojkára" Az elmúlt hét végén teljesült a titkos álmunk, mindhárom csapatunk nyert. A sors játéka most csütörtök, péntek, szom­batra helyezte el megyénk első­osztályú kosaras kedvenceinek a játéknapjait, így legalább mindennapra akad izgulni való. Csütörtökön az Atomerőmű SE legénysége kezd Székesfe­hérváron, pénteken a KSC Szekszárd próbálja lebirkózni újfent - ezúttal fővárosi ottho­nában - az Egis-OSC-t, szomba­ton pedig a Dombóvári VMSE együttese várja a Szegedet. Videoton SC-Atomerőmű SE, csütörtök 18 óra. Juhász Sándor: - A macskakiállítás miatt előrehozott találkozón­kon feltétlenül győzelmet remé­lek. Ismét fontos össszecsapás elé nézünk, úgy látom, játéko­saim is átérzik ezt. Nem lenne jó, ha más csapatok kezébe ke­rülne a sorsunk. Sajnos, hét közben Vámosi megsérült, lá­bára gipsz került. Szeretném, ha a dobószázalékunk legalább olyan lenne, mint a Szeged el­len, viszont a védekezésünk és a lepattanók megszerzése egyáltalán ne hasonlítson a szegedi teljesítményünkre. Dombóvári VMSE-Szeged SC, szombat 17 óra. Horváth Károly: - A Deko RT SE ellen nagy-nagy akarással játszott a csapat, igaz, mint már többször említettem, a formánkat is erre az időszakra időzítettük. A Szeged hozzánk hasonlóan ala­csony együttes, így ők is a gyorsabb játék hívei. Szerkeze­tileg Jankó viccsal javultunk, ^ sajnos most halt meg az édes­apja, ezért lelki állapota min­den bizonnyal befolyásolhatja teljesítményét. Egy biztos: mindenképpen győzni szeret­nénk. Egis-OSC-KSC Szekszárd, péntek 17 óra. Mercsényi Gyula technikai vezető: -Mint az várható volt, „nyögvenyelő­sen" nehézre sikeredett az Egis-OSC elleni első találko­zónk. Véleményem szerint, hogy végülis győztesen hagyta el csapatunk a pályát, az annak köszönhető, hogy a 600 néző lelkes buzdítása átsegítette lá­nyainkat a kritikus pontokon. Ezért csak köszönet jár a szur­kolóinknak! A fővárosi vissza­vágón lényegesen többet kell majd nyújtani, főleg a csapatjá­tékban ahhoz-, hogy vasárnap már ne kelljen harmadszor is mérkőznünk. Egy szó, mint száz: pénteken este a főváros­ban nyernünk kell, hiszen mi ^ komolyan akarjuk a felsőházi tagságot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom