Tolnai Népújság, 1991. december (2. évfolyam, 283-304. szám)
1991-12-24 / 301. szám
1991. december 24. Szavaztak a sportújságírók Az év legjobbjai: Egerszegi Krisztina, Kovács István és a férfi kajaknégyes Hagyomány, hogy a sportújságírók 1958 óta évente szavaznak, s a voksok összegzése eredményeként válik véglegessé az esztendő legjobb magyar sportolóinak dicső névsora. Ezúttal 34. alkalommal választott legjobb sportolókat, csapatokat, edzőket a szakma. 1991 legjobb magyar női sportolói: 1. Egerszegi Krisztina (úszó) 882, 2. Horváth Marianna (vívó, párbajtőröző) 623, 3. Oláh Katalin (tájfutó) 190 ponttal. 1991 legjobb magyar férfi sportolói: 1. Kovács István (ökölvívó) 811,5, 2. Farkas Péter (birkózó) 642,5, 3. Rózsa Norbert (úszó) 234 ponttal 1991 legjobb csapatai: 1. Férfi kajaknégyes (Csípés FeKovács István renc, Fidel László, Gyulay Zsolt, Ábrahám Attila) 701, 2. Egerszegi Krisztina Kardválogatott (dr. Abay Péter, Bujdosó Imre, Köves Csaba, dr. Nébald György, Szabó Bence) 607, 3. Női párbajtőrválogatott (Horváth Marianna, Várkonyi Marinna, Szőcs Zsuzsa, Szalay Gyöngyi, Eőri Diána) 351 ponttal. 1991 legjobb edzői, szakvezetői: 1. Kiss László (úszás) 453, 2. Széchy Tamás (úszás) 272, 3. Bódis Gyula (ökölvívás) 208 ponttal. A MUOSZ Sportújságíró Szakosztálya a legjobbak ünnepélyes díjkiosztóját 1992. január 27.-én 19 órától (19.40-től 75 perces élő tévéközvetítéssel) a Béke Radisson szálló Orfeum termében rendezi. A Csípés, Gyulay, Fidel, Abrahám kajaknégyes Kolozsváron ünnepelnek A háromszoros Európa-baj- nok súlyemelőről, Czanka Attiláról mindenki tudja, hogy edzésben nem ismer tréfát. Még holtidényben is naponta birkózik a nehéz tárcsákkal, ő tudja a legjobban: el kell fáradni ahhoz, hogy a pihenést élvezni tudjuk. Az Erdélyből Szekszárdra áttelepült sportoló és felesége. Czankáék az állampolgári eskütételen Farkas Ildikó már nagyon várták a karácsonyt. Látogatásunkkor már készen állt az utazótáska, hisz másfél év után újra hazalátogatnak Kolozsváron élő szüleikhez. — Még csak nem is leveleztünk az elmúlt 18 hónap alatt - mondja szomorúan Attila. - Hiába küldtem nekik képeslapot, sajnos, nem jött rá válasz. Három testvérem közül főleg az öcsém kötődik hozzám, ő szintén súlyemelő. Értesülésem szerint a legszívesebben utánam jönne ide Szekszárdra, csakhogy tudjuk, ez nem ilyen egyszerű. — Az én szüleimmel más a helyzet - fűzi hozzá Ildikó. - Velük rendszeresen levelezünk, ők már meg is látogattak bennünket. — Számomra most már a feleségem jelenti a családi hátteret - így Attila. - Öt éve ismerkedtünk meg, és merem állítani, hogy nélküle nem jöttek volna az eredmények. Csak egy példa: a mi sportágunkban óriási szerepe van az étkezésnek. Annakidején, ha a bukaresti edzőtáborban pocsék volt a koszt, utána Ildi főzött nekem. Nem tagadom, hogy számomra a tatai edzőtáborban is a távházasság a legnagyobb gond. Nekem könnyebb, hisz elfoglalom magam a tárcsákkal, de Ildinek nagyon nehéz. Úgy is szoktam mondani, hogy nekem a súlyok, neki a gondok. Hallgassuk erről a feleséget: — Végül is ki lehet bírni, ha az ember elfoglalja magát valamivel. Nappal mégcsak elviselhető, de főleg az esték nyo- masztóak. Időnként arra gondolok, hogy talán jobb lenne egy délutánonként hazajáró gyári munkás feleségének lenni. De már a megismerkedésünkkor tisztáztam magamban, hogy a férjemet ilyennek kell elfogadnom. Most az olimpia előtt különösen nagy áldozatokat kell hozni a jó szereplés érdekében.-kmKenguru Sidney-ből — Mondd, Péter, számodra Göteborg vagy Sidney a szebbik város? A markáns arc mosolyra vált, s mert Hart Péter, a Paksi SE válogatott ökölvívója „veszi a lapot”, a válasz is precíz. — Értem én, persze, a kérdés hátterét. Nos, az eredményességet tekintve számomra Göteborg a No. 1., hiszen ott nyertem az Európa-bajnoki bronzérmet. A Sidney-ben töltött napokról is szép emlékeim maradnak, hiszen az ott élő magyar családok kellemes estéket szereztek a világbajnokságon szereplő csapatunknak. — Fortuna kegyeiből a spanyol Ortega Svédországban és Ausztráliában is az „utadba” került. — Az EB-n már éremért menő meccsen sikerült megvernem, most a vb-n . . . Szóval, egy rendkívül szoros csatában ismét nyernem kellett volna. Másnap ott, s azóta idehaza ki tudja hányszor visszanéztem videón a párharcunkat. Meggyőződéssel állítom, az első és a harmadik menetet megnyertem. Sajnos, a második „elszállt”, de a 9. perc végéhez közeledve elkaptam, rászámoltak a spanyolra, mégis őt hozták ki győztesen 19:17 arányban. — Haragudtál a pontozókra? — Ott a ringben, a meccs végén nem, de két-három nap elteltével annál inkább. — Hol töltőd a karácsonyi ünnepeket? — Szüleim Pécsett élnek, hozzájuk utazunk. Már együtt vannak az ajándékaim a szentestére. — És ha gyertyagyújtáskor, ott a feldíszített fenyőfa mellett édesanyád a közeli terveidről faggatózik? — Akkor elmondom neki, hogy 1992 nem akármilyen év lesz. Februárban és márciusban négy országban kvalifikációs meccseket rendeznek, ahol az európai bunyósok még Szuvenír Ausztráliából kiharcolhatják részvételüket az olimpiára. Szeretnék eljutni Barcelonába, ahol azt sem bánnám, ha újra „összefutnák” Ortegával. Legfeljebb emlékeztetném rá, hogy három a magyar igazság . . . —fekete— Anita köszöni a voksokat A 6-os útra rátelepedő sűrű ködfüggöny az oka, hogy elkéstem a telefonon megbeszélt „randevúról”. Pedig, egy fölöttébb csinos lány, a magyar ritmikus sportgimnasztikai válogatott csapattagja, Hermész Anita várt rám. Betoppanva aztán a paksi városháza folyosójára, azon melegében bele is vágtunk a téma közepébe. — Számodra milyen év volt a lassan elköszönő 1991-es? — Remélem, nem tűnik szerénytelenségnek, ha egyértelműen sikeresnek ítélem. A válogatottal több nemzetközi versenyen szerepeltem. Büszke vagyok a Hollandiában nyert ezüstérmünkre, ám az igazi megméretést az athéni világ- bajnokság jelentette. Sportágunk rohamos fejlődésnek indult, új és mégújabb tehetségek tűnnek fel. Mindez az RSG színvonalának emelkedését hozta magával. A görögországi vb-t is hallatlan látványosság jellemezte. Fiatal csapatunknak egy hetedik és két 8. helyezés jutott a rangos mezőnyben. — Kétszeres bronzérmesként utaztál haza a Magyar Kupáról, az OB-ról viszont hiányoztál. Steig Csaba, a szókimondó Akinek az álma Barcelona — Steig Csabáról - s talán családjáról is - sokan tudni vélik, hogy igen szókimondó, makacs „fajta". — így van. Sokan - úgy érzem - nem mutatják ki, mire gondolnak, mi igen. — Ez sokszor idézhet elő konfliktushelyzetet... — Biztos, hogy valahol visszaüt, erre év közben is akadt példa... Emlékszel, a klubnál voltak afférok ... — Itt az alkalom, hogy lezárjuk ezt a kérdést. — Rendben, hiszen lassan egy új év kezdődik, új reményekkel. — Karácsony egyébként is a megbékélés ünnepe. Számodra, mit jelentenek ezek a napok? — Egyrészt ajándékokat, melyeknek nagyrészét már előre megkaptam - kabátot, aranyláncot, inget -, de még lehet valami meglepetés. Másrészt a szenteste a halászlevet, a többi napok pedig a rokonlátogatást, a disznótorost, a süteményeket juttatja eszembe. — Idén három országos bajnoki címet szereztél. Gondolom, a szüleidnek azért tetszenek ezek az ajándékok is? — Ilyenkor ők a legboldogabbak. — Ezt viszont magadról igazán nem mondhattad el a stuttgarti világbajnokságon... — A legpechesebb versenyző díját biztosan nekem ítélték volna oda. Először szétesett a biciklim, aztán elszakadt a láncom, és amikorra a gépem összeállt, belázasodtam, egész nap vert a víz.'Gondold el, háromszor cseréltek alattam ágyneműt... — Jövőre Barcelonában talán nagyobb szerencséd lesz. — Ha valóban sikerülne kijutnom, akkor elmondhatnám, egy nagy álmom teljesült, ezért már megérte az egész... KRZ — Igen. Az országos bajnokságot kihagytam, mert a világbajnokságon szerepelt válogatottunkat a svájciak meghívták egy bemutató körútra. A kettő egybeesett, szóval, igazoltan voltam távol. — Jövőre a kontinensviadal szólítja szőnyegre sportágad legjobbjait. — Szeretném megőrizni csapattagságomat a válogatottban, júniusban pedig ránkférne egy eredményes szereplés a stuttgarti Európa-bajnok- ságon. Hogy mindkét óhajom beteljesüljön, mindent megteszek a klubom és a válogatott edzésein is. — Anita, szereted az ünnepeket? — A karácsonyt nagyon szeretem. Sajátságosán hangulatos, kellemes, és ami a legdöntőbb, hogy ilyenkor együtt van a család. — Dickens írja egyhelyütt: a karácsony meglepetés nélkül olyan, mint a dió diótörő nélkül. * Kétségtelen, az ajándékozás öröme is megsokszorozódik. Az én ajándékaim zömmel „átadásra készek”, ami momentán hiányzik, azt az aranyvasárnapig pótolom. Válogatottság és habos süti — Ki az, aki kizavar futni ebben a hidegben? — Ez természetes, ha én eredményeket akarok elérni, akkor ki kell mennem. — Természetes? De hiszen, rajtad kivül Tolna megyében nem sok 20 év körüli női egyéni élsportoló van! — Sokat köszönhetek a szüleimnek, mert támogatnak és azt akarják, hogy érjek el minél jobb eredményeket. Amióta megszülettem, azóta apu sportrendezvényekre, versenyekre, mindenhova magával cipelt, így ez nem is alakulhatott másként. — Elegem van, most két hónapig én is élem a többi hasonló korú életét! Soha nem mondtad még ezt neki? — Konkrétan ilyen még nem volt, de az megesett, hogy elmentünk nyaralni, és apu akkor is hajtott, én viszont ellenszegültem. Beletörődött, mert tudja, minél jobban erőltet valamit, annál inkább nem. Lega- lábbis nálam. — Eddig mindenkinek természetes volt, ha azt hallja, Szabó Kovács Beáta, akkor kerékpár, idén viszont, akik figyelik az eredményeidet, azoknak inkább a triatlon szó ugrik be. — Idén a Szekszárdi KSC-vel egyeztettünk, de nagyrészt ők mondták meg, mely versenyeken indulok, jövőre viszont a triatloné az elsőbbség. A kettő együtt magas szinten nem menne. Persze, nem akarok teljesen szakítani a kerékpárral, hiszen a Gemenci Nagydíjon, a Hungária Biztosító GP-n, meg még néhány ob-n azért elindulok. — Mi szól a triatlon mellett? — Az eredményesség és, hogy jobban is szeretem. — Fel kell vennie a válltö- mést annak, aki ezekkel az érvekkel vitatkozni tud. Bea, vannak barátnőid? Már úgy a sporton kivül. — Azonkívül nincsenek. Egyébként én jobban kijövök a tizenévesekkel, talán, mert az edzéseken is többségben vannak az utánpótláskorúak, és apu is mindig kicsikkel foglalkozott. Nem tudom, miért van így nálam, de ez tény. Saját korosztályomnál valóban egy kicsit komolytalanabb vagyok. — Felvetődött-e már benTOLNAÜ , , „ _ SÍÉPU JSAG 13 Anita a kedvenc kéziszerével — Nemcsak adni, kapni is öröm . . . — Esetemben volt már karácsony, amikor tudtam, s volt amikor nem, hogy mit kapok. Most is az utóbbi érvényes, ám így a jó, ettől lesz igazi a meglepetés. — Anita, hadd árúlkodjak. A sportközvélemény ajándékát is odateheted a karácsonyfa alá. Ugyanis sok szavazatot kaptál már az év legjobb megyei sportolóinak megválasztásában. — Ez igazán megtisztelő, köszönöm mindazoknak, akik rám voksoltak. (fekete) Szabó Kovács Bea Daffyval ned, mi lesz, ha kikerülsz a család védőszárnyai alól? — Sokszor. Szerintem apu kiskorom óta elrontott, olyan értelemben, hogy megcsinált nekem mindent... Kicsit félek attól az időtől, amikor már csak magamra számíthatok. — Néhány hónapja úgy látom, új taggal szaporodott a család. — Igen, van egy öthónapos ebem, a Daffy. Imádom. — Mi az, amit nehezen tudsz elviselni? — A makacsságot, talán, mert én is ilyen vagyok. — Távlati tervek? — A sportban a felnőtt triat- lon-válogatottságra pályázom. Ezenkívül jövőre szeretnék felvételizni a pécsi tanárképzőre, testnevelés szakra, majd a sportpályafutásom után cukrász akarok lenni. — Nem értem a suli és a szakma közötti összefüggést. Már amennyiben a torta és a torna két különböző fogalom. — Főiskolásként még tudok sportolni, cukrászként már nemigen lehetne összeegyeztetni a kettőt. — Mióta érzed úgy, hogy téged az Isten is cukrásznak teremtett? — Már nagyon-nagyon régóta. Imádom a tortákat cifrázni, és szeretek ilyen dolgokkal bíbelődni. — Gondolom, azért karácsony táján enni is fogod a süteményeket. Jut eszembe, mit vársz karácsonyra? — Sokmindent megkapok szüleimtől, konkrét vágyam most nincs is. — És Daffy? — Nála már minden előre el volt tervezve. Öcsémtől egy kis párnát kap, mert nagyon szeret párnán aludni, anyuéitól pedig egy bolhanyakörvet. Én kutyaeledelt vettem neki. KRZ Fotó: Ótós Réka
