Tolnai Népújság, 1991. november (2. évfolyam, 256-280. szám)

1991-11-09 / 263. szám

1991. november 9. TOLNAI. , , 4 NÉPÚJSÁG TOLNAI KÖRKÉP TOLNA VÁROSRÓL ÉS A KÖRNYEZŐ TELEPÜLÉSEKRŐL Környékbeli események Erzsébet-bál November 16-án este 8-kor Erzsébet-bált rendeznek Fá­cánkerten. A helyi művelődési ház eme programján a paksi Holdfény zenekar szolgáltatja a talpalávalót. Nyugdíjas pedagógusok klubja A karácsonyi előkészületek­ről lesz szó a nyugdíjas peda­gógusok soronkövetkező ösz- szejövetelén, november 13-án 18 órakor, a tolnai művelődési házban. Galambkiállítás A Tolnai Galamb és Kisállat­tenyésztők Egyesülete kiállítást rendez a tolnai Munkásotthon­ban. A bemutató november 15-16-17-én 9-17 óráig látogat­ható. A város óvodásai és isko­lásai november 14-én - csopor­tokban - térítés nélkül megte­kinthetik a rendezvényt, melyen a galambokon és kisállatokon kívül díszmadarakat és díszba- romfikat is láthatnak az érdek­lődők. Kertbarátkor A kiskerti növényvédelem és szőlőtermesztés új tapasztala­tairól hallgathatják meg a kert­barátok Győrök Lajos előadását Tolnán, a kulturházban, 11-én (hétfőn) 18,30-tól. Mesejáték A budapesti Meseszínpad művészei kétszer lépnek föl a tolnai gyermekközönség előtt. November 14-én 10,30-kor az óvodások, 14,30-kor a kisisko­lások nézhetik meg előadásuk­ban a „Mátyás király meg az ör­dög” című darabot, a helyi mű­velődési központ színházter­mében. Kölesd dimbes-dombos kis falu a megye szívében. Három karcsú tornyú temploma arra emlékeztet, hogy valamikor né­pes település lehetett. Házai­nak egyrésze már elöregedett. A fiatalok a közelmúltig szíve­sebben építettek fészket a kö­zeli városokban, Pakson vagy Szekszárdon. A falu első em­bere, Kovács György beszélge­tésünk elején a régről szerzett hátrányokat említi. — A 60-as évek településfej­lesztési politikája szinte ösztö­nözte az embereket arra, hogy a városokba költözzenek. Vidé­ken az infrastruktúra olyan ala­csony volt, hogy szinte nem is lehet róla mit mondani. Han­gospuszta ebben az időben néptelenedett el, mára csak a neve maradt meg, mert 2 kilo­méteres betonutat képtelen volt a község építeni, ugyanis nem fejleszthető külterületi telepü­lésnek számított. — És most már van miért maradniuk az embereknek? — Én bízom benne, hogy nem csak a nehezebb gazda­sági viszonyok kényszerítik őket maradásra. Néhány éve le­lassult az elvándorlás, de a fej­lődési erő még ma sincs meg. Az önkormányzat mindent el­követ, hogy ezen a folyamaton változtasson. A hozzánk tartozó Borjádon minél előbb szeret­nénk megépíteni a vízmüvet, mert az ásott kutakban erős a nitráttartalom. Mindössze 174en élnek itt, de a környezet olyan szép, hogy azt tervezzük, hogy üdülőövezetet alakítunk ki itt. Két évvel ezelőtt megvásá­rolta egy vállalkozó a borjádi Sas-kúriát, ahol annak idején Petőfi Sándor is megfordult. Té- len-nyáron működő panziót és éttermet alakított ki belőle. Egy arc - egy mesterség Kovács György, Kölesd polgármestere — Mekkora a vállalkozói kedv a község polgárai között? — Van virágkereskedőnk, két élelmiszerboltunk, ácsunk, fuvarozó, asztalos, pék ... Legalább 30 vállalkozónk van. Hamarosan nyit egy benzinku­tas is, és a helyi vágóhidat is privatizáltuk. Ez utóbbit Hege­dűs József vásárolta meg, aki mindjárt bővített is. A helyi ser­téseket szeretné felvásárolni, és füstölt árut is kínál majd. Mi a gyors ügyintézéssel próbáljuk támogatni a vállalkozói kedvet, és azzal, hogy jövőre sem ter­vezzük a helyi adó bevezeté­sét. A másik „marasztaló” ter­vünket már félig-meddig meg is valósítottuk. Az egészségügyi ellátás korábban nem volt fel­hőtlen. Mára sikerűit egy fiatal orvosházaspárt a faluba hívni, egyikük belgyógyász, másikuk gyermekorvos. Vásároltunk hordozható EKG berendezést, beszerzés előtt áll a mini labor is. A célunk, hogy ne kelljen a betegeket utaztatni egy-egy vizsgálat miatt. — Kérem, hogy most önma­gát is mutassa be ilyen részle-- tességgel. — A szomszéd faluban, Kis­tormáson születtem. 1986-ig a kölesdi tsz-ben dolgoztam, ag­rárgépész a szakmám. 86-ban testületi tag lettem, majd hama­rosan megválasztottak tanács­elnöknek, de ezt a bürokratikus munkavégzést, ami az állami­gazgatást jellemzi, a mai napig nem tudtam megszokni. — A legutóbbi választáso­kon melyik pártnak a színeiben indult? — Nem valami nagy dicsős- ség ma erről beszélni, de az igazsághoz hozzátartozik, 83- ig MSZMP-tag voltam. Emiatt a választásokon a mocskolódásig elmenő támadások értek. .Há­rom jelölt indult, én független­ként szerepeltem, de a válasz­tási szövetség támogatásával. — Milyen programot készí­tett? — A realitásoknak és az el­várásoknak együtt akartam megfelelni. A borjádi ivóvízellá­tást, útépítést, gyermekorvost, a kereskedelmi és lakossági színvonal emelését terveztem. Az embereket névről ismerem, személyes a kapcsolatunk. Az ajtóm bármikor mindenki előtt nyitva van. — Mennyire tudja a helyi ön­kormányzat azokat a szociális terheket felvállalni, amit ma a nehéz gadasági helyzetünk rá­rak? — Az összes terhet, ami ránk zúdul, nem lehet felvál­lalni, csak enyhíteni. Az említett okok miatt a faluban sok az idős ember, ezért is alakítottuk meg a népjóléti bizottságot, amely a szociális jellegű ügyekkel fog­lalkozik. Tüzelővásárlási, étke­zési segélyeket adunk ki. Mű­ködik az időskorúak klubja, ahová húsz rászoruló rendsze­resen el is jár, nemcsak prog­ramot, de ellátást is biztosítunk számukra. Sajnos, egyre több a munkanélküli is, mivel ezzel a helyzetével senki nem dicsek­szik, csak sejteni tudjuk, hogy 50-60 családot érinthet ez a gond. Többségük ingázó volt, a vállalatok először a vidéki dol­gozóiktól igyekeznek megsza­badulni. Ha tudunk róla, ese­tenként biztosítunk OTP-tör- lesztésre vagy gyermekneve­lésre segélyt. Nagyon nagy gond az általános iskolát vég­zettek elhelyezkedése is. Ma már a szakmunkásképzőbe is csak akkor veszik fel a gyere­ket, ha fel tudja mutatni a szer­ződését az iparossal. A falu­ban, aki tud segít, de hallottam olyan esetről is, hogy 80 ezer forintot kért a szülőktől a szer­ződés fejében, az iparos. Sze­rencsére nem a mi falunkban fordult ez elő. — A család mit szól az ál­landó elfoglaltságához? — Néha nehezen viselik, de azért megértőek. Feleségem és két gyermekem van, a fiam 14, a lányom 10 éves, de velünk él a 80 éves édesanyám is. Ha jut rá időmszivesen gazdálkodom, van egy kis szőlőm és földem is. Mauthner Ilona Bogyiszlói történések A sötétkék hímzőfonál és a heraldika Dr. Sümegi Zoltán polgár- mester megmutatta a boncter­met. És a ravatalozó helyisé­get, meg a leendő hűtők helyét. A bogyiszlói temetőben elké­szült hát az épület, ahonnan a falu lakói utolsó útjukra indul­nak. Berendezése még nem tel­jes, a belső festési, villanysze­relési munkálatokat tavaszra halasztották. De a lélekharan­got, melynek ára közadakozás­ból gyűlt össze, még az idén beszerzik. Villámlátogatásunkkor más eredményekről, tervekről is szólt a polgármester. Arról, hogy folyik a gázvezeték-építés a település külterületén, s jö­vőre a belterületen folytatódik, arról, hogy szeretnének a főut­cán csapadékvíz-elvezető árkot készíttetni, arról, hogy jó ütem­ben halad a paprikamalom te­tőszerkezetének javítása, cse­réje, és arról, hogy van már Bo- gyiszlónak pecsétje, címere és zászlaja. Ez utóbbi (piros-fehér csíkos lobogó, közepén a kék-arany címerrel) prototípusa csak azért nem készült még el, mert nem lehet sötétkék hímző­fonalat kapni. (Hogy ilyen eset­ben mi a teendő, arra nem ad­Az új címer már több középület falára felkerült nak tanácsot a heraldikai szak­könyvek.) A rajzolatot egyébként az itt élő Mözsi-Szabó István festő­művész készítette, s egy fóru­mon a község népe már el is fogadta. — Ritkaság - mondta a pol­gármester -, hogy egy falunak címere legyen. S ha van is, többnyire ekevasat vagy búza­kalászt ábrázol. A mienken az ismert bogyiszlói csónakos evez, a kék vízen, az aranyló napfényben. -Wy­Fotó: KPM Mini galéria Tolnán? Beda László tárlata a tol­nai művelődési házban no­vember 15-én 15 órakor bezár. Az eseményt Schmidt Józsefné, az in­tézmény igazgatója ünne­pélyessé szeretné tenni, mégpedig azért, mert a festő „búcsúzóul” egy képet a kulturháznak ajándékoz. Ezért erre az alkalomra meghívják a város promi­nens személyiségeit: képvi­selőket, iskolaigazgatókat stb. Beda László nem az első művész, aki „otthagyja név­jegyét” a művelődési köz­pontban. Az igazgatónő el­mondta, hogy már 8-10 kép került hasonló úton hozzá­juk. Ezek képezhetik egy jövőbeni mini galéria alap­ját. E képekből - ha sikerül megfelelő kiállítóhelyiséget találni - akár állandó tárlatot is nyithatnak a városban. Köz­meghallgatás Fácánkerten így néz ki az új ravatalozó Ma (november 9-én) dél­után 2-kor közmeghallgatás lesz Fácánkerten, a falu kul- turházában. Először az ön- kormányzat megalakulása óta eltelt időszak munkájáról szóló beszámolót hallgathat­ják meg az érdeklődők, majd a helyi adók kerülnek terí­tékre. A képviselő-testület többféle adó kivetését ter­vezi, 1992-től. Szóba jöhet: telekadó, építményadó, kommunális adó és iparű­zési adó. Ezt a fórumot azért rendezik, hogy megismerjék a lakosság véleményét: mi az, amit támogatnának, mi az, amit nem, mi lenne - né­zetük szerint - a legelfogad­hatóbb megoldás. Hölgyeknek sem árt! Beszelgetes Balogh András „testépítési” vállalkozóval — Balogh András két body building termet is működtet: egyet Szekszárdon, egyet Tol­nán. Önről mindenki azt hiszi, hogy eredetileg testnevelőtanár — Nem, rajz-földrajz szakos vagyok, a feleségem testne­velő. A body buildinggel tizenöt éve jegyeztem el magam, innen jött az ötlet erre a vállalkozásra. — Tudtommal a szekszárdi teremre nagy az igény! — Igen. Óda jobbára dolgo­zók járnak. Hamar rájöttek, hogy erre megéri időt fordítani, így jobb a közérzetük - persze, eleinte kinek ne lenne izom­láza. Szekszárdon a hozzánk bejárók egyharmada tartozik a szebbik nemhez, itt Tolnán, a selyemgyári terembe is járnak be lányok - többségében egészségügyi dolgozók. Ők már tudják, és meg is tapasztal­ták az izomzatra, az egész­ségre gyakorolt jótékony hatá­sát. Talán ennek is köszönhető, hogy van néhány rehabilitációs tagunk is, ők valamilyen műté­ten estek át, vagy mozgász­szervi megbetegedésük volt - vagy van. — Sokan ijesztgetik a nőket, hogy ez árthat nekik! — Ez tévhit! Köztudott, hogy a hormonrendszer ettől nem változik. Egyébként a teremben segítő szakemberek nem hagy­ják relatíve nagy súllyal dol­gozni a hölgyeket, hisz más az alkatuk, mint a férfiaké. Ettől a sporttól csak nőiesebbek lesz­nek a nők! — Volt alkalmam kipróbálni a berendezéseket. Úgy érzem, hogy szülés után néhány hó­nappal a fogyásra, a ráncok el­tüntetésére is jó hatású lehet. — Valóban. Mindenre van megfelelő célgépünk, aprán­ként lehet terhelmi az izmokat, ott erősítünk vagy fogyasztunk, ahol akarunk, ahol keíl. Ha va­laki bizonytalan az alkalmassá­gában, kérje ki orvosa vagy sportorvos véleményét, s aztán lehet jönni! Mindenkinek testre- szabott edzéstervet, készítünk, ha bármi gond adódna, állan­dóan van szaksegítség a te­remben. — Eredményre mikor és mennyi idő múlva számítha­tunk? — Mint mindenben, ebben is egyéne válogatja, de hónapok múlva biztos az eredmény. Sajnos, nálunk még nem divat az egészséges életmód - a ná­lunk fejlettebb országokban már életformává vált. A testépítésnek három sarka­latos pontja van: az edzés, a helyes életmód - táplálkozás és a pihenés. Itt az nem ér el eredményeket, aki mértéktele­nül iszik, dohányzik, nem figyel az egészségére! — A bérletek díjairól is hall­hatnánk? — Akik heti három alkalom­mal akarnak jönni, azokank 550 forint havonta, akik a nyitva tar­tási idő alatt bármenyit akarnak itt tölteni, azoknak 700 forint/hó. — Ennyi egy diszkó alatt is elfogy! — Igen. Bár, sajnos, mi sem tartozunk más adózási for­mába, egy kalap alatt vagyunk például a kocsmákkal. Dné V.Gy. A tolnai konditerem

Next

/
Oldalképek
Tartalom