Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)

1992-01-22 / 18. szám

1992. január 22. VÁLLALKOZÁS - PIAC »ÚJSÁG 5 * A szépség szolgálatában Szekszárd város lányai, asz- szonyai igazán nem panasz­kodhatnak. Szépségük szolgá­latában remek kozmetikusok között válogathatnak. A szakma nagy öregjei mellé fel­sorakozott egy középosztály, mestervizsgával és mesteri munkával, kialakult vendég­körrel. A legfiatalabbaknak bi­zony nehéz a szakmakezdés. Nemcsak a fent említettek mi­att, hanem mert a jelen gazda­sági helyzetben, amikor egy család költségvetésénél minden rovatot kicsit meg kell szab­dalni, bizony sokszor éppen a nők hozzák az áldozatot azzal, hogy lemondanak fodrászról, kozmetikáról. Persze nem telje­sen, de közel sem annyiszor engedhetik meg maguknak mint eddig, és úgy, ahogy sze­retnék. Ugyanakkor a kor di­vatja azt kívánja, hogy minél ápoltabbak, szebbek legyenek, hisz ma már egyre több foglal­kozás alapkövetelménye az ápolt megjelenés. Új üzletet nyitni, vállalva an­nak minden kockázatát, nagy bátorságra, vállalkozói kedvre és nagy adag optimizmusra vall. Lukács Zsuzsannát, aki a napokban nyitotta meg kozme­tikai szalonját, erről kérdeztük: — Mielőtt az üzlet nyitására rátérnénk, először arról kérde­Zsuzsa, a kezdő vállalkozó zem, hogyan lett kozmetikus, kik voltak mesterei és milyen útravalót kapott tőlük? — Érettségi után elmentem dolgozni, közben négy évig próbálkoztam, hogy felvegye­nek kozmetikus tanulónak. Végre sikerült. Kiss Lászlóné volt az első mesterem, akinek sokat köszönhetek. Nemcsak azért, mert megtanított az alap­ismeretekre, hanem azért is, mert ő nevelte belém ennek a szakmának a tiszteletét. Az utolsó évben Horváthné Koltai Gabriella volt a mesterem, aki­től szintén sokat tanultam. — Mi történt azután, hogy megkapta kozmetikus vég­zettségéről szóló bizonyítvá­nyát? — Próbáltam elhelyezkedni, de nem kaptam állást. Szek- szárdon sok kozmetikus volt, így is csak a legjobbak marad­tak meg a szakmában. Ezek ne­héz idők voltak. Állandóan fog­lalkoztatott a gondolat, hogy sa­ját üzlettel kellene próbálkoz­nom. Egy év telt el a helyiség keresésével. Itt a hajóház alatt végre találtunk egy alkalmas helyet, amely tároló volt, nagy­ságát tekintve megfelelőnek látszott. — Kik segítették és mennyi ideig tartott az építése, hisz a betonfalak helyén most egy íz­léses elrendezésű és berende­zésű kozmetikai szalon lett. — Rengeteg munka van benne. Sokat segítettek a szü­leim, azonkívül rengeteg köl­csönt kellett igénybe vennem. Közben elment három év. Már az elején az volt az elképzelé­sem, hogy egy olyan üzletet szeretnék, ahol minden munka­folyamat kényelmesen, a ven­dég igényeit figyelembe véve végezhető. — Milyen helyiségekből áll a szalon, mi az, amit fontosnak tart az elrendezésben? — A kezelőterem ajtókkal különül el a többi résztől, így a gyantázó és a szolárium is kü­lön helyiségben van. Amit na­gyon fontosnak tartok az egy különálló zuhanyzó, hisz sok vendég azért nem jár szívesen szoláriumba, mert nincs utána lehetősége a zuhanyozásra. — Pár éve felröppent a hír, hogy megszűnik a barna bőr divatja, hogy rákkeltő, stb. Mégis, a nők nagy többsége változatlanul szeret, főleg nyá­ron a nyaralás előtt, legalább valamennyi színt felszedni magára. Úgy tudom, ez a szo­lárium-gép tud valami külön­legességet. — A szoláriumtól való fé­lelem és a rossz hírek onnan eredtek, hogy sokan nem tartot­ták be az utasításokat. Egy-két kezeléssel akartak barnák lenni. Túlzásba viték a mennyiséget és az időtartamot egyaránt. Ez a gép a legmodernebb típusú, kü­lön arcbarnítóval rendelkezik, azonkívül bőrtípusonként hatá­rozza meg az időtartamot, hisz más-más időre van szüksége a fehér, a normál és a barna bőr­típusnak ahhoz, hogy a kívánt barnaságot elérje. A gép ezt be­állítja és így minden veszélyt kizár. Magára a szoláriumra fő­leg a természetes napfényben szűkölködő hónapokban nagy szüksége van a szervezetnek, Tágas hely, ízléses berendezés hisz pótolja a napfény funk­cióit, barnít és fertőtlenít is egyúttal. Azt pedig - akár di­vat, akár nem - mindannyian látjuk, hogy igazi esztétikai ha­tást csak egy szépen, egyenlete­sen lebarnult bőrrel lehet elérni. — Mi az, ami még hiányzik az üzletből, milyen tervei van­nak? — Szeretném megszerzni azokat a képesítéseket, amelyek a legmodernebb kozmetikai gépek kezelésére jogosítanak. Ezért jelentkeztem az elektro- kozmetikai és a lézer tanfo­lyamra is egyidejűleg. Nagyon remélem, hogy mire ezeket a tanfolyamokat elvégzem, a szükséges gépek is meglesznek. Ezenkívül még sok mindent szeretnék megvalósítani. A leg­közelebbi tervem, hogy talp­masszázs is várja majd a ven­dégeket, amelyet orvos fog vé­gezni. * A fehér csempék tisztaságot, a barna ajtók melegséget, a kicsi és nagyon színes tégelyek, az egész berendezés jó ízlést sugá­roznak. Már csak a vendégek hiányoznak, akik kipróbálhat­ják Lukács Zsuzsa tudását, azt, hogy amit tanult két kitűnő mestertől, hogyan állítja a lá­nyok, asszonyok szépségének szolgálatába. Sas Erzsébet Fotó: Ótós Réka Ismét startol a Start = Jogszabályfigyelő Az idén mintegy 2 miliárd forintos hitelkeret áll a kezdő, illetőleg a három évnél nem ré­gebben működő vállalkozók rendelkezésére a Start-hitel konstrukció keretében. A Ma­gyar Nemzeti Bank a német partnerekkel tavaly kötött megállapodásának megfelelően az idén 20 millió német márká­nyi kölcsönt hívhat le a 100 mil­lió márkás kedvezményes ke­retből. Ez azt jelenti, hogy az * MNB által biztosított résszel együtt mintegy 2 milliárd forin­tos keretből gazdálkodhatnak a konstrukcióban résztvevő ke­reskedelmi bankok. Az igények máris lényegesen meghaladják a lehetőségeket. Az MNB alel- nöke ezért nem tartja kizártnak, hogy tárgyalásokat kezdemé­nyeznek a német partnerekkel az 1993-ban, illetve 1994-ben esedékes kedvezményes hitel- részletek előrehozásáról. Hárs­hegyi Frigyes szólt arról is, hogy várhatóan még az idén az igényekhez igazítják a Garancia Alap intézményét. A gyakorlatban ugyanis ösz- szemosódott az E-hitel, a Priva­tizációs Hitel és a Start-hitel, ez pedig előbb-utóbb egységes, ál­lami döntésen alapuló garancia alapot igényel. A Start-hitel ré­vén tavaly végül is megközelí­tően 4 milliárd forintot vehetett fel mintegy 1500 vállalkozó. A német kormány által nyújtott 100 millió márka hitelből 1991-re 40 milliót hívott le az MNB. Ehhez a Magyar Nemzeti Bank adta a pénz másik felét. A vállalkozók három évnél fiatalabb vállalkozásukhoz igé­nyelhettek - összesen 16 keres­kedelmi bankon keresztül - kedvezményes kölcsönt. A hi­telt folyósító pénzintézetek kö­zül a kisebbek 60-100, a na­gyobbak 300-500 millió forintot oszthattak szét az igénylők kö­zött. Emlékezetes, hogy a ban­koknál sokszoros volt a túlje­lentkezés. A kérelmek között azonban sok volt olyan, ame­lyet a bankok kellő megalapo­zottságuk hiánya miatt végül is nem ítéltek megfelelőnek. A ké­relmezők zöme a szolgáltatás­ban és a kereskedelemben kí­vánta felhasználni a felvett hi­telt, termelőtevékenységre vi­szonylag kevesen vállalkoztak. A bankok pedig inkább e tevé­kenységi köröket támogatták szívesen. A hitelek többsége 2-2,5 millió forint körüli volt. Az árutőzsde tavalyi éve Mintegy kétmüliárd forintos forgalmat bonyolított le tavaly 0 a Budapesti Árutőzsde. Ez csaknem háromszorosa az előző' évinek. Az árutőzsdén működő két szekció - a gabona és a hús - egyre komolyabb szerepet játszik a hazai agrár­szféra kereskedelmében. A szakértők tavaly nagy for­galomnövekedésre számítottak az árutőzsdén és ez - bár a Földművelésügyi Miniszté­rium által kialakított mini- mál-árrendszer sokáig megbé­nította a gabonaforgalmat - be is következett. A kereskedés döntő hányadát a kukorica adta, mivel a minimálár miatt alig került kalászos gabona a tőzsdére. Tavaly júliusban a forgalom még nem érte el a 100 millió forintot, ugyanakkor a kukorica betakarítása idején, novemberben már meghaladta a 600 milliót. Az élőállat és a hússzekció a múlt év közepén kezdte meg a működését az árutőzsdén. Ettől kezdve az agrárágazat két kulcsszektorában egyidejű­leg lehetett üzleteket kötni. Ez növelte a termelői és az értéke­sítési biztonságot. A tőzsde fej­lődését akadályozó szervezeti problémák a múlt év végére rendeződtek. Világossá vált, hogy a tőzsde igazi gazdáinak - a brókereknek - kell megsze­rezni a tulajdonosi pozíciókat. Erre ösztönözte a brókereket a „szponzori kör" kifulladása is. Ezért az idei évtől a régi kerete­ket az Árutőzsde Kft. működé­sében érdekelt 100 tőzsde-tag tölti fel a korábbi üzletrészek megvásárlásával. A jövőben létrehozandó új társaság - melynek szervezeti keretei már körvonalazódtak - az eddiginél jóval nagyobb vagyonnal ren­delkezik majd, s megoldódhat az önálló infrastruktúrális hát­tér. A Budapesti Árutőzsde fej­lesztésének érdekében az ame­rikai kormány támogatásával több éves program valósul meg a Chicago Board of Trade és a Chicago Mercantile Exchange közreműködésével. A három szakaszra bontott program első fázisában a szervezet működé­séről ez év áprilisáig elkészül a tanulmány. A Magyar Közlöny november 29-i, 131. számában jelent meg az 1991. évi LXV törvény, amely a társasági törvényt módosította. A hatálybalépés időpontja 1992. január 1-je volt. Az új jogszabály megszüntette a gazdasági munkaközösséget és a jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági mun­kaközösséget, mint társasági formát, ám a már bejegyzett ilyen cégek időkorlátozás nélkül tovább működhetnek, egészen meg­szűnésükig. Korábban sok gondot okozott az, hogy a korlátolt felelősségű társaságok, részvénytársaságok a cégbírósági bejegyzésig nem használhatták a törzstőkeként, alaptőkeként lekötött pénzüket. Az új törvény szerint ezentúl a bejegyzési kérelem benyújtása után ezek a társaságok szabadon rendelkezhetnek a törzstőke, il­letve alaptőke felett. Egyszerűsödött a törzstőke, alaptőke feleme­lésének procedúrája is, ugyanakkor viszont a törvény szűkítette az apportként figyelembe vehető dolgok körét. Módosult a társasági törvény a felelősség tekintetében is. A tár­saság megszűnése esetén a részvénytársaság részvényese, a korlá­tolt felelősségű társaság tagja, vagy a betéti társaság kültagja a megszűnéskor felosztott vagyon ráeső része erejéig, egyéb társa­ságok tagja pedig korlátlanul felelős a társaságot terhelő kötele­zettségekért a megszűnést követő öt évig. H a én gazdag lennék ... sóhajtozik, mereng sok ember a jól ismert mon­dat felett, pedig mindannyiunkban ott szunnyad a vállalkozóvá, a gazdaggá vá­lás lehetősége. Csak meg kell találni a kí­vánatos viszonyt a pénz és az ember kö­zött. Ehhez persze jó tudni, hogy mi a kü­lönbség a pénz és a tőke, valamint a pénzt költő és a pénzt csináló ember kö­zött. Ha tudniillik a pénzemet a jobb na­pokon a rosszabb napokra teszem félre - akár a szalmazsákba, akár a bankba - az akkor is csak pénz, legfeljebb megtakarí­tás marad. Ha azonban azért teszem félre, hogy egyre növekedjék és ráadásul engem is eltartson - akkor már tőke lesz. Csakhogy amíg a pénz, mégha bankba téve fial is valamit, nem kíván tőlem semmiféle aktivitást, addig a tőke - ami lehet pénz, vagyis fizetőesz­köz - szinte kö­vetelőzik, hogy most ezt vagy azt tedd velem, esetleg tudatja, hogy most itt érzi jól magát, később pedig amott... Az olvasó per­sze erre azt mondhatja, hogy forgatnám én is a tőkémet, de se pénzem, se va- gyonom. Nos, ha így áll a helyzet - jogosan tárja szét a kar­ját, igaza van. Igaza, de csak részben. Mert az ember is a tőke része! Követke­zésképp - szakkifezejéssel élve - tőketé­nyezőként (tőkés tényezőként) kell visel­kednie. Csak akkor költhet az átlagosnál többet mondjuk szórakozásra, ha rende­sen fialni kezd kevesebb-több megtakarí­tása (tőkéje), s csak akkor fogyaszt átla­gon felül, ha már megvan hozzá a „tehet­sége". Sok konkrét esettel bizonyítható - és sorozatunk következő fejezeteiben erre sort is kerítünk -, hogy az elmúlt né­hány évben indulótőke nélkül is lettek hazánkban nagyon gazdag emberek és fordítva: komoly tőkével indulók mentek tönkre és váltak - szinte a szó szoros ér­telmében - földönfutóvá. Esetük persze szélsőség. Az viszont általánosabb igaz­ságként fogadható el, hogy a fillérből csak fillért, a forintból pedig forintot le­het csinálni. Forint pedig van, sőt egyre több van. (Honfitársaink valutájáról nem is szólva.) Válságos időket élünk: gyorsan nő a munkanélküliség, egyre tömegesebbé vá­lik az elszegényedés, magánvállalkozá­sok sokasága megy tönkre egyik napról a másikra; gyorsabban omlik össze a gaz­daság állami szektora, mint ahogyan a magánszektor felépülhetne. Ilyen idő­szakban az ember joggal feltételezi, hogy a lakosság megtakarításai csökkenek. Ez­zel szemben itt és most - mind forintban, mind valutában - nőttek és nőnek a meg­takarítások! Tegyük fel, valaki úgy gon­dolja, hogy a banki kamatok mellett pénze megőrzi az értékét. Ez akkor lenne igaz, ha a kamat nagysága legalább ak­kora volna, mint amekkora az infláció - s persze a betétes soha nem nyúlna a pén­zéhez. De akkor mire való a megtakarí­tás? Ha ugyanis a pénzzel tőkeként bá­nunk, s bankba téve azt várjuk tőle, hogy hozadékából eltartson bennünket, rosz- szul számítunk. Tőkénk az infláció kö­vetkeztében elértéktelenedik és hoza- déka is egyre kevesebbet ér. Ráadásul a betétes - az új banktörvény miatt - akarva-akaratlanul az állami költségve­tést támogatja, annak egyre növekvő hi­ányait „foltozza" bankbetétjével. A beté­tállomány mégis növekszik. Ugyanakkor ezek a „bankba-dugult" pénzek - amiket tőkévé lehetne tenni - hiányzanak a tőzsdéről, az értékpapírok piacáról, a privatizációs folyamatok finanszírozásá­ból. Azért dőlt össze az ingatlan- és mű­tárgypiac, kitűnő vállalatok azért szen­vednek tőkehiánytól, illetve csődhöz ve­zető magas hitelkamatoktól, mert sok a „hasznavehetetlen" pénz! Igen, a pénz érzékeny és ravasz jószág. Csak fogyni szeret. Azt súgja tulajdono­sának, hogy ő a gazdagság szimbóluma - pedig nem az. A gazdagság jelképe a tőke, amely képes önmagát hizlalni, gaz­dáját eltartani és örökös gondolkodásra, tevékenységre, kezdeményezésre serken­teni. Némi leegyszerűsítéssel úgy is fo­galmazhatunk, hogy a pénz szegényít, a tőke gazdagít. Joggal kérdezhetjük, hogy ha ez így van, miért nem tesszük tőkévé minden pénzünket. Nos, azért, mert az állampolgár itt és most tanácstalan, s tele van előítéletek­kel. Nincsenek pozitív, csak negatív ta­pasztalatai. Jelenleg a kormány még nem igazán vállalko­zás-barát, az ál­lampolgárnak tehát jobb befek­tetésnek tűnik a bankbetét a va­lódi vállalkozás­nál. Az állam­polgár kivár, nem kockáztat, amit meg lehet érteni. De végső- 'soron emiatt pang a gazdaság, vékonyodik a jó vagy jobbmódú polgárság rétege. Ne szegényed­jünk tehát tovább, ha gazdagodhatunk is - képezzünk tőkét, legyünk aktívak! E sorozat írója ezért vállalkozik arra, hogy hétről-hétre korrekt informáci­ókon alapuló befektetésre csábítson, egy­szerű logikával vállalkozásra tanítson. Időnként vállalkozótársait, a szakmai elitet is segítségül hívja; azzal a meggyő­ződéssel, hogy értelme lesz az erőfeszíté­seknek. Igaza van G. W. Allportnak: „ ... az ember értelme révén részint képes, ré­szint köteles saját megváltására". Kis pénzzel is lehet indulni, abból is lehet tő­két kovácsolni és célt érni. A fejlett piac- gazdasággal rendelkező országokban a kisbefektetők pénze - tőkéje! - nélkül összeomlana a gazdaság. Miért lennénk mi itt, a Kárpát-medencében önmagunk ellenségei? Merth László Pénz - tárca (I.) A tőke természete A gazdagság nem szégyen és nem fáj. Gazdagodni lehet anél­kül is, hogy emiatt rosszul éreznénk magunkat a bőrünkben. Hát akkor meg . .. ?!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom