Tolnai Népújság, 1991. november (2. évfolyam, 256-280. szám)

1991-11-08 / 262. szám

1991. november 8. _NAI> NÉPÚJSÁG 13 G % Kis----+ G eneráció §« fjúsági oldal ^ Törd a fejed! A múlt heti képen egy elfűré­szelt fa felülete, évgyűrűi, rost­jai látszódtak. A helyes megfej­tést beküldők közül ezúttal Deák Ferenc tengelici olvasónk nyert műsoros kazettát. (Postán kapja meg.) A most kitalálandó fotó itt lát­ható. Segítségül annyit: a meg­fejtés a szépítkező szerkentyűk világában keresendő, a toalett­asztalon. A tippeket november 14-ig várjuk. Cím: Tolnai Népújság 7100, Szekszárd, Liszt p. tér 3. Törd a fejed! ELMErengés Mottó: Ha nem sejt jobbat az elme, az az elme balsejtelme. A szekszárdi Mérges György ismét színre lépett, és ismét remeket alkotott. Direkt az EL- MErengésnek szánt, nem ép­pen elmementes rettenetéit ad­juk most közre. <D Okkal vagy ok nélkül, ésszel vagy anélkül, ülve vagy állva, csöndben vagy kiabálva, kérdezve vagy szólva, mire válaszolva? Létezel, és időnként furcsa dolgokat kérdezel. Tudod mit vesztesz el te? Tekintély nem számít, s aki téged elámít magáról mindent elhárít. © „Ha nem sejt jobbat az elme, az az elme balsejtelme.” S ha sejtené szegény, hogy jobbra nincs is remény ... S ha az elmerengést műszerrel is mérnék, eme szerkentyűket sűrűn cserélhetnék. Az újság megírhatná, hogy (elme)skála szerint szörnyűségeket mértek megint. A műszerész ész nélkül, rettent elmével cserélné fel e műszert egy ekével. S gondolván, hogy így mindent megoldott, kaphatna elméje egy üres porondot. A bonyhádi WW-t is ismerik már az ELMErengés olvasói. Ezúttal három alkotását publi­kálja. Kölcsönösen 1. Van egy macskám. Szeret engem, mert enni adok, ha éhes. Én adok neki enni, ha éhes, mert szeretem. Kölcsönösen 2. Voltunk Pécsen a pápaláto­gatáson. Nem mi mentünk Bonyhádról, hogy találkozzunk vele, hanem ő jött a Vatikánból, hogy találkozzon velünk. Románc A villamoson két fiatal ül, egymással szemben. Ellenkező neműek. És amíg a lány a fiú szemüvegében nézegeti ma­gát, a fiú örül, hogy most sze­mez. A Kortársak Dunaföldvaron Valami elindult! Nehéz előásni az emlékezet homályából, mikor volt utoljára rock koncert Dunaföldváron. A tizenévesek jogos elégedetlensége vezetett odáig, hogy egy péntek esti buli megtörje a jeget. Elég kemény „páncélt” kellett áttörni, hisz egy tervezett kon­certre - melyen egy előadópá­ros lépett volna fel - mindössze Kormos Z. Zsolt tizenöt jegyet sikerült eladni, így a föllépést le kellett mon­dani. A helyi gimnazisták szer­vezőmunkájának köszönhetően a „Kortársakra” már elővételben elkelt kilencven jegy. Dunaföldvár fekvéséből kö­vetkezően nem meglepő, hogy „három megye fiataljaiból” ver­buválódott a hallgatóság: a kö­zönség gyülekezését figyelve a helyieken kívül dunaújvárosi, solti és dunaegyházi érdeklő­dőkre bukkanhatott a figyelmes szem. A Kortársak együttes mind­végig jó érzékkel elegyítette a líraibb dalokat a dögös-döngö- lősökkel, igényes, kimunkált kompozíciókat adtak elő. A „Gyilkol a nyár”, a „Tükör és maszk” Földváron már sláger­Torzonborzongások (Ifjúkorom naplója, 1983-84-ből) 26. 1984. február 3. Magyarországra érkezett Margaret Thatcher, a Vaslédi. A ferihegyi repülőtéren átesett a szokásos vámvizsgálaton - né­hány zsebszámológépet, kvarcórát, és fogkrémes tu­busba rejtett tízdollárost próbált illegális úton hazánkba juttatni, de nem hagytuk! -, aztán taxit fogott, és a Kossuth térre sie­tett, ahol randija volt egy Lázár György nevű honfitársunkkal. Először jött olyan országba, mely a Varsói Szerződés tagja - jelentette ki, bár ezt mindenki tudta. Estére visszavonult olcsó szállodai szobájába, mert gyö­törte a klimax. Február 4. Ami magánügy, ami titok, az érdekli az embert. A szemérem titok. Most konkrétan a nemi szervekre gondolok. Tudtom­mal nem vagyok homokos, mégis megőriztem emlékeze­temben jónéhány kollégista és katonatársam szerszámát. Fő­leg az érdekesebb példányokat. A nőket, akiket megkóstoltam, szívem körül raktároztam el. (A fiúkat nem ott, ó kaján tanulmá­nyozóm!) Néha előbújnak az emlékek, legfőképp a differen­ciák, a szélsőségek. Sok egyéb adatot is gyűjtök - önkéntele­nül. Felrémlenek különféle fog­sorok, szájízek, lábszagok, mo­solyok, suttogások, tüsszenté­sek, elvigyorodások... Február 5. Kihatással vannak rám a be­hatások. Fura szerzetekkel ta­lálkoztam. Szerzetes életet élő hívők, fohászkodó hétköznapja­ikból száműzték a csínyt, a ne­vetést. Jóillatú, jódumájú városi fiúk, kisiparos aranyifjak, ezerö­tös Zsiga a bár előtt; bár cél nincs, az eszközök adottak. Vi­déki ingázók, vagányok, sar- kantyús csizma, bőrszerkó; pá­lyaudvarok analfabétái, egyet­lenegy nyelvet sem beszélnek. Mindannyi elégedett és vaksi. Én látok. (Fekete szemüveg­ben, fehér bottal.) Február 6. Nemrégiben, mikor még csak büszkeségem és igazam volt, megalapozott véleményem alig, mintha gondtalanabbul rágcsál­tam volna a filléres kakaós ná­polyit. Mostanában elit helyekre vágyom. Hanyag mozdulattal hívni a főpincért, rendelni, fi­zetni, borravalót pöccinteni... Könnyű nőket könnyen ágyba vinni... Álmodozom, megza- varodottan. Információk okozta káosz. Engem kötnek bizonyos szabályok, mely szabályokat nem ismerek, csak érzek. Alko­tójukat sem tudhatom, csak sej­tem, és gyűlölöm, akárcsak magam: a betörni, kitörni képte­lent. Február 7. Komolyan mondom, nyuga­lom szállt meg. Most, hogy ha­zajöttem a Pünkösdisták „alka­loménak nevezett szertartásá­ról, ámulattal vegyes részvét tölt el. Vannak tehát nálam fa- natikusabb, mélyebben vájkáló, nagyobb terheket hordozó em­berek! Ugyanakkor irigylem is őket, azokat, akiknek megada­tott a problémák átruházásá­nak, a kollektív ballasztcipelés- nek, a kételkedés nélküli szilárd hitnek a lehetősége. Tavaly té­len is részt vettem két összejö­vetelükön. Akkor féltem. Mint a diák, aki nem csinálta meg a leckéjét. Féltem, hogy „még” nem vagyok hívő, és számon kérik tőlem, hogy: hogyhogy? Valahogy biztosítani akartam magam, mint a párttitkár, aki - hogy ne legyen Istennel harag­ban, ha ugyan létezik... - vi­déken vagy külföldön megke- resztelteti, megbérmáltatja a fiát. Mostmár más az ábra. Tu­dom, hogy nem kell bizonygat­nom a hitem. Megtalálnom vi­szont nem ártana. Február 8. Mert mit mondott Isten? Isten azt mondta Ádámnak: Neked adom a Paradicsomot, csak egy fát - egy nyavalyás fát! - haggy békén: a Tudásét. Más minden a tied.. Egyél, igyál, szaporodjál! És Ádám - persze asszonyi befolyásolásra - sza­kajtóit a tiltott gyümölcsből, és halandóvá vált, és kiűzetett az Úr kertjéből. Hát így állunk, kedves ősapu. Jól kibabráltál velünk! Február 9. Nekem úgy kellesz, ahogy kibújtál a jó édesanyádból. Csak valamivel nagyobb kia­dásban. Pucéran, lakkozatlan körömmel, testetlen szájjal, gyűrűtlenül, nyakravaló, karra- való, fülbevaló nélkül. Valahogy úgy képzelem a szerelmet, hogy bőrünk minden négyzet­centiméterét, szemünk minden villanását, ajkunk minden rez­zenését ismerjük. Ha már va­lamennyi tiltott gondolatunkat kicseréltük, ha múltunk összes foltját, és jövőnk ábrándjait is kivétel nélkül feltártuk, akkor kezdődhet majd végre valami furcsa dolog köztünk. Február 10. Úgy gondolom, a fejlődés adott. A fejlődés iránya, útja. Mindegy, hogy egyénről van^ szó, vagy társadalomról, törté­nelemről, csillagrenszerekről. Először jő a gyermekkori rá- csodálkozás, utána a pubertás- és ifjúkori lázongás, majd a stabilizálódás, a megnyugvás, és a pusztulás kora. A történe­lemben most a felnőtté válás küszöbéhez érkeztünk. Vigyáz­nunk kell, mert már tudunk bánni fegyvereinkkel... Február 11. Elérkeztünk a szabadverse" nyes szocializmus korába. A pénz pénzt, a bosszú bosszút, az asszony fogatlan csecsemőt szül. A kishal megeszi a még kisebb halat. Meghalt Andro­pov. Mit láttam nyugaton? Gaz­dagságot. Mit láttam keleten? Szegénységet. Ezt „megma­gyarázni” nem lehet, ezen bi­zony változtatni kell. Építke­zünk. Aztán nyugdíjas korig nyögjük a kölcsönök részleteit. Autót, nyaralót, bútort veszünk, mert semmink sincs. Végül elju­tunk oda, ahonnan indulnunk kéne: megteremtjük a XX. szá­zadi emberi élet alapjait. A XXI. századra. (Folytatjuk.) LÁP PÁL ★ Várunk további naplókat! November 30-ig még várja a pályázókat a Kis Ge­neráció által - amatőr toll- forgatók számára meghirde­tett - versverseny! A munkák 3 példányban küldendők be, címünkre. nek számított, de a többi dal fo­gadása is ígéretes kezdet ah­hoz, hogy a városban további bulik is összejöhessenek. Kormos Z. Zsoltot, a csapat „énekes-frontemberét” a kon­cert után kérdeztük: — Nem aggódtatok, hogy kevesen jönnek el? Dunaföld­váron, ahol kevesebb, mint tíz­ezren laknak, nehéz rentábilis koncertet szervezni. — Szponzorok támogatása nélkül biztos, hogy nem megy. Hébe-hóba játszunk kisebb te­lepüléseken is - mint például augusztus 20-én Solton -, mert bárhová elmegyünk, ahol szí­vesen fogadnak bennünket. — Hogy álltok nagylemez dolgában? — Tavasszal még az idei őszre „jósoltuk” az első albu­mot, most úgy fest, ’92 tavasza előtt nincs sok esély rá. Megfe­lelően átverték a fejünket, most aztán pereskedhetünk. A Kortársak talán már janu­árban újabb koncertet adnak Dunaföldváron, de addig még egy dunaújvárosi fellépés is „megeshet”... -bankó­Trágár szó nélkül a pornó határán Úton a leiektől az elfojtott ösztönökig Beszélgetés Mátyás Attilával, a Sex Action gitárosával Színpadon a Sex Action. (A kép balszélén Mátyás Attila) Akiknek mond valamit az, hogy New Modell Army, The Mission vagy esetleg Fiélds of the Nephilim, azoknak talán nem volt idegen az első és egyelőre úgy tűnik utolsó ma­gyar dark wave zenekar, az F. O. System neve sem. Az utóbbi évek egyik legnépszerűbb honi alternatív csapata nemrég adta ki műsoros kazettáját, illetve lemezét, s ezzel együtt slussz­poénként feloszlásukat is beje­lentették. Mátyás Attila, a zene­kar frontembere múlt héten már mint a Sex Action tagja lépett fel Pécsen, a „Gyárban”. (Ez egy új hely, ahol heti öt-hat na­pon vannak élő koncertek. Hét­főn népzene, kedden jazz, szerdán, csütörtökön kemény rock, pénteken, szombaton pe­dig alternatív zene. Tovább nem is taglalnám a dolgot, egy­részt, mert ez itt nem a reklám helye, másrészt nem szeret­ném, ha bárkit is elfogna a sárga irigység. Mindenesetre a cím: Czinderi utca 1-3.) „Matyi- nak” felajánlottam, hajlandó va­gyok meghallgatni... — Az F. O. System eljutott odáig, amikor be kellett fejezni: elénekeltünk, lezenéltünk min­dent, amit akartunk, s ha to­vább csináljuk, már csak azt a bizonyos csontot rágtuk volna. Ettől függetlenül az a zene belő­lem egy darab, a lelkem legmé­lye. Éppen ezért az optimális fellépési számunk a havi maxi­mum egy koncert volt. — Egy ideig kettős életet éltél, hiszen akkor már a je­lenlegi zenekarodban is ját­szottál, amely inkább rock­nak nevezhető. — Tudathasadásos állapot­nak éreztem azt az időszakot. Amikor az F. O.-val léptem fel, kinyitottam azt az ajtót, ami a lé­lekhez vezet, amikor a Sex Ac- tion-nel, akkor egy másik ajtó nyilt ki, az elfojtott ösztönöké. — Van-e alternatív zenei kultúra Magyarországon? — Van, csak most kis időre elvesztette a lényegét. Nálunk sokáig az jelentette az alterna- tivitást, hogy szembehelyez­kedtünk az adott társadalmi rend kultúrájával, s mellette e „mozgalom” komoly intellektuá­lis tartalommal is rendelkezett. Ma már szinte mindent ki lehet mondani, mutatni, ezáltal - pél­dául a zenében - a régi nagyok, a Kontroll Csoport, az Európa Kiadó már nem jelentik ugyan­azt az embereknek, mint a ’80-as évek elején. — Szerintem bizonyos szinten alternatívnak nevez­hető az a zenekar is, amelyik nem ad ki lemezt. Nektek lesz-e korongotok, illetve a pornó határait súroló szöve­geitek milyen hatást váltanak ki az emberekben? — A lemezanyagunk már a nyomdában van, elvileg kará­csonykor „kijön”, a Fekete Lyuk Hangja Kiadó és a Nagy Feró cégének segítségével. A szö­vegekről meg csak annyit, ha valakinek volt már része ilyen élményekben, az biztosan mo­solyog és tetszik neki. Aki pedig azt mondja, milyen mocskos, az ezeket nem élte át, de sokat gondol rá, csak nem meri ki­nyilvánítani. Egyébként, ha észrevetted egyetlenegy trágár szót sem használunk. — A lányokkal hogy áll­tok? — Jól, köszönöm ... — Milyen zenékre vagy vevő? — Ha olyan kedvem van, akkor a szívemhez legközelebb álló darkra, de sok minden mást is maghallgatok. Mondjuk a „hasonszőrű” kollégáimat. — Mennyire áll közel a színpadi Sex Action, az élet­viteletekhez? — Akik igazán ismernek minket, azok tudják, hogy amit éneklünk, az a magánéletben még „ígyebb” van ... Fotó és szöveg: KRZ Heti cáfolat Nem igaz, hogy az ötödi­kes Z. Pityuról kiderült: óvo­dás korában lll/lil-as ügynök volt, és az egyik dada, Petra néni szerint az ő bűne, hogy a tavaszi nagytakarításkor - a kiscsoportosoknál -, a fal­védők mögött poloskákat ta­láltak. De nem igaz az sem, hogy Petra néni, minden uzsonnáztatáskor Pityunak adta a leggüznyedtebb túrós buktát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom