Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)
1992-01-14 / 11. szám
1992. január 14. TÁJOLÓ WÚJSÁG 5 Minden * eddigi dolog megérte Vasárnap a kora esti órákban lezárult a Cinege madár címet viselő népdaléneklési és népi hangszeres verseny egy szakasza és ötvenöt szólista, valamint tizennyolc közösség - kórus, duó, zenekar - várja a február 16.-i középdöntőket. A hét végi bemutatkozás után arra kértük Szabadi Mihályt, a verseny atyját, ossza meg tapasztalatait olvasóinkkal. — Minden eddigi dolog na- gyon-nagyon megérte - kezdte - mert egyértelműen látszik a stabil minőségi előre lépés. Igazolja ezt, hogy mennyiségileg nem kevesebb a résztvevők száma, új csoportok, egyének, de törzstagok is vannak. Tulajdonképpen stabil az utánpótlás az általános iskoláknál és az ifjúsági korosztálynál is. — Tudom, hogy nehéz, de azért kérem, emeljen ki valakit! — Bonyhádon Rónai Jó- zsefné, Szedresben Szabó Jó- zsefné, a dombóvári Illyés Gyula Gimnáziumban pedig Tarrné Naszádos Katalin végez gyönyörű munkát. — Hogyan alakult a dalanyag? — Van standard anyag, ami a 88 Tolna megyei népdal címen megjelent kiadványra épül, részben megvan a sárközi, a bukovinai mag, mellette pedig az általános Tolna megyei dalok és ezzel párhuzamosan az erdélyi dalok mennek. Nagyon nagy az előre lépés. Az Egymást is figyelték az elődöntő résztvevői első Cinege madárnál a zsűri szeretett volna az asztalnál sokszor úgy lefelé menni, most viszont az alsó szint megemelkedett, a középső szint jelentősen nőtt és van egy-kettő nagyon jó. A tavalyi gálások fele már most gálára kész, de jönnek az újak is. — Mit javasol a középdöntőkbe jutott szólistáknak, közösségeknek? — Azt kérem, a Babits Mihály Művelődési Központ szervezze meg az előkészítőket és mi azon fáradozunk, hogy minél jobban felkészülhessenek. Itt lesz Marosi Júlia, Lányi Péter és én is. Segítünk.- él - Fotó: Ótós Réka Egy a fiatalok közül: Barcza Zsófia Bonyhádi általános iskolások énekelnek Tv-napló „Sír az út előttem" Egy reggel arra ébredtek, hogy a szomszéd zsidó családot elvitték. Akkor már egymás között is tilos volt a magyar szó, s tudták, rájuk is sor kerül. Nem is lehetett másként, ahol üldöző van, kell üldözöttnek is lenni. A derék zsidó családot megsiratták s várták sorsuk beteljesülését az öt bukovinai magyar faluban, Andrásfalván, Hadikfalván, Isten- segitsen, Józseffalván s Fogadjistenen. Itt kezdődött 1941-ben a bukovinai magyarok tragédiája, s erről szól Sára Sándor négyrészes dokumentumfilmje. Nehéz volt a búcsú, hisz egy élet munkáját kellett oda- hagyniok, de bíztak az ígéretben, hogy végre hazatérhetnek. Fellobogózott vonatok vitték a honkeresőket, s amikor átlépték a határt, leborultak a földre, s hálát adtak Horthy Miklósnak, aki kimentette őket ellenségessé vált szülőföldjükről. A hálálkodás korai volt, az ígéretekből alig lett valami, a szerencsétlen menekülőket még éveken át hányta-vetette végzetük. Előbb Bácskában jelöltek ki nekik lakóhelyet, de a háború utolérte őket, s ismét menekülniök kellett. Mohács táján a Borból gyalogoló zsidó munkaszolgálatosokkal is találkoztak, talán ezek között volt Radnóti Miklós is -, sorsuk egybefonódott. Sokat tudunk a bukovinai menekültekről, a film szereplői közül többen személyes ismerősünk, hisz itt élnek közöttünk, mert végül Tolnában találtak új hazát, s az évek múltával a gyanakvás is megszűnt. Eveken át hitegette őket a hatalom, s végül magukra maradtak, mert ugyan mit törődött a politika velük, akik nemzetiszín zászlókkal érkeztek, s úgy gondolták akkor, hogy hazajöttek. „Édes Hazám, mit vétettem, hogy én benned nem élhettem?" - kérdezték, de választ nem kaptak senkitől. Az idő nem orvosolt semmit, mert ennyi szenvedést felejteni nem lehet, de végül megnyugodtak, s berendezkedtek úgy, ahogy tudtak. A kakasdi székely kapu emlékmű is, egy sokat szenvedett nép emlékeztet arra, hogy volt bennük erő, s meg tudták vetni lábukat a háború nyomorúsága után. Sorsuk azonban figyelmeztetés is, melyből van mit okulni. A film épp olyan eszköztelen, mint Sára Sándor korábbi filmje, melyben a doni túlélőket szólaltatta meg. A valóság, a maga iszonyatában mindent készen adott, Sára Sándornak annyi volt a dolga, hogy egymásba illessze a vallomásokat, melyeket csak itt-ott tarkít korabeli fotográfia. A túlélők szemét néha még ma is ellepi a könny. Mintha az ég is a nyomorultak ellen fordult volna. Amikor Bátaszékre érkeznek, napokon át ömlik az eső, s ritka a ház, ahova beengedik őket, hogy legalább megszárítkozza- nak. A gazdag porták kapuit becsukját előlük, de olyan is van, aki jó szívvel fogadja őket, ezeknek ma is áldják a neI vét. Mert az ember a rosszat legföljebb megbocsátja, de a kevés jót, amiben része volt, nem felejti. Fájdalmas vádirat ez a film, melyben üldözők és üldözöttek a főszereplők. A történelem rendezte így, de a történelmet hitszegő politikusok csinálták, akiknek mit sem számított a Bukovinából menekült magyarok szomorú menete. Szorongva, szívünk mélyéig meghatva nézzük a legkisebb részletet is. Cs. L. Kórház, főiskola - a volt szovjet épületekben A megoldás felé közeledik a kapták, s a Hetényi Géza Kórvolt szolnoki szovjet katonai ház-rendelőintézet kezelésébe épületek hasznosítása. A volt kerül. A József Attila úti bázist szolnoki városi kórház a Külkereskedelmi Főiskola he- Zagyva-parti épületét vissza- lyi tagozatának ajánlották fel. SZÉT - Szülői Eredményesség Tanulása Olyan programot ajánlunk szülők, iskolák, szülői munkaközösségek részére, amely béketeremtő erővé válhat a családban, az iskolában, a szűkebb és tágabb környezetben; hosz- szabb távon a nemzeti és nemzetek közötti konfliktusok megoldásában; erő a hatalommal, az erőszakkal szemben. Olyan programot, amely a problémák megelőzésére alkalmas kapcsolati készségekre, hatékonyabb együttműködési módszerekre tanít. Központja a gyermek. Eszköze a szeretet. Módszer ahhoz, hogy hogyan változtatható meg a tekintélyelvű (diktatórikus) egyoldalú, gyermekhez fűződő viszony egyenrangú, örömteli, nyertes és vesztes nélküli jó kapcsolattá. AZ EMBERI KAPCSOLATOK UJ MODELLJE! Olyan hiánypótló módszereket kínál, amelyre a problémamentesebb szociális érintkezéshez egyre nagyobb szükség van; amely megnöveli a gyermekek önállóságának, önbecsülésének és felelősségvállalásának esélyét. Mit nyújt a SZÉT a szülőknek? — Nagyobb lesz az önbizalmuk, hogy képesek eredményesebb, sikeresebb és boldogabb szülőkké válni. — Tapasztalják, hogy kevesebb problémájuk van a gyerekkel. — Látják, hogy gyermekeik együttműkö- dőbbé, megbízhatóbbá válnak. — Nagyobb megértést éreznek a gyermekek problémái, iskolai gondjai iránt. — Átélik, hogy sikerült túljutniuk a saját szüleiktől örökölt nevelési buktatókon. — Egyre könnyebben kerülik el kapcsolataikban a régi zsákutcákat. Mit nyújt a SZÉT a gyerekeknek? — A megértőbb otthoni légkör elősegíti az eredményesebb iskolai tanulást. (Tapasztalataink szerint a SZET-et végző szülők gyermekeinek átlagosan 1-2 jeggyel javul a bizonyítványuk). — Csökken az agresszió, a romboló, ésszerűtlen, önártó viselkedés, az „elmenekülés", „kilépés" otthonról. — Jelentősen javul a gyermekek önértékelése, önbizalma. Mit nyújt a SZÉT az iskoláknak? — Könyíti az iskolák helyzetét, mivel a SZET-es szülők gyermekei fegyelmezettebbek, kiegyensúlyozottabbak és önállóbbak. — Könnyíti a szülő-tanár kapcsolatokat, mivel e szülőknek fejlett a problémamegoldó készsége; pozitívabb a beállítottságuk úgy a gyermek, mint a másik ember iránt. — Kevesebb a bukás, a lemorzsolódás. Thomas Gordon amerikai pszichológus 1962-ben hozta létre ezt a programot. Azóta világszerte sok millió szülő ismerkedett meg vele.JVli magyarok ne akarnánk felelősségtu- dóbb, mások igényeire is érzékeny, a másságot elfogadni tudó, problémkat könnyebben és egészségesebben megoldó gyerekeket? Akik a demokratikus viselkedésmódot élik, s ezáltal talán boldogabbak lehetnek? A választ Ön adhatja meg. A SZÉT kurzussal kapcsolatban bővebb tájékoztatás kapható a Babits Mihály Művelődési Ház Tájékoztató Szolgálatánál (Dérné). A bölcsesség szeretete Nem is olyan régen még a fél ország filozófiát tanult, aminek következtében a legtöbben elfordultak a bölcsesség szerete- tétől, mert mint jól tudott, a filozófia szó ezt jelenti. Ősi tudomány, vagy inkább művészet, s célja a világ és az ember megismerése. Aki a nagy görög gondolkodókat forgatja, joggal csodálkozik, hogy milyen éles elmével keresték a választ az élet nagy és kis kérdéseire, s bár ennél tovább alig jutottunk, a filozófia újra meg újra kérdez, mert az ember szeretne jól berendezett világban élni. Á marxista filozófia nem kérdezett, hanem kinyilatkoztatott, a dialektikát hirdette, de éppen dialektikus nem volt, mert úgy vélte, kezében a bölcsek köve, mindenre tudja a megdönthetetlen választ. A fejlődés megállt, még Lukács is, aki figyelemre méltó gondolatokkal kezdte pályáját, a végén csak arról tudott beszámolni, hogyan jutott el Marxhoz, ami Jaspers, Heidegger kortársaként bizony szegényes számadás. A régi füozófiai iskola legjelentősebb alakja nálunk, Pauler Ákos mellett Halasy-Nagy József volt, aki gazdag élete utolsó évtizedeit (1986-ban halt meg, túl kilencvenedik évén) teljes visszavonultságban töltötte, nevét szakkörökben is csak elutasítóan idézték, könyvei nem jelentek meg. Pedig világos szellem volt, a pécsi egyetemen több generációt nevelt. Nem alkotott eredeti rendszert, de típusa volt a jó tanárnak, aki úgy adta elő az emberi gondolkodás történetét, mintha kirándulásra vitte volna hallgatóit. Számos könyvet írt, amelyek a maguk korában méltán voltak népszerűek, mert gondolatai frissek, előadása világos, stílusa tiszta, élvezetes. A 40-es években jelent meg A filozófia kis tükre című könyve, ami rövidesen két kiadást is megért, majd újra kiadta. A filozófia címen, ezúttal a filozófiai szemelvények helyett rövid esszékkel Szokratésztől Bergsonig, nem feledkezve meg két jelentős magyar gondolkodótól^ Böhm Károlyról és Pauler Ákosról sem. Ézt jelentette meg most az Akadémiai Kiadó reprint sorozatában, hiányt pótolva, régi adósságot törlesztve. „Nem a tények maradandók, hanem az igazságok" - figyelmeztet Halasy-Nagy József, s a tiszta teóriában a igazságok harmonikus rendje tárul fel. Erről szól ez a könyv, a gondolkodás öröméről, az igazság keresésének fontosságáról. Végigvezet a filozófia történetén, azt keresi, mi az igazság, milyen világnézetek vezették az emberiséget, s milyen volt a filozófia sorsa az évezredek folyamán. . Abban reménykedett, hogy a filozófia ismét autonóm szellemi szférává lesz, magasrangú szintézissé, „melyet sohasem a tárgy, hanem a személy, aki gondolkodik, ad meg a tudásnak." Mert a filozófia „se a teológia, se nem egzakt tudomány, hanem egy lélek viziója emberről és világról, személyes vallomás önmagáról és a környező világról." Reményeiben csalatkoznia kellett, a filozófia egyre távolabb került attól, hogy magasrangú szintézissé váljék, mert pártpolitikai célokat kellett szolgálnia, függetlenül az igazságtól. Éppen ezért fontos, hogy könyve csaknem ötven év után újra megjelent. Ma is élvezetes olvasmány, hasznos bevezető a bölcsesség szeretetébe, s útmutató a megértéshez, amire nyugtalan napjainkban egyre nagyobb szükségünk van. Csányi László
