Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)

1992-01-18 / 15. szám

1992. január 18. HÉT VÉGI MAGAZIN »ÚJSÁG 11 G Kis-------* e neráció V) fjúsági oldal «•“ Törd a fejed! Mint várható volt, igen sok helyes megfejtés érkezett a múlt heti feladványunkra. (A kép egy nyakláncot és egy gyűrűt ábrázolt.) Ezúttal egy bátaszéki olvasónknak, Pasinszki László- nénak kedvezett a szerencse. Nyereményét postán küldjük el. Mostani feladványunk itt látható. Miről készült a fotó? A tippeket január 24-ig várjuk. Cím: Tolnai Népújság 7100, Szekszárd, Liszt F. tér 3. Slágerlista Az 1991. évi összesítés 1. Szandi Teeneager L'amour 2. Republic Indul a mandula!!! 3. Beatrice Utálom az egész XX. századot 4. Válogatás Filmslágerek 5. Pa-Dö-Dö Kiabálj 6. R-GO/Moho Sapiens Angyalbőrben 7. AD Stúdió Álmaimban Amerika 8. Zorán Az élet dolgai 9. Roxette Joyride 10. Manhattan Manhattan 11. Madonna The immaculate collection 12. Queen Innuendo 13. Phili Collins Serious hits 14. Rod Stewart Best of... 15. Bonanza Banzai 1984 16. Demjén Elveszett gyémántok 17. Bikini * A sötétebbik oldal 18. AC/DC The Reasor's edge 19. The Doors Original Sound 20. Whithney Houston I'm Your Baby ... 21. Koncz Zsuzsa Illúzió nélkül 22. Rod Stewart Vagabond 23. Edda Szélvihar 24. Tátrai Band A küszöbön túl 25. Dóra Dóra T orzonborzongások (Ifjúkorom naplója, 1983-84-ből) 1984. május 11. Anyám összebalhézott a Vár­templom papjával. Pontosab­ban: neheztel, megharagudott rá. Áldozáskor orra alá nyomta az ostyát. Anyám halkan mondta: „Amen", a szent em­ber ráripakodott: „Amen!", anyám nem szólt, a prédikátor újra: „Amen!", aztán odaadta Krisztus testét. Micsoda égés! Micsoda lámpaláz! Az egész templom őt nézte, mikor helyre ment. Befejezte ezzel a pappal! Be se fizeti már a százforintos félévi adót az egyháznak! Anyám hívő. Május 12. A Lényben aprócska világok nyiladoztak, gyarapodtak, lé­teztek, működtek. A Lény al­katrészeibe időnként fájdalmak hasítottak, amik ellen - ha gya­korivá, rendszeressé váltak - különböző szerekkel védeke­zett. Ilyenkor elpusztult egy-egy kis kutató, mocorgó vi­lág. Ok katasztrófának nevez­ték, amit a Lény gyógykezelés­nek, regenerálódásnak mon­dott. De a katasztrófa sosem volt totális, a gyógyulás sosem volt tökéletes. Az élősködő, aprócska világok újra kivirul­tak, a hibák halmozódtak, a be­tegségek egyszerre támadtak, a Lény elpusztult. Jópár csöppnyi világ benne égett, jópár fel­színre tört, s eltűnt az időben. Május 13. Az Úr - azúr. Felfedeztem a spanyol viaszt. Azt hittem, az én találmányom ez a rím(ecske), míg egy Kál- mán-operett-egyvelegben meg nem hallottam valamelyik nap. Jópár évtizeddel megelőztek! Garai is megfeddett az „Iroda-lom"-ért. Állítólag ez az Illyés poénja. Mondtam, hogy nem tudtam; mondta, hogy az nem mentség. Arra gondoltam - áthidaló önigazolásként -, hogy Arany, Shakespeare és Boccaccio is „hozott anyagból" dolgozott... Május 14. Szeretnék összesimulva aludni veled, s az idegnyugtató éjszaka közepén arra riadni, hogy nem ölellek elég szorosan. Szeretnélek soha el nem en­gedni, pláne, ha a függetlensé­gem, a szabadságom is meg­őrizhetném melletted. Úgy is számítottam: nem engedlek el. De rosszul számítottam, mert elengedtél. Most újra rád gon­dolok, aki repülni tanítottál, az­tán útra bocsátottál, pihésen, felkészületlenül. Május 15. Érzem az alkotás hiányát. Va­lamit, valamit ki kell találnom, felszínre kell hoznom, mert itt motoszkál bennem. Nem verset akarok én írni, meg prózát! Azt megtették már az arra illetéke­sek. Kifejezték érzelmeiket és érzelmeik okát, a vonatfüttytől a lábmosásig, az első csóktól az utolsó kenetig. Valami új moco­rog bennem, amit szegényes eszközeimmel képtelen vagyok közre adni. (Talán még az írás­sal úgy, ahogy...) De ez a bi­zonyos új: nem írás és nem zene, nem tánc és nem képző­művészet - ez Minden. És Semmi. És semmi előzmény, senki előd, amire, akire tá­maszkodhatnék. De nehéz is út­törőnek lenni! Sej! Május 16. Béla vett két előhasi kocát. Fülénél-farkánál fogva felrak­ták az UAZ-ra; én vezettem. Először lábon akartuk haza te­relgetni őket, de az istennek se boldogultunk velük. Féltek a műúttól, a kocsiktól, egy pocso­lyánál meg végképp ledekkol­tak. így döntöttünk a fuvarozás mellett. A vagon mellett össze­gyűlt, zajos vevők között volt egy mosolygós arcú, szótlan kis öregasszony is. Dörzsölgette a kezét, láthatóan izgult, hogy melyik disznó jut neki. Mikor aztán kikerültek a rámpáról, az övéit kézzel terelgette haza. A többiek ostort, botot vagy Zsi­gulit használtak. Május 17. Csodálatos dolog az, hogy dögfáradtan ágyba zuhanunk éjjel, és reggelre frissen, pihen­ten ébredünk. Csodálatos dolog az, hogy kifehéredünk, megbe­tegszünk, elsatnyulunk télen, és nyár derekára erőink újra­termelődnek. Minden sikerül, mindent megcsinálunk, elvég- zünk, végrehajtunk. Mert mi­énk az ország! És a világ is a mienk lehetne, ha nem tartanák magukat még mindig, ilyen el­szántan, ezek a nyűves imperia­listák! Most, mindenesetre jól kiszúrunk velük, és nem me­gyünk el az olimpiára. Május 18. A sofőrök tekerik a kilométe­rórát, az így nyert benzint elad­ják, időnként a szállítmányból is megmentenek ezt-azt. Megta­lálják a számításukat. Az orvo­sok még egy utolsó konzultáci­óra behívják a pácienst - a sike­res műtét után, a kórház elha­gyása előtt -, s ilyenkor illik az asztalon felejteni a bélelt borí­tékot. Hát ők sem panaszkod­hatnak. A zöldségesek nagyban és fillérekért felvásárolják a gyanús alakok, gyanús ládák­ban, zsákokban cipelt áruit, majd alaposan meglocsolják (ezáltal üdébbé, súlyosabbá te­szik), és busás haszonnal to­vább adják. Mindenki jól jár, de legfőképp az, aki Corso cipőt vásárol. Május 19. Tegnap volt 9 éve, hogy meghalt az apám. Piros, hasí­tott bőr cipőt viseltem aznap, és rohantam a rokonokhoz, isme­rősökhöz, hogy jöjjenek segí­teni. Miben? Szemerkélt az eső. Igen kellemesen esett a futás, éreztem, hogy most hasznos dolgot cselekszem, ideális kö­rülmények között. Apám, utolsó hónapjaiban többször is rosszul volt, és nem tudtam, hogy hihetek-e neki: ezúttal tényleg meghalt-e? A fű zöl- dellt, az ég, bár kesergett, kék­lett. Semmi sem változott, gon­doltam, erről majd írok egy verset: „Nem változott semmi, csak az apám meghalt: / kék az ég, zöld a fű, és hideg a fagy­lalt.", stb. Futottam tovább. (Folytatjuk.) LÁP PÁL Bohlen, a popmágnás A Blue System hatodik nagylemeze Nem is olyan régen jelent meg a Blue System sorrendben hatodik nagylemeze. Az album a Dejavu címet viseli. A címadó dalt kimásolták kislemezre is, ami a slágerlistákat bombázza. Az album érdekessége az, hogy Dieter Bohlen pályfutása során most énekel duettet elő­ször. Duettet, a csodálatos Donnie Warwickal, aki eléggé ismert a pop szakmában. Sőt Bohlen nemcsak énekel vele, hanem ő írja neki az új Lp-jére a számokat. Ezen a lemezen számos slágergyanús dal talál­ható, mint például: a New York-Berlin-Paris, a Just Say No, és a MR Jones. A popmágnás mindig gon­doskodik a sikerről és ez most sem marad el, rajongóinak ez­úttal is meglepetést tud okozni. A siker pedig meghozza gyü­mölcsét: a stúdióban és ottho­nában a falak tele vannak arany- illetve platinalemezek­kel. Tavaly pedig Németország legjobban kereső zeneszerzője volt. Kétszer annyi pénzt kere­sett mint a londoni Stock, Ait- ken, Waterman producer hár­mas. Arany Zsolt Pályázat! Küldj egy mesét! A Kis Generációnak, a Né­pújság ifjúsági oldalának, vannak hibái. No nem sok - ne vigyük túlzásba az önkri­tikát! -, de azért egynéhány akad. Például az, hogy keve­set foglalkozik a legkisebb generációval, az általános is­kolásokkal. Inkább a közép- és főiskolás korosztály- nak(ról) szól. Persze örök kérdés az, hogy hol húzzuk meg az ifjú­ság alsó határát; hány éves kortól „tartoznak hozzánk" a gyerekek . . . Ettől függetle­nül a tény tény marad: a ki­csikkel keveset törődünk. Jó­vátételként meghirdetjük most a Küldj egy mesét! pá­lyázatot, 16 éven aluliaknak. Erre egy (vagy több) saját­gyártmányú mesével lehet benevezni, március 1-ig. A zsűri két tagú - Acsádi Rozá­lia és dr. Töttős Gábor -, ezért a pályamunkákat két pél­dányban kell beküldeni, cí­münkre. A borítékra írjátok rá: Küldj egy mesét! Megmérettetés a szekszárdi főiskolán Javában tart a vizsgaidőszak a szekszárdi Illyés Gyula Peda­gógiai Főiskolán. Nappali tago­zaton német nyelvoktató és ta­nító, óvodapedagógus, szociá­lis munkás, valamint tanító szakon összesen 369-en, leve­lező tagozaton pedig tanító, és óvónői képesítéssel rendelke­zőknek szervezett kiegészítő szakon 150-en adnak számot a remélhetőleg minél bővebb tu­dásukról. Tapasztalatból tudom, mi­lyen kimerítő ez a néhány hét a hallgatók életében. Aztán, mint mindennek, a vizsgaidőszak­nak is vége lesz egyszer. Jöhet az új félév. No és utána az újabb vizsgaidőszak. -vm­Fotó: Gottvald Károly Tóth Péter harmadéves Farkas Pál és Siska Gyula előtt vizuális nevelésből szigorlatozik Heti cáfolat Nem igaz, hogy a szek­szárdi szociális munkás­képző végzős növendékei­nek tartaniuk kell a munka- nélküliségtől. Zsirai László: Hűvös hajnalon Fenyőágakon mókus-álom, jégcsepp csillan a hátizsákon. Hűvös hajnalon, havas réten, vadőr ballag az erdőszélen. Nem torpan meg a hófúvásban, finom magvakat visz a zsákban. Éhes szarvasok, éhes őzek, felkeresik az etetőket. Szalonképes Legjobb módszernek az tű­nik, ha szelektálunk. Elkülönít­jük a komoly üzeneteket a ko­molytalanoktól. S egyszer eze­ket, másszor amazokat adjuk közre. így a beküldők a hason­szőrűek társaságában jelenhet­nek meg, és az olvasókat sem tesszük ki fölösleges hangulat­váltásoknak. (Vagy végig zo­kogják vagy végig röhögik a szívküldit.) Most könnyű műfajú üzene­tek következnek. — Mondd, mit érlel annak sorsa, kinek bajszán nem billeg kapanyél? ... Költői kérdés Nagy Pálnak, a föld nélküli té- eszeínök elsőszülött fiának. Az ásító inas. — Hidd el Teca, téged is sze­retlek! Mindenki Jánoskája — Belevaló diákok téli-nyári táboroztatása! Gál Manci Betéti Tijrsaság V Egy üzenet, melyet - ismerve a címzettet - kikézbesítettünk, s melyre válasz is érkezett, bár nem az illetékestől. (Szerelmi háromszög esete forog fenn itt, kérem tisztelettel!): — Disznókodjunk Röfi Öcsi! Mangalica Cica — Mért nem velem malac- kodsz, Mangalica Cica? D., az utolsó disznoszaurusz * Zizi! Nem Lutra Pampers al­bum kellene neked, hanem va­lami más! Elekecske, aki már nem gyerekecske * — Mónika! Újra szól a hat­lövetű! Jocó — Tündi! Szent Antal nem volt azonos Liliomfival! Pech! Barát, a hittanos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom