Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)

1992-01-03 / 2. szám

1992. január 3. H ARMAS ATÁR Dunaföldvári magazin <5 TOLNAI, NÉPÚJSÁG 13 Kagy lógy öngye Reményteli kezdeményezés A Kagylógyöngye tehetség­kutató pályázatot a Dunaföld­vári Kulturális Egyesület és a Shell-lnterag Kft. dunaföldvári állomása közösen hirdette meg fiatal (tizenkét és huszonkét év közötti) toliforgatók és fotósok részére. A beérkezett pályamű- veket öttagú zsűri bírálta el, melynek döntése alapján kapott ezer-ezer forintos ShelLutal- ványt Lóczy Erzsébet, ifj. Visz- meg György, Méhes Dóra, Be- nedikti Nóra, Förster Márta, Vida Fruzsina, és Kristofics László, továbbá négyezer forint értékű utalványt nyert Tóth Pál és Varró Róbert a közös pá­lyamunkáért. A közelmúltban tartott díjki­osztó ünnepségen - ahol a ju­talmakat Horváth Lajos, a helyi Shell-állomás vezetője adta át - gazdára találtak a Kaktusz vi­rágbolt, a Zsuzsi butik, a Jan- csó órásműhely, a Vajai hirdető és az áruház élelmiszer-osztá­lyának különdíjai is. Az értékelést követően vető­dött föl, hogy a pályázatot a ta­nulmányi időszakhoz igazo­dóan érdemes lenne félévente megismételni s tágítani kellene a résztvevők korhatárán is. A Shell-vezető és a Dunaföldvári Kulturális Egyesület képviselői nem zárkóztak el az ötlet meg­valósítása elől, de ehhez a szervezőmunkát is erőtelje­sebbé kell tenni. A díjazott pályamunkákból - az egyikből már ma - a Hár­mashatár oldalain is csemegé­zünk.-drás­Határ járás Kurucok őrzik a pénzt. Előszálláson a dunaújvárosi székhelyű Kurucz Kft. segít a közrend védelmében. A társaság lakókocsit állított fel a település központjá­ban, s „táborhelyükről" járő- röznek a faluban. Korábban több betörés is volt a telepü­lésen, többek között a taka­rékszövetkezetet is meglá­togatták a hívatlan látoga­tók. A „kurucok” megjele­nése óta jobb a közbizton­ság, CB-összejöttetésüket felajánlották az egészség- ügyi szolgálat számára is. Termékeny író tollából remek családregény kerekednék ki, ha e lakatosdinasztia életét pontról pontra követné. A forrást a franciaországi Saone et Loire megye Savigny községében kell keresni. Itt szü­letett 1773. április 11-én Fran­cois Debulois, a mostani Debu- layak szépapja. A derék francia Napóleon katonájaként került Bécsbe. 1802 és 1805 között épült Szekszárdon a római katolikus templom, annak tervezője és különböző mesterei is Bécsből valók voltak, így a toronyóra készítője is. Az ő alkalmazottja­ként jött a család őse Szek- szárdra, az óra felszerelésére. A lakatos szakma négy gene­ráción öröklődött apáról fiúra. Debulay Ferenc munkáját Antal fia folytatta, tőle kiváló tehet­ségű fia, Imre örökölte, akitől János és Lajos vette át a stafé­tabotot. Ferenc több kisebb-na- gyobb munkát végzett 1830 tájt Fóliák Mihály tervező, illetve Stan Jakab kivitelező megbízá­sából a vármegyeháza építé­sénél. Antal a lakatosműhelyt továbbfejlesztette, a szőlőmun­káló eszközök készítésével bő­vítette tevékenységét. Jónevű, A pályázat nyertesei Diákok a lakatos­dinasztiáról A Kagylógyöngye pályázat díjazottjai közül most annak az „ötösfogatnak’’ a munkájából szemezgetünk, amely a legendás hírű lakatosdinasztia, a Debulay család történetét mutatja be. A fo­tókat Vida Fruzsina és Kristofics László készítette, a história után Méhes Dóra, Benedikti Nóra és Förster Márta kutakodott. közismert mester volt, műhe­lyében mintegy száz fiatal sajá­tította el a lakatos szakmát. A harmadik generáció kie­melkedő alakja Imre. Budapes­ten gépipari technikumot vég­zett, atyja több alkalommal küldte őt külföldi tanulmányu- takra. Az első világháború előtt a város részére készített vil­lanyoszlopokat, a két világhá­ború közt pedig a lakatos munka mellett vízvezeték-sze­relést is végzett. Legjelentősebb munkáit az új kórház, a laktanya, a Magyar Nemzeti Bank székháza, a pénzügyi palota építése során végezte. Szekszárdon, a me­kedőbb teljesítrtiénye a har- kányfürdői kápolna nagyméretű vasrácsa. Vállalkozó szellemét dicséri a háborús időkben léte­sített közhasznú olajsütő, majd a Dunán működött kotró. Ezek államosításra kerültek, ő pedig arra kényszerült, hogy elhagyja a községet, s a fővárosban vál­laljon munkát, a metroépítkezé- sen, majd amikor visszatérhe­tett, újból hangzott az üllő a ka­lapácsütéstől, szorgalmasan dolgozott itthon tovább. Duna- földváron nemcsak lakatos­Az utolsó Debulay, tanítványaival A harkányi kápolna gyében elsőként állított be erő­gépet, a furógéphajtáshoz vil­lanymotort. Köztiszteletben álló ember volt; a szekszárdi sport­egyesület elnöke, évtizedeken keresztül a városi képvi­selő-testület, a megye törvény- hatósági bizottságának, a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamará­nak, valamint a kisiparosok or­szágos elnökségének tagja. Számos helyi és országos kiál­lításon vett részt munkáival, ahol komoly helyezéseket ért el, 1928-ban miniszteri elisme­rést kapott. Az ő keze alól szin­tén száz fiatal szakmabeli került ki. Apja műhelyét János vitte to­vább Szekszárdon. Dunaföld- váron ver gyökeret Imre másik fia, Lajos. Az ő nevét nincs olyan földvári, aki ne ismerné. Bár már nincs köztünk, örök de­rűjét már csak hallomásból tud­juk, de a nagyszerű ember cso­dálatos kezemunkáját sok hát­rahagyott míves munka dicséri. Rendkívül szorgalmas, kitűnő lakatos mester volt. Legkiemel­munkái révén ismerték: kitűnő zongorista volt, műkedvelői előadások szervezője és kar­mestere. Tekintélyes polgár­ként tisztelték, a katolikus hit­község egyik vezetőjének vá­lasztották. 1971-ben - mert a közismert lakatosnemzetség 167 évi te­vékenysége megszakadt - a másfél századon át Debulay néven szerepelt család négy generációja emlékére alapít­ványt létesített öt Debulay fivér: amelynek egyike a földvári De­bulay Lajos volt. A szekszárdi 505. Sz. Ady Énre Ipari Szak­munkásképző Intézet Igazgató­ságának tízezer fointos taka­rékbetétkönyvet nyújtottak át, azzal a feltétellel, hogy 12 egymás utáni éven át, minden év befejeztével a tanintézet egy végzős diákja - a szerkezeti la­katos ipari tanulók közül az arra legérdemesebb - megjutalmaz- tassék. Azóta kezdeményezé­sük követőkre talált: üzemek, vállalatok is támogatják az ala­pítványt. Kicsoda ön, képviselő úr? §jg| - - ^-'^íJj -< ||||||| "'fs 'XM4/^^^Máft^s.p.Xk $£:„ - -. y^'-g - gs |g|| g ^ ^ ^ m g g.. g — Betelepülő vagyok - egyébként Pestről származom -, de már 1957 óta itt élek. Nem éreztem soha, hogy jöttment- nek tekintettek volna. A tanul­mányaim befejezése után itt kezdtem dolgozni, a gimnázi­umban, azóta is ott tanítok ma­gyart és történelmet. A gyere­keken keresztül is megszeret­tem ezt a települést. Úgy gon­doltam a nyolcvanas évek vé­gén, hogy kinek-kinek többet kell tennie, hogy a nehézsége­ken át tudjunk jutni. Ezért indul­tam a választáson. — Korábban nem politizált? — Ötvenhat után nemigen volt az embernek kedve politi­zálni ... — Ki támogatta? — Az SZDSZ és a FIDESZ. Ez utóbbi talán azért, mert sok volt közülük tanítványom._ Ma nem sokat tudunk róluk. Én a kampány időszakában találkoz­tam néhány lelkes fiatalember­rel, azóta sem. — Mennyire számít az az önkormányzatban, hogy ki mi­lyen támogatással került a tes­tületbe? — Egyetlen egy alkalommal lettem egy picit indulatos, ami­kor a világkiállítással kapcso­latban egy tájékoztatót hallgat­tunk, és ott volt, aki pártpolitikát akart vinni a dologba. Akkor én emlékeztettem rá, hogy ezen kívül egyetlen egyszer sem ej­tettük ki egyetlen pártnak a ne­vét sem. Ha valaki igazán szereti a te­lepülését, akkor teljesen mind­egy, hogy milyen színekben in­dult a választásokon. — Mennyire elégedett a vá­lasztások óta eltelt időszakkal? — Örvendetes, hogy most már viszonylag gördülékenyen megy a munka. A kezdet kez­detén ugyanis összekeveredett, hogy mi a hivatal és mi a testü­let feladata. A testület összetétele tükrözi az itt élő lakosság összetételét, ez is szerencsés. Bízom benne, hogy Duna- földvár idegenforgalmi központ lehet, és hogy az önkormány­zatnak jóval nagyobb lesz a szerepe, mint korábban. Nem felülről kell azonban szervezni a dolgokat: koordinálni kell. A gazdaság területén azonban, sajnos, nem lesz könnyű. Jó lenne, ha oszlanának a felle­gek, de ez egyelőre nem na­gyon látszik.-l-s Zsörtölődő Profik kontra amatőrök? Van is, nincs is címer Meglehetősen kellemetlen vita zajlott az önkormányzat leg­utóbbi ülésén a város címerének kérdéséről. A baj nem az, hogy vita volt, hanem hogy kellemetlen. A kívülálló nemigen érti, honnan e sok indulat, amely a címer körül kialakult. Az önkormányzat korábban létrehozott egy úgynevezett címerbizottságot, amely összegyűjtötte azokat az embereket, akik helytörténettel, illetve heraldikával foglalkoznak. E bizott­ság közösen kidolgozott egy címert a korábbi földvári pecsé­tek és szimbólumok felhasználásával, a pontos kivitelezéssel Koffán Károly festőművészt bízták meg. Miután az elkészített tervhez a Képzőművészeti Alap bíráló bizottsága megjegyzé­seket, tanácsokat fűzött, a művész módosította azt, majd is­mét benyújtotta. A helyi címerbizottság már csak arról értesült, hogy a megváltoztatott tervet a lektorátus elfogadta. A „cirkusz” ezután kezdődött. A bizottság ugyanis kikérte magának, hogy nem tájékoztatták a módosításról. Az önkormányzati ülésen robbant a bomba, s hogy nagyob­bat szólt, abban szerepe volt Baky Péter festőművész (a Tol­nában élő hivatásos művészek egyesületi elnöke) nyílt levelé­nek. Előzetesen azonban a hivatal beszámolt arról, hogy mire ju­tott a lektorátussal. „Minden terv elfogadható, amit a város akar és belefér a címertanba” - foglalható össze az állásfogla­lás lényege. Kérdés azonban, hogy mit akar a város? Elfogadni egy már létező - a lektorátus által már jóváha­gyott - variánst, vagy megbízást adni egy másik művésznek egy újabb terv elkészítésére. Baky Péter Molnár Györgyhöz szóló nyílt levelében a többi között ezt írja: „Az a produkció, amit... mint amatőr művész nyújtottatok, édeskevés ahhoz, hogy a magyar képzőművésztársadalom két megbecsült, elismert tagját, akik egész életükkel bizonyí­tották, hogy joguk van ezen az úton járni, Te, Ti megpróbáljá­tok lelökni innen.” (A két művészen itt Koffán Károlyt és fele­ségét, Cyránski Máriát kell érteni.) Információink szerint a levél miatt a címzett bírósághoz for­dul. Koffán Károly pedig bejelentette, hogy részéről befejezte a címerrel való foglalatosságot, módosítást ő nem hajt végre rajta. Megjegyezte azt is, hogy nem mindenáron akarja, hogy a város az ő címerét fogadja el. Kívülállóként szemlélve röviden így fest eddig a történet, melynek megírásához nem is a címer okán fogtam hozzá, in­kább az elharapódzott indulatok okán. Mert a vita során egyértelművé vált, hogy a mindkét oldalon felgyülemlett valós vagy vélt sérelmek miatt már nem az volt a fontos, hogy mi az ügy, hanem a személyes konfliktus került előtérbe. Óvakodnék a véleményalkotástól, ezért inkább csak annak a reményemnek kívánok hangot adni, hogy egyszer talán - ha lesz erejük túllépni a sértődéseken - a földvári amatőr és nem amatőr művészek a szavak nyelvén is profi módon megértik egymást.-hangyái­Ez az év még rámegy... 'Wttc#ui .. .hogy átfesse* . karmes­teri hivatalt. Már ami az épületet illeti. A belső munkákkal a ter­vek szerint az év közepére ké­szülnek el, s akkor kezdődhet meg az épület külső renová­lása. A több, mint száz éves épületet szigetelni kell, s az át­festéshez a hosszú évtizedek alatt felkent sok-sok réteget el kell távolítani. Az egyik legfon­tosabb teendő az épület vízel­vezetésének megoldása, hisz a városháza azért roppant meg, mert a tetőről beáramló víz alámosta a falakat. A hivatalban azt remélik, hogy az átalakítás után kultúrált körülmények között fogadhatják majd az ügyfeleket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom