Tolnai Népújság, 1991. december (2. évfolyam, 283-304. szám)

1991-12-10 / 289. szám

PUJSAG Tamási és környéke 1991. december 10. Városi televízió? A városházán hallottuk A költségvetés kiadási olda­lának revízióját tervezi az ön- kormányzat. Ennek során a két középiskolát át kívánja adni a megyei önkormányzatnak. Felül akarják vizsgálni a böl­csödé üzemeltetését - mivel az a jelenlegi formában gazdaság­talan és még néhány olyan helyet, ahol ésszerűsítéssel pénzt lehet megtakarítani. Gondolnak a bevételi oldalra is: előkészítés alatt van néhány bevételt növelő vállalkozás. Ezekről menet közben folyama­tosan tájékoztatjuk majd olvasó­inkat. Van ugyan egy jól működő városi újság Tamásiban, ám egy olyan fontos lépés várható a közeljövőben, ami segíti a gyorsabb, pontosabb informá­cióáramlást, a közéleti munkát. A helyi vállalkozók városi kábel­tévét kívánnak létrehozni, ami­nek a központja a diákcentrum­ban lenne. Természetesen a költségeket is a vállalkozók vál­lalják majd. Megjegyezzük:- drukkolunk, hogy sikerüljön e hasznos ötlet megvalósítása. Eredménytelennek bizonyult a polgármesteri hivatal pénz­ügyi osztályvezető-helyettesi munkakörre kiírt pályázat, ugyanis a két jelentkező egyike sem felelt meg a feltételeknek. A nyitottság továbbra is fennáll. Mivel ez a munka speciális ál­lamigazgatási ismereteket igé­nyel, elképzelhető, hogy hivata­lon belüli átszervezéssel oldják majd meg a problémát. Tudjuk, únják már sokan a népszavazást — mondják is eleget - , de azért most mégis szóba kell hozni, ugyanis Ta­másiban az expó-ügyben meg­tartandó népszavazásra ké­szülnek fel a városháza érintett dolgozói. Mivel a város válasz­tókerületi központ, így ott több feladat jelentkezik egy esetle­ges parlamenti döntés után a lebonyolításban. Jelenleg folyik az adatok napra késszé tétele és a technikai feltételek elle­nőrzése. Eredmények, tervek Szakályban Szerkezetkész az új óvoda Most kellett volna jönniük Szakályba - köszön ránk Ta­másiban, a városházán Balogh Árpádné szakályi polgármester egy tanácskozást követően, hi­szen lenne mit mondani. Mivel nem hagyjuk ki az alkalmat, megtudjuk, megnyílt a gyógy­szertár a községháza melletti épületben, s naponta 11-től 12 óráig áll a lakosság szolgálatá­ban. A készen kapható gyógy­szereket azonnal kiadja a pati­kus, az elkészítendő medicinák recepjét pedig elviszi magával Hőgyészre és másnapra elké­szíti, majd Szakályba kiviszi azokat. * Jó hír, hogy megtörtént az óvoda műszaki átadása, ami azt jelenti, hogy szerkezetkész, vagyis tető alatt van. A belső munkákra december végén pá­lyázatot ír ki az önkormányzat és így is próbálják csökkenteni a költségeket. Apropó, költségek. Szakály­ban úgy tervezik, jövőre valami­lyen módon be kellene fejezni az óvoda építését, amihez még körülbelül hatmillió forint kell. Természetesen ebben az össz- szegben nincs benne a beren­dezés. A hivatal vezetői törik a fejüket, hogy honnan szerez­hetnék meg a befejezéshez szükséges anyagiakat. Szintén a jövő tervei közé tar­tozik az is, hogy meg akarják rendezni a hagyományosan si­keres, értéket alkotó fafaragó tábort és az ifjúság körében népszerű Kapos menti fiatalok találkozóját, mellette pedig szi­lárd burkolatú utcákkal, járdák­kal komfortossabbá kívánják tenni a falut. Gondolkodnak az idősek szociális otthonáról is. Ajánló Gazdag programot bonyolít le az év végén a tamási műve- lődé.si központ (Tamási, Sza­badság u. 50., tel.: 11-05). Újra szól az aranycsengő szlogen­nel december 23-ig - naponta 9-től 18 óráig - a tamási kiske­reskedők tartják a most már hagyományosnak tekinthető karácsonyi vásárukat. Karácsonyi koncert lesz de­cember 29-én 19 órakor a kato­likus templomban. A műsorban fellép a Pro Cultura Humana vegyeskar, a zeneiskola ének­kara, Mészöly Katalin és Hor­váth Bálint, az Operaház ma­gánénekesei, Antal József és Bíró Jenő, a zeneiskola tanárai és Lozsányi Tamás orgonamű­vész. A műsort rendezte és ve­zényel: Békefi Stefánia. Ismert, a városban hagyo­mánya van a báloknak. Ezúttal sem marad el egy sem. De­cember 25-én 20 órától kará­csonyi bált tartanak a Dám étte­remben, ahol a zenét a méltán népszerű Omnia együttes szol­gáltatja. Szilveszterkor újból a Dám étterem lesz - már ha­gyományosan - az évbúcsúz­tató helyszíne 21 órától és is­mét az Omnia húzza a talp alá valót. Megjegyezzük: mindkét rendezvényre asztalfoglalás és jegyelővétel a művelődési köz­pontban lehetséges, s az utóbbi, december 31-i bálra pe­dig csak elővételben árúsítanak jegyet a városi művelődési központban. Üzletsor a Koppány mellett Egy korábbi képviselő-testü­leti döntés realizálódik és im­már látható jeleket öltött Tamá­siban a vasút és a Koppány-híd között. Miről van szó? Miután a vállalkozók igényeit felmérte az önkormányzat, a főútvonal mel­lett üzletek létesítését határozta el, amelyek kivitelezését a Vá­rosgazdálkodási Üzem nyerte el. A könnyűszerkezetes, úgy­nevezett FALCO technológiával gyártott nyolc üzletet szerke­zetkész állapotba hozzák az építők, s a leendő tulajdonosok majd a saját elképzelésük, il­letve a bolt profilja szerint alakít­ják, pontosabban szólva alakít­hatják ki annak a belsejét. A városban úgy gondolják, hogy a szolgáltatást javító, la­kosságnak és településnek is hasznot hozó üzleteket ver­senytárgyaláson értékesítik majd és a jövő év első felében „szolgálhatnak”, szolgáltatnak. Már most annyi bizonyos, igen nagy az érdeklődés - vál­lalkozók körében - a Kop- pány-parti boltok iránt. Remél­jük, ez a későbbiekben sem lanyhul, és elkészültük után a közönség is hasonlót tanúsít. Munkában a Városgazdálkodási Üzem dolgozói Volt egyszer egy kereskedő Barna haj, simára borotvált arc, barna pulóver, kockás ing, kék munkásnadrág, paprikától megpirosodott kéz. Ez az első benyomás, amit Mohai József miszlai kereskedőről szerzünk. No meg a szerénység, mond­ván, nem szeret ő szerepelni. Elég volt az a negyvenkét és fél év a boltban. Aztán enged a ké­résnek, igaz, kiköti nevetve, hogy informátorunk borából ezért egy literrel többet meg­iszik majd. Körbeüljük az asztalt, s a múltat idézzük. A pálya az ak­kor szokásos módon - 1947. február 15-én reggel 5 órakor hóeltakarítással - kezdődött, aztán öt helyen megrakta a tü­zet, majd kitrágyázott a serté­sek alól. A tavasz érkeztével a kertásás várt az inasra, azután pedig mindig az évszaknak megfelelő munka. Egy év múlva tönkrement a bolt - könnyű volt, hisz mindegyik tu­lajdonos vitte a pénzt - így új gazdák vártak Mohai Józsefre. Mire elvégezte 1950 márciu­sára Simontornyán az iskolát - csak vizsgázni kellett bejárni -, három gazdát - köztük a Misz­lai FMSZ-t is - kiszolgált. Mit tanult ennyi embertől? Emberséget, szakmai ismere­teket, de igazán beérni csak Udvariban tudott, ahova féléves boltvezetői kitérő után Alsóná- náról került segédnek. Mohai József - úgy mondja - szakmai Mohai József hiányt érzett, ezért ment Gárdi János megyeszerte elismert ke­reskedőhöz, majd a makói bolt­vezetői iskolába, majd - igaz, csak egy hónapra - Hőgyészre, gyakorlatra. Aztán következett a katonaság, 1954. november 28-tól 1988. ausztus 26-ig pe­dig Miszlán a boltvezetői munka. Akkor hagyta abba a pult mögötti szolgálatot, amikor di­vat lett üzletet nyitni. Kényszerí­tette erre az érszűkület és az, hogy nem tudta elviselni az ál­landó árváltozásokat, de főleg az azokat követő vásárlói meg­jegyzéseket. Egyesek a boltos­ban látták ezeknek az okát. Mohai József úgy mondja, '68-ig élvezte a kereskedői munkát, mert stabil ár, normális életszínvonal, fizetőképes ke­reslet volt. Addig jó volt, amíg a boltos is annyit kapott, mint az ügyvezető - vallja, aztán el­árulja a kereskedő titkát. Vala­mikor azt tanultuk - gondolko­dik el -, hogy tiszteletben kell tartani a vevőt, a bolti pénzhez ne nyúljunk, a vásárlók érdekeit árukészlettel biztosítsuk, a hi­ánykönyv vezetése el ne ma­radjon és nagyon fontos a pon­tos áruátvétel is. Ennek a betar­tásához, betartatásához viszont mindig ott kellett lennie az üz­letben. Ez részben jó volt - a légjobb forgási sebességet produkálta, utóda is ezt teszi - ,„nem tudta viszont, hogy ott­hon mi történik”. De kevés idő jutott a hobbijára, a szőlőre, a méhészkedésre és a vadá­szatra is. Önmagáért beszél az a tény, hogy a több mint négy évtized alatt soha nem volt szabadságon. Most, negyvenkét és fél év után - a legutóbbi emelésnél 8585 forint lett a nyugdíja - minderre telik az időből. Pró­bálja kipihenni a ledolgozott szabadságot - ezért a paprika fogta kéz is -, aztán meg örül a nyugalomnak és azt mondja, a jelenlegi körülményeket nézve, ha mégegyszer pályaválasz­tásra kerülne a sor, nem lenne kereskedő . . . Dávid olasz cipőket, csizmákat kínál A sokoldalú, mindig meg­újulni, újítani képes vállalkozók közé tartozik a tamási Szollár György. Még augusztusban azt ígérte egy Hét végi beszélge­tésben - a videózás, az épí­tésztervezői munka, az AGENDA BT-beli tevékenység és a városi lap főszerkesztői posztjának betöltése mellett - új vállalkozásba kezd. Hogy mi lesz az, a nyáron még titok volt, mára azonban - éppen lapunk jóvoltából, a csütörtökön megje­lent egyik hirdetésből - kiderült. Ám halljuk erről magát a vállal­kozót, Szollár Györgyöt. — Dávid fantázia nevű di­vatházat nyitottam a városi mű­velődési központban három évre bérelt helyiségben. Csúcsminőségű - kis szériában gyártott - olasz férfi, női cipők, csizmák teljes választékát kínál­juk a bejárattól jobbra található üzletben. Kétmilliós árukészlet­tel dolgozunk és állunk a vásár­lók rendelkezésére. Úgy terve­zem, később profilt is bővítünk majd, ami azt jelenti - igaz, már most is vannak táskák, övék -, hogy minőségi ruházati termé­kekkel szeretnénk megjelenni a piacon. — Megkérdezem: mi moti­vált, hogy az előzőekben ismer­tetett tevékenységek mellett, még egy új vállakózásba kezd- tél? — Ebben az árban ezt a mi­nőséget - felelősséggel ki me­rem jelenteni - Tolna megyé­ben nem lehet kapni. Közvetle­nül a gyártó és forgalmazó olasz-magyar vegyesvállalattal állok kapcsolatban, a minősé­get is ők garantálják. — A cipők, csizmák divato­sak, szépek, könnyűek, ké­nyelmesek, de a mai egyre job­ban elszegényedő világunkban- ez különösen vonatkozik Ta­másira és a városkörnyékre, ahol egyre több a munkanélküli- vajon lesz-e rájuk fizetőképes kereslet? Gondoltál erre? — Természetesen végeztem piackutatást - anélkül bele sem fogtam volna a dologba - és azt mondhatom, akik látták a kol­lekciót, egyhangúlag úgy nyilat­koztak, megfelelő idő után - amikor híre megy a boltnak - a megye más részéről is idejön­Szollár György nek vásárolni mindazok, akik szeretik a minőséget. Egy pél­dát mondok befejezésül: sokan elutaznak bevásárolni Tarvisi- oba. Mi az ottani árak feléért kí­náljuk, adjuk a hozzánk bejö­vöknek a női csizmákat. — Köszönjük a bemutatko­zást, eredményes tevékenysé­get és további sikeres vállalko­zásokat kívánunk. Hazaértek a naponta eljárók Segítség az időseknek Kész a 110 méter mély, per­cenként 350 liter vizet adó kút - tudjuk meg a szárazdi község­házán - , s úgy tervezik, még az idén rákötik a hálózatra. Amint "fogy" a beszélgetéssel eltöltött idő, úgy derül ki, csupa jó hírrel szolgálnak, szolgálhat­nak. Most mérik fel, hogy há­nyán igényelnének a sok idős ember lakta faluban telefont - többen megbeszélik majd a ha­zalátogató gyerekekkel - és ha lesz elegendő jelentkező, akkor csatlakoznak a Dunatel Rt-hez. Több más településhez ha­sonlóan Szárazdra is meghív­ták december 3-ra a Viso-ker Kft-t, hogy a rászorulók helyben készíttethessék el a szemüve­güket. A kiszállás költsége az önkormányzatot terhelte, a töb­bit - komputeres szemvizsgá­lat, keret, lencse - a lakosság­nak kellett vállalnia. A községben is meg akarnak emlékezni a II. világháborúban odamaradtakra, a hősökre és az áldozatokra, s úgy tervezik, emléket állítanak nekik. A kö­vetkező képviselő-testületi ülé­sen választják majd meg a mindennapi szóhasználat sze­rinti emlékműbizottság tagjait. A hősök, áldozatok után tér­jünk vissza ismét az élőkhöz. Az első információ, ami „pozi­tív”, nem más, mint egy vidám, szórakoztató estről szóló hír. Koós János, Máté Ottilia és Havasi Viktor lépett fel Száraz- don, megérdemelt sikert aratva. Azt is hallottuk, tervezi az ön- kormányzat, hogy karácsonyra szeretetcsomagot készítenek a rászoruló idős embereknek. Az előzetes felmérések szerint tíz-tizenöt olyan személy van, akinek segíthet, illetve akinek örömet szerezhet ezzel a gesz­tussal a falu vezetése. Kell szólni arról a segítségről, támogatásról is, ami a tüzelő­gondokat enyhíti, enyhítheti a község lakóinak egy bizonyos körében. Az önkormányzat ke­zelésében van egy kiserdő, amit ki kellene, ki lehetne tisztí­tani. Most gyűjtik össze a köz­ségháza dolgozói, hogy kik azok a rászorultak, akik ezt a munkát elvégeznék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom