Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)
1992-01-10 / 8. szám
4 KÉPÚJSÁG BONYHÁDÉS KÖRNYÉKE 1992. január 10. Nagyközségeink életéből Nagymányokon hallottuk A nagyközség polgármesteri hivatalában az évkezdet ellenére is nagy volt a sürgés-forgás. A polgármesternél a németországi Tainzból érkezett küldöttség időzött, míg volt állampolgár, akinek az év elején akadt volna sürgős dolga külhonban, s a híradásokból úgy tudta, a polgármesteri hivatalokban kaphat útlevelet. Útlevelet azonban az év első napjaiban nem sikerült beszereznie, hiszen a hivatal dolgozói is csupán annyit tudtak erről a kérdésről, amit a tömegtájékoztatási eszközök világgá kürtőitek. Mindennek a feltétel- rendszerét, valamint a pontos menetét még a Magyar Közlönyben nem lelték meg, így maradt a lehetőségük: útbaigazítani a sürgősen külföldre indulót, a fővárosban hol is kaphatja meg útlevelét. S várni arra, hogy ennek az új feladatnak kellő jogszabályok ismeretében majd meg tudjanak felelni. Teleki István az év elején történtekről számolt be: —Az egykori társközségekkel közösen megkezdett vízügyi beruházás befejezése, sajnos, csak az idei esztendő közepére várható'. Annyi a jó hír e téren, hogy azokban az utcákban, ahol eddig nem volt vezetékes ivóvíz, s közben a kutak is kiapadtak, csak meg kell nyitni a csapokat, így a Jókai és Zrínyi utcában is. A lajtoskocsira így már három hónapja nincs szükség itt. A vízmű működtetésének, további sorsának kérdésével foglalkoznunk kell,' mert önkormányzati tulajdonba kerül. A Dél-dunántúli Vízgazdálkodási Társulások Egyesülését kértük fel arra, hogy készítsen tanulmánytervet erről, viszont komoly gond, hogy olyasmiről kell majd döntést hozni, ami gyakorlatüag még el sem készült. A tulajdonbavétel így több lépcsőn keresztül történhet csak meg, ami Váraljával és Kismányokkal történt konzultáció után várható. Az, hogy részvénytársaság, önálló cég, kft. vagy egyéb forma várható-e, erről még korai lenne nyilatkozni. A hivatalokban ma még káosz van az útlevél -és személyi igazolvány kiadása körül, ami remélhetően rövid időn belül tisztázódik. Örömmel mondhatjuk el, hogy a Zöldért egykori gazdaboltját két vállalkozó fiatalember bérli, ahol húsboltot alakítottak ki, s jó színvonalon látják el a környéket tőkehússal. A tainzi sportegyesület küldöttsége járt itt, őket meghívtuk a pünkösdi labdarúgó-tornára, amit szervezünk. Jacky Hauser úr a tainzi polgármester üdvözeletét is tolmácsolta. A legnagyobb feladatot jelen pillanatban a költségvetés előkészítése jelenti. Az iskola költségvetésének kiadási problémáiról a testület már több fordulóban is eszmét cserélt. Az öregek otthonában csodálatos és családias ünnep zajlott, az iskolai irodalmi színpad és a német nemzetiségi kórus részvételével. A művelődési házunk és könyvtárunk önállósodott, szétvált az iskolától, pénzügyi elszámolását a hivatal végzi a továbbiakban. A sportegyesületünk helyzete labilis, hiszen a brikettüzem további sorsától is jelentős mértékben függ. Az üzem kéri, vegye vissza az önkormányzat a sportpályát, de szerencsésebb ha ők a kezelői, s mi szponzoráljuk, mint fordítva. A községben lanyhult az építési kedv, a közművesített telkek (szennyvíz nincs) nehezebben találnak gazdára, a magas építésianyagárak miatt. Nagymányok december végétől bekerült az országos távhívó hálózatba, s a hírek szerint augusztus végéig további 240 lakásban csöröghet majd a telefon. A meglévő vonalak átkötése kapcsán apróbb problémák adódtak, de rendeződtek. A polgármesteri hivatalt ezentúl a 61-311-es telefonon hívhatják, vagy a 61-377-en. Minden nagymá- nyoki szám 61-gyei kezdődik. December elején a falubban közel ötven fővel megalakítottuk a polgárőrséget, ami remélhetően segíti a közbiztonság javulását. A Völgység egyik jelentős, meghatározó települése Bolyongásaim Néha szörnyen nehéz tudomásul venni, hogy a valóság randább még hétköznapi álmainknál is, s időnként csúfondárosan öltögeti ránk a nyelvét. A város, szombat ide vagy oda, olyan csendes arcát mutogatta a semmilyen télben, hogy az ember félni kezdett benne. Ez az érzés aztán csak tovább fokozódott, amikor kiderült, hogy ki korán kel, ha aranyat nem is, de legalább kenyeret nyer ... Engedve a test ördöge csábításának, csak nyolckor keltem. Egy kis korai tévés elixir után kibújtam a barlangomból. Na nem is annyira jószántamból, mint inkább a hitvesi kényszer ürügyén, hiszen tejért, kenyérért és némi felvágottért küldtek. Legyőzve vásárlási szorongásaimat (bocsánat, az árakra gondoltam), beléptem a boltba, ahol több volt az eladó, mint a vevő. A koszosán ásítozó kék bevásárlókosarak mellett söprésnyi fehér árfecni. A kenyér már elfogyott, s különben is, aki kenyeret, uram bocsá péksüteményt akar venni, az keljen időben - oktatott a nem túl vidám állapotából riasztott eladóhölgy. Kakaó? Na ne, kérem! Hét után kakaót?! Hol él maga? A Holdon? Igen, igen arra a húsz holdra gondoltam, melyen annak idején nagyapám gazdálkodott, meg a teheneire, melyek ugyan kakaót nem tudtak adni, de tejet igen! Meg arra a fiatal házaspárra, akik telve ambícióval, no és természetesen bankkölcsönnel, tejelő tehenekkel akartak boldogulni. A napokban adták le a fejősöket. Vágóhídra. A támogatást, persze, nem kapták meg a leadott és kényszervágott állatok után, mert bizonygatniuk kellett volna az egy évvel korábbi tejtermelésük és a mostani közötti kötelező különbséget, amit csak az illetékesek nem hittek el. Más mindenki látta. No, de vissza a boltba, illetve a valóságba, hiszen a másik standon a fiatal eladónő talán jobban szilveszterezett, s némi virslit, főzőkolbászt, netán friss tölteléket, esetleg olaszt, parízert tud ajánlani. Hát nem tudott. Igaz, nem is nagyon akart, inkább magán egyet kettőt vakart. Azt is szinte kötelező kényszerből. A boltban azon kívül, hogy büdös volt, más nem nagyon találtatott. Irány a másik üzlet! A helyzet hasonló, azzal a különbséggel, hogy itt negyvenen vártak kenyérre, ami érkezik majd. De ne menjek el, mert összesen húsz kiló! Lemondva a veszekedés örömeiről, újabb pár bolt következett. Itt szérdai kenyér van, ha kell, tej nem is nagyon volt. Amott három zsemle akadt, a maga töpörödött szörnyűségével, meg némi kaján mosoly az arcokon, hogy a kuka vevő miket akar... Nem húzom. A három zsemlén, a rosszkedven és a kereskedelembe vetett hitem megingásán kívül sikerült még kiderítenem, hogy leltárok következnek, s ezt csak a magamfajta idétlen, izgága vevők nem tudták. Igaz, további többszáz hasonló idétlenkedőről sikerült azóta tudomást szereznem, akik két órával nálam is előbb tudták meg mindezt. Város idegbajjal, kenyér és tej nélkül 1992 évkezdetkor. Mi van ebben furcsa?! Azon morfondíroztam, mitől olyan biztosak a boltosok abban, hogy nemsokára nem találnak majd a munkanélküli hivatalban náluk jobbkedvű embereket? Egy kis statisztika Az elmúlt esztendőben Bonyhád városban és tizenhét környező településen összesen 54 lakás épült fel, amit tulajdonosaik használatba is vettek. A városban ebből 32 épült, s a 17-ből 7 faluban egyáltalán nem építkeztek. A legtöbb lakás Aparhan- ton készült el, szám szerint 4, Bonyhádvarasdon és Kakasdon 3-3, 2-2 pedig Mórágyon, Bátaapátiban, Izményben, Kisdorogon és Tevelen, Cikón pedig csupán 1, szintúgy Mőcsény- ben. Ez a 17 település esetében összesen 22 lakás, ami nem túlságosan nagy szám, hiszen alig több átlagban mint 1. A 32 városi lakásból 11a szövetkezeti, és 21 a családi ház, ugyanakkor OTP-lakás és állami bérlakás egyetlen egy sem épült fel 1991-ben. E mellett a statisztikai adatok közé sorolható 11 megszűnt lakás, amiből 5 a városban, 6 a falvakban fejezte be földi pályafutását. A kiadott építési engedélyek szerint a városban 53-an építkeznek még, ebből 7 állami, 27 szövetkezeti és 19 családi ház lesz, OTP lakás nem épül. A városkörnyéken 21 bátor család igyekszik magának lakást teremteni, ez összesen 74 építkezést jelent. Ez év januárjában Bonyhádon 103-an építkeznek, s természetesen köztük van az 53 előbb említett lakás is. A statisztikai adatok között tovább mazsolázgatva kiviláglik, hogy 9344 négyzetméter út épült a városban, ami 2,5 kilómétert jelent, 777 négyzetméter járda készült el, csatornából 41.277 folyóméterrel van több és Börzsönyben elkészült 4720 méter hosszban az ivóvíz hálózata. A gázhálózat fejlesztés terén is komoly az előrelépés, hiszen 7 év alatt 4405 lakásba került bevezetésre a gáz, ami 63.181 méter vezeték kiépítését hozta meg. Nyomorúság Közhírré tétetik Köszöntő A polgármesteri hivatal és a város nevében köszöntötte Oroszki István polgármester 1992 első jövevényeit, a kórház szülészeti osztályán. Az első újszülött 1992-ben a te- veli Jankó vies Krisztián volt, őt Standovár Máté követte, aki az első bonyhádi bébi ez évben. Az újszülöttek és az anyukák jól vannak, és örömmel vették a polgármester által átnyújtott ajándékkosarat, mely praktikus ajándékokat tartalmazott. Haumann-Shütz Könnyű erkölcsök címmel kétrészes komédiában lép fel Bonyhádon Schütz Ila érdemes és Haumann Péter Kossuth-díjas érdemes művész, január 15-én este hét órakor a művelődési ház színpadán. A budapesti Radnóti Színház vendégjátékának a rendezője is Haumann Péter. Gáz Majoson Majoson a VII. utcában átadták és üzembe helyezték a gázvezeték-rendszer újabb 1300 méter hosszú szakaszát. Telepbővítés A bonyhádi szennyvíz- tisztító telep kapacitásának bővítésére volt szükség, amit a műszaki szakemberek két ütemben terveztek meg. Ennek a tervnek megfelelően a második ütem első lépcsőjének munkálatai elkészültek és az új esztendőben már a műszaki átadáson is túl vannak. A 9,8 millió forintos beruházással jelentős mértékben javult a helyzet. Gyermekszínház Mátyás király meg az ördög címmel mesejátékot nézhetnek meg a város és városkörnyék nebulói. Január 30-án délelőtt és délután nézhetik meg a művelődési központban az előadást. Csatornázás A város csatornamű-hálózatának építési munkái a keleti városrészen folytatódnak, ahol a Bartók Béla utcában megkezdték az újabb szakasz elkészítését. Hangverseny A Pécsi Szimfonikus Zenekar Howard Williams vezényletével ad január 14-én hangversenyt, szintén a Vörösmarty Mihály Művelődési Központban, fél kettőkor,- melyen a szimfonikus zenekarról és hangszereiről Dobos László tart ismertetőt. Vendég Szerdán az Országos Társadalombiztosítási Igazgatóság főigazgató-helyettese, dr.Hargitai Sándor tett látogatást a városi polgármesteri hivatalban, ahol az egészségügy további finanszírozásával kapcsolatos kérdésekről tárgyaltak. Svábbál A művelődési ház szokásos szórakoztatási programjainak egyikére, a nagyhírű svábbálra az idén január 18-án kerül sor. Az esten fellép a teveli német nemzetiségi együttes, s a talpaláva- lót a Zehmann és a Prizma zenekar szogláltatja majd. A Völgység tévéről A bonyhádi kábeltelevízióban első ízben kerül sor hétfőn a szokásos időben, 18 órakor az MTV csatornán élő adásra. A műsor vendége: Oroszki István polgármester és Kerekes László pénzügyi osztályvezető lesz. A Völgység televízió további sorsával, a helyi adókkal, valamint a telefonhálózat bővítésének helyzetével kapcsolatos kérdéseiket feltehetik az 51-933-as, 51-059-es telefonszámokon, valamint a III-as számú iskola címére írt levélben. Költségvetés A város költségvetésének előkészítésén dolgoznak a pénzügyi osztály munkatársai, s a törvény megjelenését követően - lehetőleg még e hónapban - szeretnék azt elfogadtatni, hogy zökkenő- mentesen induljon az új esztendő e téren is. Hűségmozgalom A honismereti kör január 25-én délelőtt kilenc órakor „A bonyhádi hűségmozgalom zászlóbontásának 50. évfordulója" címmel tart megemlékezést, melyben ünnepi műsorra is sor kerül, s levetítik a Hűségesek című dokumentumfilmet is, és kiállítás is nyílik. A helyi adóról A bonyhádiak értesítést kaptak a hivataltól, melyben a lakások tulajdonosait kérik fel a magánszemélyek kommunális adójának bevallására. Ezt azok is készítsék el a kiküldött kérdőív segítségével, akik a későbbiekben jogosultak lesznek a fizetési mentességre, mert a beérkezett adóbevallásokat követően tudják csak ezt megállapítani. A kommunális adó két részletben, március 15-ig és szeptember 15-ig fizethető illetékmentesen. Még a téli szünetben történt. Az apuka gyermekeivel sétára indult, remélve, hogy a hideg időben a szántáson túl fácánt, netán őzet látnak. A túra során akácos erdősávon keresztül vezetett útjuk. Kitaposott ösvény tűnt fel előttük, s engedve a kíváncsiságnak, ők is ráléptek. Egy földbevájt, gallyakkal, földdel és nylonfóliával fedett bunkerfélét láttak. Közelebb léptek. A mélybe lépcsők vezettek, a bejárat előtt koszos rongy lógott, s kályhacső széle kandikált kifelé. Az apuka eképp szólt:— Itt lakik valaki, gyerekek! Mire a mélyből nem túl barátságos, de annál határozottabb hang felelt. — Nem lakik itt senki! Menjenek innen! A történet hallatán mi is felkerekedtünk. A bunkerra, vagy inkább lakásra (?) mi is ráleltünk. Előtte szétvert kézikocsi romjai hevertek. A deszkarészt régen eltüzelték, a kerekeken a bosszú nyomait tükröző pusztítás látszott. Mindenütt kosz, papírfecni, üres flakon, és rengeteg konzervdoboz. Az az olcsó fajta káposzta. Üresen. A környezet borzalmas. A bunkerban egy olajkályha, fehér csövéről lepattogzott a zománc java része. A földön öreg, nagymintás régimódi ágytakaró, egy mocskos törölköző darabja, pár hasáb fa. Itt valaki lakik. Eli mindennapjait. Napközben hiába kerestük, talán megélhetése után kutatva kószált a városban. Igen, mindez 1992 január elején Bonyhád város közelében, a majosi deltánál, az akácsoron ♦ történik. Közel a halászcsárdához. Meg a nyomorúsághoz...
