Tolnai Népújság, 1991. november (2. évfolyam, 256-280. szám)

1991-11-07 / 261. szám

4 PÚJSÁG Egy panasz nyomában... A lakótelepi kenyérellátásról Szerkesztőségünk panaszos levelet kapott, hogy délutánon­ként Pakson, a lakótelepen már nem lehet kenyeret kapni. En­nek próbáltunk utánajárni, a kü­lönböző véleményeket meg­hallgatni. Nikii Gézáné, a „sárga" ABC, vagyis a 37. sz. Népbolt üzletvezető-helyettese: — Nem tartom helytállónak a vásárló panaszát, mert a mi üz­letünkben minden nap zárásig van kenyér. Még meg is marad belőle. Mi a Paksi Kenyérgyár­tól és egy bölcskei magánpék­ségből biztosítjuk a vásárlóknak a mindennapi friss kenyeret. Nekem személy szerint a ke­nyérgyárral jó a kapcsolatom, ha úgy érezzük, hogy aznapra kevés a kenyér, tud utánrende- lésre is adni. Az is igaz, hogy ha egy több­napos ünnep következik, a vá­sárlók úgy érzik, kenyérből kell a legtöbb, s akkor adódhatnak problémák. El kell azonban azt is mondani, hogy a kenyérnek a szavatossági ideje 72 óra, de valahogy ezt nemigen akarják megérteni. Mindenki ropogós, friss kenyeret szeretne venni. Ha a kenyérgyártól minőségileg kifogásolható, esztétikailag el­fogadhatatlan kenyeret kapunk, azt mi visszaküldjük a pékség­nek, s újabb terméket kérünk, mert azért ez is előfordul. 10. sz. ABC (ÁFÉSZ), Kiss Mária üzletvezető: — A mi ABC-nk a legtöbb vásárlónak az útjába esik, ezért bőséges választékot kívánunk biztosítani mind a kenyérfélék­ből,,mind az egyéb pékáruból. Az Áfész ezért is kötött szerző­dést a „Lavina” Gmk pékségé­vel, népszerűbb nevén az olasz pékséggel. Emellett partneri vi­szonyban vagyunk a Paksi Ke­nyérgyárral és a bölcskei ma­gánpékséggel is. Az olasz pékségtől azt várjuk többek között, hogy délután is legyen képes biztosítani szá­munkra friss kenyeret, ha úgy látjuk, hogy az aznapra rendelt szállítás nem lesz elég. A mai új kereskedelmi felállásban azon­ban nemcsak mi állunk a vásár­lók rendelkezésére, hanem a kis üzletek és a magánkézben lévő kenyérboltok is. Az igaz, hogy az Afésznek már nincs el­látási felelőssége, de azért igyekszünk az elvárásoknak eleget tenni. Piac van akkor is, ha például az üzletünk előtt árul a solti pék - van engedélye természetesen -, mi pedig ha­lomba hordhatjuk a megmaradt kenyeret. Tudom, ez most nem elégíti ki azon panaszost, aki esetleg nálunk nem kapott ke­nyeret egy bizonyos időben. Csemege Julius Meinl üz­let, Kern Józsefné üzletve­zető: — Már reggel látjuk, hogy kevés a kenyér, de a kenyér­gyár egyszerűen nem tud egy darabbal sem többet küldeni. Az egyik nap például nem kap­tunk meg 60 db francia kenye­ret, persze, hogy megéreztük ennek hiányát. Délután 16-17 óra között már nem volt az üz­letben kenyér. Nekünk, boltve­zetőknek kellett kenyeret „te­remteni”, hogy a vevőinket ki tudjuk szolgálni. Vagy: kérünk 300 darab zsemlét, 100 darabot kapunk. Szóval, én nem vagyok megelégedve a Paksi Kenyér­gyárral. Előző nap délig módosítha­tom a másnapi rendelésem, de honnan tudjam, hogy másnap nem lesz szükség többre? Ak­kor hová szaladjak? Ugye, mindenki tudja, hogy a taná­csokkal elment a termelésfelü­gyeleti csoport is, amely azért koordinált bizonyos dolgokat. Megtörtént az is, hogy leltáro­zott a Tolnai úti 2. sz. Áfész ABC, a vásárlók ide, a lakóte­lepre, hozzánk jöttek kenyérért, én pedig nem tudtam semmiről, ezért nem is készültem rá. Paksi Kenyérgyár, Gergely Lajos üzemvezető: — El kell mondanom, hogy nagyon lecsökkent a termelé­sünk - elsősorban az új péksé­gek miatt -, ezért csak éjszaka van sütés. Ezt 6 fő végzi. Volt itt ember, de felszippantotta őket a privatizáció. Mi éjszaka meg­sütjük azt a mennyiséget, amit kérnek, de a nyersanyagnak idő kell, hogy termékké váljon, öt-hatórás az előkészületi munka. Emiatt gond az után- rendelés teljesítése. Pedig van rátartásunk 40-100 kg, egyéb­ként a napi termelésünk 20-22 mázsa. Nekem az a vélemé­nyem, hogy az az üzlet, amelyik 19 órakor zár, annak örül ha már 18 óra körül nincs kenyere, nehogy zárás után akár 3 darab is megmaradjon. Az üzletveze­tők rendeljenek egy kicsit bát­rabban és vállalják, hogy egy kevés megmarad, és akkor zá­rásig lesz kenyér. Paks bemutatkozása Gubinban Amint arról korábban már adtunk előzetes hírt, Paks az el­múlt hónapban egy kiállításon mutatkozott be leendő len­gyelországi testvérvárosában, Gubinban, az ott élő lakos­ságnak. A paksi vállalatok, vállalkozások árubörze keretében ismerkedtek az ottani üzleti élettel. A résztvevők igen sike­resnek minősítették a gubini bemutatkozást, amely elősegí­tette az üzleti kapcsolatok, új piaci lehetőségek kialakítását. Felvételünkön Bor Imre, Paks polgármestere látható a kiállí­tás látogatóival. Paks és környéke Beszélgetés az atomerőművekről Dr. Széchenyi Attila, Rósa Géza és Buday Gábor A Tolnai Népújság az au­gusztus 15-i számában már fel­vetette annak a lehetőségét, hogy átmeneti tároló épül az atomerőmű kiégett fűtőelemei számára itt Pakson. Erről és még sok egyéb másról érdek­lődtünk Rósa Gézától, a Paksi Atomerőmű Vállalat Tájékozta­tási Irodájának vezetőjétől és Buday Gábor reaktofizikustól. A beszélgetésen részt vett dr. Széchenyi Attila körzeti orvos, belgyógyász, Paks város alpol­gármestere. Népújság: — Az atome­rőmű üzemeltetéséhez szük­séges fűtőelemek milyen formában vannak jelen itt Pakson, az erőmű területén? Rózsa G: — A friss üzem­anyag vasúton érkezik a Szov­jetunióból. Minden egyes ka­zetta külön védőcsőben, s 4 ilyen védőcső össze van sze­relve, ezt nevezzük konténer­nek. Amikor behozzák ide, elhe­lyezzük a friss üzemanyag táro­lójában, általában egyévi tarta­lékkal rendelkezünk. Ez itt van jelen a reaktorcsarnok mellett egy elég kis helyiségben, s itt egyévi üzemanyag 880 mega­watt teljesítményhez bőven el­fér. Gondolják el: egy hasonló telesítményü szenes erőmű egy napon 6-7 ezer tonna szenet használ fel! Nálunk minden év­ben egyszer leáll a reaktor, ki­vesszük a kiégett üzem­anyag-elemeket, s betesszük az újat. Általában egy üzemanyagka­zetta három év használat után ég ki. A három év használat után kivett üzemanyagkazettát nevezzük mi kiégett fűtőelem­nek, s ez kerül a pihentető me­dencébe, ahol 5 évet pihentet­jük, s ezután kerül elszállításra a Szovjetunióba. Tehát három formában van jelen: a tárolóban frissként, a reaktorban, amint részt vesz az energiatermelés­ben, és mint kiégett fűtőanyag a pihentető medencében, amely szintén ott van közvetlenül a reaktor mellett. Népújság: — Kaphatnánk néhány információt a külön­böző szerződésekről? Rósa G: — Amikor az erő­művet megvásárolta Magyaror­szág, tudtuk, hogy a friss üzemanyagért fizetni kell, és kaptunk egy ígéretet arra, hogy a kiégett fűtőanyagot a szovjet partner visszafogadja. Akkor nem tisztázódott, hogy milyen feltételekkel. A későbbiek során ezeket a szerződéseket részle­teiben kimunkálták, kiemelve azt, hogy ötévi pihentetés után viszi vissza a szovjet partner a fűtőelemeket. A második kér­dés az volt, hogy mennyiért vi­szi vissza! Volt idő, amikor úgy véltük, hogy ez értékes nyers­anyag, elsősorban új üzem­anyag-gyártásra. Közben a nemzetközi nukleáris szakma átértékelte ezt, ma egyre in­kább hulladéknak tekintik a kié­gett üzemanyagot, nem másod­lagos nyersanyagnak. Ez ter­mészetesen tükröződik a szov­jet partner magatartásában. Pénzért viszi vissza, méghozzá fokozatosan emelkedő össze­gért. Ma olyan megállapodás van érvényben, hogy 1993-ban elérjük a világszínvonalat a kié­gett fűtőanyag visszaszállítá­sáért -fizetett pénz vonatkozá­sában is. Népújság:— Ez a folyamat tartott eddig. Ma mi a hely­zet? Rósa G: — Minden év ele­jén, vagy minden év végén, te­hát a november-február idő­szakban megköttetik az aktuális visszaszállítási szerződés. Eb­ben állapodunk meg az idő­pontban és a költségekben. Népújság: — Tehát akkor most fog megszületni.. Rósa G: — Igen, már folya­matban van, és minden további nélkül megkötjük a jövő évre vonatkozó szerződést. Népújság: — Felvetődhet annak a lehetősége, hogy ez a kapcsolat megszakad? Rósa G: — Mi arra gondo­lunk, hogy ez soha nem fog be­következni. Nemcsak azért, mert ez az atomerőmű műkö­désében is nehézséget okoz, hanem mert a szomszéd állam helyzete nagyon megnehe­zedne. Olyan belpolitikai moz­gásokkal függne össze, amely az eddigi normális kapcsolato­kat megszakítaná. Tehát ez egy olyan üzlet, amely a szovjet partnernek rendkívül előnyös anyagilag. Többször megerősí­tették, hogy ők hosszú távon ezt a szerződést fenn akarják tartani. Ez nekik érdekük. Tehát ezt csak irracionális mozgal­mak, vagy előre ki nem számít­ható politikai események változ­tathatják meg, akár csak átme­netileg is. Természetesen azt szeretnénk, ha ilyen változások nem lennének. Az, hogy mi ide­iglenes tárolót kívánunk építeni, az felkészülés egy előre nem látott eseményre, mondjuk egy polgárháborúra a Szovjetunió­ban. De akkor sem biztos, hogy a tárolóra szükség lenne ... Dr. Széchenyi A.: — De mi van akkor, ha a Szovjetunióban bekövetkezne egy olyan fordu­lat, amely következtében nem adnának friss üzemanyagot? Rósa G: — Friss üzem­anyagból a világpiacon túlkíná­lat van. Ezt bárhonnan be tud­juk szerezni. De - miután mi nem a nyugat-európai méretű kazettákat használjuk - az aján­lattevőnek ennek gyártására át kellene állnia. Ez időigényes, másfél-két év szükséges hozzá, ráadásul ezt a terméket a hazai hatóságokkal el kéne fogadtatni. Nem tudom meg­mondani, hogy ez mennyi idő, de kezelhető a folyamat. Addig van tartalékunk. Sokkal súlyo­sabb gond az, hogy mi termel­jük a villamosenergiát, folyama­tosan keletkezik a kiégett üzemanyag, és nekünk nincs jelentős tartalékunk a pihentető medencében az ötévi tárolás fölött. Tehát ezért szükséges felkészülnünk, dé nem győzöm hangsúlyozni, csak felkészülni! Buday G: — Hadd fűzzek azonban ezekhez a gondola­tokhoz néhány tényszerű ada­tot. Mi láttuk a Szovjetunióban azt az üzemet, ahol a friss üzemanyag készül. Itt világ- színvonalon termelnek, ez el­ismert tény, de az is igaz, hogy pillanatnyilag a kapacitásának csak a felét használja ki. Szá­mukra eléggé beszűkült a piac, azon megrendelői, akik innét szállították a friss üzemanya­got, leállítottak blokkokat, vagy pedig egyéb problémákkal küz­denek, lásd kozhűduji erőmű, Bulgáriában. Nos, tehát ez a piaci helyzet zálog arra, hogy mi megkapjuk az energiaterme­léshez szükséges üzemanya­got. Népújság: — Mi a helyzet az urán-tranzakció egyéb as­pektusaival? Buday G: — A PAV a Me­cseki Ércbányászati Vállalattól (MÉV) vásárolja meg szerző­dés alapján a sárga port, az üzemanyaggyártás alapanya­gát. Ez kormányzati döntés. Ennek van kialakult világpiaci ára, s egy elérhető legalacso­nyabb árküszöbe. Mi ennek kö­rülbelül a kétszereséért vesz- szük meg, hogy a mecseki uránbányát talpon tartsuk. Másnak nem tudnák eladni a készítményüket ennyiért. Rósa G: — Ez az uránbánya rossz, nagyon mélyről kell fel­hozni az ércet, amely elég sze­gény uránban. Emiatt drága a termék. Hogy a kormány mégis így döntött, ebben van szociál­politika, van az importfüggés csökkentésére irányuló törek­vés és az is, hogy esetleg tíz év múlva emelkedik az urán világ­piaci ára és helyére billen a mérleg. Népújság: — A pécsi urá­nért kapunk üzemanyagot? Rósa G: — Azt kivisszük és abból csinálnak nekünk üzem­anyagot. Ez egy vagy két éve van így. Most kötjük a második éves szerződést. Eddig két független szerződés volt. A MEV olcsón eladta a sárga port, mi pedig olcsón vettük az üzemanyagot. Igaz, itthon az ál­lam tőlünk elvette a hasznot és odaadta a MÉV-nek, ez is a KGST-kereskedelem egyik anomáliája volt. Ma viszont lé­nyegében a bérfeldolgozásért fizetünk. (folytatjuk) Hétfőn testületi ülés Pakson Vállalkozási alközpont Paks önkormáyzati képvi- selő-testülete november 11-én (hétfőn) 14 órakor tartja követ­kező ülését a városháza föld­szinti tanácstermében. A napirendi pontok tárgya­lása közül nagy érdekőldésre tarthat számot a pedagógusok és a szülők részéről is Bor Imre polgármester előadása a műve­lődési és okatási intézmény- rendszerek tanulmányáról. _ Csibi Ambrus a Költségvetési Üzem igazgatója az előadója azon napirendi pontnak, amely a Költségvetési Üzem átalakí­tásáról szóló tervezetet terjeszti a képviselők elé. Paks város egyik jelentős adófizetőjévé válhat majd az ÖMV osztrák benzinkúttársa­ság, a velük kötendő szerződés tervezetét is most terjeszti a képviselők elé a polgármester. A Városépítő Bizottság véle­ményezi a paksi általános ren­dezési terv felülvizsgálatát. Az ügyrendi bizottság a vé­leményezője az önkormányzati kitüntetésekről szóló rende­let-tervezet tárgyalásának. Ennek keretében esik szó a „Paks Város Díszpolgára^kitün- tető cím adományozásáról, és arról, hogy a képviselő-testület „PRO ŰRBE emlékérem" elne­vezéssel kitüntetést alapít, il­letve adományoz. Ahhoz, hogy a tervgazda­ságból a modern piacgazda­sághoz eljussunk, ismeretek kellenek, a mai nagyvállalatok vezetőinek is új menedzsment szemléletet kell megtanulniuk, hogy a cégük által gyártott ter­mék eladható, fogyasztható és nyereséges legyen. Hát még akkor mit kell megtanulnia egy ma kezdő új kisvállalkozónak, aki nemrég egy vállalati mun­kahelyen vagy esetleg a szocia­lizmus elosztásos rendszeré­ben működő üzletben dolgo­zott! Ezért a Magyar Vállalkozás- fejlesztési Alapítvány elhatá­rozta, hogy támogatja a kis és középméretű válallkozások fej­lesztését, többek között helyi vállalkozási központok létesíté­sével. így jött létre nemrégiben Szekszárdon a Tolna Megyei Vállalkozási Központ, és ezzel párhuzamosan annak egyik al­központja itt Pakson. Az sem mellékes, hogy Tolna megye remek üzleti tervvel az Európai Közösség Phare prog­ramjából félmilliárd forintnyi tá­mogatást kapott. A helyi alköz­pontot a polgármesteri hivatal­ban találhatjuk meg, s a már működő vállalkozási iroda szakembereire támaszkodva kívánja szolgáltatásait megis­mertetni, nyújtani a vállalko­zóknak. Ehhez korszerű irodatechni­kai berendezéseket bocsátott a Megyei Vállalkozási Központ a rendelkezésükre, a polgármes­teri hivatal pedig megfelelő iro­dát biztosít. Stratégiai ágazatnak tekintik a mezőgazdasági termelést és feldolgozást, az idegenforgal­mat és turisztikát, a magas­szintű szolgáltatásokat és az ipari termelést. Ezen prioritást élvező területek közül a mező- gazdasági termelés és az ide­genforgalom kis volumenben kívánatos a kisvállalkozások számára. Hogy ez mi módon lesz meg­valósítható? Tendereket írtak ki az oktatásra, a szaktanácsa­dásra és a fejlsztési támoga­tásra. A város többi intézmé­nyét is igénybe lehet majd venni az oktatás lebonyolítá­sára, például a Városi Művelő­dési Központot, a Műszaki Szál­lót. Kialakítják a szaktanács- adó hálózatot, amely ellátja az új vagy alakuló kft-k, BT-k vagy magánszemélyek hitelügyeit, pénzügyi műveleteiket a vállal­kozással kapcsolatban. A fej­lesztési támogatások során a prioritást élvező területeknek mikroredit hiteleket is nyújta­nak. Az alközpont, hogy meg­ismerjék és ő is megismerje a vállalkozók körét, a városi és városkörnyéki idegenforgalom fejlesztésével kapcsolatban azon vállalkozók számára, akik ebbe be kívánnak kapcsolódni, november 7-én 14 órakor a vá­rosháza földszinti tanács- ter­mében összejövetelt tart. Paksi ártükör Import tejtermékek 10. sz. ABC (ÁFÉSZ) Csemege Népbolt (Lakótelep) Frultis gyümölcsjoghurt — 25,20 25,­Südmilk pudingok — 25,20 25,­Quark Speise túrókrémek — 60,­63,­Holland joghurtital, 11 120­110,­113,— Holland joghurtital, 0,21 38­33,­Sö­Holland puding, 11 — 115,­ll 5,-

Next

/
Oldalképek
Tartalom