Tolnai Népújság, 1991. november (2. évfolyam, 256-280. szám)

1991-11-08 / 262. szám

(tolnai! 4 NÉPÚJSÁG Bonyhád és környéke 1991. november 8. Magasodik a székely torony Zsindelyezés még hóesés előtt Még a tél beállta előtt befejezik A székely ember nem ismer lehetetlent (mi több a más nemzetbéli sem), így bizonyára még a nagy havazások bekö­szönte előtt süveg kerül a négy kicsi és a középen álló nagyto­rony faszerkezetére Kakasdon, a faluházban. Az erdélyi ács­mesterekből álló brigád meg- küzdött már egy anyaghiánnyal, amit hála Illés Ferenc polgár- mester leleményességének si­került hamar feledn. Már túlju­tottak a földön összeállított te­tőszerkezeti elemek darusko­csival történő magasba emelé­sén, s most éppen a torony- szerkezet lambériázásán fára­doznak. A hosszú napok fárad­ságos munkáját követően négy-öt napot Erdélyben, az otthon melegét érezve töltöttek az ácsmesterek, s most újult erővel láttak a munkáknak. Megnézték mi újság otthon a család és a ház körül, s már az utolsó, ám igen nagy munkát igénylő zsindelyes tetőfedési munkákra készülnek. A kakasdiak faluháza lassan alakul a szorgos kezek munká­ját dícsérv. Annyit nem nehéz megjósolni, hogy a Dunántúl egyik igen ékes-míves hatal­mas méretű épületegyüttesé­nek lesznek tulajdonosai. Amennyiben szerencse kísérné a bonyhádi cikói úti melegvízku­tató fúrásokat, gyanúm szerint a kihasználtság kérdésén sem kellene annyit törnie a fejét az önkormányzatnak. Rendhagyó irodalomórák az erdőben A váraljai általános iskola 6. és 8. osztályos diákjai az er­dőbe készülnek. Nincs is ebben semmi rendkívüli mindaddig, amíg a programot nem ismer­tette meg velünk a szervező­pedagógus, Kiamik Aranka. — Az egyhetes zobákpusz- tai erdészházi tartózkodásunk során a Gyopár kulcsos-házban olyan rendhagyó irodalomórá­kat szeretnénk tartani, melyek maradandó élménnyel, sok új ismerettel gyarapítják gyerme­keink tudását. A rendezvényso­rozaton a vadvédelmi ismere­tektől a fegyverismeretig, a ri­portkészítésig terjed a lista. Téli sportolásra is mód nyílik, és es­ténként regölni fogunk. Szép házak, rendes porták Barangolásaink során Bony- hádon és a völgységi települé­seken nagyon sok szép házzal, nagyszerűen rendben tartott portával találkoztunk. Szándé- kounk szerint ezekből, a he­tente megjelenő oldalunkon mindig egyet bemutatunk. Szí­vesen vesszük olvasóink javas­latait e kérdéskörben, s akár azt is elképzelhetően tartjuk, hogy az Önök által készített, és szer­kesztőségünk címére beküldött fotót is közöljük. Kérjük a borí­tékra írják rá a jeligét: „Szép házak, rendes porták”. Címünk: Tolnai Népújság, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Felvételünk Kakasdon készült Barnaszénnel fizetnek a jugoszlávok Nagyjavítás utáni csend a tojásszén fronton Befejeződött a nagyjavítás Vajon mit hoz a tavasz? Közhírré tétetik Kiállítás Az Art 999 alkotócsoport két tagjának, Minker Tibor­nak és Németh Istvánnak alkotásaiból nyílt kiállítás anyagát megtekinthetik az érdeklődők a Vörösmarty Mihály Művelődési Köz­pontban november 20-ig. Programelőzetes Decemberben bonyhádi amatőrművész kiállítása lesz a művelődési központ­ban. Lőrinc Péter alkotásai­val ismerkedhetnek meg az érdeklődők. A jól bevált nagy decemberi karácsonyi vásárt ismét megrendezik a . művelődési házban de­cember 12-től, valamint no­vember 30-án „Környeze­tünk 91” címmel nyílik díszmadár és virágkiállítás. Váraljai hírcsokor Befejezéséhez közeledik a vízmű építése, a gerinc­vezetéket lefektették, vár­hatóan a tavaszra minden házban egészséges ivóvíz lesz. Szintén befejezéséhez közeledik az általános is­kola új szárnyának építése is. A villanyszerelési mun­kákat végzik, s a központi fűtés már meleget ad. Negyvenezer forint támoga­tást nyert el a művelődési csoport, mely a Tolna Me­gyei Közművelődési Alapít­ványnál benyújtott pályázati anyag sikerét bizonyítja. Télapók figyelem! A városi művelődési köz­pont hagyományaihoz hí­ven télapókat toboroz, akik a picinyek örömére házhoz mennek majd. A nagymányoki brikettgyár előtt megszűnt a nagy sorbanál- lás. Befejezték a nagyjavítás munkáit is, ami hiába állt le az üzem, nem volt egyszerű fel­adat, hiszen egyes szállítósza­lag-rendszereket csak e módon tudtak beüzemelni. Az újonnan elkészült beruházás egyne­gyede működik, s a régen várt szárítóberendezés (mely nyu­gatnémet gyártmányú és kor­szerű is) november 11 -tői kezdi meg a próbaüzemelést. Mint azt Pillér Tibor üzemve­zető elmondta, a korábbi szá­rító körüli kiporzás teljes mér­tékben megszűnik, ráadásul a berendezés munkába állításá­val javul a brikett minősége is. Ez persze nem jelenti azt saj­nos, hogy az úton megült szén­por ne okozna továbbra is meg­lehetősen nagy kellemetlensé­get a környéen lakóknak. A nagyjavítást követően sem teljes kapacitással üzemel a gyár, mert a szenek „feltapa­dása” miatt lassított ütemben - ezer tonna körüli napi mennyi­ség - folyik a gyártás. A gyár ennél 500 tonnával többre is képes, tehát a mennyiség vál­tozatlan, de a minőség javul majd. A hatalmas méretűre duzzadt és hirtelen lefutott felvásárlási láz mára érezteti igazán hatá­sát, mert ma csak az vesz sze­net, aki valamilyen oknál fogva azt kénytelen-kelletlen minded­dig halogatta. A gyár vala­mennyi dolgozója hétfőn egy műszakban takarít és javítási munkákat végez, ami megfelel a heti karbantartási munkák­nak, míg pénteken az állan­dóan telepített munkahelyek ki­vételével a dolgozók 80 száza­lékos bérért otthon maradnak. Mindez a jövő héten is így lesz, amin a jugoszláviai brikett­export segíthet majd. Tízezer tonna brikettet készítenek majd a gyárban novemberben ami Jugoszláviába kerül, s cserébe barnaszénnel fizet a partner, ami köztudottan érték a brikett­gyártás során. A nagymányo- kiak teljesítménye ekképp 15-20 ezer tonna körül alakul e hónapban, ami a jelenlegi kö­rülmények ismeretében elfo­gadhatónak tűnik. A gyárban most nyugalom van, s nem is ők az első üzem az országban, akik ekképp jár­tak, mi több a szénbányászat helyzete is mindenki előtt köz­ismert. A próbaüzemre való te­kintettel a fürdő melletti terüle­ten 200 tonna brikettet tárolnak, éppen a vásárlói érdekeket fi­gyelembe véve, mintegy bizto­sítékként. Szuper teljesítményekre semmiképp nem lehet számí­tani, de a tavaszig mindenkép­pen biztosítottnak látszik a gyárnak, s vele a dolgozóknak a sorsa is. „Levegővé vált” a pisztoly Bajban az autós, bajban az autóklub... Azt mondja az autós a szere­lőnek: - Mester! Van ezeröt­száz forintom, a kocsit meg kel­lene javítani, megy műszaki vizsgára, és az sem lenne baj, ha maradna ebből tankolásra is valamennyi... Nincs pénze az embereknek, akad, aki szinte életveszélyesre „kopott” kocsiba ülteti a család­ját. A benzin árát már két forint­tal megemelték, a Casco terhei, a kötelező biztosítás és a csil­lagos egekbe mászott alkatré­szárak mind-mind sújtják az au­tóst. Ez az érem egyik oldala. A másik azoké, akik javítják, sze­relik és vizsgáztatják ezeket a jobbára csak autónak csúfolt négykerekűeket. Az autósnak nincs pénze, csak akkor javít­tat, ha már elengedhetetlen, akkor is a foltoztatás kényszerű és felettébb bizonytalan módját választva. A Magyar Autóklub megyei vezetősége kéréssel fordult a bonyhádi önkormányzathoz, melyben kérte a műszaki állo­más bérleti díjának mérséklé­sét, mondván: a mai gazdasági helyzetben képtelenek a kívánt nyereség kitermelésére. A Völgységben működő állomá­son havonta átlagosan 140-160 személygépkocsit, 40-50 mo­torkerékpárt vizsgáztatnak. A klubtagok száma, háromezer körül alakul. Ráadásul a terület fekvéséből következően jóné- hány baranyai autósnak is nyúj­tanak itt szolgáltatást. Az ön- kormányzat a kérést a költség- vetési üzemre testálta, akik nem kívánják mérsékelni a ki­szabott és törvényesen megál­lapított bérleti díjat. A Magyar Autóklub jelenlegi helyzetében képtelennek látszik ekkora re­zsit elviselni. A megoldás? Kivonulnak... Az autósok, már most látom, kezdik az aláírások gyűjtését, mert nekik szükségük van a környéken egy ilyen állomásra, ahol jelentős kedvezményeket élveznek. A klub szekszárdi csoportja pedig bizonyára nem hajlandó a saját nyeresége terhére is el­tartani a bonyhádi állomást. Ezentúl legfeljebb nincs diag­nosztikai vizsgálat, állapotfel­mérés, javítás és műszaki vizs­gáztatás Bonyhádon. Pedig már utánfutókat is tudtak vizs­gáztatni. A legutóbbi fizetés so­rán viszont az egyik mesterle­véllel is rendelkező autószerelő a visszaosztást követően négy­ezer forint havi fizetéssel tért haza. Pedig még azt sem lehet mondani, hogy nem próbálnak javítani a helyzeten, mert már nincs náluk munkaidő sem, akár délután négykor is nekilát­nak a javításnak. Mi lesz? Az autójavító műhe­lyek mesterei a mai helyzetben szintén képtelennek látszanak olyan nagy befektetésre, mint a kötelezően előírt fékpad besze­relje. Ők is a klubbal kötött szerződés alapján próbálták ezt a problémát megoldani. Azzal is próbálkozik a klub, hogy láncfűrészt, rotációs kapát és fűnyírót javít, s van kismotor szervizük is, de a jelek szerint mindhiába. Ki a hibás? Az autós képtelen fizetni, a klub nem tudja kiter­melni a rezsi mellett a tisztes­séges fizetéseket. A legutóbbi alkalommal mint klubtag már azt sem tudtam megtenni, hogy felpumpáljam a kocsi kerekeit, mert a levegőpisztoly sző­rén-szálán eltűnt. Levegővé vált, szépen, stílusosan. Akadt aki négyezer forintot vitt haza Öreg kocsi, új rendszám

Next

/
Oldalképek
Tartalom