Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)
1992-01-10 / 8. szám
1992. január 10. DUNAFÖLDVÁR KÉPÚJSÁG 13 Helyi adó nélkül, alapítványokkal A dunaföldvári önkormányzat úgy tervezi: továbbra sem vezet be helyi adókat. A testület még tavaly döntött néhány alapítvány létrehozásáról, hogy önkéntes adakozásból oldhassák meg azokat a feladatokat, amelyre a városnak nem lenne pénze. Mi történt azóta? Ennek jártunk utána az alapítványok képviselőinél. Vacsora másnaponta Békés öregkorunkért! Az alapítványt tavaly szeptemberben hozta létre a földvári önkormányzat húszezer forinttal. Képviselője Czódor Ferencné, a gondozási központ vezetője: — Először itt az intézményben gyűjtöttünk, maguk az idős emberek és a kollégáimmal mi is hozzájárultunk néhány száz ‘forinttal. Nemrégiben Széphalmi Nándor vállalkozó fizetett be az alapítvány javára tizenötezer forintot. Összesen mintegy ötvenezer forint van a számlánkon. — Akkor most még nem kell azon gondolkodniuk, hogy mire költsék a pénzt... — Úgy gondolom, legkorábban két év múlva lesz érdemes ezzel foglalkozni, mindenesetre nagy szükség lenne olajkályhára. Az átalakításkor kaptunk ugyan kettőt, de még kettőre szükségünk lenne, hiszen már nagyon régiek. A bővítés egy kicsit javított a helyzetünkön: eddig egy szoba, egy konyha állt rendelkezésünkre, most kiszolgáló helyiségekkel bővült az otthon, így kényelmesebb nekünk is, a gondozottaknak is. — Hány emberről gondoskodnak? — Huszonnégyen étkeznek itt, és száz embernek hordjuk az ebédet. — Vacsorát csak itt kapnak. Tizenkét forint a norma. Hát ebből nem sokat lehetne venni - egy kocka sajtra futná ezért kétnaponként adunk huszonnégy forint értékben. — Mennyit térítenek, akik igénybe veszik az önök szolgáltatását? — A nyugdíjuk szerint fizetnek, nagy részük' a norma negyven százalékát. Havonta kilencvenezer forinttal támogatja az idősek ellátását a polgármesteri hivatal. Együtt, egészségünkért Dr. Major Zoltán, az Együtt, egészségünkért alapítvány képviselője: — Az önkormányzat százezer forinttal hozta létre ezt az alapítványt, a gyűjtőmunkát igazából majd ezután kezdjük. — Mire kellene leginkább a pénz? — Egy laboratóriumot szeretnénk, hogy a legfontosabb vizsgálatokat itt helyben tudják elvégezni. Ezzel az utazások felét ki tudnánk váltani, így lényegesen kevesebb időt kellene fordítani az ittenieknek a gyógyításhoz szükséges eredmények összegyűjtésére. — Mennyibe kerülne ez a laboratórium? — Az előzetes tájékozódás szerint mintegy hétszázezer forintba. Van azonban egy dédelgetett álmunk, ami már túlnő az alapítvány keretein. Szeretnénk egy egészségházat, ahol két körzeti orvosi rendelőben dolgozhatna négy orvos váltva, valamint egy fogászatot két szakemberrel. Természetesen itt kapna helyet a laboratórium is, de amíg ez megvalósul, egy ideiglenes helyet kell keresnünk. íMiuisD fJcriÁj jutcrviu Gyermekeink jövőjéért A leginkább működőnek tűnő alapítvány a városban a Gyermekeink jövőjéért elnevezésű. Kuratóriumi elnöke Bartáné Ringbauer Paula. — Az alapítvány célja az óvódák helyzetének javítása. Húszezer forint volt az induló tőke, amelynek 90 százaléka használható fel. — Mit tettek azért, hogy gyarapodjon a vagyon? — Egy gáladélutánt rendeztünk az alapítvány javára. Ezen hetvennégyezer forint gyűlt össze. Tizenhárom csoport működik négy épületben. A befolyt összeget karácson előtt játékvásárlásra fordítottuk. — Az óvoda költségvetéséből erre nem futná? — Sajnos, játékra nincs pénzünk. Az óvoda az általános iskolához tartozik gazdaságilag. Ott tervezik a kiadásainkat. Szakmai felszerelést három éve és ebben a tanévben kaptunk. Közben még egy színes ceruzát sem. Most sem jutott semmi „luxusra", csak az alapvető dolgokra. Az óvoda költségvetésébe eddig különösebb beleszólási jogom nem volt. Betekinthettem, de sem a bérről, sem a jutalmazásokról, sem a dologi kiadásokról nem én döntöttem, csak javaslatot kértek tőlem. Aztán gyakran meglepetés ért, amikor megtudtam, hogy például kik kaptak jutalmat. Most új igazgató van, bízom benne, hogy a vezetése alatt ez nem így fog működni. Örültünk az alapítványnak, mert korábban ez úgy működött, hogy karácsony előtt végigjártuk az üzemeket, kérve, hogy adjanak valamit. — És most ez hogyan működik? — A vállalatok, vállalkozók szívesen adtak, mert leírhatták az adóalapjukból. Kaptunk az Opel szerviztől, a költségvetési üzemtől, a gumiipari szövetkezettől és vannak még ígéreteink. Várhatóan százezer forintnál valamivel többet kapunk összesen. A tehetségért Veisz Jánossal, a földvári gimnázium igazgatójával két alapítványról is beszélgetünk. — Korábban már volt nekünk egy alapítványunk, az „Áldozzunk gyermekeink tudásáért", ezt a szülőkkel közösen hívtuk életre. Nádor Antal panziótulajdonos - aki 90-ben halt meg - akkor még közérdekű kötelezettségvállalás címén évente hatezer forintot tett le, amelynek kamataiból a legjobban tanuló negyedikes diákokat tudtuk jutalmazni. Anti Bácsi halálát követően - miután az örökösök ezt nem kívánták folytatni — a tőkét kiegészítve hoztuk létre az alapítványunkat. Azóta ez a szülők, a solti és az előszállási önkormányzat, az OTP és a helyi Opel szerviz befizetéseivel gazdagodott. Mintegy száznyolcvanezer forint gyűlt össze. A tehetséges gyermekek jövőjéért elnevezésű alapítványra ezután kezdünk igazából pénzt gyűjteni. — Mire fordítják a befolyó összeget? — Saját alapítványunk esetében az oktatás színvonalának emelését, a nyelvoktatás, a számítástechnika fejlesztését tűztük magunk elé. A másiknál elsősorban a továbbtanulás támogatása a fő célunk. Idén az emelt óraszámú német- és angoloktatás bevezetéséhez használunk fel az alapítványból. Már száz éve is Németh János nyugalmazott plébánosalapítvány-levele Földváron is vannak hagyományai az alapítványoknak. Éppen száz évvel ezelőtt, 1892. január 1-jén tett felajánlást egy nyugalmazott plébános. Az alapítványlevélből dr. Krizsán László gyűjtése nyomán, az eredeti helyesírással idézünk. Évtizedek múlnak, hatalmak változnak, de az alapítványok ma is jószerivel ugyanazzal a céllal jönnek létre, mint an- nakelótte. „A szent háromság egy Istennek nevében Szülővárosom Duna-Földvár nagyközség iránt mélyen érzett hálám és kegyeletem által indíttatva, és polgárainak szellemi, erköltsi és anyagi jólétét, emelkedését szivemen hordozva vagyo- nomból, melyet Isten áldása mellett nagyobb részt saját szorgalmam és takarékosságom által szereztem ezennel 20.000 ft. azaz Húsz Ezer ftról szolló duna-földvári takarékpénztári könyvecskét teszek le a plébánia hivatalnál örök alapítványul azon kikötéssel, hogy a kamatok halálom napjáig en- gemet illetnek, és azok nekem félévenként kézbesíttessenek, halálom után pedig a pénzt a takarékpénztárból az egyház- megyei alapítványi hivatalhoz átteendő oly czélból, hogy annak kamatai azontúl egy duna- főldváron létesítendő kath. Jellegű növelde és ezzel kapcsolatos szegény ápolda évi szükségleteinek fedezésére fordíttassa- nak. .. .a létesítendő intézet a pécsi-egyházi és kath. tanügyi hatóságok felügyelete, és ellenőrzése mellett a paulai sz. Vinczé- ről nevezett irgalmas nővérek esetleg más kath. zárdanők vezetése és gondozása alatt álljon. .. .az intézet, melynek alapját jelen alapítványom által megvetni akarom, idő múltával, mégis lehetőség minél előbb a jó nevelés, és szegény gondozás összes ágait ölelje fel, legyen böltsődéje, azon szegény napszámos szülők kisdedei számára kik különösen nagy munka idejében a kenyér keresetben éppen csecsemőik miatt gátolva vannak: legyen kisdedóvodája, leánynépiskolája, kézimunkaiskolája és belső növel- déje legyen legalább 12 becsületben elaggodt kereset képtelen számára külön osztálya s.a.t. mindazon által az alapítvány kamatainak igénybevétlére feltétlenül mint legkevessebbet csak annyit kötök ki, hogy az intézet tagjai a kisdedóvodát, az összes hitközségi legánynépiskolálat vezessék és egyenlőre legalább két elaggodt keresetképtelen egyént gondozzanak, és ápoljanak ___ A szegényeket helyüresedés esetében a hitközségi képviselőtestület veszi fel, mely joga gyakorlatánál irányadóul szolgáljanak az akkor becsületes múlt és valódi keresetképtelenség, vallás külömbség nélkül ... Azon nem remélt esetben, ha az általam körülvonalazott jótékony intézet bármely oknál fogva idő múltával megszűnnék rendelem, hogy lakházam a Főtiszt, egyházmegyei hatóság közbejöttével nyilvános árverésen eladassék, a vételár alapítványom alaptőkéjéhez csatol- tassék, az évi kamatok pedig felerészben dunaföldvári születésű, szorgalmas, jóviseletű középiskolába járó rom. kath. tanulók ősztőndíjjaira, felerészben pedig vallás különbség nélkül dunaföldvári illetőségű elaggodt becsületes múltai biró keresetképtelen szegények fel- segélésére fordíttassanak, az ösztöndíjak évenkénti 100-100 ft, a segélypénzek pedig 50-50 írtban állapíttatnak meg, és a helybeli kath. képviselő testület ajánlatára a főtisztelendő pé- csegyházmegyei hatóság által adományozta tnak." Kagylógyöngye Munka nélkül Átkukkantó Ilus néni mesél. . . A Kagylógyöngye tehetségkutató pályázaton kiemelkedő helyen végzett a több versenyművet is benyújtó „Jir Hisszari”-jelige, azaz a Varró Róbert - Tóth Pál szerzőpáros. Alábbiakban abból a riportból emeltünk ki részleteket, amelyet a két (most hetedikes) diák még 1990. szeptemberében készített Dunaföldvár legidősebb polgárával: Berze-Nagy Ilona idén tölti be századik életévét. — Milyen élményeket őriz Ilus néni gyermekkorából? — A Tisza mellett nőttem fel egy katolikus kántorcsaládban, ahol tizen voltunk testvérek. Öt testvérem meghalt még kicsi korában az akkori nagy gyermekbetegségben, a bélhurutban, öten maradtunk lányok: a fiúk meghaltak, apám s anyám nagy bánatára. — Hol folytatta tanulmányait? — Mint falusi kántortanítónak a lánya Egerbe kerültem, az Angolkisasszonyok Intézetébe. Ott végeztem a tanítóképzőt is: kitűnő és jeles jegyeim voltak. — Mikor kezdett írással foglalkozni? *— Már diákkoromban is jelentek meg cikkeim újságban. Az Angolkisasszonyok Intézetében az iskolai ünnepélyekre beszédeket írtam és - nagy titokban - iskolai dolgozatokat is a többieknek, iskolatársaimnak. Különben is „családi betegség" az írás minálunk. Nagybátyám, Berze-Nagy János világhírű néprajztudós, a televízióban sokszor van róla szó. Ö könyveket írt, aztán nekem is jelentek meg írásaim már harmadéves tanítóképzős koromban. Hát, valahogy így kezdődött... — Kanyargós életútján mindvégig hű maradt a tanítás mesterségéhez - még a történelem vészterhes időszakaiban is. Miképp vezetett pályája Duna- földvárra? — Első állásom Garamújfa- luban volt, ez Bars megyében található, a Garam mentén, most Szlovákiához tartozik. Ott dolgoztam tanítónőként: abban a kis szlovák faluban nagyon jó helyem volt, nagyon jó népek éltek ott. Öt évig tanítottam, s ott lettem menyasszony is. A vőlegényem kiment az első világháborúba és az első nap el is esett, ahogy kiérkeztek. Én tehát egyedül maradtam, nem mentem férjhez. Egészen a mai napig így élek, egészen egyedül, magányosan. A Garam vidékéről Vas megyébe kerültem, egy Pásztorháza nevű községbe. Ez a kis falu horvát anyanyelvű volt, ma Stinac a neve: magyarul kellett tanítani. Ott ért bennünket az, amikor Trianonban elszaggatták az országot és azt a részt Ausztriának ajándékozták. Én burgenlandi tanítónő nem akartam lenni, így 1920-ban pályáztam meg egy dunaföldvári állást, amit meg is kaptam. így kerültem ebbe a házba, ebbe a szobába 1920-ban, azóta itt vagyok. Itt tanítottam 1957-ig, azóta nyugdíjas vagyok. Most pedig együttélek egy nagyon kedves családdal, akiket nagyon szeretek, Götzingerékkel. Ilus néni 1957 után is a gyermekek tanítója maradt, csak nem a katedra mögül oktatta szépre-jóra a diákokat, hanem mint ifjúsági regényíró. Legutóbbi kötete 1990-ben jelent meg „Lábuk nyomát elmosta a víz" címmel a Móra Könyvkiadó gondozásában. A városban az elmúlt év végén 677 munkanélküli segélyben részesülőt tartottak nyilván. 1990 decemberében még csak 43 főt regisztráltak. Az új év első napjaiban 30 új ügyfél kereste fel a munkaügyi hivatalt. A segélyesek közül 280 a szakmunkás, 152 a betanított és 165 a segédmunkás. 48 szellemi munkát végző van állás nélkül, közülük 18 diplomás. Ezzel szemben összesen három álláshely van a városban: egy épületasztalost, egy gépkezelőt valamint egy gépírónőt keresnek. Olcsó bolt a központban A volt TÜZÉP-telepen diszkont áruházat létesít a Mecsek Fűszért. A napokban történt megállapodás értelmében az átalakítás költségeit a kereskedelmi cég vállalta, cserébe az önkormányzat négy évre eltekint a bérleti díjtól. A Reiter közben lévő majd hatszáz négyzetméteres létesítményt a város nemrégiben vásárolta meg a helyi áfésztól, az átalakítását a Dunaföldvár kft. végzi. Téli esték Ma este hat órakor kezdődik a művelődési központban a kertbarát klub évadzáró összejövetele. Az esten fellép Maczkó Mária népdalénekes. Ä rendezvény a „Téli esték" sorozat indítója. A kertbarátok ennek keretében szakmai előadásokat hallgatnak meg, amelyek munkájukat segíthetik, valamint országgyűlési képviselőkkel, orvossal, építésszel találkoznak. Egymilliós alapítvány Solton Német József, Solt polgár- mestere nem kis büszkeséggel húzza elő fiókjából azt az alapítványt, amelynek számláján immár több, mint egymillió forint van: — Az önkormányzat, és egy innen elszármazott, a húsipar területén működő vállalkozó, Fazekas László hozta létre a Soltért Alapítványt. Az önkormányzat és a vállalkozó is ötszáz-ötszázezer forintot tett le indulásként. Ehhez kapcsolódtak néhányan öt-tízezer forintos összegekkel. — Milyen céllal jött létre ez a kezdeményezés? — Az oktatás és a közművelődés támogatása az elsődleges célunk. Szeretnénk segíteni a tehetségek kibontakozását a továbbtanuló fiatalok támogatásával. Kulturális intézmények is pályázhatnak támogatásra, ezzel is szeretnénk pezsgőbbé tenni a művészeti, tudományos és sporttevékenységet. A támogatásnak különféle módozatai lehetnek: tartós finanszírozás, ösztöndíjak, adományozás, tanulmányutak. — Mikor dönthetnek róla először? — Idén májusban, egy évvel az alapítás után, ugyanis a törzstőke hozadéka használható fel az alapítványi célokra. Vár a vár... .. .pontosabban annak ispán- pótban, de a túristák által ked- háza sóvárog valaki után, aki veit földvári erődítmény tőfantáziát lát egy olyan épület- szomszédságában áll. Most ben, amely ugyan rossz álla- még talán megmenthető.
