Tolnai Népújság, 1991. november (2. évfolyam, 256-280. szám)

1991-11-04 / 258. szám

PUJSAG Szemle 1991. november 4. Akinek munkaköri kötelessége repülni Néha nemcsak Ufók, azaz ismeretlen eredetű repülő tár­gyak szállnak Szekszárd fölött, hanem nagyon ismerősek is. Ilyen például az a hőlégballon, amelyik mostanság több alka­lommal is keresztülszelte a vá­ros légterét. Mindebben persze nem is lenne semmi különös - mondhatnánk, hiszen hőlégbal­lonok eddig is léteztek. Csak­hogy. Csakhogy ebből a hőlégbal­lonból időnként különböző fel­hívások, tájékoztatók hangza­nak el, meglehetősen nagy hangerővel. Sőt, a múlt hétfőn délután négy óra körül számos szekszárdi annak is tanúja le- hett, hogy a Prométheusz parkból a Kórház felé araszoló léggömb kosarából kis cédulák hullottak alá, melyek a KSZE te­lepén megrendezendő IVECO kisteherautó bemutatóról adtak hírt. Az IVECO programjáról la­punk is beszámolt, arról azon­ban még nem, hogy a hőlégbal­lon „programkapitánya”, Kuba- nek Miklós egy teljesen újszerű szolgáltatással lepte meg a kö­zönséget. — Ez az ötlet a KSZE video­stúdiójától származik - tudjuk meg Kubanek Miklóstól, a stú­dió menedzserétől. — A lé­nyege az, hogy a hőlégballon­ból különböző reklámanyagokat szórunk le, legyen szó akár a saját, akár más vállalatra, ese­ményre, rendezvényre vonat­kozó hirdetésről. — Ez azt jelenti, hogy bárkit, bármit hajlandók ilyen formá­ban népszerűsíteni? A léggömb a város felett — Természetesen, a közéle­tek mellett van néhány magán- vállalkozó partnerünk. Ugyan­akkor egyre többen veszik igénybe a másik új szolgáltatá­sunkat, a légi hangreklámot, sőt, vállaljuk a légi videózást és fényképezést is, jóllehet, ez azért már bonyolultabb, ponto­sabban időigényesebb feladat, mint a hangreklám. A légi kép­rögzítéshez ugyanis különböző engedélyeket kell beszerezni. — Érdekes, hogy a KSZE videostúdiójának menedzsere röplapokat dobál ki, vagy éppen felhívásokat intéz a nagyér demű közönséghez a hőlégbal­lonból . . . — Tény, hogy ez a tevé­kenység alapvetően nem vi­deós munka. Viszont ebben a gazdasági helyzetben minden bevételi forrást fel kell kutat­nunk és meg kell tartanunk, te­hát több lábon kell állnunk. Kol­légáimmal - Morvái Tibor és Takács Tibor nem „program”, hanem valóságos kapitányok­kal - még sohasem repültem csak azért a levegőben, mert az milyen remek érzés. Ez a - le­het, hogy sokak által irigyelt - röpködés már munka és nem szórakozás.-szá­MPT emlékülés a főiskolán Kereken száz évvel ezelőtt alakult meg a Magyar Pedagógiai Társaság, annak Tolna megyei Tagozata pedig húsz éve jött létre. Az évfordulók tiszteletére a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola a mai napon, délután 14 órai kezdettel emlékülést szer­vez az I. emeleti tanácsteremben. A rendezvényen dr. Endrédi La­jos főigazgató, a tagozat elnöke tart ünnepi köszöntőt, majd Ked­ves Henrik társelnök, dr. Péchy Benjámin főiskolai docens és dr. Kurucz Rózsa főiskolai adjunktus, a tagozat titkára tart előadást. Izraeli sorstragédia Egy virágzó sziget az arab óceánban Ahol a hölgyek is bevonulnak katonának Izrael már évtizedek óta a vi­lágpolitika fókuszában áll, s ép­pen a napokban ülésezik a spanyol fővárosban az a kö­zel-keleti konferencia, mely a megoldásra váró kérdésekre keres válaszokat. A Szekszárdi Szemle hasábjain semmikép­pen sem vállalkozunk az izra­eli-arab konfliktus áttekintésére, avagy állásfoglalásra, arra azonban igen, hogy egy interjú erejéig elkalauzoljuk olvasóin­kat a Szentföldre, az ott lakó emberek közé. Mindebben a szekszárdi Müller Ferenc van segítségünkre, aki nemrég tért haza Izraelből, ahol közel egy hónapot töltött rokonainál. — Az első benyomások? - elevenítette fel élményeit Müller Ferenc, aki első állomásként Tel-Aviv Ben Gurion nevű légi­kikötőjébe érkezett. — A lég­kondicionált repülőtéri váróte­rem után a hirtelen forróság. De ez csak az elején furcsa egy ki­csit, utána már könnyű hozzá­szokni a száraz levegőhöz. Ami ezután rögtön feltűnik, az a hi­hetetlen nyüzsgés, amiben egyaránt fellelhető az európai és a keleties elem. Taxik tö­mege, emberfürtök a korlátok­nál, az ismerősökre, rokonokra várók hada . . . Ebben a nagy forgatagban ugyan megpróbál­nak a tisztaságra vigyázni, de ez nem mindig sikerül. — Tel-Aviv amolyan má­sodik fővárosnak számít? — Közigazgatásilag az volt 1967-ig, bár a történelmi fővá­ros természetesen Jeruzsálem. Ez volt a következő állomás utunk folyamán. Jeruzsálem óvárosát emelném ki a látniva­lók közül, bár el kell mondani, hogy erre a fallal körülkerített területre egyedül nem tanácsos belépni. A csoportos látogatás­nak természetesen semmi aka­dálya nincs, a turistákra megfe­lelő távolságból fegyveres őrök vigyáznak. A katonák látványa egyébként is természetes Izra­elben, magam is gyakorta ta­pasztaltam, hogy a bevonult, de szabadságra utazó fiatalok - férfiak és nők egyaránt - gép­pisztollyal a kézben szállnak fel az autóbuszra. — Mi ennek a biztonsági készültségnek az oka? — Soha nem lehet tudni, hogy mi történik. Európai fejjel nehéz megérteni azt a gondol­kodásmódot, ami sok arabot jel­lemez. Áttételesen talán a szicí­liai vendettát, a kötelező vér­bosszút lehetne említeni érzé­keltetésképpen. — Nem veszélytelen ezek szerint Izraelben arabokkal találkozni? — Ezt azért nem állítanám. Jeruzsálemben sok arabot le­het látni, akik ugyanúgy, min­den gyanús jel nélkül sétálgat­nak az utcákon, mint bárki más. Senki sem csodálja meg őket, senki sem döbben meg egy-egy arab viselet láttán. De hát miért is történne ilyesmi? Iz­eiéiben ugyanis annyi szín, annyi emberfaj található, hogy mindez természetes. Láttam Etiópiából menekült fekete bőrű zsidókat is, akik magas, szikár, s emellett csodálatos arcvo­násé emberek. Mint hallottam róluk, rendkívül tanulékonyak, noha Etiópiában szinte kőkor­szaki körülmények között éltek. — Az utóbbi időben na­gyon sok bevándorló érkezett Izraelbe a Szovjetunióból is. — Ezzel kapcsolatban hallot­tam is egy tréfás felvetést, mely szerint lehet, hogy Izraelben az első számú hivatalos nyelv lesz az orosz, s csak a második az általánosan használatos ivrit. Volt egy érdekes esetem Nata- nyán, ezen a szép fürdőhelyen, ahol meg akartam tudni, hogy mikor indul az autóbusz. A tu­dakozónál a fiatal hölgyet hiába kérdeztem franciául, németül, nem értett egy szót sem. Vége­zetül a „Gavaris pa-russzki?” érdeklődésre felcsillanó szem­mel válaszolt: „Dal” — Az izraeli-arab viszály megszüntetésére tett kísérlet egyik változataként született meg a „területet békéért” rendezési terv. Tapasztalatai szerint az izraeli átlagember mennyire ért egyet ezzel az elgondolással? — A többség feltétlenül va­lamiféle árulót lát azokban, akik egyetértenek a területet békéért tervvel. Nem szabad elfelejteni, hogy a négy milliós Izrael egy virágzó államot tart fenn, olyan államot, amelyben a több száz­ezres arab közösség is megta­lálja a számítását. Tehát ha a zsidó állam komolyan veszi fennmaradását - s ezt min­denki komolyan veszi - akkor egy négyzetcentimétert sem szabadna átadni senkinek. Mindez persze feloldhatatlan el­lentmondást eredményez, melynek lényegét Izrael volt magyarországi nagykövete, Slomo Marom fogalmazta meg találóan. Ugyanis az a nagy tragédia, hogy mindkét félnek igaza van. Az arabok ott szület­tek, a zsidók a Bibliára hivat­koznak, meg arra a sok szörnyű szenvedésre, amely után joggal szeretnének egy olyan törté­nelmi hazában, Izraelben élni, ahol végre nyugalomra talál­hatnának. Szeri Árpád A betlehemi csillag - Jézus születési helye Jeruzsálem övárosa a siratófallal Rejtett értékeink Az Augusz-síremlék A szekszárdi alsóvárosi te- zátartozóinak emlékét, érde- metőben egy lefelé fordított mes töprengenünk egy percet nemesi címer őrzi a hajdani bá- azon, vajon erre a valóságos rói család hírnevét. Most, ami- műalkotásra ki tehetne néhány kor ki-ki felidézte egykori hoz- szál virágot vagy koszorút. Áldás emlékére - így szól a sírfelirat A magurai előnevű báró Au- gusz családról Nagy Iván műve, a Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal, a következőket közli: „Tolna megyei család, azonban Veszprém megyében is lelünk e névre, hol Lajos a megyei nemes seregnél hagnagy volt 1809-ben. Tolnában Szekszár- don Antal főbíró volt. Fia, ifj. An­tal ott született 1807-ben, me­gyei hivatalra adá magát. Mű­veltsége, képessége őt 1843-ban másod-, 1846-ban az első alispáni székbe emelé Tolnában. 1849. augusztus 20-án azon megye kormánybiz­tosa és e megye, valamint Ba­ranya, Somogy megyék kerületi főispánjává lön. Majd 1850-ben Pest kerületi főispánjává és végre a budai helytartósági osz­tály alelnökévé neveztetett. Még 1850-ben Szent István rendét is megkapván, 1853-ban utódaival együtt bárói rangra emeltette. Előnevét a Krassó megyei Magúra helységtől ve­szi.” Nemzedéki táblát azonban nem közöl a könyv, pedig ebből megtudhatnánk nemcsak a le- származókat, hanem azt is, hogy leányágon Béri Balogh Ádámmal is rokonságot tartot­tak az Auguszok. A síremlék azonban nem II. Antalnak, Liszt Ferenc barátjá­nak, hanem az utolsó ^Augusz- nak, Imrének készült. Ő volt az első és egyetlen, aki már báró­nak született, atyja halála után azonban csak hivatalos irato­kon viselte e címet, különben nem. Egyesek szerint azért, mert nem értett egyet atyja poli­tikai elveivel, mások ssirint in­kább polgárként szolgált, mint­sem rangjával tündökölt. Nem feladatunk megítélni, melyik az igaz, mint ahogy Au­gusz Antal állítólagos árulását sem érezzük kellően igazolt­nak. Fia, aki a megye mező- gazdasági szakreferense is volt, nem idegenkedett a nyil­vános szerepléstől, s még új­ságcikket is írt velencei élmé­nyeiről - néhány kisebb szak- közlemény mellett. (Ebben aty­ját követte, aki elsőként állított össze gazdasági statisztikát megyénkről.) Mindezért persze még nem őrizhetnénk, ápolhatnánk em­lékét, amelyben az első Béri Balogh-emléktábla felállítása is szerepet kap. Nem sokkal ha­lála előtt teljes vagyonát Szék- száréra hagyta: a pénzzé te­endő birtokokon kívül az Au- gusz-házat árvák nevelőintéze­tének és múzeumnak szánta. Nőtestvérei azonban megtá­madták az örökhagyó végren­deletét, s kihasználva megye- székhelyünk habozó vezetését, mintegy harmadára - 80.000 forintra - apasztván ezzel az immár ház nélküli javakat. En­nek tulajdonosa lett a későbbi­ekben báró Schell József és neje Augusz Anna. Ettől függet­lenül mindmáig ez városunk tör­ténetében a legnagyobb és legnemesebb adomány. A síremléket több mint négy évvel Augusz Imre halála után tervezte az ide látogató Hans Pettschnig gráci építész. Szek­szárd határozata értelmében 1907-től utca is őrizte a család nevét, amely hamarosan ismét hirdetheti az itt élt Auguszok történelmi szerepét. Dr. Töttős Gábor Fotó: Kispál Mária E heti kérdésünk: Melyik utca volt az Augusz utca: a Marx, a Táncsics, vagy a Beloiannisz utca? Azt beszéliik^ hogy . . . Elhervadt a Nefelejcs Legalábbis képletesen. Arról van szó ugyanis, az egyébként igaznak bizonyuló híresztelés­nek megfelelően, hogy Szek­szárd egyik magánpresszója, a tíz éve működő Nefelejcs a mai naptól kezdődően bezárja kapu­ját. A maga elé mindig is magas színvonalat állító egység két­ségkívül a város egyik színfolt­jának számított, s éppen ezért a megszűnés hírére bizonyára nemcsak a törzsvendégek kap­ták fel a fejüket. A tulajdonos, Gscheidt János így nyilatkozott: — Sajnos, ez a vállalkozás már nem nyereséges . . . — Ez azért különös, mert a Nefelejcs szinte fogalom volt a presszók közül. — Örülök, ha így gondolja, de az utóbbi időben egyre in­kább megéreztük a vissza­esést. Ez a visszaesés, úgy ér­zem, elsősorban rajtam kívül­álló okok miatt következett be. Nekem hosszú ideig megvolt az a törzsvendég-gárdám, amelyik engem gyakorlatilag eltartott. Ezek egy része mára munka- nélküli lett, illetve anyagilag le­csúszott. Sokan átpártoltak a palackozott italokat árusító bol­tokhoz, melyek közül sok - le­gyünk őszinték - kocsmaként működik. — Milyen érzésekkel mond búcsút a Nefelejcsnek? — A Nefelejcs az életem egy része volt. Egy hónapig tartó, komoly töprengés és némi csa­ládi konfliktus után szántam rá magam a döntésre. Azt azért azt hiszem, kijelenthetem, hogy én tíz évvel ezelőtt elkezdtem valamit a városban, amit a töb­biek már csak folytattak. S erre büszke vagyok, de hát ez ke­vés. — A vendéglátóiparnak is hátat fordít? — Nem, hiszen a Balatonon van egy fagyizóm és nyitok egy pizzériát is. Ahol azonban nincs idegenforgalom, vagy átmenő forgalom, mint Szekszárdon, ott a vendéglátásnak . nincs túl nagy perspektívája. Persze, nem szeretném, ha úgy tűnne, mintha nagyképűségből, vala­miféle mit nekem Szekszárd alapállásból váltam volna meg a Nefelejcstől. Természetesen megélek ezek után is, de csak szerelemből fenntartani a Nefe­lejcset, az már sajnos nem éri meg.-szá­Három millió forint az állami költségvetésből Szekszárd Város Önkor- tésére szolgáló összeget, a há- mányzata megkapta az állami rom millió forintot. Felhasználá- költségvetésből a távhőszolgál- sának elvei a közeli napokban tatás többletköltségeinek enyhí- kerülnek pontosításra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom