Tolnai Népújság, 1991. november (2. évfolyam, 256-280. szám)
1991-11-07 / 261. szám
2 PÚJSÁG 1991. november 7. Világgazdasági hírek Bonn. - A Kelet-európai gazdasági süllyedés még nem érte el a mélypontot - közölte tanulmányában az Alkalmazott Gazdasági Kutatások Berlini Intézete. Elsősorban a Szovjetunióban, Bulgáriában és Romániában kell a gazdasági és társadalmi helyzet erőteljes kiéleződésével számolni. A nevezett országok alkotta csoportban 1992-ben a bruttó társadalmi termék - összesítve - újabb 8-10 százalékkal csökkenhet, az inflációs ráta elérheti a 90 százalékot, a munkanélküliek aránya pedig a négy százalékot is túllépheti. Szófia. - Ukrajna mindaddig nem szállít a vele szomszédos Bulgáriának elektromos energiát, amíg a balkáni állam fel nem rúgja Moszkvával kötött bartermegállapodását és nem lesz hajlandó az áramért árucikkeket szállítani - jelentette ki egy bolgár illetékes. Szófia olyan tartalmú értesítést kapott ukrán energetikai illetékesektől, hogy mindaddig nem szállítanak Bulgáriának áramot, amíg az ország termékei meg nem jelennek az ukrán boltok polcain. Azzal kapcsolatban, hogy Bulgária az idén már 300 millió dollár értékben exportált termékeket a Szovjetunióba áramért cserébe, az egyik ukrán illetékes kijelentette: más a Szovjetunió és más Ukrajna. Moszkva. - Az ukrán parlament szerdán megszavazta, hogy a köztársaság csatlakozzék az új szovjet gazdasági unióhoz, és írja alá a Kreml és a köztársaságok közötti együttműködés alapelveiről szóló szerződést. A szerződést nyolc másik szovjet köztársaság már aláírta. Bukarest. - A román kormány úgy döntött, hogy a lej azonnali hatállyal legyen konvertibilis - adta hírül szerdán a román rádió. A döntéssel megszűnik a kettős árfolyamrendszer, amelyben egymás mellett volt érvényben egy, a lejt mesterségesen túl magas árfolyamon tartó hivatalos, és egy bankközi piaci ráta. Elemzők szerint a mostani lépés erőteljes lépés a reformok mellett. 1956 a történész szemével Köztársaság tér: a forradalom tragikus epizódja Beszélgetés Rainer M. Jánossal (Folytatás az 1. oldalról.) — Igaz, a felkelés megjelölés pusztán technikai fogalom, jobban szeretem, ha fegyveres felkelésről beszélünk - mutatott rá Rainer M. János. — A fegy veres felkelés a forradalom és szabadságharc bizonyos szakasza, ami egy bizonyos pon ton a tömegmozgalomból, a tömegtüntetésből nő ki. Budapesten ez akkor következett be. amikor a hatalmi központ kísér letet tett arra, hogy a tömegde monstrációt fegyveres erőszak kai elnyomja, felszámolja. S ami ezután történt, az már for radalom, abban az értelemben, ami ezeket a mozgalmakat a nagy francia forradalom óta jellemzi. Tehát küzdelem az em béri szabadságért, a demokráciáért, a testvériségért, amit ma modern szóval szolidaritásnak nevezünk. — Az iskolában még úgy tanultuk, hogy forradalomnak nevezzük azt a nagy társadalmi átalakulást, mely megszünteti az addigi termelési viszonyokat és helyettük újakat hoz létre... — Úgy van, ez a marxista történelmi materializmus forradalomfelfogása, s arról el lehetne vitatkozni, hogy ez alkalmazható-e 1956-ra. Én nem ebben az értelemben használom a forradalom megjelölést, s itt válnak fontossá hozzárendelő jelzők. Tehát nemzeti és demokratikus forradalomról beszélhetünk ebben az esetben. A nemzeti függetlenség követelése ekkor a semlegességet jelentette, a demokratikus célkitűzések pedig az emberi és polgári szabadságjogokat kívánták megvalósítani. Tulajdonképpen még egy jelzőt is illene megemlíteni, a szocialisz- tikus tartalmat, ami ugyancsak erőteljesen jelen volt 1956-ban. A munkástanácsokról, a munkás-önigazgatásról, a valódi társadalmi tulajdon követeléséről, s mint vállalandó hagyományról, az előző rendszer vívmányainak, méghozzá szocialista vívmányainak - az ingyenes orvosi ellátásnak, az ingyenes oktatásnak, a munkához való jognak - a megőrzéséről van szó ebben az esetben. — Ez is meghatározó vonása volt 1956-nak? — Azt hiszem, hogy nem ez volt a meghatározó vonása, azért említettem mindezt egy kicsit bővebben, mert manapság ez a tartalom, hagyomány némileg háttérbe szorul. Nagyon is természetesen, mert ha üzeneteket keresünk 1956-ból, akkor ez az üzenet a legkevésbé időszerű manapság hazánkban. — A korábban megjelent, 1956-tal foglalkozó könyvek szinte kivétel nélkül azt állítják, hogy a forradalom idejében számos jobboldali csoport tűnt fel, s ezek a szélsőséges erők fokozatosan magukhoz ragadták a kezdeményezést. — Ha a kommunista párt a mérce, akkor nyilvánvalóan sok jobboldali csoport jelent meg, hiszen a kommunista párttól balra senki sem állt. Az összes többi erő - még ha szövetséget is kötött a reformkommunistákkal - azoktól jobbra állt. Ha tradicionális európai politológiai szerkezetben gondolkodunk, akkor azt lehet mondani, hogy megdöbbentően kevés jobboldali, szélsőjobboldali csoport jelent meg a palettán. A forradalom rendkívül mérsékelt és humánus volt, noha a fegyveres harc szükségképpen erőszakos folyamat. Ehhez képest, s ahhoz a zsarnoki rendszerhez képest, ami ellen kitört a forradalom, meglepően kevés atrocitás történt. Igazán szélsőjobboldali politikai célkitűzéseket egyetlen politikai erő sem fogalmazott meg. Még Mindszenty József, a Kádár-rendszer által a jobboldal centrumába helyezett bíboros is megdöbbentően „baloldali” célkitűzéseket jelölt meg rádióbeszédében. — Az ön által említett humanista forradalommal szemben viszont sokakban ott él a kép a Köztársaság téri lincselésekről... — Az erőszakot, a kilengéseket és a lincselést a Köztársaság téren nem lehet eltagadni, sőt, azt el kell ítélni. Egyet nem lehet: azt tenni, amit a Kádár-rendszer tett. Nevezetesen ezt az eseményt mintegy kiragadva az összefüggésekből, a forradalom jellegadó cselekményének kikiáltani. Ezt nem lehet. Ez egy tragikus epizódja volt a történteknek, s a tragédiát csak egyetlen névvel hadd érzékeltessem. Mező Imréről van szó, aki a pártapparátus egyik legjelentősebb személyiségeként Nagy Imrével rokonszenvezett. Nem ő tehetett arról, hogy a Köztársaság téri pártházat - máig sem világos okokból - mintegy a forradalmi erőkkel szemben álló katonai központtá alakították. Mező Imre sorsa tragédia, mint ahogy azoké is, akik ott elestek, mindkét oldalon. Egyébként a lincse- léseket követően valamennyi jelentős politikai erő és személyiség elítélte az utcai önbíráskodást. — Azt is olvashattuk a korábban kiadott könyvekben, hogy az utcákpn embervadászat folyt az ÁVO-sok, vagy az annak vélt személyek ellen. — Ez is egy csúsztatás a Kádár-rendszer fegyvertárából. Egy ilyen esetre valpban sor került október 31-én. Ám éppen ekkor, az ezt követő napokon az új karhatalom fellépése sokkal határozottabb lett, javult a közbiztonság. S azt is le kell szögezni, hogy az a gyűlölethullám, ami az ÁVO-val, azaz a sztálini rendszer erőszakszervezetével szemben megnyilvánult, egyáltalán nem volt véletlen és alaptalan. Magyarországon 1949-től 1953-ig gyakorlatilag egy irracionális, kiszámíthatatlan terror-rendszer uralkodott, senki sem lehetett biztos affelől, hogy másnap nem lesz-e célpont. S a forradalomig eltelt három év távolról sem volt elég arra, hogy ezt a fajta nyomást feledtesse. S éppen az ÁVO emberei léptek fel fegyverrel október 23-a után a fegyvertelen tömegmozgalom ellen. Tulajdonképpen az a csoda, hogy gyakorlatilag nem volt embervadászat, illetve ami volt, az nem öltött nagyobb méreteket. Tény, hogy a forradalmi szervek letartóztattak államvédelmiseket, letartóztattak párt- funkcionáriusokat, úgy jártak el, ahogyan egy tömegmozgalom által legitimált hatolom eljárhat. A tennivaló ilyenkor nagyon egyszerű, preventív, azaz megelőző rendszabályokat kell foganatosítani azokkal szemben, akikre nézve alapos a gyanú, hogy fellépnek a forradalmi folyamatokkal szemben. — Mindezek azonban nem antidemokratikus rendszabályok? — Antidemokratikus rendszabályok egy konszolidált demokráciában, ahol az eltérő politikai vélemény miatt senkit sem szabad őrizetbe venni. 1956 október végén, november elején azonban nem alakult ki konszolidált politikai rendszer, nem is alakulhatott ki, mert erre nem volt idő. — Mennyiben ért egyet azzal az elmélettel, mely szerint a forradalom a Nagy Imre fémjelezte csoporttal együtt zajlott le, de nem ezen csoportért. Azaz, a forradalom után nem lehetetlen, hogy Nagy Imre kiszorult volna a hatalomból. — Erre nehéz válaszolni. A koalíciós kormány négy párt képviselőjéből állt, ennek a vezetője volt Nagy Imre, aki sohasem tagadta kommunista mivoltát. Hogy ezt az ideiglenes kormáhyzást mi váltotta volna fel egy szabad választás után, nos, erre nem lehet egyértelmű feleletet adni. — Lett volna esélye egyáltalán a kommunistáknak, a baloldalnak? — Erre nézve is csak spekulálni lehet, de azért eljátszhatunk a gondolattal. Azt gondolom, hogy a baloldalnak lett volna esélye, pontosan abból a szerepből adódóan, amit a reformkommunisták ebben a forradalomban játszottak. A reformkommunisták mintegy átléptek saját árnyékukon, s azonosították magukat a nép követeléseivel. — Ezt a legegyszerűbb Nagy Imre példájával érzékeltetni, aki ugyan nem nevezhető forradalmárnak, sokkal inkább reformernek. — Nagy Imre nehezen találta meg a helyét a kavargó események közepette, de egy idő után belátta, hogy semmiféle megbékélésről addig nem lehet szó, amíg a kormányzat nem azonosítja magát a forradalmi célkitűzések egészével. Nem egyik-másik céllal, mert arra hajlottak volna sokan, hanem valamennyivel. — Ennek a lépésnek az eredményeképpen kétségkívül lett volna a kommunista pártellenzéki csoportnak olyan erkölcsi tőkéje, mely egy bizonyos politikai szerepet kijelölt volna számára. — Hogy ez a szerep milyen lett volna, természetesen ez a nagy kérdés. Szeri Árpád Fotó: Kispál Mária Hollandiai útinapló (4.) „Ez az élet nem élet” Ez év áprilisában holland katolikus és református egyházi küldöttség járt Szekszárdon. Tapasztalatokat gyűjtött a keresztény felekezetek egységtörekvéseiről. Nemrég négytagú szekszárdi küldöttség viszonozta a látogatást. Az ottani egyházakkal folytatott eszmecseréken kívül alkalmuk volt ismerkedni az egészségügyi ellátással, a mezőgazdálkodással és a kisemberek életmódjával. A biztos megélhetés tudatából táplálkozó nyugalom jellemzi nagy általánosságban a holland népet. Ám itt is rést ütött a munkanélküliség, amely leginkább a bevándorlókat sújtja. Ennek a problémának a leküzdése széleskörű társadalmi összefogásra serkenti a hollandokat. Néhány órát sikerült eltölteni egy munkaközvetítő és a munkanélkülieket átképző és foglalkoztató intézményben. A különféle alapítványokból és állami támogatásból finanszírozott intézmény napi vendégei közül elsőként asztalra könyöklő, szemmel láthatóan unatkozó és az ebédet váró török férfiakkal találkoztunk. A török üdvözlésra („Merhabal”) némi kíváncsiság sejlett fel szemünkben, majd az immár 20-25 éve Hollandiában élő, de több hónapja munka nélkül tengődő férfiak úgy vélekedtek, hogy: „Bu hayat hayat degildir” (Ez az élet nem élet). A török férfiak enerváltságával ellentétben, asszonyaik és más nációkhoz tartozó fiatalok nagy buzgalommal tanultak angolul, mások akvarellfestéssel kísérleteztek (alapjait egy helybéli festőművész ismerteti meg velük heti 3-3 órában). Megint mások mezőgazdasági munkaeszközök javításával töltik el idejüket: van, aki kerékpárokat szerel össze. Egy csoport az asztalosmesterséggel ismerkedett, mások pedig golyósirono- kat szerkesztettek egybe. Az intézmény átképzési programja keretében sok fiatal megtanulja a komputerkezelést, van, akit a virágkötészet és a parkrendezés érdekel, s ezekről bizonyítványt is szerezhet. A helybéli egyházak is ellátják munkával az intézmény lakóit. A vasárnapi istentiszteletek liturgiáját sokszorosíttatják velük. A szorgos emberek soronkívüliséget élveznek a munka- közvetítőknél, előbb jutnak álláshoz. A megejtően szép Gelderland tartomány egyik erdejében, távol az autópályák forgalmától és a városok zajától, egy grófi kastélyban és a csatlakozó kiszolgáló épületekben mintegy ötszáz főnyi személy zet ápol kb. ugyanennyi testi és szellemi fogyatékost. Az intézet egyévi fenntartási költsége magyar pénzben számolva meghaladja az egymilliárd forintot. Ez az iszonyúan nagy összeg tartományi adókból és jótékony- sági adományokból áll össze. Gyógypedagógusok százai, lelkészek, betegkísérők határtalan türelemmel gondozzák betegeiket. Betegek? - Az értelem birtokában levő „egészséges” ember szemében csakugyan betegek az intézmény lakói, de - leszámítva a zavart tekintetű, torz mozdulatu emberek látványát - a maguk mód- jám elégedet, sorukat nem pa- naszló, egymást nem bántó, a közös foglalkozásokat kedvelő kisebb-nagyobb csoportok szemmelláthatóan megnyugtatják a látogatót. A gyerekek magukkal hozhatják otthoni kedvenc állataikat, naponta eljátszadozhatnak velük. A szülőknek tetszés szerinti időre lehetővé teszik a bentlakást, hasonlóan Albert Schweitzer afrikai kórházaihoz. A megtekintett hálószobák telistele vannak aggatva a gyerekek hozzátartozóinak képeivel. Értelmi szintjüknek megfelelően reggeltől késő délutánig foglalkoztatják őket. Az egyik műhelyben díszgyertyákat önteÖsszegyűltek az Expo-igenek, de folytatják az akciót nek, a szomszédban kerékpárokat szerelnek össze. Akárcsak a munkanélkülieket átképző hivatalban, itt is látni társadalmi munkában heti néhány órában idős és fiatal szakikat dolgozni. A múlt évben magyar tánccsoport járt itt, hogy néhány alapmozdulatra megtanítsa az érdeklődő fiatalokat. A twello-i keresztény ifjúsági csoportok vezetője elmondta nekünk, hogy ugyanez a tánccsoport náluk is megfordult, körtáncra tanította meg őket, amit ők már tavaly az évzáró műsorban kamatoztattak is. Az ünnep egyik érdekessége az a földrajzi vetélkedő volt, amely keretében a fiatalok Magyarország térképén „utazva” sok-sok városról, így Szekszárdról is, elmondták ismereteiket. * Szilágyi Mihály (Folytatjuk) Az előzetes jelzések szerint összegyűlt a szükséges aláírás az Expo-népszavazás ügyében, a több mint 20 ezer helyen mintegy 170 ezer aláíró mondott véleményt ily módon az Expóról. A Vállalkozók Országos Szövetségének elnöksége szerdai ülésén állást foglalt arról, hogy felkérik a gyűjtőhelyeket: haladéktalanul küldjék be az aláírt íveket, ezzel egyidejűleg azonban folytassák az akciót. A VOSZ a Világkiálítási Fórum többi tagszervezetével egyetemben úgy véli: ez a legnyomatékosabb válasz arra a vádra, miszerint a gazdasági szervezetek politikai indokok alapján döntenek a világkiállítás megrendezése mellett, amint ezt a Fidesz és az SZDSZ véli. OLCSÓBB I i az ŰJ KOMI BR]- Változatlan iutocrtck- Kedvezőbb égési tulajdonság- Kisebb koromképzddés Komx=mxcs korom November 1-től művi kiszolgálás esetén 10%9 viszonteladóknak 15% árengedmény. Dorogi ■£. BRIKETT fJMEM
